A vidék, mint a mezőgazdasági termelés színtere, helyzete és sajátosságai

A gazdálkodás új feltételeihez és azok mondhatni folyamatos változásaihoz való alkalmazkodás csak akkor lehet sikeres, ha több kapcsolódó kérdés megválaszolásához új megközelítési módot is alkalmazunk. Ennek legfontosabb elemeként a regionális tudományok által definiált és sok vonatkozásban kikutatott kategóriák, nevezetesen a térbeliség kapcsolódó ismeretanyagát kell megemlíteni. Úgy ítéljük meg, hogy a mezőgazdaság helyzetének reális értékelésénél, a stratégiák megfogalmazásánál ma, már nem lehet nélkülözni olyan fogalmak értelmezését, mint; a külső és belső tér, a vidék, a regionalizmus, a vidékgazdaság stb. E fogalmak értelmezése, a kapcsolódó sajátosságok figyelembe vétele és kezelése a mezőgazdaság stratégiáinak kidolgozásánál sem nélkülözhetők. Ahogy ezt a későbbiekben látni fogjuk a különböző stratégiák megfogalmazásánál a térnek meghatározó szerepe van.

Ez különösen igaz a mezőgazdaságra, mivel a mezőgazdaság a vidékgazdaság, mint téregység meghatározó eleme.

Legtágabb értelmezésben a térbeliségről akkor beszélünk, amikor azt a társadalmi gazdasági folyamatok színtereként is értelmezzük. A tér különböző egységei/szintjei gazdasági és társadalmi érdekekkel egyaránt jellemezhetők, és ezek alapján jól elkülöníthetők. A tér egyes elemei és szintjei sajátos jegyekkel is bírnak. A sajátosságok közül kiemelendők a gazdasági és természeti adottságok. E sajátosságok, a mindenkori politikai és gazdaságpolitikai nézeteknek és eszközrendszernek vannak alárendelve és ennek eredményeként kedvező vagy kedvezőtlen feltételként is értékelhetők, hatással vannak a gazdasági fejlődésre és annak elemeire is.

„Külső” tér: A társadalomnak a földrajzi térhez kötött lokalizált tere. Ebben az esetben meghatározott földrajzi egységhez – terület, térség, régió, település – rendelve történik a társadalmi és gazdasági jellemzők vizsgálata.

„Belső” tér: Az egyes társadalmi szférák megkülönböztetésének a tere. Tehát az egyes társadalmi szféráknak a földrajzi helyhez-kötéstől elválasztott – de azzal is összefüggő - relációs viszonyainak az összessége. A társadalmi szférák azonban nem csak földrajzi értelemben vett térhez kapcsolódóan mutatnak sajátosságokat, hanem önmagukban is. A gazdaság szereplői maguk is teret generálnak. Egyenlőtlenség van közöttük, például a

jövedelmezőség, függési kapcsolatrendszerek vonatkozásában, ugyanakkor egymás versenytársai, beszállítói is stb.

Látni kell, hogy amikor társadalmi térről beszélünk, a társdalom külső és belső terét egyidejűleg és együtt értelmezzük. Azaz a külső és belső tér együtt alkotja a társadalmi teret.

Ebből következik, hogy a társadalmi szférák valódi tere a belső tér, mint relációs viszonyok összessége, és a külső tér, az adott társadalmi szféra természeti térbeniségének tekinthető. A külső terek tehát a földi térhez kötött, lokalizált elemek.

A külső és belső tér azonossága a távolság és a lokalizáltság fogalmak értelmezésében is felfedezhető. Ezt az alábbiak szerint értelmezhetjük: például. „Két vállalat közel van egymáshoz”. E megfogalmazásban a „közelség”, mint távolság kap értelmet, és a legfontosabb térelem. A lokalizáltság a földi, földrajzi térhez való kötöttséget fejezi ki. (Egyre többet lehet hallani a lokális termékek, lokális kereskedelem szerepéről stb.)

A külső és belső tér különbözősége a földrajzi térhez kötött szemléletben a közelség az egymás fizikai, földrajzi értelemben – egy régióban, egy városban, egy faluban stb. -értelmezést jelenti. Belső térben viszont a gazdaság kategóriái szerinti hasonlóságot értelmezzük, például hasonló vállalati méretet (vállalati formák kategorizálása méret szerint, kis- és középvállalkozások), azonos termelési profilt (azonos termelési típus, növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok, vegyes gazdaságok) stb. jelent.

A tér, térbeli fogalmakat bizonyos elemek egyenlőtlenségére és rendezettségére vonatkozó megállapításokhoz, a terület, területi fogalmakat lehatárolt területegységekre, térrészekre vonatkozó megállapításokhoz kell kötni.

A társadalmi tevékenységek jellegét alapul véve, a gazdaság ágazatai, mint a mezőgazdaság, a különböző iparágak, és a szolgáltatások a földrajzi térhez kötött tereket is lehatárolják.

Mivel a társadalmi gazdasági jelenségek dimenziója a tér, szükségünk arra, hogy – a teljesség igénye nélkül - csoportosítsuk és értelmezzük az egyes térelemeket, prioritást adva a mezőgazdaságnak. A gazdasági tevékenység a térben folytatott anyagi tevékenység, a tér lehatárolt egységén folyik, úgymond használja, igénybe veszi a teret. A gazdasági tevékenységen túlmenően fontos látni, hogy a társadalom irányítási struktúrája, rendszere sem nélkülözheti a térbeliség és a térelemek értelmezését, mivel a vertikális (az egyes szintek) és a horizontális (az egyes területi egységek) dimenziók rendszere adja azt a keretet, amelyre a társadalom térbeli tagozódása, az irányítás, a közigazgatás stb. épülhet. A tér elemei közül, az alábbi térelemeket, téregységeket tartjuk fontosnak értelmezni:

Régió: Hasonlóan a vele szoros kapcsolatban lévő más fogalmakhoz, például terület, térség, körzet stb. - társadalmi térkategória (Nemes Nagy, 1998). Lehatárolt téregységet jelent, amelyet különböző térelemek rendezettsége és egyenlőtlensége jellemez. A hierarchia szintjeit alapul véve a települési szint fölé és a nemzeti szint alá helyezhető el.

Agg (2009) az alábbiak szerint adja meg a régió átfogó definícióját: „A régió lehatárolt területi egység a nemzeti és települési szint között, amelyet a társadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezős társadalmi-gazdasági kohézió (regionalizálódás), az érzékelhető regionális identitás-tudat valamint az érdemi irányítási kompetenciájú és önállóságú regionális intézmények rendszere (regionalizmus) fog tartósan egységbe.”

Táj: A régióhoz legközelebb álló természeti térkategória: „A táj térkategória, … a térnek olyan, a szomszédságtól a hierarchia szinteknek megfelelően többé-kevésbé elhatárolható egysége, amely a természeti és antropogén (emberi) folyamatok és törvényszerűségek kölcsönhatására egyéni sajátosságokkal rendelkezik.” (Marosi, 1980).

Ahogy erre már az előzőekben utalás történt, a gazdasági tevékenység a tér lehatárolt egységén folyik, és szerepéből adódóan ezért az egyik legnagyobb térfelosztó szférának tekinthető, azaz teret generál. E hatások térelemei az alábbiak:

Gazdasági tér: A tér egyik sajátos vetülete. Létezése a nemzetközi és a hazai piaci kapcsolatok erőviszonyaiban, a gazdasági ráfordítások és hozamok arányaiban, a piaci viszonyokban, az eltérő ár- és értékviszonyokban, a különböző szállítási tarifákban, a támogatási- és elvonási formák konkrét területi hatásