Tárnoklőrincháza birtok

A másik, szintén csak Albert király oklevelében a „Tárnoklőrincháza más né-ven Tótmiklóstelke” néné-ven szereplő birtok:⁷⁵⁷ 1361. január 6-án Lajos király – többek között – az örökösök nélkül elhunyt Tárnok Lőrinc és Tót Miklós Hont megyei Tárnoklőrincháza birtokát adományozta örök joggal és visszavonha-tatlanul Miklós⁷⁵⁸ esztergomi érseknek.⁷⁵⁹ Nem sokkal később, 1367-ben a ki-rály visegrádi polgárainak, Szőke Márton ácsmesternek és unokaöccsének, Darvas Fábiánnak adományozta a lakóitól elhagyott birtokot.⁷⁶⁰ A mondottak azonban az uralkodó 1372. május 25-i oklevele szerint – miután meggyőződtek róla, hogy a föld az esztergomi érseket illeti meg – visszaadták azt az esztergo-mi székeskáptalannak!⁷⁶¹ A káptalan Kanizsai János érsek közbenjárására 1395.

április 17-én Zsigmond királytól újadomány címén (ismét) megkapta a prédi-umot.⁷⁶² Az ugyanezen a napon kelt parancsra elvégzett iktatás azonban si-kertelen volt, mivel Pányi Ferenc és Bényi László ellentmondtak.⁷⁶³ Az ügyben természetesen per indult és több éven keresztül folyt,⁷⁶⁴ de az a jelek szerint az esztergomi káptalan győzelmével ért véget. Valószínűleg Zsigmond király két 1395. évi oklevele indította el azt a tévedést, amely mind Albert király 1439. évi (Thotlewrinczhaza alio nomine Thotmiklostelke), mind az országnagyok 1447. évi oklevelében (prediorum suorum Thothlewrinczfeelde et Tharnoklewrinczhaza

voca-755 Esztergomi arch. 144., 77. (1435-től esztergomi kanonok, 1438 és 1457 között pedig főesperes).

756 EFB 129., az iktatás ellentmondás nélkül megtörtént: Uo. 129–130.

757 Vö. Bakács I.: Hont vármegye 201.

758 Arch. 1301–1457. I. 64. (Apáti „Keszi” néven, de nem igazolható e családból való származása, vö. Hegedűs A.: V. Miklós 175.).

759 „quasdam possessiones, unam ... et aliam Tarnukleurynchhaza nuncupatas, olim Laurentii dicti Tarnuk et Nicolai Sclavi, hominum sine heredum solatio decesso-rum in comitatu Huntensi existentes” – DF 236858.

760 „quandam terram vacuam et habitatoribus, ut dicitur, destitutam” – DF 236859.

(a szóban forgó nevekre és polgárságukra vö. ZsO I. 2431. sz., Mészáros O.: Viseg-rád 41., 187.).

761 ZsO I. 2431. sz.

762 EFB 3. (ZsO I. 3923. sz., DF 236860.)

763 DF 236861.

764 1402. IV. 21. (DL 328.), 1402. X. 12. (ZsO II. 1981. sz.).

torum)⁷⁶⁵ tetten érhető: az egyetlen birtokrész két korábbi birtokosából (Tárnok Lőrinc és Tót Miklós) összevonással egy lett: „Tót Lőrinc Tárnoklőrinc más né-ven Tótmiklóstelke” (Tarnokleurenchhaza alio nomine Tothmiclosteleke ..., que con-dam Laurentii Sclavi).⁷⁶⁶

