A Központi Statisztikai Hivatal Iparstatisztikai Metodikai Bizottságának ülése

SZEMLE 237

Izrael: Marokkó:

M. Kantorowítz (Központi Statisztikai Hiva- A. Cherkaoui (a Fejlesztésügyi Minisztérium

tal). keretében működő Központi Statisztikai

G. Nathan (Központi Statisztikai Hivatal).

Jordánia:

T. A. EL-Tell (Földművelésügyi Minisztérium, Statisztikai Osztály).

Jugoszlávia:

K. Dogan (Horvát Statisztikai Intézet), M. Obradovíc' (Szövetségi Statisztikai Intézet).

Lengyelország:

S. Mierzey'ewskí vatal).

Líbia:

A. Abdelmola (Földművelésügyi Minisztérium, Statisztikai Főosztály),

S. Saud (Népszámlálási és Statisztikai Hiva—

tal).

Magyarország:

Ay János (Marx Károly Közgazdaságtudomá—

nyi Egyetem),

Barabás Miklós (Központi Statisztikai Hiva- tal

Fazekas Béla (Központi Statisztikai Hivatal), Huszár István (Központi Statisztikai Hivatal), Kenessey Zoltán (Központi Statisztikai Hiva—

tal),

Kármán Tamásné (Központi Statisztikai Hi—

vatal),

Lukács Pál (Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatósága),

Miklós Endre (Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatósága),

Mód Aladárné (Központi Statisztikai Hivatal), Oros Iván (Központi Statisztikai Hivatal), Pálos István (Központi Statisztikai Hivatal), Párm'czky Gábor (Marx Károly Közgazdaság—

tudományi Egyetem),

Rózsa Béla (Központi Statisztikai Hivatal), Tóth György (Központi Statisztikai Hivatal).

(Állami Statisztikai Főhi—

Hivatal),

A. Chraibi (Fejlesztésügyi Minisztérium, Me—

zőgazdasági Adatfelvételek Osztálya).

Német Szövetségi Köztársaság:

M. Nourney (Szövetségi Statisztikai Hivatal).

Románia:

C. Ghetie (Mezőgazdasági Főtanács),

I. Marian (Központi Statisztikai Igazgatóság).

Svédország:

K. Medin (Központi Statisztikai Hivatal), Szíriai Arab Köztársaság

M. Arcsoosi (Tervhivatal, Mezőgazdasági Sta- tisztikai Osztály),

M. Habbal (Földművelésügyi Minisztérium, Mezőgazdasági Statisztikai Főosztály).

Szovjetunió:

V. I. Manjakín (Központi Statisztikai Hivatal).

Törökország:

R. D. Parr (Állami Statisztikai Intézet), H. Tanrisinibt'lír (Allami Statisztikai Intézet).

Tunézia:

B. Cam (Mezőgazdasági Államtitkárság, Me—

zőgazdasági Statisztikai Szolgálat),

M. Chaari (Mezőgazdasági Államtitkárság, Mezőgazdasági Statisztikai Szolgálat).

Nemzetközi szervezetek:

FAO

s. s. Zarkovích (Róma), El. M. Said (Kairó), G. Wurdack (Róma).

OECD

W. N. T. Roberts (megfigyelő; Párizs).

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

IPARSTATISZTIKAI METODIKAI BIZOTTSÁGÁNAK ÚLÉSE

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari Metodikai Bizottsága 1966. augusztus 23—

án ülést tartott, melyen megtárgyalták az 1966. évi éves és az 1967. évi évközi beszámolási rendszert. Az ülést Nyitrai Ferencné, a Központi Statisztikai Hiva—

tal Iparstatisztikai főosztályának veze- tője nyitotta meg.

A Központi Statisztikai Hivatal Ipar—

statisztikai főosztályát és a Metodikai Bizottságot a javaslatok kidolgozása, va—

lamint a témák megvitatása során az a törekvés vezette, hogy az új gazdaság- irányítás követelményei által körülhatá—

rolt adatigényeknek megfelelő statiszti—

kai beszámoltatási formákat alakítson ki, fokozatosan előkészítve a központi in—

formációs rendszerben szükségszerűen be—

következő változásokat.

A Metodikai Bizottság munkája a KSH 'Ipar'stat'isztikai főosztálya által előterjesz—

tett anyagnak megfelelően két részre ta—

golódott, éspedig

1. az 1966. évi molójelentés,

2. az 1967. évi országosan egységes iparsta—

tisztikai kérdőívek és utasítások

éves iparstatisztikai beszá—

megtárgyalására.

1. Az 1966. évi éves beszámolójelentés elsősorban az év folyamán életbe lépett rendelkezések szellemében módosult.

Ezek az intézkedések már éreztetik hatá- sukat a teljes vállalati önállóság kiala—

kításánál, mely az új gazdasági mechaniz—

mus alapvető célkitűzése.

