Schuler Dezső dr.: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban

2. szám

a szerző az utasforgalom nagysága és a lakosság száma közötti viszonyt, majd a forgalmat havon—

kínt részletezi. Külön fejezet foglalkozik a Beszkárt üzemi és forgalmi teljesítményével és

gazdasági eredményeivel. Bőven tárgyalja a kis- szakasz—rendszer életbeléptetésének szükségességét és annak gazdasági eredményeit, majd áttér a fő- városi autobuszforgalom ismertetésére. Megálla—

pítja, hogy az 1932. évben az autobuszok 26'2 mil—

lió utast szállítottak, majd kitér a közúti vasút és az autobusz egymáshoz

a vállalat

való viszonyára is. Az utolsó fejezetekben a Budapesten építendő gyors—

vasút kérdésével foglalkozik és kijelöli azokat az útvonalakat, amelyek alatt a gyorsvasutat meg le—

hetne építeni. P.—H. M, br. (Ir.

Schuler Dezső dr.: A hatósági nyílt szegény—

gondozás Budapesten.

Dr Désire' Schuler: L'Assistance publigue de Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyefalvil. Lajos dr.) 75. kötet, 1. szám. Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publicatious Siaiistigues (rédigées sous la direciion du Dr Louis I. II ly efalvi). 75: volume, no I. Pubii cati'on du Bureau de Statistigue de la Ville de Budapest Budapest, 1939. 79 1. _ p.

A könyv a budapesti hatósági szegény—

gondozás fejlődését ismerteti. A szegénygondozás mint közigazgatási ág Budapesten az ötvenes évek—

ben jelentkezik először, de még nem a mai érte—

lemben, mert ekkor csupán a lelenceknek, árvák—

nak és a munkaképteleneknek intézetben való elhe- lyezését jelentette. Ez volt a zárt szegénygondozás, szemben a mai nyilt sz—egénygondozással. A háború előtti időkig a nyilt szegénygondozást az egyház s a különböző karitativ egyesületek intézték, bár a pénzzel való segélyezésből a főváros is kivette a részét. A háborús években a természetbeni segélye—

Zések egész sorára volt szükség, s segélyezések- ben még a háború első évben is 88 ezer gyermeket és felnőttet kellett részesíteni. Az ame- rikai és más külföldi segélyakciókat a főváros kar—

öltve bonyolította le a jótékony egyesületekkel. A huszas évek konjunktúrás időszaka enyhítette a helyzetet, de 1925 után a szegénygondozás egyre súlyosabb terhet rótt a fővárosra. 1927—ben 20 ezerre, az 1932. évben pedig már 184 ezerre eme]- kedett a segélyezésre szorulók száma, ami azt je—

lentette, hogy a főváros lakosságának 18'1%—a tá- mogatásra szorult. A nyilt szegénygondozás általá-

nos elve az, hogy amennyiben csak lehetséges, a támogatásért (pl. ebédjegy) valami csekély ellen- értéket kívánnak meg, hogy a teljes ingyenes szol—

gáltatások ne tegyék munkakeriilőkké a kereset—

képeseket. Ezt a célt szolgálta az 1932-ben beveze- tett inségmunkák rendszere is, amelynek keretében 5 ezer keretsetképes ínséges! foglalkoztattak. 1934-

utáni

————140—-— 1940

ben átszervezték a szegénygondozást az Országos

Stefánia Szövetség, a Magyar Vöröskereszt Egylet és a Szociális Misszió Társulat bevonásával. Ebben az évben Budapest lakosságának 12'1%t-a volt in- séges, összesen 126 ezer ember, akik 12 millió pen—

gőjébe kerültek a fővárosnakAhatósági nyilt sze—

génygondozás súlyos terhet jelent, mert a háború előtti zárt szegénygondozás keretében csupán a munkaképtelen—exkről kellett gondoskodni. A há—

ború befejezése óta azonban a segélyezésre szoru- lók zömét a keresetképes munkanélküliek nagy tö—

mege teszi.

A könyv több táblázatos kimutatást tartalmaz az inségxetsek nem és korszerinti megoszlásáról, va- lemint a keresetképes munkanélküliek számának

az alakulásáról. Sz. G. dr.

Schuler Dezső dr.: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban.

