A mezőgazdasági kisüzemek állóeszközállományának alakulása a szocialista átszervezés idején

(1)

006

ha a vállalatok közötti termelékenységi búzaként,— akltor atenyazámokbmra tény- összehasonlításnál az elméleti teljeeit— , leges munkamtenzítás hatása is érvénye-

ményre vonatkozó adatokat fogadjuk el (sül.

, _ . 14. tabla

Három építőipari vállalat 1959. M mmalékenységének összehasonlitása

A vállalat B vállalat 0 vállalat

Elméleti ' Az egy Az egy Az. egy

A! mmóni— tennelókenység A termelési ma jutó A termelési fate jutó A termelési fm im

mlm" havonta érték termelési érték termelési érték temam termékjela (forint) megoszlása érték megoszlása érték megoszlása , érték,

(százalék) súlyozva (százalék) súlyozva (számlák) _ súlyozva

(forint) (forint) , (forint)

9 489 1,2 114 , 2,3 218 4,5 és";

16 200 1,0 102v 5,4 875 0,0 140

15 400 o,3 — 40 3,4 524 1,2 135

10 270 am a 502 49,8 5 114 11,6 1 191

9 317 3,2 298 —— -— 1,s 168

9 600 -— .. e __ ; _, ,

10 500 5,8 009 2,0 210 lm 1 239

10 600 6,3 668 5,8 615 ms 403

9 000 8,1 280 2,1 190 -— —

10 893 3.1 - ass o,9 98 1.7 186

10 150 233 2 355 , 17,1 1 730 2.9 294

0 000 4.0 380 0.8 72 0.1 9

14 100 8.0 404 5.8 818 sm 7 388

18— 800 o,! 87 1.9 253 4.8 m

0660 i,9 373 2371— 531 ' is 401'

32900 9,1- 2 994 —— — —— ——

," jamo 18 620 , map 11 254 lomo 12 704

— _ B , 0 Tanuhnányomban az építőipari vállala-

' A ' tok te lék é k l másé és

110me! vállalat vanm vanna rme _ amég "9 ee —— "e

,, ,, , öSszehasonlitásáx—a alkalmas módszert kí-

.. vántam bemutatni. Bár tisztában vagyok

r'" "5" Nö éVimmeWS—i azzal, hogy a módszer még tökéletesítésre

érték (forint);

, Émé§etl_,.._...r.y... —— 161 430 135 046 153103 szorul, mégis "ügy vélem, hagy a tehetett

$$$: -:::—: ., ... ááá áz? ááá 223383 gondolatokkal az építőipari Vállalatok m'

isggmmumwmlé- mel'ékeny'ségi, színvonala 'mérésenek nép-

';ás'elméletláümlélábon. f , ne ma; 900 Málagéis fonta—'s problémáját egy

ntmexottszűzúékiban . 10443 1012! 108,0 lépéssel előbbre vittem.

A mezőgazdasági kisüzemek állóeszköz'állományának Éalakulása a szocialista átszervezés idején

FILE JENÖNE—DR. JUHÁSZ LÁSZLÓ

A nemzetijövedelem-számltással szem-

ben újabban támasztott követelmények ——

így a KölcsönösGazdaságl Segítség Taná- csában résztvevő országok közti egységesí- tés szempontja, továbbá az, hogy a nem—

.zetijövedelem—számítás eredménye a pénz- ügyi mérlegekkel szorosabb kapcsolatba hozható legyen —— a számítások módszeré- nek bizonyos változtatását tették szüksé-

gessé. A módszer megváltoztatásának szük—

ségessége legnagyobb mértékben a mező- gazdaság; termelésből származó nemzeti jövedelem számítását érintette. A népgaz-

daságnak ebben az ágában a korábbi

években ugyanis a magánszektor volt túl- súlyban, amelynél a pénzügyi összefüggé—

seket az ehhez szükséges számviteli rend—

szer hiánya miatt a legkevésbé lehetett il-

(2)

M

907

gyelembe venni. Részben ez okozta, hogy a mezőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelem számításánál a népgaz- daság többi ágával szemben bizonyos mér- tékig eltérő módszerek alkalmazására ke—

rült sor. A mezőgazdaság szocialista átala- kításának előrehaladtával azonban nemcsak mind szűkebb térre korlátozódtak azok az akadályok —— bár még mindig elég sok (részben éppen az állami gazdaságiés Aa termelőszövetkezeti mérleg szerkezetében rejlő) ilyen akadály van —— amelyek a me—

zőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelem számításának a pénzügyi mér- legekkel való szorosabb kapcsolatát koráb—

ban akadályozták, hanem a szocialista szektor rohamos előretörése a mezőgazda—

ságban lehetővé és egyben szükségessé, időszerűvé is tette ennek a szorosabb kap—

csolatnak a megteremtését. Ezzel egy- idejűleg mind nagyobb súllyal került elő- térbe az a célkitűzés, hogy a nemzeti ji'r vedelem kiszámítása minden népgazdasági ágban lehetőleg egységes módszerrel tör- ténjék. így került sor a különböző nép- gazdasági ágakban alkalmazott nemzeti—

jövedelem—számítási eljárások módszeré—

nek átdolgozására, és ez figyelemre méltó előrehaladást eredményezett a módszerek egységesítése terén.

A legjelentősebb változás a mezőgazda—

sági termelésben használt állóeszközök értékcsökkenésének elszámolásában kö—

vetkezett be. Az új módszer kidolgozásá—

nak célja azonban nemcsak a nemzetijöve—

delem-számítás és a pénzügyi (vállalati) mérlegek közötti nagyobb összhang kiala- kítása volt. Az új módszer bevezetése ugyanis — az állóeszközök terén —- nem—

csak az amortizációszámitás megváltozta- tását célozta, hanem azt is, hogy alapul szolgáljon a nemzeti vagyon pontosabb számbavételéhez.

A szocialista szektorban a vállalati mér—

legek és a termelőszövetkezeti zárszám- adások adatainak birtokában az új mód- szerre való áttérés nem jelentett különö—

sebb nehézséget; annál nehezebb problé—

mák jelentkeztek az egyéni gazdaságoknál.

