[Saját levelezőnktől]
( l.1n~m'nm= dc Bois-de-Boulogne-on. - Veszedelmes tilndérkert. -.I /„'n::, mely a másoké. - A Szalon. - Rodin új szobra. - Sarah ll.-m/mrffi /„'irz'. - Az oroszok és a dekadens francia pénz. - Az a
bizonyos méla akkord.)
Párizs, május elején Hılpadlaıı, szédülve, betegen vorrszolom magam az avenue de llolıı de lloulogııe széles gyalogútján. Mintha két rohanó folyam ılı lıll lıocsálolták volna egymásnak. A fogatok, automobilok soka-ıolga szeııılıerııhaııó fekete luılláıııokkéııt suhog egybe. Ezer helyről, eıeı lıáııló |`éıınvel esillan vissza a ınájusi nap dühödt ragyogása.
Vı-.fm-ılı-lııız--l ıııájıısi ııa|ı ez. Ez a sulıogó, csillogó életű, csodaszép ııveııue veszi-ılelıııı-fi lllııılı'-ı*keı`l. ldc köııııycn jön el légyottra a le;-,ıleıııonılılı ılloınlllınléı: a Nihil, s ıııiként Argirus királyfi kertjé-I.. ıı ıı z „odal'ı*ık, klııyllnak lıirlelcıı az agyukban poınpás és veszedel-ıııeıı vlıılgal a gyilkos ideákııak . ..
A „lell pı'o|ıagaıulájának" ıııisztikus és félelmetes mániákusai lll ııevelődlıellek, e tlnıdérkcrtben. Az anarchista ifjú lévitáknak ol«\-ellenlll ide kell jöııııiök ilıletért és szent tűzért. Itt könnyen lannlla ıneg a kar a lıajlást a bombavetésre. Mert, ha behunyom ıı nıeıııenı, úgy véleın, hogy itt a pénz zakatol. A pénz zuhog, . slllog, lllıeg és uj jong itt. Apénz, mely a keveseké, a boldogoké, az eıozıllké. A ıııásoké . A pénz, a pénz .
'l`aıka seregckben ömlik ki a nép a „Grand Palais”-ból, hol pai ııappı nvlll meg az egyik szalon s az arcokról pár perc alatt . ıııoaodlk nıiınlaz, amit rájuk a friss, hatalmas képek és szobrok ll l ali. Ill, hol zulıog az élet, a fény, a pénz, nincs állandósága semmi-nelz, anılııek pénzértéke nincs. Itt elvész a borzongás, a hangulat, av eıııelkeılellség. Megsiketülnek a lélek fülei. Bent a ,,Szalon”-ban oıılg ıllıllııllıan olvadtunk össze Rodin csodálatos, új alkotásával a „l hıaılolkozó”-val, borzongva, félve, sejtve, megkapva és megne-ıııesı-dve.' itt kiıııı csak egy vad, bolond vágy ordítoz bennünk:
()lı élni, élni! Gazdagnak lenni! Rohanni! Falnil . . . Már nem vagyunk a régi, farizeusságunkban tiszteletreméltó Ieııvek. Már nem csinálunk titkot sem abból, ami különben sem
vııll llllılšl
Csak pénz, pénz, sok pénz!
M ıl r őszinték, becsületesek vagyunk, s minden kicsi vagy
nagy-„ıeıll enılıcri dologra már magától is reá cseng a pénz refrénje.
