Az élelmiszeripar állóeszközeinek fejlesztése és korszerűsége

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

AZ ELELMISZERIPAR ÁLLÓESZISÓZEINEK FEJLESZTÉSE ES KORSZERUSEGE

KOTULlCS TAMÁS

A hetvenes évek közepéig az élelmiszeripar elsődleges feladata a hazai ellá-

tás növekvő mennyiségi igényeinek a kielégítése volt. A kitűzött célt nyersanyag- oldalról a mezőgazdaság a szocialista átszervezés, valamint a gazdálkodási fel—

tételek korszerűsítése. az élelmiszeripar pedig elsősorban a kapacitások extenzív bővítése révén összességében teljesíteni tudta. "

Később a hazai ellátáshoz szükséges nyersanyagmennyiséget meghaladó több- let. valamint a népgazdaság fokozódó devizaigénye miatt a kivitel szerepe dina- mikusan növekedett. Emellett már belföldön is a mennyiségi eredmények helyett a minőség és a választék vált fontossá. így a korábban még megfelelő termelési feltételek és a növekvő minőségi igények között egyre nagyobb feszültség kelet-

kezett.

A nyolcvanas években ez az irányzat tovább erősödött. A nem rubel elszámolá- sú kivitelen belül emelkedett a tőkés országokba irányuló kivitel, ahol (: termé—

kekkel szemben támasztott követelmények magasak. és szigorodtak a KGST-or—

szágok minőségi igényei is. Ezzel egyidejűleg azonban a világpiacon fokozódott

a túlkínálat, egyre inkább tért hódítottak a protekcionista jellegű intézkedések,

ugyanakkor az elérhető árak számottevően csökkentek. ilyen körülmények között

nemcsak a kivitel növelése. de még a piacon maradás is jelentős erőfeszítésekkel

jár. A követelményeknek csak azok a vállalatok tudnak megfelelni, amelyeknél a termelési feltételek, a termelőberendezépek műszaki színvonala, az alkalmazott technológia nem marad el lényegesen a nemzetközileg elismert színvonaltól.

Az állóeszközök változása

Az élelmiszeripar korábban nem tudott lépést tartani a mezőgazdaság gyors fejlesztésével, ezért a nyersanyagtermelés és a —feldolgozás között feszültség ke—

letkezett. Ennek mérséklése érdekében az élelmiszeripari beruházások az ötödik ötéves tervidőszakban — a korábbi tervidőszakok hasonló beruházásaihoz viszo- nyitva - jelentősen emelkedtek, ám öt esztendő alatt csak a problémák egy ré- szének megoldására volt lehetőség.

A belső igények kielégítése, valamint a külpiaci kereslet kihasználása érdeké—

ben elsősorban a hetvenes évek második felében több jelentős nagyságú beruhá- zást valósítottak meg, például a húsiparban és a cukoriparban. Ennek a periódus- nak beruházásai a korábbi időszakokénál lényegesen nagyobb összeget (folyó áron számítva mintegy 51—52 milliárd forintot) jelentettek. A húsipari beruházások

(2)

230 ' KOTULICS TAMÁS

(például Kaposvár. Gyula) elsődleges célja a tőkés irányú kivitel számottevő nö- velése volt, az üzembe helyezés azonban elhúzódott. miközben a világpiaci árak jelentősen csökkentek. igy a megvalósult beruházások hatékonysága. megtérülési ideje a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult. Mintegy 6 milliárd forintot vett igény-

be a kabai cukorgyár felépítése. Belépésével a hazai cukorellátás korábbi gondjai jórészt megszűntek, ám műszaki színvonala a jelentős ráfordítás ellenére is nem- zetközileg csak közepesnek tekinthető.

A hatodik ötéves tervidősza'kban az élelmiszeripari beruházásokra fordított ösz—

szegek folyó áron csak 40 milliárd forintot értek el, ami az előző öt évhez viszonyítva

mintegy 23 százalékos csökkenést jelentett (emelkedő árak mellett). Összehason—

lítő áron számítva az élelmiszeripar beruházásai 32.6 százalékkal estek vissza. ami

mind a népgazdasági összes (13.6). mind pedig a mezőgazdaság (11,1) és az ipar (152) beruházásainál tapasztalható mérséklődési ütemet jóval meghaladta.

A hatodik ötéves tervidőszak beruházásai*

(Index: 1976—1980. évek : 100,0)

Népgazdasági ág. ágazat Százalék

Népgazdaság . . . 86.11 Ebből:

Mezőgazdaság . . . 889

Ipar . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84.8 Ebből élelmiszeripar . . . 67,4

' 1981. évi összehasonlító áras adatok alapján számítva.

A befejezetlen beruházások állománya 1980-ban igen magas volt. megköze-

lítette a 10 milliárd forintot (folyó áron számítva), ami a nyolcvanas évek kezdetén

némileg mérsékelte a csökkenő fejlesztési források miatti feszültséget.

1. ábra. Az élelmiszeripar befejezetlen beruházásállománya'

M/Y/xáf'd form/*

14

72

70

7.984 7985 ' Év végi folyó áras adatok alapján.

A mérséklődő beruházások következtében lassult a termelő állóeszközök brut- tó értékének növekedése. Míg 1976 és 1980 között az élelmiszeripar á—l'lóeszközei-

(3)

AZ ELELMISZERIPAR ALLÓESZKUZEI 231

nek bővülése (folyó áras adatok alapján) meghaladta a 70 százalékot. a nyolc-

vanas évek első felében a növekedés már csak 322 százalékos volt.

A nyolcvanas évek elején befejezett néhány nagyberuházás révén új, korszerű

termelőkapacitásokat helyeztek üzembe. Ilyen volt például :: Martfűi Növényolaj—

gyár, a Szabadegyházai Szeszipari Vállalat kukoriaafeldolgozó üzeme, a Szekszárdi Húskombinát. az ugyancsak szekszárdi sajt- és tejüzem. valamint néhány új ke- nyérgyár (például Békásmegyer. Székesfehérvár) is. Ezeknek a beruházásoknak a

többsége az előző ötéves tervidőszakról húzódott át. Územbe helyezésük azonban

az érintett szakágazatokra olyan jelentős pénzügyi terhet rótt, hogy a meglevő.

korszerűtlen gyárak, üzemek felújítására alig — vagy egyáltalán nem — maradt

szabad forrás. lgy ezeknek az ágazatoknak a műszaki színvonala összességében csak csekély mértékben javulhatott.

A fejlesztések pénzügyi feltételeinek alakulása

Az 1980 és 1985 közötti időszakban — elsősorban a hitelpolitika változása, valamint a költségvetési és a vállalati pénzeszközök arányának módosulása követ-

keztében — jelentős eltolódás figyelhető meg az üzembe helyezett beruházások

pénzügyi forrásainak összetételében. A saját források aránya 12.45 százalékponttal emelkedett, míg a hitelek részesedése 10.6 százalékponttal csökkent. Az üzembe helyezett beruházások pénzügyi forrásain belül ennél kisebb mértékben növekedett

a kölcsönök, és csökkent a támogatások szerepe.