Minthogy a mezőgazdaság szocialista át—

szervezésében elért előrehaladás eredmé—

nyeképpen az egyéni gazdaságok lényegé—

ben megszűntek, állóeszközállományuk számbavételének jelentősége erősen csök—

kent. Ez a körülmény azonban nem teszi feleslegessé a felvetett kérdés megoldását, mert az egyéni gazdaságok állóeszközállo—

mánya forrását alkotja a háztáji és a ki—

segítő gazdaságok felszerelésének, sőt egy részüket átmenetileg még a termelőszövet- kezeti közös gazdaságban is használni fog- ják. Ahhoz, hogy az egyéni gazdaságok ál—

lóeszközállományának más szektorokba való átvitelét, továbbá használaton kívül kerülését fel tudjuk mérni, meg kellett be—

csülni az egyéni gazdaságok 1958. évi álló- eszközállományát, vagyis azt az állományt, mely a legutóbbi átszervezés megindulása előtt még az egyéni gazdaságok birtoká- ban volt. Tanulmányunkban megkísérel—

jük annak megállapítását is, hogy a szocialista átszervezés befejezése után körül- belül hogyan oszlik meg a szóbanforgó állóeszközállomány a különböző szektorok között.

Az alábbiakban tehát azt ismertetjük, miként történt az egyéni gazdaságok 1958.

évi állóeszközállománya értékének becs—

lése, és hogyan lehet az állomány értékét

—— állományváltozási adatok hiányában — továbbvezetni. Célunk az. hogy ezen az alig feltárt területen végzett munkánk módszerét megismertessük a kérdés iránt érdeklődő szakemberekkel és így az ada—

tok tartalmának ismeretében lehetőségük nyíljék azok helyes értékelésére.

Előljáróban röviden meg kell emlé—

kezni arról, hogyan történt a mezőgazda- sági termelésből származó nemzetijövede—

lem számítása során az állóeszközök ér—

tékcsökkenésének becslése a korábbi években, nemcsak az egyéni gazdaságok, hanem az összes termelő szektorok terü- letén. A korábbi és a jelenleg alkalmazott eljárás közötti különbségnek két lénye—

ges vonása van. Egyrészt korábban -— itt most nem részletezett elméleti és gyakor—

lati okokból1 —- az állóeszközök teljesit—

ményarányos, 1958 óta pedig időarányos értékcsökkenési leírásával számoltunk;

továbbá míg korábban az újrabeszerzési ár, addig az új módszer szerint a mérleg- ben nyilvántartott bekerülési ár, azaz az eredeti érték alapján történik az értékcsök- kenési leírás számítása. A korábbi eljárás abban állott, például a gépamortizáció számítása esetében, hogy az összes gépek (például normálholdban kifejezett) telje- sítményét osztottuk az eg gép által az élettartama során — a szükséges karban—

tartás elvégzése mellett —- teljesíthető ösz—

'szes munka mennyiségével, és hányados-

*ként az év folyamán a termelésben való—

ban elhasznált gépek számát kaptuk, Ezt szorozva a tárgyévi újratermelési árral megkaptuk a tárgyévet terhelő gépamorti- záció értékösszegét. Ennél az eljárásnál tehát sem a rosszul kihasznált eszközök kihasználatlan részének, sem a használa-

! Az okokra vonatkozólag lásd dr. Juhász László ,,Az állóeszközök ótlásának kérdése a mezőgazdasági termelés l származó nemzeti jövedelemszámitásban" Statisztikai Szemle, 1997. évi 8—0. sz. 725430. old. 0. cikket.

(3)

908

^SZM

tan és Mueléaen kívüli állómkölökmk az értékcsökkenési leírását nem vettük'lie gyelembe. Az új módszer szerint __, az egyéni gazdaságaan is a többi szektorban alkalmazott eljárással egyezően -—- a teljes állóeszközállomány eredeti bekerü- lési értéke alapján az állóeszközök időbeli élettartamával arányos százalékos kulcsok—

kal történik az amertizáció összegének

*n'oegállapltása.

Anélkül, hogy a két eljárás helyességét itt vitatni kívánnánk,2 meg kell állapí—

tani, hogy —- még ha a teljesítmény— és ldőnormákat helyesen, egymással össz- hangban (ami magában véve is kérdéses) állapítják is meg -—— a kétféle eljárás egyező összegszerű eredményt a valóság—

ban csak akkor adhatna, ha az állóeszközök évenkénti tényleges teljesítménye éppen akkora lenne, mint amekkorának feltéte- lezésével időbeli élettartamukat megálla—

pították; tnvábbá ha nem lennének hasz-—

nálaton kívüli és nem termelő állóeazkö—

, zők, végül ha a bekerülési és az újrater—

melési ár megegyeznenek egymással. Nyil—

vánvaló, hogy mindezen feltételek egy—

idejű telieSüléeére Gaal! a legritkább eset——

ben lehet számitani. Ellenkezőleg, e felté—

telek be nem következése a valóságban a' legkülöniélébb változatokban bár, de kiiz-

tesrn vehető. Igy az egyes években jelen—

tés eltérés mutatkozik az állóeszközök ét—

tékcsökkenési leírásának kétféle meder:

azámított összege között, és legfeljebb az

_ _évek hosszú sorában mutatkozhat bizom

mértékű kiegyenlítődést. így például az

1958. évi !olyóáras nemzetijövedelem—azá-

mitásban. amelyet a régi és az úl módszer, szerint egyaránt elvégeztünk, az ewéni geadaaágek géeemertizációjának összege teliesítményarányasan és újratemelési áron számit—va (régi módszerrel) 30? millió latint. míg időarányosan és bekerülési áron, (új mérlegtechnikai móduezrel) szá:-

mítva 348 millió forint. Az új módszer szerint tehát mintegy 13 százalékkal magasabb amortizációs összeget kaptunk.

A szocialista szektor amortizációs költ-

ségének számításánál még nagyobb az el-

térés, még nagyobb mértékben emelkedett az amortizáció az új módszerrel számítva a régi módszerrel azámítotthoz képest.

