A magyar mezőgazdaság európai összehasonlításban

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A MAGYAR MEZÓGAZDASÁG EURÓPAI ÖSSZEHASONLlTÁSBAN

NÉMETH JÓZSEFNÉ — RÓZSA BÉLA — VITA LÁSZLÓ

Korábbi cikkünkbenl közzétettük azokat az általános módszertani megfonto—

lásokat és konkrét döntéseket, amelyek alapján a magyar mezőgazdaságot egy szokatlanul nagy adatbázis — az 1969—1981. évekre vonatkozóan meghatározott 71—

féle mutatószám2 —- minél sokoldalúbb egyidejű hasznosítására törekedve elhelyez-

tük a 23 európai országból álló ,.mezőnyben". s bemutattuk az e mezőnyben elfog—

lalt hely időbeni alakulását is. Míg emlitett cikkünkben az elemzési stratégiát s san-

nak kialakítási szempontjait ismertettük, most részben a korábban vázolt módszerek szükségességére és jogosultságára utaló néhány további adalékot mutatunk be, részben a legfontosabb eredményeket foglaljuk össze. Emlékeztetőül közöljük. hogy az általunk választott elemzési stratégia lényege abban állt. hogy a 71 mutató közül különféle szakmai-logikai megfontolások alapján kiválasztott hét feltétel-, illetve hat színvoncrlmutatónak3 az 1969—1971., 1974—1976. és 1979—1981. évekre vonatkozó

átlagos értékeiből faktoranalizís, illetve főkomponens—elemzés segitségével olyan

komplex feltétel—, valamint színvonalmutatót képeztünk. amelyeknek értékei alap—

ján rangsorolni lehetett az országokat. Emellett még a klaszteranxalízist is

felhasználtuk a hasonló mezőgazdaságú országok csoportjainak megkere- sesere.

A MAGYAR MEZÖGAZDASÁG HELYE AZ EURÓPAl ORSZÁGOK KÖZÖTT

Elemzési stratégiánk alkalmazásának szükségességét bizonyítja. hogy hazánk mind a mezőgazdasági termelés legfőbb feltételeit, mind a mezőgazdasági ter- melés színvonalát illetően meglehetősen vegyes képet mutatott mindhárom idő- szakban. Ezt igen szemléletesen mutatja az 1—3. tábla.

A három táblából a sokszínű magyar mezőgazdaság igen nehezen áttekint—

hető képe tárul elénk, ami feltétlenül szükségessé teszi a rendelkezésre álló in- formációk valamilyen fajta tömörítését. összegzését. Ez annak ellenére igaz, hogy a magyar mezőgazdaság helyzetét mélyebben tanulmányozni kivánó szakembe- rek számára nagyon tanulságos lehet minden egyes mutató szerint az országok

teljes sorrendjének és különösen annak ismerete, hogy az egyes mutatókból mely

országok vannak a sorban előttünk. és milyen értékkel./* Annak tudatában, hogy

1 Egy nemzetközi összehasonlítás stratégiája. Statisztikai Szemle. 1985. évi 12. sz. 1205—1213. old.

? A mutatószámokat 0 Függelék tartalmazza.

3 Az elemzés alapjául szolgáló 13 változót a Függelékben külön megjelöltük.

1985 gogóscliá A magyar mezőgazdaság európai összehasonlítósban, Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

. o .

334 NÉMETH JÓZSEFNÉ _ RÓZSA BELA — VlTA LÁSZLÓ

az ilyen összegzés szamos. egymástól lényegesen eltérő módon oldható meg. a magunk részéről a korábban részletesen leírt és megindokolt stratégia mellett

döntöttünk.

1. tábla

A magyar mezőgazdaság termelési feltételek szerinti helye az európai országok között (1979—1981)

Kiemelkedő l 16 Közepes Gyenge

Földellótattsóg Földellótottsóg Földellótottsóg Szarvasmarha—

szóntóterület- ültetvényterület- erdőterület— sűrűség (Fia)

ből (F3) ből (FG) ből (FN) Traktor—

Sertéssűrűség (Fu) Ba romfisűrű—

ség (Pig)

Földellótottsóg gyepterület- ből (FR) Földellótottsóg

mezőgazdasági területből (FS) Mezőgazdasági

aktív keresők arónya (Fi)

A szántó-, kert-.

szőlő-. gyümöl- csösterület mun—

kaerő-ellótott- sága (F7)

Műtrógya—felhasz-

nólós (Fiú)

Juhsűrűség (FB) Mezőgazdasági

rendeltetésű ipari eredetű termelő- eszközök beho- zatala (FIZ)

Egy mezőgazdasági keresőre jutó népesség (Fé) A termőterület

munkaerő—ellé- tattsóga (F3) A mezőgazdasági

terület munkaerő- ellótattsóga (FD Számosallat-

sűrűség (I:—50) Mezőgazdasági

rendeltetésű ipari eredetű termelő- eszközök kivite-

le (FL)

Mezőgazdasági rendeltetésű ipari

eredetű termelő—

eszközök külke- reskedelmi egyenlege (FH)

sűrűség (FM)

Megjegyzés. ltt és a továbbiakban a 23 ország mutatószóm'értékeinek csökkenő sorrendjében kiemelke—

dőnek tekintjük az 1—6. helyezést. ió a 7—12. helyezés. közepes a 13—18. helyezés és gyenge a 19-23. he—

lyezés. A megnevezés után feltüntettük :: változóknak a Függelékben használt azonosító felé!. A változók pontosabb megnevezése ugyanott található. A többváltozós elemzésben szereplő mutatókat ' jelöli.

2. tábla

A magyar mezőgazdaság helye _az európai országok között a termelési színvonal alapián

Kiemelkedő

1

Jó Közepes Gyenge

A növénytermelés színvonala az 1976—1980. években atlagosan A növényi termékek

területi termelé—

kenysége (ng)

!r i i [

Gabonafélék ter- melése (SI) Búzatermelés (Sz) Kukoricaterme-

léS (56)

Napraforgó-ter—

melés (58) Dohanyterme—

lés (51!)

Zöldborsóterme-

lés (515)

Rozstermelés (53) Árpatermelés (54) Zabtermelés (55)

Hüvelyesek termelése (57) Repcetermelés (59) Cukorrépa-

termelés (SN) Hagymaterme-

lés (Sv.)

Szőlőtermelés (517)

Burgonya—

termelés (SU) Kóposztafélék

termelése (513)

Paradicsom- termelés (516)

(A tábla folytatása a következő oldalon.)

