2006. február 20.
Mi lesz – kérdezte a Vasárnapi Újság ügyes riportere –, ha a mentelmi bizottság elnöke nem indít vizsgálatot Gyurcsány Ferenc vagyonnyilatkozata ügyében? Ezt feleltem: nem fogok kekeckedni. Elég nekem az, ha a kormányfő tisztában van az-zal, hogy még neki sem lehet büntetlenül bármit megcsinálni.
Az elhangzott riportból ez a kérdés és ez a válasz kimaradt. Talán azért, mert nem fogalmaztam elég pontosan: nem azt akartam kifejezni, hogy szá-mítok rá, jogi értelemben, bíróságilag el fogják marasztalni – akár még sittre is vágnák –, hanem csupán azt, hogy a nyilvánosság őrző szeme rajta (is) ott van (nem csak Orbán Viktoron).
Nem, egyáltalán nem vagyok olyan naiv, hogy azt hinném, a mai nagy-ágyúk közül az elkövetkező időkben bárkit is el fognak jogilag, törvényileg marasztalni. Nem fognak. Az egész rendszerváltás a tisztázás helyett a régi és az új (vagy akár: régi-új) hatalom osztozkodásának, alkudozásának (akár:
paktumának) jegyében folyt, kéz kezet mos alapon. S ahogy Horn Gyula nyu-godton mondhatta, hogy „Na és”, ugyanúgy Medgyessy Péter szocialista kormányfő-jelölt is nyugodtan kijelenthette a 2002. évi választások küszöbén, hogy becsületesen megdolgozott a 100.000 dollárjáért, amelyet – családi vál-lalkozása – a Gresham-palota építtetőjétől, a Gresco Rt.-től kapott. Miért is?
Azért, hogy „meggyőzze” Budapest főváros V. kerületének szocialista képvi-selőit: megbízója számára kedvező döntést hozzanak.
A kedvező döntés ugyan megszületett, a magyar igazságszolgáltatás azon-ban nem látta bizonyítottnak, hogy befolyással való üzérkedés történt; inkább azt vélelmezte, hiba csúszott a szerződésbe, valójában nem „meggyőzésre”
akart vonatkozni a megbízás, inkább csak ismertetésre, tájékoztatásra… Mit is nyilatkozott Kolláth György alkotmányjogász az ügy kapcsán? „A közélet szereplői ilyen jellegű és súlyú cselekményeket nap mint nap elkövetnek”.
Majd azt is hozzátette, hogy „eddig mindössze két esetben indult rendőrségi nyomozás befolyással üzérkedés címén”.
Szóval miért is lettem volna olyan hiszékeny, hogy majd éppen Gyurcsány Ferencnél fog megváltozni a „trendi”? A kayaibrahimos és postabankos ügyek
óta azt is tudhatjuk, hogy akárki legyen is a legfőbb ügyészi poszton, neki sem nagyon akaródzik borítani, mert akkor minden borulna. Gyurcsány Ferenc tehát az égadta világon mindent meg fog úszni (legalábbis jogi tekintetben), egész egyszerűen azért, mert ma a politika erősebb az igazságszolgáltatásnál, és rendőr, ügyész, bíró egyaránt úgy véli, miért épp ő iparkodjék tisztába ten-ni a dolgokat, miért pont ő vigye el a balhét, miért ő egye meg a feketelevest, melyet valójában a politikusok főztek egymással nagy egyetértésben.
Meg különben is.
Mit akarjon, mit erőlködjön a magyar demokrácia kicsiny polgára, tisztség-viselője, amikor a demokráciák demokráciájának, Nagy-Britanniának a kor-mányfője veszi a fáradságot, s csak azért ideutazik, Európa túlsó felére, hogy megtámogassa Gyurcsány győzelmét? Ha neki, e szimbólumnak tökéletesen megfelel a mi Ferink, mi a fenét fanyalgunk mi? Ha Tony Blair simán elfogad-ja, hogy kormányfőnk meghívja otthonába (avagy: magától értetődőnek veszi, hogy kormányfőnk el fogja fogadni üzleti ajánlatát, övék a Budapest Airport, cserébe jön hozzá kampányolni), akkor mi a fészkes fenét remélhetünk mi itt még tisztesség dolgában?
Mondhatnám, semmit.
De nem igaz.
A Tony Blair-ek és a Gyurcsány Ferencek azt fedezték fel, hogy a demok-rácia díszletei között könnyebben és olcsóbban lehet orruknál fogva vezetni a népet, mint diktatúrában. Hogy szedhette volna meg magát Kádár alatt ennyi-re Gyurcsány, mint demokráciánkban? Hogy hivatkozhatott volna jogi pon-tatlanságokra azok után, hogy három évig átvágta a hatóságokat? Hogy seftel-hetett volna ilyen könnyűszerrel állami javakkal? Hogy engedhette volna meg magának, hogy az ország egyik leggazdagabb embereként vagyonnyilatkoza-tában csupán egy 50 négyzetméteres pápai lakást tüntessen fel ingatlanként, közben pedig luxususzodát és hasonlókat építsen színlelt vállalkozásban, és ennek eredményeképp „saját cégétől bérli saját cége által saját pénzén épített saját uszodáját”, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás ezen a legcsekélyebb mértékben is fennakadna?
