Munkaerőmozgás az iparban

MUNKAERÓMOZGÁS AZ lPARBAN VEGVÁRl JENÖ

A gazdaságírányítás új rendszerének bevezetését követő években a nép- gazdaság egyik legtöbb problémát jelentő, leggyakrabban vitatott területévé a munkaügyek váltak. Ez nem azt jelenti. hogy a problémákat a gazdasági reform idézte elő. A reform csupán kiélezte azokat az ellentmondásokat, amelyeket a régi irányítási rendszer elfedett, s amelyeknek csak a következményei voltak érzékelhetők (az alacsony termelékenység, a kapun belüli munkanélküliség stb.).

Munkaerő—gazdálkodással kapcsolatos problémák a reform bevezetését köve—

tően sem jelentkeztek nyíltan, valóságosan a gazdasági életben. Az alapvető probléma, amelyet mint a teljes foglalkoztatottság társadalmi igénye és a gaz—

daság reális munkaerő—szükséglete közötti (a munkaerő összetételében mutatkozó

aránytalanságokkal terhelt) ellentmondást lehetne megfogalmazni, az új gaz—

dasági ösztönzők hatására kielégíthetetlen vagy nehezen kielégíthető munka-

erő-keresletként jelent meg a felszínen.

A gazdálkodó egységek ezzel kapcsolatos problémáit súlyosbította az elmúlt évekhez képest megnövekedett munkaerőmozgás. Ez a vállalati munkaerő—gaz- dálkodásban nemcsak azért idézett elő nehézségeket, mert méreteiben nagyobb volt, mint a gazdasági reform bevezetése előtti években. A vállalatok gondját fokozta az, hogy a nagyobb munkaerő—forgalom a növekvő munkaerő—kereslettel egyidőben jelentkezett (nem véletlenül), és a két jelenség hatása összegező-

dött.

Tovább növelte a gondokat, hogy a vállalatok a munkaügyi nehézségek

ilyen koncentrált megjelenésére általában nem voltak felkészülve. A gazdasági

reformot megelőző időszakban a munkaügyi jogszabályok a gazdálkodó egysé—

geket ,.kímélték". A munkaerő-gazdálkodás az új helyzetben bonyolultabbá vált. és rutinműveletből a vállalat működésének egyik igen összetett, alapvető tevékenységévé lépett elő. Mindez akkor következett be, amikor a vállalatok

egyébként is, minden tekintetben új helyzetbe kerültek.

A munkaerőmozgás ily módon a vállalati gazdálkodás egyik eléggé perifé—

rikus területéből központi problémává nőtte ki magát. A körülmények azonban

olyanok voltak] hogy a kérdés megítélésében elkerülhetetlenül a szubjektivitás

is érvényesült. A nyilvánosságra kerülő, jórészt kirívó esetek általában nem

segítették elő a kérdés reális megközelitését. A megfelelő áttekintést az is

nehezítette. hogy a munkaerőmozgásnak a múltban gyakorlati jelentősége alig volt, ezért nem foglalkoztak előidéző okaival. hatásaival. funkcióival. és —- ennek következményeként -— nem volt és jelenleg sincs valamennyi főbb kér- désre választ adó statisztikai mutatószám—rendszere.

VÉGVÁRl: MUNKAERÖMOZGÁS AZ lPARBAN 349

A munkaerőmozgás. amely a gyakorlatban egyszerűen mint munkaviszony—

megszakítás és új munkaviszony létesítése jelenik meg, jellegét, irányát, funkció—

ját. okait tekintve sokféle lehet. valójában tehát összetett és bonyolult jelen- ség. Valamennyi (társadalmi, szociológiai stb.) oldalának vizsgálata megha—

ladná egy statisztikai elemzés kereteit. E tanulmányban csak arra kísérlek meg- közelítő választ adni. hogy a gazdasági reform bevezetését követően meggyor—

sult munkaerőmozgásnak

—- mi az oka.

— melyek a funkciói.

— milyenek a méretei az iparban.

A MEGGYORSULT MUNKAERÖMOZGÁS OKAl

A munkaerőmozgás meggyorsulásának okait vizsgálva először azt kell leg—

alább nagyvonalakban meghatározni, hogy a munkaerőmozgás méretei általában miyen tényezőktől függenek. Ezek közül számos demográfiai, gazdasági, társa-

dalmi, jogi—szabályozási tényezőt lehetne felsorolni. A leglényegesebbeknek — a teljesség igénye nékül — az alábbiak tekinthetők.

0) Más tényezők változatlansága esetén minél gyorsabb a gazdasági növe—

kedés, a gazdaság szükségletei annál nagyobb munkaerőmozgást indukálnak.

A gazdaság fejlettsége és struktúrája között ugyanis viszonylag szoros a kap-

csolat, és a struktúra gyors változása nem képzelhető el ágazatok közötti mun—

kaerő-áramlás nélkül. (Elegendő a gazdasági fejlettség és a mezőgazdaságban

foglalkoztatott munkaerő arányának kapcsolatára vagy az új beruházásoknak.

az új munkahelyek létesítésének munkaerőmozgást növelő hatására utalni.)

b) Alapjait tekintve nemcsak a gazdasági fejlettséggel. hanem a társadalmi—

politikai viszonyokkal is összefügg a társadalmi mobilitás. A mobilitás — társadalmi

helyváltoztatás. átrétegződés — azonban nem jelent feltétlenül munkaerőmoz—

gást. Munkaerőmozgással jár például a parasztságból a munkásosztályba kerü-

lés. de nem feltétlenül jár azzal a segédmunkásból szakmunkássá válás. és nem változtat feltétlenül munkahelyet az a munkás sem, aki művezetővé lép elő stb.

Gyakorlatban azonban, mivel a gazdasági—társadalmi fejlődésben az egyes gaz- dálkodó egységek ,,nem lépnek együtt", a magasabb társadalmi rétegbe kerülés

az esetek nagy részében munkahely-változtatással jár.

A gazdasági struktúra változásának egyik feltétele a szakmastruktúra vól-

tozása. Egyes szakmák jelentősége csökken. más szakmák szakmunkásai iránti igények gyorsan növekednek, és ez — ha a szakmunkásképzés a változást nem tudja követni — a tanult szakma egyre gyakoribb elhagyását. új munkakör. eset—

leg új szakma keresését és általában munkahely-változtatást is eredményez.

