Az érsekek a vizitációban

A székeskáptalani jegyzőkönyv – a címével ellentétben – nemcsak a székes-egyházra és testületére vonatkozó kérdéseket és válaszokat tartalmaz, hanem szokatlan módon a mindenkori esztergomi érsekek különböző jogait és ebből következő feladatait, kiváltságait és szabadságait, illetve ezek megsértését is részletezi. Az alábbiakban három, összefüggő dologról lesz szó: az érsekek ki-rályné koronázási jogáról és kiki-rálynéi kancellárságáról, valamint az érsekek prímási kinevezéséről.

1.3.1. A királynék koronázási joga

A királynék koronázása⁵⁰ körüli vitákat elvben 1216-ban végleges hatállyal rendezték, e szerint ha egyidőben kellett a királyt és a királynét koronázni, akkor az érsek a királyt, a veszprémi püspök a királynét koronázta és kente fel; ha csak a királynét koronázták, akkor az érseknek kellett felkenni, a püs-pöknek pedig koronázni; végül ha az érsek valamiért nem volt jelen, akkor mindkét aktust a püspök végezte.⁵¹ A gyakorlatban persze nem mindig érvé-nyesült a rendelkezés, de ennek mindig egyedi oka volt: így Lajos király leá-nyát, Máriát értelemszerűen Demeter esztergomi érsek koronázta királynővé (sőt, valójában királlyá).⁵² Zsigmond király második feleségének, Borbálának a koronázását is az érsek, ezúttal már Kanizsai János végezte, ám azért ő, mert a veszprémi püspöki szék – legalábbis magyar szempontból – üresedésben volt.⁵³ Albert felesége, Erzsébet hercegnő koronázásakor éppen Borbála ki-rályné példájára hivatkozott Pálóci György esztergomi érsek, ám Rozgonyi Simon veszprémi püspök oklevelekkel igazolta királyné-koronázási jogát, és sikeresen megvédte kiváltságait.⁵⁴ A vizitációban az 1216. évi megállapodás-sal szemben, ám az idézett példákkal némileg összhangban azt találjuk, hogy

„(a)z érsek az egyház alapításától kezdve bírta és bírja a király és királyné ko-ronázásának és felkenésének jogát, és ha Isten akaratából e világból távoznak, akkor eltemetésük jogát.”⁵⁵ A fentiek fényében a kanonokok „magabiztos”

elbeszélése leginkább az 1400-as évek első tizedének második felére lehetne érvényes.

50 Összefoglalóan lásd Kollányi F.: A veszprémi püspök királyné-koronázási joga.

51 Solymosi L.: Az esztergomi érsek koronázó joga 12., Kiss G.: Királyi egyházak 94.

52 Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya 17–20.

53 Arch. 1301–1457. I. 78.

54 Solymosi L.: Koronázási jog 13.

55 „Item habuit et habet a fundatione ecclesie ipsius ministerium coronandi et inun-gendi regem et reginam ipsosque, dum Deo volente decesserint de hac vita, eccle-siastice tradere sepulture.” – 162/35–37.

1.3.2. A királynék kancellárjai

A koronázási jog esztergomi érsekek számára történő vindikálását jól egészíti ki a vizitáció egy másik helye, amely szerint „Magyarország királyainak ke-gyességéből minden esztergomi érsek viselte és viseli mindkét udvar, azaz a királyi és a királynéi felség udvari kancellárja címet.”⁵⁶ A „minden eszter-gomi érsek” kitétel igazságtartalma azonban erősen kétséges: régóta tudható ugyanis, hogy az Árpád-kor folyamán sohasem töltötte be ugyanaz a személy a királyi és királynéi kancellári címet, még ha a veszprémi püspökök kizáró-lagossága nem is érvényesült.⁵⁷ A helyzet csak annyiban változott az Anjouk uralkodása alatt, hogy 1323-tól 1387-ig kimutathatóan a mindenkori veszpré-mi püspök⁵⁸ viselte a királynéi (fő)kancellárságot: a korábbi esztergomi kano-nok, Henrik (1323–1333),⁵⁹ Piast Meskó (1335–1343),⁶⁰ Garai János, szintén volt kanonok (1346–1357),⁶¹ Zsámboki László (1358–1371),⁶² Deméndi László (1372–

1377)⁶³ és végül Himházi Benedek (1379–1387).⁶⁴ A változás Benedek halálá-val, 1387. július 6-a után következett be: Kanizsai János egri püspök egy 1387.