765 DF 236813.

766 EFB 3., DF 236861.

Összefoglalás

Az esztergomi székesfőkáptalani magánlevéltár és a magyar középkori egy-háztörténet egyik legtöbbet forgatott forrásának, illetve az azt tartalmazó kötet tartalmi vizsgálatának végére értünk. Természetesen, amint azt az előszóban is jeleztem, nem volt célom a vizitáció minden eddig kiaknázatlan területének feltárása és elemzése. A munkámban ugyanis elsődlegesen arra törekedtem, hogy feltárjam a kötet (a vizitáció és a többi szöveg) „keletkezéstörténetét”, és ezzel megteremtsem a forrás további vizsgálatának és felhasználásának alap-ját. Másképpen fogalmazva: mivel az eddigi egyház-, iskola- és politikatörténe-ti, valamint a régészeti irodalom mindenféle kritika nélkül elfogadta a székes-káptalan egyházlátogatási jegyzőkönyvének „önmeghatározását” és adatait unos-untalan 1397. évi példaként idézte, félrevitte kutatást és – nincsen rajta mit szépítünk – hamis színbe borította a székeskáptalan és a testület életét.

Ráadásul a vizitációt tartalmazó kötet többi középkori és újkori anyaga – mivel Kollányi Ferenc nem utalt egyértelműen létezésükre – kikerült a tudományos kutatás látóköréből. Az előszóban azt ígértem, hogy két kérdésre keresem a vá-laszt: mikor és milyen részekből állították össze a canonica visitatio szövegét. Itt az idő ezek megválaszolására.

Kollányi Ferenc annak idején a kiadás bevezetésében azt írta, hogy a „lemá-solt kézirat azonban nem egykorú feljegyzése az 1397-évi egyházlátogatás eredményének. Ezt maga az írás is mutatja. Tehát az eredeti jegyzőkönyvnek csak is egyik másolatát őrzi tudtunkkal a káptalani levéltár. Hogy ki készítette e másolatot és mikor, minderről mit sem tudunk. Az az egy bizonyos, hogy a jegyzőkönyvet a XV. század második felében írták bele a könyvecskébe”.⁷⁶⁷ – Eddig minden szavával egyetérthetünk, de ezt követőkkel már nem: Kollányi Ferenc ugyanis abból a – hibás – alaphelyzetből indult ki, hogy a kötet az 1397.

évi egyházlátogatási jegyzőkönyv másolata, ezért benne fel sem merült az a le-hetőség, hogy a kötet nem egy vizitáció szövegét tartalmazza, így alapvetően csak arra keresett magyarázatot, hogy mikor készült a másolat. Véleménye sze-rint „(e)zt pontosan meg lehet határozni. ... A legutolsóban, a 49-ikben afelől tudakozódik a püspök, vannak-e a káptalannak statutumai; a 48-ikban pedig hogy mely káptalani méltóság bír saját házzal? Számot adván e lakásokról, közvetlen ezután ismét egy kápolna javadalomról van szó. Az első pillanatra látszik, hogy ez nem tartozhatik a visitationalis jegyzőkönyvhöz, mert ez eset-ben ennek a kápolnának is az 5. pontban kellene említtetnie. De ettől

eltekint-767 Kollányi F.: Visitatio 72.

ve, maga a szövegezés is világosan bizonyítja, hogy ez a rész a visitatio után iratott le. Ugyancsak – olvassuk ebben – vannak még egyébb igazgatóságok is, a melyeket postea – azután, alapítottak egyes jámbor káptalanbeliek, lelküknek üdvére. Ezt csak is úgy lehet érteni, hogy az egyházlátogatás megtörténte után jöttek létre e javadalmak. Átlapozva a kéziratot, azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor olyan egyénekről tétetik a jegyzőkönyvben említés, akik a leirás idejé-ben már nincsenek az élők között, rendszerint nem hiányzik a név mellől a né-hai, a quondam szócska. Ezt előre bocsátva és szem előtt tartva, legalább meg-közelítőleg megtudjuk mondani, mikor készült e kézirat.”⁷⁶⁸ Az előbb jelzett hibás előfeltételezés után Kollányi levonta a szöveg (kézirat) leírásának idejére vonatkozó helytálló következtetést: „(u)gyanis a fentebb említett javadalom-nak, a sz. Jeromos kápolnája igazgatóságának leírásában azt olvassuk, hogy sz. Jeromos kápolnáját a főszékesegyház északi részében Kesztölczi Mihály ol-vasókanonok építette és javadalmazta ... Miután ezen leírásban Kesztölczi neve két ízben is említtetik, és egyszer sem olvassuk neve mellett a quondam szócs-kát, ebből észszerűen arra kell következtetnünk, hogy mikor azt leírták, Kesz-tölczi még életben volt. Már pedig tudjuk, hogy KeszKesz-tölczi Mihály 1469–1499-ig⁷⁶⁹ szerepelt mint esztergomi olvasókanonok. A kéziratnak tehát, a melyet itt másolatban bemutatunk, szintén ezen évek alatt kellett készülnie.”⁷⁷⁰