Ebben jelentős szerepet játszik az. hogy a

szocialista szektorban aránytalanul több az olyan nem tennelő állóeszköz (például kihasználatlan épület irodai állóeszköz, stb.), amilyen az egyéni gazdaságokban nincs, vagy csak nagyon kevés van és amely után korábban nem számítottunk

, % Véleményünk szerint a nemzeti %%

számításánál elméleti szemmtbél a korábbi eljárás alkalmazása

értékcsiíkkenési leírást az új módszer sze——

rint viszont számítani kell. így például az állami gazdaságokban az új módszer-d

folyó áron számitntt 1958. évi gépemme—

záeió ésszege 120 százalékkal magasabb, mint a régi módszerű mig az egyéni gaz—

daságoknál az emelkedés csak 13 százalé—w kos. (Az állami gazdaságok és általában a szocialista szektor esetében ——- ha nem tértünk volna át az időarányos értékhe—

irásra -—— az eddig alkalmazott teljesít—

ménynormákat felül kellett volna vizs- gálni, mert egy részük elavult Az újabb normákkal számitatt teljesítményaránywm amortizáció az időarányoshoz közelebb került volna.) Az új módszerű amortizácib' számítás még más problémákat is oko—

zott. Az állami gazdaságok esetében ugyanis az új módszer-ű amortizáció öazn sense a mérleg vonatkozó tételeiből arány- lag könnyűszerrel átvehető, az egyéni gaz—

daságoknál azonban előbb fel kellett beé csülni mennyiségben és értékben az álló—' eszközállományt, hogy az új módszerű ér—

tékcsökkenési leirás számítását megala—

vonhatunk.

A_z állóeszközállomány becslése jelentős nehézségekbe ütközött az adathiány miatt.

E nehézségek áthidalására a következő-

képpen jártunk el.

1. Elsősorban valamiképpen tájékozódni kellett az egyéni gazdaságok állóeszköz—

állománya felől. Ez nem valt könnyü !eln adat, mert —— mint köztudomású -—-—- az ál- léeszközök számbavétele hosszú ideje nem történt meg. Egyetlen említésre méltó ki'- sérlet volt csak az utóbbi években, annely azt tűzte ki célul, hogy némi tájékozta—

tást nyújtson erről a teljesen elhanyagolt területről. Ezt a kísérletet a Központi Sta- tisztikai Hivatal hajtotta végre: az 1956——

1957. gazdasági évre vonatkozólag (3060——

4000 egyéni gazdaságról) igen részletes reprezentatív üzemstatisztikai adatfelvé- telt készítettek. Az adatfelvétel kiterjedt a termelésre, a munkaerőhelyzetre, a lila kásvíszonyta stb. vonatkozó kérdéseken kívül a gazdaságok állóeszközállományára

is. Az adatfelvétel reprezentativ volta az itt vizsgált szempentból azonban nemcsak

azért kérdéses, mert a minta elemeinek száma az alapsokaság egynegyed százalé- kát sem érte el, es így igen kevésnek tű- nik, hanem azért is, mert a mintabeli gaz—

daságok számának és területének gazda—

Ságnagyság—csoportok szerinti megoszlása eltér az országos megoszlástól, továbbá nem egyezik az országos adattal a vizsgált gazdaságok átlagos nagysága, kataszteri tiszta jövedelme és állatsürűsége sem. Az adatfelvétel ugyanis már eleve az! átlagos—- nál jobban felszerelt gazdaságokra szorít—

(4)

SZM

909

kozott. Ezért ezek átlagos adatainak orszá—

gos átlagként való elfogadása téVes követ- keztetésekre vezethetett volna az egyéni gazdaságok tényleges állóeszközállomá—

nyának nagyságát illetően. Ez a körül- mény nem csökkenti az adatfelvétel hasz- nosságát, csak azt jelzi, hogy az egyéni gazdaságok állóeszközállományának meg- állapításához közvetlenül nem volt fél—

használható. Több más területre vonat- kozó megállapítása viszont ebben a dolgo—

zatban is felhasználásra került. Természe- tesen az adatfelvétel egyes megállapításait

nem fogadhattuk el. így például nem va- lószínű, hogy a legtöbb fogatos gép állo- mánya 1956—57-ben 50—70 százalékkal nagyobb, sőt egyes gépeké többszöröse lenne a 100 kat. hold alatti gazdaságok 1942. évi gépei számának. Nem valószínű ez egyrészt a háborús veszteségek miatt?

másrészt azért sem, mert az 1948 óta eltelt években az egyéni gazdaságok vásárlása csak kismértékű volt, és —- kevés kivétel—

től eltekintve — nemhogy az állomány bővítését, de feltehetőleg az elhasználódás miatt kieső állomány pótlását sem tette lehetővé. Igy például a kereskedelem el—

adása a kisüzemek legfontosabb gépéből, a fogatos ekéből, 1945 után azokban az években, amikor a legtöbb volt, sem érte el a normális elhasználódás miatt pótlandó mennyiséget. Ugyanis a mintegy 500000 fogatos ekéből —- évi 7 százalékos amor- tizációt számítva — évente 35 000 darabot kellett volna pótolni, ezzel szemben a kereskedelem 1954—ben 22000, 1955—ben 20 000, 1957-ben 16 000 darabot hozott for—

galomba, a többi években pedig ennél is jóval kevesebbet.

