A vertikális kapcsolatok jellemzői az élelmiszer-gazdaságban

(1)

A VERTIKÁLlS KAPCSOLATOK JELLEMZÓl AZ ÉLELMlSZER—G'AZDASÁGBAN e

SZERDAHELYI PÉTER 4- UDOVECZ GÁBOR

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar egys-éges irányításának létrehozása

után egyre több szó esik az élelmiszer-termelés vertikális integrációjáról, ennek

elvi és gyakorlati problémáiról. Fontosságát nemcsak az érdekelt anyagi ágazatok hatékonyságára. gazdaságosságára gyakorolt várható pozitív hatása, hanem a fo- gyasztói szféra érdekei is aláhúzzák.

A termelés. a feldolgozás és a forgalmazás, azaz a vertikálisan összefüggő tevékenységek zökkenőmentes integrálásának megteremtése hosszú és bonyolult

folyamat. E tevékenységek számos eltérő sajátossága mellett kell megteremteni az összekapcsolásukhoz szükséges érdekazonosságot. Az alapanyag—termelő me—

zőgazdaság sajátos arányú szektorösszetételével, a szektorok eltérő érdekeltsé—

gével. a termelők széles földrajzi tagoltságával és az üzemek jelentős gazdasági differenciáltságával szemben erősen (koncentrált és centralizált. jobbára mono—

polhelyzetben és az alapanyag—termelőktől eltérő közgazdaság—i környezetben le-

vő élelmiszeripar áll. Mindehhez kapcsolódik még a ;két ágazat termelésében mU—

tatkozó időkülönbség és az ebből adódó érdekellentét.

A forgalmazásnak is számos sajátossága figyelhető meg. Élelmiszerekről lévén

szó. számos termék nyers és feldolgozott formában is. mások viszont csak feldol—

gozottan szolgálják a végső felhasználást. Egyes termékek értékesítéSe kötött pá- lyán, másoké többcsatornás értékesítési rendszerben történik. A piac is sajátos:

például a szabadpiac fogyasztói dekoncentráltsága mellett az ,,exportfogyasztás"

szervezeti koncentráltsága áll

Mindezek a kérdések felmerülhetnek — akár a feltáró-elemző mun—ka, akár a tervezés kapcsán —- egy termék vagy termékcsoport vonatkozásában vagy össze—, vont tevékenységek, ágazatok szintjén. Jelen tanulmányunkban a vertikális kap—

csolatak ágazati szintű vizsgálatával foglalkozunk. Célunk az, hogy számszerű-

sítsüik és értékeljük a mezőgazdaság és az élelmiszeripar azon közvetlen és első- sorban anyagi természetű kapcsolatait, amelyek egyrészt a vertikális integrációval kapcsolatos kérdések jelentőségét tükrözik, másrészt hasznos segítséget nyújthatnak az élelmiszer—termelés szervezésével foglalkozó szakemberek munkájához.

MÓDSZER ÉS ADATBÁZlS

Tonulmányunk elsődleges adatbázisa az élelmiszer—gazdaság népgazdasági szintű 1968. évi ágazati kapcsolati mérlege, mely a kibocsátási és a ráfordítási—

kapcsolatotkat az 1968. évi bruttó termelői árakon tartalmazza. Az 1968. évi AKM;

(2)

SZERDAHELYl—UDOVECZ : AZ ÉLELMlSZER-GAZDASÁG 51

nek — a hazai termelést és elosztást tartalmazó —- ún. B tipusát, továbbá az ehhez tartozó kiegészítő adatokat használtuk fel.

Az általunk meghatá-rozott vertikumok azoknak az összetartozó, vertikálisan egymásra épülő mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatoknak az együttesét je—

lenti, melyekre — az ÁKM által biztosított ágazati rendszerben — teljesült az aláb—

bi két kritérium:

1. a mezőgazdasági ágazat termelő célú kibocsátásának több mint 50 százaléka az adott élelmiszeripari ágazathoz áramlik;

2. az adott élelmiszeripari ágazat anyagfelhasználásának több mint 50 százalékát a megfelelő mezőgazdasági ágazat vagy ágazatok termékei teszik ki.