A kulcs az ún. 1397. évi vizitációval kapcsolatban a „kézirat” kifejezés: Kol-lányi Ferenc feltételezésével szemben nem a Kanizsai János esztergomi érsek által elrendelt egyházlátogatási jegyzőkönyv szövegének „modernizált” és kiegészített másolatával van dolgunk, hanem több, különböző időpontban le-jegyzett szövegnek – a Kollányi által jelzett időpont körüli – összeszerkesztésé-vel. Azaz a 15. század végén nem az eredeti, 1397. évi jegyzőkönyvet másolták le és bővítették szövegét az eltelt évszázad alatt bekövetkezett változások meg-örökítésével. A másolaton – valójában tisztázaton – elvégzett vizsgálatok alap-ján ugyanis biztosan nem a Kollányi Ferenc által feltételezett módon készült a vizitáció ma ismert szövege. A jegyzőkönyvben található számtalan személy-név és megörökített esemény feldolgozása és elemzése után egyértelmű, hogy nem arról van szó, hogy az eredeti, 1397. évi szöveget modernizálták és bő-vítették. A szöveg bevezetésében és egy-egy adott válaszban együtt szereplő kanonokok ugyanis sokszor teljesen eltérő időpontban voltak a testület tagjai, méltóságviselésük időszakát évtized(ek) választották el, és sokszor még csak nem is érintkeztek egymással. Ráadásul itt is meg kell említeni azt a hihetetlen és egyúttal megmagyarázhatatlan tényt, hogy a testület egyik emblematikus figurájának, Vicedomini Máténak a neve még csak említés szintjén sem jelenik meg a szövegben: jóllehet 1395-től több mint három évtizeden keresztül volt a székeskáptalan tagja.

768 Uo. 72–73.

769 Jelen tudásunk szerint 1483 és 1499 között mutatható ki.

770 Kollányi F.: Visitatio 73.

A 15. század végén valaki – egyelőre – ismeretlen okból és ismeretlen sze-mély felkérésére beült a székeskáptalan „levéltárába”, ahol – talán – kézhez vette egy vagy több valós canonica visitatio szövegét, majd mintaként követve annak szerkezetét és egyúttal fiktív elemekkel is bővítve azt, mintegy „leltárt készített” a székesegyházról és nem mellékesen az érsekségről. Munkájá-hoz biztosan felhasználta az akkor még meglévő, de azóta elveszett 1397. és 1407/1408. évi, illetve további években keletkezett egyházlátogatási jegyzőköny-veket, a kápolna- és oltáralapításokról szóló, valamint az azok részére szóló kegyes adományokat megörökítő, a káptalani birtokállományt rögzítő okleve-leket. Munkájába beépítette az akkor kanonoki javadalmat viselőktől származó szóbeli információkat, illetve visszaemlékezéseket is. Mindenből – mondhatni – egy kicsit, hogy minden, egyházlátogatás során felmerülő kérdésre legyen valamilyen információ. Munkája elkészültével a szöveget bemásolta a minden bizonnyal általa összeállított és megkezdett – korai (középkori) – kötetbe (kolli-gátumba) és ma ezt a tisztázatot ismerjük és nevezzük – hibásan – az 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvnek.

