Először is ki kell jelentenünk, hogy a szónoki, művészi, irói ihlet alatt nem érthetjük egyszersmind a sz. irók inspiratióját. Ez nem lehet discussio tár-gya. A sz. irás annyi világos helyei, a sz. atyáknak római Kelementől le Nagy sz. Gergelyig tett egybe-vágó nyilatkozatai a sz. irók inspiratiójának ugy való tényét, mint természetét, minden vitán felül álló tiszta bizonyosságba helyezik. Mind a mellett vol-tak emberek, kik asz. irók inspiratióját csupán köl-tői ihlet gyanánt tekintették.1) Nem tartozik ide a következetlenség bővebb illustrálása, hogy midőn az ihletet, — inspiratiót a szép világában elismerik, ugyanakkor az igaz világában t a g a d j á k . Elég az hozzá, hogy költői, művészi ihletről ilyen emberek is beszélnek. Mi több joggal elmélkedhetünk arról.
Attól sem kell tartanunk, hogy tán nem egészen correct nézeteinkkel vitába bonyolodunk, — lévén a művészi inspiratio a szabad discussio tere.
A költői, művészi inspiratio hatalmáról majd minden ember szeret beszélni. De hogy mi az tulaj-képen, avval nem sokat törődnek. És bizonyára nem is valami kézzelfogható mindennapi jelenség az.
Proudhon communista bölcsész egyenesen bevallja, hogy ö nem t u d j a mi az ihlet. „Az ihlet, én nem tu-dom mi az, a mi jön az eszmével és a mi megkapja a lelket."2) Egy hirneves magyar tudós egészen azo-nosítja az indulat hevével. „Az indulat heve, hát
*) A rationalisták — mint tudjuk — a természetfö-lötti világosság lehetőségét és valódiságát tagadják és az ó szövetségi jövendőléseket is vagy merőben emberi előrelá-tásnak, vagy pedig tisztán költői ihletnek s a zsidó nép kebe-lében élő nemzeti remények eszményitésének tartják, llé-pászky. Alt. Dogm. II. rész. 77.
2) L ' inspiration, le je ne sais quoi, ce qui va a l'idée, et qui frappe Tame, sout des mots écrits en caractères noirs sur des nuages bleus. Proudhon. Du principe de l'art.
egyéb-e az, mint az az ihlet, mely nélkül általában nincs költő, nincs költemény,a mondja legújabb ko-szorúzott művében.3) Stöckl Albert is körülbelül ily értelemben szól : „Es ist (Glut des Gefühles) wie ein innerer unwiederstehlicher Trieb, welcher den Künstler zur K u n s t s c h ö p f u n g unabweisbar sol-licitirt, wie eine Art höherer Inspiration, in welcher das Feuer des künstlerischen Schaffens von dem in-neren des Künstlers ganz Besitz genommen h a t . "4) De az érzelem és indulathév közös vonása az emberi kebelnek, noha az egyik sokkal hevesebb és erősebb enlotiókra képes, mint a másik. Ha már most az ihlet nem egyéb volna mint az érzelem, indulat heve : költő, szónok, művész minden bokorban terem-ne; mert tagadni nem lehet, hogy igen erős és he-ves emotiókra képes emberekkel minden bokorban találkozunk.
És ez a semmiképen nem tagadható tény sem-miképen nem igazolja az indulathév és ihlet ugyan-azonosságát. Az ihlet a választottak tulajdona, ég szeszélyét sokszor érezniök kell; tán hogy el ne bíz-zák magokat, és hogy tulajdonokul se tekintsék.
Hányszor nem történt meg, hogy a művész egész lelkesedéssél, nagy tervekkel ü l t vászna elé, vagy a szónok, a költő Íróasztala elé. De ime semmire sem mehet. J a v í t , töröl, igazít, küzködik órákon át, de nem sikerül kifejeznie azt a mit akar. Másnap levert kedélylyel, szomorúan, tán mintegy szórako-zásból ül le, és ime egyszerre hangulatba jön, dol-gozik sebesen, nem kell törölni, javítni ; minden vo-nás jó, az eszme testet, alakot nyer, a mű készen van. line az inspiratio ereje !
Azért én egy perczig sem kételkedem az indu-lat hevét és ihletet két külön elem g y a n á n t
tekin-3) Shakespeare Pályája. V I I I . fejezet.
