A kanonokok szabad végrendelkezési joga

A konkrét végrendeleti hagyomány ismertetése után új cím alatt,⁴⁹⁹ a kanono-kok úgy folytatták, hogy „mindig és emberemlékezet óta az esztergomi egy-házban az a szokás, hogy a kanonokok és az egyház szolgálói minden saját és javadalmuk után járó ingó és ingatlan vagyonukról szabadon és teljes joggal rendelkeznek, végrendelkeznek és hagyományoznak, miként mindenki láthat-ja, életükben és halálukban, és ehhez sem a főpap, sem bárki más felsőbbség engedélye nem kell.”⁵⁰⁰ Sőt, mi több, „rendelkeznek a pápától engedéllyel arra, hogy ha kanonokok közül valaki végrendelet nélkül hal meg, akkor a káptalan végrehajtókat állít és azok rendelkeznek a javak felől, és a főpap ebbe semmi-lyen módon sem avatkozhat bele”.⁵⁰¹ A bejegyzésnek nem annyira a tartalma, mint inkább helye az, ami meglepő. Adódik a kérdés, miért nem a 49. válasz-ban, a káptalani statútumok ismertetése során osztották meg ezt az informá-ciót a vizitáló püspökkel?

Az egyháziak végrendelkezési joga, noha nyilván régóta éltek e szabadság-gal,⁵⁰² korántsem volt magától értetődő: amíg a főpapok a királlyal,⁵⁰³ addig

497 Uo. 83.

498 „Super hoc dominus visitator commisit et mandavit, ut usque XXV dies futuros huiusmodi legata exequantur.” – 217/8–9.

499 „Quod capitulum ecclesie Strigoniensis et ministri eius possunt de omnibus suis testavi” – 217/11–12.

500 „Item subiunxerunt iidem domini de capitulo consona voce, quod semper et ab eo tempore, cuius non est memoria hominum, fuit observatum in ipsa ecclesia Stri-goniensi, quod ipsi domini de capitulo et ministri ecclesie habuerunt et habent de universis bonis suis mobilibus et immobilibus, tam intuitu persone, quam etiam beneficiorum suorum habitis et aquisitis liberam et plenam et absolutam potest-atem disponendi, legandi, testandi, prout unicuique eorum visum fuerit, in vita pariter et in morte, nulla super hoc prelati vel alicuius superioris licentia petita vel obtenta.” – 217/14–21.

501 „Item habent indultum a papa, quod si quis ex dominis canonicis intestatus decedat, capitulum dat executores et illi disponunt de rebus suis, nec potest prelatus aliquo modo de talibus rebus se intromittere.” – 217/22–24.

502 Az első erre vonatkozó adatunk az 1279. évi budai zsinatról van erre (Jaczkó S.:

Váradi zsinat 161.).

503 Kollányi F.: A főpapok végrendelkezési joga 56–99.

a székes- és társaskáptalanok tagsága, továbbá a plébánosok és egyéb javada-lomviselők jellemzően a megyéspüspökkel, illetve a prépostjukkal⁵⁰⁴ szemben kényszerültek megvédeni azt. A tárgyunknál maradva, az okleveles források-ban leginkább arra vannak adataink, hogy a főpapok a kanonokok panaszai nyomán megerősítik azok szabad végrendelkezési jogát.⁵⁰⁵

A vizitáció elvi lejegyzésének időpontja (1397) idején több magyarországi káptalanban is felmerült a szabad végrendelkezési jog gyakorlásának kérdése.

