Zsigmond király papjai

A kanonokok harmadik sérelme szerint „volt (kiemelés tőlem – C. T. N.) tizen-két pap, akiket a királyi úr káplánjainak neveztek, akiknek Zsigmond király rendelkezéséből kötelessége volt, hogy minden hórán, mint a karbeliek, jelen

453 Uo. 130.

454 „in ... domo rectoratus altaris Sancte Anne in ecclesia Strigoniensi fundati” – Eszter-gomi arch. 121. – Az oltár szerepel még a Krisztus-kollégium 1530. körüli megújítá-sáról szóló káptalani határozatban is (X. sz. – 242/12–243/7.).

455 Lásd az erről szóló tanulmánykötetet (Prokopp M.–Vukov K.–Wierdl Zs.: A feltárás-tól az újjászületésig).

456 Prokopp M.: III. Béla király esztergomi palotakápolnája 194–195., Vukov K.: Az esz-tergomi várkápolna 54–55.

457 Vukov K.: Az esztergomi várkápolna 37.

458 Prokopp M.: III. Béla király esztergomi palotakápolnája 188.

459 Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik 189.

legyenek, ellátásukra pedig Esztergom királyi város adójából évente 400 újfo-rint szolgált. Továbbá kötelességük volt hetente egy külön misét énekelni a ki-rály és az övéi lelki üdvéért; és úgy rendelte a kiki-rály az érsek beleegyezésével, hogy a papok örökké folytassák azt. Ám ez teljesen megszűnt, mivel Zsigmond király halála után nem fizették nekik a pénzt.”⁴⁶⁰ Az intézményt⁴⁶¹ valóban Zsig-mond király hozta létre a fentebbi célból, az erről szóló privilégiumot pedig 1397. május 21-én bocsátotta ki a kancellária.⁴⁶²

A kegyes adomány szerint az uralkodó megfontolva Kanizsai János érsek hűséges szolgálatait, amelyeket minap tett neki azzal, hogy a nikápolyi csa-tavesztés után a Dunán vele együtt a tengereken keresztül hajózva a Magyar Királyságba kísérte,⁴⁶³ Esztergom királyi város Márton-napi cenzusát – évi 400 aranyforintot – adományozta az érseknek és általa az érsekségnek.⁴⁶⁴ Egyúttal kikötötte, hogy az érsek és utódai a mondott összegből tizenkét papot kötele-sek fizetni és ellátni, akiknek a székesegyházban zajló liturgikus események fényét kell emelniük, mégpedig úgy, hogy a mondott papoknak minden káno-ni órán jelen kell lenkáno-niük és Zsigmond életében érte és utódaiért, halála után pedig lelki üdvéért minden kedden a Szűz Mária-oltárnál kell misét mondani-uk.⁴⁶⁵ Ha e kötelezettségüket az érsekek elhanyagolnák vagy nem teljesítenék,

460 „Item fuerunt sacerdotes XII denominati capellani domini regis, qui tenebantur interesse omnibus horis, sicuti prebendarii, instituti per dominum Sigismundum regem, quibus providebatur de censibus regalibus civitatis Strigoniensis, videlicet annuatim florenorum quadringenti nove monete. Item tenebantur singulis ebdo-madis unam missam specialem cantare pro salute ipsius domini regis et suorum. Et instituerat ipse dominus rex dictos sacerdotes in perpetuum duraturos de consensu domini archiepiscopi. Et istud officium est omnino suppressum, quia post mortem dicti condam domini Sigismundi regis non fuit eis solutum.” – 206/4–12.

461 Jankovich Miklós összekeverte a királyi kápolnák szervezetével (Jankovich M.:

Buda-környék plébániái 76–80.).

462 ZsO I. 4779. sz. (hiányos eredetije: DF 248573., 1406. évi átírása: DF 248574., a kiadások felsorolásával), vö. Mészáros I.: A középkori Collegium Christi 349.

463 Az adománylevél e részének szövege megegyezik az 1397. III. 4-i, a Kanizsaiaknak szóló oklevél szövegével (vö. Kristó Gy.: Középkori históriák 234–235.).

464 „quod in presenti statuimus eorum respectu, que in futurum facere intendimus, quadringentos florenos auri, qui per cives et hospites nostros civitatis nostre Stri-goniensis pro ipsorum censu seu collecta regali, ad fiscum seu camaram nostram regiam circa festum Beati Martini confessoris persolvi et convenire consueverunt et debent, predicto domino Iohanni archiepiscopo, et per ipsum mense archiepisco-pali dicte ecclesie Strigoniensis ... commisimus, deputavimus, dedimus” – Fejér X/2.

456. (DF 248573-4.).

