VÁLSÁGBAN VAN-EAPARLAMENTARIZMUS ? aktuális problémák

a k t u á l i s p r o b l é m á k

KIADJA A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG S Z E R K E S Z T I; R A D I S I C S E L E M É R

II. FÜZET

VÁLSÁGBAN VAN-E A

PARLAMENTARIZMUS ?

AZ IN T E R P A R L A M E N T Á R IS U N IÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK ANKÉTJE

B E R Z E V I C Z Y A L B E R T

E L Ő S Z A V Á V A L

Í R T Á K

ALBRECHT FERENC» BÚZA LÁSZLÓ» FÖLDES BÉLA»

GRATZ GUSZTÁV, GYÖMŐREY GYÖRGY, HAENDEL VILMOS, barabási KUN JÓZSEF, LAKATOS GYULA, LUKÁCS GYÖRGY, MATTYASOVSZKY MIKLÓS, v i t é z

MOÓR GYULA, NIAMESSNY MIHÁLY, POLNER ÖDÖN, RADISICS ELEMÉR, RAKOVSZKY IVÁN, SZANDTNER

PÁL, b á r ó WLASSICS GYULA

B U D A P E S T , í 930

GERGELY R. KÖNYVKERESKEDÉSE

D O R O T T Y A -U T C A 2

(pofit. 0.

AKTUÁLI S P R O B L É MA

APPONYI ALBERT GRÓF

V . b . t. t., n y . m in isz te r» a z A r a n y g y a p ja s R e n d lo v a g ja , o r s z á g g y ű lé s i k é p v is e lő é s a M a g y a r K ü l ü g y i T á r s a s á g e ln ö k e

és

BERZEVICZY ALBERT

V . b. t. t., n y . m in is z te r, a F e l s ö h á z k ü l ü g y i b iz o t t s á g á n a k e ln ö k e , a z I n te r p a r l a m e n tá r is U n ió m a g y a r c s o p o r t já n a k e ln ö k e ,

a M a g y a r K ü lü g y i T á r s a s á g e ln ö k h e ly e tte s e stb . E L N Ö K L É S É V E L

é s

DANILOVITS PÁL k ü lü g y m in is z te r i ta n á c s o s

EGRY AURÉL u d v a r i ta n á c s o s , a F e ls ő h á z t a g j a

EÖTTEVÉNYI OLIVÉR n y . f ő is p á n , a K ü l ü g y i T á r s a s á g ü g y v . a le ln ö k e

GEREVICH ZOLTÁN k ü l ü g y m i n is z te r i ta n á c s o s

GRATZ GUSZTÁV v. b. t. t., n y . k ü l ü g y m i n is z te r , o rsz . k é p v is e lő

HORVÁTH JENŐ e g y e te m i ta n á r , a K ü l ü g y i T á r s a s á g i g a z g a tó ja

KRESZ KÁROLY k i n c s t á r i f ő ta n á c s o s , a T É B E ig a z g a tó ja

LAKATOS GYULA k o r m á n y f ő ta n á c s o s , o r s z á g g y ű lé s i k é p v is e lő

LUKACS GYORGY v. b. t. t., n y . m in is z te r , o rsz . k é p v is e lő

PÉKÁR GYULA n y . m in is z te r, a K é p v is e lő h á z k ü l ü g y i b i z o t t s á g á n a k e ln ö k e

PERÉNYI ZSIGMOND BÁRÓ v. b. t. t , o rsz . k é p v is e lő

PÚK Y ENDRE u d v a ri ta n á c s o s , a K é p v ís e lö h á z a le ln ö k e

SZTERÉNYI JÓZSEF BÁRÓ v . b. t. t., n y . m in is z te r, a F e ls ő h á z t a g j a

TOMCSANYI VILMOS PÁL n y . m in is z te r , o rsz . k é p v is e lő

VÉSZI JÓZSEF fő s z e r k e s z tő , a F e ls ö h á z t a g j a K Ö Z R E M Ű K Ö D É S É V E L

S Z E R K E S Z T I :

RADISICS ELEMÉR

m in . o. ta n á c s o s , a M a g y a r K ü lü g y i T á r s a s á g ig a z g a tó ja , a z I n te r p a r la m e n tá r is U n ió m a g y a r c s o p o r tjá n a k f ő ti tk á r a

ii.

v á l s á g b a n v a n

-

e

A

PARLAMENTARIZMUS ?

K ia d ja az I n te r p a r la m e n tá r is U n ió m a g y a r c s o p o r tjá n a k m e g b íz á s á b ó l

A M A G Y A R K Ü L Ü G Y I T Á R S A S Á G

VÁLSÁGBAN VAN-E PARLAMENTARIZMUS ?

ALBRECHT FERENC, BÚZA LÁSZLÓ, FÖLDES BÉLA, GRATZ GUSZTÁV, GYÖMÖREY GYÖRGY, HAENDEL VILMOS, b a r a b á s i KUN JÓZSEF, LAKATOS GYULA, LUKÁCS GYÖRGY, MATTYASOVSZKY MIKLÓS, v i t é z

MOÓR GYULA, NIAMESSNY MIHÁLY, POLNER ÖDÖN, RADISICS ELEMÉR, RAKOVSZKY IVÁN, SZANDTNER

AZ IN T E R P A R L A M E N T Á R IS U N IÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK ANKÉTJE

B E R Z E V I C Z Y A L B E R T

E L Ő S Z A V Á V A L

Í R T Á K

PÁL, B Á R Ó WLASSICS GYULA

B U D A P E S T , 1930

GERGELY R. KÖNYVKERESKEDÉSE

D O R O T T Y A -U T C A 2

JELEN FÜZETET

AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJÁNAK MEGBÍ­

ZÁSÁBÓL ÉS KÖLTSÉGÉN ADTA KI A MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG

D u n án tú l K ö n y v k iad ó és N y o m d a R észvénytársaság: P écsett

BEVEZETÉS

írta B erzeviczy A lbert dr

az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke

A parlam entarizm us válságának kérdésére vonatkozó, fel­

kérésre írt s itt következő szakvélem ények élén lenyom tatott, a m agyar Interparlam entáris Csoport elnökségétől még 1928 m ájusában kibocsátott körlevél elég felvilágosítást n y ú jt e g yű jte m é n y keletkezésére nézve. Midőn azt közrebocsátjuk, fő kép az ügy azóta beállott fejlem ényeiről tartozom e Beve­

zetésben beszámolni.

M int már az olvasó e kötetből láthatja, felszólításunk szép eredm énnyel járt, am ennyiben nem kevesebb m int tizenhét szakem bertől — a k tív politikusoktól s a tudom ány emberei­

től — k a p tu n k vélem ényt, m elyet itt közlünk. E vélem ények sokban eltérnek egymástól, de több kérdésben meg is egyez­

nek, így nevezetesen alig van íróik között véleményeltérés arra nézve, hogy az Interparlam entáris Unió kebelében a kör­

levelünk kibocsátásáig kialakult s hat pontba foglalt vélem ény alig tartalmaz oly általános érvényű s gyakorlati jelentőségű javaslatokat, m elyek megvalósítása a parlam entarizm usnak ma m indenütt többé-kevésbbé érezhető bajait biztosan orvo­

solhatnák.

N y e lv ü n k elszigeteltsége m iatt s m ert az Uniót fordítási és nyom tatási költséggel nem terhelhettük, csoportunk pedig ily célra anyagi eszközökkel nem rendelkezik, a kötetben foglalt anyagot nem volt lehetséges a nem zetköziség szélesebb körében értékesítenünk. Egyébiránt a vélem ényadók egyike, Gratz G usztáv tagtársunk képviselvén bennünket az Uniónak e tárgy megvitatására hivatott „politikai és szervezési bizott-

6 BERZEVICZY ALBERT

ságá“-ban, ott m ódja volt és lesz itt közölt saját vélem ényének is kifejezést adni. K ét más véleményadó, nevezetesen Lukács G yörgy és Lakatos G yula tagtársaink itt közölt nézeteiket beszéd alakjában k ife jte tték az 1928. évi berlini Interparla­

mentáris Konferencián s e beszédeik francia szövegét közöl­

ték az Unió 1928-iki évi jelentésének (Com pte rendu) 297. UL 314. lapjain.

