Az ágazati és termékszerkezet megfigyelése az iparban

(1)

AZ ÁGAZATI ÉS TERMÉKSZERKEZET MEGFlGYELÉSE AZ lPARBAN

DR. BOTOS BALÁZS —- DR. PAPANEK GÁBOR

Témánkról, az ipari szerkezet vizsgálatának statisztikai problémáiról egyre több publikáció jelenik meg mind a hazai. mind a külföldi szakirodalomban. A tanulmá—

nyok bemutatják (: szerkezetalakitás gyakorlatának növekvő statisztikai igényeit, foglalkoznak az ipari struktúra megfigyelésénél újra és újra jelentkező módszertani nehézségekkel és megoldásuk lehetséges útjaival. Mi a jelen cikkben elsősorban a statisztikai adatok hazai felhasználóinak szemszögéből elemezzük a tárgykört.

Több éve foglalkozunk a termelési szerkezet fejlesztését középpontba állító ipargaz-

dasági kutatásokkal. s megállapítottuk: a számbavétel statisztikai kérdéseinek fontos gyakorlati vetületei vannak időszerű struktúrajavítási feladataink terén. Tapasz- talataink összegezésével, illetőleg néhány gondolat kiemelésével szeretnénk hozzá—

járulni a statisztikai szakemberek szükségszerűen folyamatos módszertani fejlesztő

munkájának sikeréhez.l

AZ ÁGAZAT A KÖZGAZDASÁGTANBAN ÉS A STATISZTIKABAN

Az ipar szerkezetének fogalmát a szakirodalom többnyire az ipar belső ará- nyaiként. általánosan értelmezi. E definíciót figyelembe véve nyilvánvaló, hogy ——

bár maga a szerkezet szó újabb keletű —- a tárgykörrel mind a statisztikai gyakorlat. mind az elmélet már régóta foglalkozik.

A sok évszázados hagyományokkal rendelkező legrégibb ,,szerkezeti" statiszti-

kák mikroszintűek, például egyes gyártmányok termelési arányaira vonatkoznak. E részletes tagozású információk mindenkor nélkülözhetetlenek voltak — és maradnak -— mind a gazdálkodás folyó feladatainak ellátásánál, mind a fejlesztések techni—

kai oldalának tisztázásánál. a szükséges vagy lehetséges teendők részleteinek spe—

cifikálásánál. Hasonló szinten tagoltak továbbá a protekcionista (és így szeiektiv)

állami beavatkozás egyes eszközei. például a vámtarifák is. Mindez a mikroszintűi

statisztikák viszonylag gazdag voltát eredményezte.

Az iparosodás fokozódásával, az ipari termelés és gyártott termékféleségek

számának növekedésével a mikroszintű számbavétel mind nehezebbé vált. A fenti

"természetes" csoportosítások mellett már a múlt század statisztikáiban a szerke—

zeti változások elemzésének újabb osztályozásai jelentek meg. Kiemelkedő jelen- tőségre tettek szert közülük az ágazati tagozódások. (A gyakran szintén nagy jelen—

i Tonulmányunk lektorától, Nyers Józseftől és Tűű Lászlóné dr.-tól, aki a tanulmánynak az MTA Ipar-r gazdaságtani Kutató Csoportjábun 1978 novemberében tartott vitáján mint szakértő a Központi Statisztikai:

Hivatalt képviselte. számos értékes észrevételt. javaslatot kaptunk. Segitségükért köszönetet mondunk.

(2)

DR. BOTOS — DR. PAPANEK: AZ ÁGAZATI ÉS TERMÉKSZERKEZET 835

tőségű egyéb tagozásokkal, így a területi. üzemnagysági stb. struktúrákkal nem fog—

lalkozunk.) Kezdetben még nem volt ritka ugyan az az álláspont. hogy semmilyen

logikai szükségszerűség nem indokolja közbenső ,,egységek" kiemelését a termék

és a gazdasági rendszer egésze között, s kétségbe vonható az iparnak, valamint az ipari ágazatoknak mint elemzési egységeknek a létjogosultsága. Az ipar fejlő- désével azonban hamar (mindenesetre még a múlt században) nyilvánvalóvá lett, hogy bizonyos fejlődési tendenciák meghatározásához a gazdaság egésze túl tág.

egy-egy vállalat viszont túl szűk vizsgálati bázis. Ezért az ágazati statisztikák össze- állítása -— bár mindenkor nagyszámú elvi—módszertani problémát vetett föl -— va—

lamennyi fejlett statisztikával rendelkező országban rendszeressé vált.

Továbbiakban figyelmünket az emlitett elvi—módszertani problémák felé for—

dítjuk. annál is inkább, mert megoldásuk nehézségei végigkísérték az iparszerkezeti statisztika egész történetét. lgen korán elfogadottá vált ugyan. hogy egy ágazaton azon vállalatok együttesét kell érteni, amelyek meghatározott módon homogén ter—

méke(ke)t gyártanak. illetve szolgáltatást nyújtanak. Tisztázatlan maradt azonban

(s talán még ma is az), hogy e homogenitás biztosításához miként kell az ágazato—

kat elhatárolni. Legújabban pedig olykor azt is kétségbevonják, hogy helyes-e az ágazatot vállalatok csoportjaként definiálni. Mindezen problémák iránt -— az ágazati statisztikák kezdetben szűk felhasználási köréből adódóan — sokáig csak a statisztikusok érdeklődtek, s a tárgykörre vonatkozó különböző nézetek hosszú ideig béké- sen megfértek egymással a szakkönyvek lapjain. A századfordulón például A. Mar—

shall, aki azokat a vállalatokat tekintette egy iparághoz tartozónak, amelyek azonos vagy hasonló technikai felszereléssel. illetve tapasztalatokkal rendelkeznek, s a ter- mékek azonos vagy legalábbis hasonló skáláját képesek termelni, így írt: ,,Az, hogy hol kell keresni a határvonalat az áruk különböző csoportjai között, mindig csak az éppen tárgyalt témakör speciális körülményeitől függhet" (14).

Századunkban évtizedről évtizedre fokozódott az iparszerkezeti (struktúra) sta- tisztikák módszertana iránti érdeklődés. A gazdasági fejlődés ugrásszerűen növelte e statisztikák felhasználási körét. fokozta az információk pontosságának jelentőségét, s mindezzel megsokszorozta az osztályozásokkal szemben támasztott igényeket, il-

letve az ezek kielégítésére tett erőfeszítéseket.

A század első felének tőkés vállalatai például intenzíven kutatták: milyen elvek alapján határolhatnak el olyan homogén piacokat, ahonnan kizárhatják verseny- társaikat (25). Jelentős kutatásokra ösztönözték a monopóliumellenes törvények is. egyes vállalatok ugyanis oly módon törekedtek a túlzott méret vádjától szaba- dulni, hogy bizonyítani kívánták: kapacitásaik megoszlanak több különálló ágazat- ban. A viták nyomán nagyszámú elmélet, újabb definíciós kísérletek születtek az ágazat fogalmával kapcsolatosan is. !. Robinson részére az ágazat nem volt más, mint azon vállalatok csoportja, amelyek hasznosíthatóságukat tekintve azonos vagy egymással helyettesíthető termékeket termelnek (22). E. Chamber/in felfogása szerint az ágazat a relatíve leghasonlóbb költség- és keresleti görbékkel rendelkező vál- lalatok együttese (5). Az elméleti eredmények sokban ,,finomították" azután az osz—

tályozások technikáját is.

A strukturalista iskola nézeteinek elterjedése, a gazdasági növekedés és a szerkezeti változások összefüggéseinek előtérbe helyezésével. újabb lendületet adott a kérdéskör tanulmányozásához. F. Perroux kimutatta, hogy egyes (általa vivőnek, len- dületet kölcsönzőnek nevezett) ágazatok fejlődése az egész gazdaságban fejlődést indukál (21). Számos országban kísérelték meg azután. hogy e felismeréseket hasz- nosítsák is a gazdasági problémák megoldásánál. Egyes fejlődő országok — sokban támaszkodva ezzel a Szovjetunió iparfejlesztési tapasztalataira is — erőteljes köz-

.;

(3)

836 DR. BOTOS BALÁZS -—- DR. PAPANEK GÁBOR

ponti intézkedésekkel segítették valamely kiemelt termékcsoport, ágazat fejlődé-

sét. Az 1960—as évektől — éles viták között — több fejlett tőkés ország dolgozott ki

és realizált ún. szektorális fejlesztési programokat, egyes vállalatok. ágazatok fej- lesztéséhez (kivételesen visszafejlesztéséhez) nyújtva szelektív támogatást (24). Mind-

ez ismét megmutatkozott a szerkezeti statisztikák javulásában.

