Az alapanyagellátás statisztikai megfigyelése és elemzése az élelmiszeriparban

DOBOS LÁSZLÓ—NAGY JÓZSEF:

AZ ALAPANYAGELLÁTÁS STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSE Es ELEMZÉSE

AZ ÉLELMISZERIPARBAN

MI.

A feldolgozóipar, így az élelmiszeripar," termelőtevékenysége során nyersanyagokat — tehát olyan termékeket, amelyben munka ölt testet ——

alakít át, dolgoz fel.

A nyersanyag lehet alapanyag, segédanyag (tüzelőanyag). Marx sze- rint: ,,A nyersanyag valamely terméknek alapanyagát alkothatja, vagy csak mint segédanyag vesz részt a termék létrehozásában."1

Az alapanyag olyan munkatárgy, amely az előállítandó termék alapjául

szolgál, amiből a termék készül. A

Az élelmiszeripar termelő tevékenységének előfeltétele, hogy a termelés- hez szükséges alapanyagok kellő mennyiségben és megfelelő minőségben rendelkezésre álljanak. Ezenkivül természetesen biztosítani kell a szüksé-

ges segédanyagokat is. _,

, Jelen cikkünkben az alapanyagellátás statisztikai vizsgálatával kivá-

nunk foglalkozni.

Az élelmiszeripari vállalatok számára a nyersanyagbázis a döntő kér- dés. A vállalatok munkája —— különösen azoké, amelyek a mezőgazdaság ter- mékeit közvetlenül dolgozzák fel —— attól függ, hogy a mezőgazdaság milyen minőségű és mennyiségű nyersanyagot szállít nekik. Az élelmiszeripar 'fej- lődése így elsősorban nyersanyagbázisának, a mezőgazdaságnak fejlődésé—

től függ. Ugyanekkor az élelmiszeriparnak a mezőgazdaság fejlesztésében szervező szerepe van. Mikoján elvtárs —— a szovjet élelmiszeripar megszer—

vezője —— a SZK(b)P XVII. kongresszusán a következőket mondotta: ,,Mig a vezető szerep a nehéziparé, az egész népgazdaság, így a mezőgazdaság szempontjából is, addig az élelmiszeripart szervező szerep illeti meg a mező—

gazdaságban, minthogy az élelmiszeripar határozza meg, hogy milyen növé- nyek termesztendők." A kettő —— az élelmiszeripar és a mezőgazdaság —— fej- lődése tehát egyben kölcsönös is; az élelmiszeripar hatást gyakorol a mező- , gazdaságra, olyan formában, hogy az ipar követelményeket támaszt a mező- _ gazdasággal szemben, egyáegy termelendő nyersanyag mennyisége és minő- sége tekintetében. Ezen köVetelményeket egyre jobban elégítik ki az állami

* ,,célgazdaságok" is, amelyek egy-egy iparág —- pl. a cukoripar számára ter- melik a nyersanyagot, pl. a cukorrépát. Hasonló célja van a szerződéses ter-

! Marx: A tőke. I. kötet, Szikra. Budapest. 19!9, l96. old.

49

664 DOBÓS—NAGY ,

meltetésnek, amelyben a termelő és az ipar köt szerződést egy-egy termény

termelésére, ill. annak átvételére. _

Az élelmiszeripar alaphnyiagainak döntő részét a mezőgazdaság

(növénytermesztés, állattenyésztés), ill. maga az élelmiszeripar szolgáltatja.

Ennek megfelelően az élelmiszeripar alapanyagai az alábbiak szerint

csoportosíthatók:

l. növényi eredetű mezőgazdasági termékek (gyümölcs és főzelék—félék,

napraforgó, cukorrépa, gabonafélék, burgonya, cikória, kukorica, dohány stb.), 2. állati eredetű mezőgazdasági termékek (élőállatok, baromfi, tojás, te' stb.),

] 3. ipari feldolgozásból nybrt— anyagok (napraforgóolaj, liszt, cukor,

szesz stb.). ' ,

Ezek az alapanyagok döntően megszabják egy-egy iparág termeleset;

éppen ezért egy—egy iparág alapanyaggal való ellátottságának megfigyele- sénél általában elegendő egy—két fontosabb alapanyagot megfigyelni.

Az alapanyagellátás lehet folyamatos, vagy időszaki (kampány) jel- legű. Általában az l. pontban felsorolt növényi eredetű nyersanyagoknak begyűjtése, ill. az iparvállalatokhoz való beérkezése időszaki, vagyis az ev egy adott időszakában, nagymennyiségben beérkező mezőgazdasági nyers- anyag feldolgozása az iparnak csak időszaki (kampány) feladatot jelent.

