Révész András kandidátusi értekezésének vitája

SZEMLE

725

, RÉVÉSZ ANDRÁS ,

KANDIDATUSI ERTEKEZÉSÉNEK VITAJA

A Magyar Tudományos Akadémia Tudomá- nyos Minősítő Bizottsága 1991. március 25-én bocsátotta nyilvános vitára Révész András ,,A szakemberellátottság nemzetközi tenden- ciái" című kandidátusi disszertációját. A dolgo—

zat opponensei voltak: Kovács János, a közgaz- daság—tudomány doktora és Szilágyi György, a közgazdaság-tudomány doktora. A bírálóbi- zottság elnöke Falusne' Szikra Katalin akadémi- kus, tagjai Koncz Katalín kandidátus, Oralín Zsuzsa kandidátus, Pongrácz László kandidátus és Virág Ildikó kandidátus voltak.

Révész András 1921—ben született, 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmér- nöki oklevelet szerzett, majd gyakorló mérnök—

ként dolgozott. 1963 óta folyamatosan foglal—

kozik közgazdasági jellegű kérdésekkel. Érdek—

lődésének homlokterében kezdetben a mérnöki munka társadalmi feltételeinek és hatékonysá- ga növelésének kérdései álltak. Ez a tárgykör hamar átvezetett a munkaerő-struktúrák nem- zetközi összehasonlításának és az oktatásterve—

zés tárgykörének vizsgálatához. Jelenleg a Bu- dapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem kül- ső munkatársa.

ELÖZMÉNYEK És TÉZISEK

A társadalmi folyamatokat tekintve gyakorla—

tilag nincs lehetőség kísérleteket végezni, a ki- sérlet többnyire maga az egyedi társadalmi fo—

lyamat, ennek megmásíthatatlan eredményeivel és visszavonhatatlan következményeivel. Ezért a társadalmi folyamatok kutatóinak — irányí—

tóinak pedig különösképpen — mások tapaszta- lataira kell figyelniük, a jelenségek, okok és oko- zatok egymásra hatását a közelebbi és távo- labbi kutatótársak eredményeinek megfigyelé- séből, a tények összehasonlításából kell megis- merniük.

Ilyen összehasonlító kutató munkát végez évtizedek óta Révész András, mégpedig azzal a céllal, hogy az összehasonlítás szilárd alapot, támpontot adjon a munkaerő-struktúrák fejlő- déSi tendenciáinak megismeréséhez és az okta- tástervczési előrebecslésekhez. A keresett szi- lárd alap azonban kezdettől fogva ingoványos- nak bizonyult, mégpedig többféle értelemben is.

A nem műszaki jellegű jelenségek és fogal- mak összemérhetősége elvi és gyakorlati prob- lémáinak — más vonatkozásban, a gazdasági fej—

lettség mérése kapcsán — már a hatvanas évek- ben könyvet szentelt Jánossy Ferenc. Amunka- erő-struktúrák vizsgálata és összevetése során szükségszerűen szintén felmerült, hogy e tárgy—

körre fokozottan érvényes: mérésre, mennyi- ségek tényszerű megállapitására és következte—

tések levonására nem kerülhet sor a fogalmi apparátus előzetes tisztázása nélkül.

Két egymással összefüggő területen és egy- mással párhuzamosan kellett a kutatást foly- tatni.

a) Egyrészt vizsgálni kell a munkaerőnek mint sokaságnak azon ismérveit és szempont- jait, amelyek szerint e sokaságról információk gyűjthetők, és amelyek szerint az összegyűjtött adatok elrendezhetők, a sokaság osztályok- ba és alosztályokba sorolható. Tisztázni kellett tehát:

— milyen definició szerinti összességét vizsgálunk;

—— ezt az összességet milyen ismérvek szerint, milyen ,,met—

szet" mentén bontjuk részeire;

— a részekre bontáskor milyen osztályokat és alosztályo- kat deliniálunk, ezekbe milyen alapon soroljuk be a halmaz egyedeit;

— az adatok felvételének körülményei, a részekre bontás és besorolás menete milyen számszerűségeket eredményez, milyen a valóság és a tükrözés viszonya, hogyan kell az adott területen az adatközlés számszerű pontosságát értel- mezni és értékelni;

— milyen az a fogalmi apparátus, amit többnyire adott- nak szokás tekinteni; koherens és áttekinthető belső szer- kezetű-e; azaz: tudjuk—e, hogy miről is beszélünk?

b ) Másrészt meg kell állapítani, hogy a hazai fogalmi rendszer azonos-e a más országokban szokásos rendszerekkel. Ha vannak eltérések, hogyan lehet az eltérő rendszereket egymással összhangba hozni? Milyen feltételek mellett, milyen átalakítások engedhetők meg annak ér- dekében, hogy az összehasonlitáskor ténylege—

sen egynemű mutatószámok kerüljenek egymás mellé?