A MAGYAR MEZOGAZDASÁG

335

Kiemelkedő Jó Közepes

(Folytatás) Gyenge

Az állattenyésztés színvonala az 1979—1981. években átlagosan Az állatállomány,

állati termék termelése (525) Marhahús-

termelés (SW) Gyapjú-

termelés (523)

Sertéshús- termelés (521) Baromfihús—

termelés (Sy,) Tejtermelés (520)

Az állati termékek területi termelé-

kenysége (557) Juhhús-

termelés (532)

Tojástermeiés (525)

Az összes mezőgazdasági és élelmiszerpiari termék termelésének színvonala Az összes mezőgaz—

dasági és élelmi- szeripari termék területi termelé- kenysége (528) Mezőgazdasági te-

rülethez viszonyí—

tott mezőgazda—

sági és élelmi- szeripari termék-

kivitel (530)

az 1979—1981. években átlagosan Mezőgazdasági te-

rülethez viszonyi- tott mezőgazda- sági és élelmi- szeripari termék- behozatal (539) Munkatermelé-

kenység (E,;7)

3. tábla

É_T99Y9_C._TÉ£'599É'15Égi???Ez, európai orszásvek között a 'akosonkénü ferme'és a'apiá"

Kiemelkedő Jó Közepes Gyenge

Növényi termékekből az 1976—1980. években átlag Növényi termékek

termeléséből (Eg) Gabonafélékből (El) Hüvelyesekbői (Ei) Zöldségféiékből (Eö) Gyümölcsökből,

szőlőből (EG)

Ál Állati termékek

termeléséből (Em) Sertéshúsból (En)

Gvcpiúból (Em)

Baromfihúsból (EM)

Tojósból (E.,—,)

Az összes mezőgazdasági és élelmiszeripari Lakosonkénti el-

látottság (Elő)

Lakosonkénti mező—

gazdasági és élelmiszeripari

kivitelből (%,)

Lakosonkénti mező- gazdasági és élelmiszeripari külkereskedelmi egyenlegből (Eg!)

Cukorból (Eg) Burgonyából (El,) Borból (E7)

Juhhúsból (Elf!) Marha— és borjú- húsból (Eg) Tejből (E 10)

termékből az 1971—198

osan

ati termékekből az 1979—1981. években átlagosan

1. években átlagosan Lakosankénti mező-

gazdasági és élelmiszeripari be-

hozatalból (Eg)

336 NÉMETH JÓZSEFNÉ — RÓZSA BÉLA - VITA LÁSZLÓ

Valamely elemzési módszer választásának indokoltsága természetesen sok szem- pontból vizsgálható. Mindenekelőtt az alapot képező szakmai megfontolások el-

fogadhatósága szempontjából, emellett azonban tisztán statisztikai szempontból

is. Ami a szakmai megfontolásokat illeti, azok leginkább az elemzés alapját ké-

pező mubatószámok megválasztásában fejeződnek ki. Korábbi cikkünkben részle—

tesen foglalkoztunk e kérdéssel, s igyekeztünk szakmailag is megindokolni válasz-

tásunkat. *

A RANGSOROLÁSHOZ KÉPZETT KOMPLEX MUTATÓK ÉS ÉRTÉKELÉSUK

Jelen cikkünkben először azt vizsgáljuk meg. hogy az általunk kiválasztott

hét feltétel— és hat eredményváltozó felhasználásával képzett komplex mutatók mennyire képesek reprezentálni az eredetileg rendelkezésünkre álló 71 mutató- számot.

Bevezetésképpen szükségesnek látszik egy rövid módszertani magyarázat. Mint

ismeretes, a főkomponens—elemzés és a faktoranalizis modellje. célkitűzése között -— a kétféle módszerre vonatkozó számos hasonló eredmény ellenére is - alap- vető különbség van. Ennek részleteibe most természetesen nem kívánunk bele—

menni. Az 1979—1981-es időszakra vonatkozó részletes vizsgálataink alapján arra az eredményre jutottunk. hogy az adott probléma megoldására célszerűbb a fő- komponens—elemzés módszerét használni. Egyrészt azért, mert az első főkompo- nensek többet magyaráznak változórendszereink szórásnégyzetéből. mint a külön- böző számú faktort tartalmazó faktormodellek első faktorai, másrészt pedig azért.

mert még ennek ellenére sem találtunk érdemleges eltérést a kétféle módszerrel ka—

pott végeredmények között.5 Ezért úgy döntöttünk, hogy nem a faktoranalízist, hanem

a főkomponens—elemzést használjuk fel egy olyan komplex feltétel—. illetve színvo—

nalmutat') kialakitására, melynek értékei alapján elvégezhető a 23 ország rang- sorolása. Ez a megoldás egyébként a főkomponens-elemzés ,.faktoranalitikus"

szellemben történő használatának tekinthető. Ezért a jelen cikkben a főkompo- nens és a faktor elnevezéseket szinonimaként használjuk.

E rövid kitérő után legelőször a feltétel- és színvonalváltozókon végrehajtott

főkomponens—elemzés eredményét adjuk meg a főkomponensek értelmezésével

együtt. Mivel mindhárom hároméves időszakra igen hasonló eredmények adód—

tak,G mindkét változácsoportra nézve csak az 1979—1981—es időszak eredményeit közöljük. A 4. tábla a feltétel-. az 5. tábla pedig a színvonalváltozőkra kapott

eredményeket foglalja össze. (A jelmagyarázatot lásd a Függelék végén.)

A 4. és az 5. táblában közölt adatokat még azzal egészítjük ki, hogy a bar—

madik faktornak a változók szórásnégyzetéhez való hozzájárulása a feltételválto—

zók esetében ó,6. a színvonalváltozók esetében 132 százalék volt, míg a negye- dik faktor 2,4, illetve 5,8 százalékkal részesedett a két változócsoport szórásnégy- zetéből.

Mindkét táblában dőlt számokkal jelöltük azokat a súlyokat, amelyeknek négyzete legalább 0.5. tehát azokat az eseteket. melyekben az adott főkompo- nens a megfelelő változó szórásnégyzetének legalább feléről ad számot.

5 A kétféle módszer viszonyáról lásd például Sváb János: Többváltozós módszerek a biometriában (Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1979. 222 old.) c. könyvének 4.3, alfejezetét, különösen a 4.35 szakaszt.

Az első főkomponens és az első faktor egyezését kifejező ún. Tukey-féle kongruencia-együtthntá értéke mind a feltétel-. mind a színvonaimutotók esetében 0.999 volt. ami azok nagyfokú egyezése! Ielzi. Az országok első főkomponensre és első faktorra alapozott rangsorolása is igen jól egyezett: a feltételrangsorok kö- zötti rangkorreiáció 0.986, a szinvonalrangsorok közötti rangkorreláció pedig 0.920 volt. (Az első tőkem- ponens-, illetve faktorértékek közötti korrelációs együttható a két esetben 0.985. iiletve D,982 volt.)

