2005. szeptember 26.
Újságunk birtokába került szigorúan bizalmas információk szerint az MSZP-n belül ún. kampánykommandó alakult. A titkos kommandót közvetlenül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök irányítja. A csapat vezetőjét és tagjait szigorú átvilágításnak s ugyancsak szigorú – egyszersmind rendkívül bonyolult – kiválasztási eljárásnak vetették alá. A titkos kommandóba csak olyanok kerülhettek be, akik erre eddigi életük, továbbá különleges személyiségjegyeik alapján egyaránt megfelelőnek bizonyultak. Több forrásból is megerősített információink szerint a legfontosabb kritérium az volt, hogy a jelölt feleljen meg egy látszólagos paradoxonnak: minden felsőbb utasítást maximális lelkiismeretességgel hajtson végre, különben pedig soha, semmilyen körülmények között ne hallgasson a lelkiismeretére.
Egybehangzó állítások szerint meglepően sok jelölt felelt meg ennek a szempontnak. Szakértőink ezt azzal magyarázzák, hogy az MSZP két – pszichológiai szempontból ellentétesnek tekinthető – személyiségtípusból is bőségesen tudott meríteni: az egyik az ún. pártfüggő, a másik az úgyne-vezett feladatfüggő személyiség. Az elsőnek a párt a mindene: ha a párt ve-szítene a választásokon, ezt élete legsúlyosabb kudarcaként fogná fel. Még az sem kizárt, hogy illegalitásba vonulna, esetleg – végső elkeseredésében – saját maga, de inkább ellenségei ellen fordulna – állítja szakértőnk. Sze-rinte a feladatfüggő személyiséget egy esetleges vereség után ilyesféle gon-dolatok nem gyötörnék. A feladatfüggő egyik jellegzetes szavajárása, hogy
„szarik” a pártra (elnézést – a szerk.) . Ezzel szemben – valóságos, tehát orvosi értelemben – megőrül már a gondolattól is, hogy egy feladványt ne tudna megoldani. Számára minden feladat kihívás: minél lehetetlenebb, minél ki-látástalanabb, annál nagyobb. Nem a szívére (lojalitására) büszke, ellenkező-leg: hűvös kombinálókészségére. Arra, hogy egy egész országot képes teljes elvonatkoztatásában látni. Meg is kéri vastagon az árát – vagy dollárban, vagy euróban –, szemben a pártfüggővel, akitől nem idegen még az ingyenes (önkéntes) munka sem, ha „a pártérdek úgy kívánja”.
Szigorúan titkos információforrásunk bizonyítható összefüggést lát Gyur-csány Ferenc miniszterelnök legújabb megnyilatkozásai és a kampánykommandó
működése között. Első kézből szerzett tudomása van arról, hogy most is a jól bevált technikát alkalmazták. Az egyik feladatfüggő kommandós – ún. gyorsbe-vetésű akcióvezető – feltette a kérdést, hogy kik a legnyomorultabbak az or-szágban, akik kiábrándultságukban már el sem mennének szavazni, vagy ha elmennének, akkor is biztosan a szocialistákat büntetnék. A titkos hangfelvétel és az informátor vele egybecsengő beszámolója szerint az ülés ezek után a kö-vetkezőképpen zajlott:
– A kisnyugdíjasok nagyobbik része – jött kapásból a felelet. – Különösen az özvegyi nyugdíjasok.
Néhányan a kimutatásokat böngészték, aztán bólintottak.
– Így van.
– Helyes. Hány ilyen kisnyugdíjas van? – kérdezte az iménti ember.
– Temérdek.
– Özvegyi?
– Az is jócskán.
– Helyes. Mit kap egy ilyen?
– Úgy húszegynéhány ezer forintot.
– Naponta?
E kérdésnél a pártfüggők minden erejükkel megpróbálták visszafogni kí-nálkozó megjegyzésüket és somolygásukat. Gyurcsány Ferencre néztek, aki kurtán válaszolt.
– Havonta.
– Viccel?
– Nem szokásom.
– Helyes. Akkor itt nem elegendő sem az ideológiai malaszt, sem az ellen-zék ócsárolása, itt kézzelfoghatóan kell ígérni. Mégpedig sokat és sokaknak.
Gyurcsány úr, vállalja-e?
– Hogyne.
– Ki kell menni a nép közé.
– Rendben.
– Hogy állunk anyagilag?
– Elég rosszul. A Budapest Airportot nem sikerült első lendületből eladni, és már túl sokaknak túl sokkal tartozunk. Ráadásul túl nagy a lyuk a költség-vetésen. Nem jött be az autópálya-trükk sem…
– Kormányzati vésztartalékok? Önkormányzati, alapítványi pénzek? Dugi pénzek?
