Munkafegyelem az iparban

SZEMLE

921 (

Munkafegyelem az iparban

Iparunk az ötéves tervidőszak folyamán hatalmas —— a múltban elérhetetlennek tartott — fejlődésen ment keresztül. Je—

lentősen növekedett a termelés és a ter—

melekenység, csökkent az ipari termékek önköltsége. Ezeknek az eredményeknek eléréséhez alapvető fordulatra volt szük—

ség a dolgozók munkához való viszonyá—

ban, A munkások, akiket a kapitalizmus—

ban a munkanélküliségtől való rettegés kényszerített munkára, a szocializmus épí—

tése során a gyárak, üzemek gazdáivá válva egyre inkább felismerték, hogy ön—

tudatos, fegyelmezett munkájukkal a tár—

sadalom egészének, saját maguknak ér—

dekeit szolgálják, s a jólét általános nö—

vekedéséhez, az életszínvonal további emeléséhez jobb, fegyelmezettebb mun—

kájuk vezet.

Az utóbbi esztendőben számottevő ered- ményeket értünk el a munkafegyelem új

szocialista tartalmának kialakítása, 5 en- nek következtében a termelés, a termelé—

kenység emelése terén. A jelenlegi hely- zet azonban még korántsem kielégítő. A szocialista munkafegyelem megteremtése nem egyszerű és nem is egy csapásra meg- ,

valósítható feladat: ,,Új munkafegyelmet teremteni, az emberek közötti társadalmi kapcsolat új formáit épiteni, új formákat

és módszereket teremteni az emberek munkába való bevonására — ez sok—sok évre, ez évtizedekre terjedő munka".1

Az ötéves terv utolsó éveiben — jórészt 1953. júniusát követően —— a munkafegye—

lem az iparban meglazult. A júniusi ha—

tározatok jobboldali eltorzítása következ—

tében a termelés —— az egyes területeken

elért eredmények ellenére is — alapjában véve egyhelyben topogott; a munka ter—

melékenysége a legtöbb iparágban csök—

kent, a termékek önköltsége növekedett.

A. Magyar Dolgozók Pártjának Köz—

ponti Vezetősége e jelenségekre felfigyelt és több határozatban foglalkozott a mun—

kafegyelem nem H kielégítő helyzetével, rá—

"mutatott politikai és gazdasági okaira

_és a munkásosztályt "a munkafegyelem

megszilárdítására,- a termelési eredmé—

nyek megjavítására mozgósította. A meg- valósított intézkedések eredményeként

* Lenin Művei. 30. köt. Szikra, Budapest, 1952.

526. old.

—5 Statisztikai Szemle

1955. első félévében a munkafegyelem már

javult és ezzel egyidőben a termelékeny-—

ség és önköltség alakulása is kedvezőbb

volt.

A következőkben megvizsgáljuk a ren- delkezésre álló statisztikai adatok alap-

ján, hogyan alakult a munkafegyelem az

iparban az ötéves terv utolsó éveiben,

melyek voltak a hiányosságok okai, mi—

lyen intézkedések történtek kijavitásukra,

és ezek eredményeként hogyan alakult a

munkafegyelem 1955. első félévében.

*

A munkafegyelem romlása 1954—ben el-

sősorban a mulasztások számának nagy- mértékű növekedésében mutatkozott meg.

1954—ben egésznapos hiányzások miatt ——- a fizetett szabadság és szülési szabadság

figyelmen kívül hagyásával csaknem 20

százalékkal több teljesíthető munkanap esett ki mint 1953—ban.

A hiányzások okozta időkiesések és az ezekből származó termeléskiesés nagysá-

gát megfelelően szemléltetik az alábbi számok.

A hiányzásoknak az előző évhez képest bekövetkezett növekedése miatt a mi- nisztériumi iparban 1954—ben 825 millió forint termelés esett ki (1949. évi válto- zatlan áron számítva). E termeléskiesés

értéke közel 1,4 millió tonna acélnyers—

vas, vagy 4,5 millió pár férfi borjúbox

félcipő, vagy több mint 2 millió darab férfi öltöny értékének felel meg.

Vagy, ha csak a Szénbányászati Minisz- tériumnál bekövetkezett termeléskiesést vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 1954-ben a

mulasztások növekedése miatt majdnem

200000 tonna szén értékének meg—

felelő termelés esett ki. Ezzel a szén- mennyiséggel a villamosenergiaipar vagy

a háztartások megközelítőleg egy havi szénszükségletét lehetne fedezni.