Az egyéni gazdaságok, a háborús vesz—

teségek pótlása és a gazdasági eszközök iránt a földosztás következtében megnöve- kedett szükséglet kielégítése érdekében nagy erőfeszítéseket tettek, de lehetősé- geik igen korlátozottak voltak. Ezekre a körülményekre különben a Központi Sta—

tisztikai Hivatal emlitett adatfelvételének elemzése is utal. Az adatok szerint ugyanis csak 1946—1948—ban volt a vásár- lás mértéke nagyobb, mint 1945 előtt. 1949 és 1953 között az egyéni gazdaságok lé—

nyegesen kevesebb gépet vásároltak, mint 1945 előtt és 1946—1948-ban; 1954-től már ismét nőtt a vásárlás mértéke, és a leg—

több mezőgazdasági felszerelésből többet

' A Magyar A ártudományi Egyetem Me—

zőgazdaságpolitika Intézetének Közleményel 9.

száma (A magyar mezőgazdaság és a békekötés, Budapest, 1946.) szerint épületekben kb. 11, gé—

pekben 29 százalék volt az elszenvedett háborús veszteség. A. gépekben bekövetkezett veszteség ugyan inkább a na üzemeket sújtotta, de a kisüzemeknek járm állományában is igen je—

lentős károk következtek be.

vásároltak évente, mint 1946—1948—ban. A nagyobb gépekből azonban még 1954 után sem vásároltak annyit, mint 1946—1948—

ban és az 1930—es években. 1957 után a kis- gépek vásárlása ismét rohamosan csök- kent. Mindezek alapján véleményünk sze—

rint az a legvalószínűbb feltételezés, hogy az egyéni gazdaságok ezekben az években pótolták a háborús veszteségeket és a földbirtok reform folyamán földhöz jutta—

tettek is többé-kevésbé berendezkedtek, de mindenképpen jelentősen alacsonyabb szinvonalon, mint a régi gazdák. Ezekben az években az új beszerzésekben viszony—

lag nagyobb súllyal szerepeltek a takar—

mányelőkészitő kisgépek, aminek követ—

keztében a növénytermelést és az állatte—

nyésztést szolgáló gépek állományának egymáshoz viszonyított aránya bizonyos mértékig az állattenyésztés javára elto—

lódhatott a második világháború előtti helyzethez képest .A termelésben 1945 után elhasznált állóeszközök pótlása csak

hiányosan történhetett, úgy hogy az egyéni

gazdaságok használatában levő gépek, jár—

művek és berendezések állománya 1958- ban országosan nem lehetett nagyobb.

mint a második világháború eleién az

1942. évi mezőgazdasági gépösszeírás sze—

rint volt. Ennek az állománynak az értéke 1958. évi újraheszerzésx árakon számítva kereken 9 milliárd forintra becsülhető, vagyis véleményünk szerint ennyit tehetett ki az egyéni gazdaságok birtokában lévő, a mezőgazdasági termelést szolgáló, túlnyomórészt fogatos és kézi gépek, jár—

művek, berendezések együttes értéke.

(Természetesen a traktorokat és a traktor- vontatású munkagépeket figyelmen kivül hagytuk, mert ilyenekkel az egyénileg gazdálkodó parasztok nem rendelkezhet-—

nek.)

Az egyéni gazdaságok mezőgazdasági üzemi épületeinek állományáról még ke—

vesebb adattal rendelkezünk, mint a gépe- kéről. Ezekre sem az 1935. évi, sem az 1942. évi mezőgazdasági összeírás nem ter- jedt ki. Az 1949. évi népszámlálás meg- adta ugyan épülettípusonként a mezőgaz—

dasági épületek állományát, de nem férő—

helyben, hanem darabszámban, és csak szektorbontás nélkül, ezért adatai számi—

tásainkhoz nem voltak használhatók. Az egyéni gazdaságok férőhely-adatait ugyan az említett 3000 gazdaságra kiterjedő 1956—1957. évi felvétel tartalmazta, eze—

ket azonban a már felhozott okok miatt nem fogadhattuk el. Ezért az 1958. évi épületállomány nagyságát más támpont hiányában az állatállomány darabszáma és a gazdaságokban tárolandó termés meny—

nyisége alapján becsültük meg. Ez az el—

(5)

910

^SZEMLÉ

járás megegyezik a nemzetijövedelem-szá- mításban korábban is alkalmazott mód- szerrel. Az így kapott épületállományt azután — az eddigi módszertől eltérőleg ——

a vélelmezhető férőhely—feleslegek címén 10 százalékkal növeltük, Ezt az állományt a legegyszerűbb kivitelű és bizonyos rész- ben saját munkával emelt épületek 1958.

évi újrabeszerzési árán értékelve, az egyé—

ni gazdaságok 1958. évi üzemi épületállo—

mányának értéke kereken 14 milliárd fo—

rintra volt becsülhető.

Annak szemléltetésére, hogy a reprezen—

tatív adatfelvétel adatai alapján számított és az általunk alkalmazott módszerrel megállapított épületállomány—adatok kö- zött milyen eltérések vannak, példaképpen három különböző gazdasági épületfajta sűrűségi adatait hozzuk fel; az ezer ló és szarvasmarha számosállatra jutó istálló- férőhelyek száma számításaink szerint 1958-ban 40 százaléka, a száz gazdaságra jutó mezőgazdasági üzemi rendeltetésű ku- tak száma 90 százaléka, a szántó és rétte—

rület száz szántóegységére jutó szénapaj—

ták férőhely-adata pedig 113 százaléka Volt a 3000 gazdaság adatai alapján megál- lapított országos adatnak.

2. Mivel az állóeszközök értékcsökkené- sének összegét ezentúl az egész mezőgaz—

daságban egységesen, az egyéni gazdasá- gokban is az állami szektoréval egyező módon számítjuk, ezért az épület és gép—

állomány fentiek szerint kereken 23 mil- liárdra becsült értékösszege (ez magában foglalja a termelőszövetkezeti csoportok és az ún. kisegítő gazdaságok épület és gépállományát is) nem szolgálhat az ér- tékcsökkenési leírás kiszámításának alap—

jául. Erre a célra ezt az összeget redukálni kell. Az állóeszközöknek ugyanis csak kis részét szerezték be az 1958. évivel meg- egyező árszínvonalon, nagyobb részét a korábbi, jelentősen alacsonyabb árakon, legnagyobb részét pedig még a második világháború előtt vásárolták. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az utóbbiak kö- zött kétségkívül sok a felújítások ellenére is már teljesen elhasználódott, kiselejte—

zettnek minősülő állóeszköz, amelyek után további amortizáció számításának nincs helye. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyéni gazdaságok állóeszközállományának 1958.

évi újrabeszerzési áron becsült értékét je—

lentősen le kell szállítani ahhoz, hogy olyan állományértékhez jussunk, amilyen a mérleget produkáló szektorokban az ér—

tékcsökkenési leírás számításához alapul szolgálhat.

