A progresszív norma tervezésének módszertanáról az iparban

L. TOMASPOL YSZKI] :

EA PROGRESSZZ'EV NORMA TERVEZÉSÉNEK MODSZERTANÁRÓL AZ IPARBAN*

A Párt és Sztálin elvtárs ismételten rámutatott arra a fontos szerepre, amelyet a progresszív technikailag megalapozott normák a szocialista nép- gazdaság fejlődésébem betöltenek. Sztálin elvtárs mondta: ,,Technikai nor-

mák nélkül a tervgazdálkodás lehetetlen. A technikai normák kellenek

azonkívül arra is, hogy az elmaradt tömegeket az élenjárók előbbre vigyék.

A technikai norma —— nagy szabályozó erő, mely a termelésben a mun—

kások széles tömegeit a munkásosztály élenjáró elemei köré csoportosítva szervezi meg."1

A progresszív norma hatalmas fegyver a szocialista állam kezében a munkatemnelékenység növeléséért, agtermelési eszközök jobb kihasználá- sáért, a termelési terv túlteljesítéséért folytatott harcban. A termelési és munkaeszközök kihasználásának progressziv technikai gazdasági normái növelik népgazdasági terveink mozgósító erejét. A Szovjetúnió Minisz- tertanácsának ,,A Szovjetúnió újjáépítésének és fejlesztésének 1947. évi állami tervéről" szóló határozata kihangsúlyozta, hogy ,, . .. le kell lep— , lezni és véget kell vetni a gyakorlatnak, amely a terveket alacsonyan álla—

pítja meg; ezek ugyanis senkit sem mozgósítanak, hanem arra késztetik az embereket, hogy a szűk keresztmetszetek és a már elért termelési nor- mák után kullogjanak . .. Az állami tervek teljesítésének és túlteljesíté—

sének sikerét az emberek döntik el. A terveknek az élenjáró munkások—

hoz, mérnökökhöz és technikusokhoz kell igazodniok, akik megmutatják, hogy a gépek és szerkezetek progressziv kihasználási nonmáival milyen hatalmas Lehetőségek érhetők el, és akik ilymódon teszik lehetővé az állami tervek túlteljesítésé ".

A termelési és munkaeszközök kihasználásának prognesszív technikai gazdasági normái képezik a Szovjetúnió állami termelési és építési tervei- nek alapját. Ezek a normák a munkáskolletktívákat a tervek túlteljesíté—

s—ére és a népgazdaság további következetes fejlesztésére mozgósítják.

Gazdasági terveink elválaszthatatlanul össze vannak kötve az egész népet átfogó szocialista munka—versennyel. A munkaverseny alapját- az a felismerés képezi, hogy általános fellendülést csak az élenjárók tapaszta—

latainak elterjesztése útján lehet elérni. A szocialista tervezés alapja a progresszív norma, amely egyszersmind a néptömegek alkotó kezdeménye- zésének kimeríthetetlen forrása.

A Szovjetúnió népgazdaságának tervszerűsége, a szocialista termelési mód fölénye, a munkához való új szocialista viszony tették lehetővé a ter-

' Voproszü ekonomiki, 1950, 4. sz., 87—47. old. —- Rövidített közlemény.

1 Sztálin: A leninlzmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 595. old.

TOMASPOLYSZKIJ: rnoonnsszív NORMA 589

melési és munkaeszközök kihasználása progressziv technikai gazdasági normáinak és a műszakilag megalapozott progressziv idő— és gyártási normáknak általános bevezetését.

A progresszív normák és a legfőbb term-elési erő, a termelés aktiv tényezője —— a munkaerő között a legszorosabb a kapcsolat. A gépek és mechanizmusok teljesítőképessége kihasználásának az a kiszámítási mód—

szere, amely a Sztahanov—mozgalom fejlődéséig érvényben volt, nem vette kellőképpen figyelembe a legjobb dolgozók és a termelési újítók eredmé—

nyeit. Az akkor érvényes technikailag megalapozott normákat a már elért munka—termelékenységi színvonal alapján állapították meg a nélkül, hogy a munkások technikai és kulturális színvonalának emelkedését figyelembe vették volna. Ezek a normák fék—ezték a Sztahanov-mozgalmat és elvetet- ték azokat a normákat, amelyek megmutatják a szocialista termelés valódi körülményeit.

