TÉKOZLÓ FIÚ

ÁL-S H A K E S P E A R E I DRÁMÁK

SZERKESZTI H EIN R IC H GUSZTÁV

III. ___

A

T É K O Z L Ó F I Ú

( T H E L O N D O N P R O D IG A L )

1605

FORDÍTOTTA

BENEDEK MARCZELL

B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1914

A r a 2 K

Á L - S H A K E S P E A R E I DRÁMÁK

SZERKESZTI H EIN R IC H GüSZTÁV

_______________ III________________

A

T É K O Z L Ó F I Ú

( T H E L O N D O N P R O D IG A L )

1605

FORDÍTOTTA

BENEDEK MARCZELL

B U D A P E S T

KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1914

BEVEZETÉS.

A

«Tékozló fiú» — eredeti czímén «The London Prodigai» Shakespeare színházában került színre és 1605-ben — te h á t m ég a költő életében — az ő nevével jelen t m eg nyom tatásban, a nélkül, hogy Shakespeare, legalább tudtunkkal, tiltakozott volna ez ellen. A III. folio kiadás szerkesztői bizonyára épen ez alapon vették fel m űveinek gyűjtem ényébe.

A m ag a korában semmiféle említés nem tö rté n t erről a darabról. Shakespeare renaissance-a idején h a tá ro ­ zo ttan az ő m űvének ta rto ttá k és Lessing, m ajd Schle­

g el és Tieck a legnagyobb elism eréssel szólották róla.

A darab sok kétségtelen hibája m ellett nem lehetetlen, hogy ez elism erésben volt valam i a Shakespeare irán t érzett, talán kissé k ritikátlan hódolatból : de v aló ­ színűnek tarto m azt is, hogy m egérezték a benne rejlő, b á r tökéletlenül kifejtett konczepcziót. L egalább erre vall, hogy L essing á t ak a rta dolgozni a ném et színpad szám ára, majd kidolgozta egy hasonló tárgyú színmű te rv é t — de m ég inkább az, hogy olyan színpadi ér­

zékkel m egáldott em ber, m int Fr. L. Schröder, való­

ban á t is dolgozta, igen szabadon, K indersucht oder das 7estam ent czímen négyfelvonásos darabbá. Ez m ég az átdolgozás elkészültének évében, 1781-ben szírire is került a bécsi udvari színházban.

A «Tékozló fiú» tém ája és sok helyen m egírása is, valóban olyan, hogy csábít az átdolgozásra, m ert egy-

I *

k ét új m otívum beletoldásával, egv-két m elodrám ai valószínűtlenség eltüntetésével nem egy kétségtelen Shakespeare-darab oldalán m eg állh atn á a helyét.

Mint a czim is m utatja, a tékozló fiú bibliai m eséjét helyezi a korabeli angol milieube. A bibliai tékozlóra csak egy helyen tö rtén ik czélzás, m ikor a darab hőse, M atthew Flow erdale, attól kezd félni, hogy m ag án ak is nem sokára a disznókkal kell ennie.

M atthew jellem zésében van a d arab egyik főhibája.

A tékozló fiút nem nézi elég objektiv szem m el a szerző : m intha m aga is harag u d n ék rá, szinte a leg­

utolsó jelenetig rá a g g a t minden lehető rosszat és ez az objektivitás hiánya — m ég azt sem engedi m eg neki, a m it Shakespeare III. R ichardnak és Jág ó n ak is m egengedett : hogy legalább m onológjaiban ö nm aga elő tt iparkodjék igazolni m agát. Fiatal íróra valló el­

fogultság. A «Titus Andronicus» egyik alakjáig kell visszam ennünk, hogy Shakespeare-nél ily abszolút

«moral insanity* példáját találjuk. M atthew csak a darab legvégén kezdi nyom orával m entegetni m ag át, m ég ekkor is vissza-visszaesik czinizmusába s csak a m elodram atikus zárójelenetben történik hirtelen, teljes és persze — hihetetlen Pálfordulása.

Ezt a csodát Sir Lancelot Spurcock leánya, Luce idézi elő. Luce alak ján ak ugyanaz a hibája, a mi M atthew alakjáé. Ez viszont túlságosan tökéletes.

Szeret egy derék lovagot és az is szereti őt. Más ké­

rője is van, az is derék em ber, de apját egy hazug végrendelettel befonja M atthew s az hozzákényszeríti.

Esküvő után tü stén t kiderül M atthew m inden csala­

fintasága, ső t tulajdon apja ak a rja fogságra vettetni, hogy ne árthasson többet, de — itt következik a való­

színűtlen coup de théâtre Luce köti m ag át az ak a ra ta ellenére tett hitvesi eskühöz, s bár apja kitagadja, új

Bevezetés. S

férje durván eltaszítja m agától, kutyahúséggel ragasz­

kodik hozzá. Olyan sz e n v ed élly el könyörög érte, úgy ajánlja fel neki hűségét és szerelmét, m intha — nem is egészen a k a ra ta ellenére m ondta volna ki az igent.

Ezért csábít átdolgozásra a d arab : ha M atthew ban csak egy csepp van a könnyelm ű fráterek szeretetre- m éltóságából, ha Luce szivét egy kissé megejti ez a szeretetrem éltóság : az egész darab emberibb, való­

színűbb ; végső fordulata, a mily hihetetlen most, olyan igazzá lesz ; alapgondolatát, a női önfeláldozás javító, m egváltó h atását így bizonyíthatná be igazán.

E két elrajzolt főalak m ellett a kissé felületesen áb rázo lt m ellékalakok között ak ad nehány eléggé si­

került. Ilyen elsősorban a tékozló fiú apja, noha az egész darabon áthúzódó átöltözési kom édiája (szolga­

k é n t kiséri fiát, hogy a term észetét m egism erhesse) elég valószínűtlen és mai szemmel nézve nagyon el­

avult. De az Shakespeare tollához méltó, m ikor a da­

rab első jelenetében öcscsével beszél, a kire fiát bízta s a ki beszámol neki M atthew rom lottságáról. Az apa m indenre talál m entséget, példát a saját ifjúságából, s a keserű tapasztalatok egész so ra után sem m ond le arról a rem énységről, hogy az ifjúság majd kitom ­ bolja m ag át és végül minden jó ra fordul.

Sir Lancelot patriarchal szeretetrem éltóságba burkolt kapzsisága, F rances lányának m adáresze, önzése, gye­

rekes hiúsága nehány vonással pom pásan van m eg­

rajzolva. A hum or rendes képviselői, a szolgák, m ér­

sékelten hum orosak e darabban, de viszont van bennük valami mélyebb em beri vonás. A tudákos, zagyva- beszédű Daffodill szerelm es úrnőjébe és önérzetesen csapja le Sir L ancelot libériáját. Artichoke-ból is kitör egyszer valami, a mit ma a szolga szocziális ön tu d a­

tá n a k neveznénk. A többiek : Delia, a kissé prédikálós

«okos szúz», Lancelot leánya ; W eathercock, az élősdi, kinek term észetét neve m utatja (szélkakas) ; Oliver, a lapos devonshirei dialektusban szájaskodó derék posztó­

kereskedő ; Greenshild, a k o rrek t k atona, stb. egyszínű alakok. De mindezek együtt érdekes, valószerű, szinte m odern életet varázsolnak elénk, s a darab élettel tel­

jes levegőjét csak a m ár em lített m elodram atikus for­

dulatok rontják meg.

Egy szót m ég a «Tékozló fiú» nyelvéről s ezzel kapcsolatban a fordító törekvéséről is. A darabban folytonosan váltakozik vers és próza. A próza minden pathetikus em elkedettség és czikornya nélkül való m o­

dern, polgárias beszélgetés. A vers sokszor szinte észre­

vétlenül váltja fel és nem igen a k a r kiem elkedni belőle.

Kivétel talán Luce egy-egy dikcziója.