A 2. és 3. pontban felsorolt alapanyagok begyűjtése, ill. az élelmiszeripari

vállalatokhoz való beérkezése általában folyamatos, ezen anyagok egész

éven keresztül rendszeresen érkeznek a vállalatokhoz, és feldolgozásuk egész éven keresztül folyamatosan töröténik. Az anyagellátás folytonossága egyes iparágaknál úgy jelentkezik, hogy a vállalatok különféle ——- egyéb- ként kampányszerűen beérkező —— anyagokat különböző időszakokban, de folyamatosan dolgozzák fel; pl. a húsiparbanaz eltérő begyűjtési idényű vágóállatok folyamatos anyagellátást biztosítanak.

Az alapanyagellátás idejét tekintve tehát vannak: egész éven át egyen—

letesen beérkező és kampányszerűen beérkező anyagok.

Átmenetet képez a két csoport között, amikor az iparág a begyűjtés időszakában begyűjtött alapanyagot saját maga tárolja és abból hosszabb ideig —-— tehát nem kifejezetten kampányszerűen —— termel (pl. a növény- olajipar), vagy pedig a begyűjtés nem kifejezetten kampányszerű, hanem az hosszabb időn keresztül tart (pl. dohányipar). _

Az alapanyagellátás megfigyelésénél az élelmiszeriparban tehát fontos feladat azt az időszakot kiválasztani, amikor egy-egy alapanyag megfigye—

lése döntően szükséges. A húsiparnak a vágóállattal való ellátását pl. folya—

matosan kell megfigyelni; viszont a cukoriparnak eukorrépával való ellátott- ságának a megfigyelése csak a kampányban lehetséges. Ez egyszersmind megszabja az alapanyagellátás elemzésének feladatait is.

A folyamatos anyagellátásnál általában az ütemesség vizsgálata a fon- _

tos. Itt az anyagkészletek vizsgálatának nincs különös jelentőségük, éppen a folyamatos ellátás miatt.

Lényeges feladat ezeken a területeken a fajlagos anyagfelhasználás (kihozatal) vizsgálata. A veszteségek vizsgálatánál az elemzés főként a

termelési veszteségekre irányul. _

A kampányszerű alapanyagellátásnál .a nyersanyag oly nagy tömegben érkezik be, hogy a beérkezés naponta feldolgozásra nem kerülhet. A nyers- anyag beérkezését célszerű naponta megfigyelni, annak ellenőrzése céljá-

ból, hogy a megtervezett mennyiség biztositott—e. A kampányszerű anyag—

ALAPANYAGELLATAS STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSE ' 665

ellátásnál a nagy menyiségben beérkezett nedvdús anyagok tárolása követ- keztében rendkívüli jelentősége van —— az anyagtakarékosság szempontjá- ból —— a tárolási veszteségek elemzésének. A fajlagos anyagfelhasználás folyamatosan a kampányszerű ellátásnál is mérhető ugyan, de ennek ala—

kulásáról helyes képet csak a feldolgozási idény befejezése után kapunk.

II.

A tervszerű szocialista gazdálkodásban a termelés és elosztás arányát

—— valamint a készleteket —— az anyagmérlegekben tervezik meg, illetve mérik. Az alapanyagmérleg lehet terv- és ténymérleg. A kettő összehason- lítása az alapanyagellátás tervteljesítéséről ad számot.

Az alapanyagmérlegek önmagukban azonban nem elegendők annak ' megállapítására, hogy a felhasznált anyaggal hogyan gazdálkodtak a vál- lalatok. Ezt a célt szolgálják a fajlagos anyagfelhasználási mutatók; vagy e mutatók forditott értékei: az anyagkihozatali mutatók,

Az alapanyagellátás mérése az élelmiszeriparban is az előbbieken ala—

pul, tehát kétféleképpen történik:

1. anyagmérlegek,

2. fajlagos anyagfelhasználási (kihozatali) mutatók útján.