A fenti kritériumok csupán egy esetben nem teljesültek. A zöldségfélék termelő célú kibocsátásának 91 százaléka ugyan (: tartósító iparhoz kerül, de a tartósító ipar anyagfelhasználásában ez csak 28 százalékot képvisel. Mégis vertikumnak tekintjük, merta tartósító ipar anyagfelhasz—nálásában egyik mezőgazdasági ága- zat sem szerepel nagyobb aránnyal. A részesedést az viszi a kritikus szint alá,

hogy a tartósító ipar nem élelmiszer—gazdasági eredetű anyagfelhasználása rend-

kívül jelentős.

A fenti elvek alapján képzett vertikumok a következők:

1. Gabona—vertikum: búza, rozs, rizs —

malomípar. sütő- és tésztaipar 2. Olajosnövény-vertikum: olajos növények —

növényolajipar

34 Cukor—vertikum: cukorrépa -—

cukoripar, édesipar

4. Dohány-vertikum: dohány —

dohányipar

5. Bor-vertikum: szőlő -—-

boripar

ó. Hús—tej-vertikum: szarvasmarha. sertés — húsipar. tejipar

7. Baromfi-vertikum: baromfi —

baromfiipar 8. Zöldség—vertikum: zöldségfélék —

tartósító ipar

VERTIKUMOK AZ ÉLELMISZER—GAZDASÁGBAN '

Az ágazati szinten alkalm-azott vertikumképzési módszer a 8 legfontosabb tevékenységi kapcsolat vizsgálatára adott módot. Ezek együttesen —— az 1968.

évi adatok alapján -— az élelmiszer—gazdaság bruttó termelésének csaknem há- romnegyedét, pontosabban 73,8 százalékát termelik meg. Ennélfogva e vertikumok termelési tényezőinek helyzete, kapcsolataik szabályozása alapvetően befo—

lyásolja az egész élelmiszer—gazdaság termelését. a mezőgazdaság és az élel- miszeripar együttes termelésváltozását.

Természetesen az egyes vertikumok'ban előállított termelési érték nagysága rendkívül különböző. A bruttó termelési érték alapján legkisebb az olajosnövény- és a dohány—vertikum. ezeknél 3—5-ször nagyobb a cukor-. a bor—, a zöldség— és a baromfi—vertikum. s ezeket is többszörösen felülmúlja a gabona-, de különö-

sen a hús—tej vertikum.

A termelés nagyságrendi eltérései nemcsak egyszerűen a méretek különbö-

zőségére utalnak, hanem az ágazati sajátosságokon tú—l befolyásoló tényezői a

vertikális integráció. de az alacsonyabb szintű vertikális kapcsolatok alakulásának

4-

(3)

52 S'ZERDAHELYI PÉTER—UDOVECZ GÁBOR , '

is. A ,.—kis" vertikumokbain ugyanis a termelés utolsó fázisát végző ipar lényegesen kevesebb számú, egymástól független alapanyag-termelővel áll szemben, mint a, ,.nagy" vertikumok ipari termelői. Arnig például 1968—ban a 2860 mezőgazdasági termelőszövetkezetből és szövetkezeti társulásból mintegy 2000 foglalkozott cukor— *

répa—. 1633 szőlő- és ennél is lényegesen kevesebb dohánytermelésseil, addig

csaknem valamennyi üzem termelt kenyé'rgabonát. 97 százalékuk tartott szarvas—

marhát, 87 százalékuk tartott sertést. Az alapanyag-termelő és a feldolgozó tartó-s érdekközösségének megteremtése. a kapcsolatok mindkét félnek előnyös szerve- *, zése. az integráció létrehozása pedig nehezebb feladat ott, ahol sok területileg

szétszórt üzem működik. *

A vertikumok méreteinek további jellemzésére a termelőerők különböző elemei közül a foglalkoztatottak létszámát. az ál—ló- és a forgóeszközök átlagos állomá—

nyát vettük figyelembe, továbbá fkisénleteket tettünk a fontosabb vertikumok terü—

l-etfelhasználásának számszerűsítésére is.

A termelési érték szerinti aránytól a három termelési tényező — a munkaerő.

az állóeszköz és a forgóeszköz — csak [négy vertikumnál tér el.A dohány— az olajosnövény—. de különösen a gabona-vertikum kisebb, a bor— vertikum viszont lényegesen nagyobb arányban köti le e tényezők mindegyikét. mint amekkora a ter-

melési értékük aránya az egész élelmiszer-gazdaságon belül. A cukor—vertikum

az átlagosnál állóeszköz—igényesebb. a 'baromfi— és a zöldség—verti—kumnál a le—

kötött munkaerő aránya haladja meg _a termelés szerinti részesedést. a hús—tej- vertikum pedig mind a munkaerőt. mind az átlagos forgóeszköz-állományt te—

kintve az átlagosnál igényesebb vertikumn'ak tartható.