Az 1390. évi Szent Adalbert ünnepén (ápr. 23.) tartott esztergomi egyházme-gyei zsinaton a pozsonyi társaskáptalan testülete nevében három kanonok tett panaszt prépostjuk, Zámbó Lőrinc ellen. Elmondásuk szerint a prépost – töb-bek között – korábbi társaik végrendeleteinek végrehajtását akadályozza, a ká-nonok, rendelkezések és szokások ellenére javaikat lefoglalja és saját hasznára fordítja. Kanizsai János érsek az ügy elintézését Leonardo de Pensauro viká-riusra⁵⁰⁶ bízta.⁵⁰⁷ A kanonokok állításuk bizonyítására a korábbi érsek, Miklós (1358–1366)⁵⁰⁸ oklevelét mutatták be, amelyben az esztergomi érsek biztosította a kanonokoknak és javadalmasoknak, hogy továbbra is szabadon végrendel-kezhetnek javaikról.⁵⁰⁹ A vikárius az érsek oklevelének figyelembevételével, amely szerint az a korábbi szokások értelmében megilleti őket, megerősítette a pozsonyi kanonokok és javadalmasok végrendelkezési jogát.⁵¹⁰ Alig három évtized múlva, az újdonsült prépost, Sóvári Sós László (1421–1429) szintén ösz-szeütközésbe került a testülettel a végrendelkezési jog kapcsán. A pozsonyiak a prépost ellenében folytatott nagy perükben, az 1424. május 10-én benyújtott kiegészítő vádpontok között azt is szemére vetették Sós Lászlónak, hogy annak ellenére, hogy privilégiumuk van a szabad végrendelkezési jogukról, mégis a maga számára foglalja le a kanonokok végrendeleti javait.⁵¹¹ A perben kijelölt bírók, Vicedomini Máté esztergomi olvasókanonok és Bodonyi Domokos esz-tergom-szentistváni prépost 1425. január 20-án – hasonlóképpen a többi vád-ponthoz – ebben is a prépostot marasztalták el, azaz megerősítették a pozsonyi

504 Vö. Kollányi F.: Az alsópapság végrendelkezési joga 87–94. – Mályusz Elemér mun-kájában öt kanonoki végrendeletet ismertetett könyvében, de a végrendelkezési jogról nem írt, úgy tűnik, magától értetődőnek tartotta (Mályusz E.: Egyházi közép-réteg 84–91.).

505 Kollányi F.: Az alsópapság végrendelkezési joga 95–113.

506 Esztergomi arch. 255. (1390–1391).

507 C. Tóth N.–Lakatos B.–Mikó G.: Pozsonyi viszály 60–61.

508 Hegedűs A.: V. Miklós 175.

509 „Aliasque litteras eiusdem domini Nicolai archiepiscopi, in quibus decernebat de consuetudine canonicis et beneficiatis prefatis de bonis ipsorum propriis posse testari et in ultimis libito voluntatis ipsorum disponere exhibebat.” – Batthyány I.:

Leges ecclesiasticae III. 286. (ZsO I. 1499. sz., DF 228133.)

510 Uo.

511 C. Tóth N.–Lakatos B.–Mikó G.: Pozsonyi viszály 152., Oklevelek 8. sz. (269/34–270/8.

sorok).

kanonokok és más javadalmasok szabad végrendelkezési jogát: „(m)ivel a kap-zsiság és nagyravágyás miatt gyakran előfordul, hogy a főpapok a kanonokok javait elrabolják és eltékozolják, a pozsonyi káptalan kanonokjai szabad vég-rendelkezési jogukat továbbra is sértetlenül élvezzék, és a prépostnak felfüg-gesztés és kiközösítés terhe alatt tilos ezekről rendelkeznie, de a végrendelet nélkül elhunyt javadalmasok hagyatékát jogosan foglalhatja le.”⁵¹²

A pozsonyiak panaszai között eltelt időben, 1402. február 14-én a zágrábi kanonokok kérték Eberhard püspöktől⁵¹³ szabad végrendelkezési joguk meg-erősítését, aki eleget is tett kívánságuknak.⁵¹⁴ Alig öt nap múlva, február 19-én a csázmai társaskáptalan javadalmasai számára is megerősítette e jogukat.⁵¹⁵ A veszprémi székeskáptalan képviselője pedig egészen London városáig ment, hogy panaszt tegyen a püspökeik,⁵¹⁶ kormányzóik és várnagyaik gyakorlata ellen, akik a szent kánonok alapján élvezett szabad végrendelkezési jogukat megsértik, javaikat elveszik és saját maguk hasznára fordítják. Zsigmond ki-rály 1416. augusztus 10-i levelében szigorúan meghagyta nekik, hogy hagyja-nak fel jogtalan cselekedeteikkel és ne akadályozzák a kanonokokat szabad végrendelkezési joguk gyakorlásában.⁵¹⁷ A váradi káptalan tagjai valamikor Andrea Scolari váradi püspöksége (1409–1426)⁵¹⁸ alatt nyerték el a jogot (Zsig-mond király jóváhagyásával), amelynek megerősítését 1427 nyarán kérték V. Márton pápától.⁵¹⁹