Végső soron mit mondhatunk az esztergomi székeskáptalani vizitációról?

Az ún. 1397. évi esztergomi vizitáció szövegét őrző forrás – és itt idézhetjük Solymosi Lászlónak a brassói kódexben található esztergomi zsinati határo-zatokról írt mondatait – „valójában fiktív oklevél, amelynek ugyan minden szava hiteles, de valójában sohasem létezett. Összeállítója, másolója különbö-ző zsinati anyagokat tartalmazó oklevelekből” – a jelen munkára alkalmazva:

jegyzőkönyvekből és oklevelekből – „szerkesztette egybe. Eljárását, mivel nem hamisításról volt szó, nem titkolta el ...”⁷⁷¹ Az egyházlátogatási jegyzőkönyv másolója sem titkolta el, hogy miről van szó, hiszen a szöveget a „Modus et ordo visitationis capituli ecclesie Strigoniensis” mondattal indította. E felütés-ből viszont egyértelmű kellett volna legyen mindenki számára: a szöveg nem egy 1397-évben keletkezett forrás,⁷⁷² hanem több, különböző időpontban ké-szült egyházlátogatás, írásos feljegyzés és szóbeli visszaemlékezés alapján ösz-szeállított – megkockáztatjuk – minta, amely talán arra a kérdésre ad választ, hogyan kell egyházlátogatási jegyzőkönyvet összeállítani. A forrás újkori hasz-nálóit viszont többek között az tévesztette meg – amellett persze, hogy szövegét senki sem vizsgálta szisztematikusan –, hogy a forrás kiadója, Kollányi Ferenc – vagy megbízottja – elfelejtette lemásolni a szóbanforgó, a szöveg elején álló címet, és így anélkül jelent meg – egyébként szinte hibátlan szöveggel – az ún.

1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv.

771 Solymosi L.: Az esztergomi egyházmegye ünneplajstroma 92.

772 Rossz párhuzamként idézhetjük a zágrábi székeskáptalani statútumokat, amelye-ket ugyan 1334-ben hirdettek ki, de a ma ismert alakjukat – a benne szereplő sze-mélyek alapján – legkorábban két évtizeddel később, 1354-ben nyerték el (Solymosi L.: Az egri káptalan statútuma 137.).

Mindez a jelenkor kutatói számára azt jelenti, hogy a vizitációban szereplő adatok csak hátterük mélyreható vizsgálata után, rendkívüli körültekintéssel használhatók fel: így például önmagában nem alkalmas sem építészeti emlé-kek (kápolnák, oltárok) datálására, sem a káptalani birtokállomány bemutatá-sára, illetve a divisori tisztség létrehozásának ideje sem köthető az 1397. évhez.

Továbbá félrevezető információkkal szolgál és éppen ezért óvakodni kell attól, hogy például statisztikát készítsünk azokról a kanonokokról, akiknek nem volt breviáriuma, vagy akik nem voltak a nagyobb egyházi rendekre felszentelve.

Ugyanígy alkalmatlan a kanonokok képzettségének, misejárási kötelezettsé-gei megtartásának jellemzésére, és a sort még folytathatnánk. Összefoglaló-an, a vizitációban leírt információk – hiszen kis túlzással, ahány válasz, annyi különböző év – csak akkor építhetők be egy adott időszakról szóló bármiféle elemzésbe, illetve a székeskáptalan működésének leírására, ha azt más for-rásból származó információink is alátámasztják. A káptalani statútumoknak a korábbi módon történő idézése, analízise, azaz a többi magyarországi káp-talan statútumainak írásba foglalási időpontjai közé illesztése a jelen formá-ban szintén nem lehetséges. Összehasonlításuk pedig – egyelőre – szintén nem javasolt. Mint láttuk, van olyan határozata, amelyet biztosan a 15. században alkottak, ugyanakkor a nagyobbik rész meghozatalának és lejegyzésének idő-pontjára még támpontjaink sincsenek – ennek meghatározása, ha egyáltalán lehetséges, a további kutatások feladata lesz.