Ez hát a kutatás egyik vonala. A tanulmány nagyobb része a munkaerő-struktúrák statisz—

tikai bemutatásának és elemzésének elvi és gyakorlati módszereivel, e módszerek bemuta- tásával, a gyakrabban felmerülő akadályok—

kal és azok megkerülésének módjával foglalko- zik. Szükségesnek itélte ezt a jelölt annál is in- kább, mivel munkája során lépten-nyomon tisztázatlan fogalmakba, eltérő értelmezésekbe ütközött, az összehasonlítást a nómenkla- túrák különbözőségei, tartalmi és szóhasználati eltérések akadályozták. Mi több, azt kellett ta—

pasztalnia, hogy a tisztánlátást nem kevés elő- ítélet gátolja. A publicisztika által megjelení—

tett ilyen témájú nyilatkozatok számottevő része félreértéseken, félremagyarázásokon alapul.

Mindennapos az idegen fogalmak és szavak hi- bás értelmezése, Gyakori, hogy az adatokat kontextusukból kiragadva, önkényesen össze- válogatva, valódi tartalmukat semmibe véve prekoncepciók alátámasztására használják.

Ilyen körülmények között a szerző nemcsak megengedhetőnek, hanem szükségesnek is ítél- te, hogy a munkaerő—struktúrák összehasonli- tásának gyakorlati végrehajtása előtt először a kérdéskör elméletével és az összehasonlítás módszertanával foglalkozzék.

726

A bevezető és a módszertant tárgyaló fejezet

— egyebek mellett — :

—— bemutatja és magyarázza a munkaerő struktúrájá- nak (különféle ismérvek szerinti összetételének) és a munka- helyek struktúrájának, a statisztikai megjelenítés során mutatkozó különbözőségét, egymásba fonódottságát, köl- csönös függőségét;

— sorra véve a munkaerő- és a munkahelystruktúra le- írására szolgáló fogalmi rendszereket, bemutatja az orszá.—

gonkénti eltéréseket és ezek valószinű okait; igyekszik fel- tárni az összehasonlitáskor tévútra vezető félreértések és tévedések gyakoribb eseteit;

— bemutatja a valamilyen szakirányban képzettek, vala- mint az ezen szakirányú foglalkozást művelők halmazának bontási elveit, s e két, egymást mindig csak részlegesen átfedő halmaz kongruenciájának értelmezési problémáit;

— sokat foglalkozik a munkaerő-statisztikai adatok deti- níálásának és pontossága értelmezésének problémáival, valamint azzal is, mennyire félrevezető, ha a hazai tartal—

mi beidegződéseinket és szóhasználati szokásainkat más országok adatainak értelmezésére is kivetitjük;

— értelmezte és definiálta a ,,szakember" fogalmát, mert ez nem azonosítható sem a ,,felsőfokú végzettségű—

ek", sem a szellemi foglalkozásúak halmazával;

Sok gondot okozott a jelöltnek a ,,foglal- kozás" mint statisztikai dimenzió meghatáro- zása, nómenklatúra-rendszerei lehetséges vál- tozasainak elemzése és értékelése.

A nemzetközi összehasonlítást nehezítő prob- lémák egy részéről, az akadályok megkerülését célzó lehetséges és javasolt eljárásokról a Sta—

tisztikai Szemle 1991. júniusi számában megje- lent a jelöltnek ,,A munkaerő képzettségi és fog- lalkozási összetételének nemzetközi összeha—

sonlithatósága" című tanulmánya. Mivel eb—

ben összefoglalja a disszertáció legfontosabb módszertani állításait, itt azokat nem részle- tezzük.

