8. szám
ország, Ausztria, Olaszország és Franciaország nagyvárosainak teiellátási rendszerét.
A tejnek, mint egyik legfontosabb közélelme- zési és tömegfogyasztási anyagunknak jelentősége mindinkább növekszik. Hasznos munkát végzett a szerző, mikor ennek a szinte nélkülözhetetlen fo—
gyasztási cikknek a szerepét a fővárosnak, az ország legnagyobb fogyasztási góeának, szemszögé—
ből figyelte meg. D. G. dr.
Szőnyi Gyula dr.: A fővárosi élelmiszerárak az 1897——1936.években.
Dr Jules Szőnyi: Le prim des vivres a Budapest
eu 1897—1936, .
Statisztikai Közlemények. (Szerkesztizlllyefalví LLajos dr) 93. kötet, 1. szám. Kiadja: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala.
Publications Statistígues (rédigées sous la direction du Dr Louis [.llly efalví), !13z volume, nu 1. Publie'es par leBureau de Statistígue de la Ville deBudapesí.
Budapest, 201 1. — p.
A közgazdasági irodalomban az árkérdés tár- gyalása —— különösen ma —— érdekes és aktuális probléma. A háborús gazdálkodás egyik legfonto- sabb, de egyik legkényesebb feladata az áralakulást állandóan szemmel kísérni abból a célból, hogy kellő időben tudjon az árfejlődésnek határt szabni, ,de egyben biztosítani tudja az árucikkeknek szük—
séges mennyiségben való piacra kerülését. Már csak ezért is figyelmet érdemel szerzőnek a Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala kiadásában meg—
jelenő könyve. Szerző nem a legutolsó idők ár- alakulását tárgyalja, hanem mintegy ,,történelmi távlatból" az 1897—1936. évek fővárosi élelmiszer—
árainak fejlődését tette vizsgálat tárgyává —— mond—
hatni —- tanulságképen a mai áralakulás kutatói—
nak. Ezt a feladatot oly szakszerűen oldotta meg, hogy az általa vizsgált 40 legfontosabb élelmiszer kicsinybeni forgalomban való zár-fejlődését 40 éven keresztül pontosan követni tudjuk. Megtaláljuk az áralakulást befolyásoló tényezők egymással való összefüggését és az ezekből] levont következtetések, törvényszerűségek könnyen hasznosíthatók a mai viszonyok között is. A szerző által tárgyalt s három részre osztott idöszak második főkorszaka szintén világháborús volt, tehát az akkori és a mai áralaku—
lás között sok hasonlóságot állapíthatunk meg, egyben sok tapasztalatot is szerezhetünk. Könyve két nagy részre oszlik: a szöveges részben az árak kialakulását befolyásoló tényeket foglalja össze, a táblázatos részben pedig a feldolgozás során nyert összes áradatokat és indexszámokat közli. Az
indexszámok közlése annál is inkább szükséges,
mert mindezideig teljesen hiányoztak olyan index—
számok, melyek a háború előtti időnek az áralaku—
tására vetettek volna világot. Ebből a szempontból tehát ez a könyv hiánypótló. Az 1897—hez, az 1913—
hoz és az 1929-bez mért indexszámításainál 40 helyett csak 37 árucikket vont be, mert a számítá—
——589——
1941
son kívül maradt hagyma, köménymag és citrom árának szeszélyes és szabálytalan alakulása az álla- gos indexet túlságosan befolyásolta volna.
A tárgyalt 40 éves időszakot az áralakulás szempontjából könyvében 3 fökorszakra osztja:
1897—1913-ig: a háború előtti évek időszakára,
1914——1923—ig: a háború, majd az összeomlás és az
infláció időszakára, végül 192'4—1936-íg: a stabili—
zált értékmérő időszakra. A vizsgált 40 árucikk alapján 10 csoportot különböztet meg. Először az őrlemények és a kenyér után a legfontosabb élelme-
zési cikknek, a húsnak átalakulását vizsgálja, ki-
mutatja, hogy a húsfogyasztás az idők folyamán a
fővárosban nem mutatott emelkedő irányzatot, sőt
visszafejlődésben van, ami a baromfi és tejtermékek fokozottabb fogyasztásának a következménye. A zsír és a szalonna árvizsgálatánál hivatkozik arra, hogy ennek a két cikknek a fogyasztása általános magyar szempontból a hús fogyasztását közelíti meg. Mind ennek a csoportnak áralakulásánál, mind pedig a növekvő fogyasztást mutató baromfi—
nál az árak állandóan felfelé tendálnak, különösen a fokozódó export következtében. A belwfogyasztás és a kivitel tekintetében jelentős szerepet játszó tojás-áralakulás szeszyélyesnek mutatkozott a tárgyalt időszakok alatt, de bizonyos olesóhbodási folyamat a vizsgált utolsó esztendőknél már megállapítható volt. A hal—, különösen a pontyfogyasztás akkor
kezdett előtérbe kerülni, amikor már mesterséges tógazdaságok látták el áruval a fővárosi piacot.
