A mezőgazdaság és az élelmiszeripar exportorientált fejlesztése

A MEZÓGAZDASÁG ÉS AZ ELELMISZERlPAR EXPORTORIENTÁLT FEJLESZTÉSE

DR. ÁRVA LÁSZLÓ —- DR. ELlÁS ANDRÁS

A világ élelmiszer-termelésében és a mezőgazdasági termékek piaci helyzeté- ben bekövetkező egyensúlyi zavarok. a gazdasági tisztánlátást nehezítő árarány—

változások és az energiaválság hatására természetes, hogy a hatodik ötéves terv és a távlati terv kidolgozása során a gazdaságirányítás különböző szintjein, valamint az egyes tudományos fórumokon is esetenként eltérő nézetek fogalmazódnak meg a népgazdasági ágazatok szerepével kapcsolatosan, s az élet által felvetett új prob- lémák mellett gyakran azokat a kérdéseket is újból elő kell venni és át kell értékel-

ni, amelyeknek megoldását korábban már megtalálni véltük.

Ebből kiindulva a következőkben a mezőgazdasági és élelmiszeripari külkeres- kedelmi forgalom növelésének a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével összefüggő néhány olyan kérdését fogjuk érinteni, amelyeknek megnyugtató meg- válaszolása elengedhetetlen a jövő helyes megítélése szempontjából.

A MEZÖGAZDASÁGI ÉS ÉLELMlSZERl—PARI TERMÉKEK KIVITELE

A hazai élelmiszer—termelő ágazat — amellett. hogy az alapvető termékekből

képes volt a lakosság egyre növekvő szükségletének, valamint a mezőgazdasági nyersanyagot feldolgozó iparágak nyersanyagigényének kielégítésére — nem lebe- csülendő volumenű. külső piacokon is értékesíthető termékeket állított elő.

Az exportált termékek volumennövekedésének, a kiviteli szerkezet változásának, valamint a világpiaci árak emelkedésének hatására az ágazat kivitele az elmúlt 20

évben -- az 1976-es és az 1978—as évektől eltekintve — állandóan nőtt. részesedése az összes népgazdasági kivitelből azonban 1960 és 1978 között lényegesen nem vál—

tozott. 21 és 24 százalék között ingadozott. Élelmiszer-kivitelünk átlagos növekedési üteme az elmúlt évtizedben a világ agrárkivite'l'e átlagos növekedési ütemének fe—

lelt meg, s 1978-ban a világ élelmiszer-kivitelének mintegy 1 százalékát tette ki.

A szocialista és a nem szocialista országokba irányuló exportunk 1960-tól 1974—

ig töretlenül emelkedett. 1978—ig a szocialista országokba irányuló kivitelben 1976- ban és 1978—ban következett be visszaesés. míg a nem szocialista országokba irá-

nyulóban 1975-ben, 1976-ban és 1978-ban.

A két országcsoportba irányuló export növekedési üteme ingadozott. 1970-ig a két országcsoport részesedése az ágazati kivitelben közel azonos volt. azóta a szocialista országok részesedése növekedett. Mindezek hatására jelentősen válto- zott az ágazat részesedése az egyes országcsoportokba irányuló összes kivitelben is. Az összes szocialista viszonylatú kivitelben a mezőgazdaság és élelmiszeripar

DR. ÁRVA —— DR. ÉLIÁS: MEZÓGAZDASÁG ÉS ÉLELMlSZERlPAR

863

1960-ban 15. míg 1975-ben és 1977—ben 20, 1978—ban pedig mintegy 18 százalékkal részesedett.

A tőkés országokba irányuló összes kivitelben — a többi népgazdasági ágazat kivitelének nagyobb ütemű emelkedése folytán — ez az arány 40 százalékról 28

százalékra csökkent. 1977—ben a fejlett tőkés országokba irányuló népgazdasági ki—

vitelből az ágazat 30 százalékkal, ezen belül a közös piaci országokba irányuló ex—

portban 342 százalékkal. a fejlődő országokba irányulóban csaknem 20 százalék—

kal részesedett. 1978-ban a fejlett tőkés országokba irányulóban 30.7, a fejlődő or- szágokéban 25,4 százalék volt az ágazat aránya.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat kivitelének legnagyobb része 1977—

ben a Szovjetunióba irányult, majd a Német Szövetségi Köztársaság, a Német De- mokratikus Köztársaság. Olaszország és Csehszlovákia a sorrend.

Elszámolási viszonylatonként vizsgálva megállapítható. hogy az elmúlt 18 évben gyorsabban növekedett a rubel. s lassabban a nem rubel elszámolású élelmiszer- kivitel. Ezen belül 1970 és 1978 között a nem rubel viszonylatú export növekedésének üteme megelőzte a rubel elszámolásúét.

Abban, hogy a nehezedő külső piaci körülmények ellenére is sikerült összes és viszonylatonkéntí élelmiszer—kivitelünket általában emelni. a mezőgazdasági és élel—

miszeripari termelés jelentős növekedése játszotta a főszerepet. Az 1977. évi kivitel például kétszerese volt az 1970. évinek, és a növekedés 53 százalékos volumen—, il- letve 36 százalékos árszintemelkedés eredménye volt.

Meg kell jegyezni, hogy kivitelünk értékének jelentős növekedésében a meny—

nyiségi szemlélet. azaz nem egy esetben az export minden áron való fokozását kí- vánó követelmények hatásai is jelentkeznek. Az objektív, illetve a szubjektív ténye- zők gyakran egymással is ellentétesen ható együttes hatásaként időnként mutat—

kozó túltermelési jelenségek. valamint a diszkriminációs intézkedések és egyik-másik ország termelésében megnyilvánuló autarchikus vonások ellenére gyakorlatilag ki—

használtuk az élelmiszerek iránti igények általános növekedése, a fogyasztás szer—

kezeti változása, továbbá az egyes élelmiszerek termelése növelésének nehézségei következtében jelentkező külső piaci keresletet. Nagyobb gondok és problémák csak

a Közös Piac élőmarha—, és marhahúsimportot korlátozó 1974. évi intézkedései nyo—

mán keletkeztek. Ekkor átmeneti megtorpanás. fennakadás következett be e termé—

kek kivitelénél, ezért piacváltásra és piacbővítésre volt szükség. Elsősorban a Szov—

jetunióba, majd a közel-keleti olajtermelő országokba irányuló élőmarha- és már—

hahús—szállítások révén sikerült az értékesítési gondokat megoldani. A Közös Piac intézkedései azonban igen kedvezőtlenül hatottak az élőmarha— és a marhahúspi- acra, végsősorban az árakra. Mindez jelentős mértékben csökkentette az export—

őrök. így hazánk devizaárbevételét.

A kialakult világpiaci helyzetben a tőkés országokba irányuló élelmiszer—kivite—

lünk növelését az exporttermékek'viszonylog széles, közel 1000 terméket tartalmazó köre 5 az ebből adódó piaci alkalmazkodó képességünk tette lehetővé. A nagyobb volumenben exportált mintegy 32 termék (például vágóállat, borfélék, búza, vágott baromfi, kukorica, gyümölcs, főzelékkonzerv és paradicsomkonzerv. nyers növényi olaj és zsír stb.) mellett az ágazat a külkereskedelem rendelkezésére bocsátott olyan más termékeket is. amelyekkel lehetővé vált a különböző termékeknél mutatkozó.