53
- Mi szükség van a szalonokra manapság? A császárság alatt volt értelme. Akkor fény, pompa és sokadalom volt. Idejött a világ minden gazdag embere. Ömlöttek Párizsba a milliók. Ma már nem így van, s a szalonok haszontalanok. Csinálj anak a művészek kisebb vagy nagyobb kiá1li'tásokat,vásárokat. A művészet nevében nagyon
elegendők a múzeumok is
Így beszélnek ma már az őszinte lények s a pénz diadalmasan és büszkén pöfög. És Sarah Bernhardt, a nagy Sarah, aki már annyira a halhatatlanságé, hogy no, akiről a novellákban úgy írnak, mint a monu mentumokról, mint a Victor Hugo-szoborról vagy a Lánchídról, Sarah Bernhardt, kiről Párizsban azt beszélik, hogy a szalonjában egy nagy kínai porcelán-tálat megtöltet olvasatlan arannyal s ebből költenek, míg kiürül, hogy pár nap múlva újra és újra megtölthessék a tálat, - huszonötezer frankért egy valóságos cigánypört folytat most. A napokban fog megjelenni ő tudja hányadszor a bíróság előtt, s bizonyosan nem fog nyugodni addig, míg a bíróság az ő javára nem ítél. Pedig a nagy Sarah például az orosz sebesültek javára egy matinéval a színházában hetvenöt-ezer frankot tudott összeszedni.
De hát szent célra, orosz célra lenni kell pénznek, persze.
A baráti és szövetséges muszkák francia kölcsönpénzzel háborúz-nak tudniillik, s ez a kis kölcsön mostanában mentőcsóháborúz-nakokra szorul. El is árult a francia sajtó a minap mindent. Egy orosz úriember egy politikai revüben nem nagyon hízelgően nyilatkozott Franciaországról. Azt írta, hogy Franciaország süllyed, s ma már csak a női divatban és az automobilsportban vezető nép a deka-dens francia.
- Ugy? - zúgtak a párizsi lapok. - Hát Oroszország vajon vezet-e valamiben a kaviár-kereskedésen kívül? Mindenesetre kelle-mesebb dolog dekadens francia polgárnak vagy parasztnak lenni, mint nem dekadens orosz polgárnak vagy muzsiknak Hanem a pénzünk nem dekadens ugye?
,, . .így, így .V Jól is van ez így." A place de la Concorde-on vagyok, mikor keserű békességgel így szavalok magamban. Vánszo-rogva menekülök, nehogy elgázoljanak a rohanó kocsik, s nem akarok ma több esetén tünődni a pénznek. Minden eset az övé.
A kicsiséges és nagyszerű. Rodin megfaraghatná a pénzt. Borzalmas és megrendítő figura volna bizonyosan. És szembe kellene állítani a ,,Gondolkozó"-val .
PN 1904. május 12. A. E.
54
24. A PÁR1zs1 KUTYAVÁSÁR
[Saját levelezőnktőlj
Párizs, május 22.
Ha olvasnák még az emberek az állatmeséket, gyilkosan szép állatmesét gondolnék ki a Tuilériák mesetennő kertj ének valamelyik elfödött zúgában. Beborítana e kert májusának titkos melankóliája, de én nem lágyulnék ám el. Véres és mézes szájjal arról mesélnék:
be jó dolog kutyának lenni. Mert magasztos és jó állapot a kutya-állapot. Onzetlen_, becsületes szimpátiát csak a kutyák habzsolnak e földi életben. Ovék a nyugodt szemlélődés, a gondtalanság ésfla nyugalom. És milyen szabadon és merészen ugathatnak! . . . Ok most a másik sarkán vannak a Tuilériáknak. És idáig zúg különös és hatalmas kórusuk. Az előbb pedig ott kóborogtam előkelő celláik utca-sorában. Ott volt egész Párizs. Tudniillik minden lézengő amerikai, minden kóbor angol, minden kopótartó mágnás, minden kutyaimádó hölgy, minden vörös ruhás pecér, minden hivatásos cbkereskedő s minden okosabb foglalkozások híján levő alak. Ott voltunk tehát nagyon sokan. Megnyitották a párizsi kutyavásárt.
Valami furcsa meghatottsággal járja be az ember a kutyák e hirtelen városát. Bolond és komor raja kél bennünk az ötleteknek.