A minisztériumi iparban 1954. év fo- lyamán minden munkás átlagosan 3 mun- * kanappal. többet mulasztott —— a fizetett szabadságot és szülési szabadságot nem

számítva —— mint 1953—ban. Az átlagos-

nál magasabb volt az egy munkásra eső

mulasztott munkanapok száma a Szénbá—

nyászati Minisztérium, az Építésügyi Mi- nisztérium és az Élelmiszeripari Minisz-

térium iparvállalatainál.

922

A mulasztások legnagyobb részét a be—

tegségek miatti mulasztások tették ki (az összes mulasztás mintegy 75—80 száza-

léka). A betegségek túlnyomó része ter—

mészetesen indokolt. Vannak azonban, akik visszaélnek azokkal a jogokkal, amelyeket betegség esetére a Munka Tör—

vénykönyve biztosít számukra.

Bár a táppénzzel és egyéb szociális ked-

vezményekkel visszaélők száma a munká—

soknak csak kis hányadát alkotja, mégis ezek az elemek erősen lazitják a munka- fegyelmet és esetleg másokat is példájuk követésére indítanak. Az indokolatlan hi—

ányzásokra, amelyeket betegségek címén próbálnak igazolni, jellemző, hogy leg—

nagyobb részük a heti pihenőnaphoz, il- letve munkaszüneti naphoz kapcsolódik.

Jórészt ennek tudható be, hogy a kétnapos

betegségek jelentős része péntek—szom—

bati, illetve hétfő—keddi munkanapra esik,

az egynapos betegségek pedig túlnyomó- részt szombaton vagy hétfőn fordulnak

elő. Például 1954 decemberében a Fogas- kerékgyárban a pénteken vagy hétfőn kezdődő kétnapos betegségek az összes kétnapos betegségeknek több mint 80 szá—

zalékát, a Budafoki Zománcedénygyárban 70 százalékát, a Kőbányai Sörgyárban 68 százalékát jelentették. Az egynapos -be—

tegségek mintegy kétharmada szombatra,

illetve hétfőre esett, például az Április 4.

Gépgyárban, a Fogaskerékgyárban, a Kő—

bányai Sörgyárban, a Lőrinci Hengermű- nél.

A betegség és egyéb különböző okok miatti egy—kétnapos mulasztásokat —— a

munkaszüneti és pihenőnapokhoz való kapcsolódás mellett —— feltűnően jellemzi

a bérfizetési napok körüli ingadozás. A bérfizetés napjain szinte valamennyidol—

goző megjelenik munkahelyén, a fizetést

(követő napon azonban a hiányzások ará—

nya ismét a fizetést megelőző napok szint—

jén mozog. A Tatabányai Szénbányászati

Trösztnél például 1954. decemberében a

bérfizetéseket követő napon csaknem 500

fővel többen hiányoztak, mint a fizetési napokon. Hasonló volt a helyzet a Magyar

Pamutiparnál, a Hejőcsabai Cement— és Mészműnél, a Budapesti Cementáruipari Vállalatnál stb.

A betegség miatti hiányzások mellett a hiányzások jelentős részét a vállalati en- gedély alapján történő mulasztások teszik

ki. Idetartoznak a fizetésnélkiili szabad—

ság miatti hiányzások és általában mind- azok a távollétek, melyeknek engedélye—

zése a vállalati igazgató hatáskörébe tar—

tozik.

Az utóbbi két év folyamán a miniszté—

riumi iparban a vállalati engedély alapján

mulasztott munkanapok száma fokozato—

san emelkedett. Ez arra mutat, hogy a vállalati igazgatók egyre liberálisabban

engedélyezik a különféle indokok alapján

kért távolléteket, annak ellenére, hogy a Munka Törvénykönyve 57. §—a kimondja,

hogy fizetés nélküli szabadság csak rend—

kivüli méltánylást érdemlő esetekben en—

gedélyezhető.

Különösen 1954. második felében volt nagy a Vállalati engedéllyel történő hi—

ányzások száma. Az egyes ipari miniszté—

riumoknál az előző évinek általában két-

szeresére, de a Kohó— és Gépipari Minisz—

térium vállalatainál csaknem háromszo—

rosára, a Vegyipari és Energiaügyi Mi- nisztérium vállalatainál pedig több mint háromszorosára nőtt az ilyen címen mu—

lasztott munkanapok száma.