A szabad végrendelkezési jog, mint láttuk, időről-időre megerősítésre szo-rult, ugyanakkor Esztergomból erre vonatkozóan semmilyen hírünk sincsen.

Ráadásul, ha visszaemlékszünk, a végrehajtatlan kanonoki hagyatékokról szóló részben, a kanonokok panaszában fel sem merült a főpapjuk neve, illetve végrendelkezési joguk megsértésének a kérdése. (Ugyanezt erősíti a 48. válaszban emlegetett végrendeleti hagyományok sorsa is, lásd alább!) A helyzettel láthatólag már Kollányi Ferenc sem nagyon tudott mit kezdeni, így az esztergomi kanonokokról írt munkájában a vizitáció vonatkozó ré-szét további két oklevél bevonásával úgy magyarázta – miközben a vizitáció szövegét kombinálta két forrás szövegével –, hogy a kanonokok „féltékeny gonddal őrködtek e joguk felett, mutatja azon körülmény, hogy 1478-ban fo-lyamodnak IV. Sixtus pápához, hogy végrendelkezési jogukat erősítse meg.

512 Uo. 153.

513 Arch. 1301–1457. I. 79. (1397–1406).

514 Tkalčić II. 4. (ZsO II. 1440. sz., DF 256130.) – 1446. I. 1-jén Zólyomi Benedek zágrábi püspök szintén megerősítette e jogukat (Batthyány I.: Leges ecclesiasticae III. 455., DF 256131.).

515 ZsO II. 1453. sz. (DF 252011.)

516 A püspökség élén szék üresedés miatt 1410 óta kormányzók álltak (Arch. 1301–1457.

I. 78.).

517 VO 191–192. (ZsO V. 2187. sz.)

518 Arch. 1301–1457. I. 77.

519 Lukcsics I. 954. sz.

1479-ben pedig felkérik Mihály milkói püspököt, érseki helynököt, hogy e jo-guk gyakorlását illetőleg tartson vizsgálatot, s ennek eredményéről állitson ki hiteles bizonylatot”.⁵²⁰ A felsorolt adatok alapján a jegyzőkönyvben szerep-lő bejegyzés első felének értelmezése nem jelent problémát, hiszen „beleillik”

a 14. század végén, 15. század elején tapasztalható folyamatokba, a második része (rendelkeznek a pápától engedéllyel) azonban már inkább felvet kérdé-seket: a 15. század második felének közepéig a kanonokok végrendelkezése tárgyában – különösen annak fényében, hogy az esztergomi székeskáptalan magánlevéltára épségben átvészelte a történelem viharait – egyetlen olyan pápai kiadványt ismerünk, amelyet félig-meddig bevonhatunk elemzésünk-be: V. Márton pápa 1417. december 16-án a Konstanzban tartózkodó Eszter-gom-újvárosi János esztergom-szentistváni prépostnak – tizenhárom nappal a halála előtt⁵²¹ – engedélyezte, hogy minden javáról szabadon végrendelkez-hessen.⁵²² János kérése valószínűleg a pápai udvarban való tartózkodásával (és halálával) függ össze: így kívánta biztosítani, hogy világi javai felől ne mások döntsenek – Esztergomban.