Új, csak a szocialista társadalomra jellemző norma a progresszív, technikailag megalapozott norma keletkezésének alapfeltételeit a munkás új helyzete a termelésben és a Szovjetúnióban érvényes új munkafeltéte- lek teremtették meg. A szocialista társadalomban a mukano-rmák új mutatószámok, amelyek az önmagukért, saját államukért dolgozó szovjet emberek szabad alkotó munkájának sajátosságait fejezik ki és jellemzoi a kapitalizmusban sose látott és megvalósíthatatlan munkafeltételeknek.

A progresszív normák a szocialista munkaverseny s a Sztahanov—

mozgalom eredményeként valamint a dolgozóknak abból a törekvéséből keletkeztek és honosodtak meg, hogy új, magasabb technikai kihasználási mutatószámokat és az élő és tárgyi alakot öltött munkában megtakarítást érjenek el Az egymással versenyben álló szovjet emberek félredobnak útjukból minden elmaradottat, minden konzervatívat és mindent, ami őket az előrehaladásban megakadályozza. Átveszik az élenjárók tapasztalatait, az új technikát, az új, tökéletesebb munkaszervezési és termelési módsze- reket, új technológiai folyamatokat honosítanak meg. Ezt mutatja a gép- kihasználás, a nyers—, alap- és tüzelőanyagfelhasználás progresszív normái- nak felemelése és a progresszív munkanorma növekedése.

A szocialista társadalomban a munkanorma teljesítése közügy. Az' egész társadalom érdeke, hogy a munkanormákat minden dolgozó teljesítse

és túlteljesíts—e. A szocialista állam ellenőrzi a norma teljesítését, meg—- teremti a normák túlteljesítésének előfeltételeit, a termelésben élenjáró—

k-at tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül.

A szocialista társadalomban a munkano'rmák elvileg különböznek a kapitalista társadalom gyáTtási normáitól. A kapitalizmusban a gyártási normák a munkások elnyomásának és kizsákmányolás—ának eszközei. A szo—

cialista társadalomban a helyzet fordított: olyan emberek kellenek akik ,,a meglevő technikából a maximumát tudják kihozni annak, ami kihoz—

ható belőle". 2

Progresszív normák nélkül nem lehet helyesen megszervezni sem a gazdaságos számvetést sem a munkabért, sem a jutalmazási rendszert.

A gyártási normák és a termelőeszközök kihasználási normái a munkabér- nek és a gyáron belüli operatív tervezésnek alapjai. Ha helytelenül, ala—

csony normák alapján számítjuk ki a munkabéreket, ez a termelésben az egyenlősdihez, a munkának ú. n. "előnyös" és ,,előnytelen" munkára

2 Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 581. old.

5 statisztikai Szemle

való szétválasztásához, a gazdasági emelők ösztönző hatásának gyengíté—

séhez vezet.

*

A szocialista ipar minden vállalatánál serény munka folyik, hogy megállapítsák és alkalmazzák a termelési és munkaeszközök kihasználásá- nak progresszív technikai-gazdasági normáit és a technikailag megalapo—

zott idö— és gyártási normákat. A termelési és munkaeszközök kihasmálá- sának progresszív normáit nem szabad a matematikai átlagnomnákkal, a technikailag megalapozott progresszív munkanormákat pedig a tapaszta—

lati statisztikai normákkal összetéveszteni. A SzK(b)P Központi Bizottsá- gának teljes ülése már 1935 decemberében elítélte a norma lddolgozásá—

nak ilyen módját:

,,Az érvényben lévő munka-nomiarendszer a munkatemnelékenység további növekedésének és a munkás bei-emelkedésének fékjévé válik az- által, hogy a gyakorlatban az ú. n. tapasztalati-statisztikai normarendszer uralkodik, amely a termelés technikáját gyengén ismerő munkás termelé- séhez igazodik, a gyártási norma megállapításánál nem. elemezvén eléggé mélyrehatóan az üzem és műhely termelési lehetőségeinek növekedését, a munkás energiával való felszereltségének, műszaki és kulturális szín- vonalának emelkedését."