A társadalmi mobilitásra. amely egyaránt feltétele és eredménye a gyors gazdasági növekedésnek, a szocialista társadalomban a feltételek általában

kedvezőbbek. Ez azt is jelenti, hogy egyébként azonos feltételek esetén a szo- cialista gazdaságban intenzívebb munkaerőmozgásra van igény. (Kérdés. hogy

a képzés. a munkaerő-gazdálkodás tervszerűsége mennyiben képes e mozgás- igény elébe menni.)

c) Azonos feltételek esetén a munkaerőmozgás annál intenzívebb, minél nagyobb a munkaerő-kereslet. A legnagyobb méretű munkaerőmozgásra tehát teljes foglalkoztatás esetén lehet számítani. amikor már nincsenek a termelésbe bevonható munkaerő-tartalékok. A mozgás ebben az esetben is függ a demog- ráfiai viszonyoktól. a munkába lépő új korosztályok nagyságától. A munkaerő-

350 ' VEGVÁRI mm f

kereslet csökkenése, a nagy vagy növekvő munkanélküliség -— ha más körülmé— ';

nyek nem változnak -— a munkaerőmozgás mérséklődése irányában hat.

d) A munkaerőmozgás nagysága függ a munkaerő—gazdálkodásnak a gaz—'—

daságirányítás teljes rendszerével elvileg összhangban levő. azzal egybeham golt mechanizmusától, a munkaügyi szabályozók (jogszabályok) rendsze-ráták A, if gazdaságirányitás rendszere a társadalom tudati tényezői mellett a gazdaság, ;

fejlettségétől és a társadalmi. gazdaságpolitikai céloktól függ. és a szocialista,—

viszonyok között elméletileg lehet direkt típusú, tervutasításos rendszerű és indi— * rekt tipusú. illetve variálhatja a két típus elemeit. Ennek megfelelően a mun- kaügyi szabályozók is szélső esetben (például háborús helyzetben) teljesen kor—

látozhatják. illetve a szorosan vett vállalati-gazdasági érdekeknek rendelhetik alá

a munkaerőmozgást. A gazdaságirányítás indirekt rendszerében — a szabályozás egyéb elemeivel összhangban -— a munkaerőmozgás irányaira. méreteire is köz- vetett szabályozók hatnak, a munkaerőmozgásnak adminisztrativ gátjai nincsenek

vagy azok nem lényegesek. Nyilvánvalónak tűnik. hogy jogilag szabad munka—*

hely-változtatás mellett a társadalmi és gazdasági struktúra változása nagyobb ,.ráfordítás", a szükségesnél több munkaerőmozgás mellett valósul meg. (Indirekt irányítási rendszer mellett a társadalomnak más területen is vállalnia kell a gazdasági döntések decentralizálásával járó kockázatokat.) Ha elfogadjuk (:

gazdaságirányitás elemei közötti összhang -— aligha vitatható -— szükségességét,

akkor az irányítás indirekt rendszerében tudomásul kell venni a munkaerő- mozgás jogi korlátainak feloldását és — úgy tűnik —— a munkaerőmozgásnak ezzel együtt járó meggyorsulását is.

A gazdasági reform bevezetését követően a munkaerőmozgást befolyásoló több tényezőnél következett be változás. s valamennyi változás a munkaerő—

mozgás növekedése irányában hatott.

A munkaerőmozgás vizsgálatát a szocialista iparra szűkítve, az elmúlt 10

évben — miközben csökkent az iparban foglalkoztatottak számának növekedési üteme —— növekedett az ipar ágazati szerkezete (a foglalkoztatottak ágazati struk—

túrája) változásának üteme.

1' tábla

A szocialista iparban foglalkoztatottak számának és alágazati szerkezet változásának üteme

! A létszám- A szerkezet-

, l növekedés ; változás*

idoszak * §

évi átlagos üteme (százalék)

1959—1964 ... 4,1 1.8

1964—1968 ... ; 2.8 2,3

1968—1969 ... a 2.9 2.7

1969—1970 ... l 0.5 2,6

'Az iparcsoportok arónyváltozásainak (az arányok növekedésének és csökkenésének) kumulált értéke.

A szerkezetváltozás gyorsulása, miközben az iparba áramlók és az onnan

távozók számának egyenlege tendenciáját tekintve csökkent, csak az ipari ága- zatok közötti munkaerőmozgás fokozódásával valósulhatott meg. Az ágazati szer- kezet változása az ipari fejlődéssel együtt jár, kérdéses lehet azonban. hogy

ez a változás — különösen 1968 óta — megfelelt—e az ipari struktúra korszerű-

MUNKAERÓMOZGÁS AZ IPARBAN

351

södése követelményeinek, a központi szándéknak. Megállapíthatjuk. hogy a vál- tozások nagy vonalakban általában mgfelelnek a tartós és ösztönzött tenden-

ciáknak. Valószínű azonban. hogy a foglalkozási struktúra egyes területeken

nem az iparral szemben támasztott népgazdasági igényeknek megfelelően vól- tozott: az ágazatok közötti munkaerőmozgás ott is bekövetkezett, ahol az objek-

tív követelmények ezt nem tették indokolttá. A munkaerőmozgás tehát méreteit

tekintve nagyobb volt, mint amekkorát az ipari szerkezet változásának tényleges igényei indokolttá tettek volna.

A munkaerőmozgásra 1968 óta ható másik megváltozott tényező a munka—

erő-kereslet volt. A kereslet nagymértékű fokozódása a gazdasági reform beve—

zetését követően közvetlenül ösztönözte a munkaerőmozgást. A munkaerő—tar- talékok ekkorra már kimerültek. és a vállalatok tényleges vagy mesterségesen keltett létszámigényeiket — eltekintve az iskolából kikerülő, első ízben munkába lépő korosztályoktól —— csak egymás rovására tudták kielégiteni. Valószínű, hogy az élő munkával való takarékosságra ösztönző szabályozók mérsékeltebb mun- kaerő—keresletet és ezzel méreteiben kisebb munkaerőmozgást váltottak volna ki.