augusztus 22-i királyi oklevél méltóságsorában a királyi mellett már királynői (királynéi) főkancellár. Mindkét kancellárságát megtartotta esztergomi érseki kinevezése után is, és azokat egészen Mária királynő haláláig (1395. május 17.) viselte.⁶⁵ A következő királynét, Cillei Borbálát éppen tíz évvel később, 1405.

december 6-án koronázták meg Székesfehérváron,⁶⁶ kancellárja Albeni János veszprémi (1406–1410), majd pécsi (1410–1421), végül zágrábi püspök (1420–

1433) lett,⁶⁷ kimutathatóan 1409 őszétől.⁶⁸ A királynéi (fő)kancellár címet a töb-bi mellett 1427. január 13-ig viselte,⁶⁹ az e dátum után kibocsátott okleveleiben viszont egyszer sem tüntette fel ezt, minden bizonnyal azért mert átadta (vagy

56 „Item ex gratiosa annuentia regum Hungarie omnes archiepiscopi ecclesie Strigo-niensis pro tempore existentes functi sunt et funguntur honore cancellariatus utri-usque aule, regie videlicet et reginalis maiestatum.” – 163/11–13.

57 Arch. 1000–1301. 108–110. (királyi), 115–116. (királynéi).

58 Nevükre lásd Arch. 1301–1457. I. 77–78.

59 Arch. 1301–1457. II. 98., Esztergomi arch. 158.

60 Arch. 1301–1457. II. 195.

61 DL 3872., 4663., vö. még Árva T.: A sohasem volt szepesi prépost 38., Esztergomi arch. 53.

62 Arch. 1301–1457. II. 265.

63 DL 1026., DF 200275.

64 DF 200284., ZsO I. 53. sz., vö. Süttő Sz.: Anjou-Magyarország alkonya 81.

65 C. Tóth N.: Mária királyné és udvara 238.

66 ZsO II. 4256. sz.

67 Arch. 1301–1457. II. 10.

68 ZsO II. 7043. sz.

69 DF 231074.

átadatták vele) másnak azt. Az új kancellár eddigi helyettese,⁷⁰ Korponai János pécsi kisprépost lett, aki 1427. június 21-én szerepel először e minőségében,⁷¹ s talán még az ő nevét rejti Borbála királyné 1432. február 26-i oklevelének kancelláriai jegyzete is.⁷² Őt Csetneki László – korábbi esztergomi kanonok⁷³ – budafelhévízi keresztes kormányzó követte (1434–1435).⁷⁴ Végül a „rend” az új királyné, Erzsébet megkoronázásával állt helyre,⁷⁵ a királynéi főkancellárok ismét a veszprémi püspökök lettek, ezúttal szintén egy volt esztergomi kano-nok,⁷⁶ Rozgonyi Simon.⁷⁷

Azt, hogy Kanizsai János magához ragadta a királynéi főkancellárságot, pá-lyafutása ismeretében még csak érthető, kérdés azonban miért nem állt vissza utána a korábbi helyzet? 1409-ben úgy tűnt, újra a veszprémi püspökök fogják viselni a címet, ám Zsigmond király akaratából Albeni János következő püs-pökségeire is magával vihette a főkancellári méltóságot. Az uralkodó döntésé-ben nyilván szerepet játszottak a veszprémi püspöki cím körüli zavarok is. Az 1402. év végén meghalt Kápolnai Mihály veszprémi püspök,⁷⁸ s a püspökség élére Zsigmond király világi kormányzót nevezett ki Szécsi Miklós szemé-lyében.⁷⁹ A pápa viszont a püspök halálhíre hallatán a Kúriában élő György egykori boszniai püspököt állította az egyházmegye élére és egészen annak haláláig, 1424 tavaszáig őt tekintette a veszprémi püspöknek,⁸⁰ és sem Albeni Jánost, sem utódát, Rozgonyi Pétert addig⁸¹ nem volt hajlandó megerősíteni a méltóságban.⁸² A király így észszerű okokból sem hagyhatta, hogy a királynéi főkancellári cím is vita tárgyát képezze. Mindezt további forrásokkal is alátá-maszthatjuk.

Rozgonyi Péter pápai kinevezése után immáron kánonjogilag is veszpré-mi püspöknek tekintve magát 1425. február végén jogai biztosítása végett fel-kereste a királyi kancelláriát, majd bemutatta és megerősíttette IV. László ki-rály 1276. évi, a veszprémi püspökök kiki-rályné-koronázási jogáról és kiki-rálynéi

70 1415. VII. 8-tól mutatható ki (ZsO V. 835. sz.).