A statisztikai vagy tapasztalati stabmsztikai normák a munka és a termelés szervezése terén már meglévő hibákat, időveszteségeket, selejtet, a munkahelyek rossz kiszolgálását, stb. juttatják kifejezésre, azonban bizo—- nyos mértékig elhomályosítják a vállalat életében keletkező újat és progresszivet.

Az élenjárók tapasztalatait és atermelés tartalékait nem lehet jól fel—- épített nyilvántartás és statisztika nélkül tanulmányozni. A statisztikai adatok széleskörű alkalmazása azonban nem azt jelenti, hogy a normákat statisztikai módszerrel kell kiszámítanunk.

Pártunk és Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy meg kell látnunk az újat, támogatnunk kell az újat és elő kell segítenünk, hogy gyorsan átmenjen az életbe. A progresszív normáknak is ezt a célt kell szolgálniok.

A tennelési és munkaeszközök kihasználása progresszív műszaki- gazdasági normáinak es a műszakilag megalapozott munkanormák meg- állapításának módszertana az irodalomban még nincs kellőképpen kifejtve és a néhány megjelent munka sem tárgyalja helyesen e kérdést.

így például P. A. Golyákov a ,,A progresszív átlagnormák megállapí—

tásának felad'ataí és módszere" című cikkében3 helyesen bírálja a progreszp szív munkaanormák kiszámításának azt a módját, amikor például a műhely minden munkásának átlagos normateljesítményéből és az élmunkások maximális normateljesitéséből számítunk számtani átlagot vagy amikor az érvényben levő normákat teljesítő munkások átlagteljesitmfényéből és a sztahánovisták teljesítményéből határozzuk meg a normák nagyságát.

A szerző azonban -——— bár hely-esen állapítja meg, hogy a progresszív norma meghatározásánál nem szabad matematikai átlagot számítani ——

mégis erre a helytelen útra téved. Abból indul ki, hogy ugyanaz a munkás ugyanannak a műveletnek az elvégzésére különböző időrnennyiséget for- dít. Mégis, nem mindig lehet megjelölni egy ,,olyan időtartamot, amely maximális gyakorisággal fordul elő". Más szóval, mindig meg lehet hatá-

3 Neftjanoe hozjajsztvo, 1948, 3. sz., 1. old.

raoennsszív NOBMA , 591

rozni egy adott művelet elvégzésénél leggyakraan megismétlődő idő—- tartamot; Ezt az időt Golyákov elvtárs szavai szerint a megállapított nor—

mális munkaütem szabja meg. Azt ajánlja, hogy a leggyakrabban előfor- duló időtartamot (a leggyaknabban megismétlődőt) tekintsük normális idő—

talrtanmalk, amelyet mint új időnormát fogadhatunk el. De hiszen ez is statisztikai módszer.

A javasolt módszerből nem látható, hogy ebben az új normában miként fejezhetjük ki a gépek és szerkezetek ldhasználása terén elért ered- ményeket, a munka kultúrájának emelkedését, stb. Az új normában a régi, érvényben lévő mutatószámok, vagyis a vállalat tegnapját, nem pedig jövőjét kifejező mutatószámok tükröződnek vissza.

A ,,Neftjanoe hozjajsztvo" (Kőolajgazdaság) folyóirat szerkesztőségé—

hez beérkező cikkek szemléjében a szerkesztőség a következőket írja Golyákov elvtárs cikkének közzétételével kapcsolatban: ,,Ezt a színvonalat (a progresszív átlagot —— a szerző) nún—denekelőtt akkor kell alkalmaznunk, amikor az egyes normákat a norma műszaki megállapításának a módsze- reivel számítjuk ki és a továbbiakban amikor azt a munkást választjuk ki, akinek termelékenysége alapján állapítják meg a gyártási normát. Ez a színvonal azért fontos, mert mértéke a normák elsajátítási fokának, alkal—

mas eszköze az élenjáró emberek munkája értékelésének, alapja a munka- termelékenység további növekedése tervezésének és olyan mutatószám, amely az érvényben lévő gyártási normák növelésének méreteit meg—

határozza, stb."4 ;

' Az idézett tétel téves. Mindenekelőtt két fogalmat zavar össze: a ter- melőeszközök kihasználásának progresszív normáit és a progressziv tech- nikai—gyártási normákat. Golyákov elvtárs és a ,,Neftjanoe hozjajsztvo"

szerkesztősége ezeket a gyártási normákat is progresszív átlagoknak nevezi.