A legtöbb iparágban a rendszeresített szakmai kérdőívek is ezekre épülnek fel. A következőkben foglalkozunk néhány iparág az alapanyagellá-

tás mérésének vizsgálatát célzó szakmai statisztikai kérdőívével.

a) Húsipar

Az élelmiszeripar egyik legfontosabb iparágának szakmai kérdőíve leg- nagyobbrészt az ipar alapanyagát —— a vágóállatot —— és az abból való ter- mékkihozatalt vizsgálja. Első része vágóállatmérleg, amely közvetlenül a

beérkező alapanyaggal, a vágóállattal foglalkozik:

Vágóállatmérleg

M e g n e v e z é s Marha Borjú sg'eéílelggzaéjsteák

db (1 db (;

Nyitóállomány ... 3 100 400 Beérkezés (részletezve) ... 2000 7800 Kényszervágás ... 1 80 630 Beérkezés összesen ... 2180 8430 Rendelkezésre áll összesen ... 2280 8830

Tééi'gssgáf? .(Yáfgásflfátf i . . 2090 8151

Vágás Tervszám ... 2000 8200

Tervteljesités %-n ... 104,5 99,4 Istállózási I'veszteség ... —— . 70

Ist. veszt. az összes %-ában ... — ' 0,8

Záróánomány. , ... ' 190 609

A vágóállatmérleg tehát lehetővé teszi a vágóhidak alapanyagellátá- sának mérlegszerű vizsgálatát. A beérkezés megfigyelésének termelő (be—

666 DOBOS—NAGY

gyűjtő) szektorok (Hízlaló e's Sertéstenyésztő V., Állami Gazdaság, saját híz- lalás stb.) szerinti felosztása módot nyújt annak vizsgálatára, hogy az egyes termelő szervek hogyan tettek eleget szállítási kötelezettségüknek.

A vágást -——— az alapanyag feldolgozásának első fázisát —— a tervvel szembe—

állítva is tartalmazza a kérdőív. A táblából pl. megállapítható, hogy darab—

ban túlteljesítés, elősúlyban viszont lemaradás van. Ennek oka az, hogy a megtervezett 410 kg átlagsúly helyett a tényleges átlagsúlytcsak 390 kg;

tehát a tervhez viszonyítva 90 db-bal többet vágtak le, ezzel szemben 49 (1-val kevesebb a tervnél a levágott állatok súlya. De előfordulhat olyan eset %

is, amikor a tervet mind a darabra, mind az összsúlyra teljesítették, még—

sem megfelelő az átlagsúly. Nézzük ezt meg egy gyakorlati példán:

Megnevezés Dan-ab IE (Zsúly (g) ÁUÉÉÉÉW

!

Terv ... 1000 4000 400 *

Teljesités . . . . 1200 4680 _, 390

% ... 120,0 117,0 97,5

A húsiparban a vágásra kerülő állatok átlagsúlya minőségi tényezö;

ugyanis a kitermelés eredményességét elsősorban az dönti el, hogy milyen

minőségű (átlagsúlyú) vágóállatot kap az ipar.

A veszteség (istállózási) vizsgálatára lehetőséget ad az, hogy a vesz—

teség ténylegesen (70 g) és a rendelkezésre álló Összes mennyiséghez képest (0,8%) is megfigyelhető és dinamikusan összehasonlítható az előző

időszakokkal. Az istállózási veszteség lényegében súlykülönbözet az átvett

és közvetlenül a vágás előtt lemért súly között. Itt már a vállalat mun—

kája is tükröződik; ugyanis gyakran előfordul, hogy a vállalat nem fordít elég gondot a beérkezett állatok istállózására, s ha a vágás nem azonnal történik, nagy az istállózási veszteség. A vágóállatmérleg alapján figye- lemmel kísérhető az állomány (nyitó és záró) alakulása is; s ennek vizsgá—

lata kapcsolódik az istállózási veszteségek elemzéséhez.

Bár a vágóállatmérleg is tartalmazza, a szakmai kérdőív egy külön ' része részletesebben foglalkozik a kényszervágásokkal. Ennek megfigye- lése igen fontos; elemzése fényt vet a termelő szervek hiányos munkájára és rámutathat esetleges visszaélésekre. ,

A szakmai kérdőív további része a két legfontosabb vágóállat, vágó- marha és vágósertés minőségi megoszlásával foglalkozik. A húsiparban az alapanyag ellátásának vizsgálatánál a minőségi megoszlás döntő kérdés.

Vágásra kerülő marha minőségi megoszlása

stb.

l . .i

, Élősúly Kitermelési Kiternjelendv

Megnevezea Dumb (! norma % (lán); ál)

a 3 1) I c ? d ' e

t

Ökör, növendékállat (különleges minőség). . 150 1050 56,0 ' 588

Tehén (különleges minőség) ... 20 120 Sui,!) 65'

I. 0. bika ... 32 288 5653 163

Csontozni való tehén ... 240 720 ; 38,0 271

l

ÖSSZ'CSI'H ... , 2090 5351 l —. l 3790

l i É !