A munkaerőmozgást tovább ösztönözte és lehetővé tette a munkaügyi jog—

szabályok megváltozása, a munkahely—változtatás adminisztratív korlátainak fel- oldása. A munkahely—változtatás lehetőségeivel élhettek és nagy számban éltek is olyanok, akikre a gyakori munkahelycsere egyébként nem jellemző. A mun—

kahelycserék száma növekedésének azonban nem ez volt az egyetlen oka. Más körülmények (például más szabályozók bevezetése) esetén az új jogszabályok nyújtotta lehetőséggel feltehetően jóval kevesebben éltek volna.

A MUNKAHELY-VÁLTOZTATÁS FUNKClÓl A GAZDASÁGIRÁNYITÁS ÚJ RENDSZERÉBEN Az új munkaügyi jogszabályok összhangban vannak a gazdaságirányításí

rendszer többi elemével, annak szerves részei. A gazdasági reform koncepciója

' a munkaügyi kérdések szabályozását illetően abból indul ki, hogy az egyéni jövedelmeknek (: végzett munka mennyiségével és minőségével, valamint a munka társadalmi hatékonyságával kell arányosnak lennie, vagyis függenie kell az egyént foglalkoztató gazdasági egységnek a nyereségben kifejeződő haté—

konysógától. A munkaerőnek —- a reform koncepciója szerint f— a gazdaságosan tevékenykedő és ezért magasabb jövedelmet nyújtani képes vállalatokhoz. szö- vetkezetekhez kell áramlania. Hogy ez megtörténhessék, szabaddá kell tenni a munkaerőmozgást.

Ebben a felfogásban — úgy vélem -— át kell értékelni néhány beidegződött értékítéletet. A gazdasági reform a közfelfogóstól eltérően értelmezi az ,.egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét. A végzett munkát ugyanis nem az egyén, hanem

a népgazdaság szintjén értékeli. s így előfordulhat — a reform elveivel összhang-

ban —, hogy az egyenlő egyéni teljesitmény különböző bérrel jár. Minél inkább differenciálódnak a vállalatok. annál inkább elfogadottá kell váljék ez a gyakor-

lat a jövedelemelosztás szabályozói által meghatározott, a differenciálódást

mérséklő keretek között. Ilyen körülmények között magasabb bérért munka—

helyet változtatni és ily módon .,ki nem érdemelt" előnyhöz jutni gazdaságilag szükségszerű. kívánatos lehet. vagy legalábbis olyasmi. ami a gazdaság nar- málís életfunkcióihoz tartozik.

A gazdasági ösztönzők által kikényszerített differenciálódásnak — a mun—

kaügyi szabályozók megfelelő működése esetén — viszonylag gyakran kell ..mun- kaerőhiánnyal" küzdő, valójában a gazdasági fejlődésben lemaradt. rosszul

352 veevm same —

gazdálkodó vállalatokat (vagy olyanokat. amelyeket a szabályozók tudatasainy esetleg hibásan történő megállapítósuk miatt hátrányos helyzetbe hoznak) .,pro—

dukálnia". Az adott vállalatok, vállalatcsoportok jelzéseire történő reagáiás során

az eddiginél nagyobb súllyal kell vizsgálni, hogy az alapvető problémákrrvaiőban _

munkaügyi jellegűek-e. (A budapesti textiliparban például jelentős a munka—

erőhiány. Ennek oka a kedvezőtlen budapesti munkaerőhelyzet mellett az is;-

hogy a textiliparban a bérszínvonal a munkakörülményekhez képest alacsony. _

s jelenleg a vállalati okkumulóció nem biztosít megfelelő fedezetet jelentös,—

munkaerő-megtakarító beruházásokra akkor sem, ha erre egyébként a szándék _

megvan.) ,

A gazdaságirányítás mai rendszerében, a jelenlegi munkaügyi szabályozók mellett, ha az egyéb körülmények nem változnak, úgy vélem, nem várhatjuk a munkaerőmozgás jelentős mérséklődését, illetve az 1968 előtti szintre történő csökkenését. Azonos körülmények között, jogilag szabad. adminisztrativ eszközök-

kel nem korlátozott munkahely-változtatási lehetőségek esetén, a munkaerőmoz—f gós méretei szükségszerűen nagyobbak. A körülmények azonban sohasem vál—

tozatlanok. sőt a munkaerőmozgásra jelentős hatást gyakorló munkaerő—kereslet.

illetve az ezzel kapcsolatos vállalati magatartás hatásosan befolyásolható. Ezért nem szükségtelen hangsúlyozni, hogy a munkaerőmozgásnak az elmúlt években történt felgyorsulása nem oka a sok esetben kielégíthetetlen munkaerő—kereslet—

nek. Bárhogyan is szabályozzák a munkaerőmozgóst. a rendelkezésre álló mun—

kaerő száma nem lesz nagyobb. Az okozati viszony fordított: a megnövekedett munkaerő-kereslet az egyik oka a munkaerőmozgás fokozódásának.

A MUNKAERÖMOZGÁS MÉRETEI

A statisztika feladata a munkaerőmozgás elemzésénél — mint minden tár—

sadalmi—gazdasági jelenségnél -— itt is kettős: nyomon kell követni a jelenség - változását, és ki kell fejezni a jelenség mértékét, értékelni kell a munkaerő—

mozgás színvonalát. A munkaerőmozgás hagyományos mutatószámaival (a felvé—

telek. a törlések, a váltások száma stb.) viszonylag pontosan kifejezhetők a munkaerőmozgásban bekövetkezett változások. Ezek a mutatók önmagukban azon- ban nem adnak egyértelmű választ arra, hogy adott időszakban a munkahely—

változtatások számá nagy-e vagy kicsi, számottevő-e vagy nem jelentős. Az, hogy 1969-ben a szocialista iparban 695000 főt vettek fel és 629000 főt töröltek az állományból, önmagában kevéssé értékelhető. További értékelési lehetőséget.

több információt ad a jelenségről a nemzetközi összehasonlítás.

Rendelkezésre állnak az Egyesült Államok feldolgozó ipara felvételi és tör- lési forgalmának idősoroi, illetve az ezekből képzett mutatószámok. Ezeket a hasonló módon számított magyar adatokkal összehasonlítva a következő képet kapjuk. (Lásd a 2. táblát.)

