Az esztergomi érsekség és székeskáptalan 1403-ban

A vizitáció szövege szerint a kanonokok az esztergomi székeskáptalan kivált-ságlevelei közül azért nem tudták valamennyit bemutatni, mert „az esztergo-mi egyházat sokszor erőszakosan elfoglalták és pusztították, az ellenségeik kirabolták, különösen akkor, amikor az esztergomi várat Stibor erdélyi vajda tartotta a kezén, mivel akkor egy éjjel a sekrestyét feltörték és rengeteg egyházi kelléket és oklevelet elraboltak.”⁹⁹ A szóban forgó eseményre ugyan nincsen másik adatunk, de Stibor volt erdélyi vajda 1405. január 13-án az érsekség (és az egri püspökség) kormányzójaként¹⁰⁰ fordul elő. De vajon mikor kerülhetett a vár Stibor kezére és meddig maradt birtokában? Ehhez egy kicsit vissza kell lépnünk az időben, egészen a Zsigmond-ellenes lázadásig.

Az 1403-as polgárháború egyik legfontosabb következménye az ellentábor szervezője,¹⁰¹ Kanizsai János érsek számára az volt, hogy nemcsak királyi

fő-97 Theiner II. 440., Szentirmai, A.: The Primate of Hungary 36. (magyar fordítása Szentirmai S.: Magyarország prímása 59–60.), Kubinyi A.: Szécsi Dénes 141., Kiss G.: Királyi egyházak 36., Lados T.: Megjegyzések a prímási joghatósághoz 110–118.

98 Vajk Á.: Kanizsai János 199., Kiss G.: Királyi egyházak 35., Koszta L.: A kalocsai érseki tartomány 113. – Legutóbb Érszegi Géza – a bulla újrakiadása kapcsán – érin-tette a témát és úgy fogalmazott, hogy a pápa jogot „kiterjeszérin-tette az érsek utódaira és a kalocsai érseki tartományra is” (Érszegi G.: Diplomatikai megfontolások 135–

136., a hozzá tartozó [136. 3.] jegyzetben azonban nem a bulla szövegét, hanem a sa-ját maga által készített latin nyelvű regesztát idézi, amiben valóban ezt írta [140.], a bullában viszont nem ez áll).

99 „Casu autem quo aliqua ex hiis privilegiis demonstrari non possent, hoc ideo est, quia ipsa ecclesia Strigoniensis fuit pluries violenter capta et vastata, et ab inimi-cis spoliata, maxime tempore, quo magnificus Stiborius wayvoda Transsilvanensis castrum Strigoniense tenuit, quia tunc sacristia in nocte fuit confracta et multe res ecclesiastice et privilegia ablata.” – 164/1–6.

100 ZsO II. 3608. sz.

101 Vö. C. Tóth N.: A váradi eskü.

kancellárságát,¹⁰² hanem székhelyét és jövedelmeit is elvesztette, sőt a jelek sze-rint rövid időre még az érseki címétől is megfosztotta az uralkodó.¹⁰³

A királyi sereg a Garai testvérek vezetésével augusztus végén szállta meg Esztergom városát és külvárosait, illetve zárta körül a várat.¹⁰⁴ A király szep-tember 4-én érkezett meg a városba és az ostromzár fenntartására további csa-patokat rendelt oda, így Forgács Péter nyitrai ispánnak 300 lóra adott zsoldot, a szolgálat hosszát nem kikötve.¹⁰⁵ Zsigmond pár napi ott tartózkodás után visz-szatért Budára, hogy biztosítsa a várost és a várat a Dunától keletre gyülekező felkelőkkel szemben. Valamikor azután a hónap vége felé, de még 25-e előtt, Pest alatt a királyi sereg megverte a Makrai Benedek vezette csapatokat, a vezért magát pedig elfogták.¹⁰⁶ Gyakorlatilag ezzel megteremtődött a harcok lezárá-sának lehetősége. A Hatvannál állomásozó erdélyi vajdák¹⁰⁷ engedve a király, illetve követei rábeszélésének, szeptember 25-én fegyverszünetet kötöttek,¹⁰⁸ majd október 8-án létrejött a fegyverletételi megállapodás is.¹⁰⁹ (A felkínált le-hetőséggel azonban nem mindenki élt, és a harcok még a következő évre is át-nyúltak,¹¹⁰ de mi most ennek ellenére térjünk vissza a témánk szempontjából fontosabb kérdésre, az esztergomi érsek és érsekség, valamint a székeskáptalan sorsára.) Az előbbiekben az esztergomi várat úgy hagytuk hátra, mint amit kö-rül zártak a királyi csapatok. Zsigmond király szeptember 30-i, Raguzának kül-dött levele szerint a várat továbbra is ostrom alatt tartották,¹¹¹ de elfoglalni még

