Az élelmiszeripari termelőerők területi egyensúlya

(1)

AZ ÉLELMlSZERlPARl TERMELÓERÓK TERULETl EGYENSULYA

DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN

Társadalmi—gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a gazdasági növe-

kedés legfőbb forrásává a hatékonyság fokozása vált. E folyamatban — számos

egyéb tényező mellett — megkülönböztetett szerep hárul a gazdasági szerkezet. illetve az ehhez kapcsolódó struktúrák újabb igényeknek megfelelő változtatására, korszerűsítésére is.

A struktúrának igen sok (makro— és mikroszintú, népgazdasági ág. ágazati, szakágazati termékcsoport és termék szerinti, szektoronkénti, vállalati, üzemi, terü—

leti stb.) vonatkozása van. Dolgozatunkban mi ebből csupán az élelmiszeripar terü—

leti szerkezetének néhány vonatkozására összpontosítjuk figyelmünket, elsősorban a kapcsolódó ágazatokkal meglevő összhangjának vizsgálatával. Természetesen a területenként különböző mértékű egyensúlyi helyzet elemzésén túlmenően eseten- ként foglalkozunk az országos általános helyzettel is. (Az élelmiszeripari termelő—

erők területi egyensúlyáról akkor beszélünk. ha valamely térségben az élelmiszer- termelés szempontjából legfontosabb erőforrások, tehát az alapanyagok előállítása és az ipari feldolgozás —- méret, termelési képesség. egymásnak megfelelés stb. - összhangban vannak. lly módon a népgazdasági egyensúlynak sajátos részegyen-

súlyát jelenti.)

Az élelmiszeripari központú vizsgálatra eső választásunkat az indokolja, hogy ez a népgazdasági ág várhatóan igen dinamikusan fog fejlődni, továbbá hogy az élelmiszer—termelés vertikumának elemei közötti összhang különösen nagy fontos- ságú. és mind a termelés minőségi, mind mennyiségi növelése szempontjából meg—

különböztetett figyelmet érdemel. *

Ismeretes, hogy valamely térség iparának és mezőgazdaságának fejlettségi szín- vonala s nem termelő létesítményekkel való ellátottsága befolyásolja a termeléshez társadalmilag szükséges munkamennyiséget, (ezenfekeresztül hatással van a gazda- sági hatékonyságra is. Ezért a struktúrát a területi hatékonyság komponenseként kell tanulmányoznunk. hiszen a területegységenkénti gazdasági egyensúly megléte a hatékonyság szempontjából is kulcsfontosságú kérdés.

A területi kérdésekkel foglalkozó tudományok fejlettségük jelenlegi szintjén még nem tudják egyértelműen megítélni (minősíteni) valamely területegység struk—

túráját, a különböző népgazdasági ágak arányát, áttételesen azonban számtalan lehetőség nyílik erre. ltt kívánjuk ugyanakkor megjegyezni. hogy általában a lema- radások, a szűk keresztmetszetek vagy valamilyen negatív hatások hívják fel ma- gukra jobban a figyelmet, míg a tartalékok kevésbé szembetűnők. Az is elmondható ugyanakkor. hogy az egyensúlyi állapottól —l— és —- irányú kismértékű eltérések alig

(2)

DR. ABONYlNÉ DR. PALOTÁS: AZ ÉLELMISZERIPARI TERMELÖERÖK 973

érzékelhetők. Tehát a tervező—elemző szakembereknek nem csupán az a feladatuk.

hogy az erőteljes eltéréseket feltárják. hanem a fejlődést fékező kisebb diszharmó- niákat is, és megszüntetésükre olyan fejlesztési variánsokat dolgozzanak ki, ame-

lyek a továbbfejlődést leginkább elősegítik.

Felszabadulásunk előtt hazánk különböző térségeinek gazdasága, illetve gaz—

dasági fejlettsége erősen differenciált volt. Ugyancsak feltűnő különbségek jelle- mezték a területi struktúrát is. A felszabadulást követő fejlesztéseink során alapjai—

ban változott meg a termelőerők területi elhelyezkedése. E változások fő jellemzője az volt, hogy a különböző népgazdasági ágak fejlettségi szintjük tekintetében a ki—

egyenlítődés irányába mozdultak el, s ezáltal a különböző jellegzetességű térségek a társadalmi—gazdasági fejlettség szintjében közeledtek egymáshoz.

Az elmaradott térségek gazdasági felzárkóztatására irányuló törekvések elle- nére ma is vannak olyan területek. amelyek valamely ágazat kiugróan fejlett volta miatt lényegesen kedvezőbb mutatókkal rendelkeznek az országos átlagnál, illetve amelyek kisebb—nagyobb mértékben lemaradnak attól. lsmeretes azonban az a tény. hogy a különböző ágazatok viszonylagos elmaradottsága eltérő gazdasági kö—

vetkezményekkel jár. így például míg a termelői infrastruktúra elmaradottsága a termelőágazatok fejlődését közvetlen kapcsolata révén erősen lassíthatja, addig a szociális infrastruktúra fejletlenségeelsősorban szociálpolitikai szempontból káros, s a termelőágazatok fejlődését csak áttételesen befolyásolja.

Nézzük meg most már, hogy az élelmiszeriparhoz kapcsolódó ágazatok területi összhangja — elsősorban az élő munka oldaláról megközelítve — hogyan alakul. Ter—

mészetesen számolunk azzal, hogy így csak egyfajta aspektusból világítunk rá az összefüggésekre, s azzal is, hogy eredményünk esetenként torzítja a valóságos heíy—

. zetet. Ezekre a mutatókra azonban feltétlenül szükségünk van, ugyanakkor eredmé—

nyünket indokolt más oldalról történő vizsgálatokkal kiegészítenünk.