Az ipari szerkezet értelmezésével kapcsolatos elméletek összefoglaló értékelését sok tekintetben alakította az ipargazdaságtannak, mint önálló tudományterületnek a kialakulása, fejlődése is. Az ipar ágazati szerkezetének vizsgálatát sokáig nem tekintették ugyan az ipargazdaságtan részének (23). az újabb könyvek azonban, szakítva a korábbi felfogással, a szektor. ágazat különböző értelmezéseinek kriti- kájával és definíciójával is foglalkoznak. ,.Sokat beszélünk ágazatokról, szektorok-

ról, de ritkán kerül meghatározásra, mit is értünk ezeken" — hangoztatja egy olasz

szakkönyv (9). A pontos és általánosan alkalmazható definició nehézségeire utalva

a szerzők kiemelik azután, hogy a meghatározást a korszerű statisztikákkal szem-

ben támasztott követelmények miatt semmiképpen nem lehet kizárólag csak a va—

lamilyen módon helyettesíthető termékek körének vizsgálatára alapozni. A csopor-

tosításnól figyelembe kell venni a vállalatok adott piacait, a felhasznált nyersanya—

gokat, az alkalmazott technológiákat stb. A személygépkocsi—ipar például olyan ágazatot jelent, amelyben a piacon különböző vállalatok nagyjából azonos techno- lógiával gyártott, többé—kevésbé helyettesíthető termékekkel jelennek meg. Az író- szergyártás viszont sem a piacok, sem a technológiák tekintetében nem tekinthető egységesnek (gondoljunk csak a ceruzára. a golyóstollra és a krétára), mégsem vonható kétségbe az ilyen bontású megfigyelés szükségessége. Az idézett, de más vélemények is felhívják továbbá a figyelmet arra, hogy a jelzett csoportosítások ki- alakítása súlyos statisztikai gondokkal párosul napjainkban is.

A fenti polgári véleményektől lényegesen eltérő kiindulópont jellemzi a marx—

izmus klasszikusait, akik elméletileg igazolták, hogy a vállalatok feletti arányok ala—

kításáról való lemondás súlyos következményekre vezethet, s szükségesnek ítélték ezen arányok változásainak tervezését és irányítását. A szovjet tervgazdaságban azután mindezen követelmények teljesítésére törekedve alakították ki a gazdaság- fejlesztés népgazdasági szintű vezetési módszereit. Munkájuk jelentős hatást gya- korolt a statisztika rendszerére. E rendszerben jelentős súlyt kaptak a kiemelt ter- mékek népgazdasági szintű mérlegei. Az iparirányítás — s a statisztikai elemzések -— fegyvertárába került, sőt hamarosan döntő jelentőségűvé vált az ágazatok szerinti csoportosítás. A termelési, fejlesztési feladatok és eszközök felosztásánál, ille- tőleg az egyéb iparirányítási feladatoknál pedig a közelmúltig általános volt az ága—

zati elvek alapján szervezett minisztériumi—iparigazgatósági struktúra.

Rohamléptekkel fejlődött az ágazati információk hasznosításának elmélete is.

W. Leontief publikálta az ágazatok szerinti termelési összefüggéseket számszerűsítő ágazati kapcsolati mérlegek elveit. L. V. Kantorovics felvázolta, majd V. V. Novozsi- Iov és mások tökéletesítették a fejlesztés ,,optimális" irányait kijelölő népgazdasági programozás eszközeit. A fejlődés élesen vetette fel az ágazatok elhatárolásának gyakorlati kérdéseit is. lgy az 1960-as években kísérletet tettek a több ágazat össze—

hangolt erőfeszítéseit igénylő termelési feladatok elemzési bázisának a kialakítására.

s törekvéseik eredményeként körvonalazódott az ún. program-cél megközelítésű ipar—

irányítás metodikája (8) stb.

Az iparszerkezeti statisztikákkal kapcsolatosan az egyes országokban folyó munkához további szempontokat adott a statisztikai adatok nemzetközi összehason- lításával kapcsolatos számos nehézség. Köztudott ugyanis. hogy az iparral kapcsolatos nemzetközi összehasonlításoknak alapvető metodikai problémái vannak: lé—

(4)

AZ ÁGAZATI ÉS TERMÉKSZERKEZET 837

nyegi eltérések találhatók például az egyes országok nómenklatúráí, statisztikai

mutatószám—rendszerei között, s ennek megfelelően a különböző országok által kö- zölt adatok gyakran nem összehasonlíthatók. Igy Angliában a Board of Trade ága—

zati osztályozása az elfogadott, amely döntően technológiai alapon csoportosít (a termékek fizikai jellemzői, a felhasznált alapanyagok stb. szerint), nagyobbrészt fi—

gyelmen kívül hagyva a piaci és felhasználási jellemzőket. A Közös Piac többi or- szága hangsúlyozottan figyelembe veszi viszont a termékek helyettesíthe'tőségét stb.

Mindez közrejátszott abban, hogy az utóbbi két évtizedben különböző nemzetközi szervezetek (ENSZ, KGST, OECD, Közös Piac) módszertani ajánlásokat, egységes nómenklatúrákat dolgoztak ki. és kiadványaíkban ezek rendszerében publikálják adataikat.

A statisztikák javítását célzó nemzetközi erőfeszítések közül elsőként a termék- nómenklatúrák egységesítését támogatni kívánó, még a Népszövetség által 1938- ban készített a ,,Minimum List of Commodities for International Trade Statistícs"

c. összeállítást kell megemlítenünk. Ezen az összeállításon alapul napjaink nemzet- közileg legismertebb ,,külkereskedelmi" terméknómenklatúrája, az ENSZ által elő—

ször 1950-ben kiadott SITC (Egységes Nemzetközi Kereskedelmi Termékjegyzék). Je- lentőségénél fogva kiemelendő továbbá az a szintén ENSZ kereteiben zajló mun—

ka, amely során 1948-ban történt az első lépés az ágazati osztályozás nemzetközi

egységesítésére. Ekkor alakították ki az ISIC (International Standard Industrial

Classification of All Economic Activities - a Gazdasági Tevékenységek Szabványos Nemzetközi Besorolása) első változatát. Az ágazati csoportosítás fő ismérveiként az osztályozás a következőket fogadta el:

1. az előállított áruk és nyújtott szolgáltatások jellege,

2. a célok, amelyekre az árukat és a nyújtott szolgáltatásokat fordítják, 3. a termelés folyamata, technológiája és szerkezete.

Az ezt követő években számos tőkés ország igyekezett ehhez az elvhez igazí- tani nemzeti osztályozási rendszerét. Az ISIC második változatát a időközben szer- zett tapasztalatok figyelembevételével 1958-ban rögzítette az ENSZ Statisztikai Bi- zottsága. Az átdolgozásnál figyelembe vették a gazdasági tevékenységekben idő- közben végbement változásokat. a gazdasági fejlettség különböző fokán álló orszá—

gok osztályozási igényeit stb. 1968-ban fogadták el az ISIC újabb — máig érvényes

—- változatát (1).

Az ISIC a gazdasági tevékenységeket kilenc osztályra tagolja, ebből az első a ,,Mezőgozdaság, vadászat, erdészet és halászat", a második a ,,Bányászat és kőfej- tés". a harmadik a ..Feldolgozó ipar". Az osztályokon belül a decimális felosztás ér- vényesült. Korábban két további szintet különböztettek meg, az 1968—as ISIC viszont a fokozatok számát négyre növelte. Megemlítendő továbbá, hogy az ISIC besoro—

lási egysége az ,,establishment". olyan egység, amelyben elvileg csak egyféle (számvitelileg is megfigyelhető) tevékenységet végeznek. Az ilyen egységek gya—

korlati kialakítása azonban sokszor igen nehéz. sőt nem ritkán lehetetlen.

