Farkasfalvi Sándor dr.: Budapest gyáripara 1921-1926-ban; Farkasfalvi Sándor dr.: A budapesti gyárak üzemi és termelési statisztikája

§ o IRODALMISZEMLE o §

I'll-III!lIlllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIill-Il'.!Ill.llllllllillllliillllllIll!Ill.-I'llllllllllll'll

Könyvismertetések.

Chrom'gue de livres.

Farkastalvi Sándor dr. : ipara 1921—1926—ban.

Dr Alexandre Farkasfalm': L'industric marm—

factur'iére de Budapest ert 1921—4926.

Statisztikai Közlemények. itt28. 56. köt. 4. szám. (Szer—

keszti: lllyefzilvy I_ Lajos dr.) Kiadja: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala Budapest. 1928.

185. l.

Publications Slalístigues, rádigées par le Dr Louis [.

Il lyefa lví. 1928. Volume 56. Numc'ro 4. Publíe'e par/e Bureau de Statistígne de la Ville de Buda—

pest. 1928. 185 p.

Farkastaiví Sándor dr.: A budapesti gyárak üzemi és termelési statisztikája.

Dr Alexandre Farkasfalvi : Les statistigues rela- tives á [exploitation el á la production des fabrigues de Budapest.

Statisztikai Közlemények 1930. 59. kot. 4. szám. (Szer—

keszti: lllyet'alvi l. Lajos dr.) Kiadja: Budapest Ézekestővaros Statisztikai Hivatala. Budapest. 1930.

536. ].

Publicatíons Slatistígues, rúdíge'es par le Dr Louis I.

lllye/alvi. 1930, Volume :79. Numéro 4. Publié par la Bureau dc Stalistlguc de la Ville de Buda- pest. 1930, 336 p.

A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal kiadvány-

sorozatában megjelent e két kötet Budapest gyár-

Budapest gyár-

iparáról az 1921—ben újjz'iszervezett gyáripari üzemi és termelési statisztikai adatgyüjtés alapján nagy

metodikai kesziiltseggel rajzol kepet.

Az első kötet a budapesti ;; áripar fejlődését az új adatgyüjtés bevezetést'rtt'íl, ltl'll—től 1926-ig

ismerteti, míg a második kötet gerincét az 1927. év anyagának méltat-ása alkolja. Bár e kötetek a leg—

utóbbi évekre nem terjednek. ki, anyaguk, tanul—

ságaik igen beesesek a budapesti s ennek tükrében a magyarországi gyáripar háború utáni 5 igen sok vonatkozásban a jelenlegi helyzetét illetően is.

Annál is inkább, mert a gyáripar üzemi és terme—

lési adatainak rendszeres és átfogó ismertetését tartalmazó munkák eléggé ritkák, ritkák nemcsak a magyar közgazdasági irodalomban, de a külföld

iparilag fejlettebb államainak szakirodalmábau is,

Kívánatos volna, ha hasonló statisztikai monográ-

tíiák, ha nem is (wmit—(Nm, de legalább néhány éves ciklusonkint Budapest s méginkább az ország

gyáripari helyzetéről megjelenhetnének.

Mindkét kötet szöveges része általános és kii—

lönös részre tagozódik. Az első rész a budapesti

gyáripar egészére vonatkozó fejezetekben ismerteti a főadatokfit (gyárak száma, megoszlása, tulajdo—

nosok, tisztviselő-, hérviszonyok,

munkaidő és teljesítmény, gepi berendezes, energia—

munkz'lslétszz'rm,

fogyasztás, termelési és üzemi költségek, termelés, értékesítés stb.).

iparát ipari csoportok szerint tárgyalja. A szöveges

részhez mindkét munkában gazdag táblázatos anyag kapcsolódik.

A különös rész Budapest gyár-

Az első mű bevezető fejezetei a háború előtti

Magyarország iparfejlesztési törekvéseit vázoljáks

a legkorábbi gyáripari statisztikai adatokat méltat—

ják. A magyar ipar állapotáról az elsö általános képet az 1898. évi gyáripari statisztikai felvetel

eredményei nyújtják. Ekkor a regi országteriileten

2.364 gyári jellegű ipartelepet számoltak, 1'4 mil—

liárd korona term—elési összérte—kikel. Ehhez hasonló

újabb adatgyüjtés 1906—ban történt, a felvetel ered-

ményei azonban csak részben készültek el. A gyári jellegű ipartelepek üzemi és termelési viszonyaira

vonatkozó adatok állandó nyilvz'intartása céljából

1909-ben gyári törzskönyv létesült, melynek adatait évenkint szerezték be. A gyári törzskönyvi statisz—

tikai adatgyüjtés 1917-ig t'olyt, anélkül azonban, hogy a tökéletes nyilvántartás megvalósult volna.