Elsőként tekintsük át a foglalkoztatottak területi egyensúlyát.

Az adatok elemzésekor mindenekelőtt a főváros kiemelése indokolt. Kitűnik, hogy az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak 28,18 százalékát találjuk Bu—

dapesten. Lényegesen kisebb a foglalkoztatottak száma alapján az élelmiszeripar fővárosi koncentráltsága. Ha meggondoljuk ugyanakkor, hogy az; élelmiszeripar számos ágazatának optimális telepítésekor a nyersanyagnak kellene a meghatározó szerepet játszania, akkor ez még mindig igen magas érték. Mivel a lakosságnak mintegy 20 százaléka Budapestre koncentrálódik. tulajdonképpen csak a fogyasztói piac s esetenként a munkaigényes élelmiszeripari ágazatok hasonló arányú fővárosi telepítése indokolt. Számos példa van azonban még napjainkban is arra, hogy a más térségekben megtermelt élelmiszeripari nyersanyag a szállítás során bekövet- kező súlycsökkenés és minőségi romlás ellenére feldolgozatlanul kerül a fővárosba.

Ebben a még ma is nagymértékű budapesti koncentrációban fontos szerepet játszik a tradíció s nem utolsósorban a főváros nyújtotta, sok esetben kedvezőbb infra- strukturális háttér. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a nagymértékű fővárosi kon—

centrációt számos egyéb tényező is motiválja, így az élelmiszereknek, a külkereske- delemben betöltött szerepe stb.

A további elemzéshez —— Budapestet kiemelve — kiszámítottuk, hogy az egyes ágazatokban foglalkoztatottak száma milyen arányban tér el a megyék átlagától.

Az így nyert adatok segítségével pontosan leolvasható. hogy melyek azok a megyék, amelyek a foglalkoztatottak száma alapján jelentősebbek, illetve kevésbé jelen- tősek. Eszerint az élelmiszeripar vonatkozásában Bács-Kiskun, Borsod—Abaúj-Zemp—

lén, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megye a —l— irányú, Nógrád, Komárom és Tol- na megye a —— irányú eltérés mértékével tűnik ki leginkább.

(3)

974

'Afoglalkoztatottakterületiegyensúlya (százalék)_ l Mezőgazdaságiés Élelmiszer'ariT'''Iperdőgazdaságiercreragazatlipariésépítőipari Megye.főváros eltérésea területi, megyekmegoszlása területi megoszlása eltérésea megyékterületi megoszlása eltérésea megyékterületi megoszlása

eltérésea megyék c'ltlagótóPlátlagétóPótlagótóVátlagánál" Baranya... Bécs-Kiskun.... Békés... Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád... Fejér... Győr-Sopron.... Hajdú—Bihar.... Heves...... Komárom..... Nógrád... Pest....;... Somogy..., Szabolcs-Szatmár.. Szolnok... Tolna... Vas....... Veszprém... Zala....... Budapest... Összesen 'Budapestnélkül. Megjegyzés.Anépgazdaságiágakbanfoglalkoztatottakterületie kénttevékenységükmegítélésétilletőenkisebb-nagyobbtorzulástokoz. számis.amelyélelmiszeriparivagyegyébiparijellegűmunkát,illetveszolgáltatástvégez. ágazatoktermelésistruktúráját.

4,08 3,99 3,15 8,57 3.93 4,01 4,51 3.85 3.38 377 233 596 228 3,33 3,57 2.05 2,51 4,16 247 28.18 100,00

033 021 -—-O,63 4379 O,15 0.23 073 0.07 ——0.48 —0,01 -—1.45 2,18 -1,50 —O,45 -—0.-21 -—1,73 1.27 0.38 -1.31 0,0

4.73 727 624 639 5,'i9 319 573 5,47 472 1,75 1,05 6,15 428 576 4.18 237 277 3,19 ?97 16.60 10100

0.35 28? 1.86 2,01 0,81' -—1.19 1,35 1,09 0.34 -2,63 -—3,33 1,77 —0.10 1.38 —O.2O —2,01 —1,61 ——1.19 —1,41 0.0

425 9.70 627 6.26 499 4.50 4.19 6.45 '374 3113 1.98 11,16 507 7.71 534 '387 257 3.84 3,06 2,02 100,00 foglalkoztatnitak Ezértafoglalkoztatáságazatistruktúrájanemtükrözipontosanazegye:

—0,91 4,54 1.11 1.10 -—0,17 —-0,66 —0,97 129 -'l.42 —2,03 —-3,'l8 6,00 —-0,09 2355 0,18 -—1.29 ——2.69 -—1,32 —2.1O 0.0 adataiban

3.94 3.70 3,17 5,86 3.95 2.98 3,58 4,43 2.62 221 1.58 467 295 4,25 3,34 2.05 2,48 3,52 1.97 36.75 ?O0,00 jeientkezik

0,61 0,37 —O,16 2.53 0.62 ——O,35 025 1.10 —-O;71 —-1.12 —1,75 1,34 —0,38 0.94 0.01 —1.28 —0,85 0.19 —1;36 0.0 azalét-yensúlyónakbemutatása_azágazatihovatartozásszerintiadaiakattartalmazza.amieseten; gypéldáulamezőgazdaságban

DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN

(4)

AZ ÉLELMISZERIPAR! TERMELÖERÖK

975

A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás terén foglalkoztatottak számát tekintve sok hasonlóságot tapasztalunk az előzővel. így például a —l— irányű eltérés ugyan—

csak Pesti. Bács—Kiskun és Szabolcs-Szatmár megyében a legjelentősebb. de mind- három esetben lényegesen magasabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak orszá- gos létszámából való részesedés az élelmiszeriparénál.