Sehogy.
De most demokrácia van. Jogállam. Legalábbis a díszletet tekintve. Ezért aztán e díszletre ezeknek a mutatványosoknak elengedhetetlenül nagy szük-ségük van. Gyurcsány Ferenc e nélkül nem illeszthetné össze gondosan ujj-begyeit, nem vághatna olyan ájtatos képet, s nem mondhatná el, mélységes felelősségérzettől csordultig átitatva, országnak-világnak: „nem lehet kóbor kutyákat kikergetni az utcákra, hogy azok rágalommal szórják tele az országot és megvádolják a miniszterelnököt”.
Nos, az egyik rágalmazó, az egyik kóbor kutya, ugyebár, én volnék.
Aki ártatlanul vádoltam volna őt.
Aki „nyilvánvalóan alaptalanul” gondoltam, hogy Gyurcsány Ferenc nem vallott be mindent vagyonnyilatkozatában. Géczi József Alajos, az országgyű-lés mentelmi bizottságának elnöke legalábbis így fogalmazott elutasító határo-zatában: „a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás megindítását nem rende-lem el, a kezdeményezést, mint nyilvánvalóan alaptalant elutasítom”.
Biztos, ami biztos, határozata megalapozásához beszerezte „a köztisztvi-selői vagyonnyilatkozat-tétel kérdésében hatáskörrel rendelkező Belügymi-nisztérium szakmai álláspontját” is. Ma Magyarországon a politika bármilyen szakmai álláspontot be tud szerezni, mely büntetlenül futni hagyja kiváltságo-sait. Nagyon-nagyon ingatag ez a demokrácia-díszlet, helyenként máris szét van teljesen rohadva – lám, a teméntelen törvény nem annyira az ország mű-ködését, mint inkább az ügyeskedők kibújását szolgálja.
Nem egyszer a saját magunkét.
Jóformán már mindannyiunkét – hogy világos legyen.
Ezért ez a díszlet elkerülhetetlenül össze fog omlani.
De még áll. S amíg áll, ki kell használnunk.
Kóbor kutyák, vonítsunk, ahogy csak kifér a torkunkon!
Gyurcsány Ferenc, legyen ez a vonítás egy neked szóló nyílt levél.
1) Tényekkel cáfold meg ország-világ előtt, hogy nem igaz, amit Matolcsy György, a Fidesz gazdaságpolitikusa állít: a magyar gazdaságnak ma 100 forint megtermeléséhez 150 forint hitel felvételére van szüksége.
2) Tényekkel, számokkal igazold, hogy az államháztartás óriási hiánya, az államadósság óriási mértéke nem fenyeget gazdasági helyzetünk összeomlásával, nem kíván a magyar állampolgárokkal szemben drasztikus megszorításokat, tőlük fájdalmas lemondásokat.
3) Anyád életére esküdj meg, hogy ha a romlás mégis bekövetkezne, dü-börgő gazdaságos hazugságaidért, szemfényvesztéseidért bocsánatot kérsz a magyar néptől, vagyonod neki szétosztod, s még így nincstelenül sem követed elődjeid példáját, akik miután kedvükre kikísérletezték magukat rajta, az igazi övéikhez, külhonba távoztak.
Ha mindezt megteszed, cserébe ünnepélyesen én is megígérem – akár anyámra, akár gyermekeimre esküdve:
Ha most megint Te lennél a miniszterelnök, s a romlás, a gazdasági kataszt-rófa – mondjuk tíz éven belül – mégsem következne be, a széles nyilvános-ság előtt fogom elismerni, hogy minden ellened szóló szavam puszta rágalom volt. Szó szerint megszaggatom majd a ruhámat (ha nem lesz romlás, úgyis telik másikra), s mindenki által jól hallhatóan ki fogom jelenteni: Igen tisztelt
miniszterelnök úr, kedves Gyurcsány Ferenc, én öntől ezennel, tiszta szívből bocsánatot kérek.
Előbb azonban még te lépsz.
Varga Domokos György, a gondola.hu főmunkatársa
(http://www.gondola.hu/cikk.php?szal=46676) Kapcsolódó cikkeink
> Nem indul vagyonnyilatkozati eljárás Gyurcsány ellen
> A miniszterelnöknek el kell számolnia
> Biztos jön az MSZP közleménye, csak késik – gondola segítség
> Megérkezett a kezdeményezés a kormányfői vagyonnyilatkozati eljárásról
> „Gyurcsány segítse a vagyonnyilatkozati eljárást!”
> Készülnek a vagyonnyilatkozatok – A köztársasági elnök már túl van rajta…