Religio, 1880. 2. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLXXX.

M Á S O D I K F É L É V .

KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ

B R E Z N A Y B É L A ,

^ S Z T E R G O M - j ^ Ó M E G Y E I y í t L D O Z Á R , j ^ I T T U D O R , K . M . T U D . ^ G Y E T E M l J*ÍY. R . J ^ A N Á R .

BIJD APEST, 1879.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.

TARTALOMJEGYZÉK

a „Religio" 1880. II. félévi folyamához.

Önálló czikkek, szózatok és értekezések.

Havi szemle, 1, 2, 36, 37, 44, 45.

Szent István canonizatiójának 8 százados évfordulója, 1, 2,3.

A socialdemocratia czéljai és eszközei, 1, 5, 6.

Programm a bölcsészeti tudomány felvirágoztatása iránti teendőkről, 2, 3, 4, 5.

X I I I . Leo pápa allocutiója az egész világról egybegyűlt kath. hitszónokokhoz, 4.

Egyházi alapitványi pénztárak, 7, 8, 9.

Papneveidei egyházirodalmi iskoláink felvirágoztatása ér- dekében, 6, 7.j

Az ihletről a szónoklatban és művészetben, 6.

Dr. Szabóky Adolf f , 8.

Az apostoli sz. szék emlékirata a belga közoktatásügyben, 9, 10, 11.

A socialismus viszonya a kath. egyházhoz és a liberalismus- hoz, 10, 11.

A nagyszombati királyi-érseki convictus programmja az 1880/1. isk. évre, 10.

Szent Benedek intézményének világtörténelmi jelentősége, 12, 13, 14, 16.

O szentsége bibornok-államtitkárának körjegyzéke a szent szék ap. nuntiusaihoz és más ügynökeihez a belga kérdés ben, 12, 13.

A socialis kérdés megoldása keresztény szellemben, 14, 16.

Krisztus, a nemzetek egyedüli boldogítója mind az idő mind az örökkévalóságban, (sz. István-napi beszéd), 15.

De sancto Thoma Aquinate patrono coelesti studiorum co- optando, X I I I . Leó pápa brevéje, 17.

Keresztény vezéreszmék és megoldásához, 17.

Sanctissimi D. N. Leonis X I I I . allocutio de iniuria, qua rei Belgarum publicae administratores Legatum pontificium repente dimiserunt, 18.

Az állami tekintély, 18.

A tanmonopolium, 19, 20, 21.

A keresztény család, 19, 20, 21.

Egy falusi pap gondolatai, 21.

A szép megismerése, 22.

A tulajdonjog, 22, 31, 33.

Virág Benedek mint egyházi iró és vallásos költő emléke- zete, 23.

E t . dr. Pauer János püspök ur beszéde, melyet a Virág-Be- nedek-ünnepen mondott, 23.

Dr. Stanczel Eerencz hittudománykari dékán tanévmegnyitó beszéde, 24, 25, 26.

Magyarország főm. bibornok herczeg-primása a belgiumi viszályról, 24.

segédeszközök a socialis kérdés o

Et. dr. Samassa József egri érsek válasza a közoktatásügyi miniszternek a jogakadémiák megszüntetése ügyében [irt felhívására, 24, 25, 26.

Ft. dr. Schlauch Ló'rincz szatmári püspök Jbeszéde, mely- lyel a Sz. László Társulat X V . közgyűlését megnyitotta, 27, 28.

Hefele püspök népies előadása a constanzi zsinatról, 27.

A Szent-László-Társulat X V rendes közgyűlése, 28.

A szépség rövid elmélete és a szentírás szépsége, 29.

A sz. László-társulati titkár jelentése, 29.

Sanctissimi D. N. Leonis X I I I . encyclica de festő die S.

Cyrill! et Methodii ritu dupl. minore celebrando, 30.

Piry Czirjék atya •}-, 30.

A lelkipásztorság köréből, 31, 39.

Keresztény és modern jogelvek, 32,33, 34, 35, 36, 38, 39, 40.

Szent-István-Társulat, 32, 42, 50.

A keresztény alamizsna, 35.

Keresztény műveltség, 36, 37.

Josaphat völgye, mint a világ egyik legnevezetesebb teme- tője és az utolsó ítélet helye, 36, 37.

Sanctissimi D. X. Leonis P. X I I I . epistola ad Ilippol. S.

R. E. Card. Guibert, aeppum Paris., 38.

Egy kis reflexió a békéről, 40.

A szerzetes rendek Francziaorszásíban, 40. _{o 1} Az esztergomi székesegyház kincstára, 41.

O einja, Magyarország főm. bib. herczeg-primásának mint esztergomi érseknek utasítása a vegyes házasságok és anyakönyvek ügyében, tekintettel a rend. kihág. szóló 1879. bttörvény 53 és 60 §-aira, 41.

A terv, mely szerint aquinói sz. Tamás összes műveinek pá- pai kiadása készül, 41.

Néhány hitszónok a török időkből, 42, 43, 44, 49.

A perigeuxi és sarlati püspök beszéde a franczia kath. jog- tudósok 1880. oct. 12-i gyűlésén, 42.

Még egy reflexió a békéről, 43.

Keresztény munkástársulatok, 43, 44, 52.

A keleti magyarok ügyében, 44, 45, 46.

Tájékozásul a rend. kihág. szóló 1879-iki bttörvény 53 és 60. §-aira vonatkozólag kibocsátott főpásztori utasitások iránt, 46.

Szent-László- Társulat, 46.

. Világos jog, kétes törvény : mi itt a teendő ? 47.

Sz. Pál ékesszólása, 47.

Az egri utasitás, 47.

A katholikus irodalom szelleme, 48.

Az egyházi műarchaeologia ápolása és a lelkészkedő pap- ság, 48.

A Rubicon, 49.

Ngos és főt. Póda Endre védbeszéde, 49.

igaz anya, 50.

A szent atya dec. 13-iki allocutiója, 50.

A magyar egyháztörténelem irodalmáról, 50, 51.

A kajdacsi eset, 50.

S. D. N. Leonis Papae X I I I . epistola encyclica, 51.

Az év alkonyán, 52.

Egyházi okmánytár.

Az eljegyzésről, a S. Congreg. Concili Trid. interpretum Yotuma, 7, 8, 9.

Decretum s. Congreg. Conc. Trid. interpretum de exercitiis spiritualibus, 12.

S. Congreg. Concilii circa titulos sacrae ordinationis, 23.

S. Congreg. Concilii de reintegratione in paroeciam, 31, 32.

S. Congreg. Concilii in causa praecedentiae, 33, 34-

Teljes és részleges bucsu, 1880. nov. 27-én, illetőleg nov. 27- től decz. 18-ig, 39.

E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .

1) Magyarország.

Andocs, M. és főt. Szabó József püsp. eszterg. kanon, ur aranymiséje, 24.

Arad. Hálaünnepély az oraviczai apácza zárdában. 20.

Budapest. A gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat, 1. — Még egyszer a gymnasiumi és re- áliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat, 2. — Akadé- miai pártatlanság, 3. — Egy téves kérdés, 4. — Renan és a ,Pesti Napló', 5. — A jogakadémiák számának reducti- ója, 6. — A tizenötös bizottság, 7. — A katholikus ala- pok ügyében, 7. — Vatikáni leleplezések, 8. — A tizenö- tös bizottság és a ,Pesti Napló', 9. — Még egyszer a ti- zenötös bizotság, 10. —Principienreiterei, 11. — Reflexió reflexióra, 12. — Utasítás a gymnasinmi tanitás tervéhez, 13. — A ,Propaganda' javainak lefoglalása és az államok, 14. — A ,juniusi' törvények, 15. — A fővárosi Simor-inté- zet felszentelése. 1G. — M i bántja a ,Pesti Napló'-t, 16. — Katholikus alapítványi okmányok, 17. — ,Antisemiták' Magyarországon, 18, 19. — A fővárosi oktatásügyi bi- zottság, 20. — A fővárosi gymnasium és a zsidóság, 21.

— A tizenötös bizottság és a ,Protestáns Hetilap', 22. — Kulturharcz és protestantismus, 23. — Az antisemita liga és a ,Pester Lloyd', 24. — Jezsuita invasio és policzei, 25. — Szabadkőműves vezérczikkezések, 26. — Krokodil könyek, 27. — Mire le3z jó a protestáns zsinat, 28. — Impia fraus, 29, — A tizenötös katholikus ellenőrző bi- zottság, 30. — Jézus szentséges szivének nevében, 31, — A pénzügyi bizottság tárgyalása, 32. — Válasz egy pa- naszra, 33. — A franczia kormány és az egyház, 34. — A jezsuiták pénze, 35. — A porosz katholikus papok am- nestiálása, 36. — Liberális aprehensio, 37. — A katholi- kus papság és az állami rend, 38. — A pápa felelőssége, 39. — ,Ultramontán' és szabadkőműves hazafiság, 40. — A vallás-stb. alap jogi természetének megvizsgálására ki- küldött országgyűlési bizottság, 41. — Sennyey Pál báró beszédje, 42. — A zsidó-kérdés a porosz országgyűlés előtt és a ,Pester Lloyd', 43. — Irányi Dániel és a ka- tholikus autonomia, 44. — Országgyűlési tudósitás, 45,

— Kulturharcz Magyarországon, 46. — Zsidó propa- ganda Magyarországon, 47. — Protestáns önvallomás, 48.

— Adakozási felhivás Ai'pád-házi b. Jolánta síremléké- nek diszes megújítására, 48. — Még egyszer a magyaror- szági kulturharczról, 49. — Az 1879-ik évi X L . t. cz.

53-ik §-a, 50. — Két uj hír nem uj dolgokról, 51. — Jobb' később mint soha, 52.