– Akadnak. A lényeg, hogy inkább ígérjünk, mint fizessünk.
– Nem, Gyurcsány úr! A lényeg az, hogy egy keveset mindig fizessünk, hogy aztán nagyot ígérhessünk. A lényeg az, hogy ha már egyszer ilyen hamar
belevágtunk a totális kampányszakaszba, hogy egyáltalán győzhessünk, ak-kor ezt végig kell csinálni, különben minden eddigi ráfordítás, minden eddig erőfeszítés merő veszteség! Remélem, egyetért.
– Tökéletesen. És remélem önök is – fordult most Gyurcsány Ferenc a hallgatósághoz, mindkét öklével a levegőbe csapva.
– Egyet.
– Helyes – bólintott az akcióvezető, és futólag elmosolyodott. – Akkor szed-jük elő megint az összes fontos építőelemet s rakjuk ki belőle a lehető legjobb projectet. Ne feledjük, mindenki csak egyetlen szót mondhat, és azt se, hogy mindig az alapoknál kezdjük.
– Szegénység.
– Rászorultság.
– Nélkülözés.
– Éhezés.
– Pénz.
– Ingyen.
– Ajándék.
– Kaja.
– Megélhetés.
– Biztonság.
– Föld.
– Kajaosztás.
– Sörosztás.
– Földosztás.
– Brávó! – kiáltotta ekkor az akcióvezető, és tapsolt is hozzá. – Akkor most jöhetnek a konkrétabb ötletek, megoldások, érvek és erősítések, immár tőmon-datokkal.
– Rendezzünk népünnepélyt!
– Gulyáspartit!
– Tálaljunk hamisgulyást igazi marhahússal!
– Brávó! – csattant rögtön a feladatfüggő tenyere! – Ezt már szeretetem! A látszat a valóság! Ezek az emberek állítólag még mindig a békés, nyugodt ká-dári időket sírják vissza! Jól tudom?
– Jól.
– A gulyáskommunizmust.
– Azt.
– Helyes. Kapnak egy jó adag ingyen gulyáslevest, feledhetetlenül finomat, lágy kenyeret, ingyen söröcskét, és mindjárt a régi szép időkben érzik magu-kat! Ez azonban még kevés! Menjünk tovább!
– Ígérjünk földosztást nekik. Ezeknek szintén jól hangzik és szintén nosz-talgia.
– Vannak pártföldek? – csodálkozott egyet a feladatfüggő.
– Nincsenek. Állami földek vannak. Gyurcsány fogja ígérni.
– Helyes. Nagyon helyes. És oda szabad adni?
– Nem szoktuk megkérdezni. Meg egyébként sincs szándékunkban, legfel-jebb néhányaknak majd a sajtó nyilvánossága előtt. Arra a földre egyébként is van bőven jelölt – jegyezte meg a miniszterelnök.
– Ez kevésbé érdekes. Tudja vállalni, vagy nem tudja?
– A földosztást nem. De a beígérést igen.
– Ez a beszéd! Ám sose felejtsük, hogy jön majd újabb és újabb négy év.
– Ha megengedi, ez érdekel most a legkevésbé. Mindig csak a soron követ-kezőt kell megnyerni!
– Úgy van – kiáltottak szinte egyszerre a pártfüggők.
A feladatfüggők örültek, hogy végre eszetlenségen kapták a pártfüggőket.
Egyikük csendesen megjegyezte:
– Ne felejtsük az aranyszabályt: a spirálnak mindig van egy magasabb szintje.
– Vagyis? – kérdezte a miniszterelnök.
– Vagyis nem azt kell megígérni, hogy földet osztunk, hanem azt, hogy meghirdetjük a földosztás programját.
– Zseniális – csettintett elismerően Gyurcsány Ferenc, s hozzátette: – Így lesz.
– Mivel elsősorban a kisnyugdíjasokról, a nélkülözőkről van szó, meg kell említeni a konyhakert lehetőségét: a burgonyát, a zöldséget, no meg a kukori-cát az állatoknak.
– Háztáji! A látszat a valóság! – lelkendezett az egyik pártfüggő.
– Brávó! – fordult egy pillanatra feléje az akcióvezető. – Mivel azonban igen nagy a tét, a földosztás kapcsán ugyancsak említést kell tennünk a gazdálko-dókról, vállalkozókról.
– Így lesz!
– Helyes. De ez még mindig nem elég. Mint tudjuk, semmi nem hat jobban, mint a hitelesség látszata. És semmi nem igazolja jobban a hitelességet, mint az érintettség. Van-e önnek édesanyja? – kérdezte a miniszterelnöktől.
