az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának főtitkára
A
z Interparlam entáris Unió tudvalévőén vizsgálatának körébe vonta és a legközelebbi berlini konferencia n a p irendjére is tűzte a parlam enti rendszer átalakulásának, vagy köznapi nyelven: a parlam entarizm us válságának problé
m áját.*
Az In terparlam entáris Unió politikai bizottsága a kérdés vizsgálatánál, rég bevált g yakorlatának megfelelően, m in
denekelőtt m egkérdezte a vélem ényét több kiváló nemzetközi szaktekintélynek s az e vélem ényekből leszűrhető tanulságok a la p já n szerkesztette meg határozati jav aslatát a Tanács.
Ezek a szaktekintélyek: H arold J. Laski londoni. Charles Borgeaud genfi, F. Larnaude párizsi, G aetano Mosca róm ai és J. Bonn berlini egyetem i tan á r. Mi ez alkalom m al elsősorban H arold J. Laski londoni egyetemi ta n á r fejtegetéseit ó h a jtju k röviden ism ertetni, m int aki rendkívül széles perspektívában és az angolokra jellemző nagy gyakorlati érzékkel boncolja a parlam enti rendszer harm onikus m űködését fenyegető tü n e teket. Fejtegetéseiben term észetesen az angol viszonyokból indul ki, de éppen m ert vizsgálatai és következtetései á lta lá nos jellegűek, okulh atun k belőle mi is.
Bevezető soraiban hangoztatja Laski. hogy a m odern világ szociális és politikai felépítésében a legutolsó évtizedek alatt észlelhető nagy változások nem írhatók m ind a világháború rovására, ellenben tény az, hogy a nagyháború a fejlődésnek ezt az irá n y á t rendkívül m eggyorsította. H a szem beállítjuk a 19. századot a 20. századdal, azt látju k, hogy az előbbiben
in-* Megjelent a Magyar Szemle 1928. évi májusi számában.
RADIS1CS ELEMÉR 7 7
kább politikai term észetű kérdésekkel foglalkozott a p a rla menti rezsim, míg az utóbbiban elsősorban gazdaságiakkaL A politikai term észetű kérdések — aminő például a szavazati jog, a vallásszabadság vagy az egyesülési jog kérdése — sok
kal inkább tehetők általános vita tárgyává, m int a gazdasági kérdések, am elyek elsősorban szakproblém ák, am elyeknek kielégítő megoldását tehát nem anny ira a politikusoktól, m int a m indinkább differenciálódó tevékenységi körök szakértői
től v árh atjuk .
Emellett megváltozott a politikai vezetés jellege is.
Egészen 1870-ig a modern állam inkább rendőrállam volt, mely elsősorban a belső rend fenntartásában és a nemzet független
ségének biztosításában látta fő feladatát. Az általános választójog uralom ra ju tásáv al a rendőrállam típusa átalak u lt a szabályozó állam típusává. Az állam gondoskodása, sőt gyám kodása a szociális életnek m ind több és több területére terjed t ki, ami ismét a törvényhozó szervezetre rótt fokozato
san m ind több és több m unkát, úgyhogy a parlam enteknek mind kevesebb idejük és alkalm uk m aradt arra, hogy részle
teiben m egvizsgáljanak egy-egy előterjesztett javaslatot, am elyért pedig technikailag felelősséget kell vállalniok.
Az általános választójog ellen francia és olasz részről hangzott el a legélesebb kritika. L arnaude érthetetlennek találja, hogy a francia politikában nincsen más képviselet*
m int az, amely a választások m echanizm usán keresztül való
sul meg. Véleménye szerint képviselethez kellene ju tn ia az országban ható valam ennyi erőnek, a szociális erőnek éppúgy, mint a vallásos erőnek, vagy a gondolkozókban rejlő erőknek, stb. Kifejezésre kellene ju tn ia azonkívül annak is, hogy a parlam entek lényegükben nemcsak a ma élő lakosságot kép
viselik, hanem az elhaltakat éppenúgy, m int az elkövetkező
ket, vagyis képviselik azt a halhatatlan lényt, amelyet egy szóval állam nak hívnak.