kötet anyaga

(esküminták, vizitáció, rendelkezések, határozatok, oklevelek)

A kötet leírása

A csaknem szabályos négyzet alakú könyv a kötéstáblából⁷⁷³ és 67 számozott folióból áll, de tüzetesebb átnézése után kiderül, hogy valójában eggyel több lap van benne, mivel a 9. folió verzója után egy teljes lap kimaradt a számozás-ból, azaz összesen 68 foliót, illetve 136 oldalt tartalmaz a kötet. (Éppen ezért a 12. táblázatban a jelenlegi számozás után zárójelben a helyes folió számot is feltüntettem, a rossz szám egyébként a forrásnak a Diplomatikai Fénykép-gyűjtemény számára készült lefotózásakor még nem szerepelt rajta). Őrzési helye az Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára, a pontos jelzete pedig:

Lad. 50, fasc. 0, nr. 11. (korábban: Lad. 50. sine fasc. et num.), Régi vizitációk és formuláskönyvek. A kötet külső borítóján újkori kézzel: Visitationale Venerabilis Capituli Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis, acta visitationis anni 1397. ac etiam statuta ejusdem v(enerabilis) c(apituli) in se continens, quibus omnibus quaedam jura-mentorum formulae praemittuntur; a belsőn: ad acta lectoralia titulo XII. n^o 4. felirat szerepel. A kötetben lévő szövegek egyértelműen tisztázatok, így gyakorlati-lag nem tartalmaznak javításokat, kihúzásokat. Ezt egyébként indirekt módon bizonyítja a Krisztus-kollégiumról alkotott káptalani rendelkezés, amely har-madik sorának elején kihúzták az „ad doctrinam” szavakat, amelyek aztán a negyedik sor elején szerepelnek újra, ekkor már helyesen: a szöveg leírása-kor tehát egy sort tévesztett, „átugrott” a másoló szeme.⁷⁷⁴ A kötet szerkezete azonban csak látszólag egységes, azt valójában különböző korokban készült részekből állították össze (lásd a 12. táblázatot). ⁷⁷⁵,⁷⁷⁶,

12. táblázat: a kötet felépítése

237946.DF Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára, Lad. 50, fasc. 0, nr. 11.

pagina ív folió szám régi folió

szám a rész tartalma vízjel

– 1r-6v 1r-6v – üres oldalak a foliókon felváltva:

szarvas félkeréken koronás pajzsban (Bazin, 1715)⁷⁷⁵ és hód alatta FH monogram (1698, Bazin)⁷⁷⁶

773 Újkori, egyszerű, bekoszolódott papír.

774 fol. 44^r (pag. 91.)

775 Az első ismert példa, képét lásd www.belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/29743.

html [letöltés: 2013. június 4.]

776 Az első ismert példa, képét lásd www.belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/2942.

html [letöltés: 2013. június 4.]

237946.DF Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára, Lad. 50, fasc. 0, nr. 11.

pagina ív folió szám régi folió

szám a rész tartalma vízjel

– 7r-11v

(12v) 7r-7v – üres oldalak nem észlelhető

3–7 8r-9v (10v) – különböző

(11r-12v) – üres oldalak nem észlelhető

8–10 12r-13v

(13r-14v) uaz – a nagyprépost

és az

777 Az első ismert példa, képét lásd www.belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/13789.

html [letöltés: 2013. június 4.]

778 Az első ismert példa, képét lásd www.belyegmuzeum.hu/MAPAVIT-DMVA/17179.

html [letöltés: 2013. június 4.]