A vállalatok saját forrásainak döntő hányada az értékcsökkenési leírás vál- lalatnál maradó részéből. valamint a keletkező nyereségből származik. Az élelmi- szeriparban 1980 és 1984 között az értékcsökkenési leírásból képződő fejlesztési források mintegy 40 százalékkal bővültek. 1980—tól kezdve egyre több szakágazat került a mezőgazdasági szabályozás hatálya alá (például a boripar, a baromfi—

ipar, a tartósító ipar). Az említett szakágazatokba tartozó vállalatok az éves amor- tizációjuknak megfelelő összeget teljes egészében fejlesztési alapjukba helyezhet- ték. Az értékcsökkenési leírásból képzett érdekeltségi alap 1985—re vonatkozó mér- legadatai a megváltozott szabályzók miatt nem hasonlíthatók összea korábbi évek- re vonatkozó tényszámokkal, mivel ekkor már az általános ipari szabályozás alá

tartozó vállalatok is az értékcsökkenési leírásnak megfelelő összeget tehették egy—

séges érdekeltségi alapjukba.

A vállalati saját források másik jelentős tétele — amely összegét tekintve nagy- jából azonos az amortizációból képezett résszel — a vállalatoknál keletkező nye- reségből származik. 1980 és 1985 között az élelmiszeripari vállalatok érdekeltségi eredménye mindössze 4,8 százalékkal emelkedett, értéke 12—13 milliárd forint kö—

rül alakult, 1982—1983-ban azonban csak 10—11 milliárd forintot tett ki. A realizál- ható nyereséget egyfelől a többé-kevésbé kötött felvásárlási árak, másfelől pedig

a zömében szintén kötött belföldi fogyasztói árak, az államközi egyezményekben

rögzített rubelelszámolású. illetve a többnyire igen nyomott tőkés exportárak ha—

tárolják be. A jelenlegi szabályozás, pénzügyi elszámolási rendszer szerint a kül- piac által el nem ismert költségek teljes egészében az élelmiszeripari vállalatoknál csapódnak le, függetlenül attól, hogy ennek bizonyos hányada a mezőgazdaság- ban. illetve az élelmiszer—külkereskedelemben keletkezik-e. Következésképpen az élelmiszeripar nettó támoga—tása 1980-ban a nyereség 81.6 százalékát, míg 1985- ben már 120,1 százalékát érte el. A vállalatok fejlesztési és egyéb lehetőségeit tehát a mindenkori érvényben levő támogatási kulcsok. elszámolási szabályok alapvetően befolyásolják.

(4)

232 Koruucs TAMÁS

Összességében tehát beszűkültek a költségvetési és a hitelforrások, emellett

a nyolcvanas évek elején az élelmiszeripari vállalatok saját forrásai sem nőve-

kedtek számottevően. Az állóeszköz—állomány jelentős bővítésére és a műszaki szín-—

vonal gyors emelésére nem volt lehetőség. mivel ezt a vállalatok költséggazdólko- dásuk ésszerűsítésével sem tudták kompenzálni. A legtöbb exporterientált ága—

zatban a legfejlettebb országoktól, illetve élelmiszeripari vállalatoktól való elma- radásunk nem csökkenhetett, helyenként még nőtt is. Mindezek következtében ter—

mékeink exportárat sok esetben az átlagosnál kedvezőtlenebbek. és a piacon ma-

radás is egyre nagyobb áldozatokat követel.

A termelő állóeszközök összetételében 1980 és 1985 között nem történt jelentős változás. mert sem nagy volumenű beruházásokra, sem pedig az elhasználódott

állóeszközök nagyarányú kiselejtezésére —- pótlás hiányában — nem volt lehető—

seg.

Az állóeszköz-állomány kora, elhasználódottsága

Az élelmiszeripar gépeinek, berendezéseinek átlagos életkora 1978 és 1982 között nem változott. ami az ezen időszakban üzembe helyezett. elsősorban a hús- ipart. a baromfi- és tojó'sfeldolgozó ipart. a szesz- és keményítőipart. valamint a

cukoripart érintő n—agyberuihózásoknaik köszönhető. 1982 óta a beruházósm fordít- ható pénzeszközök osökkenése következtében az átlagos életkor a korábbi 8.0 év—

ről 9,3 évre növekedett. Az ipari gépek. berendezések 10.6 évre emelkedett élet—

koráva'l szemben az élelmiszeripar gépei viszonylag tiata-lnaik tekinthetők. a reális megítélés érdekében azonban azt is figyelembe kell venni., hogy a kedvezőtlen munkakörülmények (nagy hő, magas páratartalom. különféle vegyi hatások stb-) miatt elzhalsználódósu—k az átlagosnál gyorsabb. Emellett azt is meg kell említeni.

hogy a viszonylag kedvezőnek látszó helyzet mögött súlyos lemaradások is meg—

húzódnak. Ezek ismertetés—ére a későbbiekben kerül sor.

1. tábla A termelő állóeszközök nettó és bruttó értékének aránya

1980. ! 1955. ] 1980. 1955.

évi

Népgazdasági 69' összes l ebből gépek.

09020! állóeszköz % berendezések

nettó értéke a bruttó érték szólolékóban'

Népgazdaság összesen . . . 61,1 , 57,3 l 52,5 43,5 Ebből:

Mezőgazdaság . . . . . . . 64.D [ 57,7 48,0 38.6

lpar . . . . . . . . . . . 599 54.7 52.6 43,6

Ebből élelmiszeripar . . . . 65.9 ' 592 579 45,1

' Év végi folyó áras adatok alapján számítva.

A mérséklődő beruházások miatt az állóeszközök nettó és bruttó értékének aránya 65.9—ről 59,2 százalékra csökkent. míg a gépeké, berendezéseké 57,9-ről 45.1 százalékra esett vissza. Az elhasználódottsóg jelentős növekedésére utal a nullára leirt állóeszközök, valamint gépek. berendezések folytonosan emelkedő magas ará- nya is (12,1, illetve 19,0 százalék). Emellett az állóeszköz-fenntartási kiadások is

(5)

AZ ÉLELMISZERIPAR ALLÓESZKUZEI 233

mintegy 60 százalékkal megnőttek. ami szintén az állóeszközök öregedésének a

következménye. '

2. tábla

A teljesen (nulláralleírt állóeszközök aránya

1980. [ 1985. 1 1980. 1985.

évben teljesen (nullára) leirt

. . . . , állóeszköz gépek, berendezések

Népgazdasági 09- ágazat kivezetéskori bruttó kivezetéskori bruttó

értéke az összes értéke az összes állóeszköz gép. berendezés

bruttó értékének százalékában*

Népgazdaság összesen . . . 8.7 11,8 16,5 22,3 Ebből:

Mezőgazdaság . . . 9,4 14,9 14,4 27,6

lpar . . . 12,7 15.8 17,5 22.13 Ebből élelmiszeripar . . . . 8.3 12,1 12,8 19,0

' Év végi folyó áros adatok alapján számítva.