Az adatok szerint az Egyesült Államok feldolgozó iparában a munkaerő- forgalom. nagyobb, mint nálunk: a felvételi forgalom mintegy 27—30, a törlési forgalom 40—60 százalékkal. Kérdéses azonban, hogy az Egyesült Államok adatai

alkalmasak-e az összehasonlításra. hiszen a két ország társadalmi-gazdasági

viszonyaiban alapvető különbségek vannak.

Az ipar munkaerő-forgalmát —- egyebek között — befolyásolja az ipar ága—

zati szerkezete. Az egyes ágazatok munkaerő-forgalmában azonos körülmények

között is jellegzetes különbségek vannak. További részletes vizsgálatot igényeine,

hogy a két ország ipari szerkezetében mutatkozó különbségek melyik ország

MUNKAERÖMOZGÁS AZ IPARBAN 353

munkaerő-forgalmára hatnak kedvezően, il_letve kedvezőtlenül. Az mindenesetre ilyen vizsgálódás nélkül is megállapítható, hogy az Egyesült Államok iparában nagyobb a rövid betanítást igénylő munkahelyek aránya, nálunk viszont arány—

lag nagyobb a mozgásra kevésbé hajlamos szakmunkások és a leginkább moz- gékony segédmunkások száma. Azonos összetételű munkásállomány mellett a különbségek valószinűleg valamivel kisebbek lennének.

2. tábla

Munkaerő—forgalom az Egyesült Államok és Magyarország

M feldolgozó iparában "

A száz foglalkoz'tatottra jutó

felvételek szóma l törlések száma

Hónap Egyesült Magyar Egyesült Magyar-

Államok' ország" Államok' ország"

1968 l 1969 1968 1969 1968 1969 1968 l 1963-—

Januái ... 42 4.6 2,8 4.4 4,5 2.9

Február ... 3.8 3.9 2.7 2.8 39 4.0 2.3 2,8

Március ... 3,9 4,4 2,8 4,1 4.4 26

Április ... 43 4.5 25 4.1 4,5 2_4

Május ... 4.6 4.8 3.0 3.9 4,3 4,6 2,6 2.8

Június ... 59 6.6 5.1 4.1 4.5 2.9

.lúllus ... 5,0 5.1 6.0 5.0 5.3 4.3

Augusztus ... 5,7 5,6 4,1 5,2 ó,0 6,2 4,6 5,0

Szeptember ... 5,7 5,9 4,7 6,3 6.6 3.4

Október ... 5,0 , 4.9 3,4 49 5.3 3.2

November ... 3.8 3,6 2,9 3,0 4,1 4,3 2,3 2,8

December ... 3.0 2.9 19 3.8 4.1 2.1

Évi átlag 4,6 4,7 ', 3.5 3.7 4.6 4.9 3,0 3.4

l

"A Monthly Labor Review 1970. évi 5. számában közölt adatok.

"A szocialista ipar a bányászat és a villamosenergia-ipar nélkül.

További különbség, hogy az Egyesült Államok iparában a foglalkoztatottak—

nak nagyobb hányada alkalmazott ("fehérgalléros"). Mivel az alkalmazottak körében a munkahely-változtatás általában nem olyan gyakori, mint a munká—

soknál, azonos munkás—alkalmazotti arányok mellett a munkaerő-forgalomban nagyobbak lennének a különbségek.

Végül nem azonosak a két országban a munkaerő-kereslettel, illetve —kiná- lattal kapcsolatos viszonyok sem. Mint az előzőkben már szó volt róla, a mun-

kaerő iránti kereslet fokozódása — ha más tényező nem változik —— növeli a mun-

kaerőmozgást. Az Egyesült Államokban 1968—1969-ben a munkanélküliség nem volt magas, ennek megfelelően a munkaerő—forgalom növekvőben volt.

A munkaerő-forgalom (és nemcsak a felvételi forgalom) 1965-ben, tehát akkor kezdett 4.5 százalék fölé emelkedni. amikor a munkanélküliség 4 százalék alá süllyedt. A két jelenség között viszonylag szoros negatív korreláció van:

az előjelkorrelációs együttható értéke -—O.81 (a felvételi és a törlési mutató közül minden évben a kisebbel számolva).

Tekintettel arra, hogy 1968—1969—ben a munkaerőhelyzet a két országban nem volt azonos, az összehasonlíthatóságot ez is nehezíti. A mienkhez hasonló munkaerő—kereslet mellett az Egyesült Államokban 1968—1969-ben feltehetőleg

2 Statisztikai Szemle

354 VEGVÁR! tema

a ténylegesnél nagyobb méretű munkaerőmozgós következett volna be (bár a

vizsgált 10 évből kétségtelenül az utolsó kettő az, amely —— ebből a szempont—

ból —- legjobban közelíti a mi viszonyainkat).

3. tábla

A munkanélküliség és a munkaerő-forgalom mutatói az Egyesült Államokban '

!

A száz foglalkoztatottra Jutó A munkanélküliek —

Ev az összes munka— felvételek % törlések

., erő százalékában ' W,,W_ —— ww—WH—w hw

1 száma a feldolgozó iparban

1959 ... 5,5 ; 4,2 l 4,'l

1960 ... 5,5 ' 3.8 l 4.3

1961 ... 6.7 4,1 § 4.0

1962 ... 5,5 4,1 1 4.1

1963 ... 5.7 3.9 1 3.9

1964 ... 5.2 4,0 1 3,9

1965 ... 4,5 4,3 1 4,1

1966 ... 3,3 5,0 4,6 1967 ... 3.8 4.4 § 45

1968 ... 3,6 4,6 * 4,6

1969 ... 3,5 4,7 ,, 4,9

Valamennyi körülményt mérlegelve bizonyosnak látszik, hogy az Egyesült Államok íparóban a növekedés, az ipari szerkezet változása a mienknél nagyobb munkaerőmozgóssal valósul meg. Azt is mondhatnánk. hogy a munkaerőmozgós

méretei nállunk kedvezők, legalábbis az Egyesült Államokban megfigyelhetőhöz

képest.