102 Mályusz E.: Zsigmond király uralma 55.

103 1403. IX. 16. (Héderváry I. 119.).

104 „Cum ad expugnandum castrum Strigoniense, Johannis archiepiscopi ecclesie eiusdem pocioris videlicet contra nos insurgencium de quo plurima dampna et in-cendia indicibilesque devastaciones nostris regnicolis patrata fuere, cum eisdem Nicolao palatino et Johanne fratre suo aliisque nostris fidelibus accessissemus.

Idem Nicolaus palatinus Johannesque frater suus cum ipsis aliis nostris fidelibus civitatem muratam archiepiscopi antelati castro sub eodem habitam viriliter ex-pugnantes in predam converterunt.” – HO VII. 442. (magyar fordítását lásd Kristó Gy.: Középkori históriák 264.) – Vö. még Angelus bíboros, pápai követ 1403. IX. 1-jei, Zárában kibocsátott oklevelével, amely még általánoságban beszél az érsekség és a káptalan birtokainak elfoglalásáról (ZsO II. 2594. sz.).

105 1403. IX. 4.: „ad obsidionem castri Strigoniensis” – DL 58797. (ZsO II. 2598. sz.), vö.

Raguzai oklt. 846. (ZsO II. 2636. sz.).

106 Raguzai oklt. 846. (ZsO II. 2636. sz.) – Eberhard Windecke szerint Makrai el is fog-lalta Pestet, és onnan szorította ki Stibor (nyitrai ispán [Arch. 1301–1457. II. 217.]) és de Nassis Zubor (budai várnagy [Arch. 1301–1457. II. 174.]), majd a városon kívül elfogták (Windecke 30.).

107 C. Tóth N.: Tisztségviselők itineráriuma 470.

108 ZsO II. 2628. sz.

109 ZsO II. 2641. sz.

110 C. Tóth N.: Luxemburgi Zsigmond 48–49.

111 Raguzai oklt. 846. (ZsO II. 2636. sz.)

nem tudták.¹¹² Ellenben egy hónappal később, november 4-én már királyi kézen volt a vár. A változás minden bizonnyal annak nyomán következett be, hogy a Kanizsaiak is behódoltak a királynak. Erre valamikor október végén–november elején került sor,¹¹³ amikor az uralkodó híveivel Székesfehérváron¹¹⁴ tárgyalta meg a lázadás eseményeit és határozták el a további tennivalókat. (Ennek írá-sos formában is megmutatkozó következménye a koronázóvárosban kibocsá-tott adomány- és birtokelkobzó oklevelek hosszú sora.) János érsek és testvérei, illetve embereik részére szóló kegyelemlevelet 1403. november 4-én adta ki az uralkodó,¹¹⁵ de ezért – a kegyelemlevél kiállítási díján felül is – komoly árat kel-lett fizetniük.