A helyett, hogy ,,a gyártási normák megállapításánál az üzem és a vállalat termelési lehetőségeinek a szigorú elemzéséből és a sztahánovisták élen—

járó taxpasztalatábólindulnának ki"5 —— a számtani átlagok kétes absztrak—

cióját ajánlják, amelynek semmi köze a progresszív normák kidolgozásá—

nak módszeréhez. '. _

Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell állanunk a műszakilag meg- alapozott norma fogalmánál. A Sztahánov—mozgalom keletkezése előtt is voltak műszakilag megalapozott normák, amelyek mégis elmaradottak vol—

tak. A műszakilag megalapozott normák kiszámításának a módszerei vol—

tak hibásak, elmaradtak: a norma műszaki megállapításának módszere és gyakorlata az elmaradt technikához, az alacsony szakképzettségű mun- káshoz igazodott, nem vette figyelembe az élenjáró dolgozók eredményeit.

Ha a norma műszaki megállapításának módszerei a már elért mutatószámokon alapulnak, ha az újnak, a haladónak, az újonnan keletke—

zett és fejlődő dolgoknak elemeit figyelmen kívül hagyják, akkor az új norma nem progresszív lesz, hanem fénykép—pontossággal fogja a régit

lemásolni.

A technikailag megalapozott norma csak akkor lehet progesszív, ha a technikai normázás élenjáró módszereit alkalmazzuk, amelyek a munka és termelés megszervezése, a gépek, szerkezetek, szerszámok alkalmazása,

! Neftjanoexhozjajsztvo, 1948, 8. sz., 5. old. (A mi kiemelésünk. —— A szerző.)

5 A SzK(b)P Központi Bizottsága 1935 december 21—25-i nyilvános ülésének határozatai, Partlzdat, 1935. 11. old.

5*

592 TOMASPOLYBZKIJ

a technológia, stb. területén számb—aveszfiek núnden élenjárót, minden haladót.

A progresszív normák megállapításánál M. Ja. Aszvaldov elvtárs is helytelen módszert alkalmaz. Azt írja, hogy a normát ,,szám0s tényleges,

* az átlagszínvonalat meghaladó, a valóságban előforduló mutatószám közül választják ki, az előfordulás gyakorisága és e normák eléréséhez szüksé- ges feltételek elemzése alapján". Az előfordulás gyakoriságának elemzése, amelynek alapján a normát "kiválasztják", azonban nem más, mint az ü. n. modus kiválasztásának statisztikai mód-szere. Bár látszólag ez a mód—- szer megfelelő, a progresszív technikailag megalapozott norma meghatá—

rozására mégsem alkalmas, mert azt tapasztalati statisztikai normává változtatja.

A progresszív normákat az adott műhely, az adott kollektíva élenjáró emberei tapasztalatainak és eredményeinek előzetes elemzésével kell meg- állapítani. A legszélesebb körben kell kiértékelni, hogy az élüzeme'k, él—

műhelyek eredményei széleskörű bevezetésének mik a lehetőségei és a szovjet technika és üzemszervezés további haladását is számításba kell vennie

, P. Sz. Ivanov ,,A progresszív átlagnormák bevezetése és az ipar belső tartalékainak mozgósítása" cimű brossurájában a kutatás elméleti oldala és a szerző által a progresszív átlagnorma gyakorlati kiszámítására java—

solt módszer közötti ellentmondás nyilvánvaló. A brossura a normamuta- tókat statisztikai-számtani úton számítja ki a beszámolójelentés adatai alapján. Ugyanezta hibát ismétlik meg Volodarszkij és J ezsov ,,Az ipari tartalékok megállapításának néhány kérdése" című brossurájukban.