4) Stöckl, Grundrisz der Aesthetik. 9. 1
teni. Két külön elem, de melyeknek együtt kell len-niök, együtt kell működni a műremek alkotásánál.
„Hogy az ember, mint apostol beszélhessen, ama sz.
indulathoz kell folyamodni, melyeket én természet-felettieknek nevezek," mondja Ravignan atya.5) Igen, a sz. indulatok és vallásos érzelmek azok, melyeket az inspiratio leginkább felkeresni szeret. Azért nem csak az egyházi szónoknak, hanem minden valódi művésznek vallásos érzelmektől á t h a t o t t n a k kell lenni. „Jede ächte Kunst, wie jede ächte Religion schöpft aus dem Unendlichen : alle wahren Künstler sind deszhalb auch tief religiöse Naturen," mondja egy aesthetikus.8)
Az ihlet és indulathév ezen distinctioja után lássuk már most, hogy mi az ihlet.
Minden tudományos kutatás az okok lánczola-tán keresztül egy ponthoz j u t , hol a természeti erők-nek a jelenségek kimagyarázása végett combinált rendszere egy primitiv erőben végződik. Ez az ál-landó ok, vagy ős eredeti természeti erő. A termé-szetben a világ kezdete óta egy rakás állandó ok van. Ilyen állandó ok, vagy ős természeti erő a sok között az iuspiratio, valamint az ész is.7) Vagy le-het az inspiratiot a jelenségek l a j t o r j á j á n másuvá helyezni mint legfelül? Bizonyára nem. Ámde ebből következik
először, hogy az, mint ős természeti erő egyene-sen, közvetlenül a legfelsőbb hatónak köszöni causa efficiens létét. Ez a legfelsőbb ható, az egyedüli erö>
az örök szellem, a kiválóan teremtő szellem, a Spi-ritus Dei. „A természet jelenségeinek összesége az állandó okok valamely korábbi elrendezésének szük-ségképi vagy más szókkal feltétlen következménye volt:"1 mondja Mill Stuart. De ki eszközölte az ál-landó okok e korábbi elrendezését ? Egy legfelsőbb ható ok. Spiritus Dei ferebatur super aquas, Dixit-que Deus, fiat, lux. — Az inspiratio tehát Isten mü-ve és ajándéka. Ö adja a kinek akarja. A mi pedig
másodszor következik, az, hogy a felett ép ugy nem lehet hatalma az embernek, mint más állandó ok, teszem a föld forgása felett. Az emberi akarat
5) Pour parler en apôtre, il faut recourir à ces saintes passions, que j' appellerai surnaturelles : c'est l'amour de Dieu, le besoin du salutdes âmes, le zèle robuste et tout puissant de la charité pour les pauvres pécheurs ; en un mot, c'est Dieu, Dieu seul cherché et obtenu par un travail pacieut, par une prière vive et souffrante. Maximes du Ra-vignan sur la Prédication.
6) Lasaulx idézve Stöckl által Aesthetik. 8. §.
7) Az észről, lángészről, talentumról, értelemről külön fejezetben, — a képzetemnél szólandunk.*)
*) Megjegyzendő, hogy szerző egy szónoklattani aesthetikai tanul-mányon dolgozik, melyre előre figyelmeztetjük t. olvasóinkat. Szeri;,.
ép ugy képtelen azt elővarázsolni, mint a lángészt, Kérhet, rimánkodhat a művész, az inspiratio nein jön előbb mint a maga idejében. Ma pár perczen, vagy egy órán át érezte hatását a szónok, a költő.
Már holnap vagy holnap után meglehet hiába v á r j a . Küzd, izzad, desperál, de mind nem használ sem-mit. Végre midőn nem is gondolja ú j r a eljön, rövi-debb vagy hosszabb időre, és ú j r a elszáll, és újra eljön. Spiritus Dei flat ubi vult. Voltak magas mű-veltségű emberek, kik az inspiratio isteni a j á n d é k á t csak rövid időre kapták. Voltak ismeretlen, a nagy tömegből ki nem magasló lelkek, kik azt egy napon élvezzék és soha többé. — A költői, művészi ihlet-nek az emberi akarattól és külső körülményektől való teljes függetlenségét érezték már a pogány költők, és felülről kérték azt : „Énekelj oh istennő"
vagy „ti kegyes istenek adjatok ihletet," szokásos invocatio volt náluk. Abban hibázhattak, hogy a Musáknak, Minervának, Apollónak stb, tulajdonítot-ták, de abban nem hibáztak, hogy azt egy fensőbb, természetfölötti hatalom erejének és kifolyásának tekintették.