Zsigmond király a polgárháború idejére, illetve annak befejezéséig királyi kezelésbe (ad potestatem, gubernationem et manus nostras regias) vette az esztergo-mi várat, illetve az érsekség Kakat, Szalka, esztergo-mindkét Szőgyén, Verebély, Cétény, Tardoskedd, Gúg, Izbég, Mocsa és Venéce nevű birtokait. Egyúttal biztosította a székeskáptalant, hogy a mondott falvakból nekik járó tizedet továbbra is be-szedhetik, valamint más birtokukat rendelkezése nem fogja érinteni.¹¹⁶ Ezzel együtt az érseknek is megígérte, hogy a lefoglalt javakon kívül más birtokot nem vesz el tőlük, továbbá a tizedet a királyi jövedelmekből is ki fogja adatni.¹¹⁷ Másnap, november 5-én kiadott általános parancsával Zsigmond ugyanerre szólított fel mindenkit az érsekség tornai tizedkésében.¹¹⁸ A jövedelmek elapa-dása mellett a joghatósága is csökkent az érseknek: 1404. április 18-án a Po-zsonyban tartózkodó király Uski János pozsonyi prépostot és budai plébánost, királyi titkoskancellárt, valamint a két egyházban és nekik alávetett helyeken lévő egyháziakat kivette az érsek, a vikáriusai és tisztségviselői joghatósága alól és közvetlenül a maga fennhatósága alá rendelte.¹¹⁹ (Az oklevél kiállítása minden bizonnyal szorosan összefügg az ekkor zajló országgyűlés ideje alatt április 6-án ugyanitt kibocsátott rendelettel, az ún. „királyi tetszvény” [placetum regium] jogával, amelyben a király deklarálta, hogy egyházi javadalmat csak az ő hatalmából és hozzájárulásával lehet elnyerni.¹²⁰ A szóban forgó oklevél e határozat egyfajta végrehajtási utasításának is tekinthető.) Mindezek mellett

112 Eberhard Windecke krónikájában azt írta, hogy 36 heti(!) ostrom után foglalták el a király csapatai várat (Windecke 30.).

113 1403. X. 29. (ZsO II. 2677. sz.)

114 Itineraria 1382–1438. 81.

115 ZsO II. 2700. sz. – Szécsényi Kónya bán fia, Simon ajtónállómester keltezetlen leve-lével, amelyben tudósította damásdi (Hont m.) várnagyait, hogy az érsek és a király között létrejött az egyezség (Uo. 2706. sz.).

116 ZsO II. 2698. sz.

117 ZsO II. 2699. sz.

118 ZsO II. 2727. sz.

119 DF 249003. (ZsO II. 3124. sz.)

120 Legújabban lásd Consistorialia xxxv–xxxvi., illetve az országgyűlésre lásd C. Tóth N.: A főpapi székek betöltése 108.

még az isteni gondviselés sem kedvezett Kanizsainak, történt ugyanis, hogy az általa alapított Szűz Mária-kápolna igazgatója, Lukács fia, Kis Balázs vala-mikor az 1402. év végén (esetleg 1403 elején) elhunyt.¹²¹ Az uralkodó értesülve erről, Alcsebi Miklós fehérvári préposttal lefoglaltatta a kápolna Hont megyei birtokokból származó jövedelmeit és a királyi kincstár részére (pro nostra cama-ra regia) hajtatta be, és azokat csak 1405. április 30-án, amikor az érsek kinevezte Esztergom-újvárosi János polgár fiát, Péter kanonokot, adta vissza.¹²²

Az érsekség várának és birtokainak királyi kézbe vétele természetesen nem jelentette azt, hogy azok a király közvetlen birtokában is maradtak. Zsigmond valószínűleg már ekkor a volt erdélyi vajda kezelésébe adta a várat és a falvakat, noha erre csak az idézett 1405. január 13-i adatunk van. E szerint Stibor mint az érsekség (és az egri püspökség) kormányzója¹²³ irányította a birtokügyeket, azaz szedette be az érseket (és a püspököt) illető jövedelmeket a királyi kincs-tár részére. Forrásaink egyelőre nem teszik lehetővé annak meghakincs-tározását, hogy meddig volt mindkét egyházmegye kormányzója, az egrit ugyanis 1409.