A nemzetközi összehasonlítások igényeinek a kielégítésére törekedve a KGST—

országok is fokozottan törekszenek statisztikai adatrendszerük egységesítésére, illetve arra, hogy az elfogadott közös osztályozás szerint is közzétegyenek adatokat.

A tagországok által 1961—ben alkalmazott ágazati rendszert 1966-ban kisebb mér-

tékben módosították, majd a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága 1975—ben hagyta

jóvá az osztályozás újabb tökéletesítését. Az új osztályozás lényegesen részletesebb.

tagoltabb a korábbinál, s ajánlásaiban élesebb az ágazatok és alágazatok elha-

tárolása és pontosabban meghatározott az egyes osztályok tartalma is.

(5)

838 DR. BOTOS BALÁZS — DR. PAPANEK GÁBOR

A KGST osztályozásában a csoportosítás három szintje szerepel: a népgazda-

sági ágazatok (például ipar), az alágazatok (például építőanyag-ipar) és az alága- zaton belüli csoportok (például tűzállóanyag—ipar). A Statisztikai Állandó Bizottság javasolta a tagországoknak. hogy a Tanács szervei részére készülő statisztikai tájé—

koztatók összeállításánál 1977—től kezdve legyen irányadó ez az osztályozás. A Bi- zottság állást foglalt a tekintetben is, hogy az iparvállalatok ágazati besorolása el—

sősorban a vállalat értékben megállapított főprofilja szerint történjék. Kivételt azok a vegyes profilú vállalatok (kombinátok) képezhetnek, amelyeknek nyilvántartási rendszere lehetővé teszi. hogy az alegységek (telepek) tevékenységét önállóan so—

rolják be a megfelelő ágazatokba és alágazatokba (2). Az utóbbi lehetőséget ez

idő szerint csak a lengyel statisztika használja fel.

AZ IPAR SZERKEZETENEK HAZAI STATISZTlKÁl

Az ipar szerkezetének magyar statisztikái a nemzetközi fejlődéshez hasonló mó-

don alakultak ki. Termékstatisztikáink módszertanának szintén a múlt ködében rejlő

hagyományokat biztosítanak a különböző (például adózási, vám- stb.) célú termék—

nómenklatúrák. A múlt század közepén kezdődött — ekkoriban statisztikáink ipari fejlettségünket meghaladó szinvonaiúak voltak —— az ipar és az iparágak megfi- gyelése. Több mint száz éve így írt Konek Sándor: .,Hogy különben az egymástól annyira elütő különféle iparágak elősorolásában bizonyos rendszer követtessék, leg- helyesebb a stat. congressusokon megállapított osztályozósban megnyugodni; t. i.

a következő nyolc osztály vehető fel: a) a gépek. szállítóeszközök és különféle sze- rek gyártása; b) az ásványipar termelényei; c) a fémipar; d) vegytani termelények gyártása: e) táp— és fogyasztási anyagok gyártása; f) a szövés-ipar; g) egyéb szer—

ves anyagokat feldolgozó iparok: h) végre a művészeti iparnemek" ((12) 116. old.).

A század végén 13 iparágat tartottak nyilván. 1938—ban 12 iparcsoportba von—

ták össze a korábban kialakult 64 iparágat. Az ország agrár jellege. az ipar kisebb súlya azonban meghatározták mindezen statisztikák jelentőségét.

Alapvetően megváltozott iparstatisztikánk helyzete a szocialista iparosodás so—

rán. Az ipar a gazdaság legfontosabb, vezető ágává lett, kialakítva, illetve meg- erősítve azokat a tudományágakat. amelyek tanulmányozásával, értékelésével foglalkoznak (iparstatisztika, ipargazdaságtan stb.). A témakör szakirodalma egy- értelműen állást foglalt az iparszerkezet tudatos alakításának nélkülözhetetlen vol—

ta mellett. Statisztikánk fejlődése szempontjából igen lényeges volt továbbá, hogy az első években a szakírók a különböző szerkezeti vetületek közül általában az ága- zati szerkezet vizsgálatát tekintették alapvetőnek. megállapitván: ,,A gazdasági ha—

tékonyság növelésének egyik fontos útja az ipar ágazati szerkezetének javítása"

((27) 48. old.). A szerzők jelentős igényeket támasztottak továbbá a megtermelt ter- mékekre vonatkozó adatszolgáltatásoknak.

lparstatisztikánk kialakulásától ismeretesek (és azóta egyfolytában vitatottak)

voltak a számbavétel módszertani problémái is. Ezek közül különös jelentőségre

tettek szert az alábbiak:

a) milyen az osztályozások célszerű részletezettsége;

b) milyen szempontok szerint kell különböző csoportokba sorolni a megfigyelési egysé- geket. mely csoportképző ismérveknek van az osztályozósoknál elsődleges, illetve másodla- gos szerepük;

c) milyen szintű az adatgyűjtés kívánatos megfigyelési egysége.

A felsorolt kérdések konkrét megoldást nyernek a különböző csoportosítások- ban.

(6)

(AZ ÁGAZATI es TERMÉKSZERKEZET 839

A termékcsoportositások gazdag hagyományai ellenére napjaink szakszerzői e statisztikák esetében sem adhatnak mindenkor egységes választ az idézett kérdé- sekre. Hangsúlyozzák ugyanis, hogy a statisztikákat eltérő célokból állítják össze.

sa különböző célú termékstatisztikákban eltérő csoportosításokat célszerű alkal- mazni (7). A fenti a) kérdést illetően (amikor a problémák lényege az, hogy pél- dául a cipőt kell-e terméknek tekinteni, vagy meg kell különböztetni a férfi és a női

cipőket, esetleg a különböző nagyságú cipőket is stb.) a megközelítésmócl tekinte—

tében talán kisebbek a különbségek. A termékcsoportosítások megfigyelési egysé—

geivel és részletezettségével kapcsolatosan mindenkor kompromisszumokra kénysze- rülünk ugyanis az iparban előállított termékek nagy száma miatt. s e kompromisz—

szumok gyakran elmossák a statisztikák különbségeit. A b) kérdést, az elhatárolás elveit illetően már sajátosak a módszertanok. lgy számos esetben azoknak a — ter- melési nézőpontú — osztályozásoknak tulajdonítunk jelentőséget, amelyek a termé- keket elsősorban előállításuk technológiája és nyersanyagaik szerint határolják el (tehát például a fent említett cipőcsoportosítás esetén elősorban a bőr- és a gumi- cipők felosztást alkalmazzák). Termelési szempontú csoportosítások napjaink ná- menklatúrái közül a magyar lpari Termékek Jegyzéke (lTJ), a KGST—tagországok Egy- séges Külkereskedelmi Termékjegyzéke és a már említett ENSZ Külkereskedelmi Ter- mékjegyzék (SlTC). Statisztikáinkban alkalmazásra kerülnek továbbá fogyasztási né- zőpontú csoportosítások (amelyek a női és a férfi cipők felosztásának nagyobb fon- tosságot tulajdonítanak, mint a bőr— és a gumicipők megkülönböztetésének), valamint kereskedelmi stb. osztályozások. Sajnos, mindezen osztályozásokkal kapcsolatosan sok tisztázatlan kérdés van még a sok oldalról jelentkező eltérő igények ki—

elégítésének módja tekintetében. A statisztikusok a nagy nemzetközi szervezetek kereteiben jelentős erőket fordítanak a csoportosítások egységesítésére, kapcsola- taik tisztázására, de ez ideig csak részben oldották meg e feladatokat.

A magyar statisztikák ma mintegy 5000 ,,termék", termékcsoport 196849 vissza- menő adatait bocsáthatják az iparvezetés rendelkezésére (s a legfontosabb termé-

kekre vonatkozóan 1949-ig visszamenően is rendelkezünk összehasonlítható ada—

tokkal). Az alkalmazott tagolás meglehetősen részletes. sokszor megy túl az IT]

bontásának mélységén. Megjegyezzük azonban, hogy az IT] tagolásának mélysége nem azonos az egyes iparágakban. Egy tíz vállalatra kiterjedő reprezentatív vizs—

gálatunk során összehasonlítottuk, hogy hányféle terméket állítbnak elő vállalata- ink az ITJ csoportjai, illetve a vállalati cikkszámok, raktári kartonok, márkanevek stb. szerint számolva. Azt találtuk, hogy egyes esetekben (így a textiliparban) az lTJ igen részletes csoportosítást alkalmaz, alig kevésbé különbözteti meg a terméke- ket, mint a gyártó vállalat. más ágazatokban (például a gumi— vagy a gyógyszer—

iparban) viszont száz különféle vállalati termék is tartozik egy-egy ITJ-csoportba.