A szerzők a progresszív átlagnormát, mint ,,az élenjárók normáinak az átlagát" határozzák meg. Megpróbálnak arra a kérdésre válaszolni, ,,miként kell a fentiek alapján közös (progresszív átlagnormát statisztikailag kifejezni"6 és nem veszik észre, hogy már magának a kérdésnek feltevése is hibás, és azt eredményezi, hogy a progresszív normát statisztikaival cseréljük fel.

Ivanov elvtárs az általa felhozott tételt 15 olyan Martin-kemencének a példájával magyarázza meg, amelynek egy négyzetméter területéről 3—7 tonna acélt vesznek le ténylegesen. Minden kemence tényleges acél- termelésének átlagmutatóját megszorozza az összacéltemneléshez viszonyí- tott aránylagos súlyával, azután a kapott eredményeket összeadja, elosztja 100—zal, és megkapja a 15 kemence együttes mérlegelt átlagmutatószámát, amely egyenlő 4,94 tonnával. A továbbiakban egy második átlag—értéket számít ki annak a 7 Martin-kemencének a mutatóiból, amelyek az átlagos acéltermelésnél többet, vagyis több mint 4,94 tonnát termeltek. A kapott érték 5,74, ezt nevezi a szerző haladó középnormának.

Tegyük fel, hogy a munkások a 15 kemence közül a legelmaradottab—

ban —— a 15. számú kemencén -—— dolgoznak, amelynek termelése csak 3 tonna négyzetméterenkint. Az erre a kemencére megállapított progresszív átlagnorma 5,'74 tonna, vagyis az elért mutatószámnak majdnem kétsze- rese. Természetes, hogy a 15. számú kemence dolgozói azt fogják kérdezni, hogy ennek a normának a teljesítését milyen konkrét technikai és szerve—

zési rendszabályok biztosítjákTDe nem fognak rá választ kapni. Az új norma mint elvont érték, mint számtani műveletek eredménye áll

előttünk.

** Vesztník sztatísztiki, 1949, 1. sz., 39. old. (A szerző kiemelése.)

Pnoonnsszív NORMA 593

Térjünk át az élenjáró Martin-kemencére, ahol a legnagyobb acélter—

melést érték el: a kemence egy négyzetméteréről 7 tonnát. Lehetséges, hogy e kernencének nem minden mutatószám lesz a kemencék összes mutatószámai között a legjobb. Az acéltermelés itt valóban magas, de a fém minősége, a hőgazdálkodás ellenőrzése rosszabb,/múlt néhány más kemencénél. Könnyen lehetséges, hogy például a 2. számú kemencén igen jó minőségű fémet állítottak elő, a 4. számú kemence a gyorsöntés területén a .munkafolyamat idejét jelentősen csökkentette és így egy négyzetméterre eső acéltermelése a legmagasabb, ha azt is figyelembe vesszük, hogy gondosan betartották a technológiai folyamat menetének instruktív munkatervét, az 5. számú kemencénél a kemence előkészítése részben egybeesik az öntvény kieresztésével és a keveréket előzetesen elő- készítik, stb. Ha az 1. számú kemence kollektívája elemezné más kemen- céknek a mutatószámait, átvenné azok haladó tapasztalatait, akkor esetleg sokkal helyesebben adagolná a saját kemencéjénél a keverékanyago—

kat, stb. A kollektívák tapasztalatcseréje biztosítja valamennyi kemence kollektívája munkatermielékenységének, még ha különböző mértékű emelkedését is. Ez a példa azt mutatja, hogy a progresszív normát az élen- járók tapasztalatának élő és konkrét elemzésére, nem pedig elvont szám—- tani műveletekre kell alapozni.

A progresszív műszaki-gazdasági normák a konkrét intézkedése-k har—

cos programmjai, amelyek a ko—llektívákat új technika, technológia és munkamódszerek széleskörű bevezetésére mozgósítják. Az ország élenjáró vállalatainak tapasztalatai is erre tanítanak.