A z 1928 tavaszán Prágában a szakbizottság és az inter­

parlamentáris tanács körébe71 lefolyt vitában kialakult, kör­

levelünkben közölt s az itt olvasható vélem ényeknek m integy alapul szolgáló határozati javaslatra nézve dr. W irth volt német birodalmi kancellár és most birodalmi m iniszter terje­

delmes jelentést szerkesztett, (közölve a „Compte rendu" 113 s köv. lapjain) m ely a berli?ii Konferencia elé terjesztetett, s m ely bö kom m entárt n y ú jt a szóbanforgó javaslatokhoz, anélkül, hogy azokkal minden részükben azonosítaná magát.

A berlini Interparlam entáris Konferencia 1928 augusztus 24-iki délutáni és 23-iki délelőtti ülésében foglalkozott e tárgy- gyal, (Com pte rendu 279 s köv. I.) eléggé hosszasan, m ert 19 szónok ve tt részt a vitában s többen módosításokat, illetőleg hozz át old ásókat is hoztak javaslatba. íg y a kanadai Belcourt a határozati javaslatot oly ponttal kívánta megtoldatni, m ely az ifjúságnak az iskolában való politikai képzését veszi célba;

a svéd Lindhagen javaslata dem okratikus szólamok körül for­

gott; a dán M unch a határozati javaslat első részét behatóbb tanulm ány tárgyává kívánta tétetni; a francia Fenaudel az általános szavazatjog föltétien biztosítását követelte; a cseh­

szlovák Heller is a javaslatok újabb előkészítő tárgyalása m ellett em elt szót; a lengyel T h u g u tt m ajdnem m inden pontot meg akart módosítani s ú j pontok fölvételét is ajánlotta a par­

lamenti váltógazdaság és a nem zeti kisebbségek érdekében.

Úgyszólván az utolsó percben nagy kavarodást idézett föl Makram Ebeid egyiptom i delegátus felszólalása, ki a bizottsági javaslatra ügyet se vetve azt kívánta, hogy fejezze ki a Konferencia rosszalását az egyiptom i parlament felfü g ­ gesztése fölött. A Konferencia kikérte a Tanács vélem ényét e tárgyban s annak alapján oly határozatot hozott, m ely álta- lánosságban helyteleníti a parlamenti rendszer m inden tör­

BEVEZETÉS 7

vénytelen eltörlését vagy felfüggesztését s annak m inden meg­

változtatását csak az illető ország alkotm ányának megfelelően tartja lehetségesnek.

A szakbizottság és W irth ném et delegátus által előterjesz­

tett javaslatokat a Konferencia — érdemleges határozat hoza­

tala nélkül — újabb tanulm ányozás végett visszautasította a szakbizottsághoz, am inek következtében az tavaly G enfben tartott ülésében újra foglalkozott e tárggyal és pedig annak a terjedelmes és beható jelentésíiek az alapján, m elyet az Inter­

parlamentáris Unió középponti irodája szerkesztett s m ely nemcsak az összes módosításokra és indítványokra kiterjed, hanem az egyes szónokoktól fölvetett szem pontokkal is fog­

lalkozik, k ö ztü k a m agyar szónokokéval is. (Documents préliminaires“ a genfi 1929. évi ülésekhez, 58 s köv. I.)

Magyar részről e bizottsági ülésekben Gratz Gusztáv tag­

társunk vett részt; eddig még a központból a bizottság ez újabb munkálatának szövegezett eredményét meg nem kap­

tuk, s így még nem tudjuk, hogy mily alapon és mily keret-*

ben fog a parlamentarizmus problémája fölötti vita az ez év nyarán Londonban összehívandó Interparlamentáris Kon­

ferencián folytatódni?

A z eddigi tárgyalások úgyszólván csak két irányban lát­

szanak bizonyos egyetértést eredm ényezni: pozitív irányban annyiban, hogy a súlyos bajok, m elyekkel a parlamenti rend­

szer m indenütt küzd, meglehetős általánosan el vannak is­

merve; negatív irányban annyiban, hogy a parlamenti rend­

szer elvetését és mással helyettesítését eddig senki kifejezetten nem ajánlotta.

A bajok mértékére s válságos jellegére nézve már elté­

rőbbek a vélemények ; vannak akik úgyszólván csak palliativ, vannak akik gyökeresebb eszközökkel akarnak rajtok segí­

teni. Oly testületben, aminő az Interparlamentáris Unió nehéz csak a főbb elvekre nézve is egyetértő megállapodásra jutni.

Már az egyiptomi példa megmutatta, hogy konkrét belpoli­

tikai kérdések érintése mily kínos helyzetbe hozhatja a Kon­

ferenciát; másrészt az elvek gyakorlati hatása mégis csak mindig az alkalmazás módjától s az országonkint történel­

mileg kifejlődött adott viszonyoktól függ.

8 BERZEVICZY ALBERT

Sokan hangoztatták az általános szavazati jog érinthetet- lensé gének axióm áját; bizonyos, hogy a nép jogok terén m in­

d en lépés visszafelé nehéz és gyűlöletes, de másrészt ép oly kétségtelen, hogy a legsúlyosabb bajok, m e ly ek ma a parla­

m en tek életében m ajdnem általánosan észlelhetők, íg y neve­

zetesen a pártok atomizálódása s ebből folyólag a korm á­

n y o k túlsűrű változásai, a korm ányzat bizonytalansága, egye­

nes következm én yei az általános és titkos szavazati jognak.

Ha pedig a jelen viszonyok között, a világháború és forradal­

m a k utáni Európában a belső megszilárdulás érdekében a korm á nyzat ném i állandósága elutasíthatatlan szükségesség gyanánt jelen tkezik, akkor a bizonytalanságot, ingadozást a hatalm i viszonyok k ö n n y ű felbillenését okozó intézm ények korrektivum á n ak szüksége elől sem lehet elzárkóznunk.

Intő példa gyanánt áll e tekintetben előttünk az a tény, hogy ném ely országban a parlam enti viszonyok züllöttsége vezetett a diktatórius korm ányform ához és hogy ezt a kor­

m án yform át több helyen súlyosabb rázkódtatások nélkül be­

hozni lehetett, sőt az egyes esetekben nein csekély fokú m eg­

elégedést és jólétet is eredm ényezett.

E gy másik, kényes pontja a mai parlam enti állapotok abnormitásának, m elyet nem igen hoztak szóba, de m ely lehe­

tetlen, hogy m indenkinek tudatában benne ne legyen, az a helyzet, am elyet különösen az európai kontinentális országok­

ban a szociálista pártok elhatalmasodása idézett elő. E zek a pártok eddig hirdetett elveik, s a híveikben keltett rem ények szerint, ha hatalomra jutnának, oly reform okat volnának kénytelenek megvalósítani, m elyek jeleidegi társadalmi és gazdasági szervezetünk teljes fölforgatásával járnának. Ettől m aguk a pártok higgadtabb vezetői visszariadni látszanak, de nem riadnak vissza oly rem ények keltegetésétől, m elyeket teljesíteni ők m aguk nem tudnak, vagy nem akarnak. Ennek következm énye, hogy a szocializmus parlamenti hatása és befolyása nőttön nő ugyan, azonban a korm ányzat felelős vezetésére mégsem vállalkozik s beéri vagy az ellenzéki sze­

reppel, vagy a polgári pártokkal való koalícióra alapított részvéttel a korm ányzatban, am ikor aztán ezek az utóbbiak kén ytelen ek viselni a felelősséget azért, hogy szociálista

BEVEZETÉS 9

m inisztertársaik programmja a maga egészében meg nem valósulhat.