március 14-én¹²⁴ még viselte, viszont az esztergomira¹²⁵ nincsen több adatunk, jóllehet 1406 májusában még királyi kézen volt a vár.¹²⁶ Stibor a későbbi ada-tok fényében azonban nem csak a királyi oklevélben felsorolt járandóságokat hajtotta be, hanem a fentebb idézett királyi jövedelmek – kamarahaszna¹²⁷ és a pénzverés (pisetum)¹²⁸ – és a más birtokosok javaiból járó tizedek sem ke-rültek az érsek kezébe. Legalábbis erre utal Zsigmond király 1407. december 19-i ígérvénye. Ebben az uralkodó vállalta, hogy 1409. január 1-jétől (kiemelés tőlem – C. T. N.) rendben át fogja adni az érseknek, illetve utódainak a királyi jövedelmekből neki járó részt.¹²⁹ A másik erre utaló jel, hogy 1408. szeptember 1-jén egyrészt a Zólyom, Liptó, Turóc és Árva, másrészt a Komárom megye területén élő nemeseknek és birtokosoknak parancsolta meg az uralkodó, hogy engedjék meg az érsek embereinek a bor- és gabonatized beszedését.¹³⁰ A hely-zet normalizálódására utaló jelekkel azonban már 1406 júliusában is találkoz-ni, amikor László, az esztergomi Szent László-egyház plébánosa vállalta, hogy megfizeti a minden kántorböjtkor esedékes, de 1403 óta nem fizetett cenzust

121 Utoljára 1402. X. 20-án szerepel (Esztergomi arch. 113.).

122 EFB 39. (Esztergomi arch. 113.)

123 ZsO II. 3608. sz.

124 Arch. 1301–1457. I. 69. – Talán nem nagy merészség azt állítani, hogy erdélyi vajdai kinevezése (1409. X. 23. [Uo. 14.]) után adta át az egri püspökséget rokonának, Stiborici Stibornak.

125 Vö. Arch. 1301–1457. I. 64.

126 ZsO II. 4714. sz.

127 C. Tóth N.: Vas megyei adókerülők 678.

128 C. Tóth N.: Az esztergomi szék üresedése 893.

129 ZsO II. 5849. sz.

130 ZsO II. 6312–6313. sz.

az esztergomi őrkanonoknak.¹³¹ A harmadik közvetett jele a változásnak, hogy 1407 novemberében¹³² már Kanizsai János érsek várnagya állt az esztergomi vár és megye élén.¹³³

A fenti adatokból látható, hogy lassan állt helyre a király és az érsek közötti bizalom, és Kanizsai csak fokozatosan nyerte vissza elkobzott javait: először az érsekség székhelyét és birtokait 1407 második felében, az azokból szedett jövedelmeket 1408 folyamán, míg a királyi kincstárból járó jövedelmeit 1409.

január 1-jével kapta vissza a királytól. A közel fél évtizedes világi irányítás-nak, úgy, hogy ráadásul a várat ostromolták is, minden bizonnyal megvoltak a következményei. Erre utalhat a fentebb már idézett rész a székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyvben, s egyúttal mindez azt is jelenti, hogy a vo-natkozó mondatokat 1408 előtt bajosan írhatták volna le. Ráadásul más ada-taink alapján tudjuk, hogy 1408-ban Kanizsai János érsek elrendelte az érse-ki tartományának vizitációját:¹³⁴ a joghatósága alá tartozó váradi, csanádi és erdélyi egyházmegyék területén fekvő világi és szerzetesi egyházakat és mo-nostorokat Miklós fia, László nyitrai főesperes (1408–1411), érseki kancellár¹³⁵ mint visitator, corrector et reformator látogatta meg az év őszén. Körútja nyomát egyetlen oklevél őrizte meg, amelyet december 8-án bocsátott ki a brassói és szebeni dékánságok részére arról, hogy egyházaikban mindent rendben ta-lált.¹³⁶ A következő év tavaszán pedig Babócsai¹³⁷ Gergely királyi kápolnaispán (1405–1412)¹³⁸ és Pöstyéni Tamás sasvári főesperes (1409–1411)¹³⁹ szerepelnek az esztergomi egyházmegye vizitátoraiként.¹⁴⁰