A liélu-tz'irgyalz'isok kapesán kísérlet történt arra.

hogy a törzskönyvi felvétel adatai rendszeresen fel- dolgoztassanak, de az 1913. sikerült

használható feldolgozási eredményeket elérni, ltltit—

rsak évről

ban a két—három évtized óta erősen fejlődő magyar

balkáni háborúk miatt

már nem mutatja a legmagasabb fejlödési pontot.

Mindazáltal az 1898 óta eltelt évtized a gyárak számában és munkáslétszánn'iban 100%—os,

ipar a okozta feszültség

másfél

az erőgépek munkabirásábau és a termelés értéke—

ben ennél is nagyobb fejlődést, mutatott. A trianoni

békeszerződés folytán gyáriparunk kb. felére zsu-

gorodott össze, de volt iparág,r (ttirésztelepek), ahol a veszteség 90"o-os volt.

Az 1921—426. évek gyáripari fejlődését az or—

szág pénzügyi szanálása két részre osztja. Az első három év az átszervezés időszaka, mig a második időszakban a korona sláliilizi'ilása elvonta ugyan

az ipari termeléstől az inflárió idején ott gyümöl—

esözést kereső tőkéket, a termelés fokozatos javu- megállitani nem tudta. Vázolja a lását azonban

könyv az ipar új helyzetét a megkisebbedett or- szágterületen, az új viszonyokhoz való illeszkedés

nehézségeit. Az 1921—26. évi adatok az iparfejlesz-

tési politika megváltozott irányairól számolnak be.

Ezt föleg a textilipar gyors fejlődéséről, az elektro-

mos ipar mogeüisödeséről, az élelmezési ipar foko—

zottabb tevékenységéről és a vas— és gépipar arány—

lagos gyengülését-ől elénk táruló adatok tanusítják.

Míg a háború előtti Magyarországon a gyártelepii—

lési tényezők közül a nyersanyagbeszerzési lehető-

ségeknek jutott fontos szerep, a mai területen in- kább a fogyasztás és a munkaköltség alakulása be-

folyásolja a gyári települést, mely ennélfogva a városok felé irányul. Feltárja a könyv Budapest

42

81 szám. ——610—— 1933

szerepét az ország iparosodásában: a főváros terü—

letén a gyári jellegű ipartelepek 32'5%—a helyezke—

dett el s a budapesti gyárak az ország gyáripari

termelésében 42'6%—kal részesednek (1926); kb.

ngyanily arányt képvisel az országos adatban a

munkáslétszám is. Az országos adatoknak a buda-

pesti adatokkal való Összevetése egyébként is érdé—

kes. így pll a gyárak átlagos üzemnapteljesítménye a nyomdaipart kivéve minden iparcsoportban ma—

gasabb Budapesten, mint a vidéken. A munkabér-

viszonyok a fővárosi gyárakban általában jobbak,

mint az ország többi részében. Elsősorban a buda- pesti gyárak gépi berendezésénél látjuk a racioná—

lisabb termelésre való áttérést is, a kevésbbé gaz- daságos hajtóerőnek kevesebb energiát fogyasztó gé.

pekkel való kicserélését.

Mindkét kötetet gazdagon illusztrálják grafi-

konok.

Bene Lajos dr.: Budapest székesfőváros iparosai.

Dr Louis Bene: Les industriels et les artiscms

de Budapest.

Statisztikai Közlemények,: Szerkesztl: Illyefalví I.

Lajos dr. 56. köt. 3. sz. Kiadja: Budapest Székes- főváros Statisztikai Hivatala. Budapest, 136 lap. ——

Publicatious Statistigues; rédigées par le Dr Louis I.

Illycfalvi. Volume 56, Numém 3. Publié par le Bureau de Statístigue de la Ville de Budapest. 13617.

lparos megnevezés alatt szerző nem érti az

ipari foglalkozások teljes egészét, hanem csak az

önálló iparűzőket. Ezeknek sorában a gyártulajdo—

nosok, gyár—iparosok csak elenyésző hányadot kép-

viselnek a dolog természet-éhez képest a kisiparo—

sokkal szemben, következtében főleg ez utóbbiak viszonyairól kapunk figyelemre—méltó tá- jékoztatást.

minek

Szerző az önálló iparűzűs jelentőségét vizsgálva,

arra a megállapításra jut, hogy nagyobb az Buda—

pesten, mint a szomszédos németajkú országok nagy

városaiban, ami főleg annak tudható be, hogy gyár—

iparunk fejlettsége még mindig elmaradt a nyugati

metropolisokhoz képest.

