Bene Lajos dr.: Budapest székesfőváros iparosai

81 szám. ——610—— 1933

szerepét az ország iparosodásában: a főváros terü—

letén a gyári jellegű ipartelepek 32'5%—a helyezke—

dett el s a budapesti gyárak az ország gyáripari

termelésében 42'6%—kal részesednek (1926); kb.

ngyanily arányt képvisel az országos adatban a

munkáslétszám is. Az országos adatoknak a buda-

pesti adatokkal való Összevetése egyébként is érdé—

kes. így pll a gyárak átlagos üzemnapteljesítménye a nyomdaipart kivéve minden iparcsoportban ma—

gasabb Budapesten, mint a vidéken. A munkabér-

viszonyok a fővárosi gyárakban általában jobbak,

mint az ország többi részében. Elsősorban a buda- pesti gyárak gépi berendezésénél látjuk a racioná—

lisabb termelésre való áttérést is, a kevésbbé gaz- daságos hajtóerőnek kevesebb energiát fogyasztó gé.

pekkel való kicserélését.

Mindkét kötetet gazdagon illusztrálják grafi-

konok.

Bene Lajos dr.: Budapest székesfőváros iparosai.

Dr Louis Bene: Les industriels et les artiscms

de Budapest.

Statisztikai Közlemények,: Szerkesztl: Illyefalví I.

Lajos dr. 56. köt. 3. sz. Kiadja: Budapest Székes- főváros Statisztikai Hivatala. Budapest, 136 lap. ——

Publicatious Statistigues; rédigées par le Dr Louis I.

Illycfalvi. Volume 56, Numém 3. Publié par le Bureau de Statístigue de la Ville de Budapest. 13617.

lparos megnevezés alatt szerző nem érti az

ipari foglalkozások teljes egészét, hanem csak az

önálló iparűzőket. Ezeknek sorában a gyártulajdo—

nosok, gyár—iparosok csak elenyésző hányadot kép-

viselnek a dolog természet-éhez képest a kisiparo—

sokkal szemben, következtében főleg ez utóbbiak viszonyairól kapunk figyelemre—méltó tá- jékoztatást.

minek

Szerző az önálló iparűzűs jelentőségét vizsgálva,

arra a megállapításra jut, hogy nagyobb az Buda—

pesten, mint a szomszédos németajkú országok nagy

városaiban, ami főleg annak tudható be, hogy gyár—

iparunk fejlettsége még mindig elmaradt a nyugati

metropolisokhoz képest.

Az iparosság fejlődése a következően alakult:

Önálló iparosok A lakosság tényleges száma számának növeke— szaporodása

"A,-ban 0/o-ban

1869 7.096 _ ——

1880 9.284 308 322

1890 20.871 1248 86'6

1900 31.219 49'6 448

1910 35.207 128 200

1920 40.717 157 5'5

1925 63.538 560 3'4

tehát A haladás vonala megtört és 1900—

IMO—ig az önálló iparosok számának 12'8%—os gya- rapodása szemben a 2000-os népszaporodással, ha—

tározott visszaesést jelent. Az önálló iparosok szá—

A budapesti ipar fejlödésének hőskora az 1880—410-05 deeennium volt.

következő

az ezután években

mának a háborús évtized alatti, a népszaporodást

w:

háromszorosan felülmúló fejlődése különösen érde—

.kes jelenség, hiszen az ipar ugyanezen idö alatt

nagy eröveszteségeket szenvedett, (A fejlődés köz—

vetlenül a háborút követő években következhetett be, amikor a katonáskodásból felszabadult tömegek elhelyezkedést kerestek,) A főváros 1925. évi nép—

számlálása az ipar stagnálása ellenére, ismét jelen- tős többletet talált az iparosok számában.

Az egyes iparágak között a ruházati ipar nyujt

a legtöbb kisiparosnak (45'1%) megélhetést és szol—

gáltat leginkább alkalmat az önálló .kisegzisztenciák elhelyezkedésére, ami abból is kitűnik, hogy ez iparágban az önállók száma (28.656) meghaladja

az alkalmazottakét (15.339). Jelentős hányaddal

szerepel még a vas- és fémipar, (az önálló iparosok 12'9%—a), az építőipar (8'9%), és a gép— és villa—

moss-ági ipar (7'9%).