G aetano Mosca viszont rám u tat arra, hogy a klasszikus ókor hagyta ugyan örökül a 18. század európai embere szá
m ára a politikai szabadságnak azt az értelmezését, hogy azo
kat, akik korm ányoznak, azoknak kell választaniok, akiket
7 8 RADISICS ELEMÉR
korm ányoznak ; ellenben az ú jabb nem zedékek figyelmen kívül h ag y ták azt a tényt, hogy a régi köztársaságok ezt a sza
badságot sohasem terjesztették ki a társadalom legalsóbb rétegeire.
Az általános választójog m alom ra ju tásáv al hozza össze
függésbe Gaeteno Mosca a szocializmus elterjedését is. A ngliá
b an 1867-ben, Franciaországban és Ném etországban 1871-ben hozták be a kiterjesztett választójogot és csakham ar kiderült, hogy a polgárság tévedett, am ikor azt hitte, hogy az ú j válasz
tók at be tu d ja sorozni az addigi régi pártkeretekbe. H a eleinte m ent is ez, a választóknak ú j tömegei csakham ar rájöttek arra, hogy a politikai egyenlőség semmi konkrét előnnyel nem b ír rá ju k nézve, h a azt nem kiséri egyidejlien a közgazdasági szabadság is, illetve a politikai szabadságnak csak annyiban lehet értéke szemükben, m ennyiben tu d já k ennek segítségével az anyagi előnyök megszerzésére irányuló céljaikat m egvaló
sítani. És ez a szocializmus, am elynek segítségét olykor a pol
gári p árto k sem vetik meg belső vitáikban, több-kevesebb nyiltsággal a társadalom m ai rendjének teljes felforgatására törekszik, s eddig csak az Északam erikai Egyesült-Államok két p á rtjá n a k , a republikánusoknak és a dem okratáknak erős szervezete tudott ellenállani ennek az áram latnak, m ert u ra l
m uk egyúttal a m unkások nagy jólétét is lehetővé tette.
Párhuzam osan ezekkel a jelenségekkel észlelhető az álla
mok gazdasági szervezeteinek nemzetközi összeszövődése s á t
alak ulása az egész világot átfogó egységes közgazdasági ren d
szerré. Ebben az ú j rendszerben egyik állam sem élhet önálló közgazdasági életet, a nagy egységnek az egyes állam ok függ
vényei, éppen azért a közgazdasági életben bekövetkezett v ál
tozások sokkal lassabban és nagyobb óvatossággal valósítha
tók meg a törvényhozás ú tján , m int a politikai jellegűek, — írja tovább Laski.
Amellett m a m ár számos problém a oly kom plikálttá vált, hogy azokat a parlam enti tagok túlnyom ó többsége áttekinteni sem tu d ja , s még a leglelkiismeretesebb parlam enti tag sem szavazhat ezekben a kérdésekben azzal a tájékozottsággal,
RADISICS ELEMÉR 79 am elyet a tárgy maga megkövetelne. A tém ák nagy száma kényszeríti a parlam enti vezetőségeket a viták m egrövidíté
sére, a klotiir behozatalára és a tárgyalás m enetét gyorsító
•egyéb korlátozásokra, ami egyet jelent azzal, hogy fokozato
san csökken a törvényhozó hatalom nak a végrehajtó hatalom mal szemben való ellenőrzése.
Nagyon m egnehezíti a képviselők feladatán ak a teljesí
tését az a nagy aránytalanság, am ely szakism eretben a m inisz
ternek és az egyes képviselőknek van rendelkezésre. A minisz
tereknek a m inisztériumok jól begyakorolt erői állnak m inden szakkérdésben, minden pillanatban rendelkezésére, míg a kép
viselők kezéhez ju to tt adatok gyak ran nem tárgyilagosak, cél- hatosak és a képviselőknek m ódjuk sincs arra, hogy am ennyi
ben valahol h ibát észlelnek, avagy valam ely ügyben közbe
lépésüket kérik, a tényállást azzal a precizitással állapíthassák meg, m int az megtehető volt régebben a közgazdasági élet patriarchálisabb, egyszerűbb korszakában.
Csökkent tehát a parlam enti viták nívója, de csökkent a parlam enteknek a szavazókra gyakorolt nevelő hatása is.