ALAPANYAGELLATAS STATISZTIKA! MEGFIGYELESE 667

A tábla első rovatában a vágómarha minőségei vannak felsorolva (a szakmai kérdőív a vágómarhánál 14 minőségi csoportot sorol fel). A kiter- melési norma 100 kg élősúlyra vonatkozik, s azt mutatja meg, hogy az elő-

súlyból %osan mennyi a kitermelend'ó hús A norma alapján tehát megálla—

pítható, hogy mennyi húst (marhánál), il.l főterméket (sertésnél) jelent a beérkezett élőállatmennyise'g minöségi csoportonként és együttesen. A táb—

;lából kitűnik, hogy 32090 levág ott állatból aránylag kevés a legjobb minő- ségit—állat (amelgyyekból tehát több húst lehet kitermelni). A vágásra került állatok nagyobb része közepes minőségű volt, 5 kb. 12%a a leggyengébb minőségi csoportból került ki (amelynek a kitermelési normája 38,0%).

A táblában szerepel még az összes kitermelendő hús is, amely a különböző minőségi csoportokból kitermelendő húsmennyiségek összegezéséből adó—

dik. Ehhez a mennyiséghez a ténylegesen kitermelt húsmennyíséget viszo—

nyitva a húskitermelési norma mutatóját kapjuk.

A húsipari szakmai kérdőív következő részét az egyes vágóállatfajták kitermelését mutató lapok alkotják.

M arh a—ki termel és

! l ! n ,

V át 3 én s h 6 1 S ;. É 'S

. : 53 az; %

SOP Megnevezés. § : § ; "s... : 4" xu'!

db a ese agg

_""

e

_{m m}

EE gálán § ;. a 52 § u'

a b c d _ e f g h i

1 Élő marha ... 2090 8151,0 100,0 390,0 167,0 8318,0 78,0 2. Hús (PL ol) ... — 39043 47,9 186,8 150,3 4054,6 38,0 3 Pacal (PL 15) ... —- 269,0 3,3 12,9 l,6 270,G 2.9 4 Belsőség (PL 16) . ... -— 277,1 3,4 13,3 4,8 281,9 34.53 5 Feje (PL 17) ... . ... -— 228,2 2,8 10,9 3,5 331,7 0,4

ill

'43

E

:. .

" !

..a M

33 Egyél) (PL 17) ... __ § es; (),8 3,1 13 665 2,2 1-1 Összesen ... l —— lsggm ! 72,9 % 2843 I 1574) tarom t 7341

l

15 Veszteség (1—14-ig) ... — 122089 27,1 mű,? —— 2208,9 —

"16 'Bélgurnitnra (PL 15) ... 2053 —— -— —— -— 2,053 29

I

Feltűnteti a szakmai kérdőív e része tehát azt, hogy mennyi darab és mennyi összsúlyú marha került levágásra. (Ez egyezik a vágóállatmér- leg, ill. annak minőségi megoszlását feltüntető táblára beírt adattal.) A be-

668 borsos—NAGY

számolójelentés termékenként részletezi a kitermelés, valamint az összes:

veszteség mennyiségét és megmutatja, hogy az egyes kitermelt termékek és a veszteség milyen százalékos arányt képviselnek az összes levágott élő—

súlyhoz képest. _

A kitermelt termékek mennyisége a számbavétel szempontjából fon—

tos;_ a termékek százalékos kitermelési mutatói az elemzéshez nyújtanak lehetőséget. Minden egyes termékre és a veszteségre norma van kiadva

* (súlyban és százalék—ban), és ezen belül különösen a veszteségek vizsgálata fontos. A- táblában pl. a húskitermelés 47,9%—os volt; az erre vonatkozó

norma az előbbi tábla alapján:

, kiteaesleaeé,,,ees_,l§299l__ _. o , **

vágás előtti élősúly (8151) X100—46*5/0 ,

(ebben természetesen már figyelembe van véve a beérkezett állatok minő—

ségi megoszlása).

Példánkban tehát a húskitermelési mutató alakulása a normához viszo—

nyitva megfelelő volt.