E g e r . Nm. és főt. dr. Samassa József körlevele római ut.

járói, 3. — Dixit laicus clero stb. czáfolata, dr. Samassa érsek arczképének a városház nagytermében leleplezése, 28.

Esztergom, ü emja felhívása adakozásra a Serajevóban építendő kath. templom javára, 15. — Mélt. és főt. Szabó József püspök ur ötvenéves áldozársága, 28.

Győr. Nefelejts magas kézből, 2.

Horvátország. Jacobini Lajos bibornok bécsi pronuntius zágrábi látogatásáról, 36.

Kalocsa. X I I I . Leo pápa levele Haynald Lajos bibornok ő emjához a bölcsészet tanítása ügyében, 39. — Népmis- sió, 51.

Kiskun-Félegyháza. Templomszentelés, 26.

/iocs. Örvendetes ünnepélyről, 52.

JVag y várad. A székesegyház jubilaeuma, 1.

Nógrádmegye, Suum cuique, 50.

Pécs. Troli Ferencz apát kanonok ur alapítványa, 40.

Rozsnyó. Protestáns türelem, 41.

Sopron. A kötelessége teljesitéseért elitélt plébános le- vele, 48.

Szeged. Kettős ünnep, egyháznap és hittudori jubilaeum, 36. — Illeték-mentesség, 47.

Szombathely. Nm. és főt. dr. Szabó Imre püspök ur el- nöki beszéde a természettud. társulat gyűlésén, 17. — Fő- pásztori szózat az egyházmegyei róm. kath. tanító egye- sület szervezése ügyében, 51.

Zágráb. A horvát testvéreinket ért csapásról, 43. — Asz.

László király által épitett főszékesegyház a földrengés után, 50.

Znyóváralja. Újuljatok meg! Esdő hang, 6.

2) Külföld.

Angolország. Az angol protestantismus czélja, 32,33. — A protestáns missiók és szentirásforditások eredményé- ről, 35. — Hogy fogadja a protestáns Albion a franczia szerzeteseket, 52.

Bée». Katholikus állampolgárok katholikus iskolákat kö- vetelnek, 9. — Aquinói sz. Tamás bölcsészete a bécsi egyetemen, 29. — II. József császár trónraléptének év- fordulója, 44.

Belgium. O emja Nina L. bibornok-államtitkár jegyzéke a belga kiilügyministerhez, 5. — Tervek a kormánynak a Vatikán iránti qualifikálhatlan eljárása folytán, 8. — Frère-Orban folytatja a botrányt. 14 — A rémület hatása alatt, 81. — Parlament és istenitisztelet, 44.

Berlin. A zsidó-kérdés, 48. — A A zsidó-kérdés parla- menti szóvitái után ismét kulturharczi tárgyalások, 46.

Brandenburg. Az itteni dóm káptalana, 31.

Brüszel. Dumont letett tournayi püspök ügyében, 9. — X I I I . Leó pápa dicsérő levele a belga püspöki karhoz, 14. - - A belga sajtó felirata a szent atyához, 14. — Frè- re-Orban második jegyzékéről, 17. — A diplomacziai viszony megszakítása a szentszékkel, 22.

Bukarest. Mgr Paoli püspökről, 10 China- Missiói tudositások, 46.

Constanz. A németországi katholikusok X X V I I I . nagy- gyűlése, 24,25.

Eisleben» Luther születése helyén fényes katholikus ün- nepély, 24.

Felsö-Szilézia. Híres búcsújáró hely, sz. Anna-hegy, 29.

Francziaország. Az iskolás testvérek rendalapitásuk második százados évfordulóján, 2. — A marcziusi kor- mányrendeletek végrehajtása, 11. — Socialista gyűlések és programmok, 11. — Desprez bibornok toulousei érsek főpásztori levele, 14. — A társadalom elvilágiasitása, 21. — A nem autorizált szerzetesek declaratiója, 23. — A montpelieri karmeliták kiűzetése. (Jelenet a franczia kulturharczból), 35. — A szerzetes rendek üldöztetése, 37. — A pápa levelének hatása és a decretumok végre- hajtása, 38. — Cotton valencei püspök pöre és felmente- tése, 47, 48.

*

I

A dóm-ünnepély, 23.

London. Manning bibornok a keresztény nevelés elleni harczról, 4. —

Jjoyola. Sz. Ignácz ünnepéről, 13. —

Moldvaország. A főt. apostoli visitator lemondása, 34.

Münster. Az itteni katholikus akadémia ügyében, 8. — A centrum-ünnepély, 29.

Németalföld. A németalföldi sz. Gergely- (zene-') egylet első nagygyűlése, 30.

Németország. A Puttkamer törvényjavaslata felett folyt viták eredménye, 4. — Az uj kulturharczi törvény. Német mise. Megtérés, 16. — A Görres-egylet ezidei nagygyű- lése, 17. — A kölni dóm befejezése. Béke. A kulturharcz erkölcsi vandalismusa. Zsidóellenes reactio. A protestan- tismus feloszlásban, 18. — A sziléziai katholikusok nagy- gyűlése, 32.

Oroszország. Hogyan csinálnak itt katholikusokból oro- szokat, 38.

Paris. A katholikus francziákhoz, 8. — A jezsuiták ki- űzetésének története, 13. — Guibert bibornok levele papságához a fogadalmi templom ügyében, 33. — Guibert bibornok levele Constans cultusministerhez a congrega- tiók ügyében, 24. — Guibert bibornok szózata a szét- üzött szerzetesekhez, 4.

Varrna. A parmai püspök felirata X I I I . Leó pápához, 19.

Regensburg. Albertus M. halála napjának hatszázados évfordulója, 40, 41, 42.

Róma. A kath. egyházi szónokok világegyetemes hódo- lata a pápa előtt. XIII. Leó és az igazi s az ál-thomismus, 6. — Francziaországi egyházüldözés, 6. — Jacobini bi- bornok, 9. — Monaco La Valetta bibornok tiltakozása, 9. — A Propaganda veszélyben, 10. — A pápáról, 13. — Az ,Aeterni Patria' megjelenésének évfordulója, 13. — Felhívás a pápa segélyezésére, 20. — Két magyar iparos tisztelgése a szent atyánál, 20. Hergenröther bibornok németországi utazásáról, 32. — Nina bibornok lemondása az államtitkárságról, 33. — X I I I . Leó pápa beszéde a belga kath. küldöttséghez, 38. — X I I I . Leó pápa levele a kath. érdekeket védő franczia egylet elnökéhez, 42. — X I I I . Leó pápa levele az aq. sz. Tamásról nevezett ró- mai akadémia elnökeihez, 45. —

Skóthon. A katholika egyház Skócziában, 30.

Spanyolország. A compostellai sz. Jakab-napi búcsú, 11.

Svajcz A wallisi nagytanács, 10. — Az egyházi élet kö- réből, 12.

A Nicetia és a Rubino, O. S. Fr. Min., Lexicon Bonaventu- rianum philosophico-theologicum, 5.

Renninger, Die Grundlage der christl. Politik, 8.

Signoriello, Lexicon peripateticum philosophico-theologi- cum, 9.

Mastropasqua, Leone X I I I . e 1' Aquinate. 10.

Berardinelli, X I I I . Leone ed il secolo X I I I . ovvero il Papa e san Tommaso, 11.

Két drágakő a józan bölcsészet épületéhez : Signoriello, Le- xicon stb 1. 9. sz. és Cornoldi, Thesaurus philosophorum stb. czimü műveknek ismertetése, Tomcsányi Jánostól, 12.

Evola, La dottrina cattolica e 1' economia politica, 13.

Seidel P. A héber olvasás gymnasticai tanszere, 14.

Répásy J. A népiskolai hitoktatás módszertana, 16.

Sz. Adalbert ereklyéiről, dr. Schindler J . prágai egyet, tanár irata, 17.

Seidl P., Kath. népiskolai földrajz, 18

Poüan, De seminario clericorum, disq. hist, canonica, 20.

Virág-Benedek-ünnep, 22.

Kühne, Unser h. Vater P. Leo X I I I . in seinem Leben und Wirken, 22.

Sullay 1., A kulturharcz és a római pápa tévmentessége, 24.

Mily könyveket ajánl a mi állami censuránk, aea-tól, 25, 26, 27.

Haynald L. bib. Statuta pro Archid. sua a die 4-a Jun.

1867. usque finein anni 1879. édita, 28.

Bogisich M. Egyházzenészeti jegyzeteim, 30.

Schneid, Der neuere Spiritismus, 31.

Kirchenlexicon, oder Encyclopaedic der kath. Theologie und ihrer Hilfswissenschaften, 3. Aufl. in neuer Bearbei- tung, 33.

Bunyitay V., Az egyedi apátság története, 34.

Pesch, s. I., Institutiones philosophiae naturalis sec. prin- cipia S. Thom. Aq. 35.

Evangeliarion, Codex graecus purpureus, Rossanense", ed.

Ose. Gebhardt et Ad. Harnack, 36.

Leonetti, Papa Alessandro VI. 3 köt, 38, 42, 45.

Laurin, Der Coelibat der Geistlichen, 46, 47.

Fraknói F., Martinovics és társainak összeesküvése, 49.

Cultrera, Fauna biblica, ovvero spiegazione degli animali menzionati nella sacra serittura, 49.

König A., Lehrbuch für den kath. Religionsuntericht in den oberen Klassen der Gymnasien und Realschulen, 50.

Keletéri Fonyó P., Módszertani hitelemzések, stb. 51.

Hivatalos közlemények, iskolai értesitök, előfizetési felhívások, irodalmi jelentések, vegyesek, kegyeletes adakozások.

S \S

vAlegjelenik e lap heten-",) kint kétszer : szerdán «s szombaton.