Mivel a parlam ent mind nehezebben tud feladatainak megfelelni, vele szemben mind nagyobb súlyra ju tn a k a köz- igazgatási hatóságok, am elyek szinte törvényhozó szervekké válnak és ha a közigazgatási hatóságok cselekvési szabadsá
gának növekedése (decentralizálás) ellen nem is lehet komo
lyan szót emelni, a törvényhozó hatalom m ind nehezebben tu d ja a közigazgatással szemben ellenőrző jogát kifejteni és visszaéléseit m egakadályozni. Éppen válságos időkben, amikor gyors cselekvésre van szükség, válik nyilvánvalóvá a törvény
hozó hatalom nehézkessége a közigazgatás fürgeségével szem
ben s a cselekvés ütem ének ez a kényszerű m eggyorsulása a törvényhozó hatalom tevékenységét gy akran a végrehajtó h a
talom ak aratának, intézkedéseinek puszta elkönyvelésére kor
látozza. Ilyenkor a pártfegyelem szigorításával s az egyes képviselők függetlenségének csökkentésével prób álják fokozni a parlam ent aktivitását, de ez más oldalról a törvényhozó tes
tületek tag jain ak tekintélyét ássa szükségkép alá.
Párhuzam osan ezzel m indinkább érvényre ju t az a
hábo-8 0 RADISICS ELEMÉR
rús idők kifejlesztette irán y zat is, amely a fontosabb problé
m ákat céltudatosan lehetőleg a parlam enten kívül ó h a jtja megoldani és a törvényhozó hatalom szerepét e kérdéseknek többé-kevésbbé form ai tárgyalás és ugyancsak form ai szava
zás u tán való szentesítésére ó h ajtja szorítani. E tekintetben Laski különösen a békeszerződéseket és a jóvátétel kérdésében kötött különböző megegyezéseket hozza fel elriasztó például.
A ngliában pedig azokat az intézkedéseket, am elyeket a bányász-sztrájkkal kapcsolatban a parlam enten kívül tettek.
Magától értetődik, m ondja Laski. hogy a fejlődésnek ez az irán y a a parlam enti rezsim tekintélyének rovására kell legyen, m ert a nagyközönség azt látja, hogy éppen a legfontosabb problém ák m egoldásánál nem ju t szerephez a parlam ent.
Komoly nehézséget jelent az a tény is, hogy mivel m anap
ság nehéz pontos elválasztó vonalat húzni a középponti h a ta lom és a helyi hatóságok között, a parlam ent gyak ran teljesen m ásodrendű, helyi érdekű kérdések m egvitatására kénytelen fordítani idejét. Itt a decentralizáció volna a helyes megoldás, de ehhez az eszközhöz még egyik állam sem m ert kom olyan hozzányúlni.
Másik oldala az éremnek, hogy a törvényhozó testületek tag jai m indinkább m agánérdekek védelmezőivé válnak s ami ezzel egyet jelent, a parlam entben is e m agánérdekek k ép viselőiül tekintik m agukat. A politikai élet hagyom ányai és a pártrendszer bizonyos fokig korlátot szabnak ugyan ennek az irányzatnak, mégis kétségtelen, hogy ma m ár a bankoknak, biztosítóintézeteknek, nagyobb ipari vagy érdekcsoportoknak m egvannak a m aguk képviselői a parlam entben. Csak fokozza a veszélyt, hogy a nagy ipari állam okban a nagyvállalkozások egyesületekbe, érdekszövetkezetekbe töm örülnek, am elyeknek állandó személyzete egyik főfeladatának tekinti, hogy meg
győzni próbálja a parlam ent tagjait, ha úgy' véli, hogy érdek- csoportjuk érdekei valam ely szóbanforgó problém a alkalm á
val sérelmet szenvedhetnek. Különleges m agyar viszonyaink között ráadásul a választók is visszaélnek képviselőik helyze
tével, am ikor azt hiszik, hogy a képviselőnek nincs más fel
adata, m inthogy eljárjo n a választó m inden m agánügyében, s
RADISICS ELEMÉR 81 ezzel elvonják a képviselőt attól, hogy figyelmét és idejét a komoly problém ákban való elmélyedésre fordíthassa.
