Az ipari tanulóképzés statisztikai adatainak elemzése

(1)

[408 '

SZEMBE

Az ipari tanulóképzés statisztikai adatainak elemzése*

_A munkaerőtatrtalékok rendszere Magyar- országon 1950. elején létesült. Feladata, hogy a bányászat, kohászat, vas—, fa— és építő- ipar részére ipari tan—ulóképzés útján szak- munkásokat —— ezenfelül legújabban a me—

zőgazdaság részére traktorista-gépészeket

—— neveljen. A képzés ipari tasn'ulóintézetek- ben folyik; az intézet iskolából, tanuló—

otthonból és —— vasipari intézeteink több- ségénél ——- tannlóműhelyből áll. A vas— és ' faipari tanulók egyrésze, valamint az ősz- , szes bánya-, k—ohó— és építőipari tanulók ,—termelőüzemben kapnak gyakorlati oktatást, de itt is a MTH intézet állományában levő ' oktatók (mesterek) képezik őket. A munka- erőtartalékok rendszerének egyik alapvető jellemvonása tehát a gyakorlati és elméleti

képzés egysége.

A felszabadulás utáni első években csak _ az elméleti (iskolai) oktatás folyt szervezett

formában; ezért adatok is csak erről álltak

(rendelkezésre. A MTH megalakulása utáni időben is az jellemezte az ipari tanulóképzés statisztikáját, hogy a gyakorlati képzésről

—-— a legfontosabb területről — alig gyüj- töttünk adatokat és amellett az elméleti és , a gyakorlati képzés statisztikai megfigye—

* lése egymástól elszakítva történt.

_ Az 1952/53. tanévben megszerveztük az

,egységes ipari tannlóinbe'zeti statisztikát.

, Meglehetősen nagyszámú adatot (gyüjtöt—

tünk és ezeket az adatokat mind a közép—

szervek (helyi igazgatóságok,1 mind a köz- pont rendszeresen feldolgozták és értékel- ték. A statisztika azonban mégsem adott kielégítő segítséget a vezetésnek sem az in—

tézetekben, sem a vezető szerveknél; nem járult kellő mértékben hozzá a hibák fel—

fedés—éhez, nem mutatott utat a hiányossá—

gok kijavításához, a szakmunkásképzés színvonalának emeléséhez. Ennek okát első—

sorában abban kell keresnünk, hogy az adatok elemzése nem volt megfelelő. Az inté—

zetek igazgatói, a (helyi igazgatóságok és a központ osztályvezetői nem mélyedtek el kellőképpen a jelentésekben. Ezért azonban csak részben tehetjük őket felelőssé;

— vészben —— éspedig nagyobb részben ——- azért 'nem volt megfelelő az elemzés, mert a meg- figyelendő adatokat nem jól válogattuk ösz- sze és a feldolgozást és értékelést helytele—

nül szerveztük meg.

* A "Statisztikai Szemle" pályázatán V. díjat nyert cikk.

3 A MTH ipari tanuióintózeteinek közvetlen irá—

nyítását két helyi (területi) igazgatóság végzi,

1. Az elemzés szervezeti előfeltételeinek megteremtése

Néhány szót mindenekelőtt az adatgyüj—

tés, feldolgozás és értékelés megszervezésé- ről. Intézeteink az elmult tanévben ha-

vonta terjedelmes kérdőívet töltöttek ki,

amely felölelte a tanulólétszámot és annak

változását, a mulasztásokat; a különböző mozgalmi és kulturális adatokat, valamint

niegyedrévkor, félévkor és az év végén a ta- nulmányi eredményeket. (Emellett a tanuló—

műhellyel rendelkező intézetek havonta ter- melési, munkaügyi és g—épkihaszn—álási jelen—

tést készítettek.) ,

Az intézetek a kérdőíveket 21 példányban továbbították a helyi igazgatósághoz, ahol az összesítés a főkönyvelőség egyik dolgoz—ójának a feladata volt. Az igazgató- ság-ok szakvezetői tai—statisztikát valami rajtuk kívülálló kérdés—nek tekintették, egyszer egy hónapban átfutották az eredményeket, de különben nem törődtek azokkal. A he—

lyi igazgatóságok az összesített adatokat az intézeti kérdőívek egy—egy példányával együtt továbbították a központ terv-statisz—

tikai osztályára, amely összefoglaló jelen—

tést készített a hivatal kollégiuma részére.