1. tábla

A vertikumok mérete a termelés és a lekötött termelési erők szerint

A vertikum

View,, , 7," W, , ! M, ,,

_ termelési foglalkoz— állóesz- forgóesz— összes osz- Vertlkum értékének tatottainak közeinek _ közeinek közeinek

Mlpűzranwyáízue—lelmiszergazdaságegészének százalékában

l

Gabona ... . ... 1ó,ó 5.8 9,3 l 15,4 11,ó

Olajos növény ... 1,6 09 0.9 § 0.5 ! 0.7

Cukor ... 4 ... 5,3 3,7 6.4 l 3.5 _ 5.3

Dohány ... !. 2,5 1,3 2,5 ; 1.8 2.2

Bor ... 5.3 10,5 16,7 § 6.8 ; 13.o

Hús—tej .. 28.7 27.2 26,5 ; 33,4 § 29.'l

Baromfi ... 1 7,_7 1o,4 5.3 i 3.1 ' 4,5

Zöldség ... 6.1 ó,7 5,6 [ 4,7 * 5,3

Végül a nagyobb vertikumok méreteinek jellemzésére az ipari végtermék köz- vetlen földterületvanzatát számszerűsítettük. Részben a vertikumpartner, részben más mezőgazdasági ágazatok termelése egy részének feldolgozásával a vizsgált

nyolc vertikum ipari ágazatai együttesen a szántóterület 45—50 százalékának ter- melését1 dolgozzák fel. (Ebben azáliattenyésztésközvetlen takarmányvonzata is

szerepel.) Ezenkívül a bor-, a hús—tej- és a zöldség—vertikum más művelési ágak ter—

melésének egy részét, esetleg egészét is lekötik (szőlő. rét, legelő, gyümölcs). '

iA földterületigényt :: vetésterület alapján számítottuk oly módon. hogy a vertikumok ipari ágazatai által felhasznált növényfélék vetésterületének olyan arányát fogadtuk el az ipar igényeként. amilyen arányt az adott növény termelési értéke és az ebből feldolgozásra került termelés hányadosa határozott meg.

(4)

AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG 53

Termelési érték szerint a hús—tej—vertikumot tekintettük a legjelentősebb tevé—

kenységkörnek. E vertikum ipari ágazatainak szántóterület-igénye a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés feldolgozott termelésén. illetve az ehhez tartozó takarmány- felhasználásán keresztül 1.8 millió kat. hold volt az 1968. évi termelési és takar—

mányfelhasználási helyzet alapján. Ha a legnagyobb közvetett kapcsolatot, a ke—

veréktakarmány—felhasz'náláson keresztül lekötött takarmánytermő területet is figyelembe vesszük, akkor ezen ipari ágazatok szántóterület-igénye 2 millió 1kat. hold körül alakul. A gabona—vertikum iparágainak termelése mintegy 1.7 millió lkat. hold szántóterületet [kötött le.

A területigény "legtisztábban" a cu'kor- és a dohány—vertikumnál mutatható ki.

E vertikumok ugyanis lényegében csak egy—egy mezőgazdasági ágazattal állnak szemben, és ezeknél az egész termelésre, illetve vetésterületre tartanak igényt.

A VERTIKUMON BELULI KAPCSOLATOK

A belső, termelői kapcsolatok nagysága, aránya az egyes vertikumo'khoz tar- tozó tevékenységek kapcsolati szorosságát fejezik ki. Nyilvánvaló, hogy ott a leg—

erősebb a tevékenységek összefüggése. és egyúttal ott van meg leginkább az integráció szervezésének feltétele, ahol az alapanyag—termelő ágazat teljes ter—

melésével, de legalább teljes termelő célú kibocsátásával szolgálja a feldolgozást.

Korábban is említettük, hogy e tekintetben —- az ágazat sajátosságánál fogva ——

a cukor- és a dohány—vertikum van a legkedvezőbb helyzetben. A többi verti- kumnál is az alapanyag—termelő ágazatok termelői célú kibocsátásainak 80—90 százaléka került a vertikumpartnerhez. Ennél kisebb arány (61 %) csak a kenyér- gabonát és a rizst is magában foglaló gabana—vertikumnál található.