Hasonló körülm ények kö zt jö tt létre nálunk 1906-ban a koalíciós korm ányzat, am ikor a függetlenségi párt nagy több­

sége ellenére egyesült a korm ány átvétele végett a 6?-es pár­

tokkal, m ert jól tudta, hogy a maga tiszta függetlenségi Prog­

ramm já t meg nem valósíthatja. Ám de a koalíciós korm ány­

zat mindig visszás és kóros állapotokat szül. A különböző irányú és programmá pártok úgyszólván lépésröl-lépésre kénytelenek egymással a követhető útra nézve m egegyezni;

a folytonos komprom isszum ok m egingatják a politikai elvek komolyságába vetett hitet és végeredm ényben aláássák a poli­

tikai morált is.

Tehát a parlam entek megalakulásának kérdései azok, m elyek legnehezebbek, de egyúttal legégetőbbek. A z ü g y­

kezelés m ódjának javítása, az obstrukció elleni biztosítékok m ind oly problémák, m elyeket saját tapasztalatai nyom án m inden parlam ent esetröl-esetre meg fog tudni oldani. A zon­

ban minden jel arra m utat, hogy a m élyebben gyökerező bajok orvoslását is mielőbb kezü n kbe kell vennünk, ha nem akarjuk, hogy azt m ajd felülről vagy alulról jövő erőszak kívánja végrehajtani.

M ind e kérdések tisztázását ó h a jto ttu k a jelen fü ze t közrebocsátásával előmozdítani.

I

A MAGYAR CSOPORT KÖRLEVELE

A

Z In terparlam entáris Unió vizsgálatának körébe vonta és a XXY-ik berlini konferencia n apirendjére is tűzte a par­

lam entarizm us válságának a problém áját. Ez a problém a nem új, m ert az utolsó évtizedekben m ind g y ak rab ban m erül­

tek fel tünetek, am elyek azt látszanak bizonyítani, hogy a parlam entarizm us a m aga kikristályosodott és elméletileg kifogástalanul m egalapozott rendszerével nem m indenben tu d eleget tenni azoknak a folyton fokozódó követelm ények­

nek, am elyeket m a az élet vele szemben tám aszt. Ezek a b ajok részben általános jellegűek, vagyis m agával a p a rla ­ m entarizm us rendszerével kapcsolatosak, részben helyi jel­

legűek, vagyis valam ely ország különleges belpolitikai hely­

zetének következményei. A z Interparlam entáris Unió term é­

szetesen csak az általános bajok vizsgálatára szorítkozik, és éppen m ert ez a nemzetközi szervezet a világ valam ennyi parlam entjének legkitűnőbb tag jait egyesíti m agában, m in­

den más szervezetnél alkalm asabb arra, hogy a kritika objektív tükrében reám utasson a b ajo k ra s egyben a köve­

tendő u ta t is megjelölje.

A kérdésnek évtizedekre terjedő nagy irodalm a is van, s az ú jabb írók m ind megegyeznek abban, hogy a válság a háború u tán kiélesedett, és m int L arnaude, párisi egyetemi tan ár írja, mielőbb cselekedni kell, ha nem a k a ru n k ism eret­

len mélységekbe ugrani.

Az Interparlam entáris Unió politikai bizottsága a kér­

dés vizsgálatánál m indenekelőtt kikérte a vélem ényét több kiváló nemzetközi szaktekintélynek s az e vélem ényekből leszűrhető tanulságok ala p ján megszövegezte határozati jav aslatát, m elyet a Tanács legutolsó prágai ülésén változ-

1 2 BERZEVICZY ALBERT

ta tá s nélkül elfogadott, és m elyet m egvitatás céljából a berlini konferencia elé fog terjeszteni.

A határozati jav aslat lényege a következő:

1. Szükségesnek véli az Interparlam entáris Unió, hogy m ind a parlam entáris korm ányzatnak, m ind pedig m agának a korm ány m űködésének nagyobb állandóság biztosíttassék és pedig a korm ány ta g ja in a k m eghatározott időre szóló kinevezésével (Egyesült Államok és Svájc példája) illetve oly választói rendszer elfogadásával, amely m egakadályozza a p árto knak elaprózódását és oly határozott többség kelet­

kezését biztosítja, am ely többség egyúttal kifejezője a v á­

lasztók zöme a k a ra tá n a k ;

2. szükségesnek véli az Unió, hogy a parlam ent és kor­

m ány függetleníttessék a nagy közgazdasági szervezetektől, am elyek nagyon is gy ak ran befolyásolják a parlam enteknek és a korm ányoknak elhatározásait;

3. szükségesnek véli az Unió, hogy az egyes problém ák tárg y i szempontból kellően m egvilágíttassanak, illetve a p a r­

lam ent tekintélyesebb ta g ja in a k lehetővé tétessék, hogy tel­

jes tárgyism erettel szólhassanak hozzá a felvetett kérdések­

hez. (A parlam entek és közigazgatósági hatóságok ad atain ak kölcsönös kicserélésével, tanácsadó szervek létesítésével, a p arlam enti bizottságokhoz szakértők kirendelésével és infor­

mációs irodáknak létesítésével.) ;

4. az Unió szükségesnek véli, hogy szorosabb eg y ü tt­

m űködés biztosíttassék a parlam ent és egy öntudatos és kellő­

kép felvilágosított közvélemény között, ami elérhető volna egy p á rta tla n inform ációs szervezet létesítésével, a parlam enti ellenzék hivatalos elismerésével (a kanad ai rendszer szerint ez oly módon történik, hogy az ellenzék vezére rendszeres közfizetést élvez) továbbá a referendum rendszerének elfo­

gadásával. K ívánatosnak véli még az Unió a nép kezdem é­

nyező jogának biztosítását is (svájci és német példa), úgy­

szintén a public hearing rendszerének a parlam enti bizott­

ságokkal kapcsolatban való m egvalósítását. (Massachussetts állam ban ha valam ely kérdésben törvényjavaslatot n y ú jt be valam elyik miniszter, a közönségnek, illetve az érdekeltek­

nek joguk van nem a kérdés lényegére, de a kivitelezés rész-

A MAGYAR CSOPORT KÖRLEVELE U letére vonatkozólag észrevételeiket m egtenni és a kom olyan szám bavehető vélem ényeket külön erre a célra létesített bizottság osztályozza és bocsátja a törvényjavaslat előadó­

já n a k a rendelkezésére. Ez az eljárás, írja A. L. Lowell, a szó nemes értelm ében dem okratikus, m ert a nemzet egészé­

nek lehetővé teszi, hogy a törvényelőkészítés m u n k ájáb an részt vehessen, ellenben semmikép sem dem okratikus, ha egyesek a dem okratizm ust akként értelm ezik, hogy egyform a fontosságot kell tu lajd onítan i m inden egyes ember véle­

ményének. De nemcsak a törvényhez való hozzászólást jelenti a public hearing. M egadja a választóknak azt a jogot is, hogy bizonyos feltételekhez kötötten törvénytervezetet terjeszthessenek a szóbanforgó bizottság elé. H a a bizottság a terveket kellőkép előkészítette, kerül az a m iniszter elé^

illetve a korm ány elé, am ely szabadon mérlegeli, elfogadja-e a tervezetet törvényjavaslat alap jáu l, vagy sem.) ;

5. szükségesnek véli az Unió a parlam entek teherm en­

tesítését és pedig oly módon, hogy feladatkörének egy részét á th á ríta n á részben a helyi szervezetekre, részben a parlam ent mellett működő autonóm hatóságokra (aminő például az angol T rade Boards);

6. szükségesnek véli az Unió a parlam enti vita technikai lebonyolításának tökéletesítését, hogy ezzel m egkönnyítsék az érdemi határozatok hozatalát, de egyúttal lehetővé tegyék törvényjavaslatoknak lelkiismeretesebb és szakszerűbb elő­

készítését és pedig állandó és a m inisztérium okkal korres- pondeáló bizottságok létesítésével, egy állandó és általános jellegű törvényelőkészítő bizottság szervezésével — m int azt a jugoszláv parlam entnél lá th a tju k — és végül am ennyiben egy törvényjavaslat m ár a parlam ent elé került, a módo­

sítás jogának a korlátozásával.