A munkaerőmozgős az Egyesült Államokban az ipar jelentős részben nem okoz olyan problémákat, mint nálunk, egyrészt a rövid betanulósi időt igénylő munkahelyek nagy száma miatt, másrészt azért sem, mert ott a munkaerő tech—

nikai műveltsége valószínűleg átlagosan magasabb (a betanítós tehát eleve

könnyebb). Ezt némileg ellensúlyozhatja a magasabb alkalmazotti hányad. Az

alkalmazottak munkahely—változtatása feltehetőleg az Egyesült Államokban is hasonló. esetleg nagyobb nehézségeket okoz, mint nálunk.

Az Egyesült Államok adataiból következtetni lehet arra, hogy mekkora lehet (: munkaerő—forgalom a többi fejlett tőkés országban. Ezeknek az országoknak a többségére — az Egyesült Államoktól eltérően —— inkább a munkaerőimporttal, illetve -exporttal kiegyenlitett, kiegyensúlyozottabb munkaerőpiac jellemző. Hosz- szú tóvon gyakorlatilag munkanélküliség nincs, s ez az amerikainól nagyobb munkaerő-forgalmat tenne indokolttá. Ezzel szemben a nyugat-európai országok—

ban több a munkahelyéhez jobban kötődő szakmunkás, és ez csökkenti a mun—

kaerőmozgást.

A fennálló különbségek ellenére elég nagy biztonsággal lehet állítani. hogy

a fejlett tőkés országok többségében — az egyes országokra jellemző sajó- tosságoktól függően —- a munkaerő-forgalom nagysága inkább az amerikaihoz

áll közelebb, mint a mienkhez. (Néhány ország — például Japán —— valószínűleg kivétel ez alól.)

Az iparban foglalkoztatottak ágazati összetételének s szakmastruktúrójának a munkaerőmozgósra gyakorolt hatását jól szemléltetik állami iparunk erre vo—

natkozó adatai.

MUNKAERÖMOZGAS AZ iPARBAN 355

A MUNKAERÖMOZGÁS NÉHÁNY JELLEMZÖJE AZ ÁLLAMI IPARBANi

Az 1967-et követő években az iparban is megnövekedett munkaerőmozgás

nem egyformán érintette az állami iparban foglalkoztatottak valamennyi rétegét.

Az 1969. szeptember 30-án állományban levők közül a munkások 24. a mű-

szaki alkalmazottak 12. az adminisztratív alkalmazottak 21 százaléka változ—

tatott munkahelyet 1968—1969—ben. A munkahelyet változtatóknak túlnyomó több- sége tehát munkás volt.

Elemzésünket erre a többségre leszűkítve megállapítható. hogy a munkaerő- mozgás szempontjából a munkások állománycsoportja sem egységes. A mun—

kahely-változtatásra való készséget leginkább

— a képzettség (szakképzetteknél a szakma), - az életkor és

— a területi tényezők

befolyásolják.

Természetes, hogy szakmájuk, szakmai gyakorlatuk révén a szakmunkások

jobban kötődnek munkahelyükhöz, mint a betanított munkások és különösen

mint a segédmunkások. Ez olvasható ki a 4. tábla adataiból.

Összes munkás ; 71,4 j 41,3

. .

4. tábla

A munkahelyet változtató munkások aránya munkakörőnként

. , _

l, Munkába _ 196" i ma' _".

l lépésük l január 1

Munkaköri beosztás

? óta munkahelyet változtatott

. munkások aránya' (százalék)

i

Szakmunkás ... * 64,7 i 30,2 ; 15.8

Betanitott munkás ... 75.0 l 44,8 ? 25.7

Segédmunkós ... 79,1 ; 582 i 38,5

* ; 24,1

'Az azonos munkaköri beosztású összes munkás százalékában.

A munkahely-változtatásra való hajlam szempontjából a munkások e három kategóriája 1968. január 1 óta tovább poiarizálódott. A kategóriák közötti kü—

lönbségek - az 5. tábla adatai is ezt igazolják — nőttek: az 1964 óta történt

munkahely-változtatásoknak a szakmunkásoknál kisebb hányada jutott az 1968.

január 1 és 1969. szeptember 30 közötti időszakra. mint a segédmunkásoknái.

A kevésbé képzett és a legmozgékonyabb munkásréteg, a segédmunkások 1969-ben az összes munkásnak 19. az 1968. január 1 és 1969. szeptember 30

között munkahelyet változtatóknak 31 százalékát tették ki.

A szakmunkásokat tanult szakmájuk különböző mértékben köti munkahe- lyükhöz. Legkevésbé a bányászok, a kohászok és építőanyag-ipari szakmun- kások mozognak. de az átlagnál kisebb a munkahelyet változtató könnyűipari szakmunkások aránya is. Gyakoribb a munkahely-változtatás az egész iparban

1A Központi Statisztikai Hivatal által 1969. N. negyedévében az áilami iparban végrehajtott rep- rezentatív munkaügyi adatfelvétei adatai alapján. (A teljes anyagot lásd: Az állami iparban foglalkoz- tatott munkások iétszámösszetéteie, munkakörülményei és bérarányai. Statisztikai időszaki Közlemények

196. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 103 aid.)

2.

356 VÉGVÁR! !ENÖ _

elterjedt és keresett ipari szakmákban (csőszerelő, mechanikai műszerész, autó——

és motorszerelő. hegesztő szakmák). A munkahelyet változtatók aránya a szak- munkások közül az építőipari szakmunkások körében a legnagyobb.

5. tábla

Az 1964. január 1 óta munkahelyet változtatott munkások megoszlása 1968. január 1 utáni munkahely-változtatásaik szerint

Az 1968. január 1 óta munkahelyet

Az 1964. január 1 után; változtatott l nem változtatott ,

munkaheiy—változtatások "' !

száma szok— betanított ; segéd- i szak— l betanított _ ,sogérb

_ munkások aránya* (százalék)

l l l - ' ,

42,'O 45.8 53,7 l 58,0 * 54,2 _ 463

62.1 61 .6 67,3 37,9 BBA 32,7

64.3 68.6 73.5 l 35,7 31.4 26.5

4—5 ... 76,5 73,1 77.2 [ 235 26.57 223

6 és több ... 79,6 81,4 87,3 ZOA 18.45 123 _

osszesen ' 52,3* 57,3 66,1 i 47,7 l 42; 339

i

'Az 1964. január 1 óta munkahelyet változtatott azonos munkaköri beosztású összes munkás szá—

zalékában.