Az elemzéssel azonban itt is ha j volt: a terv- statisztikai osztály nem ismerte —— nem is ismerhette —— eléggé az ipari tanulók okta—

tásának és nevelésének összes kérdéseit,

ezért a központban készített értékelés nem egy esetben mechanikus, felszínes volt.

Elit a rendszert a folyó tanévben megvál—

toztattuk. A minden részletre kiterjedő egy- séges havi statisztikai beszámolójelentése- ket megszüntettük és helyette külön jelenté-- seket rendszemsítefhtünk a tanulólétszám változásáról (havonta), az oktatási eredmé- nyekről (tanulmányi negyed-, illetve fél—

évenként) és a k—nlturális-tömegne'velvési munkáról (ugyancsak negyed-, illetve fél- évenként). A jelentéseket mind az intéze—

tekben, mind a helyi igazgatóságoknál és a központban azok állítják össze és értékelik, akik az illető szakterületén, egyébként is felelősek. A statisztika ezáltal számukra már

nem valami idegen, rajtuk kívülálló munka,,

hanem tevékenységük szerves nésze. A statisztikai munkát tehát nemcsak vertikálisan (int—ézet —— ihelyi igazgatóság —— központ), hanem horizontálisan is decentralizáljuk. A terv—statisztikai osztály szakszempontból irányítja és ellenőrzi az egész statisztikai munkát: a szakosztályokkal egyetértésben kidolgozza a beszámolási rendszert, a kérdő—

ívek íirlapjait és az utasításokat, időnként ellenőrzi egy—egy terület statisztikai munká—

ját, azonfelül pedig összegyűjti az összes, osztályok által feldolgozott adatokat és

(2)

SZEMLB

409

ezeknek alapján -— figyelembevéve a szak—

osztályok értékelését — negyedéves össze- foglaló jelentést készít a hivatal vezetősége nészére.

A decentralizálás nagymértékben megnö—

veli a statisztikával foglalkozó káderek szá- mát, ami bizonyos veszélyekkel is jár. Je- lentkeztek is komoly hibák: az egyik terü—

leten pontatlan volt a feldolgozás, másutt elhanyagolták a kiértékelést; az adatok egy- része nem érkezett be határidőre, meglazult a statisztikai fegyelem; vadstatisztikák ütöt- ték fel a fejüket. Ezek a hiányosságok

azonban nem a deoen—tralizálásnak, hanern

a decentnalizálás rossz előkészítésének voltak a következményei: a tanév elején még nem volt kidolgozva a beszámolási rendszer, nem volt meghatározva a feldolgozás rendje, üteme és módszere és nem adtunk kellő irányítást az újonnan bekapcsolódó szervek részére. Mindezeket a hibákat vi- szonylag könnyen ki lehet küszöbölni és akkor az új szervek, új káderek részvétele. a statisztikai munkában, a statisztikával fot,- lalkozó személyek számának megnövekedése éppen az elemző munka szempontjából nem

veszélyt, hanem előrehaladást jelent.

További lépés az elemzés megjavítása ér—

dekében, hogy a kérdőívekhez nemcsak rö- vid indokolást kell adni, hanem minden számszerű statisztikai jelentéssel egyidejű-—

leg részletes szöveges értékelő jelentést is kell készíteni, éspedig mindhárom szinten:

az intézet a saját tevékenységéről, a helyi igazgatóság a felügyelete alatt álló terület- ről ad jelentést, a központi osztály pedig országos összefoglaló jelentést készít. A je- lentések szempontjait a statisztikai kérdő—

ívekkel együtt adjuk ki. A multban az inté—

zetek és igazgatóságok ú. n. tevékenységi jelentéseiket többnyire a statisztikai beszá- molójelentésektől függetlenül készítették el.

Ezért jelexntéseik általánosak voltak, elsza-

kadtak a számokban tükröződő eredmé- nyektől és hiányosságoktól. Amellett a köz- pon't osztályai igen sokféle jelentést kéntek

az alsóbb szervektől. Most arra törekszünk,

hogy a statisztikai beszámolási rendszerhez tartozó szöveg—es jelentéseken kívül más je—

lentést ne kérjük sem az intézetektől, sem az igazgatóságoktól.