A disszertáció másik fele — most már a nem- zetközi viszonylatokra is érvényes elvek, fogal- mak és módszerek űgyelembevételével — elemzi Magyarország és számos más európai ország szakember-ellátottságának alakulását. Ehhez ki kellett lépni a szokásos hazai nómenklatúrák és definíciók köréből, és olyan fogalmakkal, olyan nómenklatúrákkal kellett dolgozni, amelyek a vizsgált országok adatrendszereit mintegy kö—

zös nevezőre hozzák. Ez óriási adatmennyiség összegyűjtését, aprólékos tartalmi elemzését és átrendezését követelte meg a jelölttől. Az össze—

hasonlítás sok tekintetben váratlan eredménye- ket szolgáltatott.

Magyarország — az 1970 és 1984 közötti idő- szakot figyelembe véve —— a szakemberállomány aránya tekintetében a legfejlettebb európai or—

szágokkal volt azonos szinten. Egyedül Svédor- szágban és Franciaországban magasabb a szak- emberek aránya, mint nálunk; e tekintetben Magyarország megelőzi az összes többi nyugat- európai országot, az Egyesült amokat úgy- szintén, a dél-európai országokról nem is be- szélve.

Ha a gazdaság egésze helyett az egyes gazda- sági szektorok ellátottságát vizsgaljuk, úgy még élesebben jelentkezik az ellentmondás gazdasá- gunk gyenge teljesítménye és szakemberekkel való ellátottsága között; mind a primer, mind

a szekunder szektorban nagyobb a szakembe—

rek kimutatott hazai aránya, mint az összeha- sonlításban szereplő bármely fejlett országban.

A vizsgálat ugyanakkor kimutatta, hogy a ha—

zainál sokkal erőteljesebben jelentkezik másutt a szakembereknek a tercier szektorban való koncentrálódása: a pedagógisok és az egész—

ségügyiek mellett a műszakiak, az agrárszak- emberek, a gazdasági és informatikai szakem—

berek munkahelye is áthelyeződik a tercier szektorba; a másik két szektorban folyó terme—

lést szolgáltatásként segítik. Megállapítható:

minél fejlettebb az ország, annál erősebb, jelen- tősebb ez a koncentráció a tercier szektorban.

Más országokkal összevetve ugyancsak ma—

gas a hazai felsőfokú végzettségű foglalkozta—

tottak aránya, mégpedig elsősorban az egyete—

met végzetteké. Megfigyelhető viszont, hogy a többi vizsgált országban a felsőfokú végzett- ség nem egyetemi alsóbb fokozatai — a hazai szóhasználat szerinti ,,főiskolai" és ,,egyéb fel- sőfokú", leggyakrabban ,,post-secondary"—ként ismert szintek — végzetteinek aránya magasabb.

Ezek a tények a munkaerő hazai felhasználásá- nak pazarló jellegére utalnak.

Az egyes foglalkozáscsoportokat tekintve:

a mérnökök, agrárszakemberek, jogászok, pe- dagógusok, orvosok, közgazdászok hazai ará- nya minden tekintetben vetekszik a legfejlet- tebb országokéval. Az a vélekedés, miszerint a hazai vezetők és menedzserek iskolai végzettsé- gének átlagos szintje alacsonyabb lenne, mint a fejlett országokban, ugyancsak igazolhatat- lannak bizonyult. E téves hiedelem valószínű oka az a tény, hogy a Központi Statisztikai Hi—

vatal másképpen, sokkal szélesebb körűen ér- telmezi a ,,vezető" kategóriáját, mint ahogy azt az ISCO-rendszerű nómenklatúrák teszik. Fel- tűnően kevés viszont a humán társadalomtudo- mányi (szociológus, szociális gondozó, pszicho- lógus, felnőttátképző és más hasonló foglalko—

zású) szakember Magyarországon.

A szakember-ellátottság cáfolhatatlan hazai számszerű bősége és a magyar gazdaság gyenge teljesítménye közötti éles ellentmondást a ta- nulmány közvetlenül nem magyarázza. Makro- ökonómiai jellegű munkától azonban nyilván nem is várható, hogy kimutasson olyan ténye—

zőket mint

— a teljesítményorientáltság és az ösztönözöttség hiánya,

— a kényszerhelyettesitések idő- és energiaeméaztő ba- tása,

-a mindeddig favorizált nagyvállalati szervezet létszám- és költségduzzasztó befolyása,

—- a szellemi munka racionalizálására szolgáló technikai eszközök szegényessége,

- a műszaki és gazdasági szolgáltatások kiépítetlensége,

holott nem kétséges, hogy ezek és semmiképpen sem a szakemberekkel való ellátottság gyen- gesége vezet országosan az erőforrások elpu- csékolásához.