Jóllehet ebből az egyoldalú megközelítésből még nem feltétlenül következne az a tény, hogy e térségek mezőgazdasági termékeinek jelentős hányadát más megyék—

ben (Pest megye esetében pedig a fővárosban) dolgozzák fel, hisz mind az iparra, mind pedig a mezőgazdaságra vonatkozólag ismeretes. hogy az eltérő struktúra különböző élőmunkaigénnyel jár. Mivel azonban a durva átlagban mintegy 5000 négyzetkilométer kiterjedésű megyékben az élelmiszer-termelés különböző élő munka igényű ágazatai között bizonyos kiegyenlítődés tapasztalható, az eltérő élőmun—

kaigény torzító hatásának nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Ezt iga- zolja az élelmiszeripari nyersanyagszállítások tanulmányozása is, amelyből megál- lapíthatjuk, hogy ugyanezek a megyék azok. amelyek mezőgazdasági termékeik legkisebb hányadát dolgozzák fel élelmiszeripari termékké. Ez különösen jellemző Bács-Kiskun megyére, amely bizonyos számítások szerint a hazai mezőgazdasági termelés 12 százalékát adja, ugyanakkor élelmiszeripara csupán 6 százalékkal ré-

szesül az országos termelésből.

Az utóbbi évek kedvező változásainak eredményeként csökkent a mezőgazda—

sági termelés és az élelmiszeripari feldolgozó kapacitás közötti feszültség, de a kívánatos összhangot területenként még differenciált mértékben közelítettük meg.

Napjainkban azért is nőtt meg különös mértékben az élelmiszeriparral szemben tá—

masztott elvárások mértéke, mert az élelmiszer-termelés fejlődésének abba a sza—

kaszába jutott, amikor a mezőgazdasági termelés növekedésének üteme is függ az élelmiszeripar színvonalától és teljesítőképességétől. Előtérbe került a mezőgazda- ság és az élelmiszeripar közötti együttműködés tartalmi oldala, aminek javítása vi- szant bizonyos területi összhangot feltételez. Sőt nem elegendő a nyersanyagterme—

lés és a feldolgozó kapacitás közötti összhang megléte, hanem hasonlóan fontos a tároló—, szárító—, hűtőkapacitásé, továbbá a szállítási feltételek megfelelő fejlett—

sége is.

Megállapítható továbbá, hogy a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak megyei átlagtól való negatív irányú eltérése Nógrád, Vas, Zala és Komárom megyében a legerőteljesebb. A felsorolt megyék közül Vasban és Zalában e mutató szerint az élelmiszeripar kapacitása terén némi tartalék van.

Megvizsgáltuk azt is, hogy az ország egyes ágazataiban foglalkoztatottak me—

gyénkénti hányada milyen összefüggést mutat más ágazat hasonló mutatóival.

Eredményül különböző szorosságú pozitív előjelű korrelációs értékekhez jutottunk.

(Lásd az 1, ábrát.) ,

Érthető okok miatt legszorosabb az összefüggés az ország élelmiszeriparában és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak megyénkénti hányada között, majd ezt követően a mezőgazdaság és a tercier ágazatok között. Könnyen belátható azonban. hogy ez utóbbi esetben adódott r : 0,669 értéknek nem tulajdoníthatunk fon—

tos szerepet. ha a népesség (vagy az aktív keresők) megyénkénti megoszlására is

tekintettel vagyunk. A fentiekből arra a meggyőződésre jutunk, hogy inkább a faj- lagos (elsősorban a népességre vetített) mutatókra kell alapoznunk elemzésünket.

Erre késztet az iparban és az élelmiszeriparban, de különösen az iparban és a me—

1 Pest megye az erős pozitív eltérés ellenére nem tűnik ki megyéink mezőgazdasági termeléséből, mert itt az a sajátos helyzet, állt elő, hogy a Pest megyei termelőszövetkezetek foglalkoztatottjainak több mint 60 százaléka nem mezőgazdasági munkát végez.

(5)

'976 DR. ABONYINE DR. PALOTÁS JDLÁN

zőgazdaságban foglalkoztatottak megyénkénti hányada közötti korrelációs együit—

ható értéke is. *

1. ábra. Az egyes ágazatokban foglalkoztatottak megyénkénti hányada közti összefüggés

llELM/SZER/MA' is 1115sz

_; N

mziaazwr'sfs mea/sp immf

roueni—varo illlllll_A !

IWMMMMM/fakmeg/Wbiza/ah n huemd—zaua'z'. llllllllll* l

!IL-m'avazaz:/aimWJMMWWMfényei-í

llllllill 1123J5870911711

Iz íkún/kaúMWMúmeyMáo/i Wie

12

IPA/P, ÉPI'I'Ö/PAR És ÉLElM/SZERIMR

a N

v

( I

l i i l ! ! l l

' 1 2 8 II 5 0 7 I B* 10 77

NWA?! Ibyb/X'azfa/v/IM WW MW:

13

mp, EPM/pm is mező:—WW?

_. N

:.

En— ,,11- '

§m— gw-

É l' '

139— És—

'§ _a

Éö— %B— .

§ 7— . 57-

* a

%a— ' o . §? . .

§ 5— .... %s_ . .o

§

_

- "

o

§

_.

:

.

Éa— . * a— . '

isz . 2 .

?, o '

§7— . ' 1—

3. §

§0 ! 1 I I ! ! l ! l 1 ! §!) : 1 r ! ! r 1 í ! l !