Micsoda tarkaság és gazdagság pompázik ebben a nyomorú négy-lı'ılıı'ı fajtában. És mi milyen szürkék és egyforma figurájúak vııgyuıık mind, kik itt fontoskodva járunk. Az ember egész diffe-rı-ııciúló képessége nincs olyan summájú, mint amilyen mérhetetlen klllöıılısı'-gct revclál egy toy-terrier ebecske, s egy saint-bernardi
ı'ıı`lılH kııtyıı. .
Az 1-lőkı-lő s elővigyázóan és erősen parfümözött hölgyek ııllglııı goııılolııuk ilyen ostoba dolgokra. Valósággal seregesen siet-ııvk ıı lııxııs-kııtyák pavilonjába. Nagyon méltóságos, diszkrét ı-Iz lilııııııı lıı-ly ez. Illatos párnáikon, selymes ágyacskáikban pihen-ııı-L nııılııııı ıı lvgkékvérűbb kutyácskák. Olyan szépek, olyan elő-lu Iflı-lı, n ıılyıııı lıctegesek mind. Egyik-másik kis eb szemének ıı \-ııglıılıııınñgıı, c:~ıo<lı'ılatos tüze valósággal megdöbbent bennünket.
Mlııl Im vv. ıı ııyııgdıılaııság és tűz szenvedő, modern, asszonyszemek-hnl lıflllfwml. volna oda. És csönd van az előkelő pavilonban.
A |„~lli\~ı-n én ıııús színű dalmát kutyák, a pomerániai luluk, a
\-~ıL„|ı|ıı- lı-ııiı-ı`ı-k, toy-terrierek, havannai ebecskék, a ruby
»-|~.ııılı~|ı~lı. lııllrmzı-li kntyácskák, stb., stb. már nem is ugatnak. Ok ıı I- jqlılıçvıılılı ra lvgı-lfiııomodottabb lényei a világnak, kik becézés ııı`||-ııl ı Ijııwlıılıııık.
55
Szinte az őserő, a természet megnyugtatását sóvárogjuk, mikor kimegyünk e félhomályos kutyaszalonból. És csakugyan, a saint-bernardiak, terreneuve-ök,f_bu1ldogok, mastiffok, montagne-iak, setterek, stb. széles utcája torkoll ide. Majd megsiketülünk e hatalmas állatok hangversenyében. Az utca végén ijedten állunk meg. Hohó, a „sárga veszedelem” komoly dolog. Már kutya-ország-ban is okkupál a sárga fajta. Egy sereg mongol fajtájú kutya van a kiállításon. Egy pár félelmetes, gyönyörű, vad schow-schow kutya kalodái előtt seregesen állnak a nézők. Aztán a többi utcán szinte hihetetlen varietása a kutya-fajtáknak. Legékesebb a kopófalkák utcája. A kopó-ólakon nagyon régi és egészen új históriai nevű urak nevei ragyognak . .
A kutyapavilonok közt a nagy vizsga folyik. Elő-elővezetnek néhány kutyát egy-egy fajtából. A díjak ítélése ez. Itt folynak a kutyavásárok is, itt végeznek emberfölötti munkát, hogy hű fotográfiát adjanak egy-egy, a masina előtt nyugtalankodó kedves-ről. Es itt kelt kellemetlen borzongást, itt utálatosodik meg a csók, az igéző, a fölgyújtó, a sokat megénekelt és áhított. Kutyácskák kapják édes, piros női ajkakról . ..
És egy kis szomorú csömörléssel szaladunk a művészet szent csarnokába. Igen, 21 művészet szent csarnokába. A kutyavásáron műtárlat is yan. Képek, rajzok, szobrok. Olyik darab neves művész alkotása. Allatképek, állatszobrok. Vadász- és sportjelenetek, kutya- és más állat-idillek. Egy állatvédő öreg nő két kis kutyával járja be a tárlatot. A kis kutyák csakugyan érdeklődnek egy-egy műdarab iránt. Egy kis tréfás szobormunkát meg is ugatnak:
egy csimpánz játszik egy kutyával, vidám talapzatán a szobornak.