Az egyre nagyobb összeget kitevő fenntartási ráfordítások eredményeképpen az állóeszközök fizikai kopása lassult, ugyanakkor erkölcsi kopásuk változatlanul számottevő. Ez különösen azoknak a gépeknek. berendezéseknek a műszaki szín- vonalát érinti hátrányosan. melyeknél világszerte növekvő ütemben jelennek meg az automatizált, mikroelektronikával szabályozott és vezérelt, anyag— és energiata- karékos, kis élőmunkaigényű termelőberendezések. néhol egész rendszerek, ame—

lyek a világszínvonalat megközelítő vállalatok mindennapos versenyében eseten- ként már az egy—két éves berendezések korszerűségét is megkérdőjelezik. Ilyen kö- rülmények között a jelentős tőkés kivitelt bonyolító, elsősorban húsipari, baromfi- ipari és növényolajipari vállalatoknak nemcsak a kivitel fokozásához, hanem a pia—

con maradáshoz is a jelenleginél bővebb fejlesztési lehetőségekre lenne szüksé- gük. Márpedig a külpiaci kedvezőtlen értékesítési árak miatt ez csak növekvő köz- ponti támogatás mellett lehetséges.

Az állóeszközök elhasználódottsága szakágazatonként igen különböző, sőt vannak olyan szakágazatok is, amelyeknél a vállalatok szóródása is jelentős. Jel-

lemző az elhasználódottság fokozódásóra. hogy míg a közel 200 élelmiszeripari

vállalatból a termelő állóeszközök nettó és bruttó értékének hányadosa 1980-ban csak 20 vállalatnál volt 50 százalék alatt. addig 1985—ben már 43—nál. A gépek.

berendezések esetében az említett kategóriába tartozó vállalatok száma óó-ról 129- re emelkedett.

A termelő állóeszközök nettó és bruttó aránya a sütő— és tésztaiparban a leg—

magasabb (687 százalék), ahol az elmúlt években több új kenyérgyárat és sütő—

üzemet adtak át. Ezek közül a legnagyobbak a fővárosban (békásmegyeri, észak—

pesti) és Székesfehérváron készültek. Az új beruházások révén mind az összes álló- eszköz, mind pedig a gépek. berendezések nettó és bruttó értékének vállalati szó- ródása szembetűnően emelkedett.

A sütő- és tésztawiparéhoz hasonlóan kedvező a baromfi— és tojásfeldolgozó ipar állóeszközeinek nettó/bruttó értékmutatója (670/0). mert 1980 óta számos vál—

lalatnál (például Kiskunhalason. Szentesen, Békéscsabán, Debrecenben) fejező—

dött be rekonstrukciós jellegű, de többnyire kapaoitásbővitéssel is együtt járó be-

(6)

234 Koruucs TAMÁS

ruházás. A molomipari állóeszközök elhasználódottsága is jobb az éle'lmiszeribari átlagnál, ami egyfelől a különféle silóberuházósokkal (például Fejér megyében)

kapcsolatos, másfelől az új székesfehérvári száraztésztagyár 1982. évi üzembe he—

lyezésének köszönhető. A tárolókkal szemben a technológiai berendezések elhasz-

nálódottság—a jóval nagyobb, amit — egyebek mellett —- az is jól szemléltet, hogy míg az összes állóeszköz nettó és bruttó értékének aránya 642 százalék, ugyanez a gépekre vonatkozóan 502 százalék. A nullára leírt összes állóeszköz aránya 9.2.

míg a gépek, berendezések esetében 15.7 százalék.

1980-ban adták át, de teljes kapacitással csak 1981 óta üzemel a növény-

olajipar új martfűi gyára. Belépése révén az ágazat termelőkapacitása nagyjából

megkétszereződött. Ennek ellenére az állóeszközök elhasználódását kifejező mu—

tatők — az 1980. évi helyzettel szemben —- már alig jobbak az élelmiszeriparénál, mert az országos vállalat régebbi, ma már korszerűtlen gyáraina'k rekonstrukciója — egyelőre nem valósult meg.

A húsipar legnagyobb beruházásai zömmel a hetvenes évek második felében

lezárultak (például a miskolci, a gyulai, a kaposvári húskombinát), Az elmúlt öt

évben a szekszárdi nagy beruházáson kivül csak néhány kisebb fejlesztésre volt lehetőség, ezért a korábban igen kedvező állóeszköz-elhasználódósi mutató az

1980. évi 74.4-ről 61,0 százalékra romlott. és 1985-ben már alig volt magasabb az élelmiszeripari átlagnál. A tröszti szinten képződő források koncentráltabb fel-

használása következtében az egyes húsipari vállalatok nullára leírt állóeszközeinek arányában mutatkozó különbség számottevően fokozódott.

A Hajdúsági Cukorgyór 1979. évi belépésével a cukoripar állóeszközeinek brut—

tó értéke több mint másfélszeresére, a napi feldolgozókapacitás viszont csak mintegy 15 százalékkal emelkedett. Az ágazat állóeszközei nettó és bruttó értékének aránya, a forráshiány következtében elmaradó fejlesztések, rekonstrukciós beru-

házások miatt rohamosan csökkent. és 1985-re már az élelmiszeripari átlag alá került. Az állóeszközök elhasználódottsága vállalati szinten jelentősen eltérő. és a

különbségek az elmúlt öt évben tovább növekedtek.

Az 1981-ben befejezett szabadegyházai kulkoricafeldolgOzó üzem, valamint egyéb kisebb rekonstrukciós beruházások (például Győri Szeszipari Vállalat, Buda— * pesti Szeszipari Vállalat) eredményeként az állóeszközök elhasználódottsága gya—

korlatilag az 1980. évi szinten maradt a szesz- és 'keményítőiparban, sőt a gépelké, berendezéseké még némileg javult is. Az élelmiszeripari átlagnak megfelelő vagy annál helyenként némi-leg jobb mutatók mögött azonban jelentős mértékű szóródás figyelhető meg. ami az említett beruházások üzembe lépésével tovább fokozódott.

Az állóeszközök nettó és bruttó értékének aránya a kisebb rekonstrukció ellenére a Budapesti Szeszipari Vállalatnál a legalacsonyabb, és ugyanitt a legmagasabb a nullára leírt állóeszközök aránya is.

A tartósító iparban igen magas (26.3%) a nullára leírt gépek, berendezések

aránya, de a vállalati értékek jelentősen szóródnak. A konzervgyáraak egy részében

az elavult gépek mellett korszerűbb berendezések is üzemelnek, ám a dunántúli.

zömében kisebb kapacitású gyárak műszaki színvonala általában elmarad a többi

vállalatétól.

A tejipar állóeszközeinek elhasználódottsága a tartósító ipari vállalatokéhoz hasonló, de — a szekszárdi sajt- és tejüzem, valamint az új debreceni telep léte- sítése ellenére — a gépek. berendezések nettó értékének aránya az előzőknél jó- val alacsanyabb (34.80/0), míg a teljesen leírtaké kiugróan magas (31.50/0).