0723456759101172 01ZJII£6789101112

Iz WM: !: gomba/aban ülünk/diak magyiol—árfr'w'nyao'a !:Wá-ávüpm fiúk!/Mai WWÉJ/I'HWR

Elemeztük továbbá, hogy a különböző népgazdasági ágakban foglalkoztatottak megyénkénti megoszlása milyen területi differenciáltságot mutat. "Az egyes ágaza—

tok között viszonylag nagy eltérések mutatkoztak. s a mutató szóródása a mezőgaz- daság és erdőgazdálkodás, majd az élelmiszeripar terén a legnagyobb. a tercier ágazatok esetében valamivel kisebb. végül pedig az ipar és építőipar vonatkozásá—

ban a legkisebb.

Az élelmiszeripar esetében azt is megnéztük. hogyan alakult az egyes megyék- ben az egységnyi területre jutó élelmiszeripari foglalkoztatottak száma. (Lásd a 2.

táblát.) Érthető okok miatt minden megyében nőtt az intenzitási mutató értéke. de ez a növekedés úgy következett be, hogy a megyék közötti különbségek is nőttek.

A területre számított intenzitási mutató korlátainak ismeretében lényegesen "na-—

gyobb jelentőség

(6)

AZ ÉLELMISZERIPAR! TERMELÖERÖK 977

tak száma területi alakulásának. Tulajdonképpen ez a mutató egyfajta megközelí—

tésből határozottabban fejezi ki azt, hogy az egyes megyékben az élelmiszeripari termelőerők milyen jelentőségűek. Az élelmiszeripari foglalkoztatottok területi kon- centrációjának ez a mutatója utal leginkább arra. hogy melyek azok a térségek, amelyek kimagasló szerepet játszanak az ország élelmiszer—ellátásában, illetve me—

lyek képesek termékfölöslegük bizonyos hányadát exportálni.

2. tábla

Az élelmiszeripari termelőerők területi elhelyezkedésének és fejlettségének néhány jellemzője

Az élelmiszeripari foglalkoztatottak

szama

Speeializácíós Az éle/mí—

Megye Index száz négyzet- $$$/lé;

kilométerre ezer lakosra fejlettsége'

1965 1975 1965 1975 1965 1975

Baranya . . . . . . . 24,7 22.75 110 176 12 18 Ó

Bécs—Kiskun . . . . . 45,3 35.10 128 179 19 26 17

Békés . . . . . . . 30,7 28.32 145 205 18 27 19

Borsod—Abaúj-Zemplén . 25,2 2.2,88 1233 172 12 16 7

Csongrád . . . . . . 38,0 34.22 179 242 18 23 9

Fejér . . . . . . . . 34,1 21766 85 148 10 16 8

Győr—Sopron . . . . § . 19.3 25,36 169 267 17 25 11

Hajdú'Bihar . . . . . 28,1 29,57 87 176 11 20 74

Heves . . . . . . . 33,3 2684 208 269 22 28 15

Komárom . . . . . . 27.2 30,52 115 153 9 11 3

Nógrád . . . . . . . 39.8 2234 51 75 5 8 1

Pest . . . . . . . . 47,4 21,83 133 192 10 13 4

Somogy . . . . . . . 27,0 32.87 92 141 15 24 18

Szabolcs-Szatmár . . . 30.5 27,88 109 179 12 19 16

Szolnok . . . . . . . 29,7 25.26 94 137 12 17 13

Tolna . . . . . . . . 44,7 4023 95 125 14 18 72

Vas . . . . . . . . 30.6 29,84 118 164 14 20 10

Veszprém . . . . . . 3*3.7 44.97 69 120 9 15 2

Zala . . . . . . . . 332 35.20 87 141 11 18 5

* Az élelmiszeripar fejlettségét kifejező naturális mutatókbo'l faktoranalízissel előállított komplex mutató a főiaktorértékhez hozzárendelt pontértékek alapján.

Összefoglalva: az élelmiszeripar megyénkénti koncentrációjára vonatkozóan megállapítható, hogy a bekövetkezett dinamikus fejlődés miatt mind a területre, mind pedig a népességre számitott intenzitási mutatók értéke (lt, illetve I,, ) emel- kedett, ugyanakkor a főváros szerepének lényeges csökkenése miatt kisebb lett a Gini-féle koncentrációs mutató értéke, és egyúttal csökkent a megyék élelmiszer—

iparának ágazati specializációja (specializációs indexe) is.

Az élelmiszeripar belső ágazati specializációs indexét az alábbi képlet alapján képeztük:

1 spec. indeszf-j-P; —j—...—j—P§——í

ahol:

P -— az egyes élelmiszeripari ágazatokban foglalkoztatottak aránya.

n -—- az ágazatok száma.

3 Statisztikai Szemle

(7)

978 DR. ABONYINÉ DR. PALOTAS JOLAN

A megyék élelmiszeriparának ágazati specializációjára vonatkozó megállapí- tásunkat az 1975. évi helyzetnek az 1965. évivel való összevetésére alapoztuk. Eb—

ben a tízéves időszakban ugyanis a megyék átlagos specializációs indexe 32.76—ról

29.35—re csökkent. (Lásd a 2. ábrát.) Ez tehát azt jelenti, hogy megyei szinten az

élelmiszeripar ágazati szakosodásának növekedése helyett a fejlődés olyan irányú volt, amely az ágazatok közti nivellálódást fokozta.

2. ábra. Az élelmiszeripar ágazati specializáltsága megyénként

00 A

DDD 000

A AA El OOO AAAA D

. 88

000 AAA

[!

OOO ÉAAA

00 0 M'W'WW

gAA A íHf'WH'W.

UD [) Idtv/szempár?