De nem mellőzhetők a probléma vizsgálatánál a pszicho
lógiai m ozzanatok sem. A 19. század politikusai meglehetősen szűkkörü választói táborral álltak szemközt, mely tábor azon
ban, m ár hagyom ányainál fogva is, kellő műveltséggel b írt és hajlam os is volt a politikai kérdéseknek figyelemmel kiséré
sére. A m ellett az ellenőrzés is könnyebb volt, m ert a problém a aránylagos egyszerűsége egyszerű megoldási m ódokat köve
telt. Ma ellenben nagy tömegek ny ilv án íttattak politikailag érettekké, ezeknek átlagos műveltsége jóval alacsonyabb szín
vonalon van, m int volt a m últ század szűkebbkörű választói
nak, értelm ükhöz tehát nehezebb hozzáférni és érdeklődésüket is csak m ind szélesebb ecsetvonásokkal fölrakott vázlatokkal lehet felkelteni. A választók közömbösekké v áltak a politika tudatosan és célzatosan lényegükben m egváltoztatja, úgyhogy a választók ismerete ezen a téren lényegesen csekélyebb,
egy-Aktuáhs problémák II. * 6
8 2 RADISICS ELEMÉR politikusok személyének és tevékenységének tekintélye m ind
inkább sülyed a szemében.
Végül erélyesen hangoztatja Laski, hogy a parlam enti rezsim természetéből következően a korm ány összetételének meg kell felelnie a választók többsége által a választás alkal m egalkothassa. Éppen az általános, titkos választójogot elfo
gadta országokban tapasztalható gyakran, hogy a választás
ból nem tud homogén többség kikerülni, a parlam enti kor
m ányzás csak a különböző párttöredékek folytonos kom pro
m isszum ával biztosítható, am inek eredm ényekép könnyen kerül az ország élére olyan összetételű korm ány, amely,
RADISICS ELEMÉR 8 3
m ai társadalm i rendszer az eddigi vezető körök értelm i szín
vonalához emelni azokat, akiket a választójog kiterjesztésével az alkotm ányos élet sáncai közé beengedett. Minél nagyobb többsége a választóknak képes a parlam enteket foglalkoztató problém ákat megérteni, annál világosabban és tárgyilagosab- ban fogják saját b a ja ik at és szükségleteiket felism erni s annál belsőbb lesz a viszony a parlam ent és azok között, akik a parlam entet életrehívták. Itt természetesen az intenzív nép
oktatásn ak is nagy hatása lehet a problém áknak széles korok
ban való megértetésére.
Lényegesen befolyásolja Laski szerint a parlam entáriz- mus jövőjét az a kérdés is, m ennyiben képes a törvényalkotó politikai alapirányelveket, de amely szerveknek betekintési joguk volna a közigazgatás minden ágazatába és ekként m in
den felm erült probléma ügyében ugyanúgy, m int a minisz
ternek a minisztériumok, rendelkezésükre bocsátanak a kép
viselőknek a kellő szakismereteket.
Kiegészítenék a tanácsadó szervek m űködését inform á
ciós irodák, amelyek, a Wisconsin állam ban bevált Legislative Reference Bureau m intájára, kezére járn á n ak a képviselők
nek adatok megszerzésében, javaslatok, változtatások meg
szövegezésében stb.
A jánlatosnak véli Laski a választóközönség véleményé
nek m eghallgatását is a Massachussetts állam beli „public hearing“ m intájára. V agyis, ha valam ely kérdésben törvény- javaslatot n y ú jt be valam elyik miniszter, a közönségnek, illetve az érdekelteknek joguk van nem a kérdés lényegére,
6*
84 RADISICS ELEMÉR
de a kivitelezés részletére vonatkozólag észrevételeiket meg
tenni és a kom olyan szám bavehető vélem ényeket külön erre lasztók m eghatározott száma tehet csak együttesen jav asla
tot) törvénytervezetet terjeszthessenek a szóbanforgó bizott
ság elé. m ely azt m egvizsgálja és h a a köz érdekében valónak véleményezi, a korm ány elé terjeszti, am ely ismét szabadon mérlegelheti, elfogadja-e a tervezetet törvényjav aslat a la p jául, vagy sem.