Mindezek a szervezeti intézkedések igen fontosak, mert a feldolgozás és értékelés helyes megszervezése nélkül jó elemző mun- kát nem várhatunk. De a jó szervezés ter- mészetesen önmagában nem elegendő, ki kell alakítani az elemzés helyes módszereit is, Az alábbiakban a legfontosabb adatok elemzésének módszereivel foglalkozunk. A felvetett kérdések egyrésze sajátos ipari ta-

nulóképzési probléma, másrésziik azonban

a közoktatás egész területét érinti.

2. A tanulólétszám összetételének és változásának vizsgálata

A tanév elején az intézeteknek be kell számolniok arról, hogy hány és milyen szakmájú tanulót vettek fel, milyen a ta—

nulók össztétele és thogyan osztották be őket termelési-oktatasi csoportokba.a

Az elsőévesek létszámát mindenekelőtt a felvételi terv teljesítése szempontjából kell megvizsgálni, éspedig nemcsak globálisan, hanem szakmánként. Ezután a nemek, kor, előképzettség és (szociális származás szerinti össztételt kell elemezni. Az első kérdés is- mét az: teljesítették—e a terv idevonatkozó

"előírásait? Ezeket az adatokat (a szociális összetételén kívül) az intézet termelési—,

oktatási csoportonként elemzi. így lehet

megállapítani, (hogy helyesen szervezték-e meg az intézetek a termelési-oktatási cso- portokat, vagyis egy-egy csoportba azonos előképzettségű és korú fiatalokat osztottak—e be? A csoportok homogén összetétele nyil- vánvalóan megkönnyíti az oktatást. Az elő—

képzettség adatai azt is megmutatják, hogy melyik intézetnél, az intézeten belül melyik csoportnál kell majd a'ftanulóknak nagyobb , segítséget adni korre-petálás, tantulókörök stb. útján.

Meg kell vizsgálni a tanulók megoszlását a tanulói-dő alatti lakóhelyük szempontjá- ból is, a következő csoportosítás szerint:

szüleiknél lakók helyben

helyben albérletben lakók tanulőotthonban lakók környékről bejárók, éspedig

10 km-nél közelebbről

10—20 km távolságról ...

20 lem-nél távolabbról

Nevelési szempontból igen fontos az al- bérletben lakók kérdése: ezekkel külön kell foglalkozni, környezetüket meg kell vizs—

gálni, szabadidejük elfoglalására fokozott lehetőségeket kell biztositani. Ismét más kérdések vetődnek fel a környékről bejá- rókkal kapcsolatban: számukra megfelelö időbeosztás segítségével kell lehetővé tenni, hogy tanulásra, sportra, művelődésre és SZÓ?

rakozásra is jusson idejük. Végül a tanuló- otthonba felveendő fiatalok számát terv írja elő. Ha a tanulók száma elmarad az elő- irányzat m—ögött, pótlólag fel lehet venni

tanulókat az otthonba az albérletben lakók,

vagy a környékről bejtátrók közül. Ha viszont többen laknak az otthonban, mint amennyit .

a A termelési—oktatási csoport a gyakorlati okta—

tás tanulócsoportja, amely az egy oktató (mester) által egyidőben oktatott tanulókből áll. Ez az ipari tanulóképzés alapvető egysége: emellett az elmé—

leti oktatás tanulócsoportjának (az "osztály"-nak)"

csak másodrendű jelentősége van. Egy osztály rendszerint két termelési-oktatási csoportot foglal magában.

(3)

410

ia terv előlnt, akkor meg kell állapítani.

_nincs-e az otthonban túlzsúfoltság, vana;

vmegfelelő felszentelés a többletlétszám ré—

' .,,szére.

Az otthonban lakó tanulók számát külön is elemezni kell a tanulók eredeti lakóhelye aszerint. Egyes vidéki vállalatok szakmun—

kásszükségletének fedezése érdekében a fel—

f'vétseli terv azt is előírja. hogy a tanulók egymészét meghatározott vidékről —— az illető üzemek telephelyéről, vagy annak környékéről ——- kell toborozni, hogy azután

;;a szakmmúcásvizsga letétele után a fiatal szakmumkásokat eredeti lakóhelyükön lehessen munkába állítani., Különös figyelmet Akell szentelni ennek a kérdésnek a gépéne-

* ian—ások és mezőgazdasági gépjavílbó üzemek szakmunkásszüksaletének fedezésével karp—

_csolartlian.