A vertikális összefüggés ilyen megközelítése a mezőgazdasági termelés ol- daláról nyújt információt a kapcsolatokról. Az alapanyag—termelők integráció-kész- sége és wigénye pedig a fenti arányszámokat figyelembe véve mindenképpen indo-

koltnak és szükségszerűnek tartható. ,

Más oldalról megállapítható, hogy a zöldség-vertikum kivételével valamennyi vertikum mezőgazdasági ágazata (vagy ágazatai) .,egyedüli" alapanyag-szállítója a kapcsolódó iparnak, s a többi mezőgazdasági ágazattól felhasznált termelés többnyire csak segédanyagnak tekinthető. Ezzel az ipar oldaláról értékelhető a termelési partnerek összetartozása. E kapcsol-at integrációban való kifejeződését természetesen az adott gazdasági-közgazdasági helyzet érdemben befolyásolja.

A belső kapcsolatok erőssége megfogható a vertikum bruttó termelése, il—

letve a vertikum szintjén miért extern, tehát a vertikumot elhagyó termelés össze- függéséből is. A két termelési érték különbsége ugyanis a vertikum ,.önfogyasztá- sát" határozza meg. Ennek aránya pedig, valamennyi alapanyag-termelés és —fel—

dolgozás viszonylatában rendkivül maga—s. általában a bruttó termelési érték 20-—

40 százalékát teszi ki.

A vertikumpartnerek kapcsolatára még egy tényezőt tarthatunk jellemzőnek, mégpedig azt, hogy az egyes vertikumok ipari ágazatai és saját alapanyag—ter- melői között lényegében nincs termelői visszacsatlaikozás. Bár az élelmiszeripar termelői kibocsátásának jelentős része hasznosul a mezőgazdasági termelésben, de nem az adott vertikum alapjanyug-termelésében, hanem a mezőgazdaság más ágaiban. A legnagyobb nagyságrendű példa erre a malomipar, amelynek a me—

zőgazdaságba visszakerülő termelés—e nem a gabona ágazatnak, hanem — mint takarmány — teljes egészében az állattenyésztés különböző ágazatainak termelé-

sét szolgálj-a.

(5)

54 SZERDAHELYl PÉTER—UDOVECZ GÁBOR

2. tábla A vertikumok belső kapcsolatai

Az alapanyag-termelők feldolgozókhoz l

kerulo termelese l A vertikum

" WWW—w" mmm—lű M M_ extem terme—

az alapanyag. * a 'feldollgozok l lése (: vertikum

Megnevezés termelők ter- eljlmrszer— ; lbruttólterme—

millió melői kibocsá— ! %ilűasxggíreel: 1 lésenek forint ' ; tasonak § használásc'makl

l százalékában

Gabona-vertikum ... 5 61.0

Alopanyag—termelés ... 6219,0 61,4

Feldolgozás ... 55,6

Olajosnövény—vertikum ... 83.33

Alapanyag-termelés ... v 386,4 77,1

Feldolgozás ... _. ... 80,6

Cukor—vertikum ... 7ó,8

Alapanyag—termelés ... . 1709,0 95,3

Feldolgozás ... 66,6 *

Dohány-vertikum ... ' 862

Alapanyag-termelés ... 561,0 100,0

Bor-vertikum ... 80.4

Alapanyag—termelés ... 1717.8 94,0

Feldolgozás ... saj,

Hús—tej—vertikum ... 62.3

Alapanyag—termelés ... 156875 86.11

Baromfi-vertikum ... 71.1

Alapanyag—termelés ... 31249 82.55

Zöldség—vertikum ... * 81.6

Alopanyag-termelés ... 13149 89,5

Jövedelmezőségi arányok az élelmiszer—gazdasági vertikumokban

Az 1968. évi termelői árak mellett a vertilkumokba sorolt mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok közül mindössze három, a dohányipar, a gabona és az

olajos növények termelési értékében realizálódott a népgazdasági átlagot (19.30/0)

meghaladó arányú nyereség.