Mint már említettük, a veszteségek vizsgálata is igen fontos s a vál- lalatok munkájának bizonyos mértékig ez a fokmérője is lehet. Tekintettet arra, hogy a veszteségek súlyának (és %—ának) megállapítása kivonás útján

adódik: *

levágott élősúly —— kitermelt összes termékek súlya - veszteség súlya szükséges ezt forrásaiban is elemezni (csont,— apadás, párolgás stb.)r A Veszteségek elemzésével kapcsolatban megemlítendő az, hogy abban az esetben, ha a vállalatoknál a beérkezett állat azonnal levágásra kerül, a ki—

termelési veszteség nagyobb lesz, mert az állat nem fáradt, jól táplált, és

—— mint a tapasztalat mutatja ——— az átadó szervek iparkodnak az állatot jóllakottan átadni. Ha viszont a beérkezett állat nem kerül azonnal levá—

gásra, a vállalat istállójában csökken a súlya, s ez növeli az istállózási veszteséget; ez pedig csökkenti a kitermelési veszteséget.

Az összes termelés megállapítása végett a kérdőíven szerepel a bontott vagy darabolt állapotban beérkezett kényszervágás is. A kobzás rovatban fel van tüntetve az összes termelésből akár párolás céljából, akár végleges

megsemmisítésre került termékek. .

Foglalkozik a szakmai kérdőív a zsír- és'faggyúolvasztással is, vizs—

gálva az olvasztásra átadott anyagból kihozott zsír- és az egyéb fehéráruo

ból származó termék alakulását.

b) Baromfiipar

A húsiparhoz hasonlóan a baromfiipar is részletes többoldalas szak—

mai kérdőíven iigyeli meg vállalatai munkáját. (

Az alapanyag vizsgálata itt is mérlegszerűen (vágóbaromfimérleg) történik.

ALAPANYAGELLATAS STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSE 669

Vágóbaromfí-mérleg

Cikke Tyúk Stb. (baromfifaj-

MPRUCWZÓS ták megnevezése)

db kg db kg

Élii baromfi nyitókészlet ... 37 46,8 Beer-kezés (szektoronként) ... , 403 4993 Rendelkezésre áll összesen ... 440 546,1

Vágás ... , 411 510,1

Telepi elhullás ... 7 SA Egyéb elosztás ... 11 135).

Riasztás összesen ... 429 531,7 Telepi apadó . .* ... —— 1,2 Élő baromfi zárókészlet ... 11 13,2

Telepi elhullás %—a ... LG 1,5

A táblázatban tehát a telepi elhullás ténylegesen és % —osan is" fel van tüntetve. A telepi elhullás csökkentése a vállalatok egyik legfőbb feladata;

és az elhullás %-ának dinamikus vizsgálata gyakran rámutat a tárolás hiányosságaira. A telepi apadó lényegében súlyveszteség. Mindkét veszte—

ség-forrás a barómfiiparban gyakran a termelés jellegéből is adódik; a

vágás ugyanis mindig csak egy nagyobb mennyiség összegyűjtése után

történik. —

A baromfi kitermelésével' (kihozatalával) az alábbi táblázat foglalko—

zik (baromfifajtánként): ,

Vágóbaromfl -ki termel és

Mpanevezég CSM"! _ Stb. (bnromfifajták

_a _ db ! kg megnevezése)

Felhasználás...; ... 418 519,7

Átminősités i ... , %92 Hm,?) Összesen felhasználás ... 510 ; 6305

Kitermelt vágott baromfi ... 408 ; 499,1 Kitermelési súlyveszteség ... 102 (

Kitermelési kobzás ... -——

súlyveszteségből vágási veszteség. ! —— * 127,8

!

E lap szolgál tehát a felhasználásra került élőbaromfi mennyiségének (vágás, telepi elhullás, apadás) és az átminősítések H— vagy —) megfigye—

lésére. Az átminősítés az egyes baromfifajták között fordul elő. A tényle—

gesen kitermelt baromfi mennyiségét kivonva az összes felhasználásból, megkapjuk a kitermelési veszteséget. Tehát: összes felhasználás (630,6 kg)

—- kitermelés (499,1 kg) :: veszteség (13l,5 kg). A veszteség részletezése:

670 DOBOS—NAGY

telepi elhullás —— —— 5—— 8.4 kg telepi apadás— ——- —— —— l,2_kg kobzás —— —— —— —— —— 3.7 kg egyéb —— -— —— —— —— 1182 kg

összesen —— 131,5 kg

Az eddig ismeit veszteség források (elkobzás, apadás elhullás) arány- lag nem jelentősek az összeshez képest, annak mindössze 10,l% át teszik ki, de a vállalatoknál a veszteség csökkentésére főként ezen tényezőkön belül kell törekedni mert a többi veszteség legnagyobb része a termelés—

nél mint melléktermék — tehát szükségszerűen —— jelentkezik (vér, toll bél stb.). A fajlagos nyersanyagfelhasználás az öSSzes felhasznált élő— baromfi—

mennyiség és a kitermelt vágóbaromfi mennyiségének viszonyát fejezi ki, példánkban:

630,6 __ —

4997— 126 .kg.