A munkafegyelem erős meglazulását mutatja az igazolatlan mulasztások szá—

mának növekedése. A minisztériumi ipar—

ban az igazolatlan hiányzások száma 1954—ben 14,2 százalékkal volt magasabb, mint 1953. évben. A Vegyipari és Ener—

. giaügyi Minisztérium, az Élelmiszeripari

iinisztérium és az Építésügyi Miniszté—

rium iparvállalatainál az igazolatlan mu—

lasztások 1954—ben az előző évinek mint—- egy másfélszeresére növekedtek. Egyes

vállalatoknál különösen elszaporodtak az igazolatlan mulasztások, így például aKi—

nizsi Konzervgyárban, ahol két év alatt tízszeresére, a Dunakeszi Konzervgyárban hétszeresére, a Budapesti Kénsavgyárban ötszörösére emelkedett az igazolatlan hi—

ányzások aránya. Általános tünet, hogy különösen az év második felében a nyári mezőgazdasági munkák idején erősen megnő az igazolatlan hiányzások száma.

Az igazolatlan hiányzások jelentős vesz—

teséget okoznak a népgazdaságnak. Az igazolatlan mulasztások következtében a termelésből kiesett munkaidő például 1953—ban 1700 fő összes egy év alatt telie—

sithető munkanapjának felelt meg, 1954-

ben még valamivel nőtt. Ez idő alatt elő—

állítható termelési érték jelentős forint-

SZEMLE

923

jelentene.' Az igazolatlanul

hiányzó amellett, hogy a népgazdaság—

nak kárt okoz, önmagát is megkáro—

sítja. Az igazolatlanul mulasztott napokra munkabér természetesen nem jár. így pél—

dául 1954—ben az igazolatlanul mulasztott munkanapok következtében mintegy 20—

22 millió forint összegű munkabérrel ke—

vesebbet fizették ki. Ennél a számításnál figyelmen kívül hagytuk az egyéb káro—

sodásokat, melyek igazolatlan hiányzás esetén a dolgozót érik (az igazolatlanul

mulasztott munkanapnak a dolgozó ren—

des szabadságából való levonása stb.).

A termelésre fel nem használt munka-

idő jelentős részét tették ki 1954-ben a munkanapon belüli időkiesések. Ez az idő—

mennyiség nagyrészt a késések és ko-

rábbi eltávozások miatt kiesett munka-

időből adódik. így például 1954. decem—

berében a Borsodnádasdi Lemezgyárban

2181 egy óránál hosszabb, 266 fél- és egy-

óra közötti, 1004 félóránál rövidebb ké—

összeget

sés, illetve eltávozás történt —— a szopta—

tási időkedvezményt figyelmen kívül

hagyva —, összesen 4000 munkaóra ki—

eséssel. Hasonló okok miatt a Magyar Pa—

mutiparnál egy hónap alatt 3000 munka—

óra, a Budafoki Zománcedénygyárban és a Kontakta Villamosszerelési Anyagok Gyárában 1000—1000 munkaóra esett ki a termelésből.

A mulasztások növekedése mellett fo—

kozódott a munkaerővándorlás is. Az utóbbi években az iparban számos mun—

kás változtatta meg munkahelyét.

A munkaerőhullámzás káros következ—

ménye nemcsak a termelékenység csök—

kenésében, az önköltség növekedésében stb. nyilvánul meg, hanem lehetetlenné teszi olyan szellem megteremtését, mely előfeltétele a munkafegyelem megszilárdí—

tásának. Közismert tény, hogy azok avál—

lalatok, amelyeknél régi, begyakorlott, munkahelyükhöz ragaszkodó munkások dolgoznak, könnyebben oldanak meg ne- héz feladatokat is, nemcsak azért, mert munkájukat (a technológiát, a munkaesz—

közöket stb.) jobban ismerik, mint a ,,ván—

dormadarak", hanem mivel eggyé forrtak munkájukkal, dolgozó társaikkal, és való- ban az üzem gazdáinak tudják magukat:

,,Aligha szorul bizonyításra, hogy olyan állandó munkásállomány nélkül, amely a termelés technikáját többé—kevésbé már

5:—

elsajátította, és az új gépekhez hozzászo—

kott —— lehetetlen előrehaladnunk, lehetet—

len a termelési terveket teljesítenünk".2 A munkaerővándorlás — a nyári és őszi mezőgazdasági idénymunkák miatt —— ál—

talában minden év második felében meg—

nő. 1953. második félévében azonban kü- lönösen megnövekedett. "Ez főleg azzal

függött össze, hogy a júniusi határozatok

helytelen értelmezése nyomán meglazult az állami fegyelem, s ezt egyes rendelke—

zések is alátámasztották (például az önké—

nyes kilépések hátrányos jogkövetkezmé—

nyeinek egyrészét 1953. október l—vel ha—

tályon kívül helyezték).