Az élelmiszer-gazdaságiágazatok szóródása a bruttó termelői árakban realizált nyereség szerint

lövedelmező ágazatok: Nem jövedelmező ágazatok:

malomipar (-l—3,30/o) culkorrépa (—l—6,1%) sertés (—l—6,60/0) édesipar (—l—12,8%)

növényolajipar (—l—14,3%) cukoripar (Jr—16.570) boripar (—l—19,0%)

zöldségfélék (—l—19,2%)

olajos növények (—l—30.9%) gabona (—l—39.1%)

dohányipar (—l—55,8%)

dohány (—-49,3%) tejipar (-—40.9%)

szarvasmarha (--24,80/0) baromfiipor (—-21.3%)

szőlő (—ló.40/g)

sütő— és tészbaipar (-5.8%) tartósító ipar (——2,30/0) baromfi (—2,0%) húsipar (—1,1%)

(6)

AZ ÉLELMISZER—GAZDASAG , 55

Az élelmiszer-gazdaság ágazatainak vertikum szinten mért jövedelmezősége sem kedvező. A dohány- és az olajosnövény-verti-kumot kivéve a jövedelmezőség sehol sem emelkedik a népgazdasági átlag fölé. Sőt a hús—tej—. a baromfi-, a zöldség— és a bor-vertikum alapanyag-termelésének és -feldolgozásának együttes

eredménye negativ, tehát az egész vertikum bruttó termelői árakon számítva vesz-

teséges.

A tevékenységek tényleges jövedelemhelyzete a fentiektől természetesen lé- nyegesen eltér. A veszteséget különböző támogatási formában, a nemzeti jöve- delem újrafelosztásával az állam a költségvetésen keresztül általában kiegyenlíti.

sőt nyereség, tehát akikumuláció képzésére is lehetőséget biztosít, mig a bruttó termelői árak mellett nyereséges ágazatokat kisebb-nagyobb elvonás terheli. Igy a fent bemutatotthoz képest lényegesen nivelláltabb jövedelemhelyzet alakul ki.

A számszerű ismertetést csupán az indokolja, hogy ezzel a termelői árak torzító hatását, kritikusnak tekinthető piaci szerepét bemutassuk.

A tevékenységeik tényleges és termelői árakon kimutatott jövedelme közötti különbség a mezőgazdasági ágazatoknál — szemben az élelmiszeripari—okkal — nem jelentős.

Az élelmiszeripari tevékenységeknél a fizetett forgalmi adónak, illetve a ko- pott árkiegészítéseknek rendkívül jelentős nivelláló szerepe van. Ezt egyértelműen bizonyítják az állami élelmiszeriparra vonatkozó mérlegadatok. (Az adatok össze- hasonlítás-át azonban nem mutatjuk be. mert az ÁKM tevékenységeket és nem szervezeteket foglal egy-egy ágazatba, így adatai tartalmilag eltérnek az ipari

mérlegadato'któl.)

Atermelés tényleges, a szabályozók hatását is kifejező jövedelmezősége -— véle—

ményünk szerint —- az integráció egyik sarkalatos pontja. A vertikálisan kapcsolódó ágazatok tartós. szervezett együttműködése ugyanis csak érdekiközösségi alapon kép- zelhető el, melyben a termelés jövedelmezősége az elsődleges. Ha a kapcsolódó te- vékenységek jövedelmezőségének mértéke lényegesen eltérő, akkor a termelők in- tegráció-készsége kisebb, mint közel azonos és nagyságrendjét tekintve is lkielé- gítőjövedelmezőség esetén. Ennek vizsgálatára azonban a felhasznált információ- bázis nem nyújtott lehetőséget. Figyelembevételére. vizsgálatára azonban az élel-

miszer-termelés konkrét szervezésénél. a vertikális integráció alakitásánál — véle-

ményünk szerint — szükség van.

A VERTIKUMOK KlBOCSÁTÁSAl

Jóllehet a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kooperációs lehetőségei a ter- melői kapcsolatok révén ítélhetők meg. a kibocsátások nagyságrendje és szerke- zete sem hagyható figyelmen kivül. Nyilvánvaló ugyanis. hogy valamely, elsősorban végső felhasználási igényeket kielégítő mezőgazdasági ágazat számára nem olyan fontos a termelésnek jelentéktelen hányadát feldolgozó élelmiszeriparral való

együttműködés, mint valamely nagyrészt termelői felhasználásra termelő ágazat esetében. Az előbbihez tartozó ágazatok számára inkább a kereskedelmi szférával való kapcsolatok kiépítése a sürgető feladat. A kibocsátások szerkeze- tének alakulásában tehát — mind ágazati, mind vertikum szinten —— a vertikális együttműködés várható fejlődési iránya ismerhető fel a termelők. illetve a terme—

lők és forgalmazók közötti integrációs készség anyagi feltételeinek formájában.