1. tábla

Adott számú terméket megkülönböztető vállalatok száma

Termékszám

Termékszám vállalati bontásban M "—— ÖSSZE"

101— _

——100 I 1000 * 1000

l

- 100 . 1 l.1:1

101—1000. . . . . . . . . 3 1 4

1001—10000. . . . . . . . . — 2 3

10 000— . . . . . 1 1 2

Összesen 5 4 !11"10!

l

(7)

840 DR. BOTOS BALÁZS — DR. PAPANEK GÁBOR

Adataink tehát egyértelműen jelzik. hogy az ITJ-bontás összevontabb, mint a

vizsgált vállalatok osztályozásai, ezen aggregáltság mértéke azonban igen külön—

böző.

Az ágazati csoportosításokban az előzőkben vázoltaknál is élesebben merültek fel a fent felsorolt módszertani kérdések. Régen felismerték már a problémák egy-

értelmű megoldásának lehetetlen vol—tát is. 1964-ben például a Központi Statisztikai Hivatal 20 iparcsoportot és 64 iparágat különböztetett meg a szocialista ipar aga—

zati rendszerében. s az iparcsoportok közül 12 — mivel azokat statisztikailag tovább—

nem bontották — egyben iparágat is jelentett. Az iparágak definíciója termékekről vagy termékek egynemű csoportjáról szólt, a besorolás egységét viszont vállalatok képezték. amelyek csak ritkán voltak tiszta profilúak. A gyakorlatban a vállalatokat

aszerint sorolták be valamely iparágba. hogy főprofiljuk alapján hova tartoznak, s

így egyes ágazatok termelésének nem is jelentéktelen része profilidegen termelést jelentett. Magának az iparági elkülönülésnek a kritériuma sem volt teljesen egyér—

telmű. A kritérium — a vállalatok valamely terméket vagy termékek egynemű cso- portját a társadalmi termelés szempontjából jelentős mennyiségben állítanak elő —-

különböző területeken eltérő szempontok érvényesítését tette lehetővé.

Az 1964. évi rendszert 1968—ban módosították. lparágon továbbra is az ipari

szervezetek minőségileg egynemű csoportját értették, a besorolást pedig a nemzet—

közileg széleskörűen alkalmazott három ismérv —— a termelt termékek rendeltetése, a felhasznált nyersanyag és a termelés technológiája — együttes figyelembevételével törekedtek elvégezni. Az új rendszer egyértelműen szűkítette a vitás elhatárolású

területeket, de nem oldott —- nem oldhatott —— meg minden problémát.

1976. január 1-ével ismételten módosításra került ágazati osztályozási rendsze- rünk. Az osztályozás .. a különböző gazdasági tevékenységek közül a viszonylag egynemű, rokon tevékenységeket olyan közös csoportokba vonja össze, amelyekben az előállított javak, illetve a végzett szolgáltatások a társadalom azonos vagy ha—

sonló szükségleteit elégítik ki. Az ágazati osztályozási rendszer egyúttal megkü-

lönbözteti azokat a gazdasági tevékenységeket is, amelyek a javak azonos vagy ha- sonló rendeltetése mellett vagy a tevékenység keretében felhasznált nyersanyagok, vagy az alkalmazott termelési technológiák tekintetében egymástól alapvetően el—

térnek" ((3) 20. old.). Az ipar -— mint népgazdasági ág —- vonatkozásában 9 ágazat 21 alágazat és mintegy 70 szakágazat kerül megkülönböztetésre (többé-kevésbé te—

hát az alágazati szint felel meg a KGST—osztályozás iparcsoportjainak). A besorolás

egysége továbbra is a vállalat, mégpedig az általa kifejtett főtevékenység alapján.

A főtevékenység kereteibe csak olyan tevékenységek tartozhatnak, amelyek az osz-

tályozási rendszerben kizárólag egyetlen szakágazatra jellemzők. Egyes trösztök,

egyesülések vállalatai tehát különböző szakágazatokhoz tartozhatnak.

Hangsúlyozzuk, hogy a vázolt elvek alapján összeállított ágazati statisztikák fel-

használásánál jelentkező gondok megoldását statisztikusaink intenzíven keresték.

A problémák a gazdasági fejlődés egyes objektív sajátosságaiból fakadnak. Az adatfelhasználók számos nehézségére vezet például —- tapasztalataink szerint — az, hogy iparunkban mindinkább a mikroszféra strukturális problémái kerülnek előtér—

be. Cukor György 1959-ben írt cikke is figyelmeztetett már rá, hogy a gazdaságve—

zetésben nem elegendő a makroarányok áttekintése. ,.Elvileg — írja -— növelhető azoknak az iparágaknak a súlya. amelyek nemzetközi összehasonlításban előnyö—

sebbek. A struktúra ilyen megváltoztatása költséges, nagy beruházásokat igé—

nyel, s többnyire a munkaerő. illetve a képzett szakemberek beállítása is nehézsé- geket okoz. . . . A termelékenység növelésének járható és gyorsabb eredményt ígérő

útja a kedvező gyártási ágak. a termelékenységi szempontból előnyös, jobban ér—

(8)

AZ ÁGAZATI ÉS TERMÉKSZERKEZET 841

tékesíthető gyártmányok termelésének fokozása egy-egy iparágon belül, vagyis a gyártmánystruktúra megváltoztatása" ((ő) 690. old.). Mindez a csoportosítások agg- regáltságával — a fenti kérdéssel — kapcsolatos módszertani váítoztatásokat sür- getett. A megoldást a gazdaságirányítás reformjával egyidőben, 1968-ban megkez- dett gyártási ágankénti teljes körű statisztikai adatgyűjtés kísérelte meg. A gyártási ágak az ipari tevékenységek technológiailag elkülönülő homogén csoportjai, ame- lyekhez — elvben —- konkrét termékcsoportok és (vagy) ipari szolgáltatások is hoz- zárendelhetők (4). (E statisztikák tehát nem a sok szempontból vitatott szervezetek szerinti besorolást alkalmazzák.) A Központi Statisztikai Hivatal első ízben 1966-ban állított össze ilyen tagolású (de még csak részleges) adatgyűjteményt. Azóta a rendszer jelentősen és folyamatosan fejlődött. Jelenleg 245 gyártási ág kerül megkü- lönböztetésre, és az állami ipar tevékenységeinek felmérése teljes körű. Az adatköz—

lés ma még csak a legfontosabb erőforrások (munkaerő, gépek, berendezések) ada- taira terjed ki; közelítő módszerrel számított adatokkal rendelkezünk továbbá a

termelési értékről és az értékesítésről.

Röviden utalunk itt a felhasználóknak azokra a nehézségeire is, amelyek ab—

ból fakadnak, hogy az alágazati csoportosításnak megfelelően bontott adatközlé- sek tagolása egyenetlen. A gyakorlatban sokszor bizonyulnak túlzottan összevon- taknak például a gépipari — és kisebb mértékben a vegyipari — alágazatokról köz—

readott adatok. miközben más. csekély volumenű tevékenységekről részletes infor- mációkat kapunk. A Statisztikai évkönyv szokásos bontását idézve kíséreljük meg szemléltetni ezt a problémát.

2. tábla

A kiválasztott ágazatok főbb adatai 1977-ben

, Foglalkoz- Állóeszköz-

A Termeles tatottak állomány

gazat (m'lllo száma (millió

forint) (fő) forint)

!

Gép- és gépi berendezés ipar . 43 890 138 585 21 352 Közlekedési eszközök ipar . . . 53 533 106 796 28 802

Szerves és szervetlen vegyipar. l

festékipar . . . 36 407 44 216 39 593 Hő—, hang- és vízszigetelő anyag

ipar.... . ... 486 1342 777

Ásvány-. szikvíz- és üdítő ital ipar 664 2 456 394

l

Forrás: Statisztikai évkönyv. 1977. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1978. 194—197. old.

Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy a táblában adott tagolás kény—

szerhelyzetet tükröz. Ezt a helyzetet bizonyos nagy gazdálkodási egységek léte miatt ma nehéz is lenne megváltoztatni. De nem is lehet, illetve szükséges követel- ményként kezelni az ágazatok nagyságrendi azonosságát. Arra azonban feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. hogy a jövőben a különbségek ne növekedjenek, hanem

lehetőség szerint csökkenjenek.

Számos módszertani nehézség kapcsolódik a korábbi b) kérdés megválaszolá- sához. az ágazati elhatárolásnál szerepet játszó szempontok meghatározásához is.

Ezúttal az okozza a legtöbb nehézséget. hogy az ipari fejlődés csökkenti az ága—

zatok'közti különbségeket, s egyben mind szorosabban össze is kapcsolja az ipar különböző ágainak a tevékenységét. A nyersanyagok mind tágabb körben válnak egymással helyettesíthetővé, fa és fém helyett műanyagokat is alkalmaznak, a cipő

(9)

842 DR. BOTOS BALÁZS —— DR. PAPANEK GÁBOR

nem mindig bőrből. a ruha nem okvetlenül textiliából készül. Mérséklődnek az ága-

zatok közti technológiai különbségek, a textiliparban nemcsak szőnek és fannak, a gépiparban gyakran nem forgácsolnak. Ugyanezen okokból csökken a késztermé- kek rendeltetési köre közti különbség is, ,,vegyipari" termékek jeientkeznek az élel- miszer-forgalomban és a bútorpiacon, a gépek (tartós) fogyasztási cikkekké válnak stb. Mindez nehézségeket okoz az ágazatok közti elhatárolásnál is, rontja a csopor- tosítások lehetséges pontosságát. Ennél is problematikusabb statisztikai következ—

ményekre vezet a vázolt folyamatnak az a sajátossága, hogy erősíti az egy—egy ága- zatban bekövetkező változások ..tovagyűrűződését", növeli az ágazatok egymásra—

utaltságát. E jelenség igen megneheziti ugyanis F' statisztika értelmezését; például igen széles körű ágazati kapcsolati vizsgálatokra kényszeríti az egyes ágazatok fej-

lesztéséhez szükséges tennivalók kijelölőit stb.

Az iparszerkezeti statisztikák terén ma a megfigyelési egység szintjének :: kér- dése (az előbbi c) kérdés) okozza a legtöbb problémát. Gyakorlati szempontok arra kényszerítenek ugyanis. hogy ennél az osztályozásnál (: számbavétel ne a termék- csoportokat, hanem — amint említettük — a termelő és szolgáltató egységeket vagy ezek ,,tevékenységeit" válassza megfigyelési egységként, A nehézségek forrása az, hogy ez esetben az egységek többsége nem egyféle tevékenységet végez, többféle profilú. Ilyenkor a besorolás a fő profil (alaptevékenység, főtevékenység) alapján történik, s a tevékenységnek jelentős hányada is lehet profilidegen (kiegészítő. alap- tevékenységen kívüli) tevékenység. Alágazati szinten a profiliclegen tevékenységek aránya — különböző mutatószámok alapján számítva — mintegy 10—20 százalékra

tehető (4). A nagyobb aggregátumok felé haladva természetesen az arány nő. Mind-

ez pedig jelentősen növeli a statisztika helytelen értelmezésének veszélyeit.

Hangsúlyoznunk kell, hogy az ágazati statisztikáknak a megfigyelési egység megválasztásával kapcsolatos torzításai soha sem szüntethetők meg. A termékek besorolásával készített csoportosításokra ugyanis nem térhetünk át. Ennek okát egy iparstatisztikai szakkönyv így magyarázza: a termékek szerinti megfigyelés és beso- rolás módszerét előnyei ellenére ... .. mégsem alkalmazhatjuk. A termelés alakulá- sának és megoszlásának vizsgálata ugyan alapvetően fontos, de nem egyedüli fel-

adata az iparstatisztikának. Az emlitett módszer alkalmazása esetén pedig nem

nyílna lehetőség egyéb fontos tényezőknek (mint például a munkáslétszámnak, a munkabérnek, az anyagfelhasználásnak stb.) és a termelésnek párhuzamos vizs—

gálatára" (13). Mindazonáltal nem felejthetjük, hogy módunk van csökkenteni az

ágazati statisztikáknak a profilidegen tevékenységek számbavétele miatti pontat- lanságait. Lehetőséget biztosit erre, ha megfigyelési egységnek az ipartelepet vó—

lasztjuk. lpartelepnek statisztikai előírásaink (4) az iparvállalat területileg különálló telepeit tekintik, amennyiben ott rendszeres főtevékenységként ipari termelőtevé- kenységet folytatnak. Ha az ipartelepen belül többféle tevékenységet folytatnak, mód van a tevékenységek adatainak elkülönítésére. Az ENSZ-ajánlások ilyen cé—

lokra az üzemtípusú egységek megkülönböztetését javasolják; a megvalósításban azonban a tagországok közös gondokkal küzdenek a megfigyelési egységek hete- rogén tevékenységei miatt. Az ipartelepek szerinti számbavételre hazánkban már korábban is történtek kisérletek. Ez az elv került alkalmazásra például a gyártási ágak szerinti megfigyelés során. A tapasztalatok szerint az alapvető problémát ez esetben az adja. hogy a jelenlegi számviteli rendszer nem teszi lehetővé a termelési érték ipartelepenkénti megfigyelését. Az ipartelepeken gyakran csak a termelési fo—

lyamatnak egy—egy fázisát végzik, a létrehozott termékek nem kerülnek közvetlenül

értékesítésre, a termelés értéke csak vállalati elszámoló árakon kerülhetne nyilván—

tartásra.

(10)

AZ ÁGAZATl ÉS TERMÉKSZERKEZET 843

A SZERKEZETI VÁLTOZÁSOK MEGFlGYELESÉNEK LEHETÖSÉGEI

Az iparszerkezeti statisztikák sajátosságainak értékelését követően azt a kér—

dést kíséreljük meg tanulmányozni, hogy mekkora gyakorlati jelentősége van az is- mertetett módszertani nehézségeknek. A kérdés megválaszolása természetesen nagyszámú szempont szerinti vizsgálatokat igényel. Dolgozatunkban csak a téma két aspektusára térhetünk ki: megvizsgáljuk, mennyiben korlátozzák a tárgyalt prob—

lémák azt. hogy a statisztikák tükrözzék iparunk jelenlegi strukturális változásait. to—

vábbá elemezzük, hogy milyen segítséget nyújthat a statisztika a szerkezeti döntések megalapozásához.

Az elsőnek emlitett témára térve hangsúlyozzuk, hogy a szerkezeti változások statisztikai jellemzése nyilvánvalóan biztosítható az ipar vagy egyes ágazatok ál—

talános fejlesztése esetén, adatgyűjteményeink megoldottak továbbá a központi fej—

lesztési programok hatásait illetően is. Az elmúlt évtizedben azonban iparirányí- tásunk fokozott érdeklődéssel fordult a mikrostruktúra fejlődése, problémái, kedvező és kedvezőtlen jellemzői felé. Ezzel kapcsolatosan nem ritka az az igény, hogy sta- tisztikáinknak a részletezettség fokozásával mind több gyártási ág vagy termékszintű adat szolgáltatásával kellene támogatnia az iparfejlesztést. Káldor Mihály például úgy véli: ,,. . . a vállalati és az ágazati információ—rendszereket alkalmassá kell tenni arra, hogy időközönként a mikro— és a makroszféra igényeinek egyaránt megfelelő részletezettségű adatokat legyenek képesek szolgáltatni" (il). Nyitrai Ferencné dr.

az alkalmazandó csoportosítást illető javaslatokról is ír: ,,. .. célszerű lenne egyre inkább elszakadni az ipari fejlesztés tervezésében és annak megítélésében, minő- sítésében is az úgynevezett ágazati, alágazati elvtől. és meg kell találnunk azokat a kategóriákat, amelyekben a szelektivitás megfelelően értékelhető. llyen kategóriá-

nak tartom a gyártási ágak rendszerét" (18).