Ezt a polgári egyszerűséget, közvetlenséget és ter­

m észetességet ak artam visszaadni, m ég azon az áron is, hogy a próza túlságosan m ainak érzik, a vers pedig itt-ott döczögős lesz talán. M agyarul nagyon könnyű sim án gördülő jam busokat írni, de a m agyar drám ai versben m egszoktunk bizonyos archaizm usokat, sza­

badságokat, inverziókat, a mik viszont összefüggenek a legm agasabb páthoszszal. Polgári perp atv aro k ra a blank jam bus nincs berendezve. V álasztanom kellett a pathetikus és gördülékeny, vagy a term észetes, de itt-ott döczögős vers között. Az utóbbit választottam . A «tevéi» szó például kitűnő jam bikus láb (a m agyar drám ai vers szereti is a félmultat), «tettél» spondæus és rontja a sort — én azonban a «tettél»-hez ragasz­

kodtam , az igazság és term észetesség nevében.

B enedek M arcsell.

A T É K O Z L Ó FUJ

„ 1

Id ő sb F lo w erd a le, k e r e sk e d ő . M a tth e w F lo w erd a le, a fia.

I f ja b b F lo w erd a le, a k e r e sk e d ő te stv é r ö c c s e . S i r L a n c e lo t Spurcock.

S i r A r th u r G reen sh ield, k a to n a tiszt O liv e r, d ev o n sh irei p o sztó k e r e s k e d ő W eathercock, Sir L a n c e lo t S p u r c o c k élő sd ije.

C ive t, F r a n c e s k érője.

Polgát.

D a ffo d ill \ _ , _

. 7- 7 / S ir L an celot S p u rco ck sz o lg a i.

A rtich oke ) v

D ic k é s R a lp h , h a m isjá ték o so k . R u ffia n , kerítő.

D e lia I

F ran ces Sir L a n ce lo t S p u rco ck leá n y a i.

L u c e J

P o lg á ra sszo n y .

L u ce k érő i.

S h e r iff é s ren d őrök , h a d n a g y é s k aton ák , c s a p o so k , sz o lg á k . S z ín : L o n d o n é s k örn y ék e.

ELSŐ FELVONÁS.

I. szín.

L on d on . S zo b a ifjab b F lo w e r d a le h ázáb an . Id ő s b Fl o w e r d a l e é s Ifja b b Fl o w e r d a l e b e lé p n e k .

ID. FLOWERDALE.

Ö csém , Velenczéből álöltözetben Jövök, fiam lelkét kikémleni.

Mondd, hogyan él, m ióta távozóban R ád bíztam őt, hogy óvjad és vezesd ?

IFJ. FLOWERDALE.

Hitem re, bátyám , úgy, hogy sírva hallod, S én szégyenkezve m ondom el neked.

ID . FLOW ERDALE.

H ogyan, öcsém ? T alán bizony többet költ, m int a m ennyit itt hagytam neki ?

IFJ. FLOWERDALE.

M it? H ogy többet-e ? De mennyivel ! A m it te adtál, az semmi. Elköltötte s azóta kölcsönöket k ért : eskü- dözött, hivatkozott az atyafiságra, hogy pénzt csikarjon ki tőlem, arra a szeretetve, a m elylyel az apja irá n t vi­

seltetem, — a vagyonra, a m ely reászáll majd, — csak­

hogy kielégítsem a szükségleteit : m egtettem s azóta

m egkaptam az adósságlevelét s a barátaiét is. T udom , hogy a tiéd, a m it elkölt, de m égis fáj nekem az a féktelen vadság, a mi ú rrá lett rajta.

ID. FLOWER DALE.

Milyen az életm ódja, öcsém ? Miféle vétkei v annak ? H a nem egészen kárhozat-izűek, az ifjúság m entheti könnyelm űségét. M agam is zabolátlan ‘voltam harm incz esztendős korom ig — nem, szinte negyvenig : látod, mi lett belőlem mégis. M ert ha m ár a bűnt a m eg­

fontoltság szemével nézzük s az ész m érlegén m érjük, olyan utálatosnak tetszik a bűn m eg tett útja, hogy a házigazdája, a szív, inkább a földbe szeretne tem et­

kezni vagy pedig új lakót keres m agának ; ha pedig ez igaz, nem sokkal jobbak-e azok, a kik ifjúkorukban m egism erték m indezeket a bűnöket és m egszabadultak tőlük, m int azok, a kik alig ism erték és öreg ség ü k re rohannak beléjük ? Hidd el, öcsém : a kik a legeré­

nyesebben halnak m eg, a legbűnösebben éltek ifjú korukban és senki sem tudja úgy a tűz veszedelmes voltát, m int az, a ki beléesik. — De mondd, milyen az élete folyása ? Beszélj a tulajdonságairól.

IFJ. FLOWER DALE.

jó , elm ondom , bátyám : örökösen esküdözik és nem tartja m eg az esküiét ; ez pedig rossz dolog.

ID. FLOW ER DALE.

Elismerem, valóban rossz dolog esküdözni, de ilyen esküket m eg nem tartan i — jobb ; m ert ki m arad m eg egy rossz dolog m ellett? Nem, hitem re, ezt inkább erénynek tartom , m int bűnnek. K érlek, beszéli, tovább.

Első felvonás.

IFJ. FLOWERDALE.

N agy verekedő és rendesen ő já r rosszul.

ID. FLOWERDALE.

H item re, nem já r rosszul, m ert h a verekszik és m e g ­ verik, az m ajd ham ar m egtanítja, hogy kerülje az ilyesmit ; m ert mi sark alja az em bert vagy a gyerm e­

k et inkább az erényre, m int a büntetés ? — H át m ég mi uralkodik rajta ?

IFJ. FLOWERDALE.

N agy ivó, olyan, hogy egészen megfeledkezik m a­

gáról.

ID. FLOWERDALE.

Az a legjobb ! A bűnt el is kell felejteni : csak hadd igyék, ak k o r nem issza el a lelkét. Nem, ez nem baj, ink áb b szerencsés tulajdonságnak tartom , m int rossz­

nak. — V an m ég valam i hibája ?

IFJ. FLOWERDALE.

Bátyám, kölcsön k ér az m indenkitől a világon.

ID. FLOWERDALE.

Ej, látod, így tesz a te n g e r is : kölcsön k ér a világ m inden kis folyójától, hogy m ag át növelje.

IFJ. FLOWERDALE.

Igen, csakhogy a ten g er visszafizeti, a fiad m eg soha.

ID. FLOWERDALE.

A ten g er sé tenné, ha úgy ki volna száradva, mint a fiam.

IFJ. FLOWER DAL E.

Úgy látom, bátyám , inkább tetszenek neked a fiad hibái, m intsem elitélnéd értük.

ID. FLOWERDALE.

Nem, ne érts félre, öcsém ; m ert ha m ost átsurranok is a hibáin, m int csekély, semmi dolgokon, m ikor m ég csirádzóban v annak : elkeserítené a szivemet, ha va­

lah a ú rrá lennének rajta.

MATTHEW (odakiint).

Hé ! Ki van odabent ! Hé ! (Bekopog.)

IFJ. FLOWERDALE.

Ez a fiad ; azért jön, hogy m egint pénzt kérjen.

1D. FLOWERDALE.

Az Isten szerelm éért, m ondd neki, hogy m eghaltam ; hadd lássuk, hogyan fogadja ezt a hírt. Mondd, hogy híreket hoztam neked az apjáról. Van nálam egy vég­

rendelet, azt átadom neki, m intha az enyém volna.

IFJ. FLOWERDALE.

Jól van, bátyám , ne többet : megteszem.

MATTHEW (odakiint).

Bácsi, m erre vagy, bácsi ?

IFJ. FLOWERDALE.

E ngedjétek be ide az öcsém uram at.

ID. f l o w e r d a l e (gyorsan, suttogva).