Wim

0 0 O O / " fájlt/f

o o o 57!" ' ,

o o lűzepsm fbi/elf O Fej/Men

Az 1975 óta kibontakozó változások — nem utolsósorban az élelmiszeripar ága- zataiban különböző mértékben jelentkező hiánytényezők miatt — a specializáció fokozódását mutatják. Az azóta eltelt rövid idő azonban még nem teszi lehetővé.

hogy ezekből a jelekből messzemenő következtetéseket vonjunk le. A jövőben első- sorban a belső tartalékok feltárása és hasznosítása révén dinamikusan kell fejlesz—

tenünk (: hús-, a baromfi-. a növényolaj- és hűtőipart, aminek egyik területi meg—

nyilvánulási formája éppen a területi eloszlásban is jelentkező ágazati szakosodási szint erőteljes módosulása.

Ismerve az élő munka oldaláról történő vizsgálati megközelítés korlátait, a napjainkban leginkább elfogadott módszer (gazdag naturális mutatók segítségével elő- állított fiktív komplex mutató) segítségével kíséreltük meg a továbbiakban összeha—

sonlítani a megyék élelmiszer-gazdasági komponenseinek (a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint az élelmiszerek forgalma, tárolása, értékesítése stb.) össz-

hangját.

E feladat megvalósítása számos buktatót rejt magában, s minden törekvésünk ellenére csak bizonyos ..szépséghibákkal" oldható meg. Az optimálisnak vélt meg—

oldás korlátai közül elsősorban a statisztikai adatbázis nem kielégítő voltát kíván- juk hangsúlyozni, ugyanakkor az igen eltérő sajátosságú élelmiszeripari ágazatok egy egységként való kezelése is torzít. Tulajdonképpen emiatt a kapott eredménye- ket csak tájékoztató jellegűeknek tekinthetjük, tehát arra szolgálhatnak. hW'a

kívánt összhangtói való durva eltérésre felhívják a figyelmet abból a cémtwfiogy

további, megfelelő mélységű vizsgálat után kiküszöbölésére megalapozott fejlesztési

variánsokat dolgozhassunk ki.

A naturális mutatók összeállításánál olyan számszerűsíthető ismérvekre voltunk tekintettel. amelyek részben mennyiségi vonatkozásúak (elsősorban bizonyos faj—

(8)

AZ ÉLELMISZ'ERIPARI TERMELÖERÓK 979

lagos mutatók alapján). 5 olyanokra is, amelyek a minőséget is jellemezték közxgt—

len vagy közvetett módon.

Az élelmiszeripar területi fejlettségének vizsgálatához az alábbi naturális mu- tatókból indultunk ki:

— a szocialista ipar ezer foglalkoztatottjára jutó élelmiszeripari foglalkoztatottak száma;

a szocialista élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma;

a szocialista élelmiszeriparban foglalkoztatottak számának növekedése;

a telepi koncentrácio mértéke;

az élelmiszeripari beruházások az ipari beruházások százalékában;

az egy élelmiszeripari foglalkoztatottra jutó ágazati beruházás;

az ezer lakosra jutó élelmiszeripari beruházás, millió forint;

a szocialista élelmiszeripari állóeszközök bruttó értékének növekedési üteme;

. az egy lakosra jutó bruttó állóeszközérték a szocialista élelmiszeriparban;

10. az élelmiszeripari állóeszközök értéke az ipari állóeszközök értékének százalékában:

11. az élelmiszeripari erőgépek teljesítőképessége az ipari erőgépek teljesítőképességé- nek százalékában;

12. az ezer élelmiszeripari foglalkoztatottra jutó erőgépi teljesítőképesség, kW;

13. az egy lakosra jutó erőgép- és villamosmotor-teljesítőképesség a szocialista élelmi—

szeriparban ;

14. az élelmiszeripar villamosenergia-felhasználása a szocialista ipar villamosenergia-

felhasználásának százalékában;

15. az ezer élelmiszeripari foglalkoztatottra jutó élelmiszeripari villamosenergia-felhasz- nálás:

16. a szocialista élelmiszeriparban foglalkoztatott munkások havi átlagbére.

o e x e w e w w

A mezőgazdaság területi fejlettségének vizsgálatához a mezőgazdaság anyagi—- műszaki ellátottságát kifejező 17 mutatót használtuk fel, amelyeknél vetítési alapul a mezőgazdasági terület, az ágazatban foglalkoztatottak száma, illetve a népesség nagysága szolgált. Az intenzifikáció fokának meghatározására megoszlási viszony- számokat alkalmaztunk.

Az élelmiszerek forgalmának területi fejlettségi szintjét olyan hét mutatóból előálló rendszerre alapoztuk, amely az élelmiszerek szállítási és a kereskedelmi el-

látottság mennyiségi és minőségi paramétereit számszerűsítette.

A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a termékek ,,forgalmazásának" fejlett—

ségi szintjét .,leíró" mutatószám-rendszerből faktoranalízissel nyert komplex mutató eredményeként előálló fejlettségi rangsort a 3. táblában mutatjuk be.

A vizsgálat során az élelmiszer—gazdaság három fő elemének összehasonlítá—

sakor az alábbiakat tapasztaltuk.

Bár az egyes mutatószám-rendszerek összeállításánál arra törekedtünk, hogy a statikus mutatók körét a fejlődés dinamikáját is kifejező mutatókkal egészítsük ki.

ennek ellenére azt találtuk, hogy az élelmiszer—gazdaság fő ágainak fejlettségi szintjét megyei vonatkozásban most alapvetően a statikus mutatókat tömörítő faktorok határozzák meg. Ugyanez a helyzet a mezőgazdaság esetében is.