Ismeretes, hogy a mezőgazdasági ágazatak többségének termeléséből jelen- tős hányad továbbra is a termelői szférában marad, míg az élelmiszeripari ágazatok elsősorban végső felhasználásra termelnek. Megfigyelhető azonban az a tenden—

(7)

56 SZERDAHELY! PETER—UDOVECZ GÁBOR

cia, hogy—a cukor—, és a dohány-vertikum kivételével —- amelyik vertikumban a *

feldolgozó ágazat relatíve többet termelt végső felhasználásra, ott hasonló a hely-

zet a hozzátartozó alapanyag—termelő ágazatnál is.

3. tábla

A vertikumok differenciáltsága az alapanyag-termelők és -feldolgozók végső kibocsátásának aránya szerint '

A végső kibocsátás aránya a bruttó termelésből,

, _a_,_vetik—ámPártne',,£e!é9'99sé_,_ (igenevet

A végső kibocsátásra került termelés

(: bruttó termelés százalékában té ! 52 ! 82—86 ; 96—100

az alapanyag-termelő ágazatoknál lit—WW * —— — l — — W-,.,__.,_.M__.,.,____.___,.

százalék

O ... _. —— cukor ..

10 —12 ... gabona —— —— dohány 36 —41 ... —- olajos növény hús—tej -- — 60 -—66 ... * ... - — zöldség bor. baromfi

A különböző termékeknek tehát eltérő mértékben ugyan, de egy része feldol- gozatlanul, másik része pedig élelmiszeripari feldolgozás után kerül vég—ső fel- használásra. Ebben a vonatkozásban ugyan versenyjellege van a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatának, de inkább meghatározó a fogyasztói és ek—

portigények változása, mely a feldolgozott termékek körének bővítését igényli, te-—

hát végeredményben az együttműködés erősítésére ösztönöz.

A kibocsátás ágazatonként eltérő struktúrája vertikum—szinten kiegyenlítettebb képet mutat. A g—abona— és az olajos—növény—vertikum kivételével a végső felhasz- nálásra való termelés a meghatározó. a bruttó termelésnek ugyanis 55—85 száza- léka kerül ebbe a szférába. További különbséget kell azonban tenni attól függően, hogy a végső felhasználási igények közül is melyiknek van döntő jelentősége az

adott vertikum számára. ,

Mindegyik vertikumr—a érvényes, hogy a végső felhasználásra kerülő termé—

keknek legnagyobb hányada a hazai nem termelő fogyasztást szolgálja. Mind—

emellett itt is tapasztalható differenciálódás. Az olajosnövény-verti—kumban és a zöldség-verti-kumvban például az exportra való kibocsátás—nak iközel olyan súlya van. minta hazai fogyasztásnak. Úgyszintén exportra kerül a hús-tej—, a baromfi-

és a bor-vertikum végső kibocsátásának jelentős hányada is.

Ezekben az esetekben tehát a termelés—feldolgozós-forgalmazás, azaz a verti- kális folyamat utolsó fázisának integrálása a belföldi kereskedelem mellett jelentő- sen érinti a külkereskedelem tevékenységét, szervezését is. Az elmúlt években már tanúi lehettünk több olyan intézkedésnek, melyek e tény felisme—résébő'l adódtak.

RÁFORDlTÁSOK A VERTlKÁLlS TERMELÉS ÉRDEKÉBEN

Valamennyi vertikumban az élelmiszer—gazdasági eredetű anyagráfordítás a legnagyobb volumenű. Mivel ennek döntő része a vertikum alapanyag—termelő—

jének kibocsátása. amit korábban már be'mutattunk, így célszerűbb a nem élelmi- szer—gazdasági eredetű anyagok felhasználását megvizsgálni.

Az élelmiszer-gazdasági termelésben felhasznált ipari anyagok legnagyobb részét a gabona- és a hús-tej-vertiikum, tehát azok a tevékenységek veszik igénybe.

amelyek a termelés vonatkozásában is a legjelentősebbek. Az élelmiszer—termelés

(8)

AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG 57

és az ipar kapcsolata azonban mégsem ezeknél tekinthető a legfontosabbnak.

Az anyagfelhasználás abszolút nagysága ugyan lényeges, de relatív súlya, az ösz- szes anyagfelhasználáson belüli aránya jobban utal az adott vertikum iparianyag- ig'ényességére. az ipari termeléssel szembeni érzékenységére. E tekintetben viszont

mindkét.,nagy" vertikum zártnak minősíthető. Ugyanakkor a zöldség-, a dohány-

és az olajosnövény—vertikum hazai anyagköltségeinek jelentős része — megkö—

zelítőleg egynegyede -— ipari eredetű. A cukor- és a bor—vertikum ipari eredetű anyagfelhasználásának aránya is meghaladja a 20 százalékot.