T engerész vagyok, Velenczéből jöttem , C hristopher a nevem.

Első felvonás 13-

Ma t t h e w Fl o w e r d a l e b e lé p . MATTHEW.

Az úristenre, igazán, bátyám —

IFJ. FLOWERDALE.

Elég lett volna igazán is, öcsém, úristen nélkül.

MATTHEW.

Engedelm ével, bátyám , az úristen az igazság istene.

Az úton egynéhány gazficzkó rám tám ad t a pénzem miatt.

IFJ. FLOWERDALE.

Sohasem jösz úgy, hogy verekedés hírét ne hoznád.

MATTHEW.

Hitem re, bátyám , kölcsön kell adnia tíz fontot.

IFJ. FLOWERDALE.

Hozzatok egy kis híg sö rt az öcsém uram nak !

MATTHEW.

No, lássa, m ost m eg tréfára ak arja fordítani a dol­

got. A szemem világára m ondom , bátyám , a croydoni vásárra kéne lovagolnom , hogy Sir L ancelot Spurcock- kal találkozzam ; feleségül szeretném venni Luce leá­

nyát és tíz piszkos font m iatt veszítsen el az em ber kilenczszázhatvanegynehányat s mellesleg m ég az életepárját is ! A kezem re m ondom, bátyám , ez igaz.

IFJ. FLOWERDALE.

Persze, ez m ind igaz, a m ennyire én tudom.

MATTHEW.

No lám ! — Es m egkapja bátyám az adósságleve­

lem et vagy T om W hite-ét, Jam es Brock-ét vagy Nick H all-ét ; nincs azoknál jobb kard- és tőrforgató egész A ngliában ; kárhozzunk el, h a m eg nem fizetjük : köztünk a legrosszabb sem ju tta t kárho2atra m indnyá­

ju n k a t tíz fontért. Fene egye azt a tíz fontot.

IFJ. FLOWERDALE.

Öcsém, nem m ost hittem neked először.

MATTHEW.

H igyjen m ost is ; nem tudja, mi történhetik. H a csak egy dolog igaz volna, nem lennék ilyen nagy gondban, nem lenne szükségem tíz fontra •— de hiszen ez a baj épen, hogy nem a k arn ak hinni az em bernek.

IFJ. FLOWERDALE.

Mi az az egy dolog, öcsém ?

MATTHEW.

Biz’ Isten, ez, bátyám : m eg tudja-e m ondani, hogy m egérkezett-e a K äthe a n d H ugh ?

IFJ. FLOWERDALE.

Biz’ Isten, m egérkezett.

MATTHEW.

No, hál’ Istennek, köszönöm ezt a hírt. Bizonyos abban, hogy benn van m ár a Pool-ban ? *

* A T h e m z e e g y r é sz e , a L on d on B r id g e-en alul. (F o rd .)

Első felvonás. _*5

IFJ. FLOWERDALE.

O tt van. H át aztán ?

MATTHEW.

H á t aztán ? A kkor van h a t vég bársonyom , a mit küldtek nekem , egyet odaadok bátyám nak : m ert a levél így szól ; van egy vég hamuszín, egy három szor csom ózott fekete, egy királyszín, egy karm azsin, egy sötétzöld, m eg egy bíbor : igazán mondom.

IFJ. FLOWERDALE.

Kitől k apnád ezt ?

MATTHEW.

Kitől ? H át az apám tól ; b átyám nak szóló üdvözle­

tekkel e g y ü tt; és így í r : «tudom — azt m ondja — hogy so k at zavartad szerető nagybátyádat, a kit, ha Isten is úgy akarja, h azatértem kor bőségesen m eg­

jutalm azva ak aro k látni», — bőségesen, emlékszem, ez volt az a szó : Isten úgy segéljen.

IFJ. FLOWERDALE.

N álad van az a levél ?

MATTHEW.

Igen, a levél itt van — itt a levél : nem — de igen — mégsem : hadd lám csak, melyik nad rág o m at is visel­

tem szom baton ? H add lám : kedden : az atlaszt ; szer­

dán : a baraczkszinű szatént ; csütörtökön : a bársonyt ; pénteken : m egint az atlaszt ; szom baton — hadd lám szom baton — m ert abb an a nadrág b an van a levél, a melyiket szom baton viseltem — ó, a lovaglónadrá­

gom volt rajtam , az, a m elyiket bátyám bársonynak nézett ; abb an a n ad rág b an van a levél.

IFJ. FLOWERDALE.

M ikor kelt ?

MATTHEW.

Biz’ Isten, decimo tertio Septem bris ■— nem, nem ; decimo tertio Octobris; igen, Octobris, így van.

IFJ. FLOWERDALE.

Decimo tertio Octobris ! Es én m ost kapok egy le­

velet, hogy7 az apád júniusban m eghalt. ( Id. Flower- dalehes, m in t Christophe rhess.) Hogy7 m ondtad, K ester ?

ID. FLOWERDALE.

Bizony úgy van, uram , az apja m eghalt ; tulajdon kezem m el segítettem a halotti lepedőbe belécsavarni.

MATTHEW

M eghalt ?

1D. FLOWERDALE.

M eg bizony, uram.

MATTHEW.

Az áldóját, hogy eshetett az, hogy az apám m eg­

h a lt ?

ID. FLOWERDALE.

H át, uram , a régi közm ondás szerint : M egszületett, gyerm ek volt :

Felnőtt, beteg lett, m egholt.

IFJ. FLOWERDALE.

Ne vedd úgy a szivedre, öcsém.

MATTHEW.

Nem, nem is tudok rögtönözve sírni : biz’ Isten, két-három n ap m úlva kérés nélkül is sírni fogok. De rem élem , jó em léket hagyott h átra

Első felvonás. 17

ID. FLOWERDALE.

N agyon jót, uram és jó rendben is hagyott min­

d en t ; a mi a Catherine a n d H ú g h o t illeti, a melyről beszélt, h át én azon jöttem ; láttam valam ennyi fuvar­

levelet ; hanem az a bársony, a miről beszélt, nincs a hajón.

MATTHEW.

Istenem re, biztosíthatlak, hogy ak k o r csalás van a dologban.

ID. FLOWERDALE.

Arra a k á r m eg is esküszöm : csalás van a dologban, ám b ár V elenczében sem volt egy vég bársony sem rajta.

MATTHEW.

Rem élem , jóm ódban halt meg.

ID. FLOWERDALE.

A világ azt m ondja ; m egírta a végrendeletét is, m elynek én vagyok m éltatlan hozója.

MATTHEW.

A végrendelete ! N álad van a végrendelete ?

ID. FLOWERDALE.

Igen, uram ; a nagybátyja jelenlétében szándékoz­

tam átadni önnek. (Átadja a végrendeletet.)

IFJ. FLOWERDALE.

Remélem, öcsém, most, hogy Isten gazdagsággal áldott meg, nem feledkezel m eg rólam.

MATTHEW.

Igazságos leszek, bátyám : b ár meg kell vallanom , nagyon rosszul esett, hogy azt a tíz fontot m egta­

g a d ta tőlem.

B en e d ek M arczell : A ték o zló fiú.

1FJ. FLOWERDALE.

Nem, nem ta g a d ta m meg.

MATTHEW.

Istenem re, kereken m eg tag ad ta

IFJ. FLOWERDALE.

ítéljen ez a derék ember.

ID. FLOWERDALE

N em ta g a d ta m eg kereken, uram .

MATTHEW.

De bizony azt m ondta, hogy nem ád kölcsön s ezt rég en úgy nevezték, hogy kerek m egtagadás. No, bátyám , lássuk az apám hagyakozását. f Olvas.) «Isten nevében, Amen. — Item, három száz fontot hagyok Flow erdale öcsém nek, hogy fizesse ki L ondonban apró adósságaim at. Item , M atthew Flow erdale fiam nak hagyok két bál ham is koczkát s egyéb ilyen haszna­

vehető csontokat.» — Az áldóját, hogy értheti ezt?