Az élelmiszeriparon belül hosszabb idő óta a söripar és a dohányipar álló—

eszközei a legelhasz—nálódottabbak (1985—ben már az ásványvíz, szi—kvíz és üdítő—

(7)

AZ ÉLELMISZERI PAR ALLÓESZKOZEl 235

italok gyártása szakágazatot is ide lehet sorolni). Mindhárom szakágazatban az állóeszközök nettó és bruttó értékének hányadosa 45.0 százalék (a gépe'ké. beren-

dezéseké 37.0 százalék) alatt van. míg a nullára leírt állóeszközök aránya meghaladja a 21,0 százalékot (a gépeké. és berendezéseké a 29,0 százalékot). Emlí—

tésre méltó fejlesztésre csak a söriparban került sor. de a vidéki (borsodi, soproni,

nagykanizsai) sörgyára'k kapacitásbővítése. felújítása nem tudta ellensúlyozni a

legnagyobb vállalat. a Kőbányai Sörgyár elöregedett állóeszközeinek a szakága- zati mutatóra való negatív hatását. Ez utóbbi nagyrekonstrukciója már folyamat-

ban van. illetve befejezés előtt áll.

Az állóeszköz—állomány műszaki színvonala

Az állóeszköz-állomány avultsága különösen a jelentős tőkés kivitelt bonyolító szakágazatokat érinti hátrányosan. hiszen nekik az egyre élesedő versenyben sok esetben olyan külföldi cégekkel kellene lépést tartaniuk, amelyeknél a termelő- berendezések műszaki színvonala, s olykor az alkalmazott technológia is lényegesen fejlettebb. Ezt a hátrányt csak jelentős fejlesztésekkel. illetve a fejlesztésre fordított pénzeszközök jobb hasznosításával lehetne csökkenteni. Az elmúlt öt esztendőben

a mérséklődő pénzügyi források, valamint tervezési és kivitelezési problémák miatt

(például Szekszárdi Húskombinát, a szabadegyházai kukoricafeldolgozó üzem ese- tében) lemaradásunk fokozódott. Az élelmiszeripar műszaki színvonalát az elsősor- ban tőkehiány miatt elavult technológiai bázis is rontja. Ez vonatkozik az alapanyag- és az alkatrészgyártásra, emellett elmaradtak a megszerezhető licencek

hasznosításához nélkülözhetetlen rekonstrukciós jellegű beruházások is. A szűk-

ségesnél kevésbé lehetett fejleszteni a termékek funkcionális. tartóssági. klíma- stb.

vizsgálatainak eszközhátterét, amelyek az elvárt szinvonalra emelhetnék a termelő- berendezések megbízhatóságát. Ezért gyakoriak a helyszíni szerelés során vég- zendő utómegmun—kálások. összeszabályozások, amelyek sok esetleges, az élettar- tamot csökkentő műszaki megoldással járnak.

Azok az élelmiszeripari vállalatok. amelyek a vizsgált időszakban gépberuhá- zást valósítottak meg. többirányú nyomásnak voltak kitéve. Mind a belföldi, mind pedig a külföldi vevők egyre szigorúbb követelményeket támasztottak a megvá—

sárolt termékekkel szemben. Ezt különösen a tőkés piacra is értékesítő vállalatok érezhették. mert a legtöbb élelmiszer kínálata világszerte bővült. így a verseny számottevően fokozódott. Ezeknek a vállalatoknak egyes időszakokban folyamatosan csökkenő árak mellett kellett kedvezőbb műszaki feltételekkel rendelkező, sok esetben vezető tőkéscégekkel megküzdeniük a piacon maradás érdekében (példa erre a húsipar. a baromfi— és tojásfeldolgozó ipar). Az érintett szakágazatokban ezért létkérdés egy-egy feldolgozóvonal rekonstrukciója, néhány gép beszerzése.

Amennyiben a hazai gyártású gépek. berendezések ezeket a követelményeket nem elégítik ki, külföldről — ezen belül is többnyire tőkés országokból —— kell beszerezni azokat. A népgazdaság devizaegyensúlyi problémái így kétoldalú szorítást váltot—

tak ki, egyfelől maximálisan növelni kellett a konvertibilis exp'ortbevételt (ehhez az élelmiszeripar is jelentősen hozzájárult). másfelől mérsékelni kellett a tőkés or- szágokból származó termékek behozatalát. Az importkorlátozások miatt az eredetileg sem gyors műszaki fejlesztés tovább lassult, ami a vállalatok külpiaci ver- senyképességét meglehetősen rontotta.

A hatodik ötéves tervidőszakban a külpiaci helyzet gyors változása és az al-

kalmazkodás feltételeinek romlása következtében a nem rubelelszámolású gép—

import aránya népgazdasági szinten 26.2—ről 23,5 százalékra esett vissza. Ez az

(8)

s

236 KOTULICS TAMÁS,

arány az iparban 34.2-ről 28,8 százalékra, ezen belül az élelmiszeriparban még jelentősebb mértékben, 33.9-ről 26.7 százalékra csökkent. Az ötödik ötéves terv—

időszakhoz mérten több mint egynegyedével visszaeső élelmiszeripari gépberuhá-

zásokon belül viszont 42.3-ről 57.7 százalékra emelkedett a belföldi gépek aránya.

Wii—Ú"? 3. tábla

A gépberuházások összetétele az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszakban Az 1976—1980. évi Az 1981—1985. évi

nem ! nem

Népgnággígi'i 69' belföldi mbe" mbe'" belföldi '"bel' """"

elszámolású impoí— elszámolású import gépberuházás az összes gépberuházás százalékában'

zaz 51.5 l 25,o 235

Népgazdaság összesen . . 44,1 29,7 Ebből:

Mezőgazdaság . . . . 44,0 39.8 162 45,3 35,5 19,2

Ipar . . . 452 20.15 34.2 51,3 19.9 28,8

Ebből élelmiszeripar. . 423 2333 33.9 57.7 15,6 ] 25.7

' 1981. évi összehasonlító áras adatok alapján számítva.

A hazai forrásból, valamint a szocialista relációból beszerezhető gépek. be- .

rendezések műszaki színvonala általában hasonló a jelenleg üzemelő berendezé-

sekéhez, így alkalmazásuk révén jelentős műsz-akiszínvon'al—javulás nem érhető el.

Szinte kizárólag tőkés importból szerezhetők be viszont azok a nemzetközi össze—

hasonlításban is korszerű technológiájú gépek. berendezések, amelyek különféle

mérő. szabályozó és ellenőrző rendszereikkel alkalmasak színvonalas, jól értékesít- hető késztermékek előállítására. A kényszerhelyzet következtében a behozatali kor- látozások miatt az élelmiszeripari vállalatoknál megnőtt az alkatrészek, részegysé- gek előállítása. Az importnak hazai gépekkel való helyettesítése és egyes gép- gyártási. javítási teendők átvállalása -— kétségtelen előnyei mellett - azonban olyan negatív következményekkel is járhat. mint például az élőmunkaigény növe- kedése. a gépek megbízhatóságának, élettartamának csökkenése, a karbantartási munkák növekedése, a berendezésen előállított késztermék minőségének rom—

lása. Mindezek a költségeket összességében jelentősen megnövelik.

A devizakorlátok erősödése hatással volt a nemzetközi kapcsolatok alakulá- sára is. Elsősorban a dinamikus. vállalkozó szellemű vezetéssel működő vállalatok igyekeztek az importlehetőségek csökkenését a különféle nemzetközi együttműkö—

dési formák jobb kihasználásával ellensúlyozni. Ennek eredményeképpen az elmúlt öt esztendőben a nemzetközi kooperációban részt vevő élelmiszeripari vállalatok száma mintegy kétszeresére, a szerződéseké pedig csaknem háromszorosára emelkedett. Átlagosan minden második szerződés tőkés partnervállalattal jött létre. A szocialista kooperációk döntő hányadát a közös kutatási. fejlesztési együttműkö-

dések teszik ki, míg a tőkés kooperáción belül a licenc és a know-how vásárlás a

leggyakoribb. A vállalatok a lízingben rejlő előnyökre napjainkban kezdenek fel-

figyelni.