Mint vágy és akarat, ép ugy sikertelenek in-spiratiot elővarázsolni a mesterséges eszközök, mint fűszerek, kávé, tokaji stb, melyekhez némely művé-szek, mint a fama mondja, folyamodtak. Az izgató-szereknek kétségen kiviil van hatásuk a képzelemre.
Csakhogy a képzelem eme csinált heve ihlet lesz-e?
Ha igen, akkor ugyancsak könnyű dolog ihletre szert tenni. Valóban azok a művészek, kik izga-tószereket ily czélból használtak, csak magokat csalták.
De midőn vágy és akarat, mesterséges eszkö-zök, köznapi indulatok és szenvedélyek semmit sem tehetnek, vannak indulatok, érzések, melyek az in-spiratio isteni ajándékára nézve kedvezőknek mond-hatók, — indulatok és érzések, melyeket az inspiratio felkeresni, melyeken megpihenni ezeret. Ez a mély vallásos érzés, ez a lángoló zelus, ez az ember egész lényét felolvasztó isteni szeretet. Ezek azon sz. in-dulatok, melyekről — már fentebb emiitettük — Ravignan atya szól. Ezek sem képesek u g y a n do-minálni az inspiratiot. Mert Spiritus Dei flat ubi vult. De az mégis bizonyosnak mondható, hogy egy nemes és magasztos érzelmekkel teljes sziv kedvel-tebb, látogatottabb hajléka lesz az inspiratio isteni vendégének.
Mindebből pedig nem következik az, hogy a szónok, a költő, összedugott kézzel v á r j á k az ihlet ó r á j á t . Tudomány, munka, türelem, fáradság
okvet-43 len kellékek. Ezek hiányában nincs inspiratio, vagy ha van, nyomtalanul száll tova. Mit a szónok, a művész, a költő elmulasztott vagy elhanyagolt, azt az inspiratiónak helyrehozni nem hivatása. 0 fényt, meleget ad ; de a szükséges ismeretet, jártasságot, vagy a kitartást és türelmet nein adja. Pedig ezek nélkülözhetlen kellékek. „Legyen tehát — mint Ravignan mondja — a compositio martyrság, kell, hogy ilyennek találjuk, a nélkül semmi vagy szinte semmi nincs az apostolság világában. Mennyi aggo-dalom és f á r a d s á g ? ! A szellem akárhányszor csu-pa merev és tehetetlen, nem talál semmit. De ez jó. Mert alázatossá és istenessé tesz; akkor folya-modunk Istenhez, a sz. Szűzhöz és hangulathoz j ö v ü n k .-9) Egy kassa-egyházmegyei áldozár.
Papnevelde! egyházirodalmi Iskoláink felvirágoztatása erdekében.
A papnevelő intézetekben meghonosult irodalmi kö-rök és egyletek az egyházirodalom terén tagadhatlanul nem csekély érdemeket szereztek a múltban, de most már nem egy körülmény kivánatossá teszi ama kérdésnek szellőzte-tését, vájjon az e. i. iskolák jelenlegi működési módjától is joggal várhatunk-e hasonló jó eredményeket ? Saját, nem-különben számos tekintélyes egyéniség tapasztalata, kény-szerit bennünket a fölvetett kérdésre a következőkben vá-laszolni.
Ismeretes, miszerint egyik legtekintélyesebb folyóira-tunk a Religio' 1878-iki januari számaiban az egyh. irod.