Az elsőévesek mellett a másodévesek3 lél- , számát is meg kell vizsgálni. Itt arra a kór—

zdésre felelnek a számok, hogy az előző tan- évben az első évfolyamot sikeresen bevég- fzettiek közül hányan iratkozlak be a má- xődik évfolyama? A lh'all'COl a lemorzsoló—

dás ellen már a tanév megkezdése előtt, a másod-évesek behajtása alkalmával kell meg-

, kezdeni, a be nem inatkozókat fel kell ke—

' átesni, távolmaradásuk okát megállapítani és őket a továbbtaimlásra irábtnni. A másod- févesek létszáma az előző tanévi elsőévesek

"zárólétszámáihoz viszonyítva megmutatja, 'hogy az egyes intézetek milyen munkát vé—

geztek ezen a téren.

' Tam—év közben a tanulólétszám megtartása káli a statisztikai megfigyelés középpontjá- ban. A lemorzsolódás számszerű adatait az intézetek hármas csoportosításban —— fe—

gyelmi úton eltávolítva, betegség miatt, vagy önkényesen távozott —— adják meg, de Amind—en egyes lemorzsolódaás okát, valamint a tanulók meginnám érdekében tett intéz- kedéseket a szöveges indokolásban mész'letesen közölniök kell. A lemorzsolódást álta- lában két alapvető ok egyikére lehet vissza—

vezetni: vagy a nevelőm—unka nem kielégítő, vagy az elhelyezés, ellátás rossz. Ennek 'megfelelően kell a szükséges intézkedést megtenni. Ezen a területen mind az adat—

szolgáltatásnak, mind az elemzésnek rendkí—

vül gyorsnak kell lennie, hogy azonnali in- tézkedésekkel ki lehessen a hibákat küszö-

3 A tanulóidő a legtöbb szakmában két év. Abá—

,znyúuat és az építőipar egyes szakmáümn egy év fa képzési idő; ezekre a szakmákra 17 évnél fiata—

alabbiakat nem vesznek fel

bölni és további ven-uri. ,

A lemorzsolódott tanulók számát egyrészt helyi igazgatóságonke'nt és intézet—enként.

másnészt évfolyami és iparcsoportj bontás—

ban kell vizsgálni. (A szociális Összetétel szerinti csoportosításnak az ipari tanuló—

képzés területén nincsen nagyobb jelentő—

sége.) A lemorzsolódás jellemzéséne leggyak- raliban haszn—ált viszonyszám: a tanév folya—

mán lemonsolódottak száma az összes felvett tanulók százalékában kifejezve. Ez a mutatószám azonban csak a tanéven belüli lemorzsolódásra jellemző és nem fog—

lalja magában sem a két tanvéy közötti lo- morzsolódást, sem azokat a tanulókat, akik a szakmunkásvizsgán nem jelennek meg, vagy azt nem teszik le. Ezért a lemorzsoló- d-ás legáltalánosabb jelzőszáma az, hogy 100 felvett tanuló közül hányan tesznek szakmunkásvizs—gát. Ennek az atlatmak a szakmánkénti elemzéséből messzemenő kö- vetkezlteliéseket lehet levonni az egész tanuló- képzés eredményességét-e vonatkozóan.

lemorzsolódásnak elejét

3. Az oktatási eredmények elemzése Az oktatási munka eredményeiről az in- tézetek évente bánomszor —— a taimegyedév, félév és (év végén —— számolnak be. Ezek a beszámolók kiterjednek

az oktatási időveszteségekre, a tanulónorma teljesítésére, a tanulmányi eredményekre és a szakmunkásvizsga eredményeivel

Az oktatási időveszteségek közül a mulatsz.

tás-okait hám-mas csopomtosítiásban vizsgáljuk:

igazolt mulasztás betegség miatt (csak SZTK igazolás alapján); egyéb igazolt mcn—

lasztiás (az igazgató által rendkívüli okból engedélyezett távollét); és végül igazolatlan mulasztás. Az összehasonlító eelmzes cél—

jaira ki kell számítani az egy tanulóra eső mulaszt—ott órák számát. A normálisnak te- kinthető igazolt mulasztásra tapasztalati számok állnak wendelkezésme. Az ezt meg—

haladó adatok okát meg kell vizsgálni: nin—

csen—e hiba az egészségügyi követelmények biztositása terén; nem libenális-e az ,,egyéb"

mulaszt—ások engedélyezése? Az igazolatlan mulasztások mértéke tükre az intézeti fe—

gyelemnek, Magas igazolatlan mulasztás mellett gyakran ki nem mutatott lemorzso—

lódást lakast, mert előfomdul, hogy a kima—

radzt tanulót hosszú időn keresztül nem tör-

lik a létszámból, hanem mint mulasztót

tartják nyilván.