További (kérdés az, hogy az adott vertikum termelésének melyik fázis—a kíván több ipari eredetű terméket? Ez ugyanis alapvetően meghatározza a szükséges ipari termékek struktúráját és ezzel az élelmiszer—gazdaságon kívüli kapcsolatok irányát. A vertikumok ebből a szempontból is különbözők. Az állattenyésztéshez kapcsolódó két vertikum, továbbá a gabona— és a bor-vertikum alapanyag-termelő ágazatai a feldolgozóknól 1.6—2-szer több ipari eredetű terméket használtaktel, vi- szontwa többi vertikumnál fordított és ennél is nagyobb arányú eltérés található a feldolgozó ipar javára. Az előbbi vertikumok jelentőségét kiemeli az a tény, hogy a hozzájuk tartozó mezőgazdasági ágazatok 1968—ban a mezőgazdaság közvetlen összes ipari anyagköltségének 44 százalékát kötötték le.

Valamennyi vertikum ráfordításszerkezetében az iparíanyag-felhwasználás—nál kisebb jelentőségű az egyéb ágazatok termelésének szerepe. A kapcsolat azonban tendenciózus: azoknál a verti'kumoknáil, melyeknek any—agfelhasznáxlásában az ipari eredetű anyagok az átlagosnál magasabb arányúaik. a harmadik blokk szerepe is átlagosnál nagyobb. s fordítva.

4. tábla

A vertikumok hazai eredetű anyagtelhasználásának struktúrája

(százalék)

[ Élelmiszer-1

' . l ' E 'b

Vertikum l gazdasagi l pun gye Összesen

l "';Lyggtátggnóiáaitt;

Gabona ... 81,3 12,5 ] ó,2 100,0

Olajos növény ... am 23,5 j i5,5 100,0

Cukor ... 64,1 21,2 ; 14,7 mm Dohany ... 64,0 24.23 ; 112 100,0 Bor ... 70,2 20,1 j 9.7 100,0 Hús—tej ... 91,3 ; 4.7 l 40 100,0 Baromfi ... 912 ] 5,9 § 2,9 100,0

Zöldség ... ! 62,ó , 25,3 123 ; 1oo,o

Valamennyi vertikum termeléséhez a hazai anyagokon kívül import eredetű anyagokat is felhasznál. Ezek nagy része élelmiszer-gazdasági. ezen belül is főleg mezőgazdasági eredetű alapanyag. Ebből következik, hogy az importigé'ny álta- lában a vertikumok feldolgozó ágazataiban a nagyobb. Néhány vertikumnál erő- siti ezt a tényt az importált ipari anyagok felhasználási struktúrája is. Az 'blajos—

növény—, a zöldség-, de (különösen a baromfi-vertikum termeléséhez behozatallal biztosított ipari anyagok nagyobbik hányadát szintén a feldolgozó ágazat, tehát az élelmiszeripar hasznosítja. —

Az import tekintetében a ga'bona-vertikumnak döntő szerepe van. Az ide sorolt tevékenységek 1968—ban az élelmiszer-gazdaság összes importanyag-felhasználá-

(9)

58 SZERDAHELYl PÉTER—UDOVECZ GÁBOR

sának 34 százalékát kötötték le. A vertikum legiimportigényesebb ágazata a malomipar. Ez az importaxnyagigény azonban nem o malomipari termelés szükség- letét fejezi ki. Olyan anyagokat tartalmaz ugyanis, melyek teldogozős után mint

takarmónyok az állattenyésztés különböző ágazatainak termel—ését szolgálják. A ma—

lomipar tehat csak a "közvetítő". feldolgozó szerepét tölti be.