A nemzetközi együttműködések keretében több külföldi céggel közös alapí-

tású vegyes vállalat is megalakult. Ilyen a magyar—osztrák Hungarofeder Tollfel-

dolgozó kft.. a magyar—görög Olympos Gyüimölcslé-eílőálxlítá ktt. és a Közép—ma- gyarországi Pincegazdaság parafafe—ldo-lgozó üzeméből kivált magyar—portugál

(9)

AZ ELELMlSZERlPAR ALLÓESZKUZEI 237

Hungairokonk Amoriem kft. is. valamint nemrég alakult egy magyar—japán vegyes

vállalat. amely a taikarmánykeveré'ikek fontos fehérjekomponensének, a lizinnek az előállítására sza'kosodik.

Ennek ellenére — a néhány új. részben külföldi közreműködéssel létesült üzem kivételével —-— az élelmiszeripari vállalatok műszaki színvonala jóval elmarad a nem—

zetközíleg fejlettnek tekinthető szinttől. Ez az elmaradottság részben abban nyil- vánul meg, hogy a hazai élelmiszeripari vállalatoknál üzemelő gépek, berendezé- sek jelentős része a beépített teljesítmények tekintetében elmarad a nemzetközi- leg optimálisnak tartott szinttől.

A jelenleg üzemelő gépek azonban nemcsak műszaki paramétereik tekinte- tében maradnak el az élenjáró nemzetközi színvonaltól. A legmagasabb műszaki szinvonalat megtestesítő, tőkés eredetű gépeket kivéve a legtöbb berendezés üzem—

biztonsága a fejlett élelmiszeriparral rendelkező országokban üzemelőkénél ked- vezőtlenebb, a meghibásodási gyakoriságuk számottevően nagyobb. Emellett a hazai élelmiszeripari vállalatok jelentős részénél hiányoznak olyan különféle mérő.

minősítő, válogató, osztályozó, szabályozó berendezések, amelyek nélkül nem lehet a sok esetben változó minőségű és összetételű nyersanyagokból egyenletesen jó

minőségű készterméket előállítani.

A kiegészítő műveletek, a kisegítő tevékenység felszereltsége gyakran hiányos.

elavult. ami esetenként az alaptevékenység műszaki fejlesztésének is gátjává vá- lik. A fejlett nyugat—európai országokban például a felvásárlástól a késztermék fo—

gyasztói értékesítéséig zárt hűtőlánc valósult meg. ami jelentős hatással van a termékek beltartalmi értékének megőrzésére, és egyidejűleg megnöveli azok el- tarthatósági idejét is. Ezzel szemben Magyarországon a szállítás és a kereskede- lem még nem rendelkezik ennek összes műszaki—technikai feltételével, ami első- sorban a különféle hús-. tej- és gyorsfagyasztott termékek minőségét érinti hát—

rányosan. Például a fejlettebb országokban a pasztőrözött tej eltarthatósági ideje 5—7 nap, míg nálunk 1-2 nap. Ezen számottevően javítana a korszerű, ultrapasz- tőrözési eljárással készülő, féltartós tej arányának növelése. ám eddig — elsősor—

ban anyagi forrás hiányában — erre csak korlátozott mértékben volt lehetőség.

Szintén a kiegészítő tevékenység nem megfelelő színvonalára utal, hogy a külön—

féle szállítótartályok tisztítása is helyenként igen nagy gondot jelent. egyes fel- mérések szerint például a tejiparban e tevékenységnek mindössze egyharmada te- kinthető korszerűnek.

Talán még a tárolás színvonalánál is kedvezőtlenebb az anyagmozgatás gé—

pesítettségi színvonala. Csak a legújabb gyárak tervezésénél számoltak vele je- lentőségének megfelelően. A korszerű martfűi gyárat leszámítva, a növényolajipar—

ban például nem jellemző a pneumatikus anyagmozgatás. A malmok túlnyomó ré—

sze a felszabadulás előtt épült. ma már meglehetősen elöregedett, s szintén nem rendelkezik korszerűnek tekinthető automatikus anyagmozgatással.

Az élelmiszeriparban hosszú ideig az extenzív jellegű fejlesztések domináltak.

Az új gyárak létesítése sok esetben nemcsak a pénzügyi forrásokat. hanem a fi- gyelmet is elvonta a meglevő üzemek korszerűsítésének szükségességétől. A kü—

lönböző időpontban létesült üzemek színvonalában jelentősek a különbségek, amit az egyedi géppótlások, cserék tovább erősítettek. A különbség egyes szakágaza—

tokban elsősorban vállalati szinten jelentkezik (például a sütő- és té—sztaiparbain. a * növényolaj—iparban -— ez utóbbi esetében az egyes gyárak között —-, a szesz— és ke—

ményiítőiparban), máshol a különféle gyártási—technológiai szakaszok között is lé—

nyeges színvonaleltérés tapasztalható (például a konzerviparban). míg a hús-, a cufkar- és a dohányiparban mindkét típusú különbség megtalálható.

(10)

238 Koruucs VAMAs

A sütő- és tészta'iparban, a korszerű, nagy teljesítményű, megfelelően gépe—

sített kenyérgyárak mellett még nagyszámban működnek régi, elsősorban a helyi

ellátás kielégítésére létesített sütőüzemek. Új kenyérgyáraink műszaki—technoló- giai színvonala megközelíti a fejlett országok szintjét. Ez többek között abban nyil- vánul meg. hogy a liszt ömlesztett szállítására való felkészültség, a silórendszerű liszttárolás, az automatikus, folyamatos tésztakészítés és —feldolgozás, valamint a folyamatos üzemű sütőkemencék a termelés élőmunkaigényét a korábbi töredé—

kére csökkentették. Az ömlesztett liszt szállításának aránya ma már meghaladja a 20.0 százalékot. míg a komplex gépesítésű vonalon gyártott kenyér és péksütemény aránya 23,0. illetve 32,0 százalék körül alakul, de a finom pékáru esetében még csak 6.0 százalék. Ugyanakkor említésre méltó, hogy o sütő— és tésztaiparban (!

száraztésztagyártás technológiai színvonala igen elavult.

A növényolajiparban jelentős különbség tapasztalható az új martfűi gyár és

az elavult üzemek között. A mortfűi feldolgozóüzem Európában a legkorszerűbbek

közé tartozik, technológiai berendezéseinek zöme a világ élenjáró színvonalát rep-

rezentálja. Az itt előállított. kiváló minőségű. nyálkátlanított olaj a világpiacon fel—

árral értékesíthető, miközben a késztermék önköltségszintje tonnánként mintegy

1000 forinttal alacsonyabb a többi gyárénál. lgen kedvező továbbá. hogy a hul—

ladék napnaforgóhéj eltüzeliésével nemcsak a gyár teljes en—ergiaszükséglete elé-

gíthető ki, hanem a gőz egy részét még villamos energia előállítására is haszno- sítják. A többi gyár technológiai berendezései (extrakció, hajalás, magelőkészítés,

préselt nyersolaj tisztítás stb.) meglehetősen korszerűtlenek. és a gyárak telepítése sem szerencsés. hiszen közülük három is Budapesten van.