A munkások munkahely-változtatása szempontjából további differenciáló tényező az életkor, 1968. január 1 óta a 25 évesek és fiatalabbaknak 30—39. a

26—35 éveseknek 24. az ennél idősebbeknek 10—20 százaléka változtatott mun- kahelyet. Az 1964 óta eltelt teljes időszakot figyelembe véve minden korcsoport—

ban a nők. az 1968. január 1 óta eltelt időszakban a fiatalabb korosztályokban a férfiak. az idősebbekben a nők aktivitása volt nagyobb. A nők nagyobb akti—

vitása egyrészt azzal van kapcsolatban, hogy többségük szakképzetlen. másrészt

növelik a nők munkahely—változtatásainak számát a szüléssel és a gyermekneve-

léssel kapcsolatos munkavíszony-megszakítások.

Jóllehet az tűnnék természetesnek, hogy a munkaerőmozgás méretei a gaz- daságilag legfejlettebb területeken a legnagyobbak (ahol legnagyobb a ,,vá—

laszték"), valójában azonban ezekben a helységekben (például Budapesten.

Győrött stb.) a munkahelyet változtató munkások aránya nem magasabb az átlagosnál. sőt az olyan iparilag fejlett területeken. amelyek iparában a kohá- szat és a bányászat dominál (például Miskolcon, Borsod-Abaúj—Zemplén megyé- ben. Komárom megyében stb.). a munkahelyet változtató munkások aránya ala-

csony.

A munkahely-változtatás az iparilag kevésbé fejlett megyékben a leggyako—

ribb. Ezek iparában ugyanis viszonylag (az országos átlaghoz képest) kevés szak-

munkás dolgozik. és a beruházások munkaerőígényei is ezeken a területeken nö- velik leginkább a munkaerőmozgást. (Ez a helyzet Bács-Kiskun, Csongrád. So-

mogy. Hajdú-Bihar. Szabolcs-Szatmár megyében, Debrecenben.)

Mivel a meggyorsult munkaerőmozgásban a szakmunkások és az idősebb

generációk csak mérsékeltebben vettek részt. az 1969. szeptember 30—i munka—

helyükön 5 évnél hosszabb ideje folyamatosan dolgozó szakmunkásoknak az összes szakmunkásokhoz viszonyított aránya az 1964. évihez képest növekedett.

de nem csökkent ez az arány a betanított és a ségédmunkások kategóriájában sem.

MUNKAERÖMOZGÁS AZ lPARBAN

357

6. tábla

Az öt évnél hosszabb folyamatos munkaviszonnyal rendelkező munkások arányának alakulása

l 1969. évi törzs-

l 1959' létszám az

1959. ! 1964.

1964. ! 1969.

Munkaköri beosztás

évi törzslé'tszám az összes munkás százalékában

évi százalékában

Szakmunkás ...

l 50,6 l 562 60.3 l 17o,1 ; 121 ,5

Betanított munkás ... 37,8 § 48,1 l 48,9 176.6 112,3 Segédmunkas ... 252 33.2 33.1 l 140,ó l 1009

!

Összes munkás! 40,0 48,3 1 50,6 l 167,4 l 114,6

A 10 évnél hosszabb ideje ugyanazon a munkahelyen dolgozók száma mind- három csoportban emelkedett, együttesen több mint 40 százalékkal: arányuk

1964—ben 23, 1969-ben 30 százalék volt.

A vállalati törzslétszám arányának színvonalában, változásában nem az ágazati, hanem a területi tényezők játszanak nagyobb szerepet. A munkahelyet változtatók arányának megfelelően az iparilag kevésbé fejlett megyékben és ott is a munkahelyükkel nem azonos helységben lakók (ingázók) között a legala—

csonyabb az ötéves folyamatos munkaviszonnyal rendelkezők aránya. A Bács-

Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Tolna megyében dolgozó, ingázó munkásoknak

például csak 22—23 százaléka tartozik ezek közé.

A munkahely-változtatás az esetek egy részében más állománycsoportba, más munkásmunkakörbe való kerülést is jelent, vagyis a munkahely-változtatás ilyen esetben egyben társadalmi helyváltoztatás (társadalmi mobilitás) is. Az 1968.

január 1 óta munkahelyet változtató műszaki alkalmazottak 24 százaléka, az adminisztratív alkalmazottak 15 százaléka volt előző munkahelyén munkás.2 A munkáskategóriák közül a leginkább ,.nyitott" a betanított munkásoké. Az 1968.

január 1 és 1969. szeptember 30 között munkahelyüket változtatott szakmun—

kások és segédmunkások 78—79 százaléka előző munkahelyén is azonos mun- kakörben (tehát szak-. illetve segédmunkásként) dolgozott, ezzel szemben (:

betanított munkások nagy része, 45 százaléka segédmunkás volt, mielőtt jelenlegi munkahelyére belépett.

Ebben az 1964 óta megfigyelhető folyamatban. amelyre elsősorban a segéd- munkások betanított munkássá történő ,,előlépése" jellemző, kifejezésre jut egyrészt az ipari struktúra változása. másrészt azonban az is, hogy a magasabb, kedvezőbb munkakörbe való kerüléshez a munkahely—változtatás gyakran ked- vezőbb lehetőséget nyújt, mint a tartós, folyamatos munkaviszony. Ennek vannak

ugyan objektív okai is (például a vállalatok egyenlőtlen fejlődése), de gyakran

a hibás szemlélettel. a nem körültekintő munkaügyi politikával magyarázható.

Az 1968. január 1 után meggyorsult munkaerőmozgás egyik. legtöbbet vitatott kérdése a munkahely-változtatás és béremelkedés kapcsolata. A munkahelyet változtatók többnyire magasabb kereset elérésére törekszenek még akkor is, ha

zAz arányszámok értékeléséhez némi támpontot jelent egy 1962—1964—ben végzett vizsgálat. amely szerint a Budapesten dolgozó férfi vezetők és értelmiségiek 32 százaléka. egyéb szellemi foglalkozásúak 57 százaléka volt első munkahelyén nem mezőgazdasági fizikai dolgozó. A vidéki városokban ugyanez az adat 13, illetve 50 százalék. Az adatok az elmúlt évtizedek nagy társadalmi átalakulásait tükrözik.