iskolák akkori, — s bátran hozzá tehetjük — jelenlegi irá-nyait is határozottan elitélte, nyomós.érvekkel mutatván ki az általuk évenkint eszközlendő fordításoknak nemcsak czélta-lan de sokszor káros voltát is. — Nein sokkal a ,Religio'ezen felszólalása után a , Tájékozó' hasonlóan pálczát tört ugya-nazon e. i. iskolák lábra kapott iránya fölött, s különösen az évenkinti fordításokat illetőleg a ,Religio'-\al azonos meggyőződésnek adott kifejezést. Leplezetlenül és határo-zottan kimondotta, hogy a sok munkát és még több időt igénybe vevő fordítások, a tanulásra legalkalmasabb élet-szakban fölemésztik a növendékpapok idejét, azon időt, melyben utóbb gazdagon jutalmazó gyümölcsöknek rakhat-nák le magvát. — De különösen megszívlelendők, s újra és újra olvasandók utóbb emiitett folyóiratnak, eme — arany-igazságot tartalmazó — sorai. „A mostani rendszer szerint, midőn az e. i. iskolák évről évre valamely nagyobb munkát kitűznek fordításra, hasznavehetők levén az ügyes fordítók, mig a papneveldében maradnak, ezek majd minden szabad idejöket fordítással töltik, s midőn a theol. tanfolyamot el-végzik, talán ügyes stylisták, de határozott szakirány s bő-vebb tanulmány nélkül. A hosszú gyakorlat irodalmi térre tereli őket. írnak hírlapi leveleket, külföldi lapokból com-pilálnak időnkint czikkeket, kapkodnak majd ide, majd oda ; s igy megy ez évekig, midőn valamely körülmény fi-gyelmezteti őket, hogy java idejöket elfecserelték
határo-8) Maximes du Ravignan sur la Prédication.
zott irány nélkül, aliud agendo. — Nem egy kiváló tehet-ség, mely kellő tanulmány mellett egyh. irodalmunkra diszt hozhatott volna, enyészett el ekként nyomtalanul, a tudo-mányra minden haszon nélkül." — S valóban a tapasztalás igazolja, mennyire jogosultak a fónebbi nevezetes szavak ; hisz, mint bizonyára már sokaknak volt alkalma tapasztal-ni, a már magában véve is számos nehézséggel járó fordí-tásoknál, a velők egybekapcsolt százféle kisebb-nagyobb te-endők, az iskolák legtehetségesebb tagjainak nemcsak sza-bad — de gyakran nem szasza-bad idejét is egesz éven át any-nyira igénybe veszik, hogy előirt kötelmeiknek is csak ügygyei bajjal tudnak eleget tenni, s igy a tnlajdonképeni m a -gán önképzésről, tanulmányozásról vajmi keveseknél, s ezek-nél is vajmi ritkán lehet szó. — Ez tehát, mint minden-ki befogja látni,\ nem lehet az e. i. iskolák helyes iránya, mert ezen iskolák korántsem azért lőnnek életbe léptetve, hogy tagjaikat a sok tekintetben valóban csakis gépszerünek nevezhető fordításokkal egészen élfoglalják, s igy azokat tanulmányaik s önképzésük tulajdonképeni czéljától messze eltereljék. Ezen e. i. iskoláknak föladata eredetileg egészen más volt ! Ennek igazolására egyik országszerte jó hírnév-nek örvendő e. i. iskola alapszabályaiból csak az első para-graphusok egyikét kell idéznünk, melyet az összes e. i. isko-lák alapsszabályaiban föl fogunk találni, már csak azért is, mert ezen iskolák, a pesti iskola kivételével, körülbelül ugyanazon időben keletkezvén, alapszabályaikat is jobbára egymástól kölcsönözték. Említett iskola pedig ama para-graphusban czálul tűzi ki magának :„. . . az összesített ifjú erők egész zömével s a magyar vér egész hevével, vallásos buzgalmával az iskolai tanulmányok által igénybe nem tett időt oda fordítani, hogy tagjai magán tanulmányok s tehet-ségükhöz mért dolgozatok létesitése által irodalmi önkép-zést nyerjenek, szónoklati gyakorlatok által magukat leendő tisztökre előkészítsék, s mindezek után : a külföldi irodalom jelesebb termékeinek magyarítása által hazánk egyházi
iro-dalmát gazdagítsák." Ez tehát e. i. iskoláink valódi czél-ja. A legközelebbi évek gyakorlata azonban világosan bi-zonyítja, hogy az iskolák ezen eredetileg kitűzött czéljuk-tól napjainkban bizony már jó messze eltértek*). A mellék-czél, mely az alapszabályokban csak utolsó helyen említetik, t. i. a külföldi irodalom jelesebb termékeinek magyarítása, lassanként főfeladattá változott. Az e. i. iskolák ugyanis majdnem megszakitás nélkül, évenkint egy-egy, hol kisebb, hol nagyobb munka kiadását eszközölték, sőt — talán az anyagi siker reményétől kecsegtetve — egyes tagok is, vagy ketten-hárman szövetkezve, szintén fordított műveket kezd-tek kiadni, amint erre nem egy példát tudnék legközelebb mult időkből is felhozni. — Hogy ezen szakadatlan kül-munkásság tartama alatt, az egyletek fóczéljára, a tulaj-donképeni irodalmi önképzésre és szónoklatokra nem a leg-több gond fordittatik, ugy hisszük, nem szorul hosszú bizo-nyitgatásra. Ezzel korántsem akarjuk a külföldi kitűnő munkák magyarítását föltétlenül helyteleníteni, hanem csa-kis az évenkint, ejjész rendszeresen eszközölt fordítások
kia-' O
dását; s hogy joggal, bizonyítja a felhozott tekintélyek
il-*) A budapesti közp. papnevelde m. e. i. iskolája épen a jelen év-ben kezdett visszatérni az ,öugyakorlás' eredeti rendeltetéséhez. Kemélni lehet, hogy a többi iskolák követni fogják a jó pildat.