Véleményünk szerint ez is alátámasztja azt a megállapítást, hogy az elmúlt években üzembe helyezett beruházások nagyon kimutatható mértékben segítették a kiegyenlítődést, de az egyes fő ágak fejlettségi szintjének alakulásában nem ját- szanak meghatározó szerepet.

Hazánk gazdasági fejlettségének jelenlegi szakaszában a gazdaságilag leg—

fejlettebb területek egybeesnek a legfejlettebb ipari területekkel. Az elmaradott területek tehát a mezőgazdasági főprofilú Omegyék köréből kerülnek ki. Ez a meg- állapítás azonban az élelmiszeriparra már kevésbé érvényes. Ennek elsősorban az az oka, hogy az élelmiszeripari ágak túlnyomórészt nyersanyagigényesek, és igy nagyrészt a nyersanyagbázisra települtek. Ez azzal is összefügg, hogy mind a köz—

lekedési ellátottság. mind pedig az egész infrastrukturálís ellátottság jelenleg ép-

3—

(9)

4!

980 DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN

pat azokban a megyékben hiányos, amelyekben a mezőgazdaság és az élelmiszer—

ipar igen fejlett.

3. tábla

Az élelmiszer-gazdaság összetevőinek viszonylagos fejlettsége

A mező: Az élelmi- A forgalmi

Megye gazdasag szenpar szfera

fejlettsége szerinti rangsor

Baranya . . . 11" 14 11

Bács- Kiskun . . . . . . . . 2 3* 16

Békés . . . ' 9 1 19

Borsod Abaúj—Zemplén . . . . 15 13 4

Csongrád . . . i' 6 11 14

Fejér . , . . . . . . . . 8 12 12

Győr-Sopron . . . 12 9 9

Hajdú-Bihar . . . 10 6 17

Heves . . . . . . . . . . 3 5 7

Komárom . . . . . . . . . 4 17 8

Nógrád . . . 17 19 2

Pest . . . . . . . . . . . 1 16 6

Somogy . . . 16 2 13

Szabolcs- Szatmár . . . 5 4 10

Szolnok. . . 7 7 18

Tolna . . . . . . , . . . 13 8 15

Vas . . . 18 10 3

Veszprém a . . . 14 _ 18 5

Zala . . .

19 ; 15 1

Alapvető megállapításunk továbbá az élelmiszer-gazdasági fő ágak fejlettségi összhangjának minősítésekor az. hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlett- ségi kategóriája a megyék többségében egybeesik, vagy csupán egy kategóriával tér el egymástól. Mindössze négy megye képez kivételt ez alól: Somogy és Vas me—

gye, ahol az élelmiszeripar fejlettsége két kategóriával előzi meg a mezőgazdaság szinvonalát, továbbá Pest és Komárom megye. ahol viszont a mezőgazdaság fej—

lettsége előzi meg három kategóriával az élelmiszeripar szinvonalát. Ez ismételten a főváros igen nagy feldolgozó kapacitásával magyarázható.

A másik fő megállapításunk arra a valóságos ellentmondásra vonatkozik.—- amely egyrészt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. másrészt az élelmiszeripar és a for- galom között fennáll. Az élelmiszerek forgalmának fejlettségi kategóriája mindössze négy megye (Baranya, Fejér. Somogy. Győr-Sopron megye) esetében egyezik meg az élelmiszeripar és a mezőgazdaság kategóriáinak egyikével. Érdemes megje—

gyezni, hogy még a részleges összhang is teljesen hiányzik a Dunától keletre fekvő megyékben. A diszharmónia tehát erősebb az Alföld megyéiben. ahol az élelmi—

szerek forgalmának fejlettségi kategóriája általában két fokozattal tér el a mező-

gazdaság és az élelmiszeripar fejlettségi kategóriáitól. Sőt Bács-Kiskun. Békés és Hajdú—Bihar megyében ez a diszharmónia maximális. mert a fejlettségi kategóriák

közti eltérés három egységnyi. (Lásd a 3. ábrát.)

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlettségének viszonylagos összhangja indokolttá teszi, hogy a két főág alapján is összeállítsuk a szűkebb értelemben vett éle'lmiszer- gazdaság, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttes fejlettségi rang—

sorát. (Lásd a 4. táblát)

(10)

AZ ÉLELMISZERIPARI TERMELÖERÓK

981 3. ábra. Az élelmiszer-gazdaság fő ágainak fejlettsége megyénként

%

50— _

— mami/44—

.. Túl/VI —

24 l 4

— : cs—rlska/V — csa/WW —

MMÚEV 4—

;JIMM *

% Ja?—mum.

. BÉKÉS — ,

SZIEOLGS' 6247/7143 — lift/fs —-

; á?— IPM!

25 —

sgamgf— *

75 J

7965 7.975

elhe/Más —€sszímís

4. tábla

Az élelmiszer-gazdaság fejlettsége megyénként

A mező: Az élelmí- Nils/"'i'

Megye gazdasag szer-par gazdaság

pontértéke (fejlettsége)

Bécs-Kiskun Heves .

*Békés . . . Hajdú—Bihar . Szabolcs—Szatmár Csongrád .

Somogy Szolnok.

Baranya

Fejér .

Győr-Sopron . Komárom Pest .

Tolna . . . .

Borsod-Aboúj-Zemplén

Vas . . . .