5 Az első főkomponensekre kapott kongruencio—együtthatók 0.989 és 0.999 között mozognak.

A MAGYAR MEZÖGAZDASAG 337

4. tóbia

A iellételváltozókra kapott főkomponenssúlyok (1979—1981)

A változó Az első (F,) A második(Fg)

megnevezése "Halihó ! főkomponensre vonatkozó súly

Mezőgazdasági rendeltetésű ipari ere-

detű termelőeszközök kivitele . . . Fí1 O,937 l—0,082 Mezőgazdasági rendeltetésű ipari ere-

detű termelőeszközök behozatala . . F; o,911 -—0,060

Számosállat--sűrűség . . . . . . . Fé; 0,887 ——0,116

Műtrágya- felhasználás . . . FIZ O,774 —O.316

Egy mezőgazdasági keresőre jutóné-

pesség . F.; O,734 0.625

Földellótottság mezőgazdasági terület-

ből. . . F; --O.652 0.210

Mezőgazdasági terület munkaerő- ellá-

tottsága . . F; 0.163 0.965

Hozzájárulás a feltételváltozók szórás-

négyzetéhez (százalék) . . . . . — 58.3 21,3

Kumulólt hozzájárulás (százalék). . . —- 58.3 79,6

5. tábla

A színvonalváltozókra kapott főkomponenssúlyok (1979—1981)

A változó Az első (Ei) A második (Eg)

megnevezése azaigoesitó főkomponensre vonatkozó súly

Lakosonkénti mezőgazdasági és élelmi—

szeripari behozatal. . . Eíg 0.889 h—O,325

Lakosonkénti mezőgazdasági és élelmi-

szeripari kivitel . . . Ego 0.882 0.260

Állati termékek területi termelékenysége 537 O,866 —0,343

Munkatermelékenység. . Eb O,860 —O.150

Növényi termékek területi termelékeny-

sége . . . . . . . . . 5; 0.619 O,106

Lakosonkénti ellátottság. . . . Eíg 0.492 O,863

Hozzájárulás a változók szórásne'gyze-

téhez (százalék).. . . — 61,4 17,9

Kumulált hozzájárulás (százalék) — 61.4 79.3

A súlyok elrendeződése mindkét változócsoport esetében ,.kísérteties" hasonló—

ságot mutat. Az első faktor ugyanis mindkét esetben a megfelelő változók szórás- négyzetének mintegy 60 százalékát magyarázza meg, amihez a második faktor

mindkét esetben további, mintegy 20 százalékkal járul hozzá. Egyezés mutatkozik

azonban abban is, hogy a változók többsége szoros pozitív irányú kapcsolatban

áll az első faktorral. míg a második faktor mindkét esetben csak egyetlen vól- tozóval van igazán szoros —— ugyancsak pozitív irányú — kapcsolatban. Ugyanez

338 NÉMETH JÓZSEFNÉ — RÓZSA BÉLA — VITA LÁSZLÓ

áll egyébként mindkét esetben a harmadik faktorokra is, míg a negyedik faktorok nem mutatnak érdemlegesnek minősíthető kapcsolatot egyik változóval sem. En- nek fényében úgy véljük, hogy a feltételváltozók első főkomponense jogosan te- kinthető komplex termelésifeltétel-mutatónak, a színvonalváltozók első főkompo- nense pedig komplex termelésiszinvonal-mutatónak.

Az F1 feltételmutató az elemzés alapjául választott hét feltételváltozó közül csak a két földellátottságot kifejező mutatóval — különösen az egy mezőgazda- sági aktiv keresőre vetítette! — nem áll szorosnak minősíthető kapcsolatban. Ez minden bizonnyal azzal van összefüggésben. hogy a mezőgazdasági termelés szinvonala, eredményessége ma már többé-kevésbé függetleníthető a rendelke—

zésre álló földterület nagyságától. Ezt látszik megerősíteni az is. hogy a földellá- tottság az elsőnél jóval kisebb jelentőségű második és harmadik faktorként (Fg, Fg) különül el a többi változótól.7 Az F1 faktor súlyait megvizsgálva az is szembe—

tünik. hogy az első faktor a mezőgazdasági termelés ipari hátterét tükröző első két változót és a mezőgazdaság kitüntetett fontosságú termelőeszközének, az ál—

latállománynak a nagyságát és összetételét egyszerre jellemző harmadik mutatót valamivel nagyobb mértékben képviseli. mint a műtrágyával és a munkaerővel

való ellátottság mutatóit.

Az El komplex szinvonolmutató a mezőgazdasági termékek külkereskedelmi forgalmának és a mezőgazdasági termelékenységnek (mind az ún. területi, mind a munkatermelékenységnek) a mutatóival közel azonos szorosságú kapcsolatban áll, de nem hanyagolható el e faktoroknxak a lakosság mezőgazdasági termékek- kel való relativ ellátottságát tükröző színvonalmutatóval való kapcsolata sem. E tények ellenére a lakosság relatív ellátottsága és a növénytermelés területi terme—

lékenysége még egy—egy, az Ej—nél jóval kisebb fontosságú önállósult faktor'ként (52. illetve Ex) is megjelenik. Ez talán azzal magyarázható, hogy bár a mezőgazda—

sági és élelmiszeripari termékek külkereskedelme és a mezőgazdasági termelékeny- ség döntő jelentőségűek a lakosság ellátottsága szempontjából, mégsem határoz—

zák meg egyértelműen azt, s a lakosság relatív ellátottsága nem kis mértékben füg- getlenedhet az emlitett mutatóktól. Ugyanez vonatkozik alkalmasint az egész mező—

gazdaság s annak két alapvető területe, a növénytermelés és az állattenyésztés te—

rületi termelékenységére is.

Megjegyezzük, hogy az egy lakosra jutó termelés csak közvetve ad felvilágo—

sítást a termelés fejlettségéről, színvonaláról, de az emlitett korábbi tanulmányunk—

ban ismertetett kiinduló mutatók megválasztása során felmerült .,nulla probléma"

nem tette lehetővé a termelés szinvonalának átl-agtermésekkel való összehasonli- tását.