IFJ. FLOWERDALE.

Folytasd, öcsém !

MATTHEW (Oh'.is),

«Ezeket a tan ácso k at adom neki : ha kölcsön kér, esküdjék, m ert a szavára senki sem ad semmit. Semmi esetre se vegyen feleségül tisztességes asszonyt ; a másféle majd gondoskodik m agáról. Lopjon, a m eny­

nyit csak tud, hogy rossz lelkiism erete rávegye a m eg­

érdem elt vezeklésre :» — azt hiszem, az ak asztást érti ! No, ha ez a v ég ak arata és a testam entum a, az ördög

Első felvonás. _•9 nevetve állt az ágya lábánál, a m íg irta. Az áldóját, mi ju th a to tt eszébe, hogy értelm etlenségekkel a k a rta kiszúrni az örökösei szem ét ?

ID. FLOWERDALE.

Saját kezével írta ezt, uram.

MATTHEW.

Nem bánom ; hanem azt a tíz fontot adja ide, bá­

tyám : képzelje azt, hogy elvesztette vagy elrabolták, vagy elszám ította m ag át ennyivel ; csak adja ham ar, édes bátyám .

IFJ. FLOWERDALE.

Egy fillért sem.

ID. FLOWERDALE.

Igazán, adja kölcsön neki, uram . M agam nak is van a városban vagy húsz font értékem ; azt mind lekötöm érte : azt m ondja, h ázasság m iatt kell neki.

MATTHEW.

Igen, biz’ Isten úgy van. D erék em ber ez. No, édes bátyám !

IFJ. FLOWERDALE.

K ezeskedel érte, K ester ?

1D. FLOWERDALE.

Szívesen, uram.

IFJ. FLOWERDALE.

H át a k k o r jere egy ó ra múlva, öcsém, itt lesz a pénz.

MATTHEW.

De igazán ?

2 *

IFJ. FLOWERDALE.

Igazán ; jere vagy küldj érte.

MATTHEW.

Nem, eljövök m agam .

ID. FLOWERDALE

Hitem re, szeretnék uraságod szolgálatába állni.

MATTHEW.

H ogyan ? Szolgám szeretnél lenni ?

ID. FLOWERDALE.

N agyon szívesen, uram .

MATTHEW.

Jó, h át m egm ondom neked, m it tégy. Azt mondod, van húsz fontod : eredj Birchin-Lanebe, végy ru h át m agadnak : velem fogsz lovagolni a croydoni vásárra

ID FLOWERDALE.

Köszönöm , uram : megvárom.

MATTHEW.

H á t egy ó ra múlva m eglesz a pénz, bátyám .

IFJ. FLOWERDALE.

Meglesz, öcsém.

MATTHEW.

Mi is a neved ? K ester ?

ID FLOWERDALE

Az, uram

Első felvonás. ²¹

MATTHEW

No, eredj, szerezz ru h á t ! Bátyám , a közel viszont­

látásig áldja Isten ! (M atthew elmegy.) IFJ. FLOWERDALE.

H át hogy' tetszik a fiad, bátyám ?

ID. FLOWERDALE

Olyan, m int egy vad, féktelen csikó ; Sólyom, mely m ég csalétket nem k ap o tt : Aczél zablával fékezik m eg azt,

Em ezt őrzik, m íg m eg nem szelídül.

M aradjon m ég ilyen, ne bántsd so k at : Az ifjúság nem tű r tanácsokat.

Szolgálom őt, m ert — ifjúság bolondság, Nem akarom , hogy megfékezve rontsák Gőgös, bolond bár, nagy verekedő : Megszelídíti őt is az idő. (Elméiméi!.)

II. szín.

C ro y d o n főútja. K o r c sm a , e lő tte nyitott iv ó -b ó d é . Sir La n c e l o t Sp u r c o c k, We a t h e r c o c k, Da f f o d i l l,

Ar t ic h o k e, Lu c e é s Fr a n c e s jö n n e k .

SIR LANCELOT.

Artichoke, ficzkó, menj haza előre Úgy vásároltál, m int egy buta borjú : H ajtsd haza m egvett borjú-társaid’.

ARTICHOKE.

Igenis, gazduram Daffodill társam ne jöjjön velem ?

legyen.

ARTICHOKE.

Isten veled, jó társam , Daffodill ! lm, lássa, úrnőm , mily m unkám ak a d t : Kegyed helyett szolgálok borjakat. (Elmegy.)

SIR LANCELOT.

F ranke, el kell csapnom ezt a Daffodillt, Bolond, arczátlan ficzkó lett belőle.

FRANCES.

Ilyen volt az, m ióta ism erem :

Elég bölcs volt eddig bolond cselédnek.

WEATHERCOCK.

Nincsen hozzám szava, Sir Lancelot ?

SIR LANCELOT.

A lányaim ról ? Jó, jerü n k előbbre.

K ettő van itt, az Isten ta rtsa őket ; H anem a harm adik, az furcsa jószág : Nem kér kegyedből, M aster W eath erco ck .

WEATHERCOCK.

A feszületre, nem, Sir L ancelot ; De ha kipróbált volna azt hiszem, E m bernek ítél m égis engem et.

SIR LANCELOT.

Ne b án tsa ö n t ez elutasítás ; H ét tiszteletrem éltó, érdem es

Első felvonás. ₂₃ C saládapa van K entben mai nap,

A, kiket egykor elutasított.

Nem óhajt férjhezmenni, azt hiszem.

Elég bolond.

WEATHERCOCK.

SIR LANCELOT.

Ej, hát bolond, ki szúz kíván m aradni ?

WEATHERCOCK.

Ne értsen félre nem, Sir Lancelot, De régi m ondás, jól ism erheti : Az a leány, ki m eghal szűzi sorban, M ajom -csordát terelg et a pokolban.

SIR LANCELOT

O stoba m ondás s m ég hozzá hamis.

WEATHERCOCK.

Hitem re, én is a n n ak tartom , hagyjuk h á t ezt : de ki fogja elvenni F rances kisasszonyt?

FRANCES.

Testvér, ezek biz’ Isten az én férjhezm enésem ről beszélnek.

LUCE.

B olondoknak nem kell száját befogni : Já rá s közben szabad nekik locsogni.

DAFFODILL.

D rág a kisasszony, bölcs m ondások ism ét ! Milyen esze van, eszem az eszét !

LUCE.

Belőled árad a bolond beszéd.

SIR LANCELOT

Szavam ra, nincs egy udvarlója sem m ég Isten segítse m eg, bolond leány az ; D e itt a másik, feketeszemű,

Ravasz, eszes, azt kérik ketten-hárm an.

Sir A rthur Greenshild, a nem es lovag.

Jó harczos, csak szegény — azonkívül Az ifjú Oliver, a devonshirei,

Elmés, eszes fiú s gazdag, biz’ Isten ; S egy harm adik is úrhatnám legény, K önnyebb a tolinál, szélnél változóbb, Az ifjú Flowerdale.

WEATHERCOCK.

No ez, uram , V eszekedett ficzkó : az ajtaját E lzárhatná előle.

SIR LANCELOT.

Nem teszem : Tisztes, derék családból származik.

WEATHERCOCK.

Igaz, hitemre. Tisztességes ember.

SIR LANCELOT

Eléggé az. Csak jobb erkölcsű lenne !

Első felvonás.

WEATHERCOCK.

Bizony, ezen múlik m inden, Sir L ancelot ; m ert régi [m ondás : A kár szegény légy, ak á r gazdag,

U rnák születtél vagy parasztnak, Pajtában vagy palotában lakói : Erkölcs nélkül nem vagy em ber sehol.

SIR LANCELOT.

Igaza van, M aster W eathercock.

Civ e t b elép.