Az éves iparstatisztikai adatokra lé—

nyegében két utasítás hatott módosító-

lag: az állóeszköz—fenntartás és az ősz- tönzőbb bérezési formák kialakítását elő—

segítő vállalati prémiumfizetés új rend—

szere. Ezenkívül még néhány kisebb vál-

238

tozás történt a gyakorlati nyeknek megfelelően.

követelmé- Az eddig érvényben levő felújítási ren—

delkezések szigorú kötöttségükkel nem segítették elő azt, hogy az iparvállalatok állóeszközeikkel valóban gazdálkodjanak.

A felújítási és karbantartási fogalmak tisztázatlansága, a keretek merev elha- tárolása, az állóeszközök cseréjének ne—

hézkessége növelték a nem gazdaságos és egyre inkább dráguló felújitási munká—

kat. A vállalatoknak nem fűződött ér- dekük sem a gazdaságos állóeszköz—fel—

használáshoz, sem a gazdaságos felújí—

táshoz. Ezt a helyzetet súlyosbította még egyes helyeken a felújítási keretek elég—- telensége, másutt pedig felhasználatlan összegek halmozódtak fel. Az önálló vál—

lalati gazdálkodás elősegítését szolgálja az 1966. január 1-én életbe lépett utasí—

tás, mely megszünteti a felújítási, kar- bantartási, tatarozási stb. munkálatok kü—

lönválasztását, és helyette bevezeti az állóeszköz—fenntartás fogalmát. Az álló—

eszközökkel kapcsolatos —- saját eszkö- zökkel megvalósított — összes fenntar—

tási munkák a termelési költséget ter- helik és termelési értékként nem számol- hatók el.A rendelkezés kihat a beruhá—

zási gyakorlatra is, iparstatisztikai szem—

pontból azonban elsősorban a termelési értéket és költséget befolyásoló tényezők számbavételének van jelentősége. Tekin- tettel arra, hogy a változás kevés kivé—

tellel az egész ipart érinti, a beszámoló- jelentés —— követve az elszámolás új módszereit —— módosított formában írta elő mindazokat a táblázatokat, melyeken a saját vállalkozásban végzett felújítá- sokra, karbantartásokra vonatkozó adat—

igény kifejezésre jut.

Az iparvállalatok eddigi premizálási módszere nem gyakorolt kellő ösztönző hatást sem a vállalatokra, sem az egyes munkavállalókra, ezért az egyéni telje—

sítmények fokozása és a jó teljesítmé—

nyek dotálása szempontjából az új pré- miumrendszer jelentős előrehaladást je- lent. Az 1966. év folyamán kifizetett pré- mium azonban tartalmában eltér az elő- ző években szokásos prémiumtól, nem-—

csak a prémiumfizetés elveinek megvál—

tozása miatt, hanem azért is, mert tar-

talmazhat — a nyereségrészesedéstől füg—

gően — a többletnyereség terhére előle—

gezett összegeket is. A statisztikai meg—

figyelés folyamatossága és az adatok tar—

talmi azonosságának biztosítása érdeké—

ben tehát külön kellett választani a tárgyévben az 1965. évi és az 1966. évi teljesítmények után kifizetett prémiumo—

kat.

, népgazdasági

SZME

A munkaerő—gazdálkodás problémáit hiv—

vatott könnyíteni az a rendelkezés, mely lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok jó — előmenetelű utolsóéves szakmunkástanu—

lókat a munkások állománycsoportjában, a szakmunkásokkal azonos bérezési fel—

tételek mellett alkalmazzanak. Emiatt a munkás állománycsoport létszám— és bérkifizetési adatai magukban foglalják majd ezeket az ipari tanulókat is.

A beszámolójelentésben a telepi meg- figyelések körét néhány munkaügyi vo—

natkozású adattal bővítették a területi szervek jobb tájékoztatása érdekében.

Új téma került a beszámolójelentésbe

,,A saját erőből kivitelezett új lakások sZáma az 1966. évben" című tábla ré—

vén, mely az iparon belül épített lakások számbavételét szolgálja.

A beszámolójelentés néhány egysze- rűsített adatszolgáltatásra vonatkozó in—

tézkedést is tartalmaz, elsősorban alrész—

letek—kel es a mérlegbeszámolóval össze—

függő megfigyelésekkel kapcsolatban.

A Metodikai Bizottság tagjai figye- lemre méltó észrevételeket tettek első—

sorban az állóeszköz—fenntartással kap- csolatos kérdésekben. Paulinyi Attila (Pénzügyminisztérium) az állóeszközök leszerelésének, szétbontásának elszámolá—

sával kapcsolatos új elvekre hívta fel a figyelmet. Adrom'tz István (Épitésügyi Minisztérium) az építőipari tevékenység számbavételének megváltoztatásáról szólt.