M indennél fontosabb feltétele azonban, Laski szerint, a bajok kiküszöbölhetésének, hogy a parlam entek a rá ju k h á ruló feladatok tömegétől részben teherm entesíttessenek és pedig a fokozatos decentralizáció m egvalósításával. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási és a helyi hatóságok az eddigi
nél nagyobb, önállóbb jogkörrel volnának felruházandók.
A decentralizáció ilyen módon nagyobb körben fölébresz
tené a kezdem ényezésnek szellemét, valam int a felelősségnek Unió elfogadhatóknak véleményezni, illetve m elyeket fog az egyes korm ányoknak m egvalósításra ajánlani, az a ny ári berlini konferencián fog eldőlni. Ez az illusztris testület m indenesetre megérdemli, hogy ezirányú m unkásságát a leg
élénkebb figyelemmel k ísérjü k és a mi érdekünk, hogy az eszmecseréből leszűrhető tanulságokat hasznunkra is for
dítsuk.
RAKOYSZKY IVÁN
ny. belügyminiszter, országgyűlési képviselő
A
z állam szervezeti form ái a századok folyam án egyre változtak. Tyranizm us, abszolutizmus, theokratikus és feudális állam form a, arisztokrácia és dem okrácia, d ik ta tú ra és tömegzsarnokság váltogatták egymást. Nemcsak egy-egy korn ak van meg a m aga jellemző állam form ája, de ugyanabban az időben is a legkülönbözőbb berendezkedésű állam ok állot
tak, és állanak fenn párhuzam osan egymás mellett.
Ennek a változatosságnak mégis van törvényszerűsége.
Az állam form ák és alkotm ányos berendezések mégsem vál
toznak a vak véletlen szerint. Minden berendezkedés, mikor megszületik, friss és élettel teljes. Az intézm ények logikai fel
építése a kezdet kezdetén még világos s az élet alig m utat attól eltérést. Megszületése után m inden abszolutizmus való
ban jót akart, nem kiélni hatalm át a k a rja, de a közösség érde
kében felhasználni. A fiatal arisztokrata állam ok valóban a legjobbakat és legbölcsebbeket tu d tá k kiválasztani az ügyek vitelére, s a kezdetleges dem okratizm usok a nép jó tu lajd o n ságaira és nem a tömeg alacsony indulataira tám aszkodtak.
Később azonban az alapeszm ék m indinkább feledésbe mennek. Az alkotm ányos életben a form ák meglehetősen me
revek, s ezért nem változnak egykönnyen akkor sem, mikor létük alapjai régen megszűntek már. így él tovább a korlát
lan egyeduralom akkor is, mikor az uralkodói erények kivesz
tek és így lesz az abszolutizmusból zsarnokság. így él tovább az arisztokratizm us akkor is, m ikor a legjobbak kiválasztá
sára kezdetben választott módszer a gyakorlatban nem a leg
kiválóbbaknak kedvez már és lesz belőle oligarcha vagy feudá
lis uralom. így lesz a dem okráciából demagógia, a
népuralom-8 6 RAKOVSZKY IVÁN
A történelem-bölcselet emez igazságainak szemüvegén keresztül szoktak beszélni m anapság a parlam entarizm us csődjéről s a parlam entáris állam form át, m int elaggott, elkor
hadt szerkezetet, avultnak hirdetik, am elynek el kell tűnnie a föld színéről. O kosak és balgák keresik az ú j állam form át, am ely az országok életét a parlam entarizm us állítólagos rossz oldalaitól megmenti, úgy gondolván, hogy ismét eljuto ttun k olyan időponthoz, am ikor a régi berendezkedés hasznavehe
tetlen lett s valam i ú j rendszernek kell következnie. Kevesen keresik azonban a parlam entarizm us hibáinak alapokait, pedig ezeknek a felk u tatása nélkül talán mégis korai a p a rla
Nagyon sok eredetileg m agasabb cél szolgálatára rendelt form a ma öncélként szerepel s ezzel visszájára fo rd ítja a parlam entáris korm ányzás eredeti alapelveit. T artsunk egy kis szemlét ezeken a külsőségeken és form ákon, am elyek m ai alkalm aztatásuk m ódján nem hasznot, de k á rt jelentenek a parlam entnek eredetileg elgondolt működési m ódjával szemben.
