1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.1. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv „megszületésének” körülményei
Adalbert ünnepén (április 23.) Esztergomban tartott éves egyházmegyei zsinat alkalmával16 megbízta vikáriusát, Antonio da Ponte sebenicói püspököt, hogy látogassa végig a várban és a városban fekvő, illetve a neki egyházjogilag alá-vetett egyházakat.17 Az egyházlátogatásról készült jegyzőkönyvek közül kettő, különböző formában ma is a rendelkezésünkre áll: az esztergom-szentistváni egyház 1397. augusztus 25-i vizitációjáról szóló, ha nem is hiánytalanul és né-hol olvashatatlan szöveggel, de szerencsésen átvészelte az évszázadok vihara-it.18 A másik az esztergomi székesegyházé, amely azonban eredeti formában nem maradt fenn, ráadásul – mint majd látni fogjuk – a ma ismert kötet nem nevezhető klasszikus értelemben vett egyházlátogatási jegyzőkönyvnek, mivel abban nemcsak a székeskáptalanra, hanem az érsekre és az érsekségre vonat-kozó kérdéseket és válaszokat is találunk. A szakirodalomban ennek ellenére – összhangban a szöveg elején írtakkal – 1397. évi egyházlátogatási jegyző-könyv (canonica visitatio) néven szokás idézni a szöveget.
Forrásunk az utókor kutatóinak szerencséjére sok személynevet tartalmaz.
Kollányi Ferenc éppen egy ilyen adat (Kesztölci Mihály olvasókanonok) ismere-tében keltezte a másolatot a 15. század második felére, azon belül is 1469 és 1499 közé, mondván, hogy „amikor olyan egyénekről tétetik a jegyzőkönyvben emlí-tés, a kik a leirás idejében már nincsenek az élők között, rendszerint nem
hiány-16 Jóllehet ebből az évből nincsen közvetlen információnk a zsinatra (vö. Szentirmai, A.: Die ungarische Diözesansynode 290., magyar fordítása Szentirmai S.: Egyház-megyei zsinatok 142.), de arra a szokásoknak megfelelően minden bizonnyal sor került (vö. Erdő P.: Az esztergomi zsinat intézménye, Adriányi G.: A római katoli-kus egyház zsinatai 19–20., Jaczkó S.: Váradi zsinat 15–18. (zsinatok eredete), 25–39.
(magyarországi középkori zsinatok), 58–59. (a zsinatok időpontja).
17 „omnium ecclesiarum castri et civitatis Strigoniensis ei subiectarum generalis vi-sitator specialiter deputatus” – Pór A.: Szentistváni prépostság 102. – A székeskáp-talani példányban: „visitator ad capitulum cathedralis dicte ecclesie Strigoniensis specialiter, generaliter autem ad omnes ecclesias et capitula, abbatias, conventus et preposituras predicto domino Iohanni archiepiscopo et dicte sue ecclesie Strigoni-ensi subiectas missus et datus” – 156/5–9.
18 Pór A.: Szentistváni prépostság 102–116.
zik a név mellől a néhai, a quondam szócska”,19 s mivel Mihály neve mellett nem szerepel e szó, így adódott a másolat kora. A későbbi kutatás ebben szemmel lát-hatólag meg is nyugodott, és senki nem tett kísérletet a másolat keltezésének és nem mellékesen keletkezésének további vizsgálatára. A jegyzőkönyvben ugyan-is korántsem a Kollányi Ferenc által feltárt adat az egyetlen, amely nem illeszke-dik a szöveg kronológiájába. A kiadó a jelek szerint azt feltételezte, hogy a má-soláskor a másoló aktualizálta az előtte fekvő szöveget, ám kerek-perec ki kell mondanunk, hogy ez hibás feltételezés volt: éppenséggel az látható, hogy több olyan névnél sem szerepel a néhai megjelölés, akiknél ez elvárható lenne; ugyan-akkor pedig van olyan személy, aki hol élőként, hol meg már elhunytként sze-repel. (Különösen szembeszökő ez a 48. válaszban szereplő személyek kapcsán, de erről bővebben lásd ott.) A vizitáció – tisztázati – szövegét bizonyosan Bakóc Tamás esztergomi érseksége (1497–1521) idején másolták le, de a forrás elolvasása során szembeötlő volt, és erről a kutatás a kezdetektől fogva nem vett tudomást, hogy a szöveg ugyan közjegyzői oklevél módjára indul, de meglepő módon nem úgy ér véget, illetve, hogy pontosítsuk, sehol sem találjuk a szokásos, a közjegy-zői oklevelekre jellemző lezárást (azaz sem dátuma és tanúsora, sem pedig zá-radéka nincsen). E részek hiányzásának, illetve elmaradásának okát semmilyen módon sem indokolja, hogy a szöveg másolat. Mielőtt azonban rátérnék a forrás témák szerinti tartalmi vizsgálatára, tekintsük át röviden a jegyzőkönyv szer-kezetét. A szöveg – a formulás részeket elhagyva – a következőképpen épül fel:
– az év, a közjegyző és a vizitátor megnevezése és felhatalmazásának leírá-sa; a napi kelet és hely, ahol a kanonokok összegyűltek, illetve a jelenlévők felsorolása;
– a vizitátor által feltett 49 kérdés;
– a székeskáptalan tagjainak válaszai:
1) az esztergomi székeskáptalan alapítása, rövid története, az érsek jogai és kiváltságai;
2) a káptalan alapítása és javadalmazása, a javak felsorolása (a Duna in-nenső és túlsó partján, tizedkések és tizedek), a napi járandóságok és a kiváltságok részletezése;
3) a káptalan javadalmai és azok mostani (!) betöltőinek nevei, méltósága-ik sorrendje;
4) az előbb felsoroltak jogai és kötelességei;
5) a kanonokok száma, helyben lakók és távollévők, javadalmasok és java-dalmak, illetve kötelezettségek;
6) az esztergomi érseknek alávetett javadalmak (prépostságok, apátságok, plébániák) felsorolása;
7) nem a székeskáptalanban lévő, de annak alávetett javadalmak;
8) a kanonokok igazolása a kezükön tartott javadalmakról;
19 Kollányi F.: Esztergomi kanonokok 73.
9) az egyes javadalmakat illető bevételek és azok beszedési és elosztási módja;
10) a liturgikus szertartásrend, kánoni órák megtartása;
11) a misézés rendje;
12) a nem misézők nevei és oka;
13) a harangozás rendje;
14) a székesegyház felszenteléséről nem tudnak, de szerintük fel van szen-telve;
15) a felszerelési tárgyak állapota
16) az oltáriszentség és a mise megvilágítása;
17) az eucharisztia, krizma és más szentségek őrzése;
18) a szenteltvíz őrzése az alőrkanonok feladata;
19–20) az előírt mód, forma szerint történik-e a keresztség szentségének ki-szolgáltatása;
21) vannak zsinati határozataik, de csak keveseknek van belőle másolata;
22) a szükséges könyvek rendelkezésre állnak, jegyzék van róluk és az őr-kanonok őrzi, javításuk részben az őrőr-kanonok feladata;
23) egyházi felszerelési tárgyak megújításra szorulnak, de az az érsek kö-telessége;
24) a székesegyházon nem folyik építkezés, de az egyébként is az érsek feladata;
25) az egyház javairól van inventárium az alőrkanonoknál, de az nem tel-jes, ezért készítettek egy másikat;
26) a székeskáptalan által kormányzott birtokok és jövedelmek leírása;
27) a székeskáptalan tagjainak miselátogatása;
28) a székeskáptalani javadalmasok majdnem mindegyike rendelkezik breviáriummal, de a felsoroltak közül néhányan különböző okok miatt nem mondják a szent leckéket;
29) a kórusban sokan nem maradnak csöndben;
30) a székeskáptalani tagok nem tudnak arról, hogy lenne köztük olyan, aki különböző bűnöket követett volna, illetve követne el;
31) a székesegyházban lévő kanonokok és más egyházi szolgálók mind-egyike becsületes ember;
32) öt kanonok kivételével mindenki felvette a nagyobb papi rendeket;
33) a lelkeket kik és hol gondozzák;
34–35) a székesegyházi szertartásokat látogatók kik és honnan jönnek, illet-ve kik hová járnak;
36–38) különféle szabálytalanságokról nem tudnak;
39) a székesegyházban nincs a népnek prédikáció, az ünnepeket és a böjtöt a Szűz Mária-oltár igazgatója hirdeti ki;
40) senki nem mond egy nap kétszer misét;
41) senki nincsen kiközösítve a vártemplomban;
42) az Átlényegülés-tanról a plébánost nem szükséges kérdezni, mivel doktorok között forgolódik;
43) a bérmálás a Szűz Mária-oltár igazgatójának feladata, de a bérmálásra senki nem szokta a népet felszólítani;
44) a különböző egyházi cselekményekért nem szoktak semmit kérni és kapni;
45) a székesegyházban vándor klerikusok nem szoktak misézni;
46) a székesegyházban az ünnepeket ők és szolgálóik meg szokták ünne-pelni;
47) van olyan végrendelet, amely még nincsen végrehajtva, továbbá a szé-kesegyház kanonokjai és szolgálói szabadon végrendelkezhetnek;
48) kinek és hol van háza a kanonokok közül;
49) a székeskáptalani statútumok.