A szesz- és keményítőiparban a Szabadegyházoi Szeszipari Vállalat új üzeme képviseli a nemzetközi összehasonlításban is líorszerű műszaki színvonalat. Európá-

ban először itt valósíthatták meg a kukoricafe dolgozás komplett vertikumát, ahol a

finomszeszen kívül izocukor és takarmány is keletkezik. A folyékony cukor a kris- tállyosításhoz. majd az újrafeloldáshoz szükséges energia megtakarításával nép- gazdasági jelentőségűvé vált. A többi gyár közül csak a Győri Szeszgyárxa vinasz előállítása révén), a Budafoki Sütőélesztő- és Szeszgyár, valamint a nemrég be—

fejezett rekonstrukció óta az Ászári Keményítőgyár tekinthető korszerűnek. A töb-

bi üzem műszaki színvonala — főleg a zömében kézi szabályozású, szakaszos be—

rendezések miatt —— meglehetősen elmaradott.

A tartósító ipar szakágazothoz tartozó Magyar Hűtőiparí Vállalat hűtőházai — különösen az újonnan épültek — mind építészeti. mind pedig hűtőtechnikai szem- pontból korszerűnek tekinthetők. Az egyes gyárak között a legnagyobb különbség a hidegenergia—szolgáltató gépházüzemek tekintetében van. Pénzügyi okok miatt

azonban még a legkorszerűbb hűtőházak is csak részben felelnek meg a fejlet—

tebb nemzetközi szint (személyzet nélküli, teljesen automatizált üzemeltetés) kö-

vetelményeínek.

A különféle gyártási technológiák színvonalában lényeges különbség tapasz—

talható az egyes konzervgyárak között. Bár műszaki szinvonalát alapvetően az

elavult gépállomány határozza meg. az elmúlt néhány évben mégis előrelépést

jelentett a korszerű hídrosztatikus sterilezők elterjedése. Az automatikus (például HUNlSTER) berendezéssel hőkezelt konzervek aránya ma már eléri a 80,0 száza—

lékot. Az esetek többségében azonban a korszerű technológia csak egy-egy ter- mékre összpontosul. A licenc alapján gyártott levesporok mellett a bébiételek.

egyes húskonzervek. a fűszerpaprika-őrlemény és a csemegekukorica feldolgózása közelíti meg leginkább a fejlett technológiát, míg a jelentős volument képviselő gyümölcs— és főzelékkonzerv gyártása meglehetősen elavult, kézi munkaigénye ma-

(11)

AZ ELELMISZERIPAR ÁLLÓESZKUZEI , 239

gas. A konzervgyárakra a folytonos működésű és teljesen automatizált gyártóva-

nalak kialakítása még nem jellemző.

A dohányiparban a fermentálás műszaki színvonala —- a korábbi rekonstrukció

óta — viszonylag korszerűnek tekinthető. Ma már gyakorlatilag megoldódott 0 do-

hánylevelek fermentálás előtti kocsányozása is. ugyanakkor a cigarettagyártás még

a legjobb üzemekben sem közelítette meg a nemzetközi szintet. Szakértői vizsgála-

tok szerint a működő gépek többsége a legkorszerűbbek teljesítményének csak felére—harmadára képes. ugyanakkor a nemzetközileg is elismert színvonalú gyá—

rakban -— a jobb technológia révén - azonos mennyiségű dohányból a hazainál mintegy 15,0 százalékkal több cigarettát tudnak előállítani.

Az élelmiszeripar legjelentősebb szakágazatában. a húsiparban alkalmazott vágóhídi technológia lényegében megegyezik a fejlettebb országokéval. A legnagyobb elmaradás a magas fokú higiénia tekintetében tapasztalható, amelyet külföldön elsősorban korszerű szerkezeti anyagok felhasználásával és a személyi higiénia feltételeinek biztosításával érnek el. llyen magas fokú higiénia nálunk csak a legkorszerűbb. főleg tőkés exportra termelő üzemekre jellemző. A húskészítmé- nyek gyártási technológiája és gépei szintén csak néhány gyárban (Pápa. Kapos- vár, Gyula) közelíti meg a nemzetközi színvonalat. A fejlett országokban a hús- és húskészítmények termelését és forgalmazását a nagy választék és a magas fel- dolgozottsági fok jellemzi. A kereskedelmi hálózatba a hús csak konyhakész vagy

félkész (szeletelt, kockázatt. darált stb.) állapotban kerül. és rendkívül változatos

a termékek fűszerezése. csomagolása is. Magyarországon egyfelől ettől a fogyasz- tói szokások is eltérnek. másfelől sem a feldolgozóiparban, sem pedig a kereske—

delemben az ilyen jellegű áruforgalmazásnak nincsenek meg sem a műszaki fel—

tételei, sem pedig az érdekeltségi viszonyai.

A hetvenes évek rekonstrukciói, illetve a Hajdúsági Cukorgyár üzembe lépé—

sével javult a cukoripar műszaki színvonala. A beltartalam szerinti műszeres át—

vevő és minősítő rendszer, a folyamatos lényerés és a lepárló rendszer korszerűnek

tekinthető. de a répatárolás, a gyártási folyamat automatizáltsága, a csomagolás

és a késztermék—raktározás színvonala meglehetősen elmaradott. Európai összeha- sonlításban még a többinél lényegesen modernebb, új kabai gyár is —— főleg de—

vizahiány miatt — csak közepes színvonalúnak minősíthető. Szakértői vélemények szerint ma már bizonyítottnak látszik, hogy az új kapacitás létrehozása helyett előnyösebb lett volna a meglevő cukorgyárak felújítása.

Az élelmiszerek csomagolása szintén elmarad a fejlett országok színvonalától.

A korszerű. kombinált (papír—fém—műanyag) csomagolások csak napjainkban kez-

denek terjedni hazánkban, pedig ezeknek még fajlagos létszám- és alapterület-

igényük is jóval kedvezőbb a hagyományosakénál. A termékek korszerűtlen, nem eléggé tetszetős csomagolása miatt az elérhető exportár alacsonyabb, esetenként

a termék értékesítése is szinte lehetetlenné válik. Emellett azonban néhány terü-

leten kedvező jelenségek is tapasztalhatók.

A beruházások költségigénye és a kapacitások termelékenysége

Az elmúlt években többször folyt nemzetközi összehasonlító vizsgálat a beru-

házási költségekről. Ezek egybehangzóan azzal a megállapítással zárultak. hogy a hazai fejlesztések nemzetközileg meglehetősen költségigényesek, drágábbak.

mint a fejlett országok élelmiszeripari beruházásai.