Rendkívül érdekesek a férfi és női iparosok

szembeállításából leszűrt ered-mények. 1890—ben az

önálló iparosok közül 9.575 volt nő. Arányuk a kö- vetkezőkép változott: 1890: 45'9%, 1900: 43670, 1910: 44'4%, 1920: 41'8%, 1925: 34'1%. Az egyes iparcsoportokat vizsgálva, szembetűnik, hogy míg a férfiak egyenletesen oszlanak meg a különböző iparágakban, addig a nöi iparosok 84'2i%—a (1920:

86'0%) a ruházati iparba tömöriil, sorrendben az

utánakövetkező vendéglős iparra 4'9% (7'0%) esik, s a legtöbb iparcsoportban csak tört százalékkal részesednek. Megállapítható továbbá, hogy a főleg fiatalabb korban találhatók iparospályákon,

míg későbbi életéveikben a népesség más csoport—

jaiban, föleg az eltartottak között szerepelnek,

nők

Behatóan foglalkozik Bene tanulmánya az ipa—

rosok életkortagozúdásával. Egyéb értékes meg,;-

figyelésein kívül, főleg az a megállapítása bir külö—

nös érdekkel, hogy az iparosok kortagozódása úgy

a régebbi, mint az újabb évtizedek anyagával szein—

ben, a fiatalabb korosztályok el(itérbenyomtrlásál

és ezzel kapcsolatban az idősebbek

mutatja.

tervesztésél

A budapesti önálló iparosok 34'7%—a helybeli

születésű. Leginkább helybolieket (59'893—ban) fog-

lalkoztat a papirosipar, mig legnagyobb arányban (79'3%) bevándoroltaknak ad kenyeret a vendeg—

lős— és szállodásipar. A legnépesebb ruházati ipar—

,ban 9.495 helybeli és 19.050 bevándorolt dolgozik.

A nem helybeli születésűek 38'0%-a a mai Magyar—

országon, 21'900-a az elszakított területeken, 5'4%—a

külföldön született. Erdekes megemlíteni, hogy a dunántúliak sokkal nagyobb mértékben keresik fel

Budapestet önálló iparűzés céljából, mint csonka

hazának keleti részeinek fiai. Az önálló iparosok

4'5%—a külföldi honos. Legnagyobb arányban (13'3

%) a fonó— és szövöipar foglalkoztat külföldi ho—

nosokat (főleg cseheket).

Az anyanyelvi megoszlást illetően az ipari né—

pességnél kezdettől fogva azzal a jelenséggel állunk

8. szám, —611—— 1933

szemben, hogy közöttük a magyar anyanyelvűek

aránya kisebb, mint az Ösisznepvességben. E különb—

ség Budapest fokozódó magyarosodásával kapcso—

latban mindinkább kisebb lett, de még ma is niu—

tatkozik egy O'4%-nyi eltérés.

Jóval érdekesebb a kép, amit az önálló iparos- ság vallási megoszlása nyujt. Róm. kathi volt 58'8% (az Összn—épessógben 594976), ág ev. 4'6%

(4'8%), reforn'n'itns 10496 lll'il%), izraelita 24096

—(2l"6%). Az adatok szerint tehát egyedul az izrae- liták szerepelnek arányszz'nnukon felül, míg vala—

mennyi keresztény felekezethez tartozók elmarad—

nak attól. Az izraeliták arányszáma egyébként 1920- ban még 31'3% volt, míg a róm. kath. valláshoz tartozóké ugyanekkor 53'3'70. Különösen a róm.

kat. önálló iparosok számának közel 16 ezer lélek- kel való megduzzadása okozta az izraeliták arány—

számának hanyatlász'it.

Behatóan foglalkozik még az önálló

iparosok lakásviszonyaival, anyagi helyzetével és az

üzleti forgalomra vonatkozó adatoknak taglalásával.