A jelölt két határozott állítást és egy határo- zott cáfolatot igazol számszerűen. Első álli-

SZEMLE

727

tásként azt, hogy nálunk a felsőfokon végzett szakemberek munkáját támogató ,,második vo- nal" a nemzetközi összehasonlítás során feltű- nően szegényesnek bizonyul. Magyarán: a mér- nök mellett aránytalanul kevés a technikus, az orvos mellett kevés és alacsony képzettségű az asszisztáló és ápoló személyzet és így tovább.

Más országokhoz képest sok az egyetemi szin- ten, kevés a felsőoktatás alsóbb szintjein kép- zett szakember, amiből nagy valószínűséggel lehet arra következtetni, hogy sok egyetemi szinten képzett szakember van olyan munkakör- ben, amit alacsonyabb képzettséggel is kifogás—

talanul el lehet látni. Az eredmény: pazarlás a munkaadó, frusztráció és pangás az egyén szempontjából.

A második állítás: feltűnő a szakemberállo—

mány, mindenekelőtt a műszakiak, az agrár- és a gazdasági szakemberek koncentrálódásá- nak hiánya. Az igen magas ellátottsági adatok jórészt arra vezethetők vissza, hogy a műszaki és az üzleti szolgáltatások kiépítetlensége kö- vetkeztében a reáltevékenységet folytató leg- több egység kénytelen saját kebelén belül al- kalmazni képesített szakembert,bármilyen rossz hatásfokú is az ilyen alkalmazás.

Az előbbiek cáfolataként említjük, hogy té- ves vélekedés a hazai gyenge teljesítményt a kongruencia hiányával magyarázni és a munka- posztok betöltése feltételéül oklevél felmutatá- sának előírását szorgalmazni. A valamilyen szakirányban képzettek és az e szakirányban foglalkoztatottak létszámának kölcsönös fedése más országokban — amennyire ez kimutatható — egyáltalán nem tér el a hazai viszonyoktól.

Annál több jel mutat viszont arra, hogy minde- nütt növekszik a formális és informális képzési rendszerek -— az önképzés, a tanfolyami tovább- és átképzés — tere, jelentősége, elfogadottsága, és ezt a kongruencia, illetve inkongruencia megítélésekor statisztikailag mindinkább ügye- lembe kell venni,

OPPONENSI VÉLEMÉNYEK

Az opponensek a módszertani részt ítélték a dolgozat legújszerűbb, legkidolgozottabb, a hazai statisztikai irodalomban leginkább hiányt pótló eredményének.

A kritikai megjegyzések közül elsősorban Szilágyi Györgynek azt az észrevételét kell ki- emelni, miszerint az értekezésnek a számszerű, adatokat bemutató része halványabb, mint a módszertani rész. E második rész sommázata

— írja Szilágyi —— az, hogy ,,Magyarország szak- ember-ellátottsága évtizedünk elején nemzet—

közi összehasonlításban nincs elmaradva, ám hiányzik az a teljesítmény, amely a szakember—

gárdától, ugyancsak a nemzetközi összehason- lításokat tekintve, elvárható. Ezt a fő állítást az értekezés sokoldalúan és meggyőzően bizonyít- ja." ,,Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az értekezésnek ez az elemző, következtető,

ténymegállapító arculata sápadtabb, mint a sta- tisztikai". ,,A mondanivalónak ezt a részét . . . ismételten átszövik a fogalmi és adatkezelési fej- tegetések, mögöttük az elemző megállapítások minduntalan háttérbe szorulnak. . ." ,,Arány- lag kevéssé vállalkozik a szerző a jelenségeket kiváltó okok bemutatására, pedig a tudomá- nyos kutatómunkához ez is hozzátartozik."

,,A szerző adósunk marad a fő mondanivaló

— a magas szakember—ellátottság melletti ala—

csony teljesítmény -— okaival."