Már idézett reprezentativ vizsgálatunk némileg a fentiektől eltérően közelítette a témát, nevezetesen kísérletet tett azoknak az egységeknek a feltárására, amelyek szintjén a legfontosabb szerkezeti változások ténylegesen zajlanak iparunk jelen gyakorlatában. A közelmúlt mintegy félszáz —— a vállalatok számára igen fontos — strukturális változását, illetve kb. 30 fejlesztési tervezetét tekintettük át. Az eredmé- nyek arra mutattak. hogy e változások kb. háromnegyedéről a termékek, termékcso-

porok szintjén kaphattunk — vagy adhattunk — tájékoztatást.

3. tábla

A megvizsgált szerkezeti változások kimutatásánál felhasználhatónak bizonyult egységek

A A

megvalósult tervezett Az egység típusa fejlesztések változások

megoszlása (százalék)

Termék-alkotóelem, részegység stb. . . . 4 — A vállalat által megkülönböztetett termék . 49 44 ITJ—termékcsoport . . . ., . . . A 29 44 Gyártási ág . . . 4 10

Egyéb . . . 14 2

Összesen ! 100 ! 100

Az indokokat a konkrét esetek jelölik meg a legvilágosabban. Például a Taurus Gumiipari Vállalatnál végrehajtott termékfejlesztés. a radiálabroncs-gyártás meg-

(11)

344 DR. BOTOS BALÁZS — DR. PAPANEK GÁBOR

indítása nemhogy ágazati vagy gyártási ági szinten nem jellemezhető, de a válto—

zásokról még az Ipari Termékek Jegyzéke legrészletesebb csoportosításában sem adható kép (az lTJ csoportosítása ugyanis: személygépkocsi-abroncs, tehergépkocsi- abroncs stb.). Ezúttal iparunk jelen feladatai szempontjából fontos fejlesztésről van

szó, amely a lassan elovuló diagonál termékek helyett világszínvonalú gyártmányok

előállítására biztosít lehetőséget. Hasonló problémára vezetett a ruházati iparban a szabadidő-ruházat kialakulása; a termékcsaládba nagyszámú ITJ—csoport termé- kei, de mindig az adott termékek egy része lenne besorolható. ilyen jellegű példá-

ink felsorolását folytathatnánk. '

Meg kell említenünk egyébként, hogy a statisztikusok az idézett két példát kü—

lönbözőképpen ítélik meg. Véleményük szerint az olyan ,,önmagában új" termék,

mint a radiálabroncs, a termékjegyzék rendszeres továbbfejlesztésekor elvileg kü- lönösebb nehézség nélkül beilleszthető a rendszerezésbe. Ellenben az olyan össze-

foglaló jellegű csoportok, mint a szabadidő—ruházat esetén a statisztikusok Ezsak

újabb osztályozási kritérium bevonásával látnak lehetőséget az adatok biztosítá- sára, ami rendkívül bonyolulttá és nehezen áttekinthetővé tenné a már most is szó—

mos szempont szerint kialakított csoportosítást, s e hátrányok nem állnának arány- ban a struktúravizsgólatok terén várható eredményekkel. Az ilyen típusú problémá—

kat tehát célszerűbbnek látszik valamely kompromisszum, például ad hoc kigyűjté- sek útján megoldani. llyenekre viszont a korábbiaknál is nagyobb szükség van.

A 3. tábla adataival kapcsolatosan kiegészítésként említjük, hogy a vizsgált

szerkezeti változások jelentős hányada sokoldalú folyamatnak bizonyult, azaz a ter—

melés és az értékesítés számos jellemzőjében kimutatható módosulásokkal járt. Ez

a megállapítás tovább fokozza ugyanis a szerkezeti változások statisztikai jellem- zésének nehézségeit. Arra mutat, hogy a termelési szerkezet alakulása gyakran alig—

vagy egyáltalán nem közelíthető meg kizárólag a termékek, termékcsoportok terme—

lésére vonatkozó statisztikai adatok alapján. a pontos tájékoztatáshoz a statisztikai adatsorok mellett sokoldalú elemzések is kellenek.

A SZELEKTlV FEJLESZTÉS ÉS A STATlSZTlKAl CSOPORTOSlTÁSOK

Az eddigiekben arról szóltunk, hogy a kutatás során megismert szerkezeti vál—

tozások főbb vonásait milyen módon írhatjuk le. Nyilvánvaló azonban, hogy az ipar- irányítás számára a változások regisztrálásával kapcsolatos adatok mellett alapvető) jelentőségűek azok az információk is, amelyek a lehetséges változtatások közti sze-

lekciót, döntést alapozzák meg. amelyek tehát a fejlesztési lehetőségek vagy egyéb

döntésvariánsok minősítésének a céljait szolgálják a fejlesztések tervezésénél, elő-

készítésénél, ..menet közben" szükségessé váló korrekcióinál vagy utólagos ellen-

őrzésénél. A következőkben ezzel a témakörrel foglalkozunk.

Empirikus kutatásunk során megkíséreltük felmérni az iparirányítás statisztikai

elvárásait, illetőleg a rendelkezésre álló adatbázisokat. Információkat gyűjtöttünk

ezért arról. hogy milyen jellegű adatbázis lenne szükséges az ipartól jelenleg elvárt szelekciós döntések megfelelő előkészítéséhez, és mi áll ténylegesen rendelkezésre.

Elemzésünk rendszerét a fejlesztések dönt'éselőkészitése számára készült ,.kritérium-

rendszer" szempontjaira alapoztuk. Figyelembe vettük tehát. hogy a fejlesztések ter-

vezésénél és irányításánál adatokkal kell rendelkeznünk a termelés tömegszerüsé-

géről. az előállítani kívánt termékek műszaki jellemzőiről (korszerűségéről és minősé—

géről). a termelés technikai felszereltségéről. illetve technológiai színvonaláról, a gyártmányok piac- (export—) képességéről, a gyártás ipari hátteréről (és a vizsgá—

latok további fázisaiban a várható hatékonyságról) (26). Valamennyi említet't té-

(12)

AZ ÁGAZATI ES TERMÉKSZERKEZET 845

makörben megvizsgáltuk azután, hogy a statisztika milyen szerkezeti információkkal segítheti az adott szempont szerinti minősítéseket. a döntéselőkészités munkáját.

Vizsgálataink kiindulósaként a szerkezetet minősítő munka általános informá—

cióellátottságáról tájékozódtunk. A kapott tájékoztatások meglehetősen különböző megállapításokra vezettek attól függően, hogy éppen mely kritériumra vonatkozó adatbázis volt az elemzés tárgya. A vállalati véleményeket a 4. táblában foglaltuk

ossze.

4. tábla

A kritériumrendszer szerinti elemzéshez

vállalataink rendelkezésére álló információk minősítése

Kielégítő Részleges Hiányzo"

Krite'rium

információk alapján elemző vállalatok száma

Termelési méret. . . . . . . — 8 2

Gyártmányok korszerűsége, minő- _P'"

sége... 6 4

Rendelkezésre álló nyersanyagfor- rások, munkaerő- és gépkapa-

citások . . . . . . . 10 _ —

Vezetés színvonala. . . . . . — — 10

Termékek piacképessége . . . 2—4 3—4 3-5

" Hiányzó információ: objektív adatokat nélkülöző szubjektív vélemények.

A tábla adatait értékelve figyelembe kell vennünk, hogy a kritériumrendszer által igényelt információk jelentős hányadáról senki sem állította, hogy ezeket a hivatalos (állami) statisztika keretében lehetne vagy lenne célszerű gyűjteni és pub—

likálni. Differenciálni kell a központi statisztikai szolgálat, az igazgatási statisztika és a vállalati statisztikák között. Mindazonáltal az alábbiak/értelmében aligha Vl?

tatható adataink feladatkijelölő jelentősége valamennyi említett statisztikát illetően.

Megállapítottuk például: a termelési méretek témájában csak a hazai szín- vonalról s ez esetben is inkább csak a vállalatok. ipartelepek vagy kiemelt termékek terén vannak (statisztikai) adataink. Nagyon hiányosak már a hazai információk

—.a vállalatok adatbázisa és a központi statisztikák egyaránt - a termékek alkotó- elemeinek, a részegységek, az alkatrészek termelési sorozatnagyságairól. Az ipa—

runkban elért méretek nemzetközi összehasonlítása pedig minden aggregációs szin—

ten igen ritka.

