A RIVIERA összEL

Nizza, szept. 21.

Az azúr tengert száraz, meleg szelek borzolják. Szomorú és nyugtalan a francia Riviéra. Porosak a hatalmas pálmák_ Árva a híres angol promenád. Végig a büszke partokon csukottak és csön-desek a villák. Cannes-ban tomboláznak, Nizzában orfeumoznak az emberek, Monte-Carlóban még ehhez sincs kedvük. A szezont, az idegen-hozó, pénz-szóró szezont lesi, áhítja mindenki. Egyelőre pedig az esőt: a Riviéra telét. Az eső után aztán mindjárt jönne az élet.

Nizzában szeptember tizenkilencedik napján nagy utcai muzsi-kálás hirdette, hogy itt a szezon. De hajh, a muzsikaszó még nem csinál szezont, valamint a kalendárium sem tud őszt csinálni.

127

Néhány bolygó angol és amerikai. Néhány fanatikusa a francia Riviérának_ Aztán a monte-carlói szerencse-vadászok. Ennyi az egész publikum. A borbélyom, itt Nizzában, aki a Riviéra-járó nragyarok kedvéért megtanult köszönni és káromkodni Arpád nyel-vén, megszégyenítene egy kecskeméti huszárkáplárt a magyar káromkodásával_ Az időt szidja, a halott szezont, a késlekedő esőt.

Mindenek fölött pedig az esőt, mely nem akar esni. Pedig ez az eső a Riviéra bár`ányhimlője_ Túl kell rajta esni. Addig nem lesz szezon.

Csnkottak a nagy hotglek s a boltok. Blanc úr emberei is károm-kodnak Monte-Carlóban. Ok persze nem magyarul, holott lett volna nekik is módjuk megtanulni a magyar káromkodást_ Egy rövid délutánon egy tucat magyart számoltam össze a játékasztalok körül.

Monte-Carlóban fehér szezonnak hívják ezt a szezont. Csillogó, szép aranyak helyett otromba fehér ötfrankos darabokat lapátolnak be ilyenkor a híres játékhelyen_ Néha esténként egy-egy olcsó hang-verseny is kerül_ De színház még nincs. Még csak cigánymuzsika sincs itt még.

Nizzában egy kóbor olasz színtársulat játszik. Sokoldalú olasz komédiások. Tragédiát, drámát, színjátékot, vígszínművet, ope-rettet, énekes bohózatot, mindent játszanak. Operát különösen.

Öt olasz komédiás bele mer fogni a legnagyobb Verdi-operába, s ma már Wagnert sem nagyon kímélik ezek az olaszok.

Nizza különben így holt szezon idején erősen olasz. Ha inter-nacionalizmusából nyaranta kivetkőzik, úgy látszik, az olasz lélek benne az erősebb. A hivatalos, francia Nizzán át-áttör az irredenta láza, s a szépséges Nizza, a visszakapott szép leány, nem simul ám annyi szeretettel édesanyjához, Franciaországhoz, mint ama híres szobor ott a tengerparton hirdeti. A nizzai francia újságokban több helyet foglalnak el sokszor az olasz dolgok, mint a franciák. Egy-két év óta a latin testvérség álma új erőre kapott, de aligha Nizzá-ban kelt új erőre ez az álom.

A hotelenrben beszélik, hogy aznap estéjén, melyben Olaszor-szág trónörököst kapott, Nizzában sok házat kivilágítottak. Olyan örömünnepet rendezett Piemont ifjú hercegének Nizza, milyennél különbet Milánó sem talán. A sürgönyhivatal pedig százszámra vette föl a nizzai üdvözleteket_ Thaon de Revel gróf, Olaszország nizzai főkonzula, amolyan titkos vice olasz király a francia Riviéra olaszainak szemében. Tegnap délelőtt valóságos ırépvándorlás folyt a nizzai Karolina-villába, ahol a főkonzul lakik. A lelkes olaszok, a veterán olasz katonák, bizonyára sűrűen gondolnak olyas dolgokra, amiknek nem örülne a hivatalos Franciaország.

De ha itt lesz a szezon, minden másképpen lesz. A nizzai fran-cia s a nizzai olasz egyformán: nizzai. Az az igazi latiır testvérség, 128

pfı I A. _-_ _ prr ı 1 Í- __

I.'Í|_-__ıl_'ı3.,$I_'L_-|_ı|_ı;_=-fıIjí|.ëf._ _._ı'_` '-,- ___,. '_ _ _:." 'I _.."li~;; _,i|__.]|_- _