Az iparosság fejlődése a következően alakult:

Önálló iparosok A lakosság tényleges száma számának növeke— szaporodása

"A,-ban 0/o-ban

1869 7.096 _ ——

1880 9.284 308 322

1890 20.871 1248 86'6

1900 31.219 49'6 448

1910 35.207 128 200

1920 40.717 157 5'5

1925 63.538 560 3'4

tehát A haladás vonala megtört és 1900—

IMO—ig az önálló iparosok számának 12'8%—os gya- rapodása szemben a 2000-os népszaporodással, ha—

tározott visszaesést jelent. Az önálló iparosok szá—

A budapesti ipar fejlödésének hőskora az 1880—410-05 deeennium volt.

következő

az ezután években

mának a háborús évtized alatti, a népszaporodást

w:

háromszorosan felülmúló fejlődése különösen érde—

.kes jelenség, hiszen az ipar ugyanezen idö alatt

nagy eröveszteségeket szenvedett, (A fejlődés köz—

vetlenül a háborút követő években következhetett be, amikor a katonáskodásból felszabadult tömegek elhelyezkedést kerestek,) A főváros 1925. évi nép—

számlálása az ipar stagnálása ellenére, ismét jelen- tős többletet talált az iparosok számában.

Az egyes iparágak között a ruházati ipar nyujt

a legtöbb kisiparosnak (45'1%) megélhetést és szol—

gáltat leginkább alkalmat az önálló .kisegzisztenciák elhelyezkedésére, ami abból is kitűnik, hogy ez iparágban az önállók száma (28.656) meghaladja

az alkalmazottakét (15.339). Jelentős hányaddal

szerepel még a vas- és fémipar, (az önálló iparosok 12'9%—a), az építőipar (8'9%), és a gép— és villa—

moss-ági ipar (7'9%).

Rendkívül érdekesek a férfi és női iparosok

szembeállításából leszűrt ered-mények. 1890—ben az

önálló iparosok közül 9.575 volt nő. Arányuk a kö- vetkezőkép változott: 1890: 45'9%, 1900: 43670, 1910: 44'4%, 1920: 41'8%, 1925: 34'1%. Az egyes iparcsoportokat vizsgálva, szembetűnik, hogy míg a férfiak egyenletesen oszlanak meg a különböző iparágakban, addig a nöi iparosok 84'2i%—a (1920:

86'0%) a ruházati iparba tömöriil, sorrendben az

utánakövetkező vendéglős iparra 4'9% (7'0%) esik, s a legtöbb iparcsoportban csak tört százalékkal részesednek. Megállapítható továbbá, hogy a főleg fiatalabb korban találhatók iparospályákon,

míg későbbi életéveikben a népesség más csoport—

jaiban, föleg az eltartottak között szerepelnek,

nők

Behatóan foglalkozik Bene tanulmánya az ipa—

rosok életkortagozúdásával. Egyéb értékes meg,;-

figyelésein kívül, főleg az a megállapítása bir külö—

nös érdekkel, hogy az iparosok kortagozódása úgy

a régebbi, mint az újabb évtizedek anyagával szein—

ben, a fiatalabb korosztályok el(itérbenyomtrlásál

és ezzel kapcsolatban az idősebbek

mutatja.

tervesztésél

A budapesti önálló iparosok 34'7%—a helybeli

születésű. Leginkább helybolieket (59'893—ban) fog-

lalkoztat a papirosipar, mig legnagyobb arányban (79'3%) bevándoroltaknak ad kenyeret a vendeg—

lős— és szállodásipar. A legnépesebb ruházati ipar—

,ban 9.495 helybeli és 19.050 bevándorolt dolgozik.

A nem helybeli születésűek 38'0%-a a mai Magyar—

országon, 21'900-a az elszakított területeken, 5'4%—a

külföldön született. Erdekes megemlíteni, hogy a dunántúliak sokkal nagyobb mértékben keresik fel

Budapestet önálló iparűzés céljából, mint csonka

hazának keleti részeinek fiai. Az önálló iparosok

4'5%—a külföldi honos. Legnagyobb arányban (13'3

%) a fonó— és szövöipar foglalkoztat külföldi ho—

nosokat (főleg cseheket).

Az anyanyelvi megoszlást illetően az ipari né—

pességnél kezdettől fogva azzal a jelenséggel állunk