2006. március 12.
Szeretem forgatni azokat a könyveket, amelyek egy-két mondatos idézetek sok-sok apró mozaikjából állítják össze a teljes képet. Ez a kép, persze, a valóságnak rendszerint így is csak egy-egy vékony szelete, s hogy ez végül is milyen jelleget ölt, függ a válogatástól, a válogató lelki világától. De mert mégiscsak eredeti idézetek sorjáznak szépen egymás után, az olvasónak megadatik a felemelő lehetőség: anélkül, hogy előzőleg a bányászás, kutatás fáradságos, időrabló munkáját el kellett volna végeznie, a lába (szeme) elé szórt kincsekből (valóságdarabkákból) olyan világot állít össze magának, amilyet akar.
Éppen ezért lehet(ett) egyformán élvezettel szemezgetni például a balliberális (antinacionalista) tábor 2000. évi sérelemgyűjteményét (Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben) és Tóth Gy. Lászlónak, Orbán Viktor egyik főtanácsadójának 2000-ben megjelent kötetét, amelyben a magyar sajtóból idézi azokat a balliberális véleményeket, amelyek szerint a nemzeti erők szalonképtelenek, antiszemiták, fasiszták, szélsőségesek. (Politikailag korrekt. Balliberális eszmefuttatások határok nélkül.)
Az efféle dokumentatív gyűjtemények egyébként rendszerváltozásunk egy különös paradoxonának örökbecsű megtestesítői. Az egyik oldal harcosai fárad-ságot, pénzt nem kímélve összegyűjtik és terjesztik a másik oldal, tehát az ellenség gondolatait. Elrettentésképpen. Oly távol állnak ugyanis egymástól a két fél meg-ítélései és érzései, hogy elegendőnek tűnik a másikéit csupán felmutatni ahhoz, hogy abszurditását, valótlanságát, igazságtalanságát demonstrálni lehessen.
Élvezet ide, élvezet oda, ezek a féloldalas kiadványok mindig hagynak azért egy kis űrt, hiányérzetet az emberben. Hiába teljességre törekvő gyűjtemények, a szemelvényekből mégis csupán egy torz világ áll össze. Mintha az elvará-zsolt kastélyban hol az egyik, hol a másik torzító tükör előtt állnánk meg, s hol nevetségen hosszúak és soványak, hol pedig mulatságosan alacsonyak és kövérek lennénk, ám igazából sohasem ismerhetnénk teljes magunkra.
Zöldi László most megjelent könyvének, a Lefülelt mondatoknak éppen az a páratlan értéke, hogy a kurta sajtóidézetekből, csodák csodájára, teljes rend-szerváltozásunk teljes tükörképe összeáll. Csodaként, persze, csupán azért élhetjük meg, mert nincs előzménye. Ha valami velejéig sajátja a magyar
de-mokrácia immár több mint másfél évtizedes formálódásának, az éppen a törzsi háborúskodás, a szellemi táborok látványos, végletes elkülönülése. Jószerivel bárki, bármit mond az elmúlt tizenvalahány évről, az bizonyosan saját magá-ról is szól: ítéletei, válogatásai, elhallgatásai rögtön elárulják, melyik táborhoz tartozik. Az egyetlen kivétel, akivel eddig találkoztam, éppen Zöldi László.
Ezért tud üdítő olvasmány lenni tartalmas kis zsebkönyve, amelyben „mű-vészek, politikusok, újságírók, írók, sportolók és egyebek”, azaz rendszervál-tozásunk közszereplőinek figyelemre méltó mondásai szerepelnek. Nehéz volna biztosan megmondani, hogy ezek közül melyek igazán szellemesek, melyek lesznek örökbecsűek, melyek tekinthetők aforizmának, szállóigének, s melyek csak egyszerűen butaságnak; de éppen ez is a könyv egyik nagy eré-nye. Zöldi semmilyen módon – akár megjegyzésekkel vagy módszeres sze-lektálással – nem törekszik arra, hogy a tárgyilagosság bármiféle mesterséges látszata mögött bárkit is befolyásoljon, manipuláljon, titokban erre vagy arra tereljen. Szigorúan az ÁBC sorrendjében következnek az egyes szereplők, s bár a szerzőnek vannak „kedvencei”, akiktől másoknál bővebben idéz, ezek között éppen úgy vannak – a közvélekedés szerint – „jobboldaliak”, mint „bal-oldaliak”; s még bővebben olyanok, akik sehova nem sorolhatók.
És éppen ezért tudja ez az idézetgyűjtemény olyan meghökkentően pontosan visszaadni rendszerváltozásunk közérzetét, hangulatát. Kinek-kinek, persze, a magáét! Érdeklődése, fogékonysága szerint. A játék kedvéért iderajzolom a közel kétezer idézetből válogatva az én Magyarországom – tud-ván tudva, hogy pontosan még egy ilyen kép senki másban nem fog kialakulni.
(rendszerváltás?)