Azopponens egyéb észrevételeket is tett: eről- tetettnek vélte a ,,munkaerő-struktúra és amun- kahelyek struktúrája" ellentétpár mellett a tá- nulmányban párhuzamként felhozott ,,kínálat és kereslet" ellentétpár szerepeltetését. Nem ta- lálta egészen helyénvalónak a jelölt azon kriti—

kai megjegyzéseit, amelyek a tanulmányban az ENSZ ágazati nómenklatúrájára, az ISIC-re vonatkoznak. A nómenklatúrák — a nemzetközi szervezetek által létrehozottak különösképpen

— ,,. . .kompromisszumok eredményei, az sok—

kal inkább szükségszerű sajátossága, semmint hibája vagy szakszerűtlensége az ilyen rendszer—

nek" — állapítja meg az opponens.

KováCs János opponens véleménye szerint a mérnöki gondolkodásmód nyilvánul meg Ré—

vész elemző tevékenységében, abban, ahogy a fogalmakat tisztázza, ahogy a különböző nó- menklatúrákat összehasonlítja,

,,Ez a mérnöki precizitás készteti arra is, hogy rámutasson a munka szükségszerű pontatlan—

ságaira, nevezetesen, hogy nincs egységes nó- menklatúra, és ilyet nem is lehet kidolgozni".

Ertékelve a dolgozat egészét, és részleteit is ki- emelve, az opponens megállapította, hogy a munka igen jól szerkesztett, statisztikailag rend—

kívül gondosan, sok—sok adattal alátámasz—

tott, és mindenképpen megérdemli szerzője a közgazdaság-tudomány kandidátusa címet.

A VITA

A vitában felszólalók figyelmének közép- pontjába is túlnyomórészt az a kiáltó ellentét került, ami az ellátottságot jellemző magas arányszámok és gazdaságunk alacsony teljesít- ménye között feszül. Kifejezésre jutott olyan nézet, amely szerint a jelenség gyökere a szak- embereket körülvevő kedvezőtlen légkörben, a társadalmi megbecsülés hiányában keresendő, javulás pedig csak a piacgazdasag kibontakozá—

sától várható. Elhangzott olyan vélemény is, miszerint-a felsőoktatás működésének és tel- jesítményének nemzetközi összehasonlítása ugyanígy megköveteli a fogalmi apparátus kri- tikai felülvizsgálatát és az összehasonlíthatóság feltételeinek kimunkálását, annál is inkább, mi—

vel a felsőoktatással kapcsolatban nem keve- sebb az előítélet, a téves adatértelmezés, a fo- galmi tisztázatlanság, mint amit a vita tárgyául szolgáló tanulmány a munkaerő—struktúrákkal kapcsolatban kimutat.

728

A JELÖLT VÁLASZA

Az oppponensi bírálatokra és a hallgatóság soraiból elhangzott véleményekre válaszolva a jelölt disszertációja védelmében az alábbiakban

válaszolt.

Helytálló Szilágyi Györgynek azon észrevé- tele, hogy a dolgozat elemző része halványabb, következtetései szegényebbek, mint ahogy a bi- rálók elvárták volna. A dolog egyik — eléggé triviális — magyarázata az, hogy a szóban forgó adatokat összegyűjteni, tartalmilag legalább közelítőleg egységesíteni, bemutatni és elemez- ni rendkívül fáradságos és hosszadalmas; ma- guk a tények eléggé meghökkentők, részletes magyarázat nélkül egyszerűen hitetlenséget éb- resztettek volna. A következtetéseket tekintve sem volt célszerű messzebb menni, mint ami a bemutatott adatokból közvetlenül bizonyítha- tónak látszott, hiszen nem az összgazdasági hatékonyságban mutatkozó elmaradottságunk okainak elemzése, hanem annál sokkal szű- kebb szakterület feltárása volt a feladat.

A makrostatisztika közelitésmódja és mód- szerei egyébként sem nagyon alkalmasak a je- lenségek mélyén elrejtett ok-okozati kapcsola- tok felderitésére. A dolgozatban kimutatott nemzetközi összehasonlító mutatószámok alap—

ján állítható és bizonyítható, hogy Magyaror—

szágon 1980-ban a gazdasági fejlettség szint—

jéhez viszonyítva sok volt a mérnök és kevés a mérnökök munkáját segítő technikus. A dol- gozatból az is látható, mennyi fáradságos mun- kába került ezt a tényt tárgyszerűen levezetni.