A munkaerővándorlás 1954. második félévében érte el csúcspontját, ekkor a minisztériumi iparban negyedévenként

átlagosan az állományi létszám 18,5 szá—'

zaléka —— tehát csaknem minden ötödik munkás —— cserélődött. A fontosabb ipari tárcák területén 1954-ben általában mint- egy másfélszer annyi munkás változtatta meg munkahelyét, mint az előző évben,

— kivéve a Szénbányászati Minisztériu—

mot, ahol 1953-hoz képest csökkent ugyan a munkaerőhullámzás, de még így is (a munkásait az idényszerű termelésnek

megfelelően változtató Élelmiszeripari

Minisztériumot nem számítva) a legma-

gasabb volt az iparban. Az Építésügyi Mi— ) nisztérium iparvállalatainál az elmúlt két

évben a munkások cserélódése állandóan fokozódott és 1954. második félévében érte el a legmagasabb szintet.

SZámOS _fontos iparvállalatnál még a

magas minisztériumi átlagot is megha- ladta a munkaerőhullámzás

mértéke. Pél—

dául a Magyar Pamutiparban háromszor annyi munkás változtatta munkahelyét, mint az előző évben. A Gheorghiu Dej Hajógyárban, a Budapesti Kénsavgyár—

ban, a Budapesti Cementáruipari Válla—

latnál a munkaerőhullámzás kétszerese

volt az előző évinek. Igen nagy mértékű volt a munkahelyüket változtató munká—

sok száma 1954—ben a Komlói Szénbányá—

szati Trösztnél.

A munkafegyelem lazulásának egyik legjellemzőbb tünete az önkényesen ki- lépő munkások számának növekedése.

A Munka Törvénykönyve a dolgozó és a munkáltató Vállalat közötti munkavi—

szony rendezése során mindkét fél ré-

3 Sztálin Művei, Szikra, Budapest, 1951, 13. köt.

58. old.

924 ^{** Szem}

szére jelentős jogokat biztosít. Igy pél- 'dául a dolgozónak joga van bárminemű

sérelmével, panaszával a vállalati egyez- tető bizottsághoz, vagy továbbmenően a területi egyeztető bizottsághoz, esetleg a

bírósághoz fordulnia; megfelelő indok

alapján, kölcsönös megegyezéssel, vagy felmondással megszüntetheti munkaviszo—

nyát; a Munka Törvénykönyve továbbá előírja, hogy a jogtalanul elbocsátott dol—

gozót állásába vissza kell helyezni stb. A

lehetőség tehát megvan ahhoz, hogy bár—

milyen munkaügyi jogvitát gyorsan és

igazságosan eldöntsenek. Egyesek azon—

ban -—- mellőzve a fent felsorolt jogok

gyakorlását — önkényesen, fegyelmezet—

lenül elhagyják munkahelyüket, hogy más

üzemben próbáljanak szerencsét, de leg- többször új helyükről is továbbmenve nö—

velik az üzemek közötti vándorlást és ez—

által zavarják a termelés folyamatossá- gát.

1954—ben a munkahelyüket elhagyó munkások jelentős része önkényesen szün-

tette meg munkaviszonyát. 1953 október 1. előtt az önkényes kilépés még jelentős

hátrányokkal járt (a táppénz és szabadság csökkentése, munkaközvetítő útján való , elhelyezés stb.). Ezek egy részét azonban megszüntették, s ez is hozzájárult, hogy

ugrásszerűen megnőtt az önkényesen kilé-

pők száma, és 1954 végéig állandóan emel-

kedett. A minisztériumi iparban az önké-

nyesen kilépő munkások aránya 1953 kez—

detétől 1954 végéig csaknem meghárom—

szorozódott. JEgyes ipari minisztériumok—

nál ugyanezen idő alatt még ennél is na—

gyobb mértékű volt az önkényesen kilépő munkások arányának emelkedése: a Kohó— és Gépipari Minisztériumnál négy—

szeresére, a Vegyipari és EnergiaügyiMi—

nisztériumnál több mint négyszeresére, a Könnyűipari Minisztériumnál mintegy öt—

szörösére, az Élelmiszeripari Miniszté—

riumnál közel tízszeresére nőtt az önké- nyesen kilépő munkások aránya. Az ipari minisztériumok közül viszonylag legki—

sebb az emelkedés a Szénbányászati Mi—

nisztériumnál (sőt 1953. második félévé-

től csökkenés mutatkozik), bár az önké—

nyesen kilépők aránya még mindig itt volt a legmagasabb.