Előfizetési dij : félévre helyben s posta-

küldéssel 5 frt.

Szerkesztői lakás: Buda- pest, VIIL, Stáczió-utcza

55., hova a lap szellemi részét illető minden kül-

demeny czimzeudö.

(o

rfSsZs f

nS

R E L I G I O .

KATH. E G Y H Á Z I S I R O D A L M I F 0 L Y 0 I R A T .

HARMINCZKILENCZED1K ÉVFOLYAM.

n.<59

pf . v°

^Előfizethetni minden k i r . ? postahivatalnál ; • Budapesten a szerkesztő- ;

nél, és Kocsi Sándor : nyomdai irodájában, inu- j zeum-körut 10. sz. alatt, ; hova a netaláni réclama- ; tiókis, bérmentes nyitott ;

levélben, intézendök.

I

nSS"^,

Budapesten, július 3.

II. Félév, 1880.

T A R T A L O M : Havi szemle. — Szent István canonizátiójának 8 százados évfordulója. — A socialdemokratia czéljai és eszközei. — Egyházi tudósitások : Budapest. A gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslat. Nagyvárad. A

székesegyház jubilaeuma. — Vegyesek.

Havi szemle.

Rég ismert dolog, hogy sokkal kevesebbe keriil a fennálló épületet fenntartani, mint az összedöltet újra építeni. Ezt tapasztalják az olasz katholiku- sok. A forradalom dulakodásait csaknem egyked- vüleg ölbe tett kezekkel nézték közel félszáza- dig. Nem ismerték, és a kik ismerni hitték, azok is félreismerték, — a pápaságot és kitartó hiveit, ki- véve — a liberalismust. Hittek a szép szónak és so- kan közölük lépre mentek Giobertinek, Cavournak, a liberális olasz egység zászlóvivőinek, kik a mes- terségesen szított olasz nemzeti egység mámorával inegrészegitett nép szenvedélyét szándékosan a pá- paság ellen irányozták. A felforgatásnak kedveztek a körülmények, kedvezett a vak szerencse. Egyik trón a másik után összedőlt. Végre a pápai fejede- lemségre került a sor. Ez is visszavonulni volt kény- telen a túlnyomó erőszak elöl s bezárkózni a Vati- kánba, mint minden becsületes ember szokott tenni, ha rabló-gyilkosok túlnyomó erővel t á m a d j á k meg.

Az ,olasz királyság' ágyúi, miután a pápa engedett az erőszaknak, betörték Róma kapuit. Ezeken azu- tán a liberalismus, szokott kíséretével, — melyeket sajnos, elég alkalmunk van nekünk is mindinkább megismerni, — az állami potya-gazdálkodással és társadalmi corruptióval, — bevonulását tartotta az örök városba, elhelyezve a Turinból Firenzén át ma- gával hordozott ,olasz királyságot' a pápák quiri- náli palotájában, az olasz parlamentet pedig, ezt a pandaemoniumot, mint de Maistre gróf nevezné, a Monte Citorión. Hátra volt még bevenni s elfoglal- ni — a Capitolium és a Vatikán. Amaz Róma város munieipalis képviseletének ízékhelye, emide a pápa kettős souverainitása vonult vissza. A Capitoliumba könnyű szerrel vitte be saját embereit a forradalom.

Az igazi rómaiak a pápával félre v o n u l t a k : tehát a jött-menteknek szabad lett a vásár. Csel, fenyegetés és erőszak váltakozva s együttesen rohanták meg azután nem egyszer, hanem 1870-óta számtalanszor, a Vatikánt, a jog és becsület e fellegvárát is, igérve mindent, fenyegetve mindennel, csak, hogy a pápa- ságot megnyerjék, csak, hogy a jogtiprást jognak, a becstelenséget becsületességnek hallják legalább egy- szer neveztetni a pápa ajkairól. Mind hiába! Világi fejedelemségének minden előnyeit elveszté a pápa ; de nem veszté el azon szellemi páratlan fölényét, melylyel a civilizált emberi társadalom fölött bir, melynél fogva ő az igazság és jog megdönthetlen alapja és támasza. Coluinna et firmamentum verita- tis. Inkább megindul a föld s összeroskad az ég, mint, hogy a pápa mint pápa azt mondja valamire, ho gy igaz, a mi nem igaz, és jog, a mi jogtiprás. Nec portae inferi praevalebunt.

A Vatikán, körülzárolva, a Monte Citorio, Qui- rinál és Capitoliumon felállított szellemi ágyutele- pek folytonos ostromtüzével szemben, tíz év alatt, oly hatalmas ellenállást fejtett ki, hogy az ostrom- lók puskapora már kezd kifogyni. Monte Citorión a pártok már alig birják a békés együttlét egyensú- lyát fenntartari ; a Quirinált orgyilkos kezek fenye- g e t i k ; a Capitoliumban pedig ú j r a kezdik az igazi rómaiak, a pápa hívei, helyöket elfoglalni. És ez utóbbi tényben, a jun. 20-iki munieipalis választá- sok szerencsés eredményében tűnik ki nemcsak az, hogy a pápaság ellen tud állni minden támadásnak, hanem főleg az, hogy u j j á alkotni s ú j r a szervezni is képes a társadalmat, melyet a forradalom felfor- gatott.

Rövidlátó politika volna ugyan, mely e kez- detleges győzelemnek nagyobb jelentőséget tulaj- donitana, mint a milyennel az tényleg bir. Nem is

1

ringatják magokat a túlzások ilyetén illusióiban a pápaság római hivei. „Nem fogunk diadalmi hym- nusokat intonálni, igy szólt az ,Aurora' a munici- palis választás sikerülte fölött elmélkedvén, a teg- napi választások ilyen eredménye miatt."1) Ez csak első sugára a jobbrafordulás hajnalának, mely után még zivataros napok következhetnek. Hiszen nem is önerejükből vivták ki a római katholikusok azt, hogy jelöltjeik, egy kivételével, megválasztattak, hanem a status-quo azon hiveinek támogatásával, kik az „olasz királyság**-ot s mindazt, mi vele ösz- szefügg, de iure létezőnek tekintik és csakis az iránt nyujtának kezességet a pápaság hiveinek, hogy a felforgatás művét a vallás terén tovább folytatni nem akarják. A pápaság elvét, a jog föltétlen tiszte- letét tizenhárom köziil csak hat u j tag fogja képvi- selni Róma tanácsában ; hét u j tag csakis szavával n y ú j t g a r a n t i á t ; elveiknek nem lehet hinni. Szóval : a győzelem még kezdetlegességében sem teljes, mert csakis a mérsékelt liberális elemekkel létesült com- promissumnak köszönhető, hogy az ,Unione Bomana,' a kath. érdekek előmozditása végett alakult egye- sület jelöltjei, egy kivételével, mind megválasztat- tak. — Mindezek daczára mégis lehetetlen e válasz- tás sikerében észre nem venni s figyelmen kivül

hagyni, a mi valóban benne van és kétségbe von- hatlan tény. Még a legsötétebb szemüvegen néző elfogultság sem tagadhatja, hogy a junius 20-iki választás Olaszországra nézve u j korszak kezdetét jelenti. Az olasz s első sorban a római olasz katholi-

kusok jogaik s erejök Öntudatára ébredtek. Az éb- redést rövid tanácskozás követte a teendők miként- je iránt. Most következnek a visszavivás tényei

melyek, hogy ezután már szakadatlanul és a böl- cseség p á p á j a által vezérelt logikai egymásutánban fognak következni, a rómaiak actióba lépése két- ségtelenné teszi. A liberalismus a népre appellált.

J ó l v a n ; szóljon a n é p ; szóljon, döntsön az olasz nép szavazata a félsziget sorsa felett; mondja ki az olasz nép, szavazati többséggel, ha tetszik, suffrage universelle!, vájjon a pápasággal vagy az ellen, m ú l t j á v a l öszhangban vagy azzal ellentétben akar- ja-e, hogy a félsziget, melyet hazájának vall, a ke- resztény civilizáczió i 9-ik századát kezdje. Az olasz nép józan Ítélete, miután keserű tapasztalások az elvakitottak szeméről lemetszették a hályogot, csak kedvező lehet. Csak a vak nein látja még most sem, hogy a pápaság az olasz félsziget leghatalmasabb

x) „Non intuoneremo inni di trionfo per questo risul- tato delle elezioni di ieri." Aurora, jun. 22.

tényezője, mely körül az ujjáalkotási törekvések- nek csoportosulniok kell. Es e csoportosulás már megindult. Az alkotás természetes egymásutánja szigorúan meg van tartva. Először a községi képvi- seletekben kell érvényt szerezni az olasz nép igazi meggyőződésének. Ezután következnek a tartomá- nyi képviseletek; inert csak ezeknek elfoglalása után lehet a liberalismus fellegvárát, a Vatikán ellen Monte Citorión felállított „olasz parlamentet," be- venni, hogy igy végre az olasz népnek alkalma nyiljék a liberalismus kezéből a pápaság ellen hasz- nált fegyvert, a közhatalom tényleges használatát, kicsavarni s mindenkinek megadni a magáét, ugy O o 7 &J mint azt az érdekek és jogok öszhangja kivánja.