(Lásd: dr. Andorka Rudolf: Az intragenerációs mobilitás vizsgálatának néhány kérdése. Korszerű statisz- tikai törekvések Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1968. 495 old.) ,

358 VÉGVÁ'RI .iENÖ ',

távozásuk közvetlen indítéka esetleg más természetű. A vállalatok viszont az

átlagbér-ellenőrzés akkor érvényes rendszerének hatására az alacsony bérű mun—

kások felvételében voltak érdekeltek. ?

Ennek eredményeként a gazdasági reformot követően túlnyomórészt a ví—

szonylag alacsony bérű munkások változtattak munkahelyet. Bérük a munka—

hely-változtatások során emelkedett ugyan, de nem gyorsabban, mint a hely—

ben maradóké.

7. tábla

Az 1968. január 1 óta munkahelyet vátoztató és nem változtató munkások átlagos alapárabe're

A munkahelyet A változatlan

változtató munkahelyen dolgozó

Megnevezés

munkások [alaoóraábére (forint)

1968, [ 1959. 1968. 1969.

január szeptember január szeptember

1-én [ 30-án 1—én scan

____________ a,

; _ "_ .,

Szakmunkás ... , 7.78 ! 9.62 8.19 10.05

Betanitott munkás ... .. l 5,72 ! 720 65.30 J 7,79 _

_Se_9e£l_m3nkas_

5,61 [ 7.1; , 516'0_ 'l""'w'Z'—4"2'"""

Összes munkás ... 6.21 f 7.80 7.01 8.71

Ebből:

l '

Févrfí ...

7.18 l 8,82 8,01 9.77

No ...

5 500 i 6,52 5,52 — 7,13

A munkahelyüket ebben az időszakban változtató munká soknak mintegy 43

százaléka a 25 éves vagy fiatalabbak közül került ki, akiknek a bére is természe— _

tesen alacsonyabb volt. mint az idősebbeké. (Egyébként is főleg azok változtattak

munkahelyet, akik munkakörükben az átlagosnál kevesebbet kerestek.)

A mozgó és nem mozgó réteg két időszakra számitott órabére statisztikai átlag, amely elfedi azt a nem jelentéktelen számú esetet. amikor a munkahelyet változtatók új munkahelyükön magasabb bért értek el, mint az ugyanott. azonos

munkakörben. azonos képzettséggel és gyakorlati idővel dolgozó régebbi mun—

kások. Az 1968—ban munkahelyet változtatók 16 százalékánál lehet ezt kimutatni.

Nem ez volt azonban a jellemző, a gazdasági szabályozók —- mint már említettem

— a vállalatokat éppen az alacsony bérűek felvételére ösztönözték.

Az ipari munkások bérarányaiban 1968—1969-ben tehát nem következtek be

—- ebben a vonatkozásban — kedvezőtlen változások, sőt 1969-ben az órabérek az 1964. évinél jobban honorálták az azonos munkahelyen eltöltött hosszabb szolgálati időt (a bérek a jelenlegi munkahelyen eltöltött szolgálati idő hossza

szerint jobban szóródnak, mint 1964-ben).

A gazdaságirányitás reformját követően meggyorsult munkaerőmozgást tehát az állami iparban összefoglalóan az jellemzi, hogy a mozgás jelentős felgyorsu—

lása néhány jól körülhatárolható rétegre korlátozódik. Ezek a segédmunkások,

a fiatalok és —— részben ezeknek megfelelően — az iparilag kevésbé fejlett, a munkahelynövelő beruházásokkal inkább érintett megyék munkásai. közülük is elsősorban az ingázók. Tehát azokról a rétegekről van szó, amelyeknek a mun—

kahelyhez kötődési lehetőségei korlátozottak, és amelyek egyben —- a fiatalokat

nagyrészt kivéve — kulturális—műszaki szinvonal tekintetében a legelmaradottab—

MUNKAERÖMOZGAS AZ IPARBAN 359

bak. Más oldalról, a vállalatok szempontjából a munkahelycseréknek ez a része okozta a legkevesebb problémát, mivel (a segédmunkások esetében) a betaní- tással járó költség minimális vagy egyáltalán nincs.

A gyakoribbá váló munkahelycserék az egész ipar tekintetében a vállalati

törzslétszámot nem érintették. sőt az ebből a szempontból legfontosabb szak—

munkások esetében a tartósan egy helyen dolgozók aránya is növekedett. Számos vállalatnál azonban a munkások cserélődése, elvándorlása nagyobblokú, mint

az ipari átlag, és ez fékezi fejlődésüket. Főleg olyan vállalatoknál fordulhat ez elő, amelyeknél (: munkakörulmények, a jövedelmek növelésének lehetőségei ked—

vezőtlenek, vagyis gazdasági helyzetük gyengébb az átlagosnál.

Végül meg kell jegyezni. hogy a jelenlegihez hasonló munkaerő-kereslet

mellett aligha várható. hogy a munkaerőmozgás lényeges mértékben csökken- jen. A leginkább mozgó. legtöbbször munkahelyet változtató rétegek megköté—

sére, vándorlásuk lényeges mérséklésére vállalati eszközökkel - a jelenlegi kö-

rülmények között — alig van mód. Lényeges változást az jelentene. ha a válla—

lati gazdasági tevékenységben nagyobb súlyt kapna az élő munkával való taka-

rékosság, a termelékenység gyorsabb növelésének követelménye. Az 1971-ig

érvényben volt szabályozórendszer azonban nagyobb súllyal nem erre, hanem a teljes foglalkoztatottság biztosítására irányult.

PEBIOME

Macm'raőbi " HHTEHCHBHOCTB narrmennx paóoueii CMAbI oőbmno sanncm' o'r annal/mun

CAenyx'orm—rx (pam-apon.

— npn npennonomennn neusmeunoc'rn npotmx (pax-ropog Bbrabmaemoe no'rpeőnoc'mmn Haponnoro xoani'rc'raa yaenwrexme macim-3603 naumermn paőouei'r cum nponopgnonaxbuo 'rewmam exouomnvecxoro poc'ra.