A gyártmányok korszerűségével, illetve minőségével kapcsolatos adatgyűjtés sem tartozik hazai statisztikáink hagyományos területei közé. Az elsőnek említett

— a műszaki fejlesztés tárgyköréhez csatlakozó —- statisztikák terén még jelentős módszertani nehézségek elhárítására is szükség van. A közelmúltban figyelemre—

méltó kezdeményezések születtek ugyan az e témák iránti adatigények kielégítésére, s a jelek szerint kialakulóban van kutatási—fejlesztési, szabadalmi statisztikánk, van—

nak már adataink az ,,új" termékek bevezetéséről stb. Távol állunk azonban attól, hogy a korszerűség megbizható statisztikai jellemzését adhatnánk a gyártmányok.

a gyártási ágak vagy az ágazatok szintjén. Még számos elvi—módszertani kérdés

vár megoldásra minden egység szintjén (például a korszerűség vagy az új termék

fogalmának pontos meghatározása), 5 előttünk állnak az adatgyűjtés és egységes elemzés rendszerének megteremtésével kapcsolatos feladatok is. Jellemzőnek tekint-

(13)

846 DR. BOTOS BALÁZS _- DR. PAPANEK GÁBOR

hetjük, hogy a korszerűségre vonatkozóan felmérésünk semmilyen bontásban nem

tudott valóban mértékadó adatokra szert tenni.

A termékminőség statisztikai értékelése — a korszerűség elemzésével ellentét-

ben —-— módszertanilag hozzávetőlegesen tisztázott feladat. Van is néhány olyan ága-, zat, gyártási ág — például a cipőipar —, amelyben sikerült részletes és többé—kevésbé

megbízható adatbázist közreadni. Számos más ágazatról nem mondhatjuk el ugyan—

ezt. Az információhiány okait a legtöbb esetben elsősorban nem a statisztikákban, hanem a minőségellenőrzést elhanyagoló vállalati gyakorlatban kell keresni. .,. . . viszonylag kevés területen vannak olyan_kötelező erejű szabványok, normatívák, amelyek alkalmasak lehetnek egyes termékek, termékcsoportok minőségének jel—

lemzésére. . .", írja ezzel kapcsolatban Nyitrai Ferencné dr. ((19) 1144. old.) Termé- szetesen feltehető az a kérdés, mely szervnek kellene ilyen szabványok, normatívák

használására kötelezni a vállalatokat? $ lehet-e egyáltalában a vállalatokat erre kö-

telezni?

Megnyugtatóbbnok véljük — egy kivétellel - a termelési és fejlesztési erőforrás statisztikai helyzetét. Megállapíthattuk például: a legfontosabb erőforrással, a munkaerővel kapcsolatosan a statisztikák általában elég részletesek ahhoz, hogy kielégítő tájékoztatást nyújthassanak a döntéselőkészítésnek a rendelkezésre álló kapacitásokról szakmai, területi stb. bontásban is. A legtöbb vállalatnál még a lét—

számprognózisokat is pontosaknak tartják. Legfeljebb az vethető fel e témakörben, hogy statisztikáink nem jelzik reális munkaerő-tartalékainkat. Ezzel kapcsolatosan azonban az a véleményünk. hogy aligha lenne jogos a statisztikát tenni felelőssé a ,,kapun belüli munkanélküliség" takargatásáért, hiszen más vetületben, az ala- csony termelékenység oldaláról egyértelműen tükrözi e jelenséget is.

Az energiatermelés és -felhasználás statisztikáira vonatkozó kérdésektől szin-

tén nem vártuk, hogy alapvető problémákat tárjanak fel. Információink nem is utal-

nak nagyobb volumenű kielégítetlen adatigényre. Alighanem természetes továbbá.

hogy a vállalatok jól ismerték termelésük technikai felszereltségének főbb jellemzőit is. Nyersanyag-statisztikáink szintén gazdagoknak -— talán túlzottan széles körűek- nek is — ítélhetők. A fejlesztések tervezése különösen hasznos statisztikai adatokat találhat az ágazati kapcsolatok mérlegében. Az anyogstatisztikák egy problémáját rögzítettük: adatgyűjteményeink általában nem tükrözik a beszerzéssel kapcsolatos

— a gyakorlatban közismert —- nehézségeket, az ellátás ütemezési és választéki hiá—

nyosságait. Bár nyilvánvaló, hogy e hiányosságok sok tekintetben csak verbális in- formációk alapján jellemezhetők, bizonyos (esetleg reprezentatív) adatösszeállítások

talán nem megvalósíthatatlanok ezúttal sem.

Áttérve az ipari tevékenység pénzügyi vonatkozásaira — például a beruházási kereteket stb. tükröző adatgyűjteményekre — ismét viszonylag gazdag statisztikák létéről adhatunk számot. Elmondhatjuk mindenesetre: vizsgálatunk során semmi—

lyen szinten sem vonták kétségbe, hogy a vonatkozó statisztikák pontosan tükrözik pénzügyi lehetőségeik korlátait.

Az eddigiekkel teljesen ellentétes minősítést adhatunk viszont az iparunk szer- vezési és vezetési színvonalával kapcsolatos információs bázisról. Úgy tűnik. jelen—

leg statisztikáink egyetlen egység szintjén sem adnak reális képet az e téren jelent-

kező problémákról. Csaknem kizárólag szubjektív véleményeken alapul például

mind az egyes vállalatoknál, mind a gyártási ágakban vagy egyéb körben rendel- kezésünkre álló vezetői kapacitások minősítése. Rendszeres adatfelvétel hiányában egyéni megfigyelések - jobb esetben .,kontár" adatgyűjtések —— informálnak a ter- vezési, szervezési hiányok miatt kudarcba fulladt fejlesztésekről, a fejlesztési terv- koncepciók módosítgatásainak okairól és elterjedéséről. a fejlesztések részleges tel-

(14)

AZ AGAZATl ÉS TERMÉKSZERKEZET 847

jesítésének gyakorlatáról, olykor a beruházási késésekről, valamint a beruházási költségek túllépéseiről is stb.

A statisztikusok számos tennivalóját körvonalazhatjuk a piaci információkkal kapcsolatosan. Viszonylag bőven állnak ugyan rendelkezésre adatok a belföldi szük—

ségletek alakulásáról (itt is problémákat okoz azonban információink szerint. hogy nem tudjuk elhatárolni a forgalomban a beliöldiek és a külföldiek vásárlásait, to- vábbá. hogy keveset tudunk a lakosság által a turistaforgalomban behozott árukról stb.). Kiemelten pozitíven kell értékelnünk továbbá az iparvállalatok rendelésállo- mányára vonatkozó statisztikát. Tekintettel azonban gazdaságunk nyitott jellegére, exportra szánt termelésünk nemzetközi mértékkel mérve is igen magas arányára, mindezek az információk távolról sem elegendők az iparfejlesztési lehetőségek sze- lekciójánál. s a témában sokan várnának a fentieknél gazdamgabb statisztikai adat-

gyűjteményeket is.

Senki nem vitatja természetesen, hogy minden vállalatnak magának kel! fel- mérnie a termékei iránt várható jövőbeli kereslet nagyságát. a keresletváltozás va- lószinű irányait. Egyes vállalatoknál kutatásaink során tapasztaltuk is az intenzív piackutató munkát. Vizsgált vállalataink azonban — egységesen -— súlyos problé—

mának tekintették még a szomszédos szocialista országok keresletének és kínálatá—

nak várható alakulására vonatkozó információk (és prognózisok) megszerzését is.

Szinte teljesen kialakulatlan a témakörre vonatkozó nemzetközi információcsere. E

témákban pedig a vállalati adatgyűjtéseket kiegészithetnék a sta tisztikák.