Annak ellenére, hogy mind a feltétel—. mind a színvonalváltozók esetében akadt egy fontos második — sőt az utóbbi esetben még egy harmadik — faktor is, úgy ítéljük meg, hogy az E; és az F' komplex mutatók a vizsgált országok mező- gazdaságát elég átfogóan jellemzik az elemzés céljaira kiválasztott feltétel— és színvonalváltozók szempontjából, és információtartalmuk elég nagy ahhoz, hogy értékeikre alapozva elvégezhessük a komplex rangsorolást. E feltevésünk ellenőr—

zése végett egy további vizsgálatot is elvégeztünk. Nevezetesen azt, hogy e két komplex mutató mennyiben képviseli most már nemcsak a hét feltétel- és hat szin- von'alváltozót, hanem az összes rendelkezésre álló — tehát 71 -— mutatószám által

7 Nem nehéz észrevenni azt. hogy az FS, F; és F; feltételváltozók között az 1000 Ff : F' i'; össze—

függés áll fenn. Tekintettel azonban arra. hogy az országok rangsorolását (: továbbiakban kizárólag az F; feltételváltozóval igen laza kapcsolatban álló Fi komplex feltételmutatóra alapozzuk, az emiatti muitikollinearitás nem okoz problémát.

A MAGYAR MEZÖGAZDASAG 339

tartalmazott információmennyíséget. Az erre vonatkozó — ugyancsak az 1979—1981—

es időszakra meghatározott — eredményeket foglalja össze meglehetősen clun/a

első közelítésként a 6. tábla.

6. tábla

A 71 változó megoszlása az egyes főkomponensekkel való kapcsolat szorossóga szerint* (1979—1981)

A determinációs Fi Fz § Ef E?-

együttható nagysága ___—"___L__M_,__l_m___,_ 7 faktor

_o.250. . . . 35 67 l 33 59

OEM—0.400 . . . . 10 3 11 6

0.401—0,500 . . . . 8 -— _ 7 1

0.501—0,750 . . . . 10 — ' 15 5

0,75'l-0,9OO . . . . 8 -— 5 —-

_9,go1—1,ooo . . . , _ 1_ — ; —

Összesen 71 ' 71 l 71 71

* A változók és a faktorok közötti kapcsolat szorosságát az azok közötti korrelációs együttható négyzetével, az ún. determinációs együtthatóval mérve.

A 6. tábla adatait megtekintve fenti döntésünk megalapozottnak tűnik, hiszen az F1 és az El mutató a változók mintegy fele esetében magába sűríti az alapvál- tozók szórásnégyzetének legalább egynegyedét. Ez pedig —- megítélésünk szerint ——

nem túl rossz eredmény.

Amennyiben mindkét komplex mutató esetében csak az azokkal reprezentálni kívánt változók csoportjára (a 20 feltétel-, illetve az 51 színvonalmutató) szorítko- zunk. úgy az F1 faktor esetében az előbbi arány 70 százalékra megy fel, míg az E]

faktor esetében nem változik.

Még pontosabb képet kapunk arról. hogy az El és az F; mutató mennyire jól képviseli az alrapmutatókat. ha a faktorhozzájárulások mintájára az egyes fakto-

rok és bizonyos változók közötti korrelációs együtthatók négyzetössz egének és a ti-

gyelembe vett változók számának hányadosaként meghatározzuk a

általánosított faktorhozzájárulásokat, amelyek most nemcsak a faktoranalízis alap- ját képező változók körére, hanem annál nagyobb változókörre kerülnek meghatá- rozásra. Az általánosított faktorhozzájárulás azt mutatja, hogy a p-edik faktor a figyelembe vett r számú változóból álló változórendszer teljes szórásnégyzetének

hány százalékát ,.magyarázza meg".

A 7. táblába foglalt eredmények részletes értékelése előtt megjegyezzük, hogy a szűkebb és a teljes változókörre számított általánosított faktorhozzájárulások kö—

zött a

VI sv§,$"l"(fw5)vg,r—5 DJ : " "__;MM"

összefüggés áll fenn.

340 NÉMETH JÓZSEFNÉ _ RÓZSA BÉLA _ VITA LÁSZLÓ

Az előbbi összefüggésben

s(r -a p—edik faktor előállításához közvetlenül is felhasznált változók száma;

Vp,s —a p—edrk faktor hozzajarulasa az eloallitasahoz kozvetlenul felhasznalt 2 változók szórásnégyzetéhez;

Vp,r—s -a p-edik faktor hozzájárulása az előállításához közvetlenül fel nem használt változók szórásnégyzetéhez.

7. tábla

AIta/ánosított laktorhozzáiárulások (1979—1981)

V'lt 'k" V'l 'k

(mutatgsztázgccsláport) sazáorrlg F' F2 51 52

Feltételmutatók . . . . . . . . . 20 —o,421 : o,122 0.313 0.149

Feltételmutatók* . . . 13 0.334 0.073 — —

Színvonalmutatók . . . 30 0.346 0.071 0.360 0.079

Színvonalmutatók* . . . . . . . . 28 -— —- 0345 0.080

Ellótottsógmutatók . . . . . . . 21 0,177 0.039 0.287 0.216

Ellátottságmutatók* . . . . . . . 17 — — 0.204 0212

Színvonal- és ellátottságmutatók . . 51 0.276 1 0.058 0.330 0.136 Színvonal- és ellótottságmutatók* . . 45 _—_- l —— 0.292 0.130

,Összes mutató 71 O,317 0.076 0.325 0,139

Osszes mulott?" 64/65 0.288 0061 0,298 0,136

' A mutatócsoport azon mutatószámai nélkül. amelyek az adott faktor előállításában szerepeltek.

Mivel általában feltételezhető. hogy egy faktor a meghatározásához közvet-

lenül is felhasznált változók szórásnégyzetéhez nagyobb mértékben járul hozzá,

minta többi változóéhoz. Vá, két összetevője között a Vi; ) VÉR, nagyság-

rend a tipikus. így például az F1 faktornak az összes változó teljes szórásnégyzeté—

hez való hozzájárulása a

7 64

, :; HM . _ 3 ,,-__. , 8

0317 71 058 Jr— 71 028

módon áll elő. ahol a 0.583 nem más, mint az F1 faktornak a hét feltételváltozó teljes szórásnégyzetéhez való hozzájárulása. (Lásd a 4. táblában.)