A legalapvetőbb különbség a hazai és a nyugat-európai beruházások között

az. hogy a nálunk létrehozott üzemek a közvetlen feladatok mellett költséges ki—

(12)

240 * KOTULICS TAMÁS

egészitő profilokkal (felvásárlás, készletezés, szállítás stb.) is rendelkeznek. Sok

esetben a beépített kapacitások összhangjának hiánya rontja a beruházások ha-

tékonyságát. Ez időnként olyan takarékossági intézkedések következménye lehet.

amikor az eredetileg tervezett tőkés importgépet hdzai vagy szocialista importból származó berendezéssel helyettesítik. Ezek műszaki színvonalukhoz mérten viszony-

lag drágák. és a megrendelés teljesítésének ideje is hosszabb. ami szintén költség—

növelő tényező. Az üzembe helyezést követően többször derült fény olyan szűk ke- resztmetszetekre. amelyeknek a feloldására fordított összeg adott esetben olyan nagy volt. hogy az összköltség már az eredeti. tőkés géppel tervezett összeget is

meghaladta. A beruházási költségek nemzetközileg túlságosan magas szintje az ország külkereskedelmi egyensúlyproblémáival hozható közvetlen összefüggésbe.

Az extenzív fejlődés időszakában többnyire azok az élelmiszeripari beruhá—

zások kaptak elsőbbséget. amelyek a termelés minél gyorsabb növelését viszony—

lag kis ráfordítás mellett igérték biztosítani. Ezeknek a kritériumoknak általában a

kevésbé automatizált, ugyanakkor nagyobb kézimunkaigényű fejlesztések feleltek meg. Ezért a hazai élelmiszeripari gyártóberendezések létszámigénye többnyire já- val meghaladja a nemzetközileg korszerűnek számító berendezésekét. A munka—

termelékenység számbavételekor azonban figyelembe kell venni. hogy — a már említett okok miatt — a hazai vállalatok tevékenységi köre lényegesen szélesebb

körű, mint más országokban. Mindezek ellenére — különféle szakértői véleménye-

ket is figyelembe véve -- a fenti megállapítások helytállók.

Kapacitáskihasználás és állóeszköz—hatékonyság

Az élelmiszeripar kapacitáskihasználásánál figyelembe kell venni, hogy azt -—

az ipar más területeitől eltérően —- részben az idényszerűség sajátosságai. részben pedig az alapanyag-termelés ingadozása rendkívüli módon befolyásolja. ami ellen az élelmiszeripari vállalatok alig—alig tudnak védekezni.

Az élelmiszeripar alapvető termelőkapacitásai az elmúlt öt évben differenciál- tan változtak. A termelőképességet meghatározó tényezők közül a beépített. név—

leges teljesítmények többnyire emelkedtek. A munkaidő hossza csökkent. a kapa- , citáskihasználás összességében némileg csökkent.

A vizsgált időszakban a munkarend szerinti időalapnak a naptári időalaphoz viszonyított aránya elsősorban a törvényes heti munkaidő csökkentése következ- tében 2.3 százalékkal mérséklődött. Mivel a munkarend szerinti időalapból kieső gépárák aránya lényegében véve nem változott. a naptári időalap kihasználása összességében kissé romlott. A kieső gépórók aránya többnyire azokban az ága- zatokban magas. amelyeknek állóeszköz-állománya meglehetősen elhasználódott.

így például a söriparban, a dohányiparban. a tartósító iparban és a tejiparban.

A vállalatok az elmúlt néhány évben gondot fordítottak az állóeszközök fenn- tartására. A mintegy 60.0 százalékkal megemelkedett kiadások eredményeképpen egyfelől a karbantartásra, a nagyjavításra fordított idő növekedett, ugyanakkor a váratlan meghibásodás miatt kieső gépórák aránya némileg csökkent. Ez — a gép- állomány már bemutatott növekvő elhasználódottsága mellett — jelentős eredmény—

nek tekinthető. A kieső gépórákon belül viszonylag jelentős súlyt képvisel a tech-

nológiai okokból szükséges állásidő (14—150/0). amit csak jelentős forrást igénylő

műszaki fejlesztések révén lehetne csökkenteni. Szintén említésre méltó az anyag- és energiahiány miatti állásidő. ami a vizsgált időszakban kissé emelkedett. Ezt főként az átmeneti nyersanyaghiány okozta. a tejiparban például 1985-ben némi—

leg csökkent a tejfelvásárlás, (: boripar szőlőfelvásárlása a kiugróan rossz termés

(13)

AZ ÉLELMISZERIPAR ÁLLÓESZKUZEI 241

miatt esett vissza. míg az édesiparban a kakaóimporton belül megnőtt a kakaó- massza aránya, emiatt a kakaóbabot feldolgozó gépeknél jelentős c'illősidő kelet—

kezett.

2. ábra. A kieső gépórák

fontosabb okok szerinti megoszlása az élelmiszeriparban

7552 7.985

§ far/ma/ay/á/ ait [Ulm Kafka/adás

Vám/AM álá;

Anyág- , many/Mégy

734

_ igy/áá [%

Az állóeszközök működtetésének hatékonysága, illetve jövedelmezősége más

ógazatokhoz, népgazdasági ógakhoz hasonlítva kedvezőtlenül alakult. A gazdál- kodás meglevő gyengeségein kívül ez annak is a következménye. hogy a jelenlegi ' szabályozás pénzügyi rendszerében a vevők (elsősorban a külpiac) által el nem

ismert költségek teljes egészében az élelmiszeriparban csapódnak le, függetlenül

attól. hogy bizonyos hányaduk a mezőgazdaságban. illetve a kereskedelemben keletkezik. (Ezeket a költségeket azonban részben ellensúlyozza az élelmiszeripar-

nak nyújtott jelentős állami támogatás.)

4. tábla

Allóeszköz—hatékonysa'g és jövedelmezőség 1985—ben

(Index: 1980. év .. 100.0)

A termelő állóeszközök bruttó értékének szól forintjára jutó

Népgazdaság ág, ágazat '

"3325 érdekeltségi

érték' eredmény

Népgazdaság összesen 106,4 l 106,5 Ebből:

Mezőgazdaság . . 110.3 90.5

lpar . . . 104,8 118.2

Ebből élelmiszer-

ipar. . . 952 79,3

' Folyó áras adatok alapján számítva.

Az állóeszközök hasznosuló'sóban kedvező viszont, hogy a termelő állóeszkö—

zök bruttó értékének száz forintjára jutó konvertibilis exportóirbevétel az élelmiszer—

iparban közel kétszerese az iparénak. A mutató értéke az élelmiszeriparban 1984—

ig folyamatosan növekedett. óm 1985—ben — elsősorban a húsipar alapanyag- és

értékesítési nehézségei miatt —- csökkent. de még így is 64.6 százalékkal volt ma-

gasabb. mint az ipar egészében. Figyelemre méltó továbbá, hogy a legnagyobb

volumenű (nem rubelelszómolósú exporttal rendelkező szalkógazatok konvertibilis

exportó-rbevétele a kedvezőtlen évnek számító 1985—ben is magasabb az élelmi- szeripari átlagnál.