Nehéz munka, fáradságos küzdelmek p á l y á j á r a léptek az olasz katholikusok, most már élükön a rómaiakkal ; hosszú lesz az ut is, mely czélukra ve- zet; de a siker biztos, az eredmény elmaradhatlan,

— mert ők az isteni gondviselés szándékait h a j t j á k végre. „A katholikusok (Olaszországban), igy szól egy röpirat,2) nem fogadhatják el s nem is fogják soha elfogadni a bevégzett tények u j elméletét, ha- nem igenis igyekezni fognak meggyőződés terjesz- tésével s minden lehető helyes eszközzel egyengetni a Gondviselés utait, hogy határozatai mennél előbb teljesedjenek Romának a pápához való visszatéré- sével. í t 3) És erre nézve nem is elkerülhetlenül szük- séges, hogy a mostani „olasz parlamentbe" a katho- likusok bemenjenek. Hány vár adta fel m a g á t és szűnt meg létezni a nélkül, hogy az ellenfél bevo- nult volna belé? ! (vége köv.)

Szent István canonizátiójának 8 százados évfordulója.

Weiser Frigyes atya a Jézus társaságrendi ka- locsai érseki főgyinnasium ez évi értesítőjében,

„Böngészet a történelem mezején" czim alatt, ma- gyar egyházi s igy egyszersmind hazai történel- münk két fontos kérdésére dérit u j világosságot s m a g y a r történetírásunk vívmányait mindakét kér désre adott válaszában határozottan előbbre viszi és becses adalékkal gazdagitja.

2) A. Bor.ci, I complici del regicidio e i cattolici con- servatori in Italia. Lettera al marchese G. Ugo Spinola.

Pistoja. 1879.

3) „I cattolici non possono accettare, né mai accette- ranno la nuova teorica de' fatti compiuti, ma si adoperanno con la persuasione e nel miglior modo che sia loro possibile a preparare le vie alla Providenza, affinchè i decreti diessa- si compiano al più presto col ritorno di Roma al Ponte- fice." 103. 1.

Az első kérdés, melyet a fentnevezett kitűnő taninté- zet történelem-tanára megfejt, az, ki volt Astricus*) és De- siderius közt kalocsai főpásztor. Okiratilag constatálja, hogy 1050-ben György ült a kalocsai széken és pedig érseki czimmel.

A második kérdés tárgya, melyet szintén felderit, az, melyről a fenti czim szól, az a kérdés, mikorra esik szent István canonizátiójának 8 százados évfordulója. Erről szóló értekezését a tárgy országos érdekénél fogva s a kérdéses évforduló közelségére való tekintetből egész terjedelmében átvesszük, a mint következik.

Kutassunk már egy más tárgyat, — igy kezdi a jeles történetbuvár, — a mely, ugy hiszem, minden igaz katholi- kus magyart érdekelni fog, értem azt a kérdést : mikor ca- nonizáliatott a magyarok apostola, a magyar birodalom ala- pitója, I. nagy István ; s ennél fogva mikor kellene e dicső- séges nagy nap 8 százados fordulóját megülni ? E kérdéssel tudtommal eddigelé nem igen foglalkoztak a tudósok,**) s ezért sok ember elátt aligha nem egészen ismeretlen. Sokkal ismeretesebb a történetíróknál szent István testének 1083- ban történt felvétetése és felmagasztaltatása (elevatio), a mikor, hogy Hartvik szavait idézzem,1) „László király a püspökökkel, nemesekkel és az ország előkelőbb férfiaival tanácsot tartván, három napi böjtöt rendelt, hogy az, ami a katholikusoknak közös hazznukra szolgál, az a szentek köz- benjárása, böjt és alamizsna által elérhető legyen." Igaz ugyan, hogy csak 1083-ban hirdették a Székesfehérvárra összegyűlt hivők seregei s a Magyarország széltében hosszá- ban megindult nyilvános körmenetek szent István dicsősé- gét. De e megdicsőitésnek kiinduló pontját s mintegy alap- ját az 1081. év képezi, a midőn t. i. szent István mennyei

dicsőségének fénye mintegy a római pápa ajkairól áradt szét Magyarországra s az egész világra. Mert még mielőtt a nép Székesfehérvárra özönlött, már Romalocuta est. Mint- hogy pedig szent István tetemeinek fölemelése és felmagasz- taltatása (elevatio) valamint ezen fólemeltetés éve minden kétséget kizárólag biztosan meg vagyon állapítva s nem is szolgál a történetíróknál vitatkozás tárgyául, csak azt kell bebizonyítanom, hogy

I ) ezt az 1083-ban történt felmagasztaltatást megelőzte mint oka a római szent széknek szent István tiszteletét pa- rancsoló határozata ; hogy

I I ) ez a határozat végleges és döntő határozata volt a szent széknek, vagyis formális canonizátio volt, a mely ál- tal a pápa szent István tiszteletét nem pusztán megengedte az egyházban, hanem mégis parancsolta, hogy

I I I ) ezen formális canonizátio V I I . Gergely által az 1081. május 4-én tartott V I I I . római zsinaton történt.2)

I ) Már a mi első állitásomat illeti, hogy t. i. sz. Ist- ván testének 1083-ban történt fölemeltetését a formális ca-

*) Az ismeretes vitakérdést Astricus fölött szerző ezúttal mellőzi, csakis egyszerűen mondja ki, hogy vélemé- nye szerint valószínűbb az a nézet, mely Astricust kalocsai főpásztornak tartja.

**) Stilting S. J. és Katona kivételével.

1i Vita s. Stephani ilungariae Proto-Regis auctore Hartvico de Ortenburg — Josephus Podhracky Budae 1836 pg. 88. ; Thuróczy 11. 56 ; Szalay László Magyarország története I. Pest 1861. I. 185.

') Acta Sanctorum mensis Sept. pg. 555 — 561. Tom. I, ; Katona histor. crit. II. pg. 431 — 436.

nonizátio előzte meg, azt a római egyház azon századbeli állandó szokása világosan bebizonyitja. Ugyanis

1-ször I X . Leo pápa Gellértet, touli püspököt, 55 püs- pökből álló zsinaton a szentek sorába iktatta és ünnepét április 23-ára tűzte ki. Ez a zsinat a I I . római volt, melyet I X . Leo pápasága alatt a Megváltó templomában³) 1050.

május 2 án tartottak. Sz. Gellért szentté avattatása tehát májns 2-án történt ; testét pedig szintén 1050-ben, de csak október 21-én egy vasárnap virradóján⁴) vették fel. Lam- bertini bibornok azt állítja,⁵) hogy ezen felvétetés azon év október havának 30-án történt. Szerinte I X . Leo visszatér- vén Galliából 1050-ben május 2-ikára Rómában egy uj zsi- natot hivott össze, a melynek helyeslésével boldog Gellért püspököt a szentek közé sorozta, és „a pápa bullájában ki- jelenté, hogy szent Gellért földi maradványait a sirból ki- emeli. Ezt ugyanazon évi október 30-ik napján meg is tette."

2-szor. „Midőn Radbód tournay-i püspök szent Godo- léva életének rajzát helybenhagyás vésett I I . Orbán pápá- nak és bibornokainak átuyujtotta . . . . a pápa sa bíbornoki testület egyhangúlag a szentek sorába igtatták, és tiszte- letre méltó tetemének a föld porából való kiemelését és nyil- vános tisztelet végett az oltárra való elhelyezését a fent em- lített püspökre bízták."6)

3-szor. I I I . Sándor pápa 1173. Gyertyaszentelő Bol- dogasszony napján Tamást, néhai canterbury-i érseket szent- té avatja es meghagyja, hogy emléke ünnepét decz. 29-ikén üljék még;7) vagy a mint a szenttéavatás bullája szól: „A fent emiitett érseket biboros testvéreink tanácsa mellett a böjt elején a templomban nagy számú egyháziak es világiak jelenlétében szentté avattuk s elrendeltük, hogy a szentek lajstromába Írassék."⁸)

Ez a canonizátio febr. 2-án történt, de a szent testének felemelését ugyanazon 1173. évben, s pedig csak márcz.

3-ikán rendeli el s : „A canterbury-i egyház perjelének és társainak abbéli örömét fejezi ki, hogy egykori érseköket a böjt elején a szentek sorába iktatta. — Azután meghagyja, hogy szent testét ünnepi körmenetben ünnep napon tiszte- lettel az oltárra helyezzék."⁹)

Nem említem a többit, a mit X I V . Benedek idézett munkájában bőven tárgyal.10)

Mind ez az adat az anyaszentegyháznak a canonizátio ügyében megtartott azon eljárásról s az ezen eljárásban kö- vetett elvről tanúskodik, hogy az emberi testet, mely az Is- tennek halálitélete következtében minden földi tisztelettől megfosztva a földbe tér, mindaddig nem szabad uj tisztelet- tel környezni, mig az Isten vagy szembetűnő csodák által, vagy az utolsó ítélet harsonájával ki nem nyilatkoztatja,

3) Jaffé 1. cit. pg. 372., et Em. ac Rev. Lambertini. postm. Bened.

XIV. De servor. Dei Beatif. et Beator. Cánon. T. I. 1. 1. c. 20. pag. 105. u.

3. — Act. Oonc. Harduin T. VI. P. I. col. 1015. et 1016.

Jaffé 1. c. p. 373 Pertz mon. Germ. Script. IV. 509. — Bou- quet : Recueil des historiens de Gaules et de la France XI. 474. Paris, 1738. — VVidric Abbas S. Apri, testis oculatus, auctor „acta S. Gerardi ep. Tullensis," apud Martene, Thesaurus 'novus Anecd. III. columna 1085, Lutetia Parisiorum. 1717.

4) De serv. Dei beat, et Beat. can. 1. I. c. 8. pag, 41. n. 9.

6) Bened. XIV. de Serv. Dei beat. etc. I, I. c. 8. p. 42, 43. n. 12,

7) Jafïé pg. 752.

8) Bened. XIV. de Sew. Dei Beat. 1. I. c, 9. pg, 45. n. 2.

9) Jaffé pg. 753. nro 8201.