-—- Oölgec'raemian.nonanmnocrb, Koropas zunxe'rcn apymcgneü ypoann oőxgecraem—ro- axouomuuecxoro passz-mir. Ha npammce a npcoónanaxmgeíi trac'rn cAytraeB peaAnanpye'i—cx a cpopme nepemenm mec'ra paőowbr.

' -— HHTCHCHBHOCTB mmmemm paőoueü anbr, -—-— npn Tomnec'raennmx npounx ycnoenzx,

—— ynenuunaae'rcx no mepe poc'ra cnpoca Ha paőouyxo cr—my.

—- Macm'raóm nsnmennn paóoveí'r CHAbI saancn'r Tarn—Ke " o'r cuc-rem)! przrosoro sarco—

Hoaa'reAbc-ma. B ycnommx CHC'I'eMbI KOCBEHI-loro ynpaBAeHnn axouommcoü o-rcycwaye'r orpa—

' mmexme mmmexmx paőoueü CHAbl :: nomoxgbro aamnnnc'rpa-rnanbrx meponpnn'mü. O'mena az!.- mannaparnnumx orpammermü, emu OCTGAbele (pax-ropni oc'raro-rcn Heuameunmmu, conpn- mene c ycxopeunem gamma-ma paőo'reü cr—mm.

Perpopma cuc-rerum ynpaBAermn Hapozmbm xoanücmom B o—ruomemm peryAnpoaannn 'rpyaoabrx BonpOCOB ucxomua ns TOTO, trro nnanauzxyanbnme aoxoabx llOAmel Öbl'l'b ripo- nopgnonaAme KOAH'RCTBY " oóxgec'mem—roü sapmexrusuocrn BbInOAHeHHOYO 'rpyna, 'ro ecrb nemi—mbr BaBPICETb n or arpcpex'mnuocru xosai'rcrneunoü nemmnaoc'm oprannaagx—m, B KOTO- poii paőo'rae—r nannoe Arago. B TaKHX ymom—mx aaxonomepnum c-raaonmcn npmmB paő'ouei'r cum Ha npelmpnmnx c abrcureífr npuőbmbnoc-no Ko'ropme n coc'ronmm oőecneum'b őonee amcoxue noxonm CBOHM oaőo—rnnxam. B nmepecax a'roro menyem nonyc'm'rb csoőozmoe unn- meuue oaőoneü cum. CACIIOBaTCAbHO nepemena mem-a paóo'rbr B geAnx nonyuex—mn 60Aee Bbrcoxoü aapaöo—rnoü ruxa'rbr coananae-r c npungr—mamn perpoprI.

paMKax nccmnoaanua annmenmx paöouei'r cum); B npOMblmAeHHOCTH aa'rop cpaauu- Bae'r nonomenne B Benrprm " Caeanneunmx lll'ra'rax Amepmm.

Buaun'reAm-roe Boznei'rc—mne Ha naumer—me paőouei'r anbx, —- comacuo npoaeaermouy a 1969 rogy Bmöopo-momy oőczxezxonaumo, —— oxasmaam'r magnum oópasom oőpasoaax—me, Boapnm' n TEDDHTOpHaAbHNe makropm.

pezm paőouux őonee lrac'ro mentum— mee-ro paöo'rbr Hekaannrpnguponannme paőotme, "

cpezm cnymaxgnx Anga. pacnomrarolgne cpaaun'renbno őere Bmcoxoü Kzanumnxagnei'r.

pynnupoaxa no Bosoac'ry noxaamsae'r. !r'ro Bo ncex Ka'reropnnx COGBHHTeAbHO MOAOIIbie pa- őo'mmm neonmgm'r GOAbme cxnounocrn !: nepemene nec-ra paőo'l'bl. I'lpn nonxozxe c 'reppn- 'ropnauuou Toukn sperma momuo yc-ranoam'b, urra macm'raőm zummermn paőoueü mm.-ur

360 vsavrxm; munmeaamoxeASA—z rem _ ,

nemm-ren óonee suaumenbubmu a Meaee pasBu-mx e npommaeunam o'momeeun pártunkat 370 zaaucu'r o-ruac—m o'r c'rpyx'rypu eaax'roc'm a omenbuux pax'ianax, a o-rtgac'ru mu, nül" f_

peőuoc'm coopymaemmx 311er nuaec'muuouubxx OÖ'DCK'I'OB a paőouex'i erme. '

SUMMARY

The size and intensity of the fluctuation of manpower usually depends on the develop—

ment of the following factors. , '

- As the rate of economic growth increases, the needs of the economy cause a rele; , tively strong fluctuation of the manpower. assuming all the other factors to have remain'edf__'

unchanged. * ' 1 "

— Social mobility which depends uponxthe level of socio—economic development, in most _ cases becomes realized in practice With the change of the working place. '_

—- The fluctuation of manpower. under otherwise indentical circumstances. becomes * more intensive with the increasing demand for manpower. *

—- The size of the manpower fluctuation also depends upon the system of the legal rules on labour. In the indirect system of economic management the manpawer declaration * is'not restricted by administrative means. The abolition of the administrative restrictions.

if other factors remain unchanged. goes together with an increase in the rate of manpawer fluctuation.

The reform of the economic management system with regard to the regulation of auestions of labour has started from the principle that the private incomes have to be in propor- tion with the amount of work done and'with its social efficiency. i.; e. it has to depend upon the efficiency of the economic unit employing the person in auestion. Manpower has to flow into these enterprises which wark profitably and offer therefore higher incomes; to this end the free movement of manpower has-to be ensured. The change in the working place for higher wages is in conformity with the principles of the reform and belongs to the nor—

mal function of the economy._ ' - ,

Analysing the manpower fluctuation the author compares the fluctuation of the Hun—

garian manpower to that of the United States of I'America.

According to the sample survey held in 1969 the fluctuation of industrial manpower is caused mainly by auaiifications. age and geographical factors. *

Among the workers usually the unskilled workers. among the employees the persons with higher aualifications change their working place most freauently. According to age, in all categories of the employed, young people are more inclined to change their place _of working. Of the different geographical units the size of the manpower fluctuatian is larger there where the industry is less developed. This is due partly to the structure of em— , ployment ancl partly to the investments being realized in these regions.