(: tőkés értékesítésből származó kiesések pótlása. Ezek között megemlíthetjük az élő és a vágott nyulat, a tenyészbaromfit. a tenyésztojást, a libamájat. a tollat és a pelyhet, a galambot, egyes növényi magokat és vetőmagféléket, a nádat stb. Ezek

közül több termék jelenleg már nem rubel viszonylatú kivitelünkben ,,nagy cikk-

nek" számít. 10 millió dolláron felüli árbevétellel.

864 DR. ARVA LÁSZLÓ — DR. rsuAs ANDRÁS Az ország mezőgazdasági kivitelének töretlen növelésében s bizonyos esetekben a tőkés piaci igényekhez való jobb alkalmazkodásunkban is meghatározó szerepe volt a szocialista országok élelmiszer—keresletének. Az elmúlt 20 évben ugyanis. kü—

lönösen 1970 óta a KGST—ben részt vevő országok (elsősorban a Szovjetunió), de a KGST—hez nem tartozó szocialista országok együttes kereslete is csaknem minden

termékből, de mindenekelőtt gabonafélékből és állati termékekből meghaladta ex-

portlehetőségeinket. A negyedik ötéves terv időszakában gyakorlatilag ez volt a 'helyzet már a friss és a feldolgozott zöldség- és gyümölcsfélékre vonatkozóan is.

Az elmúlt két évtizedben mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésünk és ki—

vitelünk növelésének alapvető feltételét jelentették a szocialista országok egyezte- tett közép— és hosszú távú tervei s az ezekre épülő külkereskedelmi megállapodá—

sok. a hosszú lejáratú szovjet—magyar zöldség- és gyümölcsszállitási egyezmény és a Szovjetunióval. a Német Demokratikus Köztársasággal és Csehszlovákiával kö- tött különböző konstrukciós megállapodások. Termelésfejlesztési célkitűzéseink meg- alapozását, illetve — a termékeink iránti keresletből adódóan —— az értékesítési biz- tonságot növelték az érdekelt KGST-országokkal a negyedik ötéves tervidőszak má- sodik felében a vetőmag— és a bortermelés szakositására vonatkozó megállapodá—

sok is. Mindezek hozzájárultak ahhoz. hogy legfontosabb termékeink kivitelében a szocialista országoknak jelentős szerep jut. Ez mindenekelőtt a búza, a vágóser- tés, a gyümölcsfélék. ezen belül az alma. a borok, a vágómarha. valamint a zöld—

ség- és főzelékfélék exportjára vonatkozik.

Az 1973 óta bekövetkezett világgazdasági változások, a külkereskedelmi csere—

arány romlása, az extenzív fejlesztés tartalékainak kimerülése, a hatékonyság nö- velése. a külkereskedelmi versenyképesség fokozása. tehát a gazdálkodás külső és belső körülményeinek változása parancsolólag veti fel. hogy az eddigi tapasztala—

tok felhasználásával az ágazat külkereskedelem-centrikus fejlesztését napirendre tűzzük.

A MEZÓGAZDASÁGI ÉS ÉLELMlSZERIPARl TERMÉKEK BEHOZATALA

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés, a belső fogyasztás. valamint a ki—

vitel és a beszerzési árak változásának együttes hatására az élelmiszerek behoza- tala is gyors ütemben növekedett.

A népgazdasági behozatal (értékben) 19óO-hoz képest 1975—re 5.6-szeresére, a mezőgazdasági és élelmiszeripari terméké pedig csaknem ó—szorosára nőtt. A me-

zőgazdasági és élelmiszeripari behozatalon belül gyorsabban (közel 8-szorosára)

nőtt a nem kompetitív termékek (déligyümölcs, kakaó, kávé stb.) importja. 1970—hez viszonyitva 1977—ben a népgazdasági behozatal 239 százalékra, míg a mezőgazda-

sági és élelmiszeripari több min t 2-szeresére emelkedett.

Az ágazati import 1978-ban az előző évinél értékben 10 százalékkal kisebb volt, főleg a behozatali árak. mindenekelőtt egyes fehérjetakarmányok és a kávé

árának csökkenése következtében.

Az ágazati behozatalt a belföldi termelés nagysága, a takarmányféleségek

iránti fokozódó igények, a déligyümölcsök és élvezeti cikkek behozatalának emel-

kedése. majd a negyedik ötéves tervidőszak cukorimportja és a beszerzési árak vál—

tozása befolyásolta lényegesen.

Az 1960 és 1975 közötti időszakban a mezőgazdasági termékek behozatala 2.5- szeresére, az élelmiszeripari termékeké ugyanakkor 7-szeresére nőtt. Főként a nö—

vényi fehérjék, a cukoripari termékek. valamint a sör importja emelkedett.

MEZÓGAZDASÁG es ÉLELMISZERIPAR 865

A behozatal viszonylati összetétele is megváltozott. 1960—ban még az ágazati behozatalnak közel 63 százaléka, 1977—ben pedig csupán 152 százaléka szárma-

zott szocialista országból. Ugyanakkor a fejlett tőkés országok az ágazat import-

jából 33. a fejlődő országok pedig csaknem 52 százalékkal részesedtek. Az arány- eltolódást alapvetően a piaci beszerzési lehetőségek változásai idézték elő.

Az elmúlt években a behozatal 15—20 százalékát olyan nem kompetitív termé- kek tették ki. amelyek nálunk talaj-, klimatikus és egyéb adottságaink miatt nem

termelhetők meg. Ilyenek a déligyümölcsök. egyes fűszerek, a kávé. a kakaó, a ten-

geri hal stb. Ezek aránya 1976—ban a kávé árának jelentős emelkedése következ- tében 26,5 százalékot tett ki. 1977—ben ezen behozatal értéke meghaladta a 10 mil-

liárd forintot, 1978—ban pedig csaknem 8 milliárd forint volt.

Az ágazati importnak mintegy felét olyan termékek adták az elmúlt 20 évben.

amelyeknél _a, behozatal a hazai termelés egyenetlenségeit. ingadozásait egyenlí—

tette ki. Ezek a termékek például a búza, a kukorica. a cukor, a burgonya. a sertés—

hús, a vaj és a zsír voltak. Az elmúlt 20 év tapasztalata egyértelműen bizonyította.

hogy ha ezekből a termékekből a hiányzó mennyiséget a Szovjetunióból nem tud-

tuk beszerezni, akkor ezeket a termékeket -—- bizonyos mennyiségű rizs, esetenként burgonya kivételével — többnyire csak nem rubel elszámolású viszonylatból lehe- tett beszerezni.