Az előbbiekben utaltam már arra, hogy a közjegyzői oklevélnek nem talál-ható meg a szokásos lezárása, de ezt akár betudhatjuk annak is, hogy máso-láskor véletlenül lemaradt, esetleg szándékosan elhagyták. Kereshetnénk erre magyarázatot, ám a szöveg olvasása során már az elején olyan kronológiai anomáliák bukkannak fel, amelyek tulajdonképpen sokadrangúvá teszik ezt a kérdést. Az első és legszembetűnőbb a két 1397. évi jegyzőkönyv (és a valóság) között feszülő nyilvánvaló ellentmondás: az esztergom-szentistváni vizitáció szerint a társaskáptalan élén egy Márton nevű prépost áll,20 aki azonos azzal a (Nagy) Márton nevű személlyel, akit Kanizsai János érsek az alapításkor, 1391.
december 26-án nevezett ki az egyház élére.21 Ezzel szemben a székeskáptalani vizitációban, amely szövege szerint a két dátum között, egészen pontosan 1397.
május 24-e és június 7-e között készült, egy János nevű préposttal találkozunk.
A másik – valójában munkám kiindulópontjában álló – probléma Sós Lász-ló nevének felbukkanása, illetve a jegyzőkönyv szerint viselt nógrádi főespe-ressége volt. Sóvári Sós János fiát ugyanis 1399. január 2-től lehet kimutatni a méltóságban (ettől persze már 1397-ben is betölthette volna), de azt 1397. no-vember 23-án éppenséggel még egy János nevű személy viselte. E János pedig nem más, mint Esztergom-újvárosi Miklós fia, János,22 aki Nagy Márton utóda lett a prépostság élén,23 sőt – korántsem mellékesen –, a vizitáció felvételének idején a székeskáptalan őrkanonoki méltóságát viselte.24 E javadalmát aztán Sós Lászlónak adta tovább, pontosan úgy,25 ahogyan majd a nógrádi főesperes-ségben is László volt Esztergom-újvárosi János utóda.26 Az olvasóban azonban felmerülhetett, hogy a fenti anomáliák miért jelentenek problémát, hiszen, ha monográfia nem is született róla, de jónéhány kérdéssel kapcsolatban állást
20 Uo. 102.
21 Uo. 96., vö. Esztergomi arch. 58.
22 Esztergomi arch. 91.
23 Az első adat: 1399. XI. 30-ról ismert (Uo. 58.).
24 Az utolsó adat 1397. VI. 24-ről ismert (Uo. 46.).
25 Uo. 46. (1397–1398).
26 Uo. 91.
foglalt már a szakirodalom. Ráadásul ott van számunkra Kollányi Ferenc mun-kája, amelyet segítségül hívva valamennyi kanonok azonosítható. Kollányi munkájában azonban egyik „anomáliát” sem jelezte, nála jól megfért egymás mellett Nagy Márton és Esztergom-újvárosi János 1397. évi együttes eszter-gom-szentistváni prépostsága,27 illetve az utóbbi és Sóvári Sós László 1397. évi szintén egyidőben viselt őrkanonoksága.28
A teljes vizitáció feldolgozása a fentiekhez hasonló példák sokaságát hozta elő, így aztán az a gyanú fogalmazódott meg bennem, hogy a szöveg nem egy-szerűen interpolált, hanem gyakorlatilag több darabból összeállított munka.
(Ezért volt szükséges elkészíteni előbb az esztergomi káptalanok archontoló-giáját, hogy aztán annak segítségével, Kollányi Ferenc adattárától függetlenül végezhessem el a nevek azonosítását.) De, mielőtt bármi továbbiról szó esnék, ismét le kell szögeznünk: a szöveg egyetlen kéz írása. Ezt mindössze annyiban lehet pontosítani, hogy a statútumokat tartalmazó rész egyik címében (Sala-rium dicatorum decimas et proventus capituli dicantium) az utolsó, a sasadi és örsi tizedszedőkre vonatkozó részt utólag más kéz illesztette be.29 A jelen esetben ez azt jelenti, hogy például a Kesztölci Mihály adományáról szóló rész nem válik el az előtte és utána következő szövegrésztől, mint ahogyan egyetlen másik, interpolációnak tekinthető rész sem. Úgy hiszem, nem igényel további bizonyítást az a tény, hogy a vizitáció szövegével problémák vannak, így nincs mit tennünk, mint első lépésben megvizsgálnunk a vizitációban szereplő ka-nonokok javadalomviselési idejét és feldolgozni a benne található névanyagot.
Második lépésként pedig meghatározni a keletkezési idejét és módját.