(4)

" SZEM LF,

mi

Az (oktatási időveszteség azonban nemcsak mulasztásoktból áll, hanem egyéb tényezők—

lböl is. Ilyenek: gépállás a lannlóműhelybetn, 'helyettesítetlen tanarmutasztás, az oktatási

idön lyeliil végzett társadalmi vagy gazda- sági munka stb. Ezeknek megfigyelését a folyó tanévben megkíséreltük, de meg-felelő bizonylatok híján az adatok teljesen meg—

bízliatatlanok.

Az áudő'veszt—esegeket a normateljesiléssel ésa tanulmányi eredményekkel egybevetve kell vizsgálni, ment az oktatásból kieső órák nagy száma nem egy esetben okozója

a rossz előmonetelnek.

Az oktatási munka eredmenyesse'gének egyik legfon-tosa—b mutatószáma a tanuló- normák teljesítése. A normat—eljesítést hár- mas csoportosításban figyeljük iii-eg: kimu- tatjuk a 75%-ig, 75 és 10()% között és 100%

fölött teljesítő ittanrulók számát. Különös gonddal kell elemezni a 75% alatti és a 100% fölötti teljesítéseket. Az előbbieknél fel kell deríteni a lemaradás okát (pl.

magas oktatási időveszteségck stb.). Az utób.

biazk-nál viszont arra kell törekedni, hogy azokat a módszereket, amelyekkel a jó ered—

,ményt elérték, széles körben elterjesszék (intézeten belül, vagy intézetek között).

A tanulmányi eredmények von—alán meg—

figyeljük [részben az általános tanulmányi előmenetelt (hány tanuló lett kitűnő, jeles stb. mendű, hányan buktak meg, hány tra- nuló osztályozatlan), részben pedig (félév- kor és év végén) a tantárgyanként ete'crt át- lagosztályzatokat. A kitűnő eredményt fel—

mutató tanulókat a jelentésben névszerint is meg kell említeni és gondoskodni kell népszerűsítésükiről. Különös gonddal kell megvizsgálni a bukások okát és az oszlá—

lyozatlan tanulók számát; az utóbbira rond—

szerint a mulasztások adnak magyarázatot.

A tantárgyak közül a legfontosabb a gya_

kot—lati oktatás. Az itt elért osztályzatok és elméleti tárgyak átlagosztályzatainak egybe- vetése megmutatja, hogy a tanulók gyakor—

lati és elméleti tudása párhuzamosan fejlő—

r—dikve.

Végül a szakmunkásvizsga eredményei az ipari tanulóképztés legfontosabb mulató—

számai, amelyek a tanulómttézetek tulajdon—

képpeni "temetését" jelzik. A beszámoló—

jelen—tés szakmánként mutatja ki, hogy az osztályvizsgát sikeresen letett tanulók kö—

zül háalynn jelentek meg a szakmmxkásvi-zs- igan), ezek közül hányan kaptak V., illetve JV. kategóriájú n'winősítést és hányan nem

feleltek meg. (A bányászatban nincsenek kategóriák; a sikeres vizsgázót "jól meg- feleltünek vagy ,,niegfelett"-iiek minősítik.) Az V. kategóriát elértek, valamint a meg nem feleltek arányát intézeten—ként és helyi itgaztgatósátgonként gondosan össze kell thn- s—onlita—ni; kiugró eredmények nem egyszer arra mutatnak, hogy a vizsgabizottság libe- rálisan, vagy esetleg túlságosan szigorúan járt el.

Bár az intézetek és helyi igazgatóságok vizsgaei'edmónyeinek összehasonlítása igen fontos, megsem ad bizto-s választ arra, hogy a vizsgák tárgyilagosak, az emdmények reá- lisak-e? Némi támpontot ad, ha a vizsga- erodményeket Összethasonlitjuk a vizsgázók utolsó havi tanul(nyomna—teljesítési adatai- val. Véglegesen azonban ezt a kérdést csak az dönti el, hogyan állj-ák meg a gyakorló szakmunkások a helyüket vizsga után a ter—

melésben? A gyakorló szakmunkások nor- mateljesítését 1954. január l—től a KSH meg—

figyeli es ezeket az adatokat kell majd a vizsgák eredményeivel összehasonlítani.

Megjegyzendő, hogy a vizsgák után a fiatal szakmunkások jelentős része más üzembe kerül és így intéz—estenkent, illetve üzemen- ként többnyire nem lehet ezt az Összehason- lítást elvégezni. De a globális egybevetés,

valmntimt egyes összehasmilítliató területek

adatai is igen értékes elemzési lehetőséget biztosítanak.

4. A kulturális és sportmunka adatni Ezekről az adatokról az oktatási ereünzé- iiyrekkelk egyidejűleg (tollát a tan-negyedév, félév és év végén) készül jelentés, melynek legfontosabb nesze az iskolai könyvtárak- Ical foglalkozik. A könyvtári munkának elsőrendű sz—onepe vam az iskolákban foly!) kulturális-lömegnevelesi munka keretében.

A jelentés mindenekelőtt számot ad a könynlárrak könyvállományáról es annak változásairól. A 100 tanulóra eső könyvtári könyvek számának összehasonlítása megmutatja az egyes intézetek könyveltátottsá—

gát és azt, hogy hol van szükség az állo—

many fokozott kiegészitésére, (A tervezés céljaira ajánlatos a 100 tanulóra eső könyv- tári könyvek nonmtájtát kialakítani.)

A könyvtári jelentés legfontosabb mutató- számai: hóny könyvet kölcsönöztek ki a be—

számolási időszakban és hány tanuló vette igénybe a könyvtárat? Összehasonlító elem- zés céliaira a következő viszonyszámokat számítjuk ki: A tanulók hány százaléka

(5)

SZEHLE

, 412

] veszi igénybe a könyvtárat? Átlagban hiány kikölcsönzött könyv esik egy tanulóra?

Hány kikölcsönzött könyv jut a könyvtáiat

igénybevevő egy—egy tanulóra?

A jelentés a könyvtári adatokat hármas bontásban ——-— szakirodalom, politikai iroda- lom, szépirodalom —— közli. Ebben a hon- tásban kell a viszonyszámokat is kiszami- tani, amiből megállapítható, hogy mely cso- portban van lemaradás, hol van szükség segítségre.

' ,A kulturális jelentés a továbbiakban a szakkörök és kultúrcsoportok számát, lét-

számát, foglalkozásaik számát, valamint a

színház- és mozilátogatásón résztvevő ta- milók számát közli. A spontjelentés arról számol be, hogy hány tanuló tagja a sport- kőmek, illetve az egyes szakosztályoknak és hány minősített sportoló van. Ezeket az adatokat általában a tanulóle'tszámahoz vi—

szonyítva elemezzük.

Valamennyi kultwrális- és sportadatot

* 'egybe kell vetni az oktatási eredmények kel. A kultúrmunka és a sport nem öncél, hanem az a célja, hogy a tanulók öntuda—

tosabbak, fizikailag jobb felkészültségűek legyenek. Ahol a kulturális-tömegnevel—ési munka mutatói jónak látszanak, de a ta- , niulmxámyi eerdmésnyek .nem kielégítőek, ott felül kell vizsgálni a kulturális és spont- tevékenysóget, mert elszakadt tulajdonkép—

) peni céljától.

5. A tanulóképzés személyi és tárgyi előfeltételeinek vizsgálata

A személyi és tárgyi előfeltételeket az el—

mult években meglehetősen szűk keretek között vizsgáltuk. A pedagógus-ellátottság területén pl. megelégedtü—nk azzal, hogy a gyakorlati oktatók (mesterek), tanárok és A otthonnevelők szám—át megállapítsuk és eb—

ből kiszámítsuk, hány tanuló jut egy—egy pedagógus—m. Ez azomban nem elegendő.

Meg kell vizsgálni a pedagógusok iskolai végzettséget, szakképzettség—ét és azt, hogy milyen továbbképzésben, milyen eredmény- nyel vesznek Teszt? Ki kell mutani, hany tanóra esik átlagban egy tanárra és hogyan aránylik ez a kötelező óraszám—hoz? A ta—

nárok óraszámát abból a szempontból is meg kell vizsgálni, nincsen-e kihasználat- lan óraszám, amelynek felhasználásával csökkenteni lehetne az óradíjasok igénybe—

vételét.

Az intézetek rendelkezésére bocsátott al- kalmazotti létszám helyes felhasználását ellenőrzi a betöltött állások szembeállítása az engedélyezett állításokkal, továbbá a fluk- tuáció vizsgálata.

A tanulóképzés tárgyi előfeltételei: az is—

kolák, tan—ulómfihelyek es otthonok épüle- tei és ezek berendezése, felszerelése. Az ide- vonatkozó jelentéseket két alapvető szem- pontból kell vizsgalni: egyrészt sem a beis—

kolázas tervezése, sem a költségvetés nem nélkülözheti ezeknek az adatoknak az elem- zéseit, másrészt ezek adnak képet a tanulók elhelyezéséről, ellátásáról, tanulási, illetve munkafeltlételeiu'ől. A legfontosabb mutató- számok és elemzési szempontok a követ—

kezők:

a) Tanulómt'ihelyi munkahelyek kihaszzna lása szakmánként. A tanulók ellátása szer számmal (a normákhoz viszonyítva).

1) ) Tantermek száma és alapterülete. Egy tanulóra egy váltásban eső tantermi alap—

terület. A tantermek hány százalékában folyik váltakozó (kétműszakos) tanítás. Az elhelyezhető és a tényleg elhelyezett ülő- helyek, valamint az ülőhelyek és a tanuló- létszám aránya. (A tanulól—étszámnak csak a felét kell figyelembevenni, mivel a tanulók csak heti 8 napon át vannak az iskolában, a másik 3 napot a gyakorlati munkahelyen töltik.)

c) Az otthonok hálótermeinek férőhelye és az otthonban lakó egy—egy tanulóra eső átlagos alapterülete. Az elhelyezett és az el—

helyezhető ágy'ak, valamint az otthonban lakó tanulók számának aránya. Az otthonok hálótermi alapterületének aránya az egyéb helyiségek alapterületéhez. (Ahol ma—

gas az "egyeb" helyiségek aránya, ott nincs jól kihasználva az épület és e helyiségek egye-eszét esetleg át lehet alakítani hálóter—

mekké. Ahol viszont alacsony az arány, ott a tanulók szabadidejének eltöltésére nem áll elegendő hely rendelkezésre.)

d) Az intézetek vízellátása és egészségügyi berendezései .az előirt normákhoz viszo-

nyitva.

e ) Az intézetek ellátottsága tornaterem—

mel, siportpiályával, kultúrteremmel, könyv—

tár— és olvasószobával, tanulószobákkal.

f) Az intézetek berendezési és felszerelési

tárgyai, a tanulólétszámhoz, illetve az elő- írt normához viszonyitva.

A felsorolt adatok alapján kell megter-

vezni a hiányok fedezését, valamint az eset-

leges feleslegek felajánlását a népgazdaság egy—éb területei részére.

(6)

SZEMLE

413 6. Az ipari tanulóintézetek tennelési és

pénzügyi adatainak elemzésre

Az alábbiakban csak néhány olyan elem- zési szemponttal kívánok foglalkozni, amelyek sajátosan az [ipari tanulóképzés terűle—

tén alkalmazandók. Emellett természetesen általános szempontok (tervteljesítés, pénz- ügyi fegyelem betartása stb.)

kell elemezni az intézetek termelési és pénz—

ügyi adatait.

A tanulóműhely'ben az egy tanulóra eső termelési érték havti alakulását elsősorban a tanulók szakmai fejlődése befolyásolja:

a tanulók termelékenysége a tanév kezdeté—

től a szakmunkásvizsgáig általában egyen- letesen kell hogy emelkedjék, Ha azonban ebből a mutatószámból következtetéseket kívánunk levonni, úgy néhány körülményt figyelembe kell venni.. Ilyenek a tanuló- műhelytben termelőmunkát végző szakmun- kások száma, vagy az I. és II. éves tanulók aránya. Emellett tekintetbe kell venni azt is, hogy amikor a tanmenet bonyolultabb műveletek elsajátítását írja elő, a tanulók termelékenysége átmenetileg alacsonyabb lehet, mint az előző időszakban, amelyben:

egyszerűbb műveletekből álló munkát vé- geztek.