Az ágazat importjának harmadik csoportját azok a termékek alkotják, amelyek- nek termelése fokozható ugyan itthon, de a termelés növekedése nem tud lépést tartani a rohamosan növekvő termelői és fogyasztói szükségletekkel, s a szükséglet hosszú távon sem elégíthető ki hazai termelésből. Ezek közül egyes termékek ter- melése növelésének korlátai vannak (például a növényi eredetű fehérjék), vagy a termelés növelése kockázatos (például a rízsnél), vagy a választékbővítés indokolja az importot. E csoportba sorolhatók például a növényi és állati fehérjék, egyes ve—

tőmagvak. tenyészáilatok, a rizs, a sör, a feldolgozott zöldség- és gyümölcsfélék, egyes ital- és édességfélék.

A felsorolt termékek együttes behozatala gyors ütemben nőtt. különösen a me- zőgazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztését szolgálóké. E termékek dön- tően nem rubel. míg a rizs egy része és a választékbővítést szolgáló termékek első—

sorban rubel viszonylatból kerültek hozzánk. A legnagyobb volument a növényi és állati eredetű fehérjék képviselik: az import értéke 1977-ben meghaladta a 9 mil—

liárd, 1978—ban pedig a 8 milliárd forintot. Ezek szerepe közismert az iparszerű ál- lattenyésztésben. az egységnyi termékre eső takarmányfelhasznólásban. azaz a ta—

karmányhasznosulás fokozásában.

Nőttek az igények a vetőmagvakból, szaporítóanyagokból, egyes években te- nyészállatokból is.

Az ágazat nem rubel viszonylatú importjának gyors ütemű emelkedése és nagy- sága az importtal való takarékosság fontosságára irányítja a figyelmet. Arra kell törekedni, hogy ahol ez közgazdaságilag indokolt, a népgazdasági termelés további fokozása és az élelmiszeripari feldolgozó kapacitás bővítése az import emelkedési

ütemének vagy esetleg volumenének csökkentését segítse elő.

A MEZÖGAZDASAGI ES ÉLELMlSZERIPARI ÁGAZAT KULKERESKEDELMI FORGALMÁNAK EGYENLEGE

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kiviteli—behozatali egyenlege azt mutatja meg, hogy a hazai élelmiszer—termelés milyen mértékben tudja kielégíteni a belső fogyasztást és a termelés igényeit. illetve ezen termékekből jut-e exportra

45 Statisztikai Szemle

866 DR. ÁRVA LÁSZLÓ '— DR. ÉLIÁS ANDRÁS;

vagy nettó behozatal van. Ez azíegyenleg érzékelteti tehát, hogy az ágazat aktív

vagy passzív devizatermető-e. , " f -

- Az éleimisze'rek—f kivitele 1960-ben mindössze 1.1 milliárd, 1975-ben pedig már 6.4 milliárd devizafo'rinttal volt nagyobb, mint azok behozatala. 1975-ben az egyen-' leg csaknem 253 milliárd forintot tett'öki, 1976—ban alíg haladta meg a 23 milliár-

dot. míg 1977-ben 25,1 milliárd forintot ért el. Az utóbbi években az aktívum 70——

80 százaléka (1975—ben 78,7. 1976-ban 86.8, 1977—ben pedig 94,8 százaléka) a szo- cialista országokkal folytatott külkereskedelemből származott.

'A nem rubel elszámolású forgalmon belül a fejlődő országokkal folytatott éjel- miszehkereskedelem egyenlege passzív, amit az élvezeti cikkek, valamint a növényi és állati eredetű fehérjetakarmányok jelentős behozatala idéz elő. Ugyanakkor az ágazat devizakitermelő szerepe figyelemre méltó a fejlett tőkés országok viszonyla—

tában. . *

*Az alapvető ágazati szemléletű külkereskedelmi egyenleg mellett kiszámítható- egy komplexebb és az értékképzést jobban szemléltető egyenleg is. Ez esetben a- mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés anyagi—műszaki alapjának bővítése ér- dekében behozott gépek és ipari anyagok —— beleértve a fűtőanyagokat is - érté—v kével csökkentve, illetVe az idehaza meg nem termelhető mezőgazdasági és élei—

miszeripari termékek (déligyümölcsök. fűszerek, kávé. kakaó stb.) értékével növelve—

ún. korrigált ágazati egyenleget mutatnak ki. Az így kialakított egyenleg azt jelzi,.

hogy mennyivel múlja felül alágazat exportja az egész ágazat termeléséhez szük—- séges import nagyságát.

' Az ilyen jellegű számításokhoz a nyilvántartások, statisztikák további javítására,

az ágazati kapcsolatok mérlegének tov ábbi" részletezésére lenne szükség. A j elenieg' rendelkezésre álló adatok alapján végzett számítások azt mutatják, hogy a mező-

gazdasági és élelmiszeripari ágazat korrigált egyenlege 1978-ig mindkét főviszony—

latban aktív volt.'1978—ra az aktívum rubel relációban lényegesen csökkent. Ennek az a magyarázata, hogy a kávé. a kakaó, a déligyümölcs stb. értéke korrekciós de—

vizakiadási tényező, s ennek nagysága csaknem megegyezik az ágazati termelés—

hez szükséges dollár és egyéb elszámolású behozataléval. Az ilyen jellegű egyen- legSzámítások jobban érzékeltetik adott ágazat .,valós" devizakitermelő képességét.

s méginkább rávilágítanak arra, hogy a devizakitermelő képesség nem független adott ágazat és a vele kapcsolatos ágazatok népgazdaságban elfoglalt együttes

súlyától, valamint a vertikális blokkban kialakult arányoktól.

Bárhogyan is számítjuk azonban az egyenleget, könnyen bizonyítható, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat eddig nemcsak a termelése fejlesztéséhez szükséges import értéket fedezte, hanem hozzájárult más népgazdasági szükségle—

tek kielégítéséhez is. Különösen így van ez akkor, ha figyelembe vesszük azon áruk-—

nak a körét'is. amelyek ugyan az ágazati importban szerepelnek, de amelyeket más népgazdasági ágakban használnak fel, vagy amelyeknek alapanyaga az ágazatból származik. de a feldolgozott termék kiviteli értéke más ágazatban jelenik meg.

Mindent egybevetve, bármelyik módszer szerint számítjuk is ki az egyenleget. a—

kitermelt deviza volumene, annak nagyfokú ingadozása bizonyítja. hogy a mező—

gazdasági és élelmiszeripari ágazat csak mérsékelhette a nem rubel viszonylatt'r külkereskedelmi mérleg feszültségeit. A jövőre vonatkozóan pedig figyelemre méitó, hogy a termelés fokozása, a kivitel szerkezetének módosulása tovább növeli a me—

zőgazdasági és élelmiszeripari ágazat import eredetű anyagráfordításait mind rubel, mind pedig dollárelszámolási viszonylatban. Az ágazat által kitermelt deviza nettó volumene tehát az import célszerűbb felhasználása mellett is csak a kivitel bővülése

révén növelhető.;

MEZÓGAZDASÁG ÉS ÉL ELM lSZERl PAR

867

A TÖKÉS VlLÁGPlACl ÁRAK ALAKULÁSA ES HATÁSA MEZÖGAZDASÁGI ÉS ÉLELMlSZERlPARl KlVlTELUNKRE

Az ágazat külpiaci értékesítési lehetőségeit vizsgálva nagy figyelmet kell szen—

telni a tőkés világpiaci árak alakulásának és várható tendenciáinak. A tő—

kés világpiaci árakkal való foglalkozás azért is különösen fontos, mert -— mint isme—

retes —— 1975 januárja óta a rubel viszonylat árai is évente követik a tőkés világ—

piaci árak mozgását, és így azok hatása a KGST-országok közötti forgalomban vi- szonylag gyorsan jelentkezik.