A fegyelem meglazulását mutatja az el—

múlt két év folyamán, hogy a fegyelmi

határozat alapján azonnali hatállyal elbo—

csátott munkások száma és aránya jelen—

tősen növekedett.

A fegyelmi büntetés kiszabásánál min- dig azt kell szem előtt tartani, hogy a büntetésnek nevelő hatása legyen. Ezért a fegyelmi büntetésnek különböző fokoza—

tai vannak (szóbeli feddés, írásbeli meg—

rovás, pénzbüntetés, kedvezmények meg—

vonása, áthelyezés, elbocsátás stb.). Az azonnali hatállyal történő elbocsátást végső soron és csak olyan dolgozókkal

szemben alkalmazzák, akik a munkate-

gyelmet, a tervfegyelmet, vagy a szocia- lista munkaerkölcs szabályait különösen

súlyosan megsértik, akikkel szemben a kellő politikai nevelő munka nem alkal—

mazható és akiket a többi dolgozók is ki—

vetnek maguk közül.

A minisztériumi iparban 1954—ben más—

félszer annyi munkást bocsátottak el fe—

gyelmi határozat alapján, mint 1953—ban.

Különösen magas volt a fegyelmi határo—

zattal elbocsátottak száma például a Bu—

dafoki Zománcedénygyárban és a Rug—

gyantaárugyárban.

A munkafegyelem nagymértékű lazu—

lása természetesen megmutatkozott a ter- melékenység alakulásában is.

A minisztériumi iparban egy munkás egy napra eső termelése 1954. évben 1953- hoz képest l,9 százalékkal csökkent. Bár kétségtelen, hogy a termelékenység visz-

szaesését egyéb okok (a műszaki fejlesz—

tés elhanyagolása, áramkorlátozások, egyes területeken a munkaigényesség emelkedése stb.) is lényegesen befolyásol—

ták, jelentősen hozzájárult ehhez a mun—

kaerőhullámzás fokozódása, a hiányzások növekedése is.

Mind a munkafegyelem romlásának, mind a termelékenység csökkenésének ——

a már említett okok mellett —— egyik elő—

idézője a bér— és normafegyelem jelentős meglazulása volt. Jellemző ennek mérté—

kére, hogy a termelékenység visszaesése ellenére a darabbéres munkások átlagos teljesítményszázaléka a Kohó— és Gép- ipari Minisztérium iparvállalatainál' több

mint 15 százalékkal, az Építésügyi Minisz-

térium iparvállalatainál közel 10 száza—

lékkal növekedett.

*

Az ismertetett adatok nagy vonalakban tájékoztatnak arról, hogy a munkafegye—

lemnek az elmúlt évben bekövetkezett

BZEMLE

925

romlása milyen súlyos károkat okozott az iparban és további eltűrése mennyire gá—

tolta volna a termelékenység emelését és

az önköltség csökkentését.

A munkafegyelem lazaságainak meg—

szüntetése céljából fel kell tárni az elő—

idéző okokat. *

Amint a felsorolt adatok is bizonyítják

a munkafegyelem lazulását mutató jelen—

ségeknek elszaporodása az 1953. júniusa után érvényesülő opportunista nézetek el—

terjedésével is összefüggésben van.

A nevelő és felvilágosító munkának el- sőrendű szerepelvan a szocialista munka- fegyelem megteremtésében, a kényszer helyett önként vállalt öntudatos fegye—

lem, a munkához való új megváltozott vi—

szonyra felépülő munkamorál kialakítá—

sában. Nagyrészt azonban éppen a jobb—

oldali nézetek elterjedésének következ-

ményeként számos vállalatnál, üzemben olyan légkör alakult ki, mely lehetetlenné tette az elharapódzott fegyelmezetlensé—

gek, rendbontások megszüntetése céljából

végzendő meggyőző és felvilágosító mun- kát. Egyes vállalatok, üzemek vezetői nem

mertek fellépni a fegyelmezetlenek, a rend—

bontók ellen, mert féltek, hogy ezzel nép- szerűségüket veszélyeztetik. Nemcsak hogy semmit sem tettek a fegyelem bomlasztói

ellen, hanem az életszínvonal —— tévesen

értelmezett — emelésének címén maguk is számos olyan intézkedést tettek (a mun- káknak az előírtnál magasabb kategóriába sorolása, a normák és a prémiumfeltételek fellazítása stb.), mely a fegyelmezetlensé—