2 Statisztikal Szemle

(14)

242 KOTULlCS TAMÁS

5. tábla

A termelő állóeSzkőzök bruttó értékének száz forintjára iutó konvertibilis exportárbevétel'

1930. 1981. 1982. 1983. 1934. 1985. 385;

Népgazdasági ág. ágazat. 1980.

szakágazat évi

ávi árbevétel (forint. folyó áras adatok százalé-

alapján) kában

Ipar . . . . . . . . 13,4 12,8 13,1 14,3 15,6 14,7 109.7

EElÉből élelmiszeripar . . 25.1 25.4 27,1 27,1 30,3 242 96,4

ből : ,

húsl pa r 70,6 64.5 65,5 73,8 Bőul 58.9 83.4

baromfi- és 'tojáslel:

dolgozó ipar . . . 157.4 69,0 167.6 151,2 139,0 130,1 82,7 növényolajipar . . . 51.8 80.4 89,6 88,7 139,4 103.4 199.6

' Az alaptevékenységből eredő exportátadósok árbevétele.

Az élelmiszergazdaság komplex fejlesztése elmaradt a vele szemben támasz-' tott igények és követelmények növekedésétől. Az eredményességet több tényező be- folyásolja. ezek közül a legfontosabbak:

1. az élelmiszerek világpiaca. '

2. a nyersanyagtermelés helyzete, a nyersanyagtermelés és -feldolgozás összhangja.

3. a termelés műszaki feltételei,

4. a ,.háttéripar" (például élelmiszeriparigép-gyártás, csomagolóanyag és —gépgyártás) színvonala,

5. a gazdálkodás feltételrendszere, 6. a termelés személyi feltételei.

Az itt közöltek az 1—4. tényezőt érintik. de csak az állóeszközökkel kapcsolatos kérdéskört vizsgáltuk részletesebben.

Az élelmiszer-gazdaság az elmúlt időszakban is jelentős szerepet vállalt a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyhiányának mérsékléséből. Exportorientált—

sága — és ezen belül is a konvertibilis devizáért való értékesítés viszonylag magas aránya - miatt az élelmiszerek világpiacának (értékesítési lehetőségek. árak) ala-

kulása az élelmiszer—termelők helyzetét alapvetően meghatározza. Kis ország lévén a világpiaci mozgásokat kevéssé tudjuk befolyásolni. az utóbbi években különö-

sen kedvezőtlen hatásuk alól pedig nem bújhatunk ki.

Az élelmiszeripar igen erőteljesen függ a nyersanyagtermelés alakulásától. A

mezőgazdasági termelésnek az időjárás. illetve időnként az érdekeltségi rendszer

hiányosságai miatti ingadozása kedvezőtlenül érinti a feldolgozó vállalatokat. Ai nyersanyagtermelés és -feldolgozás közötti összhang az elmúlt 20 évben csak rész-L

ben javult, mert az élelmiszeripar fejlesztésének pénzügyi lehetőségei mindössze a

hetvenes évek második felében voltak kedvezőbbek a mezőgazdaságé'nál, igy—le-

maradása alig csökkenhetett.

A rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználása sem volt mindig optimális.

Ma már világosabban látszik. hogy a felépített új gyárak olyan hatalmas forrá- sokat emésztettek fel, amelyekből sok meglevő gyár — kapacitásbővítéssel egy-

idejűleg —- korszerűsíthető lett volna. Ezzel szemben több beruházásnál is kimu-

tatható. hogy a beépített berendezések (és technológia) műszaki színvonala nem

(15)

AZ ELELMISZERIPAR ÁLLÓESZKOZEI 243

éri el a világpiaci konzkurenciáét, így értékesítési lehetőségeink a vártnál kevésbé

javultak. Természetesen születtek nemzetközi összehasonlitásban korszerűnek te-

kinthető gyártókapacitások is. de többnyire olyan áldozatok árán. amit a szakága- zat többi vállalatának jelentős elmaradása mutat, márpedig általában ez utóbbiak

exportját sem nélkülözhetjük.

Az elkövetkezendő időszak kulcskérdése az, hogy mind mennyiségi. mind minő—

ségi, mind pedig érdekeltségi—szabályozási oldalról tekintve mennyiben sikerül az élelmiszer—gazdaságon belüli. valamint a kül— és a belkereskedelemmel való összhangot javítani. Fontos kérdés, hogy az elvárt tőkés devizabevétel biztosítása érdekében milyen lehetőség lesz a műszaki színvonal. ennek révén a termékek mi—

nőségének, választékának javítására. Emellett változatlanul fontos feladat a bel-

földi élelmiszer-ellátás szinvonalának megőrzése. A népgazdaság általános hely-

zetének ismeretében több forrás biztosítására aligha lehet számítani, éppen ezért döntő fontosságú, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket a leghatékonyabban használják fel.

TÁRGYSZÓ: Élelmiszeripar.

PE3I'O'ME

Aarop nccnenyer aonpoc KOMI'meKCHOI'O passumn aeurepcxoü nnuseaoü npOMblLIl- neHHocm c rouxu SpeHHR ero peaynuarusnocw.

OH onpeAenner peSyanaTHBHOCTb uerbipsMs (para-apam": mnpoaoü prHOK npvo- BOIIECTBHR, npousaoAcrao csupan " ero cornacosannocn, c nepepaöorxoü, rexnuuecxue ycnoaun npouaaoAcrsa n YPOBeHb cmemnsix orpacneíi (npousaonc'rsa MBUJHH u oöopy- nonemu Ann numeaoű npomumnem—iocm, npOHSBOACTBa ynakosounux marepuanos u Ma- um").

Ha ocuoaauuu nonpoőuoro anannaa prra aonpocos : ceann c ocnoaHuMu (pot—mara"

aa'rop yc-ranaanuaae'r, nro npOAOBOHbCTBeHHoe xosaücrso senna, Ha ceón anauurenbuyio nemo scoxpameunu suemneroproaoro nemuuma, ne ne ocymecrsuno őeaocrarouuo csoux u.eneii. l'lpuuunu aroro cnenyer MCKaTb a TOM, uro orpacm, ne cmorna ao scex 06- nacrnx npeononen, Heönaronpuamue naneuun, aoauukmue Ha MHpOBoM puer. Paanu- ami a paaan'mu npoussoncrsa cmpbn u ero nepepaőorxu npuaenu K orcrasaumo nocneA- Hei'i. l'lonoxcurensnoro nosopora a ami oőnacru moxmo AOÖHTBCH rom—no a cnyuae Han- öonee pauuonanbnoro HCI'IOJ'lb3OBaHH5l HannuHbix neueumux cpencra Ha ocnoaanun ucon- nmero ua aauurepecosannoc'm perynupoaaunn s uauectseunom u KOHHHeCTBeHHOM pocre nponaaoncraa orpacnn.

a?

SUMMARY

The study analyses the complex development of Hungarian food industry from the angle of its efficiency.

Efficiency is defined by four main factors: the world market of food products. the production of raw materials and its conformity to processing. the technical conditions of production and the level of so-called background industry (engineering for food industry.

production of packing materials and engineering for packing).

Having discussed at length the auestions related to fixed assets the author points out that food economy took upon itself a significant part in reducing of foreign trade duiseclui- librium of the national economy, however its targets could not be fully achieved. Among the reasons it can be found that the branch could not be protected in every field against the unfavourable effects of the world market. The difference in the development of the production of raw materials and processing resulted in thei backwardness of the latter. The situation can be changed for the better only if the available financial assets will be used.

according to the principle of interestedness. in the possibly most rational way for the cluantitative and auolitative development of the branch.

2.