A határozati javaslatban foglaltaknak ma még, a dolog term észete szerint; inkább elméleti é rték ü k van s a konferencia v itá ja alkalm ával elhangzó felszólalások lesznek hivatva az egyes nemzeti csoportoknak a kérdésben vallott felfogását ism ertetni, illetve a kérdés gyakorlati m egoldásának lehefő- ségeit megjelölni. Mivel kívánatosnak m utatkozik, hogy a berlini konferencia alkalm ával a m agyar csoport is kifejtse

14 BERZEVICZY ALBERT

vélem ényét, felkérem Cím et, hogy a határozati javaslathoz hozzászólni illetve a felvetett problém áról való vélem ényét esetleg javaslataival eg y ü tt velem mielőbb közölni méltóz- iassék.

Budapest, 1928. m ájus 15. — Kiváló tisztelettel

Berzeviczy A lbert s. k.1) 2) elnök.

1 Az 1928 augusztus 23-a és 28-a iközött lezajlott berlini interparla­

mentáris Konferencia a parlamentarizmus válságának a problémája ügyé­

ben a következő határozatot hozta:

„A ХХУ. Interparlamentáris Konferencia

tekintettel arra, hogy a szabadon választott parlamenti tagok által való nép kép viselet elvén nyugszik az Unió egész munkássága; továbbá,

hű óhajtva maradni az előző konferenciák hagyományaihoz, súlyt vetve arra, hogy elkerüljön minden véleménynyilvánítást, ame­

lyet az aktuális politikai problémáknak, elsősorban az egyes államok bel­

politikájának bírálatául lehetne tekinteni,

kifejezetten elítél minden oly törvénytelen cselekedetet, amely a parlamenti rendszert eltörölni, vagy felfüggeszteni törekszik és kijelenti, hogy ennek a rendszernek bárminő megváltoztatása csak az illető ország alkotmányának megfelelően történhetik.“

2 Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja ezt a körlevelet el­

küldte a Képviselőház és a Felsőház valamennyi tagjának, az egyetemek jogi kara professzorainak és a közélet néhány oly tagjának, akikről tudta, hogy foglalkoztak ezzel a problémával. A válaszok június és július havában érkeztek be. Az ankétre érkezett válaszoknak tekintendők Alb­

recht Ferenc, Búza László, Földes Béla, Gyömörey György, Haendel Vilmos, barabási Kun József, Mattyasovszky Miklós, vitéz Moór Gyula, Niamessny Mihály, Pollner Ödön, Rakovszky Iván és Wlassios Gyula báró hozzászólásai. Lakatos Gyulának és Lukács Györgynek az augusztusi konferencián elmondott beszédét közöltük, míg Radisics Elemér azokat a szakvéleményeket ismerteti, (amelyeket e kérdésben öt nemzetközi szak­

tekintély adott az Unió vezetőségének felkérésére.

ALBRECHT FERENC

ügyvéd, a Magyar Külügyi Társaság jogtanácsosa

em kétséges, hogy a parlam entarizm us, m int intézm ény a m aga klasszikus-liberális értelm ez és éviéi túlélte m agát, bizonyos m értékig tekintélyét és befolyását is vesztette; de egyben bizonyos az is, hogy a parlam entarizm us tekintélyé­

nek h elyreállítása az alkotm ányos szabadság, az önm agát korm ányzó nemzet, szóval a dem okrácia érdeke, m elyet némi túlzással civilizációs érdeknek is nevezhetünk. Feltétlenül nemzeti érdek ott, ahol a parlam ent organikusan nő ki a nemzet történelm éből és alkotm ányából; de ott, ahol ezek a hagyom ányok, m int életform ák nincsenek meg, csak múló korm ányzati módot jelent s ott a nemzeti élet conditio sine qua non-jává nem is tehető. A m onarchikus felfogás a p a rla ­ m entarizm us eszméjét soha sem tette m agáévá s győznie m indig csak küzdelm ek árán sikerült. íg y teh át általános szabályok a válság gyógyítására fel nem állíthatók, m ert ha meg is állapíth ató k bizonyos általános tételek, m elyek bizo­

nyos fokig ja v íth a tjá k a helyzetet, a válság m inden p a rla ­ m entben m agában gyökerezik s önm agából — sui generis szabályok ala p ján — gyógyítható.

A parlam entarizm us válsága kétségtelenül m ár a háború előtt jelentkezett, abban a m értékben csökkent a parlam ent jelentősége és súlya, am ilyen m értékben szállította le az általános szavazati jog a n ív ó ját és hatalm asodtak el a tá r ­ sadalm at megosztó világnézeti különbségek. Természetesen a válság a háborúban hatalm asodott ©1 s a mai helyzet logikus következm énye ann ak az állapotnak, amibe a parlam entek a háború a la tt kerültek. A háborúban az erélyes, centrális korm ányzati hatalom m utatkozott szükségesnek, a had-

16 ALBRECHT FERENC

vezetőség pedig — m inden állam ban — független volt a nemzeti élet fókuszát jelentő parlam enttől. A tekintély­

csökkenés itt állott be elsősorban; a korm ányzati hatalom s m agán az emberi életen domináló hadvezetőség független volt a parlam entektől, a salus rei publicae elve a parlam ent felé emelte a neki elvben alárendelt korm ányzatot. A szé­

les rétegekre m indez nem m aradt hatás nélkül, főleg azon időkben, mikor az érdeklődés a közügyek iránt a legnagyobb volt. K abinett-diplom ácia uralkodott, az általa konstruált nemzeti vagy állam érdek elvek a la p ján dolgozott s volt-e a világnak egyetlen parlam entje, mely a háború sorsának inté­

zésére befolyt volna s a m aga a k a ra tá t keresztülvihette volna? Az élet azt m utatta, hogy az állam parancsoló érdekei a parlam en t ignorálását követelik. T ehát nem a parlam ent a m aga efem er összetételében vesztette el az összeköttetését a nemzettel, — m int azt itt an n ak idején szívesen hirdették;

— hanem m agának az intézm énynek jelentősége és befolyása csökkent meg „állam érd ek ébő l. Az a felfogás, m ely az állami lét és a parlam entarizm us szerves egységét hirdette, szemeink előtt bukott meg; a korm ányzat a parlam ent fölé em elke­

dett, sőt a parlam ent az állam érdekeinek kritikus, nehéz időkben való megvédésére alk alm atlann ak bizonyult. Foko­

zódott ez a processzus a háborút követő forradalm ak, m ajd békekötések idején. A parlam enteknek nem volt befolyásuk a békére sem. A békét is a korm ányok készítették elő, kötöt­

ték meg, parlam enti ratifikációkkal ugyan, de azok ta rta l­

m ára semmi befolyást sem engedve nekik. A háború u tán nagy gazdasági és szociális válságai a parlam entek tekin­

télyét csak csökkentették. A szemeink előtt lejátszódott három történelm i fázisban a parlam enteknek nem sikerült a m aguk tekintélyét és befolyását megőrizni s az élet azt bizonyította, hogy egy róluk, de nélkülük folyam at alak ult ki s az állam i élet egész terére kiterjedő befolyásuk megszűnt.

Éppen ezért a krizis leküzdése az Interparlam entáris Unió határozati jav aslatain ak elfogadása által sem lehetséges, azért m ert ez lényegében csakis technikai szabályokat foglal m agában, m ár pedig az egész kérdés organikus megoldást kíván. Ezen ponton azonban a lehetetlen h a tá rá t érinti, m ert

ALBRECHT FERENC 17 az organikus változás technikai úton elő nem idézhető, hanem az egyetemes fejlődéstől függ, m ely azonban k iszám íthatat­

lan és felette bonyolult. A javaslat kizáróan a parlam ent élet­

funkcióinak biztosabbá és hatékonyabbá tételét biztosítja, mely szintén fontos, sőt nélkülözhetetlen, de a krízis valódi okát nem is keresi és nem is ta lá lja meg.