gek terjedésének forrásává vált. Jórészt, az egyes gazdasági vezetők liberalizmusa—

ból, opportunizmusából eredő hibák ve—

zettek az üzemeken belül, illetve az üze—

mek között kialakult kereseti aránytalan- ságokra. A kiugró keresetek elérésének reménye számos kevésbé öntudatos mun-

kást indított munkahelyének megvál- toztatására, -— ehhez néhány vállalat munkáscsábítása is hozzájárult ——-, ezt vi-

szont nem egy igazgató úgy igyekezett meggátolni (a tervteljesítéshez szükséges munkaerőszükséglet biztositása címén), hogy maga is a bér— és normafegyelem la—

zítása útján indokolatlanul magas kerese—

tekhez juttatta a kilépni akaró dolgozó—

kat. Eljárásukat azzal igyekeztek mente—

getni, hogy ezzel tulajdonképpen ,,az élet—

srinvonal emelését" szolgálták a saját ha- táskörükben, a saját "eszközeikkel. Nem

,a fegyelmi úton elbocsátott

vették figyelembe azt, hogy egyes dolgo—

,zók jólétének fokozása, néhány munkás

keresetének jogtalan emelése semmi

esetre sem jelenti az életszínvonal emelé—

sét, mert a közösségnek, a munkások többségének semmi haszna nem szárma— '

zik belőle.

E káros irányzat érvényesülését néhány esetben a kiadott munkaügyi rendelkezé—

sek is alátámasztották (ilyen volt például

—— a már említett —— az önkényes kilépés korlátozását feloldó rendelkezés).

Nyilvánvaló, hogy a fegyelmezetlensé- geknek, a rendbontásnak további növeke—

dése lehetetlenné tette volna terveink megvalósítását, szocialista iparunk egész—

séges fejlődését. A munkásság döntő több—

sége helyeselte, hogy a párt és a kormány felismerve a munkafegyelem lazaságából

származó veszélyeket, erélyes lépéseket tett a fegyelem helyreállítására. Az ön—

tudatos dolgozók jól tudják, hogy az élet— _

színvonalat nem lehet a munkafegyelem—

meglazításával emelni, a munkásság egé—-

szére kiterjedő életszínvonalemelkedés csak a termelés emelése, a termelékenység

növelése, ezért többek között a munkafe—

gyelem megszilárdítása révén valósítható meg.

Fordulatot hozott a munkafegyelem ala-

kulásában a Központi Vezetőség márciusi

határozata, mely az ipar munkája meg—

javításának egyik fontos feltételét a mun—-

kafegyelem további megszilárdításában

jelölte meg: ,,A dolgozó nép életszínvona-

lának következetes emelése megköveteli, hogy szakadatlanul növekedjék... az ipari... termelés, emelkedjék a munka

termelékenysége, csökkenjen a termékek önköltsége, hogy határozott harc f_olyjék...

a munkafegyelem helyreállításáért és

megszilárdításáért . . .". A párt a munkafe—

gyelem megszilárdításának előtérbe. állí—

tásával kellő nyomatékot adott annak a harcnak, amelyet maguk az öntudatos

dolgozók is folytattak, s melynek a sajtó,

a pártszervezetek, a szakszervezetek, kü—

lönböző tömegszervezetek elősegítői vol-

tak. Széles körben újult lendülettel in—

dult meg a máris jelentős eredményeket

hozó nevelő munka. Szervesen kapcsolód—

nak ezekhez a lépésekhez azok a rendsza—

bályok (pe'ldául az önkényesen kilépő és dolgozókat megfelelő jogi következményekkel sújtó rendelkezések), melyek a fegyelmezetlen—

926 ^{szam-.s '}

ségek felszámolásának hatékony eszközei.

Számos intézkedés történt a munkaerő- vándorlás egyik előidézőjének, a kereseti

aránytalanságoknak megszüntetésére is (ezt a célt szolgálta többek között a mun- kabesorolások, a normák és prémiumfel-

t'ételek felülvizsgálata is).

A szilárd munkafegyelem kialakításá—

ban és tovább fejlesztésében fontos sze—

repük van azoknak a jogi eszközöknek is,

melyek a vállalat igazgatójának rendel- kezésére állanak. Azonban csak jogi esz—

közökkel ezt a szellemet kialakítani nem

' lehet. Szükség van arra, hogy az élenjáró

öntudatos dolgozók leleplezzék a fegyel—

mezetlenségeket, pellengérre állítsák, kikö—

*zösítsék a munkafegyelem megsértőit, és főleg fegyelmezett magatartásukkal meg-

felelő példát mutassanak. A dolgozók

többsége ma már felismerte, hogy a mun—

kafegyelem biztosítása elsősorban saját

érdeke és becsületbeli ügye. Csak így va—

lósulhatott meg, hogy az ipar legtöbb te—

rületén a munkafegyelem jelentősen meg—

javult.