A csökkentés mértékének megállapítása azonban nehéz kérdés. Ehhez a támpontot

— az állóeszközök korát illetőleg —— a 3000

egyéni gazdaság említett 1956/57. évi üzemstatisztikájából vettük. Eszerint a növénytermelési gépek közül a fogatos Ve- tőgépeknek több, mint egynegyedét, a fogatos ekéknek, permetező gépeknek egy ötödét még 1925 előtt szerezték be a ter—

melők. Jelentős számban találhatók a gaz—

daságokban még a századforduló idején beszerzett gépek is. A növénytermelési gé- pekhez hasonlóan a takarmányelőkészitő gépeknek jelentős részét is több évtized—

del ezelőtt szerezték be: a szecskavágók- nak több, mint egynegyede, a répavágók- nak 15 százaléka 1925 előtti. A meglevő gépeknek mintegy 25—30 százalékát vásá- rolták 1945 után és kb. 30 százalékát 1935 és 1945 között. így még óvatos becslés mellett is legalább 35 százalékra tehető a gép- és felszerelésállomány kiselejtezett—

nek minősülő része.

E becslés óvatosságát mutatja, hogy pél—

dául a kisüzemek legfontosabb gépének, a íogatos ekének a számvitelben újabban elfogadott 15 éves élettartama alapján (ré—

gebben 10 év volt) az 1942. évi összeírás szerinti fogatos eke állományt, még akkor is, ha mindet 1942-ben szerezték volna be, 1958-ig teljes egészében le kellett volna már irni. Eszerint csak a háború után újonnan beszerzett fogaios ekék értékéből lehetne értékleírást számolni. Figyelembe vettük azonban, hogy a kisüzemekben ki- használatlanságuk miatt a szabályszerű időbeni élettartamukon túl is dolgoznak a gépekkel, ezért mégsem tekintettük az öSSZes kiöregedett gépet kiselejtezettnek, hanem egy részük újraértékelésével szá-v moltunk.

Az üzemi épületek koráról semmiféle adat nem állott rendelkezésünkre. A 3000 egyéni gazdaság 1957. évi helyzetével fog—

lalkozó adatgyűjtés azonban számbavette a lakóépületek korát, mivel a parasztgaz—

daságokban az üzemi épületek nagy része (főleg a legnagyobb értéket jelentő istál- lók) a lakóházakkal együtt épült, ezért a lakóházak kormegoszlását jellemzőnek le—

het tekinteni az üzemi épületeket illetően is. Eszerint az épületek 15 százalékát 1945- től 1957—ig építették, az épületek 46 száza- léka 13—50 éves. 39 százaléka pedig 50 év—

nél idősebb, ebből 8 százalék 100 évesnél is régibb. Mivel pedig a parasztgazdasá—

gok hagyományos építkezési módja mellett az üzemi épületek életkora felső hatá- rának —- számviteli szempontból —-— 50 év tekinthető, ezért —— ismét a legóvatosabb becslés mellett —- legalább az állomány 20 százalékára tehető azoknak az üzemi épü—

leteknek aránya, amelyek kiselejtezésne kerültek volna a világháború utáni újra—

értékelés esetében is.

(6)

SZEM

911

Az egyéni gazdaságok 1958. évi beszer—

zési áron kb. 23 milliárd forintra becsül- hető állományértékét tehát a fentiek ér—

telmében csökkenteni kell, mert a kiöre—

gedett állóeszközök után nem számítható értékcsökkenési leírás.

További csökkentést kell végrehajtani azért, mert a meglevő és leírtnak még nem tekinthető állomány jelentős részét nem 1958. évi újrabeszerzési áron vásárol—

ták az egyéni gazdaságok, hanem az 1946——

1957. évek közötti változó árakon; a há—

ború előtt vásárolt és még üzemben levő állóeszközöket pedig pengőről forintra át—

értékeltnek kell tekinteni. Arra természe- tesen nem volt lehetőség, hogy évről évre nyomon kövessük a beszerzéseket, és minden állóeszközt annak az évnek árán érté—

keljünk, amelyben beszerzése, illetve épí- tése történt. Ehelyett azt vizsgáltuk, hogy a nemzetijövedelem—számítás során rögzí- tett 1954. évi és 1949. évi árszínvonalon milyen értéket képviselt volna az 1958. évi árszínvonalon 23 milliárd forintra érté- kelt állóeszközállomány. Az átszámítást globális árindexekkel végeztük. Az alkal—

mazott egyéni gazdasági árindexek —— az 1958. évi átlagár százalékában —— a követ—

kezők: a gépek, járművek és berendezések esetében 1954-ben 76 és 1949-ben 51, az üzemi épületek esetében pedig 835, illetve 58,5 százalék. Az átértékelés és a —— fentiek szerint esedékesnek mutatkozó — selejte—

zés figyelembevételével az 1958. évi álló—

eszközállomány értéke az 1. tábla adatai szerint alakult.

1. tábla Az 1958. évi állóeszközállomány értéke

[különböző árszínvonalakon

1958. 1954. 1949.

Megnevezés az évi árszínvonalon (millió forint)

Gép, iárrnü és üzemi beren-

dezés ... 9 000 6 840 4 590

üzemi épület ... 14 000 11 690 , 8190

Együtt 23 000 18 630 12 780 Soloitezés a gép, jármű és

üzemi berendezés értéké-

ből (35%) ... 3 150 2 394 1 607 Selejtezés az üzemi épületek

értékéből (20 %) ... 2 800 2 338 1 638 Selejtezés összeeen 5 950 4 732 3 245 Az amortizálandó állomány

értéke : millió forintban 17 050 13 798 9 535 az 1958. évi újrabeszerzésl

áron számított érték

százalékában ... 74,1 60,0 41,5

Az állóeszközállomány bruttó értéke te—

hát, amely után az egyéni gazdaságok ál- lóeszközeinek értékcsökkenési leírását szá- mítani kell, az 1958. évi árszínvonalon be—

, szektora

csült kereken 23 milliárd forintos újrabe—

szerzési értéknek 40—60 százaléka között lehet. Ennek alapján az egyéni gazdaságok 1958. évi állóeszközeinek értékét végered—

ményben 50 százalékra, vagyis 11,5 milli- árd forintra becsültük.

Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság—

ban még nem került sor az állóeszközállo—

mánynak az 1959. évi termelői árrendezés alapján történő újraértékelésre, ezt a 115—

milliárdos állóeszközállomány-értéket el lehet fogadni. Az állóeszközök újraértéke—

lésére eddig még a mezőgazdaság szoci——

alista szektorában sem került sor. Az álló- eszközök jelenlegi értékelése pedig még, a legfejlettebb könyvelést vezető állami szektorban sem felel meg a közgazdasági elveknek, következőleg a mérlegben ki—

mutatott értékcsökkenési leírás összege sem reális. A termelőszövetkezetek álló—

eszköznyilvántartása és értékelése pedig még inkább kifogásolható a tagok által bevitt és a földalaptól átvett állóeszközök, valamint az ingyenes juttatások elszámo—

lásának bizonytalansága miatt. Nyilván—

való, hogy a mezőgazdaság valamennyi állóeszközállományának folyó áron számított értékét és az abból leveze- tett értékcsökkenési leírást) azonos, még- pedig a nagyüzemek folyó áras mérlegei- ben foglalt adatoknak megfelelő tartalom—

mal kell megállapítani. Ezért amíg a szo—

cialista szektor állóeszközeinek újraértéke—

lésére nem kerül sor, addig az egyéni gaz- daságoknál sincs helye a bemutatottól eltérő eljárásnak, illetve a fenti számszerű eredmények megváltoztatásának, Ameny—

nyiben a mezőgazdaság szocialista szekto—

rában —- amint kivánatos, inkább előbb, mint utóbb — végrehajtják az állóeszkö- zök újraértékelését, akkor az egyéni gaz- daságok állóeszközállományát is újra kell értékelni. Az újraértékelés végrehajtásá- nak menete a következő lehet: megállapít- juk az újraértékelés időpontjában meg—

levő állóeszközállomány értékét, és ehhez újra hozzáadjuk azt a részt, melyet az előbb árkülönbség címén levontunk. Ha az 1958. évi árszínvonalon számított állóesz- közállomány értékét csak a selejtezések—

kel csökkentjük, és az árkülönbségektől el—

tekintünk, az 1. tábla szerint kb. 17 mil- liárd forintos értéket kapunk. Ez mintegy 150 százaléka a jelenleg amortizálandóként elfogadott ll,5 milliárdnak. Alulról felfelé—

számítva tehát mintegy 50 százalékkal kell majd növelni az újraértékelés időpontjá- ban az egyéni gazdaságokban maradt amortizálható állóeszközök értékét ahhoz, hogy az 1958. évi újrabeszerzési árszínvo- nalon -— mely az egyéni gazdaságok álló—

eszközei esetében az 1959. évi árszinvonal-—

(7)

912

^BMW

kal lényegében azonos _; szánútott állo—

mányértékhoz vimjuaxsnnln A— nemmti jövedelem változatlan árakon történő szá- mitása során máriezt az eljárást alkalmaz- zuk; és a rendelkezésre álló támpont alap- ján szektoronként különböző mértékűnek _bocsülp hányaddal növeljük az érték;

leirás folyóáras összegét, hogy az 1953 évi termelői árrendezésnek megfelelő színvo—

nalat megközelítsük. ,

3. A nemzetijövedelem-számítás új mód- szere ,, egymástól, különválasztva kezeli a

korábban ,,egén'i és egyéb" mdaSágok

cimen összefoglalt egyéni, kisegítő és ter-

melőszövetkezeti , _csoporti gazdaságokat.

Ezért az utóbbi két csoport, vagyis a kise—

gítő, és bogmelőszövetkezeti csoporti gaz- ] Ságok állóeszközállomámvának értékét 151958. évi újrabeuemési áron 23 milli- árd forintra becsült globális értékösszeg—

ből le kell vonni. _ !

A kisegítő gazdaságok állóeszköza'illo- mánya becslésének alapja az a feltételezés

volt, hogy ezeknek viszonylag több álló-

ooznözük van, mint az. egyéni és a terme-

lőszöVetkezeti cáoporti gazdaságoknak, mert nagobb az állatsűrűségük (ide tar-

toznak ugyanis a_töldterület nélküli állat—

tartók is), és mert területük művelési ágak szerinti megoszlása olyan, hogy nagyobb arányt , képviselnek, az_ állóeszköiiáénye's kultúrák (például a szőlő). Ennek figye- lombovételével az egyéni és egyéb gazda-

ságok együttes egy kat. hold mezőgazda- sági területre (szántó-kkert-i-szőlő) jutó

különféle állóeszkötállományának értékét

olyan mértékben növeltük, , Mennyivel nagyobbnak [mutatkozott _akisegítő gazda-

ságok állatsűrűsége, szőlő területének ará—

nya stb. Igy kaptuk meg 1958. évi újraha-

szerzési áron számítva (évközepi terület és évi átlagos számosállatállomány alapján) a kisegítő gazdaságok egy_kat. hold meZő—

gazdasági területre vonatkoztatott állóesz-

szerzési áron

közállományának értékét, mely kereken 5190íorintot tott kai, man—iben az egyéni és egyéb gazdaságokban egy kat—i hold umo- gazdasági területre jutó mintegy 3000 fo- rinttalf Holdanként 5190 !orintot véve alapul, a kisegítő gazdaságok 1958. évi álióesz'közánornányának értéke (zimbe- számítva 1527 millióra volt beesülhető. Ezt az önmagat le- vonva a 23 milliárd forintból és a fennmaradó 21,473 milliárd forintot a te—

rület arányban felosztva az egyéni gawa—

ságok és a bermelőszövetkezetiw osopOrtok között 6—4 feltételezve, hogy enek állóan- közsűrúsége lényegében ugyanazon a min—

vonalon Van a— a bennelószövetkozet—i om—

partok állóeszközállománya kb. 545 mil- Im forintra, az egyéni gazdaságoké pedig köiel BL milliárd forintra.— tehető._