237946.DF Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltára, Lad. 50, fasc. 0, nr. 11.

pagina ív folió szám régi folió

szám a rész tartalma vízjel

15–86 17r-26v

(18r-27v) uaz Vr-XIVv Visitatio 1397 27r-32v

(28r-33v) uaz XVr-XXv

33r-37v

(34r-38v) uaz

XXIr-XXVv 38r-41v

(39r-42v) uaz

XXVIr-XXIXv 42r-49v

(43r-50v) uaz

XXXr-XXXVIIv 50r-61v

(51r-62v) 50r-52v

(51r-53v) XXXVIIIr-XLv

87–102 53r-61v

(54r-62v)

XLIr-XLVIIIIv különböző korú

bejegyzések és oklevelek 1492 és 1588 között, lásd alább!

– 62r-67v

(63r-68v) uaz – üres oldalak ugyanaz a papír és vízjelek mint a kötet elején

A különböző vízjeleket tartalmazó papírívek és a kötet táblázatos formában ábrázolt szerkezete alapján az összeállítás menetéről és koráról azt mondhat-juk, hogy a legkorábbi, középkorinak mondható rész a jelenlegi kötet köze-pén, a 14. [15.] folió rektóján indul és a 61. [62.] folió verzójáig tart, ennek az egységnek – nem véletlenül – külön, korábbi, akár egykorúnak tartható folió számozása van. (Az első folió hiányzik, eredetileg talán azon lehetett feltüntet-ve a kötet címe.) Ugyanakkor az ezeken a foliókon található szöfeltüntet-vegek sem azo-nos időben kerültek lejegyzésre. Legkorábban az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvet írták bele, valószínűleg valamikor Bakóc Tamás érseksége ide-jén, az ívek vízjele és az íráskép alapján bizonyosan 1500 után. (A vízjelek-nek természetesen nem tulajdoníthatunk kizárólagosságot a forrásszöveg és a kötet elkészültének kormeghatározásánál.) További támpontokat jelenthet-nek számunkra az ebben a részben található oklevelek és feljegyzések (lásd a 13. táblázatot).

13. táblázat: a legkorábbi kötet tartalma^779,780 régibb folio

szám tartalma „kéz” egyéb megjegyzés

fol. IIr Forma iuramenti prebendariorum in principio receptionis

A középkori íráskép

fol. IIv Forma iuramenti altaristarum / Forma iuramenti officialium capituli

B nem középkori íráskép, de mindkettő ugyanaz a 16. századi kéz fol. IIIr Forma iuramenti

canonicorum C középkori íráskép

fol. IIIv üres

fol. IIIIr Forma iuramenti notarii B nem középkori íráskép, ugyanaz a 16. századi kéz, mint a IIv folión, szerepel benne Verancsics Antal esztergomi olvasókanonok neve.⁷⁷⁹ Felette két, félbehagyott, de utóbb folytatott bejegyzés.

fol. IIIIv üres

fol. Vr-XLv Modus et ordo visitationis capituli ecclesie Strigoniensis

A

fol. XLIr üres

fol. XLIv Statutum generale super

proventus capellę B. M. V. D Az e-caudatát rendszertelenül használja. A szövegben szerepel, hogy jövedelmét már egyesítették a káptalanéval, ennek alapján a lejegyzésére 1494 után került sor.⁷⁸⁰ fol. XLIIr Statutum super

proventibus dominorum canonicorum

decedentium et eisdem in beneficiis successorum

D

fol. XLIIv – felül Statutum de sutoribus E 1492. XI. 17-i káptalani határozat, nincsen eredetije.

779 1550. X. 10-én nevezte ki Ferdinánd király olvasókanonokká (Lakatos A.: Verancsics Antal 264., Kollányi F.: Esztergomi kanonokok 150.).

780 Vö. Registrum Strig. 13., lásd még a 2.2.1. alfejezetet!

régibb folio

fol. XLIIIr – alul „in conservacione

prediorum” F 1516. VI. 17. – Az oklevélnek nincsen eredetije.

G Az íráskép alapján ugyanaz a kéz írta, mint a következő, 1530. évi érseki oklevelet.