* 1955 első félévében a mulasztott munka-

napok száma már jelentősen csökkent, a

múlt. év első feléhez viszonyitva — a ii—

zetett és szülési szabadság nélkül sztá—

mitva —— kb. 15 százalékkal. A Szénbányá- szati Minisztériumnál átlagosan 2 nappal,

az Élelmiszeripari Minisztérium és Épí—

tésügyi Minisztérium iparvállalatainál

3—3 nappal csökkent az egy munkásra eső mulasztott munkanapok száma. Jelen—

tősen —— mintegy 4 és fél, illetve 4 mun—

kanappal -— kevesebbet mulasztották a

Magnezitipari Tűzállóanyaggyárnál, il—

letve a Budafoki Zománcedénygyárnál ez évben, ;nint 1954. azonos időszakában.

Az összes mulasztás csökkenésével pár- ' huzamosan a valamennyi címen történő hiányzás is alacsonyabb lett. Például ez év első felében átlagosan mintegy másfél nappal csökkent a betegség miatt mulasz- tott munkanapok száma. A Magnezitipari

Tűzállóanyaggyárban 25 százalékkal, a 'Magyar Acélárugyárbany és a Dinamó

Villamosforgógépgyárban 15—16 százalék—

kal csökkent a betegség miatti hiányzá- sok aránya az előző évhez képest. Abeteg—

ség miatti hiányzások ilyen mértékű csök—

kenése szoros összefüggésben van a mun—

kafegyelem javulásával, mivel —— mint

említettük —— a ,,betegségek" egy része indokolatlan mulasztás volt.

Jelentősen csökkent az igazolatlan hi- ányzás miatt kiesett munkaidő. Az ipar-

ban átlagosan 20—25 százalékkal keve—

sebben mulasztottak igazolatlanul ez év—

ben, mint 1954. azonos időszakában, sőta

Szénbányászati Minisztériumnál az iga-

zolatlanul mulasztott munkanapok száma felére csökkent, és így még az 1953. év eleji állapotnál is kedvezőbb a helyzet.

Különösen nagymértékben csökkentek az igazolatlan mulasztások a Járműfelszere—

lések Gyárában (78 százalékkal), a Daru-

gyárban (55 százalékkal) és a Vegyipari-

gép és Radiátorgyárban (38 százalékkal).

1955 első félévében jelentősen kisebb

mértékű a munkaerőhullámzás is, —— mint

egy 12 000 fővel kevesebb munkás változ—

tatta munkahelyét —, mint a múlt év első

felében. Különösen csökkent a munkaerő—

vándorlás a Szénbányászati Minisztérium és a Vegyipari és Energiaügyi Miniszté—

rium vállalatainál (csaknem 20—20 szá—

zalékkal). A Dinamó Villamosforgógép—

gyárban és az Április 4. Gépgyárban a

munkahelyüket változtató munkások szá—

ma csaknem felére csökkent.

Jelentősen —— mintegy 25 százalékkal——

csökkent 1955. első félévében a munka—

helyüket önkényesen elhagyó munkások száma is. Különösen nagymértékű a javu—

lás a Szénbányászati Minisztériumnál, amelynél két évvel ezelőtt az önkényesen

kilépők aránya még többszöröse volt a

minisztériumi iparban átlagosan önkénye- sen kilépő munkások arányának, ez évben azonban arányuk már csak kis mérték—

ben haladta meg a minisztériumi ipar át—

lagát. -— A Darugyárban az önkényesen kilépők száma több, mint 40 százalékkal kevesebb, mint a múlt év első félévében.

A munkafegyelem általános javulásának nagy része volt abban, hogy a munka ter—

melékenysége jelentősen emelkedett. Míg 1954 első félévében egyik ipari miniszté- rium sem érte el az 1953 első félévi ter—

melékenységi szintet, addig ez év első fe- lében a Szénbányászati Minisztérium ki—

vételével valamennyi minisztérium túl—

szárnyalta azt.