B. Gy.

szerzö

Bikkal Dénes dr.:

Magyarországon.

DV Denis Bikkal : Hongrie.

A Munkaügyi Szemle kiadványai. 8.

1932. 48. l.

Publications de la Munkaügyi Szemle (Revue du Travuíl) No 8. Budapest, 1932. 48 p.

Betegségi biztosítás

L'assurance—maladie en

szám. Budapest

A magyar betegségi biztosítási tollal tárgyaló

ügyet avatott munkájában elsösorban ez

intézmény jogl'ejlődését ismerteti, amelynek útját

három mérföldkő, az 1891 :XVI., az 1907 :XlX. és az 1927 :XXI. t.—c. jelzi. ,

A magyarság szociális érzékere jellemző, hogy az első bányakórház 1224-ben, az első bányatárs—

pénztár pedig 1496—ban letesiilt hazánkban. 1891—ben

a betegségi biztosításról szóló törvény életbelépte

előtt 146 ezer munkavállaló részesült betegseg ese—

szerző

tén gondozásban a különböző egyesületeken belül, tehát az akkori ipari és kereskedelmi alkalmazot- taknak mintegy 40%-a. Az Oi'szágOS Társadalom—

biztosító Intézet alapját 1870-ben 19 munkásember vetette meg az Általános Munkás lleteg- és Rokkant-

segélyzó Pénztár megalapításával, amelynek 1870—

ben 756, 1884—ben már 32.426 tagja volt és segé—

lyezési kiadásai ugyanezen években 2.257 forintról

l47.791 forintra nőttek.

Szerző munkájában ismerteti az egyes biztosító

intézetek fontosabb adatait, majd összehasonlítást

tesz az 0, T. I. és a bécsi és berlini ro—koninlézme—

nyek működése között. Megállapítja, hogy a gyar intézmény sokkal mostohább körülmények

között tesz eleget súlyos szociális feladatának, mint az említett külföldi betegpenztárak. Az 0. T. ] járulékbevétele 1930-ban egy biztosított után 5760

pengőt telt, míg Bécsben 107 schilling, Berlinben pedig 130 márka volt ez intézmények hasonló című

bevétele. B. Gy.

ma —

Schlier Otto: Autbau der europáisehen In—

dustrie nach dem Kríege.

Junker und Dünnhau t. 56. old. — . térké .,. I

carte. Berlin, 1932. p 17 4— p

Schlier, a birodalmi nemet statisztikai hivatal

iparügyi referense e tömör nn'ivében nagy fel—

adatra vállakozott. Az összes európai országok ipa- rát (Orosz- és Törökország kivételével) keresztmet—

szetben akarja adni közös

foglalva és azonkívül

táblázatokban Össze—

szisztematikusan csoporto- sítva az egyes iparágakat, mesterének a, híres We-

ber Alfrédnek települési kategóriái alapján

aszerint, hogy az illető iparágak a nyersanyag, a

munkaerő vagy a fogyaszlópiac közelében kelet-

keznek. Természetesen Sehlier felvesz ezek között

közbenső (átmeneti) csoportokat is és mindegyik kategórián belül megkülönbözteti a nyersanyago- kat, termelőeszközöket és fogyasztási cikkeket elő-

állító iparokiat. Táblázataiban csak az iparok mun-

káslétszámát vehette fel, sőt egyes országokban (Románia, Jugoszlávia, Albania) még ez az adat is

problematikus. A munkáslétszám egymagában ma már nem fejezi ki az egyes országok iparágainak valódi relatív teljesítőképességr'rt, de így is érdekes látni, miként oszlik el a kontinensen az a 70 millió

ipari foglalkozású egyén, amely az európai össz- lakosságnak mintegy 1ls—e't alkotja.

A könyv a Rockefeller-alapítvány támogatá-

sával VVeber Alfréd vezetése alatt folyó ,,Arbeiten zur Europáischen Problemalik" című sorozatban

jelent meg K. E. dr.