Dr Désire' Schuler: Le probléma des sans-abri 21, Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti Illyefalvil, Lajos ár.) 76. kötet, 1. szám Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publications Siaiisiigues (rédigées sous la direction du Dr Louis [. Illyefalvi). 765 volume, 110 1, Publi- caiíon du Bureau de Statisiigue de la Ville de Budapest.

Budapest, 1935. 163 l. — p.

Schüler Dezső dr., a fővárosi lakásügyek ala—

pos ismerője, e munkájában statisztikai adatok sűrű idézésével foglalkozik Budapest lakásproblé- máival. Budapestet mindíg jellemezte a lakáshiány s csupán az 1930-as években lehetett e téren egész- séges fejlődést megállapítani, amelyet azonban az egyre súlyosbodó gazdasági válság kibontakozásá- ban mindinkább akadályozott. A főváros lakossá- gának bevándorlásból keletkező nagymérvű szapo- rodása már a kiegyezés körüli években erős túl- zsúfoltságot, sőt hajléktalanságot eredményezett.

Ezt az is mutatja, hogy a BO—as és SO—as években ismételten pusztított a kolera Budapesten. A fő- város tervszerű intézkedései ez időkben csak szűk—

séglakások építésére irányultak; az olcsóbérű kis- lakások szaporítását megfelelő magántexve'kenység híján csupán jóval a háború után kezdte meg a főváros. Kényszerítőleg hatott a főváros e tevé—

kenységére az a körülmény is, hogy a lakások sza—

bad forgalmát korlátozó háborús intézkedéseket 1926—ban feloldották s a háztulajdonosok a kése- delmes fizetőknek olyan tömegét lakoltatták ekkor ki, hogy az ilymódon hajléktalanná váltak szá- mára új szükséglakásokat kellett építeni. A szűk- séglakások építését a főváros, az olesóbérű kis- lakásépítést pedig nagybankok vállalták el s 1929 végéig,[ be is fejezték azt. A különböző bódételepek 1935-ig részint megszűntek s azok, akik szükség- lakásban már nem voltak elhelyezhetők, lakbér- segélyben részesültek Nagyjelentőségű volt a MAB] által 1933-ban folyósítottkölcsönből nyugati

2. szám

mintára épített VároSszéli telepítés, amelynek során az önhibájukon kívül inségbe jutott családok heti 5 pengő bérért 300 négyszögöles telken épült szoba-konyhás házat bérelhettek. ha kötelezték magukat a kert rendszeres művelésére. A súlyos—

bodó gazdasági viszonyok egyre növelték a hajlék- talanok számát, úgy, hogy további menhelyek léte—

sítésére volt szükség. Ezt a munkát részben a Ma- gyar Vöröskereszt Egylet vállalta magára és in—

tézte el. A harmincas évek elején megindult ina- gánépitkezési tevékenység 1934-ben majdnem a felére csökkent (2.842 új lakás), ami nemcsak az 1933, év végéig biztosított adómentességi kedvez—

mények megszűnésének tudható be, hanem a gaz—

dasági depressziónak is. Az építkezések folytatása s különösen olcsóbérű kislakások építése továbbra is indokolt, mert ezáltal nemcsak a hajléktalanság volna megelőzhető, hanem az új építkezések és az öreg bérkaszárnyák átalakítása a munkanélküliség csökkenését is maguk után vonnák. Sz. G_ (tr.

Schuter Dezső dr.: Hatósági és társadalmi embervédelem Budapesten.

Dr Désiré Schuler: La orotectton de la condition humaiue par les autorités et par la société de Budapest,

Statisztikai Közlemények. (Szerkesztilllyg'aluil. Lajos dr.) 78. kötet, 4. szám. Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publicatious Stalístigucs (rédigées sous la direction du Dr Louis I. IIIye/alui). 78e volume, ne 4. Publi- cation du Bureau de Statistiouc de la Villede Budapest.

Budapest, 1936. 344 14 -— p.