A tárgyalt 40 év alatt ennek a cikknek áralakulásá—
nál csökkenés észlelhető. A tej- és a tejtermékek fogyasztása —— párhuzamosan a kultúra előrehala—
dásával —— állandóan növekszik. Áralakulásában eleinte emelkedő, majd később csökkenő periódu—
sok következtek. A liszt és a kenyér jelentőség szempontjából az élelmezés terén az első helyen állanak, így a liszt— és a kenyérárak alakulása is döntő fontosságú a fővárosi lakosság szempontjá—
ból. A kenyérmagvakból mindíg jelentékeny feles- leggel rendelkeztünk .és a feleslegeknek külföldre való jó, vagy rossz elhelyezhetősége áringadozással járt különösen attól az időtől kezdve, amióta a ten- gerentúli gabonatermő területek kenyérmagvakkal úgyszólván a földkerekségét elárasztották. így lettek
lassan a fővárosi liszt- és kenyérárak jórészt a világpiaci gabonaárak függvényei. A hüvelyesek közül a világháború előtti időben horsóból és len—
cséből behozatalra szorítkoztunk. így tehát az ár- alakulást ennél a két hüvelyesnél a behozatal mi- kéntje szabta meg. Általában azonban a világháború előtti időszakban a hüvelyesek áralakulása is be—
illeszkedett az később
indokolatlanul erős kilengések fordultak elő. A leg- általánosabb tömegélelmezési cikknél, a burgonyá-
általános irányzatba, de
nál a négy évtized során beállott áufejlővdés határo- zottan megállapítható. Szerző a különféle élelme—
8. szám
—-590— 1941
zési cikkek között a vöröshagyma, az őrölt paprika, a mák, a méz, a köménymag és a citrom áralaku-
lását sorolja fel, közli azoknak áringadozásait.
Könyvének második részében, a függelékben pedig a vizsgált 40 élelmezési cikk évi és havi átlagárait közli pengőértékben.
Áttekinthető, világos és könnyen kezelhető for—
nzában megirt és adatokkal kibővített könyvéből az a tapasztalat szűrhető le, hogy nagy általánosság—
ban a drágulás terén mindig ugyanazok az áruk vezetnek a különböző drágulási periódusokban.
G. L. dr.
A m. kir. Állami Munkaközvetitő Hivatal 1940.
évi jelentése.
Rapport pour 1940 de l'Offíce royal hongrois de placement.
Szerkesztette: Gartvay György dr.
Rédigé par le Ur Georges Gorlvay.
Budapest, 243 l. — p.
1931 óta nem adott ki a Munkaközvetítő Hivatal évi jelentést, az 1941. évi jelentés ezért nem csupán egy esztendő munkapiac statisztikai anyagáról szá- mol be, de több évre visszamenően feldolgozott ada- tokat tár elé. A statisztikai anyagban is bővelkedő jelentés, továbbá a munkaközvetítés korszerű átszer- vezésével kapcsolatos kérdések tárgyilagos megvita—
tásához bőséges tudományos anyagot is szolgáltat.
Ez utóbbi anyag főleg a X., ,,A munkaközvetítés újjászervezésére vonatkozó gondolatok" című feje—
zetben van felhalmozva, de az I. fejezetben, mely a munkaközvetítés ügyének fejlődésével és hazai tör- ténetével, továbbá a H. fejezetben, mely a munka- közvetítés jelenlegi szervezetével és kritikájával fog- lalkozik kimerítő részletességgel, igen kiterjedt tudo—
mányos forrásanyagra akadunk. Csupán a III., lX.
és XII. fejezet szorítkozik tisztán az 1940. év tevé—
kenységének és munkaügyi eredményeinek leírására, a többi fejezetek, mint pl. a munkapiac általános helyzetével, a szakmai munkapiac alakulásával általában és a férfi— és női munkapiac alakulásával és a tanoncmunkapiaccal foglalkozó fejezetek több évre visszamenő részletes adatokat foglalnak ma—
gukban. Nemzetközi összehasonlítást találunk a XI. fejezetben, mely a munkaközvetítés és közületi
p:'ul_vavz'llasztasi tanácsadás helyzetét tárja fel 12 államban.