5. tábla

A vertikumok ímportanyag-felhaszná/ása

A verti- l A feldol- A feldolgozó ágazatok kum I 9016 ipar részesedése a vertikum

__,l _ —v— _

Vertikum összes l élelmiszer:- lparl

száz forint termeléA § gazdasagi l

séhez szükséges im- —— , - - . ,., V,, , WM portanyag (forint) (eredetű) importonyag-

felhasználásából (százalék)

l l

Gabona ... 13,8 15,7 66,5 99,3 13.0 Olajos növény ... .. 26,5 369 f 942 ; 100.0 % 833

Cukor ... 16,8 18,4 92.4 ; 99.4 49.3

Dohány . 10,2 11.4 94.0 100.0 68.6

Bor ... .. .. .. 3.2 3,3 39,0 ! 100,o 25.0

Hús—tej ... 3,0 3,5 462 ; 47,0 34,4

Baromfi ... 2,2 , 3.2 36.3 , 2,6 85.2 Zöldség ... 6.9 § 8.3 71.7 l 100.0 67,1

E rövid vizsgálattal az élelmiszer—gazdaság termelőógazatainak anyagi ter-

mészetű kapcsolat—ait tekintettük át. E kapcsolatokat a termelés vertikalitősónvaik

aspektusóból elemeztük. s mint az integráció ,,obiektív", valós alapjait fogtuk fel. A bemutatott összefüggések nagysúgrendjei —- véleményünk szerint —— a termelés integrálásának lehetőségét, de szükségességét is bizonyítják. A megvalósításhoz azonban a vertikális partnerek érdekazonossőgóra, elsősorban a jövedelmezőség fokozásával mért érde'kazonossógaórea van szükség. Ennek vizsgálata viszont meg-

haladta e tanulmány lehetőségeit.

A vizsgálat rámutat. hogy az alapanyag-termelés és a feldolgozás összefüg—

gő tevékenységei termelési vo—lumenüiket, termelőegységeik szómat stb. tekintve rendkívül ikülönböző méretűek. Ez a tény az integráció szervezésénél. a formák "ki- alakításánál esetleg döntő szerepet játszhat.

PEBIOME

ABTOpbl nepenomn" Ha HSblK §?!ch " apam-mom" ogeHKy Tex, B nepBym ouepeztb Ma- TepuaAbRblx cnnseíi Memay ceAchHM XOSHüCTBOMl PI nmgesoíá npOMblHlAeHHOCTbK), B KOTO- pblx o'roamaewcn SHaueHue Bonpocoa, CBxSaHme c Bep'mkanbuoü nnTerpagneü. OCHOBY OÖCACAOBHHHH coc'raBHA MemoTpaCAeBoífr őaAch npoAOBOAbcTBeHHoro X03m'7ICTBa Ha napolt—

uoxogsüc'rseHHoM ypOBHe.

ABTOpbl naAarzuo-r MeTOAbI oőpazonamm Bep'mxaAu Ha OTpaCAeBOM yponHe, ummau—

BamT paamepm CAomuBmI—rxcn BepTHKaAei'L Ha OCHOBal-IHH BeAntu—mbr nx npousnoac'raa H upo—

HBBOAHTeAbelX cnn, ocTaHaBAnBaxo'rcx Ha Buy'rpennux HPOHSBOACTBCHHNX canaax, aoxozt- HOCTPI, ocytgeC'rBAaeMrbrx Bep'ruKaAnm—x BbmyCKax u CprKType maTepnaAbexx sa'rpa'r upo- uaaonc'raem-ioro Haaaauel—mx.

(10)

AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG 59

.

Tlpotmocn: ennen men-say npouanoucmom Cbprx " ero nepepaőoncoü Bny'rpu npoao—

BOAbCTBEHHOI'O xosnüc-nsa —— Taxi—ne n comacno peayAb'ra'raM oőcneaosaanx __ BbISblBae'l"

HCOÖXOAHMOCTb B ammex'mm—lowr pasnep'rbmannn Kan Beprmcanbnoü HHTerpagnu, 'raK n őonee HHSOBDIX (boom corpyznmtrecma n, COOTBeTCBCHHO, B coxpargennn mm Ammmragun — ny'reM okon—omwtecxoro perynupoeaunn —— npoTnBoUonomr—iocrei'rHHTepecoa, Koropme memaro'r STOMY npogeccy.

SUMMARY

The study numerically defines and evaluates the relations (primarily of material nature) between agriculture and food industry, which reflect the importance of auestions concerning vertical integration. The input—output balance of food economy compiled of national economy level has served as a basis of the investigation.

The method of forming vertical organizations on the branch level and their extent, characterized by the production and the size of productive forces are given. The author deals with the internal relation of producers, rentability, outputs of vertical organizations and with the structure of material inputs, carried out in the interest of production.

The close connection — which was pointed out also by this study — between row material production and processing in food economy demands an effective start of the organi—

zation of vertical integration and the lower forms of cooperation too, as well as the abolition or reduction of the conflicting interests which interfere with it, by means of economical

regulations.