A kérdés alapvető lényege pedig az, hogy a p arlam ent ott, ahol nem gyökeredzik mély és a nemzet életével szer­

vesen összenőtt politikai és történeti hagyom ányokban, m int A ngliában és M agyarországon, ott az állam i fejlődés efem er fokának tekintendő, melyet а ч fluktuáló fejlődés esetleg meg is haladhat. A tekintély és befolyás csökkenésének előbbiek­

ben vázolt folyam ata még a történelm i parlam enteket is ki­

kezdte, hát még azt, ahol ezek a tiszteletet parancsoló tör­

téneti hagyom ányok nem voltak meg? A helyzet az, hogy nincs meg a parlam enteknek az állam i és nemzeti életre az az abszolút befolyása, ami korábban meg volt s am elyet vissza kell nyernie, hogy a válság gyógyítható legyen. Ez a befolyás azonban nehezen szerezhető vissza s bizonytalan, hogy visszanyerhető-e egyáltalán. A XX. század első felét két nagy problém a fogja dominálni, az egyik a nagy szociális kérdés, a bolsevizmus és a polgári világ ellentéte, a m ásik az 1919-es békék békés vagy fegyveres revíziója. Mind a kettő legmélyebb és legnehezebb kérdés, mellyel a politikában v alaha is meg kellett küzdeni, m ind a kettő kom plikálja és befolyásolja a m ásikat s befolyásolja szükségképen azokat az állam i, társadalm i és nemzeti erőket, melyekből a p a rla ­ m ent keletkezik. A nagy társadalm i problém a, mely lehet, hogy a fejlődés folyam án egy kompromisszumos megoldást talál s erre a kom prom isszum ra legalkalm asabb terrénum éppen a parlam ent volna, ma még az első, nyers form ájában van meg s így a parlam entek arcán ez a diam etrális társa ­ dalm i ellentét látszik, mely azonban azt a szintézist, mely előfeltétele a parlam ent m unkaképességének, ami nélkül viszont a krízis gyógyítása el sem képzelhető, ma még biz­

tosítani nem tu d ja. Viszont a m ásik kérdés, az elképzel­

hetően legtitkosabb diplom ácia korában, a parlam ent inge- renciáját a külpolitikai kérdésekre z á rja ki s így csökkenti

Aktuális problémák II. 2

18 ALBRECHT FERENC

azt a befolyást, m elyet visszanyernie kell, hogy ú jra élet­

képessé válhasson. A szociális problém a feszítő ereje, m ely el nem képzelhető mély elválasztó vonalat húzott az egész társadalm on át, g y akran — addig legalább míg a kom pro­

misszum létesül, mely azonban csak fejlődés eredm énye lehet

— oly erélyes és gyors intézkedéseket kíván, mely a végre­

hajtó hatalom háborús jelentőségét csaknem m eghaladóan növelte s am ely term észetszerűen mellőzi a parlam entáris befolyást.

Amit az Unió határozati jav aslata észrevesz, hogy a gaz­

dasági élet a m aga teljességében függetlenítette m agát a parlam entektől, világjelenség, de azt a jelentőséget, mit az előbbi két kérdésnek tu lajd o n ítu n k , neki nem a d h a tju k meg.

Ma, am ikor a korm ány dominál még túlzottabban a p a rla ­ m entekben. m int valaha, akkor term észetszerűen az ily k ér­

désekre sincs az a befolyása a parlam entnek, m int am ilyen­

nek lennie kellene. H a visszanyerte a parlam ent a maga be­

folyását és súlyát, ezen kérdések megoldása is auto m atiku ­ san át fog menni a parlam entek kezébe.

A korm ány és parlam ent viszonyának vizsgálata is re á ­ m utat a krízis egy némely okára. A korm ányok elvben még m indig a többségi elv a la p ján alak ulnak, de a mai differen ­ ciált pártrendszerek és általános választói jog m ellett ez az elv illuzoriusnak m ondható s ez csak a korm ányok jav ára szolgál, m elyek nem lévén egy p árt adott program m jához kötve, m űködésükben olyan elasztikus elveket követnek, me­

lyeket egy tiszta parlam entáris rendszer mellett nem követ­

hetnénk. M indaddig azonban, míg az erők arán y a a korm á­

nyok jav ára oszlik meg, a parlam entáris krízis lényegében nem javítható.

A válság nézetünk szerint elősorban organikus okokból fak ad s míg ezen kérdések, m elyek az organizm ust, az állami és nemzeti életet, befolyásolják, meg nem oldatnak, addig a parlam entárizm us válsága sem gyógyítható. Mégis van néhány elv, mely figyelem be veendő volna, am elyek ha m agát az alapvető lényeget nem is g y ó gyítják meg, mégis bizonyos m értékig azt ja v íth a tjá k .

1. Feltétlenül szakítani kell az általános választójog

ALBRECHT FERENC 19 fikciójával. A széles rétegek általános politikai műveltsége nem olyan mély, hogy a politikai párto k program m jainak az állami és nemzeti élet egészére való befolyását m egítélni képesek legyenek. íg y előáll s az egész nemzeti életet meg­

mérgezi az agitáció dem agógiája, mely a m ai feszült szo­

ciális és gazdasági helyzet m ellett fokozottan veszélyes és még a korrupciónál is nagyobb erejű destruktor. A kérdés lényege azon van, hogy a közvélemény a követendő poli­

tikai irány tekintetében m egnyilatkozhasson, a szükséges ellenőrzésre kellő energiája legyen s az a rra alkalm as veze­

tőket kiválaszthassa. Mert a mai általános választójog m ellett a választások kizárólag szervezeti és szervezkedési kérdéssé váltak, nem a politikai meggyőződés, hanem a választási agitáció és szervezkedés ju t ott diadalra.

2. U gyanekkor azonban — intézm ényes garanciákkal is biztosítandó — a választás tisztasága. A parlam ent tek in ­ télyét mi sem rom bolja le inkább, m int az, ha eredetének törvényességéhez szó fér. M agának az állam nak megőrzendő etikus jellege ezt parancsoló érdekűvé teszi. Ma két intéz­

ményes garancia képzelhető: a titkos szavazás és a p á rta t­

lan választási bíráskodás. O lyan állam okban, hol az á ltalá­

nos választójog a széles rétegek politikai éretlensége folytán az állam existenciális érdekeit veszélyezteti, ott a palliativ eszközök használata indokolható, de nem m enthető, m ert a törvény erejébe és tiszteletébe vetett hitet, közvetve m agának az állam nak tekintélyét ássa alá. M ert az egyik oldalon választási agitáció dem agógiája, m ásik oldalon a választási korrupció, két ellentétes, de egyenlő veszélyes faktor, m elyek­

ből jó és áldás nem fak a d h a t s m indkettő a parlam entáriz- m ust m agát létében és fennm aradásában veszélyezteti.

A fentiek tulajdonképen az organikus ok jav ítására csak közvetve h atn ak vissza; m agát az organizmust, m ely­

ből a parlam entnek fak ad nia kell, nem ja v ítjá k meg, csupán kifejező erejének ad n ak biztonságot. A végső ok: m agában a közvéleményben gyengült meg a parlam entek tekintélye és hitele s itt kell azt helyreállítani. A közvélem énynek a közügyekkel szembeni a p á tiá já t kell legyőzni, olyan köz­

szellemet terem teni, melyből a parlam ent a m aga hivatásá- a*

2 0 ALBRECHT FERENC

n ak és tekintélyének teljes integritásában bontakozható am ely a korm ányzásra a parlam enti a k a ra t tiszteletben- ta rtá sá t reáparancsolja.

Az Interp arlam entáris Unió határozati jav aslata tu la j­

donképen a krízis leküzdését a parlam enten belül k ív án ja elérni, míg vélem ényünk szerint az azon kívüli eszközökkel érhető el s csak m ásodsorban jöhetnek figyelem be a javas­

latok, m elyekre vonatkozó m egjegyzéseink a következők:

1. A korm ány stabilitása és állandósága m indenesetre egy tényező, m ely a p arlam entáris m unkát lehetővé teszi.

De a parlam entarizm us lényege m egkívánja a k orm ánynak a többségtőli függését s az állandóság, a m eghatározott időre való kinevezés a korm ányt éppen a parlam enttől függetle­

nítené, az ellenőrzés jogát h a tá ly ta n íta n á s így célnak ellen­

kezőjét érné el, a parlam ent tekintélyét csökkentené. O lyan választói rendszer elfogadása, mely m egakadályozza a p á r­

tok elaprózódását kívánatos, ezt leginkább a lajstrom os választási rendszer a többségi százalékos arányosítással biz­

tosítja. Speciális m agyar érdekből m egfontolandó, hogy nem kellene-e az arányos kisebbségi képviselet elvét szor­

galm aznunk;

2. a korm ánynak és parlam enteknek függetlenítése a nagy közgazdasági szervezetek befolyása alul kívánatos.