Teljességgel kizárt viszont, hogy munkaerő- statisztikai adatok alapján ennek a jelenségnek az okait is ki lehessen deríteni. Az okok ugyanis a gazdaság működéséből, a társadalom hagyo- mányaiból, értékpreferenciáiból, hiedelmeiből, szociálpszichológiai állapotából és ezeknek a tényezőknek a társadalmi hierarchiába való át- tevódéséből, az ott érvényesülő konkrét presz- tízs- és bérviszonyokból vezethetők le. Tudo- mányos megalapozottságú válaszok a miértek- re csakis a gazdaság mikroszférájának működés- módjára orientált munkafolyamat-elemzési, to- vábba politológiai, társadalomlélektani, mun—

kaszociológiai és más hasonló kutatásoktól várhatók.

A dolgozat általános tanulságaival kapeso—

latban a jelölt még a következőket tartotta fontosnak megemlíteni.

A dolgozat nagyrészt 1989 folyamán készült, és 1990 tavaszán, még az akkori választások előtt le is zárult. Azóta nagyot fordult a világ, egynémely megállapítás más megvilágításba került, a hangsúlyok is máshová tevődtek.

Az Európához való tartozás 1989-ben távoli és ködös célnak, mutatós szóvirágnak tűnt. Va- lójában ma sincs közel, de — úgy tűnik —— most

SZEMLE

már j óval konkrétabb tennivalók fogalmazhatók meg, mint másfél évvel ezelőtt.

A tanulmány sokoldalúan bizonyítja, hogy bármely ország statisztikai adatközlési rend—

szerében nagy súllyal vannak jelen lokális té- nyezők, továbbá olyan nemzetközileg inkong- ruens elemek, amelyek éppen az összehasonlítás során kerülnek különös élességgel a felszinre.

Mindez áll a hazai rendszerekre is.

Az Európához való közeledés szándéka sok egyéb mellett arra is figyelmeztet, hogy sta- tisztikai rendszerünk, a jelen dolgozat tárgy- körét tekintve pedig különösen a munkaerővel kapcsolatos nómenklatúrák korszerűsítése igen—

csak aktuálissá vált. E korszerűsítés kapcsán bizonyára célszerű végigtekinteni a nálunk fej- lettebb európai országok idevonatkozó gyakor—

latán, és kiválasztani azokat az elemeket, ame- lyek hazai viszonyainknak a leginkább meg- felelnek. Abból kell kiindulnunk: elsőrendű követelmény — éppen az integráció reményében

—-, hogy ne csak mi értsük a többieket, ha—

nem másoknak is adjuk meg a lehetőséget, hogy bennünket megérthessenek. Ezért a tervezett korszerűsítéskor a lehető legnagyobb mérték- ben kellene alkalmazkodni a nemzetközi szab- ványos rendszerekhez, az ISIC-hez, az 1800—

hoz, az ISCED—hez, még pontosabban ezek korszerűsített változataihoz. Ilyen jellegű mun—

ka nyilván folyamatban van a Központi Sta- tisztikai Hivatalban (KSH). Igencsak célszerű lenne, ha a munkát a Hivatal szobáiból szélesebb körbe is kihoznak. Nem valószínű, hogy a na- gyobb nyilvánosság ártana az ügynek. Az ér—

dekek nagyon sokfélék. Az adatgyűjtés és

—szolgáltatás nagyon sok szempont figyelembe- vételét igényli, célszerű lenne minél szélesebb kör véleményét kikérni. A Hivatal munkája ezáltal csak nyerhet.

Nemcsak a korszerűsítés sürgető feladat:

más, aggályt keltő nehézségekkel is számolni kell. A termelőegységek várható szétforgácso- lódása, a kis magántulajdon egyáltalán nem kedvez a mindeddig szinte automatikus és csaknem ingyenes adatszolgáltatásnak. Az in- formációbázis számottevő része az eddigieknél is inkább kérdésessé válhat. Erre a kedvezőtlen változásra is fel kell készülni —— fejtette ki vála- szában a jelölt —, és ha lehet, valahogyan meg kell előzni.

*

A lefolytatott vita eredményeképpen és a jelölt válasza alapján, a bizottság a disszertá- ciót egyhangúan elfogadta és javasolta a Tu- dományos Minősítő Bizottságnak, hogy Révész Andrásnak a közgazdaság-tudomány kandidá-

tusa cimet ítélje oda.

Dr. Virág Ildikó