Hasonlóképpen vizsgálja a baromfiipari szakmai kérdőív az ipar másik alapvető nyersanyagát, a tojást is.

c) Sütőipar

A sütőipar szakmai kérdőíve teljes egészében fajlagos anyagfelhasz—

nálással foglalkozik; kenyér és süteményfajtánként tünteti fel a fajlagos

"fínom— es kenyérliszt—felhasználást.

d) Cukoripar

A cukoripar szakmai kérdőíve tekintettel a rövid kampányidőre, nem havi, hanem 10 napos jelentés. Felöleli nemcsak az anyagellátást és anyag- kihozatalt, hanem végig kíséri az egész termelési folyamatot.

A kérdőív alapanyagra vonatkozó része elsősorban a beérkezett cukor- répával foglalkozik, mégpedig úgy, hogy a beérkezést és felhasználást a kampányidőszak kezdetétől kummuláltan mutatja ki.

A beérkezett nyersanyagon kívül feltünteti a kérdőív a mosott, —— tehát szennyezéstől megtisztított —— répa súlyát (chronos súly). Közli továbbá a dígestió %- át, vagyis azt, hogy a termelés alatt állandóan folytatott labo- iatóriumi anyagvizsgálatok szerint mennyi a feldolgozott répa cukortar—

talma Ehhez kapcsolódik a következő táblázat:

Megnevezés (! A répa A digestió

" ' ' ,— %-ában %—ban

Cukor a répában . . . ._ ... 4800 16.00 100,0 Cukorhozam . ,, ... 3700 12,60 78.70 Melnszcukor ... 660 2,20 13.80

42? Összesen. . . . 360 1,20 7,50

% szele tben ... '. . . . 84 (),28 1,75

, -' szeletvízben ... 12 om (),25

H

§ I mésziszapban ... 33 O,ll 0,69

U ismeretlen ... ; 231. 3 0.77 431

ALAPANYAGELLATAS STATISZTIKAI MEGFIGYELÉSE 671

A táblázat első sora feltünteti azt a cukormennyiséget amely a labo- ratóriumi vizsgálat alapján az összes feldolgozott cukorrépában van. Fei- tételezzük, hogy 30 000 (; cukorrépát dolgozott fel a cukorgyár, és a labora—

tóriumi vizsgálatok megállapították, hogy a feldolgozott cukorrépa polár

cukortartalma 160/0 (a répa súlyához viszonyítva). E szerint a répában 4800 (; cukornak kell lennie. A kérdőív utolsó oszlopa %—os arányban bontja fel a digestiót %-át, a polár cukortartalmat lOO%-nak véve. A cukorhoza- mot és a melaszcukrot a gyártás után méréssel, ill. számítással állapítják meg és annak eredményét állítják be a kérdőívbe. A répában lévő cukor, valamint a tényleges cukorhozam és a melaszcukor összegének különbsége adja az összes veszteséget. Ugyanerre az eredményre jutunk a laborató—

riumi vizsgálatok alapján végzett számítás útján is:

Vö : Pr (Hi —j— Hm),

ahol Vö az összes veszteség a répa (Vo—ában, Pr a répa %-os cukortar—

talma (160/0), Hf a fehércukorhozaim a répa százalékában (l2,6 %) és Hm! a melaszcukorhozam a répa O/O-ában (2,2%). A Vö %—ból megállapítható az összes tenyleges veszteség abszolút számban is.

Tehát példánkban:

1,20 . 30 099—— v

összes veszteség : f——-———w— ——- 360 (;.

A laboratóriumban megállapítják a szelet, szeletvíz és mészíszap % -os cukortartalmát és ennek alapján az előbbi képlet szerint az ezekben lévő

tényleges cukorvesztesc'geket.

Ha az összes veszteségből levonjuk az így megállapított ismert vagy meghatározott veszteségeket, megkapjuk az ismeretlen, vagy helyesebben meg nem határozott veszteséget. Példánkban:

360 __ (84 4— 12 4— 33) :: 231.