letékes s nagyon is okadatolt véleménynyilvánítása ; bizo nyitja azon tapasztalat is, melyet e téren alkalmunk volt szerezni, s melyet bizonyára még számos másoké fog mege-rősíteni. Mindezek szerint pedig tagadhatlan, hogy a méltán elvárhatónál sokkal is kisebb azok száma, kik manap az e. i.
iskolákból alapos tanulmánynyal, vagy szakképzettséggel lépnek ki hivatásuk körébe, ami fölött legkevésbé sem cso-dálkozhatunk, miután mint jeleztük, a szakadatlan fordí-tások, épen a legtehetségesebb erőket veszik folytonosan
igénybe, épen a legtehetségesebb erők ízlését terelik helytelen irányba, ezek pedig befolyásolják a többieket, s igy min-dannyinál csak afféle lanyha érdekeltség mutatkozik a foly-tonos tanulmány- s mély gondolkozással járó önálló irodal-mi önképzés iránt, sőt itt- ott, irodal-minden komolyabb s erőmeg-feszitést igénylő foglalkozás iránt a legszomorúbb közönyös-ség látszik mindinkább lábra kapni. — Ez csakugyan szo-morú jelenség, s azért annak előidézőjét, a megromlott íz-lést, minden áron meg kell javítani. Az önálló tanulmá-nyozáson alapuló irodalmi önképzésnek s a szónoklatoknak az e. i. iskolákban ismét el kell foglalni azt a kiváló he-lyet, melyet azokban eredetileg is elfoglaltak, s e kettő mel-lett a fordítások csakis másodrendű méltánylásban része-sülhetnek. Egyedül így lehetséges, hogy az e. i. tagjai meg-szerezzék azon képzettséget és gyakorlattságot, mely leendő tisztük méltó betöltésére okvetlenül szükséges.
(Vége kör.)
A socialdemocratia czéljai és eszközei.
(Vége.)
De vájjon mi módon akarja az internationale végczél-ját : ti mai társadalomból, minden intézményeivél együtt, fe-hér lapot (carte hanche) csinálva érvényesíteni s minő esz-közök állnak a szövetség rendelkezésére? Erre nézve is ha-tározottan felelnek annak zászlóvivői. S pedig először sokat remélnek a felvilágosítástól, melyet a munkásg y üléseken ter-jesztenek, s nem lehet tagadni, hogy vajmi ügyesen tudnak
bánni a munkásokkal, Az internatiqnale szóvivői, mint már említettük, beszédeikben sohasem rukkolnak elő végczél-jokkal, melyre törekednek, hanem mindenekelőtt olyan dol-gokról értekeznek, melyek a munkások füleit csiklandoz-zák; ilyenek a munkásosztály nyomasztó helyzete, a tőke uralma sat., azután egyes kifakadásokat tesznek a clerus ellen, mely a birtokos osztályokkal t a r t ; a kormányok el-len, mely oda kölcsönzi fegyveres hatalmát, hogy a mun-kások a járom alul fel ne szabadulhassanak ; a törvények ellen, melyek leginkább a munkaadóknak kedveznek. Igy megy ez fokról fokra, mindjobban fellebbentik a függönyt, amennyire az adott visszonyok között czélszerü, míg a kedvező pillanatban egészen lehull. S hány munkás jutott már az internationale czéljainak fokonkénti megismerése által oly örvény szélére, melytől visszaborzadva örökre tá-vozott volna, ha azt mindjárt kezdetben láthatta volna.