71 DF 250158.

72 DF 202513. „Ad mandatum domine regine Iohanne referente.”

73 Előbb honti (1399–1404), majd gömöri (1407) főesperes, végül esztergom-szentgyör-gyi prépost (1408–1424) volt, aki 1424-ben nyerte el a királytól a keresztesek vezeté-sét (Esztergomi arch. 82., 76., 54.).

74 1434. V. 13. (DL 11824.), 1435. X. 11. (DL 8896.).

75 Vö. Solymosi L.: Az esztergomi érsek koronázó joga 13.

76 Esztergomi arch. 199.

77 1438. III. 25. (DL 800.), 1438. V. 19. (VO 202.), 1439. III. 15. (DL 13274., DL 1026. p. 61.).

78 1402. X. 12-én még élt, de 1403. I. 19-én már néhai volt (ZsO II. 2213. sz.).

79 Arch. 1301–1457. I. 78. – Az uralkodó Miklóst később Borbála királyné ajtónállómes-terévé tette (Uo. I. 223.).

80 C. Tóth N.: A főpapi székek betöltése 109.

81 Vö. ZsO XI. 518. sz. (1424. V. 5.).

82 Arch. 1301–1457. I. 78.

kancellárságáról, illetve a nekik e címen a győri harmincadvámból járó évi 500 márka jövedelemről szóló kiváltságlevelét.⁸³ Ugyanerre a napra keltezve rendelkezünk egy másik Zsigmond király által kibocsátott privilégiummal is, amely nem mást állít, mint hogy a király Rozgonyi Péter érdemeire tekintettel újból megteszi a veszprémi püspököket királynéi kancellároknak és egyúttal újból kiutalja nekik az ezzel járó 500 márka jövedelmet.⁸⁴ Az oklevél, amint már más helyen jeleztük, hamis és „természetesen” nincsen eredeti példá-nya, azt csak kiadásokból ismerjük, összevetve ugyanis IV. László király szó-banforgó privilégiumával egyértelmű, hogy a hamisítás alapját az szolgáltat-ta. Sőt nem csak szolgáltatta, hanem szó szerinti átvétele annak egyetlen hely kivételével: ahol az 1276. évi példány Izabella királyné (inclite regine domine Isabelle) nevét hozza,⁸⁵ ott az 1425. február 24-i példányban Borbála királyné (inclite regine domine Barbare) neve szerepel.⁸⁶ Mivel csak kiadásból ismert az oklevél, így nem tudjuk meghatározni, hogy ki és mikor hamisíthatta. Mind-emellett felmerül, hogy esetleg Rozgonyi Péter utóda, unokatestvére, Simon veszprémi püspök készítette Erzsébet királyné koronázására, illetve a Pálóci György esztergomi érsekkel lefolytatandó vitájára készülve.⁸⁷ Ráadásul, ha valóban akkor fabrikálták, nem sikerült túl jól és korszerűen – legalábbis mai szemmel nézve –, hiszen a királynéi kancellári jövedelmet Zsigmond király is a győri harmincadvámból, illetve más királynéi jövedelmekből rendelte kiszolgáltatni (stipendio annuo de tricesima nostra, nominatim Iauriensi solven-do, vel aliunde, undecunque acceptare voluerit, de redditibus reginalibus),⁸⁸ ám ez amellett, hogy a vámot valamikor 1365 és 1369 között Lajos király áthelyezte Pozsonyba,⁸⁹ Zsigmond uralkodása alatt már nem képezte a királynéi jöve-delmek részét.⁹⁰

A királynéi kancellárságról írtakat összegezve elmondható, az egyházláto-gatás szövege erősen csúsztat, amikor azt állítja, hogy mindegyik érsek viselte azt a királyi főkancellárság mellett. Ilyen helyzet a középkor folyamán egyet-len esetben érhető tetten, mégpedig az idézett 1387 és 1395 közötti időszakban, amikor Kanizsai János töltötte be a tisztséget. Érdekes módon Zsigmond király uralma későbbi időszakában hasonlóképpen, mint a királyi kancellárságot, a királynéit sem az addig megszokott egyházfő viselte: sem az esztergomi ér-sek (Pálóci György), sem a veszprémi püspökök (Rozgonyi Péter, Szászi János, Rozgonyi Simon) nem kapták vissza hivatalukat. A szóban forgó mondat

leí-83 VO 198. (ZsO XII. 178. sz.)