CIVET.

Lelkem re, ebben boszorkányság van, m egbabonáz­

ta k valami bagolylyal. Keresem őket, korcsm áról- korcsm ára, laczikonyháról-laczikonyhára és nem tudom m egtalálni. Hohó, o tt vannak, ő az ! Remélem, csak­

ugyan ő : m ost m ár látom, igen, ő az, m ert egy kicsit félre van taposva a czipője.

SIR LANCELOT.

Hol az a korcsm a ? Elhagytuk, Daffodill

DAFFODILL.

A czégére itt volna, Sir, de a hátsó kapuja elől van.

CIVET.

Adjon Isten, Sir. V álthatnék-e nehány szót ö n n el?

DAFFODILL

Nem tudok váltani, Sir.

CIVET.

H át ak k o r m aradjon egészben. Kérem , Sir, kik és mik lehetnek azok a nem es kisasszonyok o tt ?

DAFFODILL.

Nem es asszonyok lehetnek, ha a végzet és a m orta­

litás is úgy akarja.

CIVET.

Mi a n n ak a hölgynek a neve ?

DAFFODILL.

M istress Frances Spurcock, Sir L ancelot Spurcock leánya.

CIVET.

Leány m ég ?

DAFFODILL.

Ezt kérdezze Plútótól és Proserpina asszonyságtól : nem szeretnék rejtvényekben beszélni.

CIVET.

LTgy értem : férjnél van-e ?

DAFFODILL.

A fátum szövői nem tudják m ég, melyik v arg a fog czipőt varrni a lakodalm ára.

CIVET.

K érem , melyik korcsm ában telepedtek le, S ir? Na­

gyon örülnék, ha szolgálhatnék egy ital borral a nem es kisasszonynak.

DAFFODILL.

A Szent G yörgyben vagyunk, Sir.

Első felvonás. ₂₇

CIVET.

Isten áldja meg.

DAFFODILL.

Szabad a nevét kérdenem ?

CIVET.

A nevem M aster Civet.

DAFFODILL.

Édes név ! Isten önnel, kedves M aster Civet.

( Civet elmegy.)

SIR LANCELOT.

Vitéz szent György, h át rád ak ad tu n k végre ? Sárkány helyett olyan jó bort mérj inkább, A m elynek nem kell czégér. Nem fogunk ám Úgy ülni itt, m int te a lovadon :

M egleszünk ebben a bódéban is.

C sapos !

Cs a p o s b elép .

SIR LANCELOT.

Nekünk, véneknek, hozz aszút, Lánynak, cselédnek jo b b a könnyű bor.

Egy pint aszút — ne többet.

c s a p o s.

Igenis.

K ét pint aszút, a három puttonyosból ! (Elmegy.)

SIR LANCELOT.

Egyet, csak egy pintet ! Daffodil!, rendelj b o rt m a­

g a to k n a k is.

FRANCES.

S egy korsó könnyű sö rt és kalácsot, kedves Daffodill ! ( DaffodilI bemegy a házba, visszatér borral stb.) Ma t t h e w Fl o w e r d a l e é s Id ő s b Fl o w e r d a l e, m in t s z o lg á ja

b e lé p n e k .

MATTHEW.

Micsoda, itt ülnek ebben a nyitott bódéban ? Nos, jó Sir L ancelot és kegyed, kedves barátom , tiszteletre­

m éltó M aster W eathercock ! Egy pint bort iszogat­

nak ? K ettőt ide, hogy szégyeljék m agukat !

SIR LANCELOT.

Nem, hetvenkedő uram , engedelm ével elm együnk innét.

MATTHEW.

Ugyan, m uzsikusokat ide, tánczolni fogunk. Sir L an­

celot, hiszen vásár van, vagy mi !

LUCE.

Ő rültség tánczra kerekedni a vásár kellős közepén.

MATTHEW.

Nem, ha kegyed is azt m ondja, szépek legszebbje, a k k o r nem tánczolok. Fene egye m eg a szabóm at, elrontotta ezüstös baraczkszínű szatén ruhám at, — de h a ez a gazem ber m ég egyszer ilyesmit követ el raj­

tam , m egengedem neki, hitemre, hogy a bolondok lajstrom ába írjon engem is, ö n t is, Sir Lancelot, önt is. M aster W eathercock. Aztán az aranym űvesem is — egy arany nyakéket Ígértem neked, Luce ; gondoltam , m egkapod vásárfiának s a bitang elkésik, holmi

Első felvonás. -9 keleti gyöngyök m iatt : de vasárnap estére meglesz, galam bom .

Csa p o s v issza jö n .

CSAPOS.

Sir, odabentről valaki küldött önnek egy palaczk rózsavízzel forralt rajnai bort.

Nekem ?

MATTHEW.

CSAPOS.

Nem, Sir, a lovag úrnak és ó h ajtana közelebbről m egism erkedni vele.

SIR LANCELOT.

Nekem küldte ? Kicsoda az, a ki ilyen szeretetre- m éltóan viselkedik ?

DAFFOD1LL.

Én ravasz m ódon kifürkésztem a nevét, Sir. M ár egy hónapja érez hajlandóságot F rances kisasszony irán t ; a neve M aster Civet.

SIR LANCELOT.

Hívd ide, Daffodill. (Daffodill elmegy.)

MATTHEW.

O, én ismerem ezt az em bert, Sir ; bolond, de m égis okos, gazd ag em ber ; az apja birtokkal, gabonával, pénzzel üzérkedett, csak annyi esze nem volt, hogy szajhákkal üzérkedett volna.

Civ e t b elép . SIR LANCELOT.

Higyje meg, Sir, túlságosan m egterheli m agát.

CIVET.

Csekély teher ez, Sir ; hál’ Istennek, az apám ról m arad t m it aprítanom a tejbe. H a m eg nem sérteném , nekem házasuló szándékaim volnának e nem es kis­

asszony irányában.

SIR LANCELOT.

Köszönöm . Jöjjön el Lew sham be hát, Szegény házam ban szívesen fogadjuk.

Ism ertem apját ; jó férj volt. — Csapos ! Fizetek !

CSAPOS.

Minden ki van m ár fizetve, Ez az úr fizetett.

SIR LANCELOT.

No, rosszul tette, — H a élünk, m áskor mi fogunk helyette.

M aster Flow erdale, ez az ön szolgája ?

MATTHEW.

Az, régi jó szolgám.

SIR LANCELOT.

A kkor talán Megjön az esze, ilyen szolga mellett.

Lew sham be m ost ! Jó lesz, ha lóra k ap n ak : K ét óra m úlva vége m ár a napnak. [Elmennek.)

MÁSODIK FELVONÁS.

I. szín.

U t Sir L a n c e lo t S p u rco ck h á z a k ö z e lé b e n , K en tben.

Sir Ar t h u r Gr e e n s h ie l d, Ol i v e r, Ha d n a g y é s Ka to n á k jö n n e k .

SIR ARTHUR (a hadnagyhoz).

Vezesd e k a to n á k a t a hajókhoz, Ö ltöztessék fel o tt m indegyiket ; M egérkezéskor kapják m ajd a zsoldot.

Ég áldjon, hadnagy ; végezd d o lg o d a t..

k a t o n a.

No lám, m ost elküldenek bennünket és m ég csak nem is beszélhetünk a barátainkkal.

O L I V E R .

Nem, parátom , peszélhetsz, a mit akarsz, ítv nem foksz elpúcsúzni a parátaittól !

SIR ARTHUR.

Ficzkó, ne többet ; hadnagy, vidd el őket.

K A T O N A .

No jó, ha m eg nem kapom a zsoldot és a ruhát, m eg próbálok szökni, m ég ha felkötnek is érte.

SIR ARTHUR.

Eredj, kölyök : fékezd a nyelvedet ! (Hadnagy és katonák elmennek.)

OLIVER.

Verpunkos ön, Sir ?