A 7. táblában közölt általánosított faktorhazzájárulások alapján a következő főbb megállapítások tehetők.

a) Összességében mind az F1, mind az El komplex mutató mintegy egyharmadát sű—

rítl magába a kiíndulásképpen rendelkezésre álló 71 mutatószámban rejlő információ—

mennyiségnek. Ez mindkét esetben abból adódik, hogy a megfelelő első faktor az elő- állításához közvetlenül felhasznált változók teljes szórásnégyzetének mintegy 60, a többi változó teljes szórásnégyzetének pedig közel 30 százalékát magyarázta meg. Az F1 és az E1 faktorok konstrukciójuknál fogva természetesen nem pontosan ugyanazt a harmadát sűrítik magukba a teljes információtömegnek. hanem bizonyos átfedés is van az általuk képviselt két rész között. Az első faktorok mellett a második faktorok szerepe is elég nagy.

különösen az Ez faktoré, ami mintegy egyhetedét tartalmazza a teljes információtömeg- nek,

b) Amennyiben az egyes faktorok esetében kizárólag a velük elsődlegesen reprezen- tálni kívánt mutatócsoportokra szorítkozunk, némileg módosul az előbbi általános kép. Az F1 faktor ugyanis egymagában is 42.1 százalékát magyarázza a 20 feltételmutató teljes szórásnégyzetének. ami magasabb az előbbi közel egyharmados aránynál. Az E, faktor esetében azonban nem ez a helyzet, mert az lényegében csak ugyanolyan mértékben képviseli az 51 színvonal— és feltételmutatót is, mint a 71 mutatószámot. Ezen belül a

A MAGYAR MEZÓGAZDASÁG 341

szinvonolmutatók képviselete a jobb. az ellátottságmutatóké valamelyest rosszabb. Figye- lemre méltó az is, hogy sem az F2, sem az E2 faktor szerepe nem elhanyagolható. ez utóbbi és különösen nem az ellátottsági mutatók körében.

c) Felfigyelhetünk végül még arra is, hogy az egyes faktorok bizonyos fokig azon változócsoportok teljes szórásnégyzetét is reprezentálják, amelyek nem játszottak szerepet előállításukban. lgy például az F1 faktor a szinvonalmutatók teljes szórásnégyzetének mint- egy egyharmadát. az ellátottsági mutatók teljes szórásnégyzetének pedig mintegy egyhato- dát magába sűríti. Ezek az ,,idegen" faktorhozzájárulások általában kisebbek a ,.saját" hoz- zójárulásoknólf bár az E1 faktor esetében a saját hozzájárulás csak alig haladja meg az idegen hozzájárulást, mig az 52 faktor esetében egyenesen fordított a helyzet. E je- lenségben az a közgazdasági trivialitás jut kifejezésre, hogy a termelés feltételei és ered- ményei között meglehetősen szoros kapcsolat van. Ezt fejezi ki az F1 és az E. faktorok közötti 0,793 értékű korrelációs együttható is. melyet a többi faktor közötti korrelációs együtthatókkal együtt a 8. táblában közlünk.

8. tábla A komplex feltétel— és eredménymutatók

közötti korrelációs együtthatók (1979—1981)

l

Megnevezés ! F; ! F?

Ej. . . . . . . 0.793 ] 0.120 EZ. . . . . . . 43.510 l_o.o14

Az F1 és az F2, illetve az E és az Ez főkomponensek egymással definíciószerűen pá—

ronként korrelálatlanok.

Ami az Ft és az Ez közötti - 0510 értékű korrelációs együtthatót illeti, az döntően az F1 és az Ez faktoroknak egyes — egymással is többé-kevésbé szorosan korreláló —— feltéte!- és eredményváltozókkai való negatív irányú kapcsolatára vezethető vissza.9 Két tetszőleges ,,idegen" faktor egymás közötti korrelációja ugyanis részben az adott faktoroknak az elő- állításukhoz használt eredeti változókkal való korrelációitói, részben pedig a két faktor elő—

állításához használt alapváltozók egymás közötti páronkénti korrelációitól függ.

Mielőtt véglegesen állást foglalnánk abban a kérdésben. hogy az F,. és az El komplex mutatók mennyiben alkalmasak a kiinduló mutatók helyettesítésére, vizs—

gáljuk meg még azt is. hogy a 20 feltételmutatónak Fj-gyel és az 51 színvonal- és ellátottságmutatónak Ej-gyel való helyettesítésekor melyek azok a mutatók. ame- lyek e helyettesitésnek leginkább áldozatul esnek. Ezt azon mutatók felsorolásával

kíséreljük meg érzékeltetni. amelyek szórásnégyzetéből az F1 és az El faktor csak

elenyésző részt: legfeljebb 5 százalékot magyaráz meg. Ezek a mutatók a követ—

kezők:

—- a 20 feltételmutató közül: FB, Fi, F7, Fu). FB:

— a 30 szinvonalmutató közül: 55, 511, 523. 524, 525;

— a 21 eredménymutató közül: E, E," Eg, EM.

E mutatók gyenge kötődése az F1. illetve az E1 faktorhoz szakmai szempontból vizsgálva indokoltnak tűnik. Részben ugyanis nem fontosak a mezőgazdasági ter—

melés feltételeinek és eredményeinek leírása szempontjából (például erdőterület- ellótottság. egy juhra jutó gyapjútermelés). részben pedig módszertani problémák

3 ,.ldegen" hozzájáruláson értve az adott faktor által azon változócsoport teljes szórásnégyzetéből megmagyarázott részt. mely változócsoportban egyáltalán nem szerepelnek az adott faktor meghatáro-

zásához közvetlenül felhasznált változók. "

9 E faktorok és változók közötti korrelációs együtthatók a 4. és az 5. táblából olvashatók ki.

342 NÉMETH JÓZSEFNÉ _ RÓZSA BÉLA .. VITA LÁSZLÓ

is indokolják néhány mutató elhagyását (például a tojástermelés szinvonalát mé—

rő mutatót 'az állomány kor, ivar szerinti megoszlásának ismerete hiányában).

Mindezek alapján az F; és az E1 komplex mutatókat alkalmasnak tartjuk arra.

hogy értékeik alapján elvégezzük a 23 európai ország kellően komplex rangsora- lását Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem vagyunk tudatában e döntésünk vitatható voltának. és nem szándékozunk a jövőben másféle megoldással is pró—

bálkozni.

Ezek után meghatároztuk mindhárom időszakra és minden országra az F1. il—

letve az E1 komplex mutatók standardizált értékeit. E számítás eredményeit tartal- mazza a 9. és a 12. tábla.

A komplex mutatók (9. és 12. táblában közölt) értékének használatával kap-

csolatban a következő általános megjegyzéseket tesszük:

1. a komplex mutatók értékei mértékegység nélküli standardizált (O átlagú és 1 szórá- sú) értékek:

2. ebből adódóan az egyes értékeknek csak a sorrendje —- és legfeljebb különbsége ——

bír jelentőséggel; semmiképpen sem értelmezhetők viszont az egyes értékekből vagy a kétféle komplex mutató ugyanazon országra vonatkozó értékeiből számítható hányadosok:

3. minél nagyobbak a komplex mutatók értékei, annál kedvezőbb helyzetben vannak az egyes országok az illető mutató alapját képező változócsoport szempontjából;

4. egy negatív mutatóérték — önmagában -— nem tekinthető negatív minősítésnek.

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS FELTÉTELEl

Az országoknak a komplex termelésifelté'tel-mutató értékei szerint képzett rangsorából megállapítható. hogy az átlag felett levő országok (pozitiv értékűek) közül is kiemelkedően kedvezők a termelési feltételek Belgiumban és Hollandiá—

ban.