465 „quod predictus dominus Iohannes archiepiscopus et sui successores archiepiscopi de dictis quadringentis florenis auri duodecim sacerdotes pro ampliori cultus divi-ni in dicta ecclesia Strigodivi-niensi peractione, in mensa sua episcopali tenere, nutrire et confovere teneatur et teneantur. Qui quidem duodecim presbiteri omnibus horis canonicis in dicta ecclesia Strigoniensi interesse et vita nobis comite pro felicibus

akkor a mondott összeg a székeskáptalant illeti, és ezért nekik kell a fentiekről gondoskodniuk.⁴⁶⁶

Az oklevél kibocsátása és a vizitáció felvétele között alig néhány nap telt el:

itt és most ecsetelhetnénk a gyors végrehajtást és ügyintézést, hiszen a vizitá-tor 1397. június elején nemcsak a szervezet létrehozását, hanem már a megszű-nését is írásba foglalta. A szövegből ezenfelül az is egyértelmű, hogy a tizenkét pap tevékenysége azért szűnt meg, mert az uralkodó halála után – legkorábban másnap, 1437. december 10-én, de mivel a Márton-napi cenzusról van szó, in-kább 1438. november 11-e után – nem fizették a nekik járó összeget. A szöveg azonban homályban hagyta azt, hogy ki nem fizetett: az érsek vagy a város?

Az első, húsz évvel későbbi nyom arra utal, hogy a város feledkezett el az adó átadásáról: Zsigmond király 1417. augusztus 29-i, Konstanzban kelt ok-levele szerint az uralkodó Kanizsai János esztergomi érsek panasza nyomán megtudta, hogy a korábban a királyi kincstárnak járó, de általa az érseknek és utódainak – egyházi szolgálatokra – adományozott 400 forintos collectát a város évek óta nem küldi el, ezért megparancsolta nekik az összeg megfizetését.⁴⁶⁷ A levélben leírtak némileg meglepőek, mivel Zsigmond király külföldi távollé-te idejére kinevezett vikáriusok egyike éppen az érsek volt, és feladataik közé tartozott a királyi jövedelmek, így a királyi városokból származóké behajtása is.⁴⁶⁸ Későbbi adataink szintén a nemfizetés mellett szólnak: az Eitzinger Ulrik által 1453. körül összeállított királyi jövedelemjegyzék szerint Esztergom kirá-lyi városa évi 400 forintot fizet(ett) a kincstárnak, és ugyanennyit kellett fizet-niük 1490-ben is, ezután azonban csökkenhetett az adójuk, mert 1494-ben 350,

successibus et sospilate nostris, et tandem nobis de hoc seculo transmigratis pro anime nostre refrigerio et salute, feria tertia singulis ebdomadis unam missam in altari Beate Marie Virginis in dicta ecclesia Strigoniensi constructo, immediate post primam decantare et celebrare teneantur.” – Uo.

466 „In casu vero, quo archiepiscopus pro tempore constitutus circa premissa tepidus esset et remissus, ac dictos duodecim presbiteros modo premisso in mensa sua ar-chiepiscopali fovere, nutrire et tenere recusaret aut non curaret, extunc huiusmodi nostra donatio predictorum quadringentorum florenorum auri de dictis civibus et populis Strigoniensibus modo premisso provenire debendorum ad capitulum ecc-lesie Strigoniensis prelibate devolvatur, derivetur, et exnunc, prout extunc eosdem quadringentos florenos auri ipsi capitulo ecclesie Strigoniensis damus et deputa-mus effective administrandos, sic videlicet, ut dictum capitulum dictos duodecim presbiteros preter, ut ultra duodecim prebendarios, qui in dicta ecclesia Strigoni-ensi pro cultibus divinis et horis canonicis ibidem decantandis et peragendis ab antiquo sunt deputati et habentur, modo premisso conservare et tenere, et dictam missam ordine iam declarato per eosdem celebrari facere debeat, sit adstrictum et obligetur.” – Uo.

467 ZsO VI. 852. sz.

468 ZsO IV. 1534. sz., vö. C. Tóth N.: A király helyettesítése 289., 311.

1495-ben 300, míg 1522-ben 200 forintot fizettek.⁴⁶⁹ A két utóbbi időpont között, 1502-ben, illetve 1504-ben II. Ulászló király Esztergom városát összesen hatezer aranyforintért elzálogosította Bakóc Tamás érseknek és rokonságának,⁴⁷⁰ így természetesen a királynak járó jövedelmet is ők hajtották be. Hiányos adataink alapján tehát annyit állíthatunk, hogy az esztergomi polgárok már az 1410-es években sem adták át – esetleg a király hallgatólagos beleegyezése mellett – az érseknek a négyszáz forintot. E helyzet talán a király parancsa nyomán időle-gesen megoldódott, de Zsigmond király halála után végleg elveszett az összeg az érsekek, illetve a tizenkét pap számára. Ebben a későbbi évtizedekben sem történt változás, annak ellenére, hogy két évtizedig Bakóc érseknél volt zálog-ban a város jövedelme, hiszen azt nem főpapként, hanem hitelezőként tartotta kezén és a jelek szerint talán 1518-ban, a bácsi országgyűlés⁴⁷¹ vagy legkésőbb az érsek halálával a város nyomban vissza is került királyhoz.