10; id. De serv. Dei beatif. et beator. Canon. 1. I. c. 7. 8. 9.

hogy a testnek néhai gazdája, a lélek, az Isten színről szinre

látása által örökre meg van dicsőítve. , Kimutatja továbbá, hogy viszont az ily testtől, a mely-

nek halhatatlan életelvét az örökkévaló dicsőség koronázza, a tiszteletet megtagadni nem szabad ; valamint hogy ama tiszteletet és cultust a testnek mindaddig nem szabad meg- adni, míg az anyaszentegyhaz csalhatatlan Ítéletével ki nem jelentette, hogy a lelket, mely a test jövendő megdicsőité- sének oka, az Isten csakugyan megdicsőítette. Azért mondja I I I . Sándor pápa Eduárd király szentté avattatása bullájá- ban : „A szent hitvalló tetetemét, ugy kivántuk dicsőíteni és a kellő tisztetetben részesítenie földön, amínt.ezta hitvallót az U r az ő kegyelme által az égben megdicsőítette."¹¹)

Ennél fogva, mivel mar bizonyos, hogy sz. István te- temeit 1083. aug. 20-án emelték s magasztalták föl, egyút- tal bizonyos az is, hogy e fölemeltetés csak annyiban és csak akkor történhetett, a mennyiben és a midőn 1) szentsége és mennyei megdicsőülésről az Ítélet és 2) a földön való tisz- teltetésről szóló parancs VII. Gergelytől kihirdettetett.

I t t azonban erős csomóba akadunk, melynek megol- dása talán mégis sikerülni fog. (Vége köv.)

A socialdemocratia czéljai és eszközei.

A párisi commune rémuralmát 1871 márcz. 18 máj.

29-ig leszámítva az internationale léte s működése alig ad magáról életjelt a nyilvánosságban, mint a küldönczei által eszközölt s vezetett úgynevezett strikek azaz tömeges mun- kamegszüntetések által, azon czélból, hogy azokkal kény- szerítsék a munkaadókat, miszerint nagyobb bért fizessenek a munkásoknak. Léteztek ugyan már az internationale előtt is ilyen strikek, de csak elvétve s azért távolról sem voltak oly veszélyesek. Egyébiránt, ha a czél, melyet az interna- tionale velők elérni akar, csak abban állana, hogy a munká- soknak oly helyzetet biztosítson, melyben életszükségletei- ket födözhetik, s valamit meg is takarithatnak betegség esetére vagy öreg napjaikra, midőn munkaképtelenek : ak- kor az internationale szervezete s nagy elterjedése ellen,

feltéve, hogy ama czélját erkölcsileg megengedett eszközök- kel szándékozik, elérni mitsem lehetne felhozni. Avagy ki tilthatná meg jogosan a szám szerint legnagyobb néposz- tálynak, hogytisztességes czélra tisztességes eszközökkel szerveskedjék ? Továbbá magában véve valamely stri- ket tiltott eszköznek mondani nem lehet, hacsak más tény- körülmények nem járulnak hozzá, melyek az igazsággal el- lenkeznek. ugyanis kétséget nem szenved, miszerint a mun- kások testi lelki erejök s képességeik urai, s azért szabad- ságukban áll, azokat ennek vagy annak a munkaadónak szol- gálatába bocsátani ; mért nem állna tehát szabadságukban, erejöket tetszésök szerint ettől vagy attól a munkától meg- vonni? S ha még ehhez czéljok biztosb elérhetése végett összebeszélnek, minek folytán a munkabeszüntetés egyszerre egész gyárt vagy más nagy vállalatot meddővé tesz : min- dez noha csakugyan vajmi kellemetlenné s kínossá válhatik a munkaurakra nézve, de ebből még koránsem következik, hogy velők szemközt a munkások megszegnék a szorosan vett jognak kötelmeit. De még egyszer hangsúlyozzuk, ha más körülmények ide nem járulnak, melyek az igazságot

" ) Bened. XIV. T. 1.1, -1 c, IX. pg. 45.

sértik; s ezt igazán teszik a strikelő munkások valahányszor pl. nem barátságos megbeszélésre szorítkoznak, hanem csa- lárd eszközökhez, fenyegetéshez s erőszakhoz nyúlnak, vagy a kötött szerződést idő előtt önkényileg felbontják. S mivel az ilyetén jogsértések veszedelme s egyéb rendetlenségek a strikeknél rendesen előfordulnak, azért ezeket vajmi ag- gasztó segédeszköznek kell tartanunk a munkáskérdés meg- oldásánál.

Azonkivül az utolsó czél, melyet az internationale maga elé tűzött nem csak abban áll, hogy a munkásoknak módot adjon életszükségleteteik kielégítésére, hanem czél- jok azonos a szabadkőművesek s a 89-ki forradalmárokéval, a mely e 3 szóban áll : szabadság, egyenlőség, testvériség.

Erre nézve hadd beszéljenek az okmányok, melyeket Pacht - 1er S. J . „Internationale" czimü könyvében összegyűjtött.

Ezeknek világos s nyilt szavai szerint „a végczél, me- lyet az internationale elérni törekszik, nem más, mint az eddigi emberi társadalomnak teljes felforgatása, s helyette az uj socialdemocrata egyetemes köztársaságiak megalapítása."

Erre nézve a Progrès du Locle 1870 jan. 24-ik száma imigyen nyilatkozik az internationaleről : „Mi a szabadsá- got, az egyenlőséget, minden ember számára akarjuk, mit elérni fogunk a társadalmi forradalom altal ; ez alatt pedig nem értünk valami nyomorúságos a sötétség hatalmaival eszközölt 80cialis államcsínyt. A mi forradalmunk a polgári intézmények teljes lerombolását s másoknak életbe lépteté- sét jelenti. A mit mi óhajtunk, az olyan éj, mint az 1789 aug.

4-ki éj volt. A radicalisok, még a legelőrehaladottak is, csak u j mázzal akarják bekenni a socialis épületet, de jelen alap- jait fontartani ; mi ellenben tabula rasat akarunk csinálni a

mai társadalommal s azt újra szervezni, mint azt tette a fen- dalismu8sal az 1789 forradalom ; ez értelemben vagyunk forradalmárok."

S ha kérdezzük, vájjon minő minta szerint fogja szer- vezni az internationale egyetemes köztársaságát ; azt vála- szolja nekünk, saját szervezetének mintájára, melynél töké- letesebbet képzelni sem lehet. Lássuk tehát az internationale alkotmányát, amint ezt a Dresdában 1870 aug. 2-kán Bebel elnöklete alatt tartott congressus határozott programmban előadta, mely imigyen hangzik :

I. A socialdemocrata munkáspárt a szabad népállam megalapítását tűzte ki czélul.

I I . A socialdemocrata munkáspártnak minden egyes tagja kötelezi magát, hogy teljes erőből a következő elveket ér- vényre emelni törekszik u. m.

1) A mai political és socialis állapotok a legfőbb fok- ban igazságtatanok s türhetlenek, azért minden erőmegfe- szitéssel ellenök küzdeni kell.

2) A munkásztályok felszabadítása végetti harcz nem azonos a néposztályok kiváltságaira s előjogaira czélzó har- czal, ez inkább küzdelem egyenlő jogok s egyenlő köteles- ségekért, nem különben minden osztály-uralom megszünte- téseért.

3) A munkásnak függő viszonya a tőkepénzestől, gaz- dászati tekintetben, mai szolgaságának alapja ; azért a jelen termelési módszer (bérrendszer) beszüntetése által oda törek- szik a socialdemocrata párt, hogy a munkásegyletek által minden munkásnak az egész munkajövedelmet biztosítsa.

5 4) A politikai szabadság nélkülözhetlen előfeltét a munkásosztály gazdaság felszabadításához ; ez okon a so - cialis kérdés elválaszthatlan a politikaitól, ettől van feltéte- lezve annak megoldása, mely csak democraticus államban lehetséges.

5) Tekintve, hogy a munkásosztály politikai és oeco- nomiai felszabadítása akkor remélhető egyedül, ha a küz- delem egységes s egyetemleges, azért egységes szervezete van a socialdemocrata munkáspártnak, mely minden egyes tagjának lehetővé teszi, hogy befolyását az egész párt ja- vára érvényesítse.

6) Tekintve, hogy a munkának felszabadítása sem helyi sem nemzeti, hanem socíalis feladat, mely minden or- szágot, hol rendezett társadalom van, magába felölel, a socialdemocrata munkáspárt, amennyiben az egyleti törvé- nyek megengedik, a nemzetközi munkásegyesület egyik ágá- nak tekinti magát, melynek minden törekvéseihez csatla- kozik. (Folytatjuk.) Dr. Surányi J.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, julius 2. A gymnasiumi és reáliskolai ok- tatásról szóló törvényjavaslat. — Első levelünkben (1. Reli- gio I. félévi 51. sz.) feltüntettük azon kétféle mértéket, me- lyet a törvényjavaslat önmagában foglal és azt mondtuk, hogy az „egész törvényjavaslat nem más, mint a protestáns iskolákban létező állapotoknak, csekély kivétellel, törvényes megerősítése és mégis ?" Meg vagyunk győződve, hogy ez ál • litásunkat kétségbe fogják vonni és azért, hogy minden ké- telynek elejét vegyük, hogy bebizonyítsuk, miszerint sem nem rágalmazunk, sem alaptalanul nem állítunk, amint hogy a kettő közül egyik sem természetünk, íme igazoljuk állításunkat a törvényjavaslattal.

A 62-ik §. a hazában létező hitfelekezeteknek megen- gedvén gymnasiumokat, reáliskolákat állítani, a 65-ik §.