7. Louise Michel, akit Ady meglátogatott Párizsban

(L. Az anarchisták gyülekezetében és Michel Lujza c. cikkeket)

amivel az idegeneket fogadják a francia Riviéra minden nemzetiségű lakói. Alig van talán még egy helye Európának, melyet úgy átfor-mált volna az idegenek csődülése, mint a francia Riviérát_ Itt mintha minden ember azzal a talentummal születne, hogy az idegenekkel bánjon s hogy az idegenekből éljen. Ilyenkor, nyaranta, minden bennszülött keserű, türelmetlen és beteg. Az újságoknak sincs miről írniok. A legnagyobb nizzai lap például ez idő szerint hosszú lap-oldalakon olvasóinak a véleményét közli az orosz-japán háború-ról s a nizzai publikum nagy érdeklődéssel olvashatja, hogy Marot-tini boltossegéd úr véleménye szerint a legpontosabban 1905.

június 17-én aratják az oroszok az utolsó diadalt, s rá három hét múlva kötik meg a tokiói békét, mely elveszi a japánok kedvét örökre a hősködéstől.

És már-már megindul a nizzai lapok legérdekesebb rovata is:

az idegenek névsora. Egyelőre azonban nincs az a szerény utas, ki elkerülje a személyi hírt. ,,Willy[*] úr és neje, Nizza és a francia Riviéra állandó, kedves hívei, a tegnapi gyorssal Nizzába érkeztek."

Ilyen hírekkel rakvák tele a nizzai lapok. Még talán Vintimille felé valamivel népesebben szaladnak a vonatok. Olaszország felé sok az utas. És sokan állnak meg Albert herceg országában. Monte-Carlóban a fehér szezonban is sok a vendég.

Itt is, miként mindenütt az ékes tengerparton, tataroznak.

Szeptemberben s majdnem egész októberben csinosítja magát a Riviéra, mint ahogy illik is ilyen sokvendégű helyen. Tatarozzák Monte-Carlót is. A hirhedt kaszinó épülete állványokba vész. Néhány száz munkáskéz dolgozik itt, hogy majd a télen még díszesebb fedél alatt gördüljenek Blanc úrék telhetetlen pénzeszsákjaiba a vétkes, vagy könnyelmű aranyok_

Gondolkozó embernek, egészséges érzésű léleknek utálat lehet ez a hely mindig. De soha inkább, mint éppen most. Egyik „admi-nisztrátora” a játékbanknak szinte megdöbbentő finnyássággal nrondott kritikát arról a publikumról, mely éppen ez idő tájban látogatja Carlót. És csakugyan undok zsibvásár most Monte-Carlo. De vaj on az elegánsabb toalettek s a szaporább aranyak majd a télen elkergetik az „adminisztrátor” úr finnyásságát? Bizonyára igen. A gyönyörű parkra most fölsivít az azúr tenger szele.

Bent a fényes játékbarlangban magukból kikelve ostromolják Blanc úrék várát a fehér szezon szegény ördögei !_ _ Az őszi Rivi-éra szomorú nagyon. De sehol sem fogja el az embert olyan vad szomorúság, mint a gyönyörűséges kis földi paradicsomban, hol olyan édes, békítő helyet találna a lélek, ha nem vélné hallani még n tengerzúgáson is át az aranyaknak s a fehér szezon parverrüinek, a nagy ezüstpénzeknek a csúfos lármáját_

9 Ady összes prózai művei V. 129

Mindenütt árvaság, szomorúság. Mentonban, Cap-Martinban, Beaulieu-ben, mindenütt. Mindenütt nyugtalan, beteges készülődés, várakozás. A nizzai kaszinó permanenciában van. Minden nizzai fej fő. Mi legyen az új szezon programja? Ez a kérdések kérdése.

Még az orfeumok is erről elméskednek_ Egyik orfeum kornikusa kupléban azt énekli, hogy Kuropatkin azért hátrál, mert Nizzába akar jönni a szezonra. Csoda, hogy meg nem lincselik, sőt meg sem abcugolják a nizzai orosz barátok. Hjah, Nizzának jó viszonyt kell tartania Angliával és Amerikával. Sőt Japánnal is. Monte-Carlóban két fiatal japánt láttam. Ok rakták leggazdagabban fel a fatális számokra a csengő aranyakat.

Az ég borús. A tenger nyugtalan, de rryugtalanságában bizo-nyos ellágyulás látszik. Alighanem eső lesz. ,,Enfin, fene etye mek", - mondja a borbélyom. Én egyedül bolyongok a kikötő körül.

Még ez is néptelen. Néhány nap óta csak indulnak innen a hajók, de érkezni nem érkeznek. Nézem a barna színekben mozgó, máskor azúr tengert. Hideg kezd lenni. Óh, be csúnya az ősz a Riviérán.

Varázsos, fényes, magyarföldi őszi napok, szüretes esték, ragyogó éjszakák emlékezete fog át s vágyom haza innen, az örökös ny ár földjének csúfolt, szomorú tájról_ _

BH 1904. szeptember 25. A. E.