A parlam entarizm usnak egyik alapgondolata a törvény
hozó és végrehajtó állam hatalm ak szigorú elválasztása. A
RAKOVSZKY IVÁN 8 7
célszerűsége, alapgondolataiknak helyes volta szerint folyik, de a pártok megoszlása szerint és m indig azzal a titkos reménységgel, hogy végül is sikerülni fog döntő roham ot intézni a korm ány ellen. Ez m ár m agában véve a parlam ent tulajdonképpeni feladatának és m ellérendelt politikai sze
repének összezavarására vezet. alapépítm ényét tevő elvek teljes m egbontását okozza.
A korm ány leszavazása érdekében interpellációk hangza
nak el, határozati javaslatok adatn ak be, indítványok tétet tényezőre pedig korm ányzati teendőket ruházni veszedelmes.
I alán ezeknek a bajoknak a felismeréséből szárm azik, hogy az északam erikai Egyesült-Államok alkotm ánya nem is ismeri az európai értelem ben vett parlam enti felelősséget.
Más államok ú jabb an a korm ányt határozott időre választják és ez alatt az idő alatt a parlam ent nem b u k tath a t korm ányt.
A mi érzésünk szerint nem is kellene ilyen messzire menni, hlég volna a kisebbségben m aradás politikai következm ényeit bizonyos előkészítő lépésekkel ünnepiessé tett ülések komoly bizalm atlansági nyilatkozatokhoz kötni. A parlam ent jogai így is biztosítva vannak és a szavazás nem fog a szőnyegen
8 8 RAKOVSZKY IVÁN
lalások közszempontból helyesek és szükségesek, azonban ritkák. hogy javaslatokról határozzon. Az obstrukciós szónok azon
b an azért beszél, hogy a határozathozatalt m egakadályozza. néha igen fontos kérdésekben, — a határozathozatalt.
Mi nem hisszük, hogy az eddig alkalm azott házszabály
szerű eszközökkel a parlam enti v iták at vissza lehessen téríteni az eredeti célju kn ak megfelelő mederbe. A parlam enti tagok szabadságának szűkítése terén a normális európai tanácskozási szabályok m ár elég messze m entek igazi
ered-RAKOVSZKY IVÁN 89 m eny nélkül. Nézetünk szerint m ásutt kell keresni a megol
dást. Vissza kell térnünk a parlam entarizm us alapgondolatá
hoz. A törvényhozás célja a törvényalkotás és az ország emi
tikus alkotm ányjogi elvnek dem okratikus alap ra való felépí
tése. A nép kiválasztja a legjobbakat, ak ik azután a nemzetet m entarizm us legmagasztosabb alapgondolata m ár a foganta
tás pillanatában.
N álunk divat a választási rendszer tökéletlenségeire a tit
kosságot ajánlani gyógyító írnak. Pedig éppen a p a rla m entarizm us ideális alapelvei szenvedtek legjobban a felelős
ség nélkül való szavazást jelentő titkosság következtében. Az az elv, hogy a közérdek kötetlen szolgálatára választják a kép
viselőt, titkosság mellett alig is érvényesülhet és megakadá- lyozhatatlanul csoport-, osztály- vagy néha felekezeti érdek szerint töm örülnek a pártok a legkülönbözőbb hangzatos jel
szavak és elnevezések alatt. Magyarországon, ahol vegyesen titkos és nyílt a választási rendszer, — a titkosságnak ez a hatása tisztán megfigyelhető. A nyílt szavazásos kerületek
ben erősebb az egyetemes érdek közös szolgálatára
vállal-90 RAKOVSZKY IVÁN
kozó párto k talaja, míg a titkos kerületek nagy részében a csoport-érdekek jelszavával dolgozó pártok állanak egym ás
sal szemben. A titkosságnak is meg van a m aga előnye. A választó, — legalább elvben, — szavazata leadásában nem befolyásolható erőszak, vagy kedvezés útján. Viszont ezzel szemben fel kell szabadítani a választót a p ártterro r és a de
sal szemben. A titkosságnak is meg van a m aga előnye. A választó, — legalább elvben, — szavazata leadásában nem befolyásolható erőszak, vagy kedvezés útján. Viszont ezzel szemben fel kell szabadítani a választót a p ártterro r és a de