Az előbbi – személyre szabott – kiváltságot leszámítva az elsőség kétségkí-vül IV. Sixtus pápa 1478. október 20-i bulláját⁵²³ illeti meg: Trevisói (Vosich) Si-mon patraszi érsek és esztergomi olvasókanonok (1453–1482)⁵²⁴ előadta a maga meg a káptalan nevében az egyházfőnek, hogy „az esztergomi egyházban emberemlékezet óta békésen gyakorolt szokást, amely szerint a kanonokok ja-vaikról végrendelkezhetnek és, ha valaki közülük végrendelet nélkül halna meg, akkor a káptalan választ végrehajtót vagy végrehajtókat, akik a javakat kegyes célokra lelkiismeretesen szétosztják”.⁵²⁵ Majd kérte az egyházfőt, hogy

520 Kollányi F.: Esztergomi kanonokok xxiv–xxv., Uő: Az alsópapság végrendelkezési joga 101–102.

521 Esztergomi arch. 58.

522 ZsO VI. 1252. sz.

523 A bulla két példányban maradt fenn, szövegük alapján az egyiket Simon olvasóka-nonok a saját (csak a méltóságviselő kaolvasóka-nonokok végrendelkezéséről szól, a további-akban „személyes” példány, DF 237331., a szövegében is mintha utólagos betoldások lennének), a másikat a testület érdekében (ebben nincsen a kanonokok esetében jelző, a továbbiakban „általános” példány, DF 237332.) állíttatta ki, lásd az eltérést alább.

524 Esztergomi arch. 33.

525 „nobis exhibita petitio continebat, quod in dicta ecclesia Strigoniensi quedam an-tiqua et a tanto tempore, de cuius initio hominum non est memoria, pacifice ob-servata consuetudo fore dinoscitur, per quam intercetera quilibet canonicus dicte ecclesie (etiam in dignitate constitutum) de suis rebus et bonis testari potest et cum aliquis eorum decedit intestatus, predicti capitulum executorem seu executores, qui illius bona ad pias causas in bona conscientia dispensare habeat, deputare et eligere consueverunt” – DF 237331. – A zárójelek közötti rész a DF 237332. példány-ból hiányzik.

e kezdetektől folyamatosan, napjaikban is békésen gyakorolt szokásukban⁵²⁶ erősítse meg az esztergomi egyházat, nehogy azt a későbbiekben akadályoz-zák vagy kétségbe vonják.⁵²⁷ A pápa figyelmen kívül hagyva minden korábbi, bárki által hozott rendelkezést, megerősítette az esztergomi egyházat az eddigi gyakorlatában.⁵²⁸

A Kollányi Ferenc által idézett másik forrás tulajdonképpen egy feljegy-zés, amelyet Ibafalvi Tamás (esztergomi kanonok, volt szentszéki jegyző, köz-jegyző)⁵²⁹ 1479. február 5-én vetett papírra.⁵³⁰ E szerint Túronyi Mihály milkói püspök, Beckensloer⁵³¹ János esztergomi érsek segédpüspöke és vikáriusa⁵³² előtt megjelent az esztergomi káptalan ügyvédje, majd szóban előterjesztette a kanonokok pontjait (articulos): először is emberemlékezet óta mind a méltó-ságviselő, mind az egyszerű kanonok ősi szokás szerint értékeikről és javaik-ról szabadon dönthetnek, avagy szabadon végrendelkezhetnek.⁵³³ Másodszor, hogy ősi, dicséretes szokás szerint, ha egy kanonok, akár méltóságviselő, akár

526 „quod ipsi in pacifica possessione dicte consuetudinis etiam a tempore predicto continue fuerunt et impresentiarum existunt ac illa hactenus usi sunt utunturque depresenti” – DF 237331.

527 „nobis fuit humiliter supplicatum, ut ne eos super huiusmodi consuetudine im-posterum molestari aut de eadem per quempiam hesitari contingat, illi apostolice confirmationis robur adiicere aliasque in premissis oportune providere de benigni-tate apostolica dignaremur” – Uo.