Ez azonban a tekintély visszaszerzési processzus rendén önként is helyreáll s ezt intézményes rendelkezésekkel meg­

állapítani nem lehet;

3. tárg y és szakism eretek növelése, a vonatkozó a d a ­ tokn ak a parlam ent rendelkezésre bocsájtása érdekében fel­

tétlenül kívánatos;

4. a jav aslat azon elvi része, mely szorosabb együtt­

m űködést kív án biztosítani a közvélemény és a parlam ent közt feltétlenül honorálandó, a javasolt módok azonban célravezetőnek nem m ondhatók. A parlam enti ellenzék hiva­

talos elismerése a kan ad ai rendszer értelm ében nem k ív á ­ natos. Az ellenzék lényeges és nélkülözhetetlen része a p a r­

lam entnek, anélkül nem is életképes, de az ellenzék vezéré­

nek közfizetésben részesítése, csak az ellenzék m űködését discreditálná s tenné lehetetlenné. Public hearing rendszer

ALBRECHT FERENC 21 m agával a parlam ent gondolatával ellentétes, b ár bizonyos

korlátok és módok m ellett, m iután effek tiv jelentősége nin­

csen és a törvényhozási h atásk ört érintetlenül hagyja, el­

fogadható. Referendum rendszere azonban kritizálható #■

parlam entárisabb volna házfelosztás ú tjá n a kérdést a nem ­ zet elé vinni, m int referendum ú tjá n ;

5. helyes a parlam entek teherm entesítése és m ellette a helyi autonóm iák fejlesztése. A utonóm iáknak széleskörű hatáskör volna adandó s csupán jogegység és bizonyos köz­

ponti felügyelet volna biztosítandó. Teherm entesítés m ódja az is volna, hogy a parlam enti bizottságok felruházandók lennének bizonyos kisebb jelentőségű törvényjavaslatok el­

fogadásával s ezeknek a plenárisan tárg y a lt törvényekkel szemben pld. törvényrendelet jogállása volna biztosítandó.

A plenáris ülésekben való h atározathozatalnak a nagyobb és jelentősebb törvényjavaslatok tárg y alása ta rta tn é k fenn, mely a parlam ent m unkaképességének fokozásával járn a.

Végül a bizottságok bizonyos m értékig a szakism eret alap ján állíttatn á n ak össze és így a törvényalkotás tekintetében nagy lépéssel haladna előre;

6. általános és állandó törvényelőkészítő bizottság léte­

sítése m agában a parlam entben nem képzelhető el, hiszen a törvényjavaslatok beterjesztése a korm ány feladata és kötelessége. Igaz, ez a korm ány előkészítés a m inisztérium ok büróiban történik, g yakran egyoldalú szem pontok szerint s az élettől elvont b ü ro k ra ták által, a parlam enti vita nagy általánosságban s inkább elvi politikai szempontok körül mozogván, a jav aslat részletkérdései — m elyek ugyancsak életbevágó fontosságúakká v álh atn ak a végrehajtás rendén

— m inden észrevételezés nélkül m arad n ak meg a törvény­

ben. Ezen előkészítő bizottság főleg gyakorlati szakem berek­

ből volna összeállítandó s a b en y ú jto tt törvényjavaslatoknak ily szempontból való m egvizsgálásával felruházandó. Ezt a feladatot azonban egy jól m egválogatott és összeállított szak- bizottság is ellátja.

A parlam entarizm us válsága kétségtelen s bizonytalan, hogy a krízist k ibírja-e? A jelek azonban biztatóak, az intéz­

m ények nem szűnnek meg gyorsan, ha a mai nagy világ-

2 2 ALBRECHT FERENC

convulsio u tán az élet a m aga rendes m edrébe tér, egy n y u ­ godt és higgadt korban, mikor a konzuláris korm ányzás lehetséges, a parlam ent m egint elfoglalja az őt megillető helyet. Egy átm eneti korszak annyi ellentm ondással, forron­

gással telt idejében m aga az tény, hogy a parlam entek élnek, életképességüknek döntő bizonyítéka.

BÚZA LÁSZLÓ

a szegedi egyetem tanára

A

parlam entarizm us sajnálatos válságának egyik legfőbb okát abban látom, hogy a parlam ent a helyett, hogy a hatáskörébe u talt állam i funkciók végzésének m egfontolt és tárgyilagos intézője lenne, m ind kizárólagosakban a politikai hatalom ért való küzdelem színtere lesz. M űködésében p á rt­

szempontok válnak dom inálókká s a javaslatok tárgyilagos k ritik á já n a k helyét személyeskedések és leleplezések fog­

lalják el, m elyeknek célja pártpolitikai érdekből a korm ány, a pártok és egyesek tekintélyét rontani s a s a já t pozíciót erősíteni.

A parlam entarizm us természetéből folyik a parlam entnek az a szerepe is, hogy a korm ányhatalom ért való küzdelem színtere legyen. A hiba az, hogy ez a szerep túlságosan elő­

térbe lép a parlam ent tulajdonképem hivatásának: az állam ­ ügyek tárgyilagos intézésének rovására. Holott e két szerep­

nek nem is volna szabad különválnia egymástól: a p a rla ­ m entben a pártok közötti küzdelem nek nem volna szabad más eszközének lenni az előterjesztett javaslatok higgadt m egvitatásánál és a korm ány m űködésének tárgyilagos k riti­

kájánál. A parlam entarizm us szükségképen válságba ju t, ha csak keretet szolgáltat az ellenzék türelm etlen és eszközei­

ben nem mindig válogatás tám adásaihoz és az ellene való hasoldó term észetű védekezéshez.

A parlam entarizm us válsága éppen ezért a pártpolitikai ellentétek kiélesedésével is kapcsolatos.

Az orvoslás legfőbb m ódja a parlam ent működésében dom ináló szerepet biztosítani az állam ügyek tárgyilagos és m egfontolt kezelésének. Ennek kétféle előfeltétele van: Az egyik a pártviszonyok alakulásával és a képviselők szemé-

24 BÚZA LÁSZLÓ

lyének megfelelő kiválasztásával függ össze, a m ásik a p a r­

lam enten belül a tárg y alás m ód ján ak megfelelő szabályo­

zását teszi szükségessé. Az első szempontból kívánatos — am in t erre a Tanács határozati javaslatán ak i. po n tja is rám u tat, — olyan választói rendszer m egalkotása, m ely a p á rto k elaprózódását m egakadályozza s nagy parlam enti párto k alak u lásán ak kedvez. A kevés nagy p á rt vezetősége fokozottabban érzi a felelősséget a p á rt parlam enti m aga­

ta rtá sá é rt s azt olyan választói rendszer m ellett, melynél nem egyénekre, hanem p árto k ra történik a szavazás, feltét­

lenül irá n y íta n i is tu d ja . Az ilyen választói rendszer meg­

akadályozza a kisebb fajsú ly ú helyi jelöltek érvényesülését is s a parlam ent színvonalának emelkedését eredményezi.

A parlam enten belül a parlam enti vita technikai lebo­

ny o lításán ak a 6. pontban érintett tökéletesítése m ellett, kívánatos lenne a javaslatok bizottsági tárgyalásáb a bevonni a parlam enten és a pártokon kívül álló nagytekintélyű szak­

em bereket — am in t ilyet a h atározati jav aslat 2. po n tja is tervez —, m ert ezeknek közrem űködése a pártszem pontok­

kal szemben a tárgyilagosság és szakszerűség érvényesülését biztosítaná.