További információs problémák jelentkeznek — a részletesebb tagolások szint- jein — a kereslet kielégítésében résztvevők ,,piaci részesedéseit" illetően. Verseny- társainkról többnyire még a hagyományos exporttermékek esetében sincsenek infor-

mációink. adatgyűjteményünk pedig a KGST— (és világ-) piac vállalati ,,részesedé- sei" tekintetében talán még kivételesen sincs. A kutatási—fejlesztési ráfordítások

legalább gyártási ág mélységig bontott adatai hiányában nem találhatunk módot továbbá a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk jellemzőinek (kom-

paratív előnyeinknek) korszerű soktényezős elemzésére sem.

Vizsgálatunk az ipari infrastruktúra minősítésével kapcsolatos informáltságot nem elemezte (nem hisszük ugyanis, hogy e téren lényeges különbségek lennének iparágaink. iparcsoportjaink helyzetében). Kitértünk viszont a műszaki-gazdasági vizsgálatokat követő döntéselőkészítési fázisban szükséges információbázisra, a gaz- daságosság kérdéskörére. Úgy találtuk. hogy ez az a téma. amellyel kapcsolatosan a legkevesebb szemrehányást tehetjük statisztikánknak. A központi statisztikák is rend—

szeresen gyűjtik ugyanis a vállalatok, szakágazatok és ennél magasabb aggregátu- mok kőltségadatait, A Központi Statisztikai Hivatal Gazdaságkutató Intézete a közel- múltban jelentős erőfeszíféseket tett a terme'és gazdaságosságával kapCsolatos.

erőteljesen bontott adatgyűjtemények kialakitására is. Mivel pedig a gazdaságosság értékelése tudomásunk szerint sehol sem elsősorban a statisztika feladata, e kísér-

leteket csak pozitívan értékeihetjük.

*

A mondottak lezárásaként hangsúlyozni szeretnénk, hogy ,.hiánylistánk" köz- lésével nem kívánjuk feledtetni ,,A KSH rendszeresen publikál kiadványokat.

melyeknek adatai a vállalati vizsgálatoknál is kiindulásul szolgálhatnak. A vál- lalatok egyelőre az ilyen típusú információit sem aknázták még ki megfelelően"

(20). Tanulmányunkban azonban abból indultunk ki: .,A kritériumrendszer egyes

elemeinek . . . megfigyelése alapvetően újszerű statisztikai feladatot jelent . . ." ((4)

25. old.). Természetesen újszerűnek tekinthető feladatokat nem először 5 nem utol-

(15)

848 DR. BOTOS BALÁZS - DR. PAPANEK amor;

jára old meg a statisztikai gyakorlat. Az objektive változó jelenségek a rendelke—

zésre álló adatszolgáltatás értékét. hasznosíthatóságát jelentősen befolyásolhatják.

Például az iparban megfigyelhető folyamat — a termékszerkezet előtérbe helyező—

dése az ágazati struktúrával szemben —- az ágazati bontású adatok értékét gyengí- tette. Erre reagálva került sor a mélyebb bontású adatszolgáltatás elveinek és gya-

korlatának kidolgozására. Az adatközlés folyamatos korszerűsítésére azonban más oldalról is jelentkeznek igények. lgy a termelési és a külkereskedelmi statisztika strukturális eltérései jelenleg, a külgazdasági szempontok alapvetővé válása idején

úgyszintén sürgető feladatokra utalnak.

A statisztikai adatok felhasználóinak, így az iparirányltás. a tervezés, az ipar- fejlesztés gyakorlati és elméleti szakembereinek is természetesen tisztában kell len—

niök az igények és lehetőségek közötti ellentmondással. Vannak tények, amelyeket

— bármennyire is szükséges lenne — nem lehet statisztikailag megfigyelni. Vannak

olyan változások. amelyeket követnie kell a statisztikai rendszerezésnek. a realizálás azonban hosszabb időt vesz igénybe. Vannak azonban olyan területek is. ahol idő—

szakos adatszolgáltatásak, reprezentativ felvételek segítségével áthidalható az el—

lentmondás. Mindenképpen rendkivül sokrétű és lezártnak sohasem tekinthető mun-

káról van szó, amelynek sikeréhez kívántunk néhány gondolattal hozzájárulni.

lRODALOM

(1) A gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi besorolása (lSlC). Nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységéből. 1. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1969. 61 old.

(2) A KGST Statisztikai Állandó Bizottsá ának XXVI. ülése által elfogadott ajánlások gyűjteménye.

Nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységé ői. 29. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976.

121 old.

(3) Statisztikai nómenklatúrák. Az egységes ágazati osztályozási rendszer és az ágazatok tartalmi meg- határozása. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1976. 67 old.

(4) Az ipar gyártási ágainak rendszere. Módszertani füzetek. 18. sz. Központi Statisztikai Hivatal. Bu- dapest. 1978. 157 old.

(5) Chamberlr'n, E. H.: The theory of manopolistic competition. A re-orientotion of the theory of value.

Harvard economic studies 35. 7. kiad. Harvard Univ. Press. Cambridge. 1960. XlV. 350 old.

(6) 'Cukor György: Az ipar szerkezete és a hazai adottságok. Közgazdasági Szemle. 1959. évi 7. sz.

681—695. 0 Cl.

(7) Dr. Drechsler László — Dr. Tűű Lászlóné: A termékek és szolgáltatások csoportositásának általános módszertani kérdései. Statisztikai Szemle. 1972. évi 3. sz. 251—262. old.

(8) Komplex népgazdasági tervezés. Szerk.: N. P. Fedorenko. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bu- dapest. 1976. 316 old.

(9) Gobbo, F. — Poniarollo, E.: Economic applicata. Milano. Anno Academiae 1977/78. 81 old.

(10) ]acauemin, A.: Economie industrielle européenne. Structures de marché et stratégies d'entreprise.

Dunod. Paris. 1975. 348 old.

(11) Káldor Mihály: A termékszerkezet szelektiv fejlesztésével összefüggő vizsgálatok és megfigyelések néhány módszertani kérdése. Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő. 1977. évi 10. sz. 357—361. old.

(12) Konek Sándor: A statistika elmélete. Ráth. Pest. 1869. 119 old.

ld (13) Lukács Ottó — OIIe' Lajos: iparstatisztika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965. 369 o .

(14) Marshall, A.: Principles of economies. 8. kiad. McMillan. London. 1927. 871 old.

(15)_Nemzetközi iparstatisztikai ajánlások. Nemzetközi szervezetek statisztikai tevékenységéből. 4. sz.

Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1969. 59 old.

(16) Nemzetközi összehasonlitások az iparban. Módszerek és források. A Magyar Tudományos Akadémia ipargazdaságtani Kutatócsoportja. Budapest. 1968. 158 old.

(17) Novozsilov, V. V.: A ráfordítások és eredmények mérése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bu- dapest. 1971. 427 old.

(18) Nyitrai Ferencné dr.: Mire irányuljon a szelektív iparfejlesztés? Figyelő. 1976. évi 2. sz. 3. old.

(19) Nyitrai Ferencné dr.: A szocialista iparstatisztika fejlődése és újabb feladatai. Statisztikai Szemle.

1977. évi 11. sz. 1139—1149. old.

(20) Nyitrai Ferencné dr.: Termékváltás - MI legyen a mérce? Figyelő. 1978. évi 31. sz. 5. old.

(21) Perroux, F.: Les techniaues auantitatives de la planifícation. Presses Universitaires de France.

Paris. 1965. 315 old.

(22) Robinson, 1..- The economies ai imperfect competition. McMillan. London. 1961. XII. 352 old.

(23) Román Zoltán: Az ipargazdaságtan a tőkés és a szocialista országokban. lpargazdasc'rgi Szemle.

1977. évi 3. sz. 19—40. old.

(24) Szektorális elemzések, szektorális politika. (Az 1974. március 19—22 közötti nemzetközi konferencia anyagából.) Ipargazdasági Szemle. 1974. évi 2. sz. 170 old.

(25) Triffin, R.: Monopolistic competition and general eauilibrium theory. Harvard economic studies 67. Harvard Univ. Press. Cambridge. 1962. Xi; 195 old.

(26) A termelési szerkezet fejlesztésének dőntéselőkészitési módszereiről szóló útmutató. A 102/1978.

OT—OMFB sz. együttes közlemény melléklete. Tervgazdasági Értesítő. 1978. évi 4. sz. 78—92. old.

1 '(d27) ipargazdaságtan !. Szerk.: Dr. Wilcsek Jenő. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1964.

40 o .