528 „Nos igitur huiusmodi supplicationibus inclinati consuetudinem eandem et inde secuta quecumque auctoritate apostolica presentium tenore approbamus et confir-mamus illamque perpetue firmitatis robur obtinere decernimus, supplentes omnes et singulos defectus, si qui forsan intervenerint in eisdem non obstantibus consti-tutionibus et ordinationibus apostolicis ac statutis et aliis consuetudinibus dicte ecclesie iuramento confirmatione apostolica vel quacunque firmitate alia roboratis ceterisque contrariis quibuscunque.” – Uo. (az oklevél hátlapján: Libertas testan-di et deputantestan-di executores intestato). – Protocollumi bejegyzését lásd Czaich Á.

G.: Regesták II. Pál és IV. Sixtus pápák idejéből 236. – IV. Sixtus pápa – a méltó-ságviselőkre vonatkozó (személyes példány) – oklevelének tartalmát megerősítette II. Gyula pápa 1507. XII. 14-i bullájában (DF 237346.), amelyet ugyazon a napon a ka-locsai érseknek, az egri és váci püspököknek címezve átírt (DF 237345.).

529 Esztergomi arch. 203., 262., 271.

530 A hátlapján: „1479 quarta Februarii in iudicio per Ibafalwa etc.” – DF 237784.

531 Egyházi arch. 1440–1526. 26. – Aragóniai Jánost 1480. II. 1-jén nevezte ki Mátyás király esztergomi érsekség élére (Uo.).

532 Esztergomi arch. 258.

533 „Item primo dictus procurator nominibus, quibus supra, dicit, quod a decem, XX^ti, XXX^ta, L ac centum citra vel ultra annis et aliis a tanto tempore, cuius contrarium in hominum memoria non existit, prefati domini canonici dicte ecclesie Strigoni-ensis, etiam dignitates seu personatus obtinentes de omnibus eorum rebus et bonis libere potuerint testari sive testamentum facere libere potuerint ex consuetudine antiqua.” – DF 237784.

nem, végrendelet nélkül hal meg, akkor a kanonokok káptalan módjára ösz-szegyűlnek, és egy vagy két alkalmas személyt választanak szabadon végre-hajtónak, akik lelkiismeretesen kötelesek az elhunyt javait annak lelki üdvéért kegyes célokra szétosztani.⁵³⁴ Harmadszor pedig a kanonokok és a káptalan emberemlékezet óta békésen a mondott szokás birtokában vannak és ez a szo-kás töretlenül él közöttük a mai napig.⁵³⁵ Végül kérte a káptalani ügyvéd, hogy mivel, akik e káptalani szokást és szabadságot tanúsíthatják, már öregek és betegesek, s nehogy az idő múlásával bárki is megzavarhassa e joguk gyakor-lását, a vikárius kérdezze ki a tanúkat, majd annak eredményét közjegyzői okiratba foglaltatva erősítse meg határozat módjára, hogy az a bíróságon vagy azonkívül, most és a jövőben hiteles legyen.⁵³⁶ (A megerősítésnek sajnos nem maradt nyoma.)

Visszagondolva az egyházlátogatási jegyzőkönyvben leírtakra, illetve arra, hogy a korábbról nem ismeretes olyan pápai oklevél, amelyben a szabad vég-rendelkezésről lenne szó, adódik a következtetés: a vizitáció szövegében em-legetett pápai engedély (habent indultum a papa) nem más, mint IV. Sixtus pápa idézett bullája. Mindezek után érdemes összevetnünk a két szóbanforgó forrás vonatkozó részeit a vizitáció szövegével. (Lásd a 7. táblázatot. Az 1478. évi pá-pai bulla esetében az „általános” megfogalmazásút használom, de a „személy-re” szólóból zárójelben idézem a hiányzó részt.)

534 „Item dicit dictus procurator, quod ex consuetudine antiqua laudabiliter observata dum aliquis canonicorum etiam in dignitate seu personatu existens absque testa-mento decessit, extunc alii canonici capitulariter congregati libere unum vel duos viros idoneos pro executore tali intestato deputare potuerint, [qui ..] bona eorum consciencia, res et bona talis intestati pro salute anime [...] ad pias causas exponere seu dispensare habuerint.” – Uo.