A termelési és munkaeszközök kihasználásának progressziv normája és a technikailag . megalapozott munkanorma kiszámításának egyedüli helyes módszere, ha ezeket a normákat meghatározott időszakra, adott konkrét termelési feltételekhez szabott tervezésre alapozzuk. Nem szabad például egyformán megállapítani az acéltermelés progresszív normáit az olyan Martin—kemencék számára, amelyek automatikus hőenergiaszabá- Iyozó—készülékkel vannak felszerelve, amelyeket keverők szolgálnak ki és az olyan Martin—kemencék számára, amelyek az ilyen felszerelésekkel nem

rendelkeznek. Az ilyen norma elvont és irreális.

A progresszív norma megállapítása bonyolult folyamat. E folyamat sémájának nézetünk szerint a legtömörebb formában a következőnek kell lennie: először meg kell állapítani és ki kell vizsgálni a vállalatban előfor- duló hiányosságokat és üzemen belüli tartalékokat, valamint meg kell ter- vezni a hiányosságok kiküszöbölésének és a tartalékok felhasználásának módját; másodszor tanulmányozni kell az élenjáró Vállalatok, műhelyek és az egyes sztahánovísták tapasztalatait és eredményeit és e tapasztala—

tok és eredmények elterjesztése érdekében nagyszabású intézkedéseket kell tenni; harmadszor a további technikai fejlődést és a termelésnek új, magasabb kultúrájú technikai alapra való helyezését is számításba kell

venm. _

A tervezett intézkedések várható eredményét mindig konkrét számi- tásokkál kell kifejezni. Ha például arról van szó, hogy a fennálló normá- kat új alapra állítsuk át, akkor az eredményt a régebben érvényben lévő normatív koefficiens növelésével fejezhetjük ki. Az új norma progresszív, konkrét, reális lesz és mozgósító erővel fog hatni.

A progresszív normák tervezéséhez nem szabad formálisan hozzá—

kezdenümk. Ha egy adott Vállalat, üzem új, nagyobb termelőképességű

594 * TOMAS?DLYBZK.II

felszerelést, új mechanizmust, automata berendezést kai), ezt a pmgreáz—

szív normák tervezésénél feltétlenül tekintetbe kell venni. A tökéletesebb felszereléshez tervezett új nerm-ák túlhaladják azokat a mutatószámokat . is, amelyeket a régi aggregátokon 'a sztahánovisták értek el. Ez teljesen törvényszerű, mert a progresmív nomáknak az embereket a technikai haladás felé, az új technika elsajátítására, a dolgozók szakképzettségémek

álla-ndó növelésére kell ösztönözniök. _ f

Ilyen módszerrel kell tervezni (a nyers-, alap- és fűtőanyag— és energia;

felhasználási normákat is. Ha például a termelésben több készítmény pré- selésére térünk rá, ez azt fogja eredményezni, hogy a készítmények feldol- gozásának további mechanizálás—a során csökkeni fog a fémfelhasználás.

Egy másik példa: bevezetjük la kemőolajok regenerálását, az üzemeltet megfelelő készülékkel látjuk el: a kenőanyagfelhasználási norma kisebb lesz. Az ilyen normák az egész üzemet arra fogják késztetni, hogy minél hamarabb bevezessék a préselést és negenerálják az olajat. Ha ezeket az intézkedéseket a tervbevett határidők előtt sikerül végrehajtani, akkor az üzem az eszközökben és anyagokban további megtakarítást érhet el.

Ha a progresszív technikai-gazdasági normákat ágankint határozzuk meg, akkor egyáltalán nem szabad beszámolási átlagadatokkal dolgoznunk.

Ezeket a normákat úgy számítjuk ki, hogy az azonos típusú telszenelési vagy azonos típusú termelési csoportok számára tervezett progresszív noir—

mákat vesszük alapul és minden azonos típusú csoport termelése terjedel-

mének, összetételének és minőségének tervezett növekedését is figye- —

lembe vesszük. Például egy négyzetméter területről termelt acél progresz- szív normájának tervezésénél az azonos típusú kemencék számára meg- állapított progresszív normákból és a tervbevett összacéltermelésből kell kiindulni. Az ilyen számítás sémája a következő:

' A csoport tet—

Az acélterme- velendő súly- Az azonos típusú

Martin-kemencék csoportja

lés progressziv normája 1 m?

területről ton- nában

aránya az össz—

acéltermeléshez viszonyítva ( %-ban kife-

iezve) 8,8

7,8 6,4

52 30 9

A Martin—kemence egy négyzetméter területéről termelt acél progresz—

sziv normája a következő lesz, ha a Martin-kemencék csoportjánaksúly—

aránya az összacéltermeléshez viszonyítva a tervezett marad:

(8,3 x 52) %— (7,8 x 39) % (6,4 x 9)

100

:: 7394 tonna.