Szerző statisztikai adatok bő idézésével hár- mas felosztásban ismerteti a budapesti embervédel- met. Az első rész az anya— és csecsemővédelem- mel foglalkozik s az Országos Stefánia Szövetség, valaminta társadalmi jótékonysági és egészség- védelmi intézmények e téren kifejtett munkásságá- nak a leírását adja. Az anya— és csecsemővédelem a betegségek megelőzésének és ez orvoslásnak az elvén épül fel s nemcsak a terhes anyára és a csecsemőt-e terjed ki, hanem 3 éves korig bezárólag:

minden rászoruló gyermekre. A második rész a 3—14 éves korú gyermekek szociális, egészségügyi, jogi és nevelővédelmi feladataival és eredményei- vel, valamint a züllés veszélyének kite-tt és hű- nöző gyermekek problémájával foglalkozik. A har- madik rész a dolgozó, tanuló és a munkanélküli ifjúság érdekében tett intézkedéseket ismerteti. A székesfőváros hatósága és társadalma a csers—emőg gyermek- és ifjúságvédelemre, vagyis a gyermekre születésétől felnőtt koráig 1935-ben majdnem lt millió P—t áldozott, amely összegből hét és félmil- lió pengő esik a főváros hatóságát-a. A legtöbb pénzt _— a kiadások 77%-át —— a gyermekvédelem

emésztette fel, mert a legtöbb gyermek ebben a

korban szorul hatósági vagy társadalmi támoga- tásra, Szerző megállapítja, hogy az embervédelem

-——141— 1940

terén a magán jótékonysági egyesületekben a szakértelmet igénylő munkat hivatásszerűen végző egyéneken túl az önkéntes karitatív munka foko- zottabb bekapcsolódása volna kivánatos. Ehhez azonban szociális akadémia felállítására volna a közönség szélesebb rétegei elsajátíthatnák a kellő ismereteket. Sz. G_ dr.

szükség, amelyen

Pásztor Mihály: A hatvanesztendős 1879. évi XXVIII. törvénycikk.

Michel Pásztor: Le 60e anuiversaire de la, lmi XXVIII de 1879.

Statisztikai Közlemények.(Szerkeszti Illyejfalvíl. Lajos dr.) 89, kötet, 4. szám. Kiadja: Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala.

Publicatious Statistígues (rédígées sous la direction du Dr Louis [. Illycfalví). 8.9: volume, Ha 4. Publi- cation du Bureau deStatistiguede la Ville de Budapest.

Budapest, 1939. 85 1, m p.

A rendőri bejelentőhivatal felállításáról szóló 1879, évi XXVIII, i.-t'. megalkotásának hatvanéves fordulója alkalmából szerző a bejelentési intéz—

mény fejlődését ismerteti. Statisztikai szempontból az teszi jelentőssé a könyvet, hogy mivel a beje:—

lentési intézmény alakulása Pest város népességé- nek fejlődésével állott összefüggésben, szerző bő statisztikai adatokat közöl a régi Pest népességé-

nek változásairól és összetételéről, Mária Terézia

uralkodásának utolsó évtizedétől kezdve egészen IMS-ig. A pesti bejelentési intézmény vezetője, a városkapitány. e minőségében egyúttal statisztikus is volt, aki 1803-tól kezdve évenkint népösszeírást tartott, hogy számot tudjon adni ne ("sak a beje- lentésre kötelezett idvegelnekről, hanem a helybeli népességről is, Ezek az összeírások a nemesekre, katonákra, kórházak lakóira és a társadalom kö- nyörületére szorulókra nem terjedtek ki, de számbavették a tisztviselőket, honoráciorokat, pol- gárokat, kézműveseket. kereskedőket, a nemesek szolgáit. parasztokat, lakókat és másodlakókat, cselédeket, napszámosokat és végül az árvákat.

Lakók alatt értették azokat a legkülönbözőbb fog—

lalkozással bíró egyéneket, akik az előbb emlitett foglalkozások egyikébe. sem voltak sorolhatók.

18—18 tavaszán ezek kis híján már a felét tették Pest 50 ezernyi férfilakOSSágának. Minthogy e lionskripciók főleg katonaállítási célokat szolgál—

tak, ezért főképpen a pesti férfinépességre nyujta- nak értékes demográfiai és foglalkozási adatokat.

Száz esztendővel ezelőtt a 18 évesnél fiatalabb férfiak arányszáma közel járt a 40%l-hoz szemben a mai 20%—kal. 1830-ban a 40 éven felüli férfiak az egész férfinépesség nem egészen 190" át tették ki, míg jelenleg több mint 33%—át, ami bizonyítja, hogy ma kevesebb a születés, több a munkabiró korú betelepülő s tovább élnek az emberek. Az évenkinti összeírás eredményeiből kitűnik, hogy Fest város népessége 1803-tól 1848—ig, amikor is elérte a 100 ezres lélekszámot. megháromszorozó-