Ugyancsak valamennyi ipari miniszté—

riumnál csökkent a termékek önköltsége az előző évi átlaghoz képest. A miniszté—

riumi ipar a tervezett veszteséggel szem—

ben jelentős nyereséget ért el. A fonto—

sabb gyártmányok önköltsége —— például a széné, villamosenergiáé, pamutfonalé,ser-

SZEMLE

téshúsé, mosószappané -—— 1955. első fél—

évében általában alacsonyabb az '1954. évi

szintnél. ' -

Meg kell azonban mondani, hogy bár

rövid idő alatt is számottevő eredménye—

ket értünk el a munkafegyelem megszi-

lárdítása terén, korántsem állhatunk meg és még nem tekinthetjük ezeket az ered—

ményeket kielégítőnek. így például a munkafegyelem —— bár az 1954. évi nagy—

fokú lazaságokat jelentősen csökkentettük ,— még mindig lazább, mint 1953 első fél—

évében. Az ipar termékeinek többségét még mindig magasabb önköltséggel állítja

elő, mint 1953 első felében.

927

Nem kétséges, hogy a munkafegyelem frontján még igen komoly harcokat kell vívni. A munkásosztály nagy többsége ön—

ként vállalt fegyelmével jelentős mérték-

ben hozzájárul terveink teljesítéséhez, a

szocializmus építéséhez. További fejlődé—

sünk azonban megkívánja, hogy azt a ki—

sebbséget is, amely még nem ismerte fel a kapitalista és szocialista munkafegye—

lem közötti különbséget, szívós nevelő és felvilágosító munkával megnyerjük és a *

munkafegyelem megszilárdításában to-

vábbi eredményeket érjünk el. *

Körmendyné Szegedy Éva

A Választékeltolódás önköltségre gyakorolt hatásának Vizsgálata

Hozzászólás a Ves'ztnik Sztatisztikí c. folyóirat cikkeihez

Az utóbbi másfél évben élénk vita zaj—

lott le a Vesztnik Sztatisztiki hasábjain

az önköltség elemzésének egyes módszer-

tani kérdéseiről. A vitát I. Bivsev: ,,A -

termék önköltségelemzésének módszer—

tana" c. cikke váltotta ki a Vesztnik Szta- tisztiki 1954. évi 2. számában. A továb-

biakban B. Petrokanszkij fejtette ki vé—

leményét az 1954. évi 6. számban, majd

G. Gromiko és J. Kabacsm'k foglalko-

zott a felvetett kérdésekkel, mindkettő az említett folyóirat 1955. évi 3. számában.

Megkíséreljiik, hogy röviden áttekintést

adjunk a vita menetéről, a vitában kiala-

kult álláspontokról, majd egyes kérdé—

sekkel kapcsolatban kifejtjük vélemé- nyünket is.

A vita alapja D. V. Szavi'nszkij pro—

fesszor ,,Az iparstatisztika tankönyve"

c. művének egyik az önköltséggel fog-

lalkozó megállapítása. Szavinszkij nro—

fesszor az említett mű XI. fejezetének 7.

pontjában a következőket fejti ki.

Ha valamely adott terméket különbözé minőségben gyárt egy vállalat, s az egyes minőségek termékegységeinek önköltsége különböző, felmerül az a kérdés, hogy az

önköltség változásában milyen szerepet játszott a különböző minőségű termékek aránylagos súlyában bekövetkezett válto—

zás, vagy másszóval a választékeltolódás.

,,Ennek a kérdésnek "az eldöntésében

két önköltségindexet kell kiszámítanunk -——- írja a továbbiakban D. V. Szavinszkij

— 1. az árufajták tényleges megoszlása szerint kiszámított indexet (a tényleges súly szerint); 2. az árufajták bázisidő—

szakban való megoszlása szerint kiszámí—

tott indexet (a bázissúly szerint). Az első

indexnek a másodikhoz való viszonya a

minőségekben bekövetkezett változások

befolyásának mutatószáma. Emutatószám

kiszámítását a következő példán mutat—

juk be:

Az egység önköltsége Előállított egységek

A bázisidőszak gyártm. értéke

Éőíáíáíiági'iáőézak"

gyártm. értéke

. _ a beszá- a beszá- bázis beszámo- bázis beszámo-

Falták _ % hám molási idő- . a bázis momsi idő— önköltség .. lési önköltség " lési

időszakban szakban időszakban szakban szerint onkoltség szerint onkoltség

_ szerint szerint;

po Pl (10 (11 (11 Do 01 131 (10 Do M (10 pi

A ... 8 7,5 100 120 960 900 800 750

B ... 6 5,0 80 160 960 800 480 400

Összesen _ _ __ _ 1920 1700 1280 1150