SIR ARTHUR.

Parancsnok vagyok, Sir, a király szolgálatában.

OLIVER.

H a m ekenketné, szeretnék a parátaim m al peszélni, m ielőtt elm ennék, piz’ Isten.

SIR ARTHUR.

Vigyázzon m ag ára ; van annyi hatalm am , hogy be­

sorozzak olyan em bert, m int az úr.

OLIVER.

H oty enkem pesoroz ? Azt szeretném lá tn i; sorozz pe kézenkúzokat és a czim boráitat ! Pesorozni enkem ! N evetek rajtat, ikazán ; látót, itt jön ety tiszteletre­

méltó lovak, az tutja, hoty te nem sorozhatsz pe enkem !

Sík La n c e l o t, We a t h e r c o c k, Ma t t h e w Fl o w e r d a i.e, Id ő s b Fl o w e r d a l e, Lu c e é s Fr a n c e s j ö n n e k .

SIR LANCELOT.

H ozta Isten Lew sham ben, Sir A rthur ; igaz hitem re, öröm m el látom . Mi baj ? C sak nem verekszenek ?

OLIVER.

Képzelje csak, pe ak a r sorozni enkem !

Második felvonás. 33

SIR LANCELOT.

Piha, Sir A rthur ! Ő t besorozni ! Hiszen ez kiváló em ber !

WEATHERCOCK.

Bizony az, Sir A rthur. És gazdag.

SIR ARTHUR.

Annál alkalm asabb, hogy harczba menjen.

H a nincs ily kegybe’ nagyságtok előtt, Majd m egm utatnám én, hogy van hatalm am M egfogni k ato n án ak ilyen em bert.

OLIVER.

Majt m ekm utatnám én is !

MATTHEW.

Persze, hogy m egm utatná. H át sorozza be a posztót és a gyapjút, a rizspuddingot és az álm os-levest ! * Biz azt nem tudja.

OLIVER.

Jól van, Sir, ha tréfál is a posztóval mek a tyapjú- val, láttam én m ár olyat, hoty ety ilyen tvapjú-kapát erősepp volt annál a selyem -kapátnál, a m it az úr visel !

MATTHEW.

Ezt jól m ekm ontat, p arátja az erénynek.

OLIVER.

Pizony jól, te kölyök, te szájhős, te. Azt hiszet, félek a selyem kapátottól ? Nem félek tőlet !

* C z é lz á so k O liver fo g la lk o z á sá r a é s d ev o n sh irei sz á rm a z á ­

sá r a . (F o rd .)

B en e d ek M arcze ll : A té k o zló fiú. 3

SIR LANCELOT.

Ne többet : legyetek kérők s barátok !

WEATHERCOCK.

Bizony, legjobb így, M aster Oliver.

MATTHEW.

M aster Oliver, ez az ön neve ?

OLIVER.

H a az is, ne pánja azt az úr.

MATTHEW.

Nem bánom , csak azon gondolkozom , nem lehetne-e valam i hunczut tréfát kieszelni M aster Oliver ellen.

OLIVER.

T réfát, én ellenem ! Állj félre : csak eszelj ki vala­

mit, úty elpánok velet, a hoty m ék soha életetpen el nem p ántak ! Én ellenem !

MATTHEW.

H add lám, hadd lám !

OLIVER.

Ficzkó, ficzkó, ha nem restellném , úty fültövön vák- nálak, hoty a lápam hoz esnél : állj félre, eressz ; csupa tűz és Iánk vatyok, állj félre.

MATTHEW.

Jó, m egkím éllek barátaidért.

Második felvonás. ₃₅

O L I V E R .

Fütyülök a parátaim ra ; m it akarsz a parátaim m al ?

SIR LANCELOT.

Ne többet, M aster Oliver ; ne többet, Sir A rthur. Most, leányom , szemtül-szembe A kérőiddel — m ind derék legény — M egm ondom néked, hogy legszívesebben Melyiknek a kérését látom én.

Beszélhetek-e nyíltan, uraim ?

SIR ARTHUR.

Legjobb lesz, Sir.

SIR LANCELOT.

Az első ön tehát.

Elism erem , hogy ön derék lovag, Jó katona, becsületes fiú :

De a becsület nem hord czifra gú n y át ; A rany lánczot ritkán visel ; kevés Szolgával já r ; kevés barátja van.

E tomboló, vad ifjú Flow erdaleről Nem is szólok. T eh et csudát az Isten ; De inkább hinnék száz egyéb csudában, Mint abban, hogy te józan férj leszel.

W E A T H E R C O C K .

Hitem re, jól m egm ondta önnek ; elevenére tapintott, biz’ Isten !

MATTHEW.

H ogyan, M aster W eath erco ck ! Hisz’ ön tudja, hogy becsületes em ber vagyok, m ég ha egy-két ap ró ság . . .

3*

WEATHERCOCK.

H item re m ondom , az, becsületes ! Az édes anyja úri dám a volt ; A lelke égben (feleségemé is) S az édes apja, tisztes úriember, A m int hallottam , hosszú útra indult.

MATTHEW.

Aldassék az Úr, bizony hosszú útra : Az égbe ment. És engem itt hagyott,

H ogy bú-gond ellen ugráljak bakot.

Nézd, Luce : m int a lég, oly könnyű vagyok !

LUCE.

Azt, a mi könnyű, én nem kedvelem, Buborék, szellő, árny nem kell nekem, E e legkevésbbé : könnyű szerelem.

SIR LANCELOT.

Leányom , nézd e devonshirei ifjút : Szép, kedves, jó, erszénye és erénye.

OLIVER.

lken, Sir, én olyan vatyok, a milyennek az Isten terem tett. Tutja, hoty jó m ótpan élek ; van hatvan pá!

tyapjúm Blackenhallban, hitelem is; a mennyi kell ; vatyonom is annyi, m int akárki m ásnak, pizony.

LUCE (Sir Arthurhoz).

T éged szeretlek, bárm it m ondjanak.

SIR ARTHUR.

Köszönöm , drágám .

Második felvonás. _{3 7}

MATTHEW (Id. Floluerdalehez).

Mit, azt akarnád, hogy beléje kössek ?

ID. FLOWERDALE.

C sak mondd, hogy fog m ég rólad hallani

SIR LANCELOT.

D e, urak, bár e devonshirei kérőt L egjobbnak tartom : nem erősködöm ; Leányom hadd válaszsza szabadon, A kit szeret. C sak udvaroljatok ;

Egy lehet csupán, a ki győzni fog.

WEATHERCOCK.

Jó l m ondta ; helyes ; jól van igazán.

A R T I C H O K E j ö n .

ARTICHOKE.

Úrnőm, van itt valaki, a ki beszélni szeretne kegyed­

del. A társam , Daffodill, a pinczében van m ár vele ; ismeri ; találkozott vele a croydoni vásáron.

SIR LANCELOT.

O, emlékszem : egy kis ember.

ARTICHOKE.

Igen, nagyon kicsi.

SIR LANCELOT.

De azért derék ember.

ARTICHOKE.

N agyon derék, nagyon kis em ber.

SIR LANCELOT.

A neve M onsieur Civet.

Az, az, Sir !

ARTICHOKE.

SIR LANCELOT.

Jerü n k urak ; ha m ég több lesz a kérő, Bolond lányom m ég fentebb hordja o rrát : C sak a szent D eliára nem hat ez.

(Elmennek mind, Matthew Flowerdale, O liver és Idősb Elower- dale kivét elével.)

MATTHEW.

Hé, uram , egy szóra.

OLIVER.

Mi paja van velem ?

MATTHEW.

H allani fog rólam nem sokára.

OLIVER.

Ez az ekész ? Isten áltjon : ennyit se félek tőlet.

(Elmegy.)

MATTHEW.

Mi lesz, ha m ost kiáll ? A szép ruhám van rajtam .