!

A világpiaci áralakulás áttekintése érdekében mindenekelőtt az árak alakulá—

sának irányzatára, tartósságára. az egymással összefüggő árak — termelőeszközök és termék, vertikálisan kapcsolódó termékek, versenytermékek - arányának válto- zására kellene választ kapnunk. Ennek az igénynek a kielégítése azonban sok ne-

hézségbe ütközik.

_

A világpiaci ármozgások terén való tisztánlátást többek között a rövid távú, az egyes évek közötti, illetve az éven belüli ingadozások akadályozzák. A termés- eredmények és következésképpen az árak nemcsak az időjárás. hanem a termelők termelést növelő vagy korlátozó döntéseik hatására is ingadoznak. A hiányos, sok—

szor ellentmondó, a világtermelés csupán egy részére vonatkozó árak alapján rövi- debb távon igen nehéz eldönteni, hogy az árváltozások mennyiben jeleznek olyan új tendenciákat, amelyeknek felismerése elsőrendű fontosságú, illetve hogy meny- nyiben rövid távú ingadozásokról van szó, amelyeket a távlatokra vonatkozó tisztán- látás érdekében feltétlenül ki kell szűrni.

A kereslet és a kínálat területén jelentkező és az előbbiekben körvonalazott tényezőkön kivül -— különösen az utóbbi években — jelentős torzító tényezőként je—

lentkezett a nemzetközi cserearányok és a devizaparitások módosulása. Az egyes tőkés országok nemzetgazdaságónak területéről egyre inkább a világpiacra is át—

hatoló infláció, valamint a különböző országok inflációs rátájának eltérései és az ezt befolyásoló gazdaságpolitikai intézkedések ugyanis nagymértékben módositot-

ták a legfontosabb tőkés devizák arányát.

-

Az agrártermékek világpiaci ára 1971 és 1977 között igen erősen növekedett.

A tőkés világ exportárindexe i971—től 1978. l—lll. negyedévig 2.3—szeresre, az ösz- szes exporté pedig 2,4—szeresre emelkedett az Egyesült Nemzetek számításai szerint.

Az élelmiszerek és más termékek világkereskedelmi árai alakulásának jellege és a befolyásoló tényezők lényegesen eltérnek egymástól.

A nem mezőgazdasági termékek árainak emelkedésében fordulópontot a kő—

olajárak 1974. évi példátlan emelkedése jelentett. 1974-ben az árszínvonal az előző évinek 3.5-szeresére nőtt. Ez az erőteljes változás a nyersanyagok és az ipari ter- mékek árszintjét befolyásolta, és a világpiaci árszint folyamatos emelkedését ered—

ményezte.

A közvetlenül vagy közvetve élelmezésre fordított termékek — élelmiszerek, to—

karmányok stb. — árának emelkedésénél viszont az egyéb tényezőknek volt na- gyobb súlya. Ezek közül a demográfiai robbanásként jellemzett gyors népességnöve- kedésre. a népesség növekvő táplálékigényére, a szerkezetváltozás tartós tenden—

ciájára, az állattenyésztési ciklusok és nem utolsósorban az időjárás okozta terme—

lésingadozások hatására célszerű utalni. Ezek következményeként az élelmiszerárak 1971 és 1974 között többé—kevésbé az egyéb világpiaci árakkal párhuzamosan emel—

kedtek, ezután azonban kissé csökkentek, majd újra emelkedtek, de emelkedésük mértéke 1975 és 1978 között lényegesen elmaradt a többi ágazat áraiétól.

Az 1970—es évek közepén úgy látszott, hogy a mezőgazdasági termékek világ- piaci helyzete, relatív színvonala tartósan javulni fog. s lényegileg megszűnik az

6'

868 DR.. ÁRVA LÁSZLÓ - DR. EUÁS ANDRÁS

árollő. Azóta azonban az ipari termékek árának folyamatos emelkedése és számos mezőgazdasági termék árának visszaesése megállította ezt a folyamatot. de a me- zőgazdasági termékek világpiaci relativ árszinvonala általában jelenleg is maga—

sabb. mint az árrobbanás előtt volt:

-— az 1971 és 1978 közötti években az árarányok állandóan kedvezőbbek voltak. mint 1971 előtt;

— a cserearány javulása 10 százalék körül van:

-- két időszakban — 1973—1974-ben és 1977—ben — az átlagosnak 2—3-szarosát kitevő cserearány-emelkedés következett be :

— az 1973—1974. évi kedvező cserearány a gabonaárak erőteljes emelkedésének az eredménye volt (a búza ára 1973—ban 100, 1974-ben 50 százalékkal nőtt. így két év alatt a világméretű kedvezőtlen terméseredmények halmozódásának hatására 3-szoras áremelkedés

következett be); _

— a mezőgazdasági termékek árának 1977. évi kedvező alakulása —- az előbbivel ellen- tétben — nem mezőgazdasági, hanem ipari eredetű tényezőre vezethető vissza: az ipari ter—

mékek árának emelkedése a világgazdasági visszaesés, a gazdasági pangó-s hatására meg- torpant. így a mezőgazdasági árak viszonylag kis mértékű emelkedése is jelentős cserearány-

javulóst eredményezett.

A mezőgazdasági termékek árainak és a kőolaj árának egymáshoz viszonyitása jelzi. hogy 1974—ben a kőolajárak emelkedése következtében a mezőgazdasági ter- mékek áraránya a korábbinak 40 százalékára zuhant. és azóta lényegében ezen a

szinten mozog.

1. ábra. A mezőgazdasági termékek tőkés világpiaci árindexe az ipari termékek, illetve a kőolaj árindexének százalékában

(az árindexek bázisa az 1971. évi árszinvonal)

% wa

740

Nm" frnmáíek

720 X.,/X

'/4 ,

700 __4/

x

80 %

X

Xkűa/aj

60 x

x x

x

40 * ____ ______ __

20

7977 ' 7972 ' 797: ' 7.974 ' 7.975 ' 7.975 ' 7977 ' 7.978

Magyarország tőkés relációjú élelmiszer, élelmiszeripari anyag és élő állat ex—

portjának 'árindexe'vel, valamint a műtrágyák és a növényvédőszerek tőkés reláció—

jú importjának árindexével számolva. a nemzetközihez hasonló eredmények adód—

nak. A mezőgazdasági termékek 1973-ig tartó kisebb mértékű — termékenként és évenként különböző színvonalú, általában 5-10 százalék körüli —- cserearány—javu—

lását követően a műtrágya- és növényvédőszer-árak 1974 utáni igen jelentős emel—

kedésének hatására a cserearány erősen romlott. (Lásd a 2. ábrát.)