– Van.
– Helyes. Hol lakik? Remélem, nem palotában.
– Nem. Lakótelepen.
– Bravó! És miért? Nem futja többre?
– Neki nem.
– És önnek?
– Nekem éppen futná, csak nagyon makacs. Azt mondja, hogy nem kell a pénzem. Tudja, ilyen régi vágású… Nem is nagyon beszélünk egymással.
Mondtam neki, hogy az életben kell tudni elfogadni másokét, sehol nincs meg-írva, hogy úgy kelljen spórolnod a gázfűtéssel, hogy a konyhát csak addig melegíted, amíg megfőzöl. Meg hogy mindig azt nézd, mennyi gáz fogyott.
Azt mondta rá, hogy inkább ez, minthogy a máséból gazdagodjon. Nem kell törődni vele!
– Nagyon jó!
– Mármint mi nagyon jó?
– Hogy ilyen édesanyja van. Az ilyenekkel lehet megnyerni a választásokat!
Próbálja utánam mondani, miniszterelnök úr! „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég mele-get. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbmé-ter fogyott ebben a hónapban.”
Gyurcsány Ferenc szó szerint megismételte.
– Zseniális! Mondták már önnek, hogy nagyon jó agya van?
– Őszintén szólva, nem volt nehéz dolgom. Mintha csak magamat ismétel-tem volna.
– Helyes! Akkor minden tiszta és világos?
– Minden tiszta és világos.
– Mindenkinek minden tiszta és világos?
– Tiszta és világos.
– Akcióra!
*
Itt megszakadt a felvétel, alighanem azért, mert befejeződött a megbeszé-lés. Midőn szerkesztőségünk erős kétségét nyilvánította ki a dokumentum hi-telességét illetően, informátorunk olyannyira meggyőző bizonyítékkal állt elő, amellyel minden egyes szavát igazolta. Miként olvasóink most saját szemük-kel is meggyőződhetnek róla, helyszíni tudósítások a miniszterelnök battonyai szereplésének olyan elemeit rögzítették, amelyek tökéletesen egybevágnak az akcióterv fent hangoztatott, súlyponti elemeivel. Íme:
Ingyenebéd és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök várta szombaton Battonyán azt a több mint tízezer nyugdíjast, akiket ötven busszal szállítottak a nagygyűlésre. Az esemény szervezője az a Karsai József szocialista országgyűlési képviselő volt, aki az előző ciklusban búzaégetéséről híresült el, és ígéretet tett Gyurcsánynak a tízezres
hallgatóságra. Karsai önkormányzati, pályázati és részben saját pénzének szétosztá-sával hálálta meg a nyugdíjasoknak, hogy eljöttek meghallgatni Gyurcsányt. A ren-dezvény több millió forintba került, 41 mázsa húsból 130 bográcsban főztek pörköltet a nyugdíjas- és civil szervezetek mai országos találkozóján a résztvevőknek.
– Új földosztás kell Magyarországon, új földosztás- és földértékesítő-programot kell hirdetni, hogy a gazda azt lássa, van perspektíva, van jövő, és meg fogjuk hirdetni ezt a programot – jelentette be Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint a Nemzeti Föld-alapban több százezer hektár föld van állami tulajdonban, s eljött az ideje annak, hogy kis parcellákon gazdálkodó gazdák és vállalkozók „ilyen-olyan módon, hosszú-hosszú hitelekkel is támogatva több földhöz juthassanak”.
Szociális földprogramról is beszélt a nyugdíjasoknak, hogy akiknek nincsen pénzük, kellő anyagi tehetségük, kis darabka föld birtokában legalább azt megtermelnék, ami ahhoz kell, hogy a családjuk éljen, hogy „ne kelljen burgonyát, zöldséget venni, hogy legyen egy kis kukorica az állatoknak”. A miniszterelnök beszélt az 1989 előtt vagy 1991–96 között nyugdíjba mentek problémájáról, valamint a már bejelentett özvegyi nyugdíj-emelésről. Utóbbi esetben az ötven százalékot szeretnék két lépésben hatvanra emelni.” Megjegyezte: „Lehet, hogy a pár ezer forintnál még többet kellene adni, de ez is sokat jelent.” Majd hozzátette: „Tudom és ismerem, milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban.”
A dokumentum megkérdőjelezhetetlen hitelessége, akcióterv és akció egy-mással való tökéletes fedése a gondola szerkesztősége számára igazolni lát-szik a szocialista kampánykommandó kétségtelen létezését. De ennél többet is: Magyarország miniszterelnöke a feladatfüggő típusba tartozik – méghozzá a legjavából.
Jaj nekünk!
(http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=44049)