A javaslat többi p o n tjait is alkalm asnak tartom a fent k itű zö tt cél m egközelítésére s ezáltal a parlam entarizm us válságának orvoslására.

Végül felvetem a kérdést, hogy a referendum és a nép törvénykezdem ényező jogán kívül ugyanazok a szempontok, m elyek ezek m ellett szólnak, nem tennék-e kívánatossá annak a biztosítását is, hogy a választók népszavazás ú tjá n a p a r­

lam ent feloszlatását és ú j választások k iírását is kezdem é­

nyezhessék?

FÖLDES BELA

ny. miniszter, v, országgyűlési képvi­

selő, ny. egyetemi tanár

A

nemzetek életében végbemenő nagy átalakulások term é­

szetesen visszahatnak az állam i intézményiek alakulására is. A parlam entek régebben az abszolutisztikus királysággal

■szemben főleg az alkotm ányos rendszer és a nép jogok védel­

mére voltak hivatva. Ekkor nem an n y ira a szaktudás, m int erős jellem, szabadságszeretet, elokvenzia, h a jth a ta tla n ön­

érzet jellemezte a parlam ent tag jain ak működését. Az állam a jóléti közigazgatás terén csekély tevékenységet fejtett ki.

A korona és a nép közötti konfliktusok befejezése, az alkot­

mányos élet és szabadságjogok kivívása és biztosítása után m indinkább előtérbe lépett a szoros értelemben ve tt tö rvén y­

hozási funkció. A közgazdasági és k u ltu ráb s élet fejlődésé­

vel és folytonos átalakulásával, haladásával szakszerű problém ákat kell a törvényhozásnak megoldani. Ez pedig szakism eretet tételez fel, m ely azonban a dívó választási rendszerek m ellett biztosítva nincs. A szaktudás hiányában a parlam enti tárgyalások gyakran pártszenvedély által fűtött, a hatalom elnyerése körül vívott csatákká válnak, m elyek a parlam entek m unkaidejét felemésztik, a kitörő szenvedélyek folytán tekintélyét aláássák, tárgyilagos tevékenységét h á t­

rá ltatjá k . A szaktudás hiánya egyúttal csökkenti a parla­

m enti tagok buzgalm át, szorgalmát, m ert a kérdésekben járatlan o k természetesen unalm asnak ta lá ljá k a tárg y a lá ­ sokat. Parlam ent és közönség csak a szenzációk iránt érdek­

lődnek. A képviselői állás elveszti kom olyságát és népszerű­

ségét és így m eg kö n n yebb íttetik a korm ányoknak, hogy a választásoknál m a g uknak többséget biztosítsanak a korm ány támogatásával választott képviselők útján. A z egész mecha-

26 FÖLDES BÉLA

nizm us elveszti komolyságát. A szaktudás hiánya fölényt biztosít végül az érd ekképviseleteknek és egyéb hatalm a.$

társadalmi tén yező kn ek, m elyek szaktu d á su kka l és hatal­

mas anyagi eszközeikkel a korm ányra ráerőszakolják a k a ­ ra tu k a t és különleges érdekeiknek védelmét. Erre a körül­

m ényre az Interparlam entáris Unió által k ik üld ött bizottsága előterjesztése joggal nagy súlyt helyez.

Az em lített bajo k különböző országokban különböző m értékben m utatkoznak, egészen egyetlen állam sem tu dott tőlük szabadulni. Hogy mi tö rtén jék a parlam entarizm ussal,, a rra ma még aligha lehet tüzetesen felelni. Miképen kellene azt á talak ítan i, mivel kellene azt esetleg helyettesíteni, azt nehéz volna ma m egállapítani. Azért az Interparlam entáris Unió által kikü ldött bizottság jav aslatai is csak egyes ötletek jellegével b írh atn ak , m elyek talán nem is h a tn a k a bajo k gyökeréig. Ez is m u tatja, hogy még nem jö tt meg az ideje a parlam entarizm us kérdését sikerrel napiren dre tűzni. A H are Tam ás-féle választási rendszer, a kisebbség képviselete, a referendum , az iniciativa, a „public hearing“ dem okra tikus intézm ényei m egfontolandó reform ok, m e ly ek azonban, m int a tapasztalat többnyire m utatja, még sem hoznak g yö­

keres javulást. Nagy fontossággal b ír ma elsősorban a szak^

elem szaporítása, az abszentizm us kiküszöbölése, a túlságos szónoklás korlátozása, az inkom patibilitás szigorítása stb.

A parlam entek törvényhozási funkciója tekintetében különösen a következők tartan d ó k szem előtt. A tud o m á n y specializálása egyfelől, az állami igazgatásnak legkülönbözőbb irányokba való folytonos kiterjesztése másfelől, m indennap éreztetik a parlam entek törvényhozási tevékenységének tö­

kéletlenségét. A legtöbb törvényalkotás alapos szaktu dást igényel és a parlam entben rendszerint egy-egy kérdésre nézve alig n éhány szakem ber van. H a villamossági tö r­

vényről, erdőtörvényről, egy m ezőgazdasági rendtartásról,, egy perrendről, egy jegybanktörvényről v an szó, három- négy tag ja van a parlam entnek, ki szaktudásával a tö rvény­

javaslatot ja víth a tja , de van száz aki ronthatja. Semmi értelm e nincs, hogy szónoklási vagy szereplési viszketegség- nek kitétessék egy szakem ber által készített jav aslat és

FÖLDES BÉLA 2T esetleg rontassék az. Ezért talán a parlam ent plénum ában való részletes tárgyalás ilyen törvényjavaslatoknál m ellőz­

hető volna. Ilyen tö rvényeket csak en bloc lehessen elfogadni vagy elvetni. A Ház bizottságaiban úgyis alkalom n y ílik m indenkinek a kérdéshez hozzászólni, ott pedig elesik a szereplési és hazabeszélési, vagy a lapokban való szerepel- tetési viszketeg, m ert a lapok ezekről a bizottsági ülésekről rendszerint bővebb tudósítást nem hoznak, esetleg meg is van tiltva a közlés és legfeljebb rövid kom m ünikék ad a tn a k ki. A parlam ent részleteiben csak a szó szoros értelm ében v e tt politikai törvén yeket tárgyalná, m elyek az alkotm ányt, a szabadságjogokat érintik, az állam form ára, a választói jogra, a sajtóra, egyesületekre, népgyűlésekre, vallásszabadságra, tanszabadságra stb. vonatkozó törvényeket és végül a költ­

ségvetést. Látni tehát, hogy ezért a parlam ent nyilvános ülé­

seinek tárgy alására még igen nagy és fontos hatáskör m a­

radna, az a hatáskör, mely tulajdonkép a parlam entek életé­

ben legeslegfontosabb. Végül különösen a következőket óh aj­

tom még kiemelni:

1. A parlam ent m indenkor a legalkalmasabb fó rum arra, hogy a nem zet hangulatát, érzelmeit, vágyait, pana­

szait, kifejezésre juttassák és így a korm ány elhatározásaira döntő befolyás gyakoroltassák.

2. A parlam ent továbbá a legalkalm asabb fórum a rra , hogy az országos pártok nemes küzdelm ében, m elyben teh á t az egész nemzet képviselői ú tjá n részt vesz, m egjelöltessék az az egyén, ki leginkább hivatva van addig ameddig a kor­

m ány élére állani és a parlam ent vezetését kezébe venni.

Kétségtelen, hogy ez gyakorlatilag véve a parlam ent legfon­

tosabb funkciója, melyet a parlam enteknek tovább is gya­

korolni ok kell és m elyet gyakorolni tud n ak . Legfontosabb azért, m ert egy nemzet politikai, kulturális, gazdasági életé­

ben kétségtelenül döntő jelentősége van annak, hogy ki vezeti a korm ányt és a törvényhozást.

