PÁRIZSI LEVÉL

[Saját levelezőnktől]

(Musset sirjánál George Sand ünnepén. - A zöld pestis és a

*vörös pestis. - A neuillyi vásár s ,,tObOgganez-vousf" - Panama és nemzeti ünnep.)

Párizs, július 5.

A nohant-i jóságos asszony ünnepén kivándoroltam a Musset sírjához. Nem is védekeztem a zarándokló kedvnek e szentimentális rohama ellen. Torkig voltam, keserű és lázongó. Hát nem lehetett másképpen ünnepelni George Sand-ot, mint a szegény Musset bemocskolásával? Hiszen nem a Musset hírének használtak azok a nevezetes szerelmi legendák! Miért ez a nagy hálátlanság? A no-hant-i jóságos asszony még porában is kegyetlenkedik?. . . A friss, fiatal szomorú fűz alatt néma a sír. Közel van egy bej áró-kapuhoz.

Sokan bámészkodnak előtte. En hátra kerülök. A kövön már olyan kopott a rovás, melyben visszatérést ígér a poéta beteg, nyugtalan lelke. Visszatér-e? Tud-e az ünnepről? Tudja-e, hogy ő „gyönge lelkű", ,,félbolond", ,,részeges“, „terhelt beteg" zseni volt s minden erő, egészség, talentum és dicsőség az asszonyé, kinek fehér szobra .ott áll néhány hónap [ l] óta a Luxembourg-kertben? Tudja-e, hogy hozzá hívek csak Mimi Pinsonék maradtak, s ők meg már hogy elváltozának szintén. Az új idők poétáinak sem kellesz, óh éjszakák beteg lovagja. Nekünk már csak az egészség kell. Oh, mi már ször-nyen egészségesek vagyunk. . . A kis, fiatal szomorú fűz alatt néma a sír, hol Musset Alfréd hamvai elvegyülnek ama hamvakkal, melyekből lénye, zsenije s átka fogantatott. Apj áéval s anyj áéval. . . De nini! Friss virágok illatoznak a síron. Vajon ki hozta ide őket?

74

Az, aki Musset Alfrédot imádja, vagy az, akit megundorított a ııohant-i jóságos asszony mértéktelen kultusza. Pirulok. Hisz én is csak azért jöttem ide, mert sért, keserít, lázít annak az asszonynak a dicsőítése . . Talán azért, mert elsője volt az új asszonyoknak, a férfi-erejűeknek, kik jönnek-jönnek hosszú sorban pusztítani, eltiporni bennünket, szegény elasszonyosodottakat.

Il!

Van hát zöld pestis is. Új betegség. A muszka doktorok bután és tehetetlenül fogadják az új vendéget a keletázsiai mezőkön.

Nem ismerik. A zöld pestis segít a sárga embemek muszkát ölni.

A derék muszkák pedig, akik tudós franciák állítják -- a kul-túrát védik, a fehér kulkul-túrát a sárga kultúra ellen, avagy Európát Azsia ellen, a derék muszkák büszkék lehetnek. Megajándékozták Európát egy új nyavalyával. Valahányszor Európa kirándul kul-túrát terjeszteni a messze terra exotica-kra, mindig kap efféle aján-dékot. Micsoda bacillus-gazdag vállalkozás volt a keresztes hadjá-rat ! Kár, hogy ezt bőségesen nem tanítj ák az iskolákban. És Kolum-bus sem ingyen fedezte fel nekünk Amerikát. Az indiánusoktól hozott valamit, amit aztán a francia katonák terjesztgettek olyan dicsőséggel, hogy ma is még a magyar paraszt franciának hívja ezt a kis ajándékot. Vajon mikor fog tudni valamit a doktorok gyüleke-zete a zöld pestis ellen? Ama másik pestis ellen, mely ma már nem francia, hanem rettenetesen internacionális nyavalya, már tudnak védekezni? Azaz tudnának. De mért nem védekeznek? Miért mer-nek például Magyarországon erről a nyavalyáról csak az orvosok (liskurálni s azok is nagyon diszkréten? Miért nem tárgyalja ezt a nagy kérdést a tisztelt publikum? Hiszen nem az orvosok között pusztít ez talán, hanem a tisztelt publikunıban? Franciaországban nemsokára a tizenhat éven felüli iskolás fiúknak és leányoknak külön előadásokat fognak tartani erről a pestisről, a vér rettenetes pestiséről, e valóságos vörös pestisről. Megmagyarázzák, hogy lehet védekezni ellene, elkerülni és elűzni. Franciaországban annyit már nıégis beleoltottak a köztudatba, hogy ez a betegség nem gyalázóbb, ıııint bármelyik is. Gyógyítani kell s gyógyítani lehet könnyen.