1 0 . FLOWERDALE.

Nem akarom , hogy m érkőzzék vele ! je rü n k most, írja m eg végrendelését, O lyan földekről, m iket sose láttunk, Es annyi pénzről, hogy Sir Lancelot

Második felvonás. _{3 9} K ét kézzel adja önnek a leányát.

H a ez meglesz, adja W eathercock úrnak, S L anc’lot lányát tegye örökösül :

Eskesse meg, hogy e végrendelést Az ön holtáig senki m eg se látja.

E változó, bolondos W eathercock T ü stén t elm ondja majd Sir Lancelotnak, Mi és m iként van a végrendelésben.

Ne gondolkozzék, hallgasson reám : A többit majd m eglátja azután.

MATTHEW.

Jól van, legyen csak a leány enyém : Az eszedet holtig dicsérem én ! (Elmennek.)

II. szín.

S zo b a Sir L an celot h ázáb an . Da f f o d il i. é s Luce b elép n ek .

DAFFODILL.

Ú rnőm , m ég m indig bosszús ? Egy kedves pillan­

tá st se vet ,az ön Daffodilljára ? No akkor, az iste­

nekre —

LUCE.

Eredj, bolondos ; engedd a kezem !

DAFFODILL.

Itt a kezed. H anem ezt elveszem : Szívem tiéd ; ez hű szerelm em díja.

( Elvesei karperecül.)

LUCE.

Lehúzzák ezért a ruhád’, te gaz, O rczátlan ficzkó !

Sir La n c e l o t é s We a t h e r c o c k b e lé p n e k .

SIR LANCELOT.

Mi baj, leányom ?

LUCE.

Apám, a szolgád szem telen nagyon. (Luc? kimegy.)

SIR LANCELOT.

Eredj, ficzkó ; tü stén t beszélgetünk.

DAFFODILL.

Uram , én em ber vagyok, a kivel lehet beszélgetni ; nem vagyok ló, biz’ Isten. Én m ár csak így ismerem az erőmet.

WEATHERCOCK.

De bizony, jó Sir Lancelot, a m inap láttam pajzso­

k at em elgetni : olyan volt, m int egy Herkules. Hitem re m ondom , ficzkó, nagyon kedvellek.

SIR LANCELOT.

Kedvelje csak ! — Menj, hozz egy kupa bort ; H a m ár elválunk M aster W eathercocktól, F ra n k borral öblítsük le a búcsút.

(Daffodill kimegy.)

WEATHERCOCK.

Köszönöm , Sir ; köszönöm , jó lovag.

Eljövök én e házhoz m ég, szavam ra ; De addig is — ügyeljen Flow erdalere, V eszekedett ficzkó ! higyjen nekem !

Da f f o d i l l v iss z a jö n .

Második felvonás. _{4 1}

SIR LANCELOT.

Az, az. Tölts, Daffodill, tölts bort nekem. Hó ! mit hord ez a karján ? Luce leányom karpereczét ? Ez az, valóban. Igyék hát, M aster W eathercock.

WEATHERCOCK.

Köszönöm , Sir. Je r ide, Daffodill ; becsületes ficzkó vagy, pom pás legény. Nos — én búcsút veszek, nemes lovag ; remélem, tisztelhetem m ég önt és leányait sze­

gény házam nál ; igazán elvárom.

SIR LANCELOT.

Köszönöm , M aster W eathercock ; leszek olyan bátor, hogy m egzavarjam , abban bizonyos lehet.

WEATHERCOCK.

Es én igaz jó szívvel látom — Isten áldja. (Elmegy.) SIR LANCELOT.

Ficzkó, láttam , hogy m eg bántottad leányom at s m ég a karperecze is a karodon van. T edd le, de a libériá­

dat is. Nincs elég gondom , hogy érdem es em berhez ad h assam a leányom at ? Ilyen vakm erő lettél m ár ? T akarodj a házam ból, ficzkó, vagy kidoblak.

DAFFODILL.

Nem kell kidobni, Sir : itt a ruhám ; Ez a jutalm am ! De m it bánom én ? Megélek úgy is ; és a szolgaságot Szívből utálom ! (Elmegy.)

SIR LANCELOT.

D erék fiú, de el kell küldenem :

T anulják m eg, hogy mi szabad, mi nem (Kimegy.)

III. szín.

M á s s z o b a u g y a n o tt.

Si r Ar t h u r é s Lu c e b e lé p n e k .

LUCE.

A mily igaz, Sir, hogy leány vagyok : Minden kérőm nél jobban kedvelem.

Bár k ato n a nem ért a szerelemhez.

SIR ARTHUR.

K atona vagyok : s nem esem ber tudja, Mi kell a harczhoz s m it vár hölgye tőle.

Férfi ha m egbánt, felel kardom rája, Asszony ha szeret : vagyok hű szolgája.

LUCE.

Nem kétkedem , hogy b áto r és szeret.

De vannak ám sokan, külsőre katonák, K ik esküdöznek s szavukat nem állják, Kik házról-házra hetvenkedve járn ak , S a búcsujok : Isten fizesse m eg !

SIR ARTHUR.

Bizony, hölgyem , m u tath atn ék ilyet.

Sok van olyan, m inőről ön beszél, Ki névre és külsőre katona, De háborút ritkán látott, hitemre.

K orcsm ába, csapszékekbe járo g atn ak , Lebujba is — egyform án jó nekik, Ápolni lelkűk durva hajlam át, K étségb’esés rabjául bélyegezve :

Kedvük borban szülemlik, de vége vérbe fúl, Az italuk világos, eszükre éj borúi.

Második felvonás. _43-

LUCE.

Es ezek m égis nem es katonák.

SIR ARTHUR.

Nem : inkább nyom orult rabszolganép, Mely csúfos létből ko ra sírba lép.

LUCE.

É rted, a ki m ásként élsz, m int ezek, H a rajtam áll, katonáné leszek. (Elmennek.)

IV. szín.

M ás sz o b a u gyan ott.

Sir La n c e l o t é s Ol iv e r b e lé p n e k .

OLIVER.

Rem élhetek tehát.

SIR LANCELOT.

Eegyen nyugodt, A házasságot gyorsan nyélbeütjük, Francesét s Luceét ugyanegy napon.

OLIVER.

Szeretném tutni, m ikor lesz ez a nap, hoty esküvői' ruhát csináltassak.

SIR LANCELOT.

Ne többet erről. Először csináltassa m eg az írást a hitbérről, a m it a leányom nak ád ; ha ez elintéződött,, két nap alatt elkészülhetünk.

OLIVER.

H olnap m eklesz az írás.

SIR LANCELOT

Jó, hát holnap : találkozzunk a K irály Fejéhez czím- zett korcsm ában, a Hal-utczában.

OLIVER.

Nem, ne o tt : inkább a Rózsánál, m ellett !

SIR LANCELOT.

A Rózsánál hát, kilencz ó rak o rt ; Ki késve jó, fizet egy itcze bort.

T em ple-B ar*

OLIVER-

Ety itcze nem fizetsék ; kettő vaty semmi !

Ar t ic h o k e b elép .

ARTICHOKE.

Uram , itt van egy ember, a ki beszélni ak a r M aster Olivérrel ; az ifjú M aster Flow erdale küldte.

OLIVER.

Peszélni akarok vele, peszélni ak aro k vele !

SIR LANCELOT.

Nem, Oliver fiam, látni akarom , m it küldött önnek az ifjú Flowerdale. Adja Isten, hogy' verekedés ne legyen a dologból.

OLIVER.

Mit, ha vereketni a k a r velem, majd áto k én neki !

ID . F LO W ER D A LE b e l é p .

* M a m ár leb o n to tt kapu L o n d o n b a n , a T e m p le m ellett.

(Ford.)

Második felvonás. 4 5

ID. FLOWERDALE.

Adjon Isten, jó Sir Lancelot.