Nehéz elképzelnünk, hogy éppen azok formálnák a kapitalizmust ember-arcúvá, akiknek ez a szocializmussal sem sikerült. (Lezsák Sándor)
A régi káderek visszatérésétől nem kell tartani, mivel sokan nem is mentek el. (Géczi József)
Magyarországon ugyanúgy szocializmus van, mint volt, csak engedélyez-ték a kapitalizmust. (Szilágyi János)
A régi rendszer nem azzal bünteti az újat, hogy ellenáll, hanem azzal, hogy ráhagyja a módszereit. (Pozsgay Imre)
Aki benne van a pakliban, azé a demokrácia. (Maczó Ágnes)
Amikor egy országban nagy a vesztesek száma, ott a nyertesek sem érezhe-tik biztonságban magukat. (Pozsgay Imre)
A hangulat nagyjából így jellemezhető: idehaza minden meccsen van hu-szonkét ragyogóan felkészített labdarúgó, két szenzációs edző és három hülye.
(Puhl Sándor)
(pénzisten)
Kis ország vagyunk, de nagyokat markolunk. (Bauer Péter) Aki veszít, biztosan minden szabályt betartott. (Tamás Pál)
Korunk hőse fél lábbal a mennyországban, fél lábbal a sitten van. (Temesi Ferenc)
Csak az doppingol, aki lebukik. (Egerszegi Krisztina)
Aki ma szabadúszó, annak egyik szakmája a pénzbehajtás. (Temesi Ferenc) A hatalom ott van, ahol az aláírás meg a pénz. (Udvaros Dorottya)
Most a pénz csinálja azt, amit régen a hatalom. (Cseh Tamás) A színházból a büfét és a pénztárt szeretem legjobban. (Bajor Imre) Most árubőség van, minden kapható, amire nekem nincs szükségem. (Ber-tha Bulcsu)
A legvidámabb barakk az egyik pillanatról a másikra átalakult a legszomo-rúbb shopping centerré. (Csepeli György)
Csak egyszer megengedhetnénk magunknak, hogy úgy éljünk, mint aho-gyan élünk.(Blaskó Péter)
Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő. (Kállai Ferenc)
Ha az ember régi-magyaros vendégszeretetre vágyik, legjobb, ha átmegy Ausztriába.(Bertha Bulcsu)
(hazudunk éjjel…)
Mindig az a veszélyes demagóg, akitől eleinte nem félünk. (Kornis Mihály) Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel.(Balla D. Károly).
Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni. (Jung Zseni)
A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Kvári Sinkó Zoltán) Megtisztelőbb, ha valakit bűnözőnek gondolnak, mintha butának. (Szabó István)
Nem olvasok újságot, nem nézek televíziót. Megelégszem a múlt hazugsá-gaival.(Szabó Ildikó)
Nem azt kunszt megjósolni, hogy milyen lesz a jövő, hanem hogy milyen lesz a múlt.(Pozsgay Imre)
(szolgalelkűnk)
Tudja, sokan nyalták a fenekemet. Ha az beszélni tudna…(Berecz János) A Szovjetunió segge után nálunk most Amerika segge a legfontosabb té-nyező.(Bertha Bulcsu)
Magyarországon a keleti hülyülést a nyugati hülyülés váltotta fel. (Faludy György)
Nem kell előre fölnyalni a brüsszeli küszöböt. (Pozsgay Imre) (szabadtalan sajtó)
A közszolgálatiság a Magyar Televíziónak olyan, mint vénlánynak a szü-zesség. (Boda István)
A Magyar Televízió inkább párt, mint televízió. (Para-Kovács Imre) Kikötésem azért van: a velem folytatott vitában én is szót kaphassak. (Fe-kete Gyula)
Nézze, én pontosan tudom, hogy ez az ország MTK-Fradi meccsből áll. (Kállai Ferenc)
Magyarországon nem szövegeket közölnek, hanem szerzőket (Szőcs Géza) A törzsi háború megosztja a magyar újságíró-társadalmat. Még szerencse, hogy a szellemi igénytelenség egyesíti. (Zöldi László)
Lassan a színészek helyét is politikusok foglalták el a képernyőn. (Ha-lász Judit)
Az Operaház egy nagy hajó. Ha rángatják jobbra vagy balra, akkor ingado-zik, nekünk pedig egyre gyakrabban kell hánynunk. (Szinetár Miklós)
Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.(Bertha Bulcsu)
Sajtószabadság akkor lesz Magyarországon, ha az el nem kötelezettségből legalább olyan jól meg lehet élni, mint a szekértolásból. (Wessely Gábor)
(Magánélet)
A szex a nőknek fontosabb, nekünk, férfiaknak pedig sürgősebb. (Sáringer Károly)
Az nagyon jó dolog, hogy csak szeretni kell az unokákat, nevelni nem. (No-vák Dezső)
Az építész feladata, hogy az eget és a földet összekösse. (Makovecz Imre) (Zöldi László: Lefülelt mondatok. Kaján Tibor rajzaival. Pallas Könyvek 2006. A szerző a Klubháló nevű internetes újság főszerkesztő-helyettese)
(http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=47085)