A cukoripar szakmai kérdőivének ez a része -— mint láthattuk —— főleg az anyagveszteségek megfigyelésére szolgál. Magának a beszámolójelen—

te'snek feladata csak a hibákra való felhívás, a hiba és hiányosság okának

megállapítása már műszaki feladat. ,

A veszteség okainak felderítése úgy történik, hogy a veszteségeket üzemrészenként körülhatárolják. Mérésekkel állapítják meg azt, hogy hogyan oszlik meg a veszteség a diffúzió, a létisztítás, a bepárlás, valamint a kris—

tályosítás és finomítás műveletei között. Ezután következik a veszteséget okozó üzemrész részletes átvizsgálása; ennek során fény derül a veszteség okára (nyitva hagyott szelepek, rosszul záró ajtók, a'kilúgzás tökéletlen- sége stb.). Az ismeretlen vagy meg nem határozott veszteség jórészben arra tehető, hogy a jelenlegi polaríméteres vizsgálatnál a répában lévő más anyag is úgy reagál, mint a cukor, s így a vizsgálat a ténylegesnél valami—

vel több cukortartalmát mutat.

A cukoriparban tehát e beszámolójelente's jelentősége a hiba feltárá—

sában van, okának felkutatása már műszaki feladat.

e) Tejip ar

A tejipar szakmai kérdőíve (termelési és forgalmi kimutatás) is mér- legszerűen vizsgálja a beérkezett nyersanyagot, mégpedig —— a szakmai sajátosságoknak megfelelően — folyadékban és zsirkilogrammban (a be-

672 , Donner—naar , gyűjtött tej zsír/kg—ban kifejezett mennyisége a nyersanyag fontos minő—v ségi mutatója).

A fajlagos tejfelhasználás megfigyelésére a következő tábla szolgál:

*!

! Termelés ' Felhasználás Felhasználás

, norma szerint ténylegesen

G árlmany Tényleges - ,,

mggnevezése . Norma' felhasználás M_— _Mw

terv telj. % l

' hl ! zsír ([ hl . zsir (]

. OO ; (31' —

,,A" gyártm. . 100 110 110 ; 1335 13353) 1430,u 38,o 1435,5 88,7

,,B" gyár-tm. . 200 202 101 %. 103 mai 206,0 6 1 207,1 (S,!)

. 3!

* Az "",A illetve .,B" gyártmány egységére felhasználandó tejmennyiség az !. sorban literben a 2 sorban zsirkilogrammban értendő.

A kérdőívet kitöltő vállalat tehát mindkét gyártmánynál túllépte a normát A túllépés elemzésének elsősorban a zsír/kg— ban való túllépésre kell irányulnia. Természetesen sem volna helyes az elemzésnlél—v csak a kérdőívben meglévő adatokra támaszkodni, hanem azokat össze kell hason- ,

lítani a többi vállalatok eredményeivel és a megelőző időszakok fajlagos

adataival. ,

A felsorolt szakmai kérdőívek —— mint láthattuk —— csak néhány iparág anyagellátásának és felhasználásának elemzését teszik lehetővé Szüksé—

ges ezenkívül természetesen a többi élelmiszeripari iparág anyagellátásá- nak részletes megfigyelése is. Ezért az Élelmiszeripari Minisztérium statisz- tikai osztálya a szakmai igazgatóságokkal és a Központi Statisztikai Hiva—

tallal egyetértésben egységes jelentést dolgoz ki A kérdőív elsősorban faj — lagosan vizsgálja a legfontosabb élelmiszeripari alapanyagok felhasználá- sát A továbbiakban a tervelőirányzattal szembeállítva vizsgálja az anyag—

beérkezést havi, naptári éves, és gazdasági éves viszonylatban; végül pedig terv— és ténymérleget közöl a nyersanyagról.

III.

Az élelmiszeriparban felhasznált fajlagos anyagfelhasználási mutatók az élelmiszeripar szakmai sajátosságainak megfelelően általában más ter- mészelűek, mint pl. a nehézipar hasonló mutatói; elemzésükből és kiérté—

kelésükből más irányú következtetéseket lehet levonni. Az élelmiszeripar fajlagos anyagfelhasználási mutatóinak nagy része minőségi mutató. A gya—

koralltban alkalmazott mutatók az alábbi két csoportra oszthatók: _

Fajlagos anyagfelhasználási mutatók (egy termékegység legyárta—

sához felhasznált nyersanyag mennyiségét mutatják),

2 Fajlagos anyagkihozatali mutatók (egy egységnyi nyersanyagból kitermelt termékmennyiséget mutatják).

A fajlagos anyagfelhasználás mutatója a legyártott termék minőségét

mutatja, aszerint, hogy az értékesebb anyag részaránya a kevésbbé érté- kes anyaghoz képest nő vagy csökken. így pl. a húsiparban t—öltelékáruknál a felhasznált sertéshús —— mint nversanyag —— termékegységre eső mennyi—

ségének növekedése az áru minőségének emelkedését, csökkenése pedig a minőség visszaesését jelenti..Ugyanezen példánál fordítva mutatja a gyár—

tott árú minőségét a marhahúspép fajlagos felhasználása.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a nyersanyag egy egységéből mennyi készter—

méket 'állítottak elő, akkor a mutató a feldolgozott nyersanyag minőségére lesz jellemző. Az egy (] cukorrépából kitermelt cukor mennyisége pl. a fel—

ALAPANYAGELLATAS STATISZTK KA! MEGFIGYELÉSE 673

dolgozott nyersanyag, a cukorrépa cukortartalmára, tehát a minőségre jellemző mutató.