84 Fejér X/6. 672. (ZsO XII. 184. sz.)

85 VO 66. (Reg. Arp. 2741. sz.)

86 Fejér X/6. 673.

87 A vitára lásd Solymosi L.: Az esztergomi érsek koronázó joga 12–13.

88 Fejér X/6. 673.

89 Weisz B.: Vásárok és lerakatok 58.

90 Nem úgy az Árpád-korban, vö. Weisz B.: Az Árpád-kori harmincadvám 277.

rására az előbb elmondottak fényében vagy Kanizsai kegyvesztettsége idején, 1410 előtt, vagy a Zsigmond-kor második felében, a király halála előtti időszak-ban kerülhetett sor.

1.3.3. A prímási cím

Az érsekek királynéi kancellárságáról írtak után, a kanonokok főpapjuk leg-újabb címeiről és jogairól is nyilatkoztak, mint mondták „Zsigmond magyar király bőkezűségéből és előléptetésére az esztergomi érsek mindkét, az eszter-gomi és a kalocsai érseki tartomány prímása és született apostoli követe, amely címet ő és utódai is élvezni fogják”.⁹¹ A mondott címeket IX. Bonifác pápa ado-mányozta Kanizsai Jánosnak: előbb 1394. április 24-én saját egyháztartomá-nyában személyére szólóan nevezte ki prímássá és apostoli született követté,⁹² majd alig egy év múlva, 1395. március 17-én személyére szólóan megkapta ugyanezeket a funkciókat a kalocsai egyháztartományra is kiterjesztve, illetve az esztergomi érseki székben utódai is megkapták a saját egyháztartományuk felett a prímási és a született követi megbízást.⁹³ Noha mindkét esetben Zsig-mond király kérését teljesítette a pápa, de ez korántsem jelenti azt, amit a szö-veg ír, azaz, hogy a címet az uralkodó adta az érseknek (helyesebben: nevezte ki az érseket). Ráadásul, amint az a pápa 1395. évi bullájából kiderül, noha az esztergomi tartomány felett János utódaira is kiterjesztette a pápa a mondott jogokat, a kalocsai érseki tartomány felett csak Kanizsai János érsek kapta meg a prímási és született apostoli követi címeket,⁹⁴ azaz utódai ekkor még nem!⁹⁵ (Kanizsai aztán használta is az említett címeket.⁹⁶) A prímási címnek a Magyar Királyság teljes területére történő kiterjesztésére csak 1452. március 24-én,

illet-91 „Item ex munificentia et promotione serenissimi principis domini Sigismundi regis Hungarie, ipse archiepiscopus effectus est primas et legatus natus in utraque pro-vincia, sua videlicet et Colocensi, quo titulo fruitur et fruentur etiam successores.”

– 163/14–17.

92 Mon. Vat. I/3. 249. (ZsO I. 3382. sz.).

93 Mon. Vat. I/3. 291., 16-i kelettel (ZsO I. 3885. sz.).

94 „et eandem ecclesiam Strigoniensem ac etiam successores tuos Archiepiscopos Strigonienses, qui erunt tempore, condignis honoribus sublimare volentes, te eti-am in civitate et diocesi ac provincia Colocensi, queti-amdiu eidem ecclesie Strigoni-ensi duntaxat prefueris, ut prefertur, et etiam postea predictos successores tuos Archiepiscopos, in civitate et diocesi ac provincia Strigoniensi, necnon quibuslibet Monasteriis ecclesiis et locis predictis, eidem ecclesie Strigoniensi quomodolibet, ut premittitur, subiectis tantum, perpetuos Primates et Legatos dicte Sedis natos, ...

constituimus” – Mon. Vat. I/3. 292.

95 Szentirmai, A.: The Primate of Hungary 35. (magyar fordítása Szentirmai S.: Ma-gyarország prímása 58–59., Mezey L.: Az esztergomi érsekség 373.

96 Lásd pl. ZsO V. 205. sz. (1415. II. 9.).

ve április 22-én került sor, amikor Szécsi Dénes érsek és az érseki székbeni utó-dai megkapták a korábban Kanizsai János által már személyre szólóan elnyert jogot (ezt a pápa már 1454-ben visszavonta, de később egy másik pápa Bakóc Tamás érseket újból kinevezte).⁹⁷ Az egyértelmű fogalmazás ellenére a szak-irodalomban az 1395. évi bulla értelmezése a vizitációhoz hasonlóan nagyvo-nalú: úgy tartják, hogy már ekkor megkapták az esztergomi érsekek mindkét egyháztartomány felett a prímási címet.⁹⁸ A vizitáció megfogalmazása (titulo fruitur et fruentur etiam successores) a fentiek fényében azt sejteti, hogy annak lejegyzésére legkorábban Szécsi Dénes érseksége idején kerülhetett sor.