SIR LANCELOT.

Isten hozott, derék barátom .

ID. FLOWERDALE.

U ram egészséget kíván önöknek ; De önnek, Sir, ezt küldi, m eg emezt : Itt van, uram , a vívótőre hossza,

S ez írásból szándékát tudja meg. (Átad egy levelet.)

OLIVER.

Att ide ! K iállók vele, kiállók vele !

SIR LANCELOT.

Kiáll ! Piha, azzal a gazem berrel kiállani !

OLIVER.

H a ki nem állok vele, m ekenketem , hoty akárm inek elm ontjon. Hol van, ficzkó ? Hol van ? Hol van ?

1D. FLOWERDALE.

O tt a levélben az idő s a hely, S ha férfi ön, h át álljon a szavának.

SIR LANCELOT.

Sir, nem akarom , hogy a szavának álljon ; nem akarom , hogy kiálljon.

1D. FLOWERDALE.

V álasszon hát ; hadd lássa a világ, H a ki nem áll, mily gyáva nyom orult !

OLIVER

Ficzkó, ficzkó, ha nem volnál olyan vén lekény és nem kültek volna üzenettel, atnék neket valam it, de nem pénzt : hanem fokt, m ert látom , hoty rátfér ety kicsit ; lokt, itt van netyven shilling : ha kihozot a mezőre a g aztátat, kapsz mék netyvenet. De elhozt, hallót : m ontt m ek neki, hoty én elpáholom ; k árt teszek azokpan a tánczoló kecskéiápaipan ; út)- elpá- nok vele, a hoty mék el nem pántak, m ióta a vilákon van ; m ekm utatom , hoty nem ukrapukrál toppét, azt m ekjósolom neket !

ID. FLOWER DALE.

On férfi, uram , elszánt és szilárd T örténjék bárm i, viszem válaszát.

SIR LANCELOT.

H a baj történik — m ondd m eg az uradnak, Szám űzetem , vagy m ég rosszabb is éri.

ID- FLOWERDALE.

A gazdám , Sir, nem ezt érdemli öntől, B elátja ezt m aga is nem sokára !

SIR LANCELOT.

G azdád könnyelm ű, te m eg nagy b itan g vagy ; Előbb téged tetetlek zár alá,

Aztán m eg őt, a míg m eg nem javul.

OLIVER.

Nem enketem , hoty e m iatt pántsa őket. H a mek- teszi, soha életem pen nem nézek sem önre, sem senki­

jére. Mit kontol, eltűröm , hoty városszerte hitvány

Második felvonás. 4 7

kazem pernek tyalázzanak ? Nem, esküszöm ! Ficzkó : o tt leszek ; ne is mondj toppét : ott leszek, m ontt

mek neki

ID. FLOWER DALE.

Jó, Sir — gazdám nem ezt érdem li öntől.

Belátja azt m aga is nem sokára !

OLIVER.

M intety ; könnyelm ű fráter, m ekvetem ! (Id. FlowerdíiU elmegy.)

SIR LANCELOT.

Kedves fiam, árulja el nekem a helyet.

OLIVER.

Nem, esküszöm.

SIR LANCELOT.

H add látom a levelet.

Nem, vityázni fokok, hoty túl ne járjon az eszemen.

De ak ár kiállók vele, a k á r nem : akarom , hoty ism er­

jen enkem ; vaty szeretném tutni, m iért ne tenném ; annál rosszabbul járok !

SIR LANCELOT.

Mit ! M egvetné teh át lányom szerelm ét ? K oczkára tenné kettejüknek sorsát H itvány verekedésért ?

OLIVER.

Ej, hiszen nem ölöm m ek ; csak el akarom verni ety kicsit ; nos hát, Isten áldja atyám . U tyan ! H olnap találkozunk. (Elmegy.)

SIR LANCELOT.

Ki hitte volna, hogy úgy nekikeseredik ? Jere csak»

derék szolgám. Artichoke !

Ar t ic h o k e b elép .

ARTICHOKE.

No, mi a baj ? Valam i verekedés készül, kezeskedem..

SIR LANCELOT.

Eredj, fényesítsd ki a kardom at, igazítsd m eg a paj­

zsodat- O az a gazem ber ! Most jó hasznát venném;

an n ak a hitvány Daffodillnak. De te

ARTICHOKE.

Igen, m indig ez a fogásuk az uraknak, ha jó szol­

g á ra van szükségük. O, as a D a ß o d ili! O, hol is van ! — De ha m egharagszanak, ha csak egy szalm a­

szálat tesz is keresztbe valaki, ak k o r : — k i a házam ­ ból, gazficskó, tépjetek le róla a r u h á já t! Ilyenek:

az u rak mind.

SIR LANCELOT,

K ár azért a ficzkóért, azért az erős Daffodillért !!

ARTICHOKE.

No lám, itt vagyunk : az évi bérünk s a borravalóink:

bizony alig érik m eg azt a sok tö rö tt k ard o t és paj­

zsot, a mit a verekedéseinkben elhasználunk De én nem vívok, ha Daífodill a m ásik párton lesz, annyi­

szent.

SIR LANCELOT.

Nem erről van szó. Csak készítsd a fegyvert,.

Légy L ondonban m ég virradat előtt : Őrizd e de’nshirei ifjúnak hazát

Második felvonás. 4 9

L átatlanul ; s ha kim egy a kapun — Pedig kim egy s bizonynyal jó k orán —

A R T I C H O K E .

Mit, azt akarja, hogy rátám adjak, m ikor az utczára lép ?

S I R L A N C E L O T .

A világért se ! K övesd a mezőre, Mert odam egy, e m egveszekedett Flowerdale-lel megvívni. Állj közéjük És fogjad p ártját Oliver fiam nak, M ert fiam ő, hisz’ Lucenak férje lesz : M egértettél, fiú ?

A R T I C H O K E .

Igen, Sir, m egértettem ; de ifjú úrnőm bizony jo b ­ ban járn a, ha DafFodill társam hoz m enne feleségül.

S I R L A N C E L O T .

Ne többet ; az a DafFodill gazem ber. N otórius egy gazem ber. (Artichoke elmegy.)

We a th e r c o c k b elép .

S I R L A N C E L O T .

Jó k o r jön, M aster W eathercock ; az a m egveszeke­

d e tt Flow erdale kihívást küldött ide és m it gondol, k in e k ? A devonshirei ifjúnak, Oliver fiam nak!

W E A T H E R C O C K .

Hitem re, sajnálom , Sir Lancelot.

De ha rám hallgat, elcsittítjuk őket.

S I R L A N C E L O T .

H ogyan ?

B en e d ek M arcze ll : A ték o zló fiú. 4

WEATHERCOCK.

M egm ondom . ígérje oda a pirosajkú Lucet az ifjú Flow erdalenek.

SIR LANCELOT.

Inkább a sírnak adnám , m int neki.

WEATHERCOCK.

Sir Lancelot, így gondolkoztam én is ; C sakhogy csalódtunk benne m ind a ketten.

O lvassa el e végrendeletet,

V agy mi a szöszt : vegye szemüvegét.

(Odaadja neki a végrendeletet.)

SIR LANCELOT.

Nem, hála É gnek, jól látok nagyon.

WEATHERCOCK.

Isten ta rtsa m eg a jó szem ét: az enyém szinte har- mincz esztendeje hom ályosan lát.

SIR LANCELOT (olvas).

Mi ez ? Mi ez ?

WEATHERCOCK.

H ű szerelem valóban : Ma reggel ad ta á t nekem csupán, S m egkért, hogy ezt ne lássa senkisem.

Nem es fiú ! Milyet csalódtunk benne !

SIR LANCELOT.

U ram , mily gazság volt, hogy úgy gyűlöltem Ezt a szerelm es ifjat ! Engem et,

Luceszal együtt, k it annyira szeret, Minden vagyona örököséül tesz !