_ A femalőszövetkezeti háztáji'gazdasá—

gok 11958. évi állóeszközállományát a fen- tihez hasonló módon becsültük fel. Kiin-

duiáSi'álapul a gép- és eszközállomány be—

kintetébén az 1935. évi országos mező-

gazdasági iiz'emstatisztikái adatfeWételnek

az égy kat. hold összterületen aluli, gazda-

ságok állományára vonatkozó adatait fo-

gádtuk el, az épületállomány becslését pe—

dig aztegyéni gazdaságoknái alkalmazott

éljáráshoz hasonlóan a háztáji gazdaságok

_sáükségl'éte' alapján végatük. Tekintatel am, hogy a háztáji gazdáságok áliátsürd—

vége is lényégese'n nagyobb, mint az egyé-

nieké, az egy két. holdi háztáji mezőgazda- sági területre jutó állóeozköZök értéke 1958. évi újrabeszerzési áron számítva szintén nagyobb, mint az egyéni gazdasá-

gokban; számításaink szo—rint 3740 torint,

a kereken 100 000 kat. hold évközepi terü-

letre számítva pedig összesen 374 millió forint volt 1958-ban.

Az összefoglaló adatokat a 2. tábla tar—

talmazza.

:. tábla A telles üzemi épület—,— gép— ét maatmdny értéke usa-nun a kisüzemeköen

A termelő-

; A háztáji szövetkezeti A kisegítő Az egyéni

Megnove'zéo Hai—tuggyam csoport! __

gazdaságokban 1958. évi újrahaszerzési úron

Egy kat. holdra jutó _

gép, jármű és berendezés ... forint. 578 1172 1656 l 172 üzemi épület . . . , ... forint 3162 1821 3635 _ 1 821

Evita" * forint 3740 2993 5191 2 993

Összesen '

gép, iármii ég borondolés ... millió

_ forint 58 _ 213 487 8 307

üzemi épület ... millió

, _ fo'rint. 316 382 1040 12 919

Együtt millió

hmm. 374 545 1627 21 226

(8)

SZEHLE

A termelőszövetkezeti csoporti, a háztáji és a kisegítő gazdaságok állóeszközállomá—

nyának 1958. évi újrabeszerzési áron szá- mított értékét ugyanolyan mértékben re—

dukáltuk, mint az egyéni gazdaságokét, mert nincs semmi ok arra, hogy e négy hasonló jellegű (lényegében kisüzemi) gazdaságcsoportban az állóeszközállomány korában és beszerzési árszinvonalában lényeges eltéréseket tételezzünk fel, de le—

hetőség sem lett volna az esetleges eltéré—

sek számbavételére. Az értékcsökkenési leírás összegét természetesen a redukált állományértékekből kellett számitani, mert ez felel mega számvitelben alkal—

mazott eljárásnak.

4. A továbbiakban megoldást kellett ke—

resni az állóeszközállomány időbeli válto- zásának nyomonkövetésére. Ez a mező—

gazdaság szocialista átszervezésének ide—

jében átmenetileg különös gondot igényel, mert összefonódik a termelőszektorok kö- zötti mozgással. Véleményünk szerint tu—

lajdonképpen az állóeszközök szektorok közti mozgásának nyomonkövetésében rejlik a kérdés lényege, mert ezekben a gazdaságcsoportokban az állóeszközállo—

mány más természetű változásával átme- netileg alig kell számolni. Az egyéni gazdaságokról ugyanis nem lehet feltéte—

lezni, hogy állóeszközállományuk bővíté- sére törekednének, a kisegítő és a háztáji gazdaságok keretei között pedig csak any—

913

változik. Az indokolt kiselejtezések töme—

gét az 1958. évi állóeszközállomány becs—

lésénél már elszámoltak, ezért a megma—

radt legszükségesebb felszerelésekböl egyelőre további selejtezéssel számolni nem kell. így tehát becslésünkben csak az egyes szektorok körének szűkülése, illetve bővülése idézi elő voltaképpen állóeszközállományuk változását. Feltéte- lezéseink helyessége egyedül a termelő- szövetkezeti csoportok gazdaságainál lehet vitás, de az utóbbiak kis mérete miatt —-—

az egyszerűség kedvéért -— ezekre is a fenti feltételezéseket alkalmaztuk.

Ezeknek a meggondolásoknak alapján az 1959. évi állóeszközállomány becslése az egyes szektorok évközepi mezőgazda—

sági területének és az egy kat. holdra jutó állóeszközállomány értékének figye—

lembevételével történt. A termelőszövet—

kezeti csoportok gazdaságaiban, továbbá az egyéni és kisegítő gazdaságokban az 1958. évi állománysűrűséget 1959—re is érvényesnek tekintettük. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek háztáji gazdaságai—

ban viszont az egy kat. hold mezőgazda- sági területre jutó állomány értékét az ál—

latsűrűség jelentős növekedésére tekintet—

tel az indokolt mértékben növeltük. Ha- sonló módszerrel megkíséreltük az 1960.

évi állóeszközállomány felmérését is.

Az 1958., 1959. és 1960. évi állóeszköz- nyiban van gazdasági alapja a bővítés— állomány értékét a 3. táblában foglaltuk

nek, amennyiben termelési szerkezetük össze. '

3. tábla Az üzemi épület-, gép- és járműállomány értékének alakulása

A termelő—

A háztáji szövetkezeti A kisegítő Az egyéni csoporti

Megnevezés

Együtt.

gazdaságokban a mindenkori bekerülési áron (millió forint)

1958. évben ... 187 272 764 10 613 11 836 1959. évben ... 1 062 142 673 8 502 10 379 1960. évben ... 2 451 46 618 4 005 7 120

Változás

1958—1959. között ... % 875 — 130 _— 91 -— 2 111 — 1 457 1959—1960. között ... %— 1 389 — 96 —— 55 —— 4 497 e— 3 259 1958—1960. között ... %— 2 264 — 226 — 146 — 6608 — 4 716