2-ik kikezdésében következőleg intézkedik „a köteles tan- tárgyakat, s azokból az illető intézet egész tanfolyama alatt tanítandó ismeretek terjedelmét és mértékét (a hitoktatáson kívül) az országos közoktatási tanács meghallgatásával, idő- ről időre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapitja meg; de, a miniszter által felállított ezen mérték, egyfelől az illető intézetre nézve csak a minimumot határozza meg, más felől, nem haladhatja meg az állam rendelkesése alatti, ugyanazon fokú intézetekbea alkalmazottat. Ezen korláto- kon belül, az illető tanintézet hatósága állapitja meg a tan- rendszert, a tanterveket és tankönyveket." E § szerint tehát

a protestánsok, mint eddig, ugy ezentúl is függetlenül az ál- lami tantervtől, rendezhetik be iskoláikat, mig a katholiku- sokra nézve áll az az intézkedés, hogy ők kötelesek az állami tantervhez alkalmazkodni, vagyis, ez a § szentesíti az eddigi állapotot a protestáns iskolában. A 66-ik § intézkedése következő: „a hitfelekezetek . . . . maguk határozzák meg az általok fenntartott nyilvános középiskolák tannyelvét.^u Ugyan, kérjük, kiknek a részére akarta a törvényjavaslat e concessiót tenni ? Határozottan állithatják, hogy nem a ka- tholikusok részére, hiszen a katholikus iskolákban mindenütt kedves zengésű magyar nyelv hangzik, még a szláv vidéke- ken i s ; e concessió tehát ismét a protestánsokat illeti, kiknek középtanodáikban, ha talán nem is a tót, de a német nyelv a

szászoknál bizonyára dívik, ezért található fel a törvényja- vaslatban e §.

Állitásunk igazolasára nem fogunk mindent előhozni, de a mondottakon kívül egyetmást még kötelességünknek tartunk felemlíteni. így p. o. a protestáns iskolákban dívott szokás volt, hogy eddig is, minden miniszteri engedelem nél- kül, maga a vallásfelekezeti iskolai hatóság megengedhette, _' O O O O ^' hogy a tanuló, alsóbb osztályból felsőbb osztályba léphe- tett, elégtelen tanjegyeit kijavíthatta. A törvényjavaslat 70-ik § mind e felhatalmazást most is kész volt megandni a protestánsoknak, vagyis szentesíteni készült az eddigi szo- kást. Ugyancsak a protestánsok és nem a katholikusok vol- tak azok, kik eddig tanárjaikat önmagok képezték, vizsgál- ták, tanári oklevelet adtak részökre úgyannyira, hogy az országban bizonyára alig létezik, protestáns tanár, ki tanári oklevelét az állami vizsgáló bizottság utján nyerte volna.

A törvényjavaslat 72. §-a ezt az állapotot szintén szen- tesíteni készült, világos jeléül annak, hogy a ki e törvény- javaslatot készítette, az előtt igen ismeretes volt a protes- táns iskolák állapota és ő nem annyira törvényt akart ké- szíteni a protestáns iskolák részére, mint inkább a már ott létező szokásokat akarta törvényes alakba önteni, a meny- nyiben a törvényjavaslat készítésénél mindig a létező álla- pot lebegett szeme előtt. Van még e törvényjavaslatnak egy pontja, mely szintén állításunkat igazolja, ez pedig 76. §., mely következőleg szól : „valamely vallás-felekezet . . . ál- tal fenntartott oly középiskolát, melynek fennállását orszá- gos műveltségi, vagy fontos helyi érdekek kiválóan igény- lik és melyet az illetők nem bírnak saját erejükből a törvé- nyes kellékeknek megfelelvén fenntartani, a közoktatási ál- lamkormány segélyezheti." Vájjon nekünk katholikusoknak szól-e §? Vájjon a mi érdekünk előmozdításának szempont- jából vétetett fel a törvényjavaslatba? Ki hinné ezt el ! Ben- nünket még a közös előnyökből is kizárni törekedett e tör- vényjavaslat : ugyan hogy várhatnánk tehát tőle még kivált- ságot? Nem, e kedvezmény ismét nem bennünket, hanem a protestánsokat illeti, azért volt e § is felvéve, hogy azon szá- mos, a törvény követelményeinek egyáltalában meg nem fe- lelő protestáns gymnasiumok, ha nem mind is, de azoknak legalább jó része, fenntartathassék a közösadozásból, az ál- lainkormány segélyével. Ezeknek fennállási szükségességét, ,országos műveltségi', vagy ,fontos helyi érdekekkel' azután majd könnyű lett volna igazolni, hiszen e kifejezések oly ruganyosok, kivált ha protestáns érdekről van szó.

Ezekben igazoltuk, hogy többet ne említsünk, ál- lításunkat, hogy a jelen törvényjavaslat a protestáns isko- lák jelen helyzetének sanctionalása lett volna, azt is hozzá tettük azonban, hogy ,csekély kivétellel'. Csakugyan azon előnyök mellett, melyekkel a protestáns tanodák e törvény- javaslat mellett is bírtak volna, elenyészően csekély az a

megszorítás, ha annak lehet nevezni, mit a törvényjavaslat mégis bátorkodott felemlíteni. Csakis e körülménynek va- gyunk hajlandók betudni, hogy e törvényjavaslattal szem- ben a ,P. E. és I. L.' nem foglalt el ellenzéki álláspontot, hanem elfogádásra ajánlotta, habár később ugy látszik, mi- dőn az országban a? oppoaitió megindult, ő is mást kezdett gondolni. Tehát mondjuk, ,csekély kivétellel' a protestáns iskolák jelenlegi állapota sanctionáltatott volna. Vagy minő

azt akarta, hogy ezentúl a vallásfelekezetek osztályösszevo- nást, mit eddig megengedtek, csak a miniszter beegyezésé- vel adhassanak; de ebbeli eddigi joguk saját iskolai hatósá- guk alatt ezentúl is érvényben maradt. Hiszen az indokolás tőlük függött és a minisztérium az indokolás előtt bizo- nyára meghajolt volna. Vagy minő baj fenyegette a pro- testáns iskolákat az által, hogy az állam az ő érettségi vizs- gálataikon, vagy tanárivizsgálati vizsgáikon képviselve lett volna? Az ilyen intézkedések azt hisszük, hogy nem forgat- ták volna ki az V. fejezet természetét, mint olyanét, mely főleg protestáns szempontból készült. Annál kevésbé, mint- hogy ama vizsgálatokra az állam bizonyára nem küldött volna ki valami a protestánsok előtt ingrata personát, ha- nem ismét csak olyat, kik protestáns létére a protestáns is- kolák hirnevét nem compromittálta volna a kormány előtt.

Tehát ez a megszoritás is csak látszólagos és nem álterálta volna a protestánsoknak nyújtott előnyöket, illetőleg pedig azt, hogy elmondhassuk, miszerint az V. fejezet a protestán-

sok érdekében készült. $ Nagyvárad jun. 27. A székesegyház jubileuma. — Be-

cses helyről a következő tudósítást kaptuk : Junius 27-iké- vel nagy nap virradt Nagyváradra. A székes-egyház, noha az istentisztelet csak 6 órakor kezdődött, már 8 órakor zsúfolásig tömve volt. A katonaság a templom előtti té- ren volt felállitva. A nagy tömeg körülhullámozta a szé- kes egyház téréit. Az izgatottság — látni a bibornokot — legmagasabb fokra hágott mindenkiben. Pontban 9 óra- kor robogott ki a püspöki palotából két diszfogat, melyek egyikében a bibornok és oldalkanonokja, másikában Zalka János győri püspök szintén oldalkanonokjával érkezett meg a székes-egyház kapujához ; Deskovich őrnagy kivont kard- dal lovagolt az első fogat mellett. — Nagyszerű volt látni a teljes bíbornoki diszben (cappa maior) a batárból leszálló magasztos alakot. Mellét egészen elboritá a sok érdemrend- jel ; az ember szeuie csakugyan káprázott. Minden szem ő reá nézett s a hivők ezrei önkénytelenül omoltak térdeikre előtte. Menete valóságos diadalmenet volt, mely alatt a nö- vendékpapság énnekkar a az „Ecce Sacerdosw-t énekle. — Az oltárhoz érve nemsokára felhangzott a „Te Deum," me- lyet a főpap egész átszellemülve énekelt. Tekintete, mely a magasba emelkedett, végig látszott pillantani egy hosszú századon, melynek kezdetén az ő előde énekelte a „Te Deum"-ot. — Segédkeztek az isteni tiszteleten: Németh Jó- zsef csanádi, dr. Nogáü J . n.-váradi segédpüspökök, báró Bémer Pál székesegyházi főesperes, Zeley János kanonok, Schiffner Ede prépost, Püspöky Alajos ez. kanonok stb. — Az ünnepi szentbeszédet Sujánszlcy Antal, Haynald bibor- noknak egykori káplántársa, tartotta. Előadásával bebizo- nyította, hogy méltán tartja őt az ország legjelesebb egy- házi szónokai egyikének. — A zene és ének a sz. ténykedés alatt — mondanunk sem kell — igen jól sikerült. Bogisich Mihály azonban elragadta altöbbiek elől a pálmát gyönyörű offertoriumával. Annyi érzéssel, annyi művészettel énekelt, hogy az egész közönséget magával ragadta. De elismeréssel kell adóznunk a műkedvelőknek is, mert a legfokozottabb várakozásnak is megfeleltek. — Mise végén báró Bémer felolvasta ő Szentsége, X I I I Leó pápa teljes bucsut enge-

12 óra után meglátogatta a bibornok először is a papnövel- dét, annak termeit és az igazgatóságot. A növendékek épen ebédeltek, mikor az ebédlőbe lépett. Latin nyelven arra buzditotta őket, hogy a testi eledelek elköltése alkalmával gondoljanak mindig arra, mennyire szüksége van a léleknek is táplálékra. Különben az igazgató urnák elismerését nyil- vánította a szép újításokért és különösen megdicsérte a tisz- taságot.