535 „Item dictus procurator dicti, quod domini canonici et capitulum a tempore cuius contrarium in hominum memoria non existit, fuerint et sunt in pacifice possessione consuetudinis antedicte et ut talis consuetudo inter e[osdem] modo inviolabiliter fuit observata et observatur etiam depresenti.” – Uo.

536 „Sed quia reverende pater testes idonei, quibus de dictis consuetudine et libe[rtate ca]pituli constat, iam senes sunt et valitudinarii timeturque capitulum s[... ...]rtanis temporibus in huiusmodi consuetudine et libertate per quempiam posse turbari, igitur dictus procurator petit humiliter, quatenus d(ominatio) v(estra) r(everendus) testes ipsos recipiat et examinet, seu recipi et examinari faciat eorumque dicta et atti[...] cum declaratione debita in publicam formam redigendi ad futuram rei me-moriam dicto capitulo ecclesie Strigoniensis dare dignetur sub talibus modo et for-ma cum interpositione decreti et eisdem in iudicio et extra, nunc et futuris tempo-ribus plena fides possit et debeat adhiberi.” – Uo.

7. táblázat: a végrendelkezésről szóló források összehasonlítása 1478. évi pápai bulla

(DF 237332.) 1479. évi feljegyzés

(DF 237784.) vizitáció citra vel ultra annis et aliis a tanto tempore, vita pariter et in morte, nulla super hoc prelati ad pias causas in bona conscientia dispensare quod si quis ex dominis canonicis intestatus decedat, capitulum dat executores et illi disponunt de rebus suis, nec potest prelatus aliquo modo de talibus rebus se intromittere”

A két idézett részlet közül az elsőben a végrendelkezés szabadságának év-százados múltját ecsetelték a kanonokok, a szöveghely tartalmának „fejlődé-se”, bővülése alapján adódik, hogy a vizitáció tartalmazza a legkiforrottabb változatot. A második szövegrész esetében két dolog is feltűnő: amíg az esz-tergomi segédpüspökhöz 1479-ben benyújtott pontjaikban a kanonokok nem hivatkoztak IV. Sixtus pápa oklevelére, addig az – elvileg – egy évszázaddal ko-rábban íródott vizitációban viszont igen. Ezt viszonylag könnyen magyarázha-tó azzal, hogy az Apostoli Kúriában tevékenykedő Simon olvasókanonok által 1478. október 20-én elnyert bulla 1479. február 4-én még nem volt ismert Eszter-gomban. Ugyanakkor azt már nehezebb megindokolni, hogy ha már 1397-ben rendelkeztek pápai engedéllyel, akkor azt miért nem jelezték a segédpüspök-nek (amit egyébként, mivel 1450-es évek vége óta a káptalan tagja volt, maga is ismerhetett – volna). Jóllehet felesleges és nem is célszerű a középkorban élt kanonokokon a ma emberének gondolkodását számonkérni, de a kérdésünkre nem nagyon lehet más feleletet adni, minthogy azért nem hivatkoztak pápai engedélyre, mert nem volt birtokukban. Úgy hiszem nem kell további indoklás ahhoz, hogy belássuk, a vizitációban szereplő szövegrészek, ha nem is egyez-nek meg szó szerint a két oklevél idézett részleteivel, de olyannyira szoros összhangban állnak azokkal, hogy feltételezhető: 1) a vizitáció lejegyzésekor mindkettőt felhasználták, és 2) az emlegetett pápai engedély nem lehet más, mint IV. Sixtus pápa valamennyi esztergomi kanonok érdekében kibocsátott 1478. október 20-i oklevele.

Mindent összevetve a 47. pont leírási idejére két időpontot adhatunk meg:

a konkrét végrendeletek ügyében a lejegyzés mindenképpen az 1395-ös év után, akár 1397-ben is történhetett, de a szövegkörnyezet alapján inkább az évekkel későbbi keltezés adódik. A másik, a szabad végrendelkezés ügyében született elvi megfogalmazás lejegyzése esetében pedig erősen indokolt a még későbbi, az 1470/1480 évek fordulója utánra tenni azt.