Az ún. 1397. évi vizitációban már(!) szó esik reformálásáról!

fol. XLVr-XLVIv Várdai Pál érsek

határozatai G 1530.⁷⁸²

fol. XLVIIr káptalani határozatok:

1576. IV. 8. és 1579. VIII. 4.

1588. III. 23. H

I

A két korábbit ugyanaz kéz írta.

fol. XLVIIv Bakóc Tamás 1504. VI. 7-i oklevele bizonyos szőlő mon-dani a könyv összeállításának időpontjáról: a 47 foliót tartalmazó korai kö-tetbe legkorábban tehát a Visitatio szövegét másolhatták be, majd az előtte és az utána lévő üres oldalakat fokozatosan megtöltötték különböző bejegy-zések és oklevelek szövegével. Ezek közös jellemzője, hogy valamelyik ko-rábbi pont által leírt szabályozásban bekövetkezett változásról tudósítanak.

A könyvecske fennmaradását nagyban elősegíthette, hogy az 1526 után is használatban maradt, hiszen ebbe (is) feljegyezték a Várdai Pál esztergomi érsek idején, 1530-ban – talán Szent Adalbert ünnepe (ápr. 23.) táján – hozott határozatokat. Esztergom eleste előtt a kötetet az elmenekülő káptalan ma-gával vitte Pozsonyba, majd Nagyszombatba. Végül az érsekség 19. századi visszaköltözésével a könyv is hazatért Esztergomba. Mindezek közben, még a 18. század közepén az ekkora kisebb-nagyobb sérüléseket elszenvedhetett könyvet szétszedték, a gerincet megerősítették, elé és mögé is további

lapo-781 Hiányos és hibás kiadását lásd Knauz N.: Krisztustársulat 348–349.

782 Az évszám a szövegben is szerepel, de egy másik kéz az első sor fölé is odaírta (Kollányi F.: Esztergomi kanonokok XVIII. indoklás nélkül).

kat helyezve újból összefűzték, majd körülvágták – kialakítva így a jelenleg ismert kötetet. Az így hozzáfűzött oldalakra aztán további szövegeket is be-jegyeztek, noha rengeteg üres pagina is maradt a könyvben (pl. az utolsó ív 10 oldalán egyetlen betű sincsen).

A fentiek alapján a következőket mondhatjuk: a 15/16. század fordulóján összeállítottak egy hat ívből álló kötetet, amelynek oldalaira bemásolták – az egyszerűség kedvéért nevezzük továbbra is így – a Visitatio szövegét. Ezt – hangsúlyozzuk – egy kéz írta le. Az idő előrehaladtával a korábban üresen maradt oldalakra különböző kezek újabb és újabb tételeket jegyeztek be, s idő-közben az első – és valószínűleg az utolsó – folió is elveszett. Talán a különböző sérüléseknek – és a nem megfelelő őrzésnek⁷⁸³ – tudható be, hogy a 18. század közepén a középkori kötet elé összesen 1 és ¾, utána pedig ¾ ívnyi – nem egyidőben készült – papírt kötöttek be és ragasztottak össze vele, illetve a kö-tésben lévő sérült lapokat is igyekeztek enyvvel kijavítani. E restauráció révén hozták létre a jelenleg is rendelkezésünkre álló kötetet.

A legkorábbi, rekonstruált kötetnek létezik egy, leginkább a 18. századra keltezhető másolata, amely azonban csak a vizitációt, a javadalmasok eskü-mintáját és Bakóc Tamás esztergomi érsek 1504. évi oklevelét tartalmazza. Ez szintén az Esztergomi székesfőkáptalan magánlevéltárában van, jelzete: Lad.

77. sine fasc. et num., alatta: XII. Normativa numero 1^mo. – A köteten következő

77. sine fasc. et num., alatta: XII. Normativa numero 1^mo. – A köteten következő

In document AZ ESZTERGOMI SZÉKESKÁPTALAN A 15. SZÁZADBAN (Pldal 132-0)