Az egyházi szertartások végeztével a bibornok a püs- pöki palotában levő lakosztályába vnoult, hol fogadta a kü- lönféle tisztelgő küldöttségeket, Biharmegye nevében, Nagy- várad város nevében, a nagyváradi kir. törvényszék nevében, s a honvédség részéről. „Délután a „biharhmegyei nőegylet"

küldöttségét fogadta a bibornok. A küldöttséget Báró Ger- liczy Felixné az egylet elnöknője vezette. O eminentiája ho- szasabban társalgott a küldöttség tagjaival, azon kérésöknek azonban, hogy az egyleti árvaházat meg tekintse, az idő rövidsége miatt eleget nem tehetett.

A püspöki palota dísztermében délutáni 2 órakor 150 teritékü díszebéd rendeztetett. A diszebéden részt vettek a bibornok érseken kivül, Zalka János győri megyés, Németh J . temesvári, Nogáll János pergamói felszentelt püspökök»

Si mon tihanyi apát, Racsek János nagyprépost, a helybeli káptalan Összes tagjai, a g. kath. káptalan részéről Korhány János nagyprépost, továbbá Szely Lajos győri, Majorosi János kalocsai, Sujánszky Antal esztergomi kanonok, és az egyházmegye összes bent levő papsága. A polgáriak részé- ről dr. Dőry József főispán, Beöthy alispán, Gyalokay törv.

elnök, Sal polgármester, és a helyi lapok szerkesztői. A ka- tonaság részéről Müller altábornagy, Kovács ezredes, Arlow ezredes, Norokutti alezredes ós a törzstisztikar teljes szám- ban. Ebéd alatt a Heinrich ezred zenekara a méllékteremben válogatott műsorozat mellet játszott.

Ft. Lipooniczky István püspök ur ő exelja a betegség- től megtörten ülve, de csengő érczes hangon a következő monumentális pobárköszöntést mondá :

Kétszáz évvel a honfoglalás után, s igy nyolezszáz év- vel ezelőtt, a legdaliásabb katona, a legvitézebb magyar hő- sök egyike, a kunok meghóditója, Horváth-Dalmátország szerzője, és világszerte hirül ment személyes vitézsége, vala- mint ker. jámborsága és fejedelmi bölcsesége miatt az első keresztes hadjáratnak Európa fejedelmei által megválasz- tott vezére: sz. László volt a magyarok királya.

Ha ábrándos szivvel mereng minden honfi képzelete azon édes kedves múlton, ama drága régi időkön, melyek keretökbe a honfoglalás korszakát ölelik föl, s igy ka külö- nösen mi váradiak is fokozódott lelkesedéssel emlékezünk meg ma sz. László királyunkról, egyházmegyénk dicső véd- szentéről, kinek az általa itt Váradon épitett, de lerombolt egyházban porló földi maradványai fölött a hálás emlék örök szövetnéke lobog, kell, hogy a legélénkebb hála érzel- meivel forduljon tekintetünk ama fényes korszak felé is, melyben történelmünk egy másik koronás csillaga ragyog, és ez Mária Terézia százada, melyből mostani székesegyhá- zunk maradt reánk örökségkép, amely székesegyházunk épí- tésének befejezését e dicső királynő nagyszivü rendelkezésé-

nek köszönhetjük, és amely székesegyház ünnepélyes fölszen- teltetésének ma üljük 100. évfordulóját.

Midőn az idők és eszmék lánezolatánál és a mai ünne- pélynél fogva századunk a mult századdal érintkezik, a két század közt az a különbség ötlik föl, hogy mig a 18. szá- zadban a nemzet lovagiassága és vitézsége akkor időszerü- leg azt kiáltá: Moriamur pro rege nostro : a 19. század, Szé- chényink, Eötvösünk és más állambölcsészeink utján, fen- tartva az elébbi mondat szükségességét, arra hí fel, hogy ha már élünk, a hazának éljünk.

A hősies halál és az önfeláldozó honpolgári élet emez anthithesisénél önkénytelenül is lelkünk elé villan ama kér- dés : hogy mint van az, hogy mig az alkotó és romboló erők egymást felőrlő tusái az élet porondjáról letüntették Spar- that, Athént, Macedónt, a régi Kómát, a Leonidások, Peri- elesek, Nagy Sándorok és Grachusok hazáját, testvértelen, idegen fajunk lakhelyét, melyet vitéz szelleme és a gondvi- selés rendelkezése folytán Európa szivében foglalt, nyelvét és különleges sajátságait annyi balszerencse közt megtart- hatta? Megtarthatta; mert a magyar nemzetnek hivatása, vagyis inkább küldetése van, melynek tudatával bir ; — megtarthatta, — mert elfogadván a nyugati népek vallását és culturáját, a civilisált európai népcsaládnak tagjává lőn ;

— megtarthatta ; mert itt fekszik földrészünk ethnographiai súlypontja, melyet ha valamely nagyobb faj lielyéhől kimoz' ditana, a többiek hátrányára forgatná fel Európa sulyegye- nét, — és végre megtarthatta : mert mint egy nemes fran- czia monda : amaz éltető melegre, mely a magyarok szivében honol, szüksége van az összes emberiségnek.

Éljünk tehát a század intelmeihez képest a hazának, a vallásosság a becsületesség, a munka, az ipar és szorgalom utján, emeljük magasra állami és nemzeti missiónkba vetett

«me hitünket; — emeljük messze tul a napi kérdések és al- kalmi párttusák porködén, a minthogy 100 évvel ezelőtt n város gőzkörén felül emelkedtek székesegyházzunk tornyai, midőn reájok a kereszténység diadaljelvényét a keresztet tűzték ; — ragaszkodjunk Mária Therézia apostoli utódjá- hoz, mint ahogy ragaszkodtak elődeink dicsőült ősanyjához, oly törhetlen szeretettel és hűséggel, mint amily törhetlen maradt eme pohár, melyet Mária Therézia királyné egész- ségére emelt és a torony csúcsáról a mélységbe ledobott az akkori ácsmester és a melyet most én is kegyeletes megille- tődéssel emelek mindenekelőtt Mária Teréziának, a széke- segyház befejezőjének utódjára, dicsőségesen országló Föl- séges Urunkra, Ferencz József apostoli királyunkra, fölsé- ges Királyasszonyunkra és fenséges Rudolf koronaherczegre, ki e nemzet szivéhez ismét közelebb fűződött, midőn arául szeretett egykori nádorunk unokáját jegyzé el.

De fiúi kegyelettel emelem e százados poharat a Piu- sok utódjára, Leo pápa szentséges atyánkra, aki mint száz év előtti VI. Pius szintén az egyháznak lelki ajándékával, búcsúval boldogitá ez ünnepélyes alkalommal híveimet, aki ismételve nemcsak szóval kifejezte nemzetünk iránti kegyes rokonszenvét, hanem adott alkalommal ezt tettel is bebizo- nyította ; példa reá, hogy csak néhányat említsek : Szeged veszedelme. Vájjon nem-e ő volt első minden külföldi feje- delmek közt, aki sietett, maga is csak segélyből élvén, pénz- flégélyt küldeni; — vagy emlitetlenül hagyjam azon gyön-

géd figyelmet, hogy midőn a nemzetnek legnépszerűbb fő- papját a tudományok óriását, titánját bibornokká nevezé egy magyar papot, ezen egyházmegyének fiát bízta meg a bibornoki jelvények Rómábóli áthozatalával azon meggyő- ződésben, és ezt egész bizonyossággal állithatom, hogy ezen intézkedését kedvesen veendik a magyarok. Vagy végre el- hallgassam ama kegyet, — melyben e perezben részesültem Rómából vett s majd felolvasandó sürgöny által, melyre különösen ft. káptalanom és Krisztusban kedves fiaim, sze- retett papjaim figyelmét felhívom.

A Leo pápa által küldött sürgöny igy hangzik:

Sanctissiinus Dominus noster in hodierna centenaria solemnitate cum exultante Dioecesi Magno Varandinensi Ipse coëxultans, Ordinario totique clero ac populo dioece- seos, simulque Cardinali Metropolitae et Episcopis ibi coa- dunatis e toto cordis affectu Apostolicam suam benedictio- nem largitur, divinam clementiam exorans, ut spiritus S.

Ladislai Patroni in omnium dioecesanorum animo excitetur et augeatnr.

O szentségére tehát legyen e pohár szintén emelve, aki iránti legmélyebb tiszteletem, fiúi leggyöngédebb szeretetem, apostoli sz. széke iránti hitem, hűségem és örökös hálám csak utolsó leheletemmel foo- meo-szünni. ö r:

Uraim ! Az egyházi és polgári hatalom személyesitőit, Leo pápa ő szentségét és Ferencz József ő cs. és ap. kir.