3. A második kam arák ma a legtöbb állam ban az atom i­

zált társadalom képviseletein alapulnak. H a ezek a kam arák úgy alakíttatnának át, hogy a szervezett társadalmat is m a­

gukban foglalják — a franciák azt m ondják: il fau t organiser

28 FÖLDES BÉLA

le suffrage universel — tehát nagy társadalm i, gazdasági, kulturális intézm ények és szervezetek képviselőit, ami m in­

denesetre azok színvonalát, szakszerűségét és m unkaképes ■ ségét emelné, ez több állam ban, m elyben a kétkam ararendszer fennáll — az első k am ara átalak ítását is m agában foglalná.

4. A parlam enti válság enyhítésére okvetlenül fontos eszköz az, ha a parlam entbe csak kiváló kép zett és jellem ­ szilárd egyének kerülnek. Ezt m indenesetre előm ozdítja oly választási rendszer, melynél az egész ország egy választó­

k erületet képez, m ert ekkor csak országosan ism ert kiváló­

ságok fognak a parlam entbe kerülni. Ezt a szám ítást is a kortesüzem , m ely kifejlődnék, némileg m egham isítani, de teljesen m egrontani alig volna képes.

GRATZ GUSZTÁV

ny. miniszter, országgy. képviselő»

A

pa r Lamentar i z mus refo rm jára egyöntetű szabályokat fel- állítajni teljes lehetetlenség.'A parlam entarizm us seholsem mesterséges tákolm ány; nem m űhibák okozzák a parlam enti b ajo k at és így ezeket nem is lehet egy-egy kerék kicserélé­

sével vagy m egjavításával helyrehozni. A parlam entarizm us szerves alakulat. Vannak vérbőségben és vérszegénységben szenvedő parlam enti szervezetek és a m utatkozó kóros tü n e­

tek m indegyikét csak azok okainak felderítése u tán külön­

böző módon lehet m eggyógyítani. Ami az egyiknek gyógy­

szer, az lehet méreg a m ásiknak. Aki egyform a módszert javasol minden parlam entnek, az úgy já rn a el, m int az orvos, aki m inden betegnek egy és ugyanazt az orvosságot írja elő.

Ha a parlam entarizm ust szerves alaku latként fogjuk fel, akkor nem annak anatóm iáját, hanem élettanát kell k iindu­

lási pontul vennünk, ha a bajok m egállapításáról vagy gyó­

gyításáról van szó.

Ebből a szempontból n agy jáb an a parlam entek m űkö­

désének három különböző típ u sát talá lju k :

1. A parlam entarizm us akkor egészséges, ha abban két- három különböző, a politikai végcélokhoz egymáshoz igen közel álló és csak a részletekben vagy a m ethodusban egy­

mástól különböző felfogás felváltva viszi a többség jogán a politika irányítását. Csak ebben az esetben valósulhat meg a parlam entarizm usnak az a legfőbb előnye, hogy m egóvja a politikát a megmerevedéstől, hogy mindig ú j gondolatokat visz bele a törvényalkotásba. De az ilyen parlam enti váltó­

gazdaság előfeltétele az, hogy az egymással szemben álló

30 GRATZ GUSZTÁV

felfogások lényegben túlságos m értékben ne térjenek el egy­

mástól. Ahol túlnagy a távolság köztük, ott a többség meg­

változtatása kis forradalm akhoz hasonló m egrázkódtatások­

kal jár. A háború előtti m agyar parlam entarizm us beteg­

sége az volt, hogy igen eltérő felfogások, még pedig a nehe­

zen m egterem tett közjogi állapotok m egváltoztatására vonat­

kozó nézeteltérések u ralták a parlam enti életet. Állandó volt az az aggály, hogy a meglévő többségnek az ellenzék által való felváltása nehéz válságot idézne elő, az egész m onarchia szervezetében. Ahol ez a helyzet, ott tápot talál az a gon­

dolat, hogy a többséget m inden áron meg kell tartan i több­

ségnek, — ami azonban m ár az egészséges parlam en tariz­

mus elfajulását jelenti. Valóban egészséges parlam entarizm us politikai váltógazdaság nélkül el sem képzelhető.

2. A parlam entarizm us második típusa az, am ikor egy p á rt magához rag ad ja a hatalm at és azt m inden módon igyekszik m agának m egtartani. Ennek a rendszernek a hibája a politikai élet megmerevedése. H a egy bizonyos ideig tart, azzal, hogy az összes korm ányképes elemeket magához vonzza, teljesen lehetetlenné teszi a politikai váltógazdaságot.

Ez aztán oda vezethet, hogy válságos helyzetekben, amikor előfordulhat, hogy valam ely többség a vezetésre alk alm at­

lanná válik, ez a vezetés a rra nem való elemek kezébe csú­

szik. A z 1918119. évi m agyar forradalm ak egészen m ásként játszó dtak volna le, ha nálunk is létezett volna egy korm ány­

képes ellenzék, m ely akkor a vezetést elvállalta volna. Azokat a parlam enteket, am elyekben valam ely többség túlságos m értékben állandósul, a parlam entarizm us szem pontjából vérszegényeknek lehet nevezni.

3. A parlam entarizm us h arm adik típ u sa az, am elyben nem 2—3 különböző felfogás, de számos apróbb töredék küzd egymással, — ahol egységes többség el sem képzelhető és ahol csak alkalm i koalíciók segítségével lehet korm ányozni.

Az ilyen parlam entekben gy ak ran egyáltalában nehéz kor­

m ányt alakítan i, — az ilyen korm ányok pedig később is a belső egyenetlenség folytán rendszerint gyengék és folytonos belső kom prom isszum okra van n ak kényszerítve.

H a ez a megkülönböztetés helyes, akkor az In terp arla-

GRATZ GUSZTÁV 31 m entális Unió által javasolt am a rendszabályok, am elyek a p árto k el aprózását igyekeznek meggátolni, csakis a p a rla ­ m entarizm us harm adik típu sán ál alkalm azhatók és az ily esetekben hasznosak is lehetnek, — de egyenesen fokoznák a kóros tüneteket, a második típushoz tartozó parlam entek­

ben. Ez utóbbiakban csak a politika általános irányításával lehet. — ha az előfeltételek kedvezőek, — egy erős ellenzék keletkezését előmozdítani és a túlságosan széttagolt ellenzéki párto k at egyesíteni.

Közös baja az összes parlam enti in tézm ényekn ek, hogy a törvényalkotás ma rendkívü li sok matériára is kiterjed.

Ezeknek helyes megítélésére sok szakism eret szükséges, amellyel csak elvétve rendelkezik egyik-m ásik parlam enti tag. H a átm egy a köztudatba, hogy a parlam ent tag jai a m aguk csekély szakismeretével felü lbíráln ak olyan jav as­

latokat, am elyekben a legkiválóbb szakférfiak éveken át g y ű jtö tt tapasztalatai szűrődnek le, ez kétségkívül a p a r­

lam entek ellen terem t hangulatot és ebben tényleg v a n is valam i anomália. Nem tartan ám azonban helyesnek ezeket a dolgokat kivonni a parlam ent ellenőrzése alól (pl. az In te r­

parlam entáris Unió jav aslata értelm ében a parlam enti hatás­

kör egy részének áth árítása révén). Ellenben lehetségesnek tartom a parlam enti szakbizottságok olyan kialakulását, am ely képesekké teszi őket arra, hogy kivált ezt feladatot, am elyet valam ely javaslat részletes tárg yalása alatt isme­

rünk, teljesen reájuk lehessen bízni úgy, hogy ily részletes tárgyalások a parlam ent teljes ülésében nem is volnának.

A parlam enti szakbizottságokban úgyis megvan annak lehető­

sége, hogy a parlam enti tagok és a közigazgatás tényezői egymással a szőnyegen forgó kérdésekre nézve kim erítően értekezzenek, — ezzel a lehetőséggel csak élni kell, jobban, mintsem ez ma szokásban van. Bizonyos óvatos form ák kö­

zött meg lehetne engedni azt is, hogy egyes esetekben, am i­

kor a bizottság azt valam ely kérdés eldöntésére különösen szükségesnek találja, a tanácskozáson k ív ü l álló szakem berek, esetleg ellentétes érdekeltségek képviselői is, bevonassanak, am ivel az Interparlam entáris Unió által javasolt „public hearing“ rendszere bizonyos m értékben megvalósulna. Ez