Veszprém Zala. . Nógrád

dem—mman—muwmmmwwwha dewNwddWNNMÖWJb-bhhh NWWAAU'JUVU'AUIU'AUIONONOVNNNOO

(11)

982 DR. ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN

Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a számítási eredmény szóródása négy kategória felvételét indokolta, amelyek közül az igen fejlettnek 4 pontot. a fejlettnek 3 pontot, a közepesen fejlettnek 2-őt s a fejletlennek 1 pontot feleltettünk meg. Az ilyen mó—

don nyert pontértékek területi sorainak összegzésével jutottunk az élelmiszer—gazda—

ság fejlettségi rangsorónak alapját képező pontértékekhez.

A szűkebb értelemben vett élelmiszer—gazdaság fejlettségi rangsorát alapul véve megvizsgáltuk az élelmiszer-gazdaság három fő ágának arányát a fő ágan—

ként kapott foktorértékek alapján. amelyet az 5. táblában tüntetünk fel.

5. tábla

Az élelmiszer-gazdaság szerkezete megyénként, 1975

Ebből: *

Élelmiszer- "* '

Megye' gf'ZdGSÓg mező— élelmiszer- élelmiszerek

osszesen gazdaság ipar forgalma

Bács—Kiskun . . . . 100 44 42 14

Heves . . . 100 38 35 27

Békés . . . . . . 100 35 53 12

Hajdú-Bihar . . . , 100 38 36 26

Szabolcs-Szatmár . . 100 37 38 25

Csongrád . . . 100 42 35 23

Somogy . . . 100 25 50 25

Szolnok . . . 100 40 44 16

Baranya . . . 100 36 32 32

Fejér . . . . . . . 100 40 32 28

Győr—Sopron . . . . 100 30 37 33

Komárom . . . . , 100 47 19 34

Pest . . . . . . . 100 49 20 31

Tolna. . . . . . . 100 35 44 21

Borsod—Abaúj-Zemplén 100 26 29 45

Vas . . . . . . . 100 16 37 47

Veszprém . . . 100 32 19 49

Zala . . . . . . . 103 14 31 55

Nógrád . . . . . . 100 25 15 60

' A megyék sorrendjét a fejlettségi pontértékek (lásd a 4. táblát) határozták meg.

Az 5. táblából látható. hogy fentről lefelé haladva mind a mezőgazdaság. mind

az élelmiszeripar részesedése általában csökken, míg az élelmiszerek forgalmának

részesedése általában nő. Ez újabb adalékkal szolgál arra vonatkozólag, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlettsége területileg nem esik egybe az élel—

miszerek forgalmának fejlettségével. sőt nagy valószínűséggel ellentétes tenden- ciát mutat.

Ismerve a világpiac élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeit, továbbá mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk jelenlegi fejlettségi színvonalát. úgy véljük, hogy az adatokból is leolvasható nagy fokú ellentmondás (éppen a szűkebb érte- lemben vett élelmiszer-gazdaság fejlettsége terén kitűnő Bács-Kiskun. Békés, Hajdú—

Bihar stb. megyében) erősen fékezi az élelmiszer—termelés hatékonyságának dinamikus továbbfejlődését. Mivel hazánk élelmiszer-termelésével szemben az eddiginél nagyobbak az elvárások. nem közömbös számunkra, hogy a háttérágazatok meny- nyiben segitik (vagy elmaradottságukkal fékezik) ezen elvárások teljesítését.

Ismeretes, hogy mind a mezőgazdaság. mind pedig az élelmiszeripar igényli a forgalmi szféra fejlettségét, hiszen általában nagy tömegű, számos esetben gyorsan

(12)

AZ ÉLELMISZERIPAR! TERMELÖEROK

983

romló termékről van szó. amelyekkel kapcsolatban sajátos szállítási, tárolási, tartó- sítási és csomagolási feladatokat kell ellátni. Ha akár szűk keresztmetszet. akár kor—

szerűtlenség miatt nem lehet az elvárásoknak eleget tenni, romolhatnak a piaci pozíciók. és gazdasági veszteségek keletkezhetnek.

Fokozza a háttérágazatok fejlettségének igényét az a tény is, hogy 1960 óta szakadatlanul csökkenő a mezőgazdasági aktív keresők száma (amely várhatóan, ha lassúbb ütemben is. tovább csökken), s egyre kisebb területen kell több mezőgaz—

dasági terméket előállítani. ismeretes. hogy a korszerű termelési rendszerek széles körű térhódításának is egyik fontos feltétele az infrastruktúra. Ily módon a megfe—

lelő infrastrukturális háttér biztosítása a megváltozott körülményekhez való alkal- mazkodás egyik eszköze.

Megjegyezzük, hogy beruházási forrásaink szűkösek. továbbá, hogy az infra—

strukturális beruházások igen tőkeigényesek, a befektetett összegek csak hosszú távon, gyakran alig mérhetően, áttételesen térülnek meg. Ezért a fejlesztési források elosztásakor nagyon körültekintően kell eljárnunk, ügyelve a legégetőbb szűk keresztmetszetek felszámolására, a sorrendre és a területi arányokra, hogy döntéseink minél jobban elősegítsék a termelés hatékonyságának növekedését.

Befejezésül a 6. táblában bemutatjuk (: megyék élelmiszeriparának és az élel- miszerek forgalmának viszonylagos fejlettségét a legfejlettebb megyéhez hasonlítva.

A táblából első rápillantásro kitűnik, hogy mindkét ágazat fejlettsége terén nagy mértékű a területi differenciáltság, ami azzal magyarázható, hogy a számítás során nyert faktorok kis száma miatt nem érvényesült azok kiegyenlítődő hatása.