Fölségét és az egész fönséges uralkodóházat az Isten sokáig Ö O O © Engedjék meg uraim, hogy iménti felszólalásomat

mintegy folytatva a régi idők emlékénél régi dicsőséget em- legessünk. — Szt. Lászlónak Salamonnali harczában midőn László Salamont a pozsonyi várban ostromolta, Dezső kalo- csai püspök volt a kibékítő és közvetítő, miszerint a nem- zet napjait és erejét a béke művének szentelhesse ; napjaink- ban láreseink hódolatot parancsoló egyik kimagasló alakja, Dezsőnek utóda Kalocsa biboroa nagy érseke az, kinek neve nemcsak a nemzet érdemkönyvének lapjain tündöklik, hanem kinek lángesze az orszg határain tul messze kiviláglik, és kinek, mint a természet avatott búvárának nyomdokaiban a nemzeti közelismerés koszorújának virágai fakadnak; ő az, ki a fönségesért, szépért, nagyszerűért, eszményiért lán- goló lelkének nemes sugalmait és Dezső az őspap előd pél- dáját követve a nemzetet szóval, áldozattal, tettel naponkint arra buzdítja, hogy napjait és erejét a korszerű haladás bé- kés müvének szentelje ; és midőn én abban a megbecsülhet- len szerencsében részesülök, hogy ezen ünnepélyes napon üdvére eme százados poharat emelhetem, azon buzgó óha- jomat fejezem ki, hogy ő Főmagasságát, ki száz év múlva

azon székesegyházban végezte hiveim lelki örömére az ün- nepélyes istenitiszteletet, mely székesegyházat ma száz éve kétszeres előde Kolonitz, elébb Erdély püspöke, utóbb kalo- csai érsek ünnepélyesen felszentelt, hogy őt, ki nemcsak a kalocsai érseki szék örök dicsősége, hanem egyházi provin- cziánk büszkesége, mint ahogy minden társadalmi korkér- désnek áldozatkész nemes előharezosa, az Isten számos éve- ken boldogan, friss egészségben éltesse. — Éljen!

Ezután felemelkedett Ilaynald bibornok-érsek és csak halvány kivonatban adható beszédével több ízben tapsokra ragadta a vendégkoszorut. Engedjék meg nekem — ugy-

mond — hogy mint a ki félszázados múlttal birok és legil- letékesebb lehetek e tekintetben, felidézzem az ősök szelle- mét, azon jeles és dicső emlékű főpapokét, kik a nagyváradi püspöki széken ültek, kik méltó utódot nyertek a fenkölt szellemű főpapban, ki az ősök által épiteni megkezdett szé- kesegyházat oly fejedelmi pazar fénynyel állította vissza, hogyazok méltó megelégedéssel tekinthetnek vissza utódjok- ra. — Felemlíti azon eseményt midőn a nagyszombati hires papnöveldébe belépve, meglátott ott egy külső testi ékes- ségekkel és szellemi adományokkal megáldott férfiút s mi- dőn, kérdezte, hogy ki ezen ifjú, azon feleletet kapta, Lipo- niczky István. Ez idő óta minden alkalommal, hol a köz és egyházi ügyekről volt szó, találkozott ezen férfiúval, ugy az ország, mint az egyház kormányzatánál. Ezen ifjút nemes- lelküsége, gyöngéd figyelme kiterjed a legaprólékosabb do- logra is. így a mai napon is mindazokat magam körül látom egybegyűjtve általa, kikkel az élet viharaiban annyi kelle- metes napokat töltöttem el. Némelyek megőszültek, mások megkopaszodtak. Itt látom az én egykori öregebb káplán társamat is (Sujánszky prépost kanonokra mutat) kivel az Isten szolgálatában osztozkodtunk : hol ő misézet és én pré- dikáltam, hol megfordítva ; ma is én miséztem és ő prédi- kált. Ezen férfiúnak egészségére, kinek hervadhatlan érde- meiről a haza történelmének lapjai tesznek bizonyságot eme- lem én e poharat, ki habár testileg megtört is, szellemileg még mindig, ifjú maradt. A mindenható őt hosszú ideig éltesse !

Zay János kanonok ékes szavakban az ünnepi szónok- latot tartó Sujánszky Antalra ürített poharat, dr. Hoványi Lajos kir tanácsos pedig soron kivül a jelenlevő vendég püspökökre.

Délután 5 órakor a katonai pontosságú püspök meg- jelent a díszteremben, hol a növendékpapság már el volt

helyezve. Lassanként begyült a hallgatóközönség, s nemso- kára éljenzések között megérkezett a bibornok is. — A pro- gram szerint az „Üdvözlő dal" volt az első, melynek szöve- gét Bedák Mátyás I. éves theologus irta, és a verssorok be- tűjéből „Éljen Haynald Lajos" jön ki. Ez, valamint a többi énekdarabok is, mint: „Élj őseink hazája," „Szózat", de kü- lönösen a solo dongókarral nagyszerűen sikerültek. Minden- esetre a sikerben nagy része van Pozorszky Ágoston karnagy urnák, ki igazán szerencsés énektanár; de sokat tett az a kö- rülmény, hogy jóhangu erőteljes növendékekből áll a nö- velde énekkara. — Megjegyezzük, hogy a bibornok Takács Mihály növendékpapot a solo éneklőjét nagyon megdicsérte és a darad isméti előadását kérte. Takács igen szép tenor- bariton hanggal rendelkezik. — A szavalatok szintén jól si- kerültek. Különösen alkalmi volt Arany János „Sz.-Lász- ló"-ja, amennyiben Sz. László napja volt épen. — Egy pont, Sztaril István értekezése „korunk szellemi és erkölcsi sülye- désének okai és gyógyszereiről" hihagyatott a programmból, de nem „elövigyázatból", mint az „Egyetértés" irta, hanem igen is a bibornok iránti gyengéd figyelemből, hogy az ün- nepély ne nyúljék hosszura, amúgy is jól kijutott neki már e napra. — Az ünnepélyt bezárta Dunay Alajos tanulmányi felügyelő jelentése az ezen évi Fraknói-íéle pályázat ered-

ményéről. Mint jelentéséből tudjuk, beérkezett 5 pályamunka a következő czimmel :

„Békésvármegye egyháztörténelme 1711-ig." — „A magy. nemzet felvétele a ker. egyház kebelébe." — „A sz.

írás a kosmogonia és geogoniával szemben." — „A b.-csa- bai róm. kath. hitközség története." — „Báthory Erzsébet"

eredeti szomorújáték 4 felvonásban." — E dolgozatok közül a két első 10 — 10 darab aranyat nyert. A harmadik dicsé- retre érdemesittetett. A két utolsó nem felelt meg a feltéte- leknek. — A első pályadijat nyert mű irója Karácsonyi Já- nos II. éves theologus, a 2-iké : Rózemberszky Gyula I I I . éves, a 3-iké: Urbaschek Sándor III. éves. A két utolsó dol- gozat jeligés levélkéje elégettetett. Az egyik jutalmazott : Rózemberszky Gyula mindjárt átvette a jutalmat és a kö- zönség nagy éljenzésben részesité, de különösen élteté Frak- nói akad. titkár urat, ki oly nagylelkűen buzdítja a fiatal- ságot irodalmi munkásságra,

ö .. ö

Ünnepély után a bibornok meglátogatta az orsolyák zárdáját és a gráczi apáczák intézetét, este pedig a papnö- veldéi transparentet nézte meg Németh püspök és Fraknói ur kíséretében. . . . s.

VEGYESEK.

— A kölni clóm kiépítése tudvalevőleg ez évben be lesz fejezve. Lesz-e ez alkalomból ünnepély vagy nem, ez iránt a német császár még nem nyilatkozott. Már f. évi május-hó 28-án elrendelte azonban, hogy emlékérmek veressenek, me- lyeknek egyik oldalán jobbra-balra IV. Frigyes Vilmos király és Vilmos császár, fent és lent pedig a birodalom és Köln város czimere láthatók. A másik oldalon van a dóin nyugati látképe a két toronynyal és Soli Deo gloria felirattal.

Az érem körszélén szintén körirat olvasható az alapításról, az épités folytatásáról és befejezéséről. — Nagyon elkeserí- tette a katholikusokat, hogy se a pápa se Melchers érsek az emlékéremre felvéve nincsen. Micsoda egyházmegyében vernek emlékérmet, kérdi a ,Köln. Vzeit.', mely a megye fő- pásztorának „letevését" örökíti meg?!

— Lord Byron unokája, lady Blunt e napokban vissza- tért a kath. egyház kebelébe. A londoni ,The Catholic Ti- mes' megjegyzése szerint mindenesetre feltűnő, hogy az an- gol irodalmi élet két legkiválóbb jelesének — Walter Scott és lord Byronnak unokái ,Róma rekrutái' sorába lépnek.

Annyi bizonyos, folytatja az emiitett lap, hogy maga Wal- ter Scott épen ugy mint lord Byron vonzalommal viseltet- tek a katholika egyház és pápaság iránt. Midőn 1832-ban Walter Scott Romában volt. közvetlenül halála előtt barátja ms Cheney szándékozott őt a pápának bemutatni. Ekkor történt, hogy Cheney említvén barátjának, mily érdeklődés- sel viseltetik iránta X V I . Gergely pápa, Walter Scott ki- jelenté, hogy ő a szent atyát, mint Európa legrégibb fejedel- mét kiválóan tiszteli és ha egészsége megengedi, bizonyosan hódolatát is fogja tenni a pápa előtt. Nemsokára azonban meghalt.

Előfizetési felhívás.

Tisztelettel kérjük azon mélyen tisztelt olvasóinkat, kik az előfi- zetés iránt még nem intézkedtek, hogy ezt, a II. félév kezdetével beálló expeditiói rendezkedés gyors és pontos elintézhetésére való tekintetből, mielőbb megtenni szíveskedjenek. Semmi nehézségtől vissza nem rettenő azon törekvésünk, hogy a ,Religio' magasztos rendeltetése pályáján foly- ton tökélyesbülve előre haladjon, — épen ugy mint az idő, — nem fogy, hanem növekszik.

Előfizethetni

félévre 5 frttal, egész évre 10 frttal. minden kir. postahivatalnál, a kül- deményt vagy a szerkesztőre czimezve Budapest, Stáczió-utcsa 55., vagy Kocsi vándor nyomdai irodájára, Budapest, Muzeum-körut 10. sz.

Legjobb postautalványokat használni. Kérjük a nevet, lakhelyet és utolsó postát világosan tudtunkra adni.

Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.

Nyomatott Budapesten, 1880. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.