Nem rubel elszámolású élelmiszer- és egyéb mezőgazdaságitermék-expartunk árszínvonalának tendenciája jórészt megegyezik a tőkés világexport ENSZ által

kiszámított árindexének alakulásával. azzal a lényeges különbséggel, hogy a ma—

MEZÓGAZDASÁG es ELELMISZERIPAR

869

gyar exportárak emelkedése lényegesen mérsékeltebb. mint az ENSZ által jelzett.

Az eltérés okát elsősorban az eltérő áru- és piacösszetételben kereshetjük. Az ENSZ árindexet a kiemelkedő súllyal szereplő gabonafélék és olajos magvak árának je—

lentős mozgása lényegesen befolyásolta. míg a magyar kivitel lényegesen differen—

ciáltabb órustruktúrája a különböző hatásokat nagyrészt kiegyenlítette. Nyilván-

való azonban, hogy exportáraink nem mindig érik el az ún. világpiaci exportárakat.

Az eltérés egyik lényeges oka. hogy a Közös Piacon belüli árakat exportáraknak te- kintjük. bár azok jellegüknél fogva inkább belföldi árak. A Közös Piacon kívüli or—

szágok által elért árakban viszont változó nagyságú. de minden esetben jelentős ..lefölözések" is vannak, amelyek csökkenthetik az árakat az indexekben szereplők—

höz képest. Az általunk elért exportárak a jelentős közös piaci szállításoknál ten- denciaszerűen elmaradnak a publikációkban szereplőktől. A közös piaci belső ter—

melői árak tendenciája tis a világpiaci árakéhoz hasonló, 1970 és 1977 között az árak 2.1—szeresre emelkedtek,

2. ábra. Magyarország tőkés mezőgazdasági exportjának árindexe egyes mezőgazdasági termelőeszközök importja árindexének százalékában

(az árindexek bázisa az 1970. évi árszínvonal)

% 160

740

720

700^{80 _}

————— lá/lzx/rrmő/pa'gya

--- ássuk/l mű/Páyyő

.. fasszr'mű/r'áyya

MInayÁ/rmű/ráyya

— lVái/i/y/r/iaíírzenek

4" "* ria/aj

75777

7.975 7.976 7977

7977 7.972 7975 7.974

Az 1970—es években kialakult, megváltozott világgazdasági körülmények között továbbra sem számolhatunk azzal, hogy az élelmiszerárak emelkedésének üteme tar- tósan megelőzi a késztermékekét. és hogy igy az agrárolló megszűnjék. Reálisan csak az agrárolló szűküléséről lehet szó. A kialakult 5 változó világgazdasági helyzet- ben arra lehet számítani, hogy a nemzetközi cserében hosszabb távon továbbra is a magas színvonalú késztermékeket exportáló országok még a viszonylag jobb ki- látásokkal rendelkező energia—, illetve nyersanyag-exportőrökkel szemben is előnyö—

sebb helyzetben lesznek.

A világpiaci árak alakulásáról szólva, nem feledkezhetünk meg azoknak a ter—

melést szabályozó funkciójáról sem. A mezőgazdasági termelőket ugyanis az agrár- termékek exportorientált fejlesztésére továbbra is a külső piaci értékítéletet kifejező árak, árarányok, valamint a beruházás- és hitelpolitika fogja leginkább serkente—

ni, mivel a hazai termelők széles körének közvetlen külkereskedelmi kapcsolata a jövőben sem valósulhat meg. Az árak által szolgáltatott információk mellett ter—

mészetesen szükség van arra is. hogy a piaci helyzetre és a távlati értékesítési ki- látósokra vonatkozó információkat a profil szerinti külkereskedelmi vállalattól min—

870 DR. ARVA LÁSZLÓ _ DR. ELiAsv'TANDRAs den érdekelt termelő üzem megkaphassa. de hangsúlyozni kell még egyszer. hogy ezen információk mellett a termelők termelésfejlesztési döntéseiben a megfelelő külső piaci értékítéletet kifejező árak elsődleges szerepet játszanak.

AZ AGRÁRTERMÉKEK KULSÖ PlACl HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek világpiaci helyzetét a népesség és a fizetőképes kereslet általános alakulása mellett az egyes országok termelés- politikájo is nagymértékben befolyásolja. Mindezeket mérlegelve azzal kell számol- ni, hogy az elkövetkezendő 15—20 évben a hagyományos mezőgazdasági és élel—

miszeripari termékek külkereskedelme világviszonylatban növekedni fog. Valószinű

azonban, hogy az egyes országcsaportokon belüli agrárkereskedelem nagyobb mér—

tékben emelkedik majd, mint világátlagban.

A KGST—országok mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésének fejlesztési lehetőségei. a lakosság számának alakulása. majd a fogyasztás volumenének il—

letve szerkezetének előrevetíthető változása és a szocialista nemzetközi munkameg—

osztás fejlődése alapján várható, hogy élelmiszer—kivitelünkben a szocialista relá—

ciójú export eddigi arányát továbbra is megtartja. vagy inkább növeli. Az egyes szocialista országok népgazdasági szerkezetének különbségéből eredően élelmi- szer-kivitelünk növelése fontos lehet az egyéb népgazdasági szükségletek e viszony-

latból történő kielégítésének ellentételezése. illetve fedezete miatt is.

A biztos felvevő piacot jelentő szocialista országok mellett továbbra is nagy fi—

gyelmet kell fordítani az élelmiszerek fő nemzetközi agrárpiacára, a Közös Piacra és más fejlett tőkés országok, például az Egyesült Államok és Japán piacára. vala—

mint a fizetőképes fejlődő országokban jelentkező élelmiszeripari értékesítési lehe—

tőségek kihasználására.

A távlati időszakban sem mondhatunk le arról. hogy a mezőgazdasági és élel—

miszeripari ágazat kiviteli nómenklatúrájában ne csak nagy volumenű és értékű ter- mékek. hanem széles választékú ún. kis cikkek is szerepeljenek. A viszonylag széles ágazati kiviteli nómenklatúra ugyanis a hazai termelési háttér fejlesztésének s kül- piaci rugalmasságunk fokozásának alapjául szolgálhat. tehát megteremti a nem szocialista országokba irányuló kivitel reális növelésének alapját is. Mindezeket fi- gyelembe véve főleg a kenyér— és takarmánygabona. az olajos növények és növé- nyi olajok, a növényi és állati eredetű fehérjék. egyes friss és feldolgozott zöldség- és gyümölcsfélék. ezen belül mindenekelőtt a húsipari termékek. a minőségi borok, a fűszerpaprika. a méz és a gyógynövények, a magas termőképességű vetőmagvak, a tenyészállatok, a különböző húsféleségek, beleértve a darabolt baromfit is, egyes speciális húskészítmények. az élő és a lőtt vad, valamint a feldolgozott vadhűsfélék

iránti kereslet stabilitásával, illetve emelkedésével számolhatunk.

A legnagyobb figyelmet a gabona- és a húsgazdaság, a növényolaj-termelés, valamint a kertészeti ágazatok termelésfejlesztési célkitűzésére kell fordítanunk.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek beszerzési kilátásainak mérlege—

lésénél abból kell kiindulnunk, hogy a világpiacon minden terméket be lehet sze—

rezni. csak az a kérdés, hogy milyen áron.