9. tábla

Az országok rangsora az F1 komplex mutató standardizált értékei szerint

rsz ' " ? Országsorrend '

0101969035921 .eréfi/ek Paksi:— ' az 19744976- [évek Fzrkttéokr— a101''9S7Z9C'315908r1r.e 'éeek 591323;-

átlaga alapján ; átlaga alapgan átlaga alapján

1. Belgium— 1. Belgium- 1. Belgium-

Luxemburg . . 29653 Luxemburg . . 2.8137 Luxemburg . - 2.9566

2. Hollandia . . 2.900'1 2. Hollandia . . 2,3411 2. Hollandia . . 23231 3. Norvégia . . . 12625 3. Norvégia . . 12037 3. Norvégia . . 1.0218

4. Német Szövet— 4. Német Szövet— 4. Német Szövet-

ségi Köztársa— ségi Köztársa— ségi Köztársa—

ság . 0.7551 ság . 0.7881 ság . 0.8677

5. Egyesült Király- , 5. Egyesült Király- 5. Egyesült Király—

ság. . . . 0.6573 ság . . . . 0.5386 ság . . . . 05319

6. Dánia . . . 05223 6. Dánia . . 0.4223 6. Dánia . . . 0.3492

7. Német Demok- ; 7. Német Demok- 7. SVGJC . . 0.1364

ratikus Köztár- ratikus Köztár- 8. Német Demok—

saság . . . . 0.2372 saság . . . . 0.1967 ratikus Köztár—

8. Svájc . . . . 0.1728 8. Svájc . . . . 0.1077 saság. . . 0.0742 9. Svédország . . ; 0.1642 9. Svédország . . 0.0815 9. Csehszlovákia . 0.0044 10. Csehszlovákia . —0.0353 ' 10. Csehszlovákia . 0,0159 10. Svédország. . d0.0367 11. Finnország . . ——0,1829 11. Finnország . . —-0,2296 11. Franciaország . 432043 12. Franciaország . —O.2352 12. Franciaország . 432530 12. Finnország . . —-0.2248 13. Ausztria . . . —O,2584 13. Magyarország . ——O,2584 13. Magyarország . —O,2894 14. Magyarország . ——O,4295 14. Ausztria . . . 43.3232 14. Ausztria . . . —-O.2899

(A tábla folytatása a következő oldalon.)

A MAGYAR MEZÓGAZDASÁG 343

(Folytatás) l

Országsorrend l Faktor- l Országsorrend az 1969—1971. évek érték az 1974—1976. évek

átlaga alapján l l átlaga alapján

Országsorrend F k! - az 1979—1981. évek cél,—(gli

átlaga alapján Fa ktor—

érték

_0,3957 15. Olaszország . 43.333?—

15,0laszorszóg . í —0,4568 l 15. Lengyelország .

_.0_4424 16. Lengyelorszag. -—O.4694 16. Lengyelorszag . ! —0,5357 16. Olaszország

17. Bulgaria . [ ——0,7718 17. Portugália . —0.7934 17. Bulgaria . . . —O,7322 18. Portugália . l ——0,7951 18. Bulgaria . . .* —O,8159 18. Portugália . . —-O,7351 19. lrorszóg . . . ——0,8164 19. Románia . . -—O,897ó 19. Románia . . -—0,8304 20. Jugoszlavia . —0.9499 20. Jugoszlavia . . —O,9325 20. Jugoszlávia . . ——0.9288 21. Románia . . ——O,9948 21.1rorszóg . .l —O.9349 21.1rorszóg . . . ——O,9811 22. Spanyolorszag . —1.0697 22. Spanyolország. % —1,0607 22. Spanyolország . —1.0'333 23. Görögország —1,2074 23. Görögország . l —-1,1769 23. Görögország . —1.1765

10. tabla

A mezőgazdasági termelési feltételek mutatói az 1979— 1981. években

(index: Magyarország—— 100 0)

Mezőgazdasági Mezőgazdasági

rendeltetésű ipari ' terület

eredetű termelő- Összes MW, Ni,—Hmmm",

eszközök műtr'ógya- ,

" Szómos- felhasz— Nepes-

"_" Vhr """ állat nólás egy seg" "gy egi me-

OTSZÖEOk _ , , ! behoza- hektár mezogaz— ezer lap "992510

az F1 faktor szerint: le'tele ; tala ' mező- dasagr kosra 509! Ok"

sorrendben A ,,__,,_._A ——-—l gaza'osógi al::;'ő:(:' l UV ke-

dollárban l feggí'fo'fe (is) more

AA'—'"m'w' "___"""""""""" g ramm) __"— "M' ' ""—__—

szóz hektár mezőgazdasági hektár

területre

1. Belgium—Luxemburg . . . 1606.6 6015,1 3943 128,0 6399 24,8 1592

2. Hollandia . . . . . . 9199 3683 552,0 1520 371,0 23,1 85.ó

3. Norvégia . . 580.6 314,0 204,1 122,9 2629 37.0 97.3

4. Német Szövetségi Köztér-

saság. . . . . 45031 127,9 234,9 126,4 4042 32,1 1299

5. Egyesült Királyság . . . 181 k6 69.9 1479 54,0 821,0 529 434,4

6. Dánia . . . . . 172.5 159,8 2542 105059 227,0 91,5 2079

7. Svájc . . 314,5 157.5 173,6 39.9 299,0 51.2 1532

8. Német Demokratikus Köz-

tórsasóg. . . . . . . 1542 21.8 200,1 120,5 153L2 60,4 92,6

9. Csehszlovákia . . . . . 1092 101,0 143,4 1142 149.4 72,ó 1085

10. Svédország . . . . . . 13ó,8 129,6 100.1 60,2 3463 719 249.0

11. Franciaország . . . . . 72,3 92.B 125,7 81 .6 2069 95,1 196,7

12. Finnország . . . . . . 87,6 1359 114,4 84,8 120,0 86,6 1039

13. Magyarország . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 14. Ausztria . . . . . . . 138,8 97.11 133,8 49,4 188,4 789 148.6