A gépállásolc részl—etes, okok szerinti vizs- gálata az oktatás szempontjából is rend- kívül fontos, mert az wállásidő nemcsak a termelésből, hanem a gyakorlati képzésből is kiesést jelent.

A számvitel és a statisztika közös feladata az egy tanulóra eső képzési költségek elem- alapján is _

zése. Ezen a héten még nem értünk el ered- ményeket. Természetesen ki tudjuk mutatni.

hogy a MTH évi költségvetéséből átlagosan ; egy-egy tanulóra hány forint esik; ez azonban nem ad választ anra, hogy mibe kerül egy-egy tanuló teljes kiképzési költsége ——

a felvételtől a szakmunkásvizsgáig —— a kii—

löntböző iskolatípusokban, Eltérőek a költ—

ség—ek aszerint, hogy a tanuló egy- vagy két—

éves tanulóidejű szakmát tanul, tanuló—

műihelyibem vagy terimelőüzemben dolgozik, tanulóotth-onban, vagy szüleinél lakik. Hiá—

ny—ossá'ga ennek a mutatószámnak, hogy csak a MTH költségvetés-ben jelentkező kiadásokat tartalmazza, a termelőüzemeknek a tanuulóképzésne fordított kiadásait nem.

, Mindamellett a mutatószám alapos (költség- nemenkénti) elemzéséből igen fontos követ—

keztetéseket lehet majd levonni. , Az egy tanulóra eső tényleges átlagkölt- siéygck kiszámításánál az átlagos tanulólét- számot kell alapul venni. Mivel azonban az ipari tannlóképze's eredmény-ébe csak a szakmunkásvizsgát tett tanulók számitha- tók be, a tannlóképzxés "önköltségét" úgy kapjuk meg, ha a költségeket egy szakmun- kxásvizsgát tett tanuló—ra vetítjük. Ha ugyan,- akkor arra az esetre is kiszámítjuk az egy tanulóra eső költségeket, ha lemorzsolódott—'la nem történt volna és az összes felvett ta—

nulók letett—ék volna a szakmunkxásvizsgátt, úgy a két mutató különbsége adja meg a lemorzsolódás által okozott költségtöbbletet Ezeknek az adatoknak a kimunkálása a leg- közelebbi feladatok egyike.

. Sebes László.

Önköltségstatisztikai elemzés a pamutfonódákban*

A havi önköltségstatisztikáknak és a ne- gyedéves mérleg—beszámolók önköltségi be- tétlapjainsak elemzése általánosságban ko—

moly feladatokat jelent a statisztikusok részére, Igen sok helyen előfordul azonban még ma is, hogy ezeket az elemzéseket vagy egyáltalában nem, vagy felületesen végzik,

sőt nem is maga a statisztikus készíti el,

pedig az tönköltségstatiszt'ika az, amely va- lamely gazdasági egységnek egy bizonyos időszakában végzett munkáját sűrítve adja, amely összefoglalja a tárgyidőszakokról már elkészített, vagy kimunkált jelentések lénye—

gét.

A statisztikai gyakorlatban a havi statisztikai gyorsjelentésen keresztül mutatjuk be

' A ,,Statisztikai Szemle"

nyert cikk.

pályázatán V. dijat

azt az elemzési módszert, amelyet a Sze-

gedi Textilművekniél már több, mint egy éve bevezettek.

Ez az elemzési módszer bár a pamutfono- dák számára készült ——- és azt több vállalat már át is vette —— nem jelenti azt, hogy általánosságban ne lenne használható bár- mely iparágban.

Tételezzük fel, hogy a megfigyelt gyárt- mány a ,,MA 0133 kárt-olt pamutfonal 3'4/1 mg", amely mint kiemelt cikk a havi ön- költségstatisztikában jelentésre kötelezett.

A megfigyelésne kiválasztott időszak le—

gyen március hónap, amelyet az előző év 1952 átlagához, mint bázishoz és a tárgy- időszakot illető negyedéves tervhez viszo- nyitjuk.

A havi statisztikai jelentésben a követke-

zőket találjuk: -