Népgazdaságunk s közelebbről az élelmiszer-termelő ágazat helyzetéből kiin- dulva az látszik hosszabb időszakra is gazdaságilag indokoltnak. hogy a szocialista

együttműködés bővítése útján. valamint a fejlődő országokból, kereskedelempoliti- kailag fontos viszonylatokbál igyekezzünk a hazai termelésből gazdaságosan nem biztosítható élelmiszereket beszerezni. ily módon a legminimálisabbra, illetve ,.op—

ti'málisra" csökkenthető a fejlett tőkés országokból származó élelmiszer-behozatal.

'IMEZ'ÖGAZDASAGTÉS EEELM'ISZERIPAR ,?

4 871

Mindezek alapján — figyelembe véve a szocialista és a fejlődő országok szál- llítóképességét is 3— célszerűnek látszik termelésünket úgy növelni, hogy gabonafé- lékből -— az árpától és a rizstől eltekintve __! valamint húsfélékbőli —tbizonyos ipari feldolgozási célt szolgálókat nem számítva -— ne szoruljunk behozatalra! Ezekből ugyanis reálisan a szocialista országokból — pontosabban rubel elszámolású vi—

'szonylatból '— importtal nem számolhatunk. A szükséges takarmányárpát célszerűnek látszik a földrajzi adottságokat is figyelembe véve — ha a'szükségletek gazdaságo—

sabb kielégítésének feltételei nem teremthetők meg —- a közeli szocialista országok- ból beszerezni, esetleg konstrukciós megállapodás keretében is. A rizstermelés szín- vonalának emelése mellett is — beleértve mindazokat az erőfeszítéseket. amelyeket a termelés technológiájának javítása érdekében jelenleg is teszünk -— számolnunk kell azzal, hogy 10—15 000 tonnásimportra szorulhatunk. Jelenleg e mennyiség egy része a szocialista, illetve a fejlődőországokból beszerezhető. A másik része azon—

ban csak a feljett tőkés országokból vásárolható meg. *

Cukorellátásunk alakulásának több mint egy évtizedes tapasztalata igazolja.

hogy jelenlegi termelési politikánkat helyes fenntartani. Eszerint a hazai termelés szintjét a mindenkori államközi megállapodásban szereplő kubai importkontingen- sen felül jelentkező igény alapján célszerű kialakítani, figyelembe véve természete- sen a szükséges biztonsági tartalék képzését is. Emellett szól a cukor népélelmeze'si jelentősége s ebből eredően a cukor világpiaci érzékenysége. bizonytalansága.

Többször vetődött fel — egyes KGST—országok kedvezőbb termelési eredményei folytán —, hogy a burgonyaszükséglet egy részét import útján elégítsük ki. Az el- múlt évek — különösen az 1976. év —- labilis termelési és piaci helyzete arra figyel- meztet, hogy e termékből a biztonságos hazai ellátást csak belső termelésre lehet alapozni. Egyes években ugyanis nemcsak az kedvezőtlen. hogy dollár elszámolású viszonylatban kell a hiányzó burgonyamennyiséget beszerezni, hanem még az is súlyosbította a helyzetet, hogy egyszer—egyszer piaci beszerzési nehézségek is je-- lentkeznek. ilyen esetben még a KGST-országok közötti szerződések sem jelentenek biztosítékot az import tekintetében. E téren tehát csak a vetőgumó—termesztés terén lehet a nemzetközi munkamegosztás kölcsönös előnyeit kihasználni.

Növényi és állati eredetű fehérjék importját a szocialista országokból, ponto—

sabban rubel viszonylatból a jövőben sem lehet biztosítani. Emellett figyelembe vé- ve azt is. hogy a növényi és állati eredetű fehérjetakarmányok iránti kereslet növe—

kedése következtében általában stabil, illetve az inflációs rátánál nagyobb mérték- ben növekvő árakkal kell számolni, mindenféleképpen célszerű a hazai termelés to—

vábbi növelése. Mindez bizonyos szempontból mérsékelné a tőkés piactól való füg- gőségünket is. A növekvő hazai szükségletet ugyanis csak kisebb mértékben lehet a távlatban is előnyös viszonylatokból kielégíteni, így jelentős lesz a fejlett tőkés országokból, mindenekelőtt az Egyesült Államokból származó behozatal. Ezzel még akkor is számolni kell. ha a növényi fehérjék importja'ban nem a szóját állítjuk az

első helyre.

Mindez azt is jelenti, hogy a növényi és állati eredetű fehérjetakarmányok hatékonyabb felhasználása a jövőben is elsőrendű feladat lesz. Emellett az import volumenét mennyiségben és értékben is a hazai állatállomány nagyságának, a to—

karmánytermelés szintjének, az állati termékek iránti igénynek, valamitjaz állati termékek és a takarmányok világpiaci árának s ennek révén az exportgazdaságos- sági megfontolásoknak kell meghatórozniok.

A szocialista országokból származó élelmiszer-importnak tehát elsősorban a vá-

lasztékbővítés területén lesz nagyobb jelentősége; Vonatkozik ez mindenekelőtt a

'friss és feldolgozott zöldség— és gyümölcsfélékre, 'az édesipari termékekre, a hús—

872 DR. ÁRVA LÁSZLÓ —- DR. ÉLlÁS ANDRÁS—

konzervekre, a sörre, valamint a cigarettára. A sör esetében természetesen feltéte—

lezzük a hazai gyártás további bővülését, hiszen célszerűen nem is tartható fenn -

ezt a beszerzési gondok is bizonyítják - másfél millió hektoliter sör külső piaci

beszerzése.

Számolhatunk a citrusfélék szocialista importjának növekedésével, mindenek-

előtt Kubából. A citrusfélék, az élvezeti cikkek, elsősorban a kávé. a kakaó. (: fű—

szerfélék importjának volumenét a hazai fogyasztási árpolitikának és a kereskede—

lempolitikai megfontolásoknak kell szabályozniok. Ezen termékek behozatalának to—

vábbi növekedésével számolhatunk, természetesen a gazdasági lehetőségek adta korlátokon belül.

Az élelmiszer ágazat devizakitermelő képességének fokozása érdekében tehát

az élelmiszer—termelő ágazatok importcsökkentő fejlesztését, valamint az import kö—

rültekintő felhasználását kell a jövőben célul tűzni. Csak mindez együtt teheti le-

hetővé a behozatal növekedésének mérséklését, esetleg bizonyos fokú csökkenté—

sét. Mindenképpen azzal lehet az elmondottak alapján számolni. hogy a két el—v számolási viszonylatból származó behozatal változásának iránya és üteme még hosz—

szabb ideig nem fog" egybeesni a népgazdaságilag kívánatossal. Pontosabban ez azt jelenti. hogy az élelmiszeripari ágazat behozatalában a jövőben is a nem rubel

elszámolású viszonylatnak lesz nagyobb súlya.

TERMÉKElNK KÚLPlACl VERSENYKÉPESSÉGE

Az elmúlt 18 évben —- külkereskedelmi helyzetünk alakulásától függően külön—

böző hangsúllyal —- gyakran vetődött fel, hogy a devizakitermelési mutatók kiala--

kult szintje mellett célszerű-e növelni a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat devizakitermelő képességét.