6. tábla

Az élelmiszeripar és az élelmiszerek forgalmának relatív fejlettsége

(index: a legfejlettebb megye adata :: 100)

- ' lmi—

Megye' Élelígtásrzer- Elzeerek forgalm:

Bács-Kiskun . . . . . . . 91 36

Heves . . . 83 73

Békés . . . 100 26

Hajdú-Bihar . . . 80 33

Szabolcs-Szatmár . . . 84 64

Csongrád . . . 63 45

Somogy . . . 92 54

Szolnok . . . . . . . . 76 32

Baranya . . . 51 60

Fejér . . . 54 57

Győr-Sopron . . , . . . . 69 70

Komárom . . . . . . . . 36 71

Pest. . . . . . . . . . 42 75

Tolna . . . 71 38

Borsod—Abaúj-Zemplén . . . 53 93

Vas . . . 88 98

Veszprém . , . . . 30 92

Zala . . . . . . . . . 49 100

Nógrád . . . , . . 22 98

* A megyék sorrendjét a fejlettségi pontértékek (lásd a 4. táblát) határozták meg.

ltt kívánjuk még egyszer hangsúlyozni. hogy az élelmiszeripari termelőerők te- rületi elhelyezkedése az utóbbi évtizedekben javult. (Ezt támasztják alá az élő és a

(13)

984 DR. ABONYlNÉ DR. PALOTÁS: AZ ÉLELMISZERIPARI TERMELÖERÖK

holt munkára. valamint a beruházásokra vonatkozó vizsgálataink is.) Ugyancsak

jelentős mértékű előrelépés tapasztalható az ,,élelmiszerek forgalma" kategóriába

tartozó, bizonyos infrastrukturális elemeket is magába foglaló mutatók területi ala—

kuláso terén is. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor, hogy az infrastruktúra fejlesztése nem volt kielégítő. elsősorban a nagymértékű termeléscentrikus gazdaságfejlesztés

miatt.

lRODALOM

Abonyíné Palotás Iolán: Élelmiszeriparunk felszabadulás utáni fejlődése és fejlettségi szintjének területi differenciáltsága. Kandidátusi értekezés. Szeged. 1975. (Kézirat)

Abonyi Gyuláné -— Kraikó Gyula — Móricz Ferenc: Az ipar területi specializációjának mérése. Statisztikai Szemle. 1976. évi 10. sz. 1003—1012. old.

Abonyiné dr. Palotás Jolán: Élelmiszeriparunk területi specializáltságának és koncentráltságának válto- zása. Földrajzi Közlemények. 1978. évi 4. sz. 316—326. old.

Dr. Bartke István: A területi hatékonyság fokozásának feladatai. Területi Statisztika. 1977. évi 5. sz. 485—

496. old.

Csizmadia Ernő — Vági Ferenc: A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendszerében. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1977. 134 old.

Enyedi Györgyné: A mezőgazdaság területi szerkezetének módosulása az új technológiákkal összefüg- gésben. Országos Tervhivatal Tervgazdasági intézet. Budapest. 1978. 73 old.

Hegedüs Miklós: Az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatának néhány kérdése. Akadémiai Kiadó. Budaw pest. 1972. 216 old.

Dr. Klekner Péter: A mezőgazdaság és az élelmiszeripar területi szerkezetének változása a W. ötéves ten/"időszakában. Tervgozdasági Közlemények. 2. sz. OT Tervgazdasógi Intézet. Budapest 1977. 67 old. Al—

me éldetek.

PE3i-OME

Aarop nonaepraer Mccnenoaanmo TeppHTOpHBanYiO crpyxrypy numesoü' npoMum- neHHocm, a nepsyio ouepenb c TOHKH sperma cornacosannocm co cmemubiMn orpacnnMM.

Aarop npnőnmkae-r TeppHTOpHaanYl-O cornacoaaHHocrh omenhuux Hapognoxoesü- CTBeHHle orpacneü co CTOpOHbI musora prna. Mccnenyer uucneunocrb aanmux noMu'ra-ra lion-iram no naponnoxossücraeunum orpacnnm, crenei—is omnonenmi or cpenueü sei-rutinnal no KommaraM, a Temze TO, Kakas Koppenaum cymecrsyer Nme-may KOMHTaTHbiMH nonemu sausrblx a OTAeJ'lebIX orpacnax. 3a1'eM o-rnocmenbuo AByX nepuvoa onpeAenae'r cne- u.nanuaaumo, Konuenrpaumo numeaoü npommmneuuocm, nucno aaHz'rblx a pacuere Ha ezm-

Hnuy nnouianu " 1000 uenoaex Hacenenun. ,

Henoueu. c nomouusio CHCTeMbl Harypansnblx nonasa'reneü, cnocoöom makropuoro aria- rmaa oőpasyer noxaaarenb o-rpamaroumü nomnnencnbiü ypoaeHb pasamun cenbcxoro xo—

snücmamnmeaoü l'lpOMbILLU'IeHHOCTH " oőopora n'ponosonbcrem. B .naneHeüLueM manne—

kae'r BHBOABI Ha ocnoaanm ananuaa Teppwropnannoü cornacoaaunocw nonyueHHux TBKHM oőpasoM KOMnneKCHbIX nouasareneü.

SUMMARY

The study investigotes the regional structure of food industry mostly from the point of view of the co-ordination ensured with the related branches.

The outhor approaches the regional co-ordination of industries from the side of live labour. She analyzes the number of employees by industries in county Csongrád. the extent of deviation from the average of counties and the correlations existing between the employment rates of certain industries by counties. Regional specialization. concentration. the number of employees calculated for unit area and for 1.000 inhabitants etc. are determined for two periods.

Finally the author elaborates, by means of a system of natural indicators and the factor analysis, a complex indicator which shows the overall development level of agriculture, food industry and tumover of foodstuffs. Then she draws conclusions through analyzing regional co—ordination of the overall indicators described above.