Az öreg nő a kutyák artisztikus nevelésének az apostola, és sokan vannak ilyenek a kiállításon. Ezek azt magyarázzák, hogy elérkez-tünk immár oda, mikor a művészetet meg kell osztanunk az álla-tokkal, legelső sorban a kutyákkal, akik már éreznek és - értenek 1s .
. . .Most a Tuilériák túlsó sarkán vagyok. Ide hallik a kutya-vásár lármás muzsikája. Az új ,,jövő zenéje". Melankólikusan, bús csúfolódással hajlonganak, sóhajtoznak a Tuilériák májusi teherben hajladozó, lombos fái. Hahó ! Valaha e tájon fölfordult és vérbefulladt egy világ azért, hogy az emberek emberiebben s jobban éljenek. S ma már mennyivel emberiebben s jobban élnek -a kutyák! . . .
PN 1904. május 25. A. E.
56
25. A PROVÁNSZIAK
[Párizsból írják nekünk.']
Fölöttébb érdekes irodalmi ünnepet rendeztek a minap Franciaországban. Az ünnep csöndes volt, de megható és méltósá-gos. A hivatalos francia irodalom nem ünnepelt az ünneplőkkel, s nem is ünnepelhetett. Mert ez az ünnep azt jelentette, hogy ötven évvel ezelőtt francia irodalom született a - francia irodalom_ellen.
Szinte egyedülvaló jelenség ez a népek szellemi életében. Otven évvel ezelőtt összeállott hét fiatal francia író. Mindannyian Délről valók, a napfényes, dicsőséges, regés Provánsz-ból, a trubadurok hazájából. A hét fiatal író kimondotta, hogy gyalázatosság volna, ha meghalna a trubadurok nyelve, Provánsz nyelve, a Zángue d'Oc. És e hét fiatal író megcsinálta a páratlan munkát: föltámasz-totta a provánszi nyelvet, új irodalmat teremtett a hatalmas francia irodalomban. A nagy munka első harcosa, a provánszi iskola, a „félibrék” vezére Frédéric Mistral volt. O volt a legerősebb, leg-nagyobb taleııtum. Otven esztendeje ennek. A hét úttörő közül ma már csak Frédéric Mistral és Alphonse Tavan élnek. De már ismeri a világ a provánszi irodalmat. Lassankint a hivatalos francia iroda-lom is belebékült a csodálatos szecesszióba. Mistralnak két versköte-tét megkoszorúzta az Akadémia, s arról is többször volt szó, hogy tagjai közé választja, ami ellen Mistral mindig szerényen, de zilllıatatosan tiltakozott. Azonban a provánszi irodalom még ıııiııılig lcııézett egy kicsit Franciaországban, holott például német nyelvre le van fordítva csaknem minden műve Mistralnak, s a híres Mireille kötetről úgy emlékeznek meg a német iskolákban, mint ıı lrııııcia irodalom egy remekéről. Az ötvenéves évfordulón alma-ııııı-lıol. adtak ki a provánszi írók. Ez az almanach fölsorolja azt az iıııııı:'ıı` ııagyon hatalmas írósereget, mely a lenézett lcmgue d'oc-ot ıııııjılııı-ııı riválisává teszi a francia nyelvnek. Szerény, csöndes vııll lı-ııi. l)óleıı az ünnep. Párizsban alig vettek róla tudomást.
M In! ı ııl, ııv. aggastyán, a nagy költő, a fáradhatatlan apostol volt az llııııı-|ı kör.é|ı|ıııııtja. Az ünnep alkalmából Mistral gyönyörű ódát Iıl, ıııı-ljvlıı-ıı Prováıısz dicsőségét, s a trubadurok nyelvének örök-ı'-Ivlı'-I. (ˇ-ııı-lali ıııeg.
HH 1904. június 2.
57