A négy gazdaságcsoport együttes álló—

eszközállományának értéke látszólag 1959—

ben kereken másfélmilliárd, 1960—ban pe—

dig 3,2 milliárd forinttal csökkent. A va—

lóságban azonban nem egészen ez tör—

tént. Ugyanis a csökkenés ebben az eset—

ben nem jelenti az állóeszközök tényleges megsemmisülését, illetve kiselejtezését, hanem csak annyit, hogy egy részük a ter—

8 Statisztikai Szemle

melés színvonalához és szektorális szerke—

zetéhez képest feleslegessé vált, továbbá, hogy az egyéni gazdaságok állóeszközeiből nemcsak a háztáji gazdaságok gyarapod- tak, hanem azoknak egy részét a termelő- szövetkezeti közös gazdaságok vették át. A termelőszövetkezetek által átvett állóesz—

közök ——- üzemi épületek és gépek —— ér- téke 1959-ben a Magyar Nemzeti Bank

(9)

914

SW

adatai alapján becsülve például kb. 200 millió forintra volt tehető. Ezenkivül figyelembe kell venni azt is, hogy 1959 to- lyamán a mezőgazdasági termelőszövetke—

zetek állatállományának évi átlagban kö—

zel egytizedét átmenetileg a háztáji gazda—

ságokban tartották, és ennek állóeszköz—

szükségletét -- a háztáji gazdaságok, saját üzemi állóeszközein kívül -— kb. 150 mil—

116 forintra becsültük. Ennek a két tétel- nek a figyelembevételével ez egyéni és az egyéb gazdaságok 1959—ben feleslegessé vált épület- és génállományának tényle- ges értékét 1,1 milliárd forintra lehet be—

csülni.

A négy gazdaságcsoportban tehát az ér—

tékcsökkenési leírás kiszámításának alap-

jául szolgáló üzemi épület-* és gépállo- mény együttes értéke közel másfélmilliárd forinttal csökkent, de a cs'ökkenésből 350 millió forint értékű állomány a mező—

gazdasági termelős'tzövetkezetek közös gazdaságaiba került, ezért ennek amorti—

zációját ott kell elszámolni.

Az 1960. évben a fenti értelmezés szerint a mezőgazdaságban további 2,9 mil- liárd forintra lehet becsülni a feleslegessé vált állóeszközök értékét, ha az egyéni gazdaságole a termelőszövetkezeti kö- zös gazdaságokba bevitt állóeszközök érté- két —— feltételezve, hogy az 1959. és az 1960. évben a termelőszövetkezeti közös mezőgazdasági terület gyarapodásával ezo—

noa arányú állóeszközbevitel járt együtt -— kb. 360 millióra tesszük, az ideiglene—

sen a háztáji gazdaságokban tartott közös állatállomány állóeszközszükségletét pedig elhanyagolhatónak tekintjük.

Mindenképpen számolni kell azzal, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakí—

tása nemcsak hatalmas beruházásokat tesz szükségessé, illetve nemcsak azzal jár, hanem bizonyos —— a beruházásoknál min-

denesetrewkiaebb mértékű —- állóeszköz—

kiesést is von maga után. Ezért az új be—

ruházások nem jelentik teljes egészükben a termelő kapacitás bővítését, hanem egy részük a kieső kapacitás pótlására szolgál.

A kieses az épület- és gépvagyonból .—

mint láttuk — nem jelentéktelen, jóllehet, nagyüzemekben nagyrészt használhatat- lan, elavult stb. épületekről és gépekről van szó. Az 1960. év végéig folyó, áron számítva kb. 4 milliárd forint értékű álló- eszköz vált feleslegessé, és értékük a me zőgazdaság szocialista átszervezésének teljes befejeztével -—— becslésilnk szerint még kb. 2,2 milliárddal, összesen tehát 6,2 milliárd forintra emelkedik. A termelő—

szövetkezetek és a háztáji gazdaságok ál- tal átvehető állomány értéke pedigvössze- sen kb. 1,0', illetve 3,5 milliárdra növek—

szik, feltéve, hogy az eddigi mértékben veszik át az egyéni gazdaságok feleslegessé van épület— és gépállományát, és feltéve, hogy a termelőszövetkezeti csoportok és a kisegítő gazdaságok területe nem csökken tovább, tehát ott nem válnak feleslegessé további állóeszközök. Az 1959. évi válto—

zatlan árszínvonalon a fenti 6,2; milliárdos kiesés jelentősen, mintegy 50 százalékkal nagyobb összeget, kb. 9,3 milliárdot tesz ki bruttó értékben. (Ha meg lehetne állapi- tani a feleslegessé váló állománynak az időközi amortizációval csökkentett köny—

velési nettó értékét, akkor nyilván jóval alacsonyabb összeget kapnánk) Magyar—

országi körülmények között ennek a viszonylag kisebb összegnek kiesése a nem—

zeti vagyonból sem lehet közömbös. Ezért kérdés, hogyan lehetne a feleslegessé váló kisüzemi állóeszközöket vagy azoknak leg—

alább egy részét mégis hasznosítani a nép- gazdaság számára. Ennek a kérdésnek a tárgyalása azonban már meghaladja e ta—

niilinányunk kereteit.

A magyar malomipar koncentrációja és termelésének gazdaságossága

MOLNÁRFI TIBOR

A modern malomipar mintegy 120 éves múltra tekint vissza. Hosszú ideig hazánk- ban az egyik legfejlettebb iparág volt:

1913—ban a gyáripar termelési értékének 21 százaléka, az erőgépek teljesítőképes—

ségének 11 százaléka a malomiparra ju- tott, a malomipar helyzetéről rendszeres adatszolgáltatások számoltak be. E cikk- ben részben a modern malomipar kialaku- lását és az ezzel együttjáró koncentrációt,

részben pedig a malomipar jelenlegi hely—

zetét, a termelés további koncentrációjá—

nak és gazdaságosságának kérdését kivá—

nom vizsgálni.

1. A TEnMELEs KONCEN'I'RÁCIÓJ'A Es CENTRALIZACIÓJA IMG-IG

A malomipar koncentrációját és centra—

lizácíóját az iparág sajátosságaiból adódó néhány jellemző tulajdonság befolyásolta.