Nagy reményt helyez továbbá czéljainak valósításá-ban az internationale saját elterjedése és szervezetébe. Erre nézve a Brüsselben megjelenő „Internationale" 1870 marcz.
27-én imigyen nyilatkozik: „Jelen időben az internatio-nale szerepe főleg a szervezkedésben áll ; először egyesíti a munkásokat társulatok s helyek szerint, azután pedig
szö-vetségbe hoz országot országgal, nemzetet nemzettel, míg mindezen hely s nemzet szerint különböző társulati cso-portokat egy nagy nemzetközi szövetségben egyesíti. A legkorlátoltabb szempontból tekintve azt éri el vele, hogy munkaszünetelés idejében a munkások egymást segélyez-hetik. Átalános szempontból tekintve pedig működési eszkö-zei már is óriásiak ; eddigelé is több millió munkás Európa s Amerikából védpaizsa alá gyűlt ; 3 ha majd véglegesen szervezve leszünk, ha a világ egyik végétől a másikig köl-csönösen kezet nyujtunk, csak fel kell kelnünk, hogy joga-inkat visszahódítsuk, s a zsarnokság tarka-barka épülete önkényt összerogy . . . Mi nem vagyunk elvből socialisták, hanem csak egyszerű forradalmárok : a tömegre hivatkozunk s meg vagyunk győződve, hogy ez jövendő hivatásának kulcsát kezében tartja ; s hogy egyedül ez fogja adni a jel-szót (mot d'ordre) a jövendő társadalom megalakításához.
Elvünk a munkások jogainak visszahóditása, eszközeink a munkások szervezete, czélunk a socialis forradalom."
Ha majdan az internationale minden ország munkásai közt elterjedve s a munkások többsége eszméinek és czéljai-nak megnyerve lesz, akkor a socialisták hiedelme szerint a mai társadalom gyökeres átváltozása, mivel abban a munká-sok túlnyomó többségben vannak, — önkényt, békés uton fog bekövetkezni. Ha pedig a kormányok s birtokos osztá-lyok ebbe nem akarnának beleegyezni, akkor egy kis erő-szak alkalmazása nem fog ártani, hiszen az internationale szerint a munkások csupán saját jogaikat érvényesitik.
Ezt a párisi commune tüz- s vérbetükkel irta századunk évkönyveibe. S ha erőszakos terveik kiviteléhez pénz szük-séges, ez sem fog hiányozni. Az internationale egyes tagjai csak krajczáronkint járulnak a közös költségekhez, de mivel azok száma milliókra rug, roppant összeg foly be évenkint a főtanács pénztárába. Mennyi pénzzel rendelkezik ez, mu-tatja azon egy tény, hogy a párisi communárdok rövid idő alatt Londonból 2,400,000 frankot kaptak czéljaikra.
Az internationale tehát oly pénzösszeggel rendelkezik, hogy a társadalmat fenekestől aláaknázó czéljai nem jám-bor óhajok többé. Tények bizonyítják, hogy az internatio-nale semmiféle eszköztől nem riad vissza, mely terveinek kivitelére alkalmasnak látszik. Erre nézve a Baltimoreban megjelenő kath. népújság 1871 nov. 11-ről í r j a : A chicagói
„Times" oct. 23-ki számában egy közleményt tartalmaz, melyben az állíttatik, hogy Chicago városa az internationale gyujtogatóitól hamvasztatott el. A gyújtogató banda szerve-zése e városban két, Parisból megszökött communard által történt. A bandába csak a legbizalmasabb s a legvakmerőbb embereket vették fel. Azt mondják, az egylet czélja egészen ártatlan, mivel pusztán csak a szegényt a gazdaggal egyen-lővé akarja tenni. Evégett mindenütt a nagy tömegek közt
„Times" oct. 23-ki számában egy közleményt tartalmaz, melyben az állíttatik, hogy Chicago városa az internationale gyujtogatóitól hamvasztatott el. A gyújtogató banda szerve-zése e városban két, Parisból megszökött communard által történt. A bandába csak a legbizalmasabb s a legvakmerőbb embereket vették fel. Azt mondják, az egylet czélja egészen ártatlan, mivel pusztán csak a szegényt a gazdaggal egyen-lővé akarja tenni. Evégett mindenütt a nagy tömegek közt