Gortvay György dr.-nak, a Hivatal igazgatójá—
nak szerkesztésében és kiadásában megjelent eme e'vi jelentés tudományos anyagban bő tartalmánál fogva nem sorolható a szokásos, csupán az évi adatokat és eredményeket regisztráló jelentések közé, hanem azokat magasan túlszárnyalva, nélkü—
lözhetetlen forrásmunkának tekintendő. M. S. dr.
Székely Artúr: Gyümölcsértékesités.
Arthur Székely: La vente des fluits.
Budapest, 1940. 861. —— p.
Székely Artúr dolgozatában a gyümölcsértékesí- tés kérdésének közgazdasági jelentőségét és a ma- gyar gyümölcsértékesítés helyzetét vizsgálja.
Előljáróban a szerző tájékoztatásul megemlíti, hogy Magyarországon becslés szerint évente átlago—
san 2'1 millió (] gyümölcs terem s ennek a mennyi—
ségnek évenkint átlag 18'65%-a értékesül a külföl—
dön, Rámutat arra, hogy bár a kivitel fontos ténye—
zője a termésérte'kesítésnek, az értékesítés mégis elsősorban a belső fogyasztásra van utalva, mely—
nek fejlődési lehetőségei még igen nagyok, mint- hogy a gyümölcsfogyasztás hazai fejadagja a nyu—
gati országok 40—80 kg-os fejadagjával szemben csupán 15—20 kg között mozog. A belföldi fogyasz- tás ki nem elégítő volta egyrészt a társadalomiszé—
les rétegeinél tapasztalható alacsony vásárlóképes- ségnek, másrészt a gyümölcskereskedelem szerve- zetlenségének tulajdonítható, valamint annak a kö—
rülménynek, hogy népünk tekintélyes része a gyü—
mölcsöt, mint élelmezési anyagot kellőkép nem értékeli. Szükségesnek tartja tehát a szerző gyü- mölcskereskedelmünk mielőbbi megfelelö kiépíté- sét, hogy a gyümölcs a termelési központokból könnyen és gyorsan eljuthasson az ország gyü- mölcsben szegény vidékeire, továbbá kellő prop—a- gandát kíván a gyümölcsfogyaszlás emelésére.
Ugyancsak kívánatos lenne a gyümölcsórtékesite's megszervezése érdekében a már eddig is megnyil—
vánult állami támogatás fokozása, valamint gyü—
mölcsfeldolgozó iparunk továbbfejlesztése és a l'el— ' dolgozott gyümölcs különböző formáinak, neveze—
tesen a konzerveknek, izeknek, dzsemeknek és gyümölcsleveknek népélelmezési célokra történő fo- kozottabb felhasználása. Gyiimölcskonzerviparunk, mely évenkint átlag 28.500 (; gyümölcsöt dolgoz fel, még nagymértékben fejleszthető lenne. Megemléke—
zik a szerző gyümölcskivitelünk alakulásáról is;
Magyarország friss—gyülnölcskivitelének mennyisége 1929—ben 492.000, 1930—ban 479000, 1937—ben39l00t), 1938-ban 309000 és 1939—ben 584.000 (1 volt. A ki—
vitelre került mennyiség a jobb, vagy rosszabb ter- mésnek, illetőleg az áralakulásnak megfelelö inga- dozást mutat.
A könyvecskét a gyümölcsértékesítés kérdése- vel foglalkozók bizonnyal érdeklődéssel forgatjak.
D. G. dr,
Ungarn. Das Antlítz einer Nation.
Szerkesztette: Baranyai Zoltan.
Rédigé sous la direction de Zoltán Baranyai.
Budapest, 1940. 869 l. —— gy.—j— 1 térkép melléklet — [carte'
Németnyelvű útmutató a magyarság megisme- réséhez. Gróf Teleki Pál messze távlatokat felölelő nemzetpolitikai tanulmánya után 72 hosszabb, rövi—
debb dolgozat sorakozik egymás után a vaskos és rendkívül változatos kötetben. A föld, a nép s a történelmi nemzet életének minden mozzanatát és sajátságát bemutatják az ísmertnevű szerzők, akik közül itt csak a statisztikai vonatkozású tanulmá—
nyok íróit említjük meg. Surányi—Unger Tivadar a két világháború közötti időszak s a jelenlegi kivéte—