15. Olaszország , . . . . 141,0 57,1 99,3 55,8 183,5 49.7 91,3

16. Lengyelorszag . . . 22.1 46,1 132,3 86,3 45,5 86,0 39,1

17. Bulgaria . . . . . . . 36.6 34.3 A 94,7 65,7 43.9 112,8 49.5

18. Portugália . . . . . . 18.4 55.9 87.3 29.8 75,4 67.0 50,5

19. Románia . . . . . . . 88.1 17.3 1052 43,1 29,6 108,7 32,0

20. Jugoszlavia . . . 27.13 27,6 833 28.6 44.7 103.1 115,9

21. lrorszóg . . . . . . . 14.1 78.0 17Ó,5 44,8 96,5 283,3 273.7

22. Spanyolorszag . . . . 12,5 18.8 4—0,0 22,6 126,6 136,4 172,7

23. Görögország . . . . . 7.2 28,5 35,6

26,8 490 1545 75,8

Az országok többsége —- az 1979—1981. években 14 -— az átlag alatt volt. kö-

zöttük azonban már nincs nagy eltérés. Az országok ezen csoportjában található

344 NÉMETH JÓZSEFNÉ — RÓZSA BELA - VlTA LÁSZLÓ

Magyarország is. Hazánk az 1969—1971-es időszak 14. helyéről a következő idő—

szakra egy hellyel előbbre lépett. Ez a 13. hely azt jelenti, hogy hazánkban a me- zőgazdasági termeléshez biztosított feltételek közepesnek mondhatók az európai or- szágok között. Az országok ismertetett rangsorát jól alátámasztják a vizsgálatba

vont változók abszolút értékei alapján végzett összehasonlitásak is.

11. tábla

A mezőgazdasági termelési feltételek mutatói az 1979—1981. években

(index: 1969—1971. évek átlaga : 100,0)

Mezőgazdasági Mezőgazdasági

rendeltetésű ipari terület

eredetű termelő- Osszes

eszközök műtrágya- ,

_ __" Számos- felhasz- Nepes-

O szá ok ! ' állat nóiióit egy ':Égőggí' 559923:—

az Fi fákto? szerinti kikVHele betigoáa- "fel; (595591 gizi-s']:— sági ak-

sorrendben w—_MMHM__ gazdasági alig/őt:. "V őke-

dollárban feggi'fgfe (fő) "" "

""M"—"'"W gramm)

száz hektár mezőgazdasági hektár

területre

1. Belgium—Luxemburg . . . 583.Dl ! 640.1 118,8 93,8 151.3 88.6 134,4 2. Hollandia . . . . . 790.6 568,8 ili—4.3 117.3 143,7 85,6 123,1 3. Norvégia . . . . . . 466,8 423,9 105.4 1285 150',7 92,9 140.3

4. Német Szövetségi Köztár-

saság . . . . . . . . 585,2 7432 120,0 119.0 167,'l 88,6 148,1 5. Egyesült Királyság . . . 402,1 697.5 109,9 124,5 136,5 95,8 130,8

6. Dánia . . . . . 539,7 428.3 111,0 109.7 150.3 93.9 141.3

7. Svájc . . . . . . . . 487,7 577,9 117,8 129,1 143,8 90,6 130.3 8. Német Demokratikus Köz-

társaság . . . . . . . 5612 233,6 116,4 1i08,1 126,ó 101,6 1289 9. Csehszlovákia . . . . . 5682 364,8 127,2 1'39,4 158,D 91 ,0 143,8 10. Svédország . . . . . . 370.7 408,8 1'02,4 94,3 161,2 100,7 1622 11. Franciaország . . . . . 5382 571,1 113,4 128.0 150.0 91,2 137,0 12. Finnország . . . . . . 1555.4 467.7 108,0 11085 150.1 87,8 131,7 13. Magyarország . . . . . 1399,4 366,7 116,0 182,6 155,7 93,0 144,8 14. Ausztria . . . . . . . 1139,8 487,3 116.1 1005 149,6 93,0 1392 15. Olaszország . . . 768.7 634,4 1'05,7 17ó,6 163,0 85,4 139.8

16. Lengyelország . . . . . 4192 567,6 1182 141,7 1202 88,7 106,7

17. Bulgária . . . . . . . 624,8 5162 129,2 133.0 141.4 98.5 139,8

18. Portugália . . . . . . 525,4 593.8 117.3 185.4 1293 82,6 1:Oó.8

19. Románia . . . . . . . 1317,7 6093 133,8 241.6 121,7 91.2 110,6 20. Jugoszlávia . . . . . . 681.0 475.5 113,3 1469 130,7 89,1 116.3 21. lrország . . . . . . . 13400 521,9 98.5 122.8 1252 101 ,9 127,6

22, Spa nyolorszóg _ _ , . 10015 487,5 112,3 1309 1472 87.5 1289

23. Görögország . . . . . 140117 465.7 1072

161 .6 123.3 91 ,9 113,3

Az eredeti változók Magyarországhoz viszonyított értékeit tartalmazó 10. tábla

vizsgálatából egyértelműen kitűnik, hogy az ipari eredetű mezőgazdasági rendel- tetésű termelőeszközök külkereskedelmének intenzitása és az egy mezőgazdasági aktív keresőre jutó népesség száma alapján maradunk el legjobban a legkedve—

zőbb termelési feltételekkel rendelkező országoktól. Ez arra hívja fel a figyelmet.

hogy a jövőben elsősorban a mezőgazdaság ipari hátterének javítására és a me—

zőgazdaságban kifejtett élőmunka termelékenységének fokozására kell koncent- rálni erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy javuljanak hazánk mezőgazdasági termelési feltételei, és előbbre jussunk az európai országok mezőnyében.

A MAGYAR MEZÖGAZDASÁG 345

Az eredeti változók dinamikus alakulását vizsgálva megállapítható. hogy a legnagyobb növekedés az ipari eredetű termelőeszközök külkereskedelmében kö—

vetkezett be valamennyi országnál. Ugyancsak egységesen — 3 ország kivételével ——

csökkent a lakossághoz viszonyított mezőgazdasági művelésre alkalmas földterü- let. E változások ellenére a termelési feltétel faktorértékei alapján képzett rangsor—

ban az országok között lényeges átrendeződés nem következett be.

A magyar mezőgazdaság termelési feltételei is jelentősen változtak a vizsgált időszakban. Az állatsűrűség ló, a műtrágya-felhasználás 826 százalékkal növeke- dett. Az ipari eredetű termelőeszközök kivitele 14-szeresére. behozatala 3.5—szere—

sére növekedett. miközben a mezőgazdasági aktív keresők száma jelentősen csök- kent. E kedvező irányú változások csak egy hellyel javították helyezésünket ami az- zal magyarázható. hogy a többi országban is igen dinamikus volt —a változás.