Már itt csak egy-egy buta breton fiú rémül halálra, ha a vörös pestis jelentkezik. Nálunk a vörös pestis gyilkosságba s öngyil-kosságba kergetett egy jogakadémiai professzort s ezenkívül lıaııy és hány tragédiát teremt. Csúnya, kicsinyes kázusok he-lyett nem foglalkozhatna-e inkább a magyar közvéleménya vö-rös pestis veszedelmével? A panamaeseteken s az éjimulatságo-kon kívül nem tanulhatnának-e valami mást is a franciáktól?

vk

75

Amiben Budapesten sok az igazság, az Párizsban farizeus-kodás, szomorú, kényszerű hazudozás. Itt is divatos frázis, hogy ar legjobb nyaralás itthon esik. Am csak frázis, siralmas frázis ez.

Ugy sajnáljuk egymást, kik egymás közt e frázissal élünk. No, no. Talán július 14-ig ki lehet bírni Párizst. De mi lesz azután?

Addig megunjuk a music-hallokat, orfeumokat. A szubveneionált, s mindig tárt színházakba pedig nyaranta potyajeggyel sem megy az ember. Ehelyett esténkint a neuillyi-vásárra járunk, Micsoda cirkuszok,boll1a-színházak, spektákulumok. Micsoda „ringlispil"-ek ! Még mindig divatos Párizsban a disznó-körhinta. A lovakra senki sem ül. A lógó nyelvű disznókon körhintázni azonban még mindig ,,sikk", sőt sport. Hanem az új jelszó mégis más:

- Tobogganez-vous !. . .

Igen: a ,,toboggane" Beleül az ember a villamos kocsiba, mely őrült gyorsasággal rohan fel s zuhan le. Egyik pillanatban fejjel, a másikban lábbal felfelé rohanunk. Nincs az az ideges érzés, amit ez az új nemes sport, mely talán Budapesten is divatos már, ki ne sajtoljon nyomorult idegeinkből. Óh, ez felséges mulatság.

A pszihológia süldőinek alkalmas hely a neuillyi vásár. Kezdetben ,,sikk" vala a ,,ringlispil" - lovakkal. Aztán jöttek a himbálózó, hosszú nyelvű disznók. Most pedig: ,,Tobogganez-vous l"

*

Panama-szó mellett, vidáman készül Párizs július I4-re, a nem-zeti ünnepre. A karthauziak millióit nyomozó vésztörvényszék saj-nálatraméltó. Nem képes már olyan leleplezésre, ami szenzációt csinálna. Hiába. Franciaország el van kényeztetve. A Panama-botrány, Dreyfus-ügy, Humbert-ügy után, mit akarnak holmi bagatell-panamákkal? Hanem a nemzeti ünnep, - mondják --nagyon szép lesz az idén. Cifrább lesz a mardi gras-nál is. Pedig ez is csak nemzeti ünnep ám !. A program kész. Csak valami hiányzik még. Ez is beválhat könnyen. Egy új panama, mely a kar-tauziak milliócskáit leveszi a napirendről.

PN 1904. július IO. A. E.

76