A nem rubel viszonylatú külkereskedelmi mérlegben s ennek következtében a fizetési mérlegben kialakult feszültségek miatt az ágazat, mindenekelőtt pedig nem rubel viszonylatú külkereskedelmi feladatai feszítettek voltak. Ezzel magyarázható.

hogy az előirányzatok maradéktalan teljesítéséhez jó mezőgazdasági évre és az élelmiszer-világpiac kedvező alakulására volt szükség. Az 1976—1980—as középtávú tervelképzelések megfogalmazásánál is inkább a mennyiségi, mint a minőségi kö- vetelmények kerültek előtérbe.

Mindezekkel hangsúlyozni szeretnénk a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fej—

lesztésével kapcsolatos nézetek tisztázásának fontosságát. beleértve devizakiter- melő szerepének, illetve exportja gazdaságosságának megítélését is. Ezért a kül——

kereskedelmi hatékonyság vizsgálata. valamint ennek figyelembevételével a gazda- ságosabb export fokozása. az ezt serkentő gazdaságpolitika tökéletesítése nem kam—

pányfeladat. Az egységnyi devizahozamra fordított hazai élő- és holtmunka-ráfor—

dítás csökkentése, a gazdaságosság és a hatékonyság javítása a termelési szer—

kezet alakításában és a külkereskedelmi tevékenységben mindinkább meghatározó

szerepet kap nemcsak az egész népgazdaságban, hanem az agrárszektorban is.

Milyen az ágazat külpiaci versenyképessége?

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel mint az emberi táplálkozási"

igények közvetlen kielégítésére szolgáló fogyasztási cikkekkel szemberwtámus'ztott

követelmények nagymértékben függnek a fogyasztók szokásaitól, ízlésétől. életmód-

jától, egzakt módon alig meghatározható tényezőktől. A nem élel miszerek iránti kül—

piaci igények -— még ha speciálisak is —- sokkal egységesebbek. egzakt módon jel—

iemezhetők. s csak kisebb mértékben kötődnek a fogyasztói ízléshez, a hagyomá—

nyokhoz és a földrajzi adottságokhoz.

MEZÖGAZDASÁG ES ELELMISZERIPAR 873

Az említettek mellett az élelmiszerek külső megjelenési formájának (a csoma—

golásnak és a kiszerelésnek), valamint a piacrajutás egyéb feltételeinek (szállítási.

távolság, szállítási mód. a piacrajutás időszaka stb.) is meghatározó szerepe van a versenyképességben. Ha egy terméknél adott piacon mindezen tényezők, ismér- vek alapján legalább ugyanazt tudjuk nyújtani. mint a velünk kereskedelempoliti—

kailag egyező elbánásban részesülő exportőrök, akkor egyenlő eséllyel indulunk az árversenyben is.

Az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek tehát nem rendelkezhetnek olyan ,.konvertálhatósággal", vagyis különböző országokban lényegileg azonos ér- tékesithetőséggel, mint más kiviteli cikkeink. A nagytömegű mezőgazdasági nyers—v termékektől eltekintve ugyanis a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek általá—

ban olyan sajátos formában jelennek meg, olyan konkrét ízlést vagy igényt elégí- tenek ki. ami eltérő lehet az egyes országokban, függetlenül fejlettségüktől. A leg- jobb minőségű termékek esetében sem könnyű tehát az egyik piacról a másikra való váltás. Világosan mutatják ezt a speciális készítmények közül az amerikai piacra szállított dobozsonka, az Angliába exportált bacon, az arab piacokon eladott mar- hahúskészítmények, a Német Szövetségi Köztársaság fogyasztóinak más fűszerezett- ségű szárazáru iránti igénye vagy az importőr országonként eltérő minőségű méz iránti igény. lgy érthető, hogy az élelmiszer-termelésben ugyanazon terméknél (:

piacváltás egyidőben minőségi, illetve technológiai változtatást is igényelhet.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek sajátossága természetesen nem gátolhatja meg az ún. ,,konvertálható árualapok" növelésére irányuló törekvést, amennyiben ez a minőség javítását. a külső piac által igényelt választék bővítését, az importőrök igényeihez való rugalmas alkalmazkodást jelenti. A legigényesebb vevő kívánságainak kielégítésére való készség és képesség sem jelenti azonban automatikusan a termék más piacon való értékesíthetőségét. A termék értékesítése ugyanis adott piacon történik, és kérdés, hogy a vevő igényli-e a magas kikészíté- sű, tehát értékesebb terméket, s hajlandó-e annak magasabb árát megfizetni.

Az exportorientált élelmiszer—termelésben a piac váltakozó igényéhez való al- kalmazkodás miatt elkerülhetetlen a rugalmasság, ami a nagyobb vevő mellett ese—

tenként a kisebb vevő speciális igényének kielégítésére irányuló készséget és képes—

séget jelenti. Ez pedig elképzelhetetlen a különböző nagyságú állami és szövetkezeti termelő és feldolgozó üzemek alkalmazkodóképességének, exportérdekeltségi rend—

szerének tökéletesítése, illetve a vertikális kapcsolatok kiszélesítése nélkül. E tekin- tetben is fontos feladat a külkereskedelmi szervezet. azaz a külkereskedelem és a termelő, felvásárló és feldolgozó vállalatok közötti kapcsolatok, elszámolási formák továbbfejlesztése. Be kell vonni e keretbe az adott termékcsoport vagy termék ter- melésének integrált szervezetét (egyesüléseket, társulásokat, termelési—rendszereket, kutató intézeteket) is. Ahol pedig ez gazdaságilag indokolt, és a feltételek megte—

remthetők, a teljes vertikum egységes szervezetének létrehozását is napirendre kell tűzni, esetleg kisebb külkereskedelmi egységek megteremtése útján.

A külföldi speciális igényekhez való jobb alkalmazkodás a külső piaci szervezet további erősítését is szükségessé teszi beleértve a külföldi közös vállalkozások, ko-

operációs megállapodások további bővítését is.

Mindezek mellett számolni kell azzal is. hogy a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek világpiaca és az árak alakulása sok bizonytalanságot és meglepe—

téseket is tartogat. Emiatt a gazdaságos export egyik—másik terméknél esetenként még világszínvonalon álló termelés és exportképes minőség esetén sem biztosított.

A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árai a világpiacon különböző tényezők együttes hatására alakulnak, és ezek az árak sokszor manipuláltak, igen ingadozók.

8754 _ , , _ DR.'_ARVA—LAszLo - on; ELIAS- AND RÁS

Mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésünk és e termékek versenyképessége szinvonalának javítása terén ugyan mégvannak feladataink, de elmondhatjuk. hogy egyes ágazatokban már felzárkóztun'k, elég sokban felzárkózhatunk a nemzetközi élmezőnyhöz. A megfelelő fajták termelésbe vonása, a minőség javítása és 'az anya- gok takarékos felhasználása révén a ráfordítások csökkentése és a külkereskedelmi ármunka javítása terén vannak még tartalékaink.