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS SZlNVONALA

A termelési színvonal változóinak faktorsúlyok szerinti sorrendje jelzi az orszá—

gok mezőgazdasága színvonalának meghratórozóit. Talán meglepő módon itt is az első helyeken a külkereskedelmi forgalom, a mezőgazdasági és élelmiszeripari ter- mékek behozatala. kivitele szerepel. Beláthatóvá ezt az teszi, hogy utánuk, közel azonos taktorsúllyal az állati termékek területi termelékenysége. majd a munka—

termelékenység szerepel. Ezek szerint a fejlett mezőgazdaságú országokra jellemző a sok takarmányt tartalmazó behozatal, amiből az állati termékek kivitele magas

munkatermelékenységgel valósul meg. Kivételek ez alól természetesen vannak, ezek

azonban elsősorban különleges természeti adottságokkal magyarázhatók (például

lrország szarvasmarha— és legelőgazdasága). A növényi termékek területi termelé-

kenysége kisebb súllyal és még kevésbé játszik szerepet. mint a lakosság relatív el—

látottsága a termelési színvonal alakulásában. Ez utóbbi tényben valószínűleg az

fejeződik ki, hogy az egy lakosra jutó termelés — csak bizonyos fenntartásokkal — tekinthető a relatív ellátottság mutatójának.

A termelési színvonal faktorértékei szerint kialakult rangsorban az élen a jó termelési feltételekkel rendelkező Hollandia, Dánia és Belgium-Luxemburg állnak.

és ezekkel együtt hat ország helyezése maradt változatlan. (Lásd a 13. táblát.) Magyarország a mezőgazdaság termelési színvonalának növelésével az első időszak 12. helyéről 1979—1981—re a 9. helyre lépett elő. Ehhez nem kis mértékben járult hozzá az, hogy az időszak végére a termelési színvonalat jellemző változók közül Magyarországon volt a legnagyobb —— több mint kétszeres —— a növekedés a munka termelékenységében. A termelési színvonal kialakulásában legnagyobb súllyal részt vevő mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatala és kivite-

le megháromszorozódott. Mindezt a mezőgazdasági termékek területi termelékeny—

ségének látványos növekedése eredményezte.

A magyar termelési színvonal változóinak az európai országokhoz történő vi- szonyításával is jól magyarázható jelenlegi helyezésünk. amit a 15. tábla mutat be.

Legjobbak az eredményeink a lakossághoz viszonyított mezőgazdasági termé—

kek termelésében és a növényi termékek területi termelékenységében. Egy lakos- hoz viszonyítva nálunk több terméket csak Dániában és lrországban termelnek. A növényi termékek területi termelékenysége az 1979—1981. években átlagosan há-

rom országban, Dániában, Belgium-Luxemburgban és a Német Szövetségi Köztár-

saságban volt nagyobb, mint nálunk. Az állati termékek lakossághoz viszonyított kivitele is mindössze 5 országban haladta meg a magyarországit. Ugyanebben az időszakban 18 országban nagyobb volt a növényi termékekből a lakossághoz vi—

? Statisztikai Szemle

346

^{NÉMETH JÓZSEFNÉ — RÓZSA} BÉLA .. VlTA LÁSZLÓ

szonyított kivitel, 13 országban magasabb volt a munkatermelékenység és 12 or- szágban nagyobb volt az állati termékek területi termelékenysége.

12. tábla

Az országok rangsora az El komplex mutató standardizált értékei szerint

rszá rr nd Orszá sorrend Orszá sorrend

0101969—9189911Éévek 333; az 1974—91976. évek Égi" az 1979-9198!. évek th'g

átlaga alapján átlaga alapján átlaga alapján

1. Hollandia . 2,3876 1. Hollandia 2.7476 1. Hollandia . ' 2.720!)

2. Dánia . 2.3405 2. Belgium— 2. Dánia 21116

3. Belgium— Luxemburg . 2,0495 3. Belgium-

Luxemburg 2.0095 3. Dánia 2.0297 Luxemburg . 19836

4. Német Szövetsé— 4. lrország . . . 05192 4. lrország . . . 0.6018 í Köztársaság . 05320 5. Német Szövet— 5. Német Szövet-

5. rország . . . 0.5168 ségi Köztársa- ségi Köztársa-

6. Egyesült Kírály- ság . . . . 0.5088 ság 0.5705

ság . . . . O,3107 6. Egyesült Ki- 6. Franciaország 02506 7. Svédország 0.1761 rályság o,1509 7. Egyesült Király-

8. Franciaország 0.1396 7. Svédország . 0.1275 ság . 0.1228 9. Svájc . . . 0,0871 8. Franciaország. 0,0856 8. Svédország . —0.0314 10. Német Demok- 9. Svájc . . 0,0204 9. Magyarország. —0,0586

ratikus Köztár- 10. Német Demok- 10. SVGJC . —O.1064

saság . -0,1591 ratikus Köztár- 11.Német Demok-

11. Norvégia . —0,1ó§1 saság . . . —0.0903 retikus Köztár—

12. Magyarország -—0,2071 11. Magyarország . —-O,1384 saság . -0,1496 13. Csehszlovákia —0,2942 12. Norvégia —-O.ló34 12. Norvégia —O.2639 14. Ausztria -O,3423 13. Ausztria . . 0.3540 13. Ausztria . . —0,2784 15. Finnország —0,3744 14. Csehszlovákia . —0,3ó44 14. Csehszlovákia . —0,3928 16. Olaszország . ——0,4354 15. Finnország . —O.3732 15. Finnország . . —O,4039 17. Lengyelország —O.5499 16. Olaszország . ——0,50159 16. Olaszország . -—O,4756 18. Bulgária —4O,5985 17. Lengyelország . —0.5666 17. Bulgária . . -—0.6206 19. Jugoszlávia —O.9807 18. Bulgária . -—O.6288 18. Lengyelország . e—0,7139 20. Románia . —1,0153 19. Románia -—0,9100 19. Románia -—JO.7759 21. Spanyolország -—1,0947 20. Jugoszlávia . . —O,9670 20. Jugoszlávia . . -O.9202 22. Portugália -—1,1379 21. Spanyolország . -1,0177 21. Spanyolország . -——0,987l 23. Görögország —1,1412 22. Görögország —1,0540 22. Görögország —1,0098

23. Portugália —1,1054 23. Portugália -—1,1728

13. iábla

Az országok helyezésének változása a komplex termelésiszínvonal-mutató alapján képzett rangsorban az 1969—1971. és az 1979—1981. évek között

Az előre- A vissza-

lépés mértéke a rangsorban

Változatlan helyezés

Magyarország Franciaország lrország

Ausztria

Bulgária .

Románia . . . Görögország .

Svájc . . . —2

Jugoszlávia . . .—2 Német Szövetségi Köztár-

saság . . . . —1

Egyesült Királyság . .-—1 Svédország. . .—1

Német Demokratikus Köz- társaság . . -—-1

Norvégia . -1

Csehszlovákia . . —1 Lengyelország . . --1

Portugália . -—1

Hollandia Dánia

Belgium—Luxemburg Finnország

Olaszország Spanyolország