A progresszív munkanormák kiszámításának módszere ugyanazokon az elveken alapszik, mint a termelési és munkaeszközök küiasmálásának progresszív műszaki-gazdasági normáinak kiszámítása. Az új, progressziv, technikailag megalapozott munkamrmák megtervezéséhez mindenekelőtt azokat a körülményeket kell gondosan elemeznünk, émelyek között az

rnoonmsszív NORMA 595

!

egyes munkákat az érvényben levő normát éppen teljesítő munkások és a sztahánovisták végzik. Azután az elemzés alapján meg kell állapítani, hogy milyen legyen a műveletek összetétele, a műveletek egyes elemeit milyen sorrendben hajtsuk végre, az egyes legracionálisabban felépített műveletek elvégzésére mennyi időt kell fordítani és mindehhez milyen intézkedé—

sekre van szükség. Magukat a műveleteket úgy kell megtervezni, hogy az élenjárók tapasztalatainak széleskörű alkalmazását és az adott termelés ; további technikai és kulturális fejlesztését tartsák szem előtt. '

Vizsgáljuk meg például, hogy milyen a megmunkálási idő progressziv normájának tervezése.

A gyárban alkalmazott technológia szerint az ,,F" gyártmányt a mechanikai üzemben négy műveletben készítik el. Állapítsuk meg idő- méréssel, hogy az egyes műveletekre mennyi időt fordítottak azok, akik az érvényben lévő normát éppen teljesítették és a sztahánovisták, akik e normát 150—1600/o—ra teljesítették. A munkafeltételeknek a mérés alatt nomnálisaknak kell lenniök, a munkahelyet el kell látni mindennel, ami a munkához szükséges, a gépeknek jó állapotban kell lenniök és biztosí—

tani kell a szükséges kiszolgálást. Vizsgáljuk meg a kapott adatokat.

Ezeknek az adatoknak az elemzése azt mutatja, hogy' a gépi idő csök- kenését csak akkor érhetjük el, ha növeljük a vágási sebességet, növeljük a maró fogainak előte-lását, stb. A sztahánovisták a segédidőt nagy tapasz-—

talataik, pontos munkamódsZerük és azáltal csökkentették le, hogy az 1. és 2. számú műveleteknél az ,,F" munkadarab beállításához egy speciális be;

*fogófejet alkalmaztak; a 4. számú műveletet (kézi idő) általában a műhely minden munkása a többi művelet (gépi idej ének terhére végzi.

Az ,,F" gyártmányra fordított megmunkálási idő (percekben)

A normát

,, , je entős—

A A gyári A normát mértékben Petrov

3231 teíghggló: teljesítő túlteljesitő sztaliáno- A tem-

sor— A művelet tartama igán mel; munkások 331333 "sm zett idő—

szá- állapított %) norma

ma időnorma _ '

tényleges időráfordításaí (időmérés szerint)

1. Technológiai idő (gépi) ... 4,2 3,7 2,1 LS 2,45

Segédidó (kézi) ... 2,8 2,2 2,1 2.1 2,10

Összesen ... 7,0 5,9 4,2 3,9 455

2, Technológiai idő (gépi) ... 7,6 6,8 3,6 3,6 4.16

Segédidő (kézi) ... 3,4 2,9 2,8 32 3,20

Osszesen ... 1 I ,0 9,7 6,4 6,8 735

3. Technológiai idő (gépi) ... 2.8 2,8 2.0 — ——

Segédidő (kézi) ... 0,5 0,4 DA — —

Összesen ... 3,3 3,2 2,4 -—- , —

4. Segédídő (kézi) ... 03 0,2 — —— —-

Az ,,F" munkadarab készítésére össze- sen fordított idő

Technológiai idő (gépi) ... 14,6 13,3 7,7 5,4 6,60

Segédidő (kézi) ... 7,0 5,7 5,3 5,3 5,30

Összesen . . . . ...

TOMASPOLYSZKIJ! PROGRESSZÉV NORMA ,

r

A tábla külön mutatja ki Petrov sztahanovista eredményeit, aki az

készítem: 1. számú művelete egybeesik a gyár műveletével, a 2. számú műveletben egyesíti a gyári 2. és 3. számú műveleteket. Ezt úgy érte el, hogy egy saját maga szerkesztett berendezést alkalmazott, amely lehetővé tette, hogy egyszerre Végezze el a 2. és 3. számú műveleteket. Petroonál a 3. számú művelet egybeesik a gyári technológia 4. számú műveletével.

Az új norma tervezésénél a következőkből indulunk ki:

1. A Petrov által javasolt új technológiát elfogadjuk. Az ,,F" munka—

darabot három művelettel készítik el: az 1. számú művelet marad, mint volt a régi technológiánál, a 2 számú művelet a régi 2. és 3. számú műve- let egyidejű végrehajtása; a 3. számú művelet kisegítő kézi munka

__ 2. A vágási sebességet (a sztahánovisták tapasztalatait figyelembe- véve) lehet és kell is növelni. A munkásokat oktatni fogják sztahanovista iskolákban a gyorsvágó módszerekre. A gépi idők a számítás szerint: az 1 számú műveletre 2, 45 perc, a 2. számú műveletre 4,15 perc.

3. A 2. számú műveletnek az új technológia szerint való elvégzéséhez a gyár elkészíti a megfelelő számú Petrov—féle berendezést.

4. Az 1. és 2. számú műveletekre a segéd— (kézi) időt a szt-ahánovisták színvonalán állapították meg.

5. A régi gyári technológia szerinti 4. számú kézi műveletre szánt időt az új normába nem számították bele; a többi művelet gépi idejéből fedezik.

Ilymődon az élenjárók tapasztalatainak elemzése és széles körben alkalmazása azt eredményezte, hogy egy adott vállalatnál számos olyan intézkedést valósítottak meg, amely minden munkásnak lehetővé tette munkat—ermelékenységének jelentős felemelését. A megmunkálási idő új normája a vállalat élmunkásai által feltárt lehetőségek kihasználásának eredménye. Ez a progresszívnorma a dolgozókat magasabb mutatószámok elérésére készteti és az élenjárók színvonalára emeli fel őket. '

A progresszív normák megállapításához nem kell új normázási mód—

szereket feltalálni. A szovjet gyakorlatban és az irodalomban is a normá- zás fent leírt élenjáró módszereit alkalmazzák. El kell érni azt, hogy az élenjáró módszereket minél szélesebb körben alkalmazzák és hogy ezek végképpen kiszorítsák a tapasztalati—statisztikai módszert.

Meg kell tanulnunk, hogy a termelési és munkaeszköz-ök kihasználá—

sának progresszív normája és a technikailag megalapozott gyártási nor- mák tervezése aktiv folyamat. A normák tervezése az üzem sokféle, bonyo—

lult szervezési és technológiai kérdésének a megoldása nélkűl lehetetlen;

A technikailag megalapozott norma tervezése lehetetlen a vállalat fenn- álló technológiai folyamatának megváltozása, :a felszerelés korszerűsítése, új magastermelékenységű eszközök, berendezések és automaták beveze- tése nélkül, stb. A progresszív nouinatervezés folyamatában a termelés további racionalizálását kell kifejezésre juttatni.

A progresszív normák bevezetése és a túlteljesítés'űkhöz szükséges előfeltételek megteremtése nagy és rendszeres munkát igényel. Ezeket a nomákat a dolgozók széles tömegeinek tulajdonává kell tenni. A szo- cialista termelési módot jellemző progresszív normának — amely akapi—

talizmus számára elérhetetlen magas murdeatefimelékenységéit folytatott harc emelője — ebben van életereje.