Fokozottan érvényesül az élelmiszeripar fajlagos anyagmutatóinál az az elv, hogy a statisztika adatait nem önmagukban, hanem fejlődésükben,

összefüggéseikben kell vizsgálni és elemezni. A fenti húsipari példában

ugyanis a marhahúspép részarányának csökkenése, csak akkor jelent minő—

ségi emelkedést, ha ez a csökkenés a minőség szempontjából értékesebb anyagok (sertéshús vagy ipari szalonna) javára történik.

Az elmondottak természetesen nem azt jelentik, hogy a fajlagos fel- használás csak az anyagminőségtől függ és csak a termelt áruk minőségét mutatja. A jelenségek egész sora érvényesíti hatását a mutatókban, pl. a vállalat jó vagy rossz munkája; fejlett vagy kevésbbé fejlett termelési eljá—

rások alkalmazása stb.

Le kell még azt is szögezni, hogy amint nem volna helyes a nehéz—

ipar elemzési módszerét mechanikusan az élelmiszeripar anyagellátásánál is követni, úgy nem helyes az élelmiszeriparon belül sem, egységes, minden szakmára érvényes elemzési módszer alkalmazása. A fajlagos anyagmuta- tók elemzési módját szakmánként, sőt sok esetben gyártmányonként és anya- gonként kell megállapítani. Lássunk erre néhány példát: '

*A zöldborsó kihozatalát vizsgálva pl. a feladat annak megállapítása, hogy a kitermelt szemesborsó hogyan aránylik a nyersanyagot képező héjas .zöldborsóhoz. Ennek vizsgálata során gyakori jelenség, hogy a tervezetthez képest jelentősen jobb a tényleges kihozatal. Ha csupán mechanikusan vizs- gálnánk az anyagkihozatali mutatókat, akkor ezt jó eredményként foghat—

nánk fel. Valójában azonban a jobb kihozatal magyarázata az, hogy a ter- vezett gyenge borsó helyett már teljesen beérett, nagyobb szemnagyságú zöldborsó kerül feldolgozásra, amelynél a kitermelt szemesborsó aránya

jóval kedvezőbb a héjas borsóéhoz képest, mint a gyenge borsóé. Ez az-

után azzal jár, hogy a termelt készáru minősége alacsonyabb a tervezettnél.

A paradicsompüré gyártásánál nem volna elegendő pl. a kihozatalt csak a nyersparadicsom mennyiségére számítani. Ennek különböző lévén a

szárazanyagtartalma, épp úgy nem mutatna helyes képet, mintha a külön- böző kalóriájú szénfélese'gekből számítanánk a fajlagos szénfelhasználást.

A feldolgozott paradicsommennyiséget tehát meghatározott szárazanyag—'

tartalomra kell átszámítani.

A szesziparban fajlagosan vizsgáljuk a finomszesz-, vagy élesztőgyár- táshoz történő melaszí'elhasználást. Hasonlóképpen, mint a paradicsomnál is, nem volna helyes, ha csak a felhasznált melasz súlyát vennénk tekin—

tetbe, miután a felhasznált melaszmennyiségek nem egyforma cukortartal- múak. Ennek a kiküszöbölése céljából a melaszt 50 % polár cukortartalomra számítjuk át. A polár cukortartalom megállapítása úgy történik, mint a cukorrépánál.

Ugyanígy a söriparban a malátagyártáshoz felhasznált árpamennyi— ' séget 67 kg/hl, l2%—os nedvességtartalmú, 70%-ban I. és II. osztályú árpára vonatkoztatva kell számítani.

Ehhez hasonlóan kell eljárni napraforgómagnál és nyersdohánynál, ahol ngeghatározott nedvességtartalomra kell a nyersanyagot átszámí-

tani st . .

Az elemzés és kiértékelés ismertetett módszereinek rendszeres felhasz—

nálásával a statisztika hatványozottan segítheti az operatív vezetés mun-

kaját.