Szembe kell ugyanakkor azzal a ténnyel is néznünk. hogy a tőkés világpiaci cserében hosszabb távon a magas színvonalú, a műszaki fejlődést hordozó techni- kát exportálók általában előnyösebb és biztosabb helyzetben vannak a nyers vagy feldolgozott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket szállítókkal szemben. Az árak elmúlt 3—4 évi alakulása is igazolja, hogy *a fejlett technikát és technológiát exportáló országok a nyersanyagok és energiahordozók árának emelkedéséből adódó költségnövekedést át tudják hárítani a termékeiket í—importálókra. Ismeretes, hogy a mezőgazdasági termelésben még a technika magasabb szintjén is sok bi—

zonytalansági tényező játszhat szerepet. llyen tekintetben tehát azt megállapítani.

hogy a nemzetközi cserében hosszú távon - a tőkés világpiaci verseny körülményei között — melyik termékcsoportot vagy terméket exportáló ország élvez gazdasági előnyöket. nagyon nehéz. A gazdaságos export feltétele természetesen a minden tekintetben versenyképes áru. Ezért is törekednünk kell feldolgozó iparunk, ezen

belül gépiparunk feilesztésére és versenvképesséaének fokozására.

Míg a népgazdaság devizakitermelő, főleg nem rubel kitermelő képessége kor- látozott, és a népgazdaság nem tud lemondani a viszonylag magasabb hazai rá- fordítással kitermelt devizáról sem. vállalni kell az élelmiszer-termelő ágazatok de- vizakitermelő képességének további fokozását is. Az ágazat helyzete természetesen lényegesen javulna, ha megváltozna a legnagyobb mezőgazdasági importőr, a Kö—

zös Piac belső termelésre ösztönző gazdaságpolitikája s a harmadik országokkal szemben alkalmazott diszkriminációs importpolitikája. E tekintetben azonban lénye—

ges változással belátható időn belül nem számolhatunk. llyen körülmények között tö- rekedni kell -— adottságaink ésszerűbb kihasználásával —— a gazdaságosság fokozá—

sára és a termelésszerkezet változtatása. a versenyképességünk növelése terén meg—

levő lehetőségeink feltárására, majd kihasználására. Ez azonban lassú és hosszadal- mas folyamat.

Az emlitettek konzekvenciáit természetesen a termelésfejlesztési célkitűzések meghatározásánál is le— kell vonnunk. A hazai áraknak a megfelelőbb árarányok révén még jobban ki kell fejezniük az ágazat termékei iránti igényeket és a minő-

ségi különbségeket.

Emellett a közvetett támogatásoknak is kifejezettebben kell szolgálniuk az ex- portorientált termelésfejlesztést, feloldva esetenként azt az ellentmondást, ami az.

exportgazdaságosság megítélése terén népgazdasági, illetve vállalati szinten je-

lentkezik. Az ellentmondások enyhítése . majd feloldása pedig feltételezi a szocialis-

ta országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való nemzetközi együttműködés to- vábbi fejlesztését és az ágazati külkereskedelmi forgalom bővítését az e viszonylatú összes népgazdasági export és import összefüggésében jelentkező közös érdekelt—

ség alapján.

PE3lOME

B fenet-me nocneAr-mx net seurepcnoe nponaaoacroo nponononbcraun "apam! : ons—

.netsopeunem nyam Haceneuua u nepepaőarslnammei npommumeuuocrn noc'rasnano annuu- TSNbeIe uonuuecrsa raxme u Ha sncnop'r.

f—M EZÖGAZDASÁG ES ELELMISZERIPAR

875

Ha npommeuuu uctexmux 18 ne':- KaK ancnopr, Tax n nmnop'r o'rpacnn SHHHHTeanO moapocnu. B ceMuAecn'rue rom.-.: öonee AMHBMMi—io aoepacran axcnopr orpacnn s aoHy KOH-

;aepraőenbnocm aamarbl. Bnyrpn uMnopTa npumepuo 200/0 cocnannna ngOAYKTOB, Ann npo- uzsoncraa KOTOprX a Beurpm o'rcytcmyior npupoAHue ycnoana,a 50 lo npnxommoce Ha anop'r, norpeőHom—b !; ROTOpOM BO3HHKHB s pesynbtare HepaBHOMepHocreü : oreuec'r- 'BeHHOM npouaaoncrae. Tperuo rpynny nmnop'ra cocrasnxnuussoncrao KOTOple Hepemaőenbuo, mm eme Ha npommeHm—tnpOAYKTbl, OTeHeCTBeHHOe npo-Anmenbuoro nepuoga He

Momer onsneTsopmb Hymp. BHYTpeHHeI'O pun-ma.

Pe3Koe uaMeHeHue u.eH B 1970-ble rom.; oxaaano SOHbLUOe aosneücrsne Ha aeHrep- CKYIO BHeUJHlOIO Toproano cenucnoxoanűcraennbmw npocnyraMn. C 1971 roAa ypoaeHb u.eH Ha censcxoxoanücraeunyio npoAyKumo BoapaC'ran Sum-pee no cpaaHeHmo c npomumneu- iHblMH nmenuamm Ho poc1' ueH Ha Medwe. sua—iurenbuo npessotuen noabimeHue ne" Ha

cenecxoxosaűcmeuuble I'lpOAYKTbI.

Cornacuo MHeHmo aeropoa :; MHTepecax nosblmemm KOHKypeHTOCHOCoőHOCTH npoua—

aaoncraa nponoaonbcrann : 6yAyu4eM nyu-io crpeMmbcn x Hapaumaaumo B33HMHO same-

%HHMHX TOBaprlx mormon 14 K anacmuHOMy npucnocoőneumo K sanpocaM noxynareneü cpas—

umenbno Heőonstuux Konmecm npOAyKTOB. Bce 310 BBISBIBaeT Heoőxogumocrb !; noname- mm cnocoőuocm npouseoncraeuubrx n nepepaőa-rbiaarounx npennpunmű K npucnocoő- neHmo K nepemeHaM Ha pblHKe " : ynyumeuun Aesrenbuocm opranusaunü, sanumammnxcn

;3Kcnop1-0M " nmnop'rom.

SUMMARY

Food producing branches in Hungary have achieved recently notable exports, besides meeting the demand of the population and of the processing industry.

Both export and import of the branch increased at a fast rate in the last 18 years. in thethe 1970ies export of the branch in non-Rouble accounts increasedimports the proportion of more dynamically. Within commodities that cannot be produced in the country came to some 20 per cent, while roughly 50 per cent was left for imports which became necessary becauseby commodities theof the fluctuationhome productionof home production.of which doesA further group of import goods was givennot pay or cannot meet the home cle-

mand for a longer time.

Foreign trade of the Hungarian agriculture was notably influenced by the price changes in the 1970ies. The price level of agricultural products increased, since 1971. more dynamic- olly than that of industrial

products. while the price of crude oil increased much faster than the agricultural prices.

ln the authors' opinion, in order to improve the competitiveness of food producing bran—

ches.to complyeffortswithshouldthe bedemandmadeofin smallthe futurepurchasersto increase the convertible commodity stock andas well. All these call for the increasing adaptability ot producing and processing plants as well as the improvement of the work of export—import transacting organizations.