Hangsúlyozta az építőipari termelés rész—

letezésénél annak fontosságát, hogy az építőipari beruházási tevékenységek épít—

ménycsoportonként a befejezett teljesít- mények értékét tartalmazzák. Herczka László (Országos Tervhivatal) hozzászó- lásában hangsúlyozta, hogy az értékesí-—

tésre vonatkozó tájékozódás és az új gazdasági mechanizmust előkészítő mun-—

kák érdekében súlyt kell helyezni az értékesítés irányainak iparágak szerinti bontására. Hasonlóan fontos szerepe van a kereskedelmi áru— és anyagértékesítés ágazatok szerinti megfi—

gyelésének is.

2. A tanácskozás második részében a Metodikai Bizottság az 1967. évi orszá- gosan egységes kérdőívek és utasítások tervezetével foglalkozott.

A beszámolójelentésben a bevezetőben vázolt elvek jutottak érvényre. A meg—

vitatott adatszolgáltatási rendszer össze- tételében bekövetkezett változások a ter—

melés realizálására irányították a fi—

gyelmet. Az ipari termelés volumenére vonatkozó adatok a rugalmasabb árrend—

szer hatására az új gazdasági mechaniz—

musban veszítenek jelentőségükből. Ez a körülmény már most, az előkészítő

SZEIALE

években arra késztette a tervezetet elő—

készítő Központi Statisztikai Hivatal Iparstatisztikai főosztályát, hogy az ipar teljesítményének értékelését a realizálás területének jobb és részletesebb meg- figyelésével tegye lehetővé. Ezt a célt szolgálja az értékesítés havi megfigye—

lése, a negyedéves, részletesebb tájéko- zódás további fenntartása mellett. Ez utóbbi a tárgyidőszak után —- a pontos- sági követelmények figyelembevételével

—-— egy viszonylag közeli időpontban köz—

li összesen és a legfontosabb irányok szerint (belkereskedelem, külkereskede- lem, beruházás) bontva az értékesített termelés értékét eladási áron.

Hasonlóan fontos terület a rendelésál- lomány—statisztika, mely az eddig beve—

zetetthez viszonyítva 1967-ben lényeges fejlődést mutat. A megfigyelés köre ki—

egészül az előző évekről áthúzódó, és az 1968—ra, valamint a későbbi évekre elfo- gadott rendelések számbavételével, a szál- lítási szerződések megszegéséből eredő büntető jellegű kötbérek és térítések ér—

tékével, az előszállítások és végül az 1967. évi kapacitáslekötési rendelésállo—

mányra vonatkozó adatok figyelembevé-

telével. ,

A rendelésállomány-statisztika jelenle—

gi rendszere az, hogy egy meghatározott időpontban meglevő állapotot rögzít, és arról tájékoztat. A rendelések helyzete az iparvállalatoknál meglehetősen változé—

kony mutató, mely a vállalatok kapaci- táskihasználásáról, a belföldi és export.—

239

igényekről egyaránt tájékoztatást nyújt- hat, tehát előreláthatólag ez a jelentés az új mechanizmusban még nagyobb

szerephez jut majd.

Az _új gazdasági törekvések egyik leg—

főbb vonása a fix termelői árrendszer- ből eredő kötöttségek feloldása. Ez a tö—

rekvés az árstatisztika jelenlegi módsze- reinek az új körülményekhez való al—

kalmazkodását követeli meg, és rend- kívül megnöveli, sőt elsődleges fontos- ságúvá teszi a helyes árstatisztikai me- todika kialakítását. Erre irányul, illetve ezt hivatott előkészíteni az 1967. évi be- számolójelentésben bevezetésre kerülő ,,Ipari termelői árjelentés" című tábla, melynek megvitatására a Metodikai Bi—

zottság következő ülésén kerül sor.

Az 1967. évi beszámolójelentésben is érvényre jutottak bizonyos egyszerűsítési törekvések elsősorban olyan adatokra vo—

natkozóan, melyeknek a korábbi terve—

zési és irányítási módszerekkel kapcso—

latban volt inkább jelentőségük. Ennek értelmében megszűnik a termelési érték kétszeres jelentésének kötelezettsége, va—

íarbriint a ,,Tervteljesítési jelentés" című a a.

Az ülésen elhangzott észrevételek az új gazdaságirányítási módszerek előké—

szítő időszakának statisztikai beszámol—

tatására vonatkoztak, és magukon visel—

ték az egyes minisztériumok és főható—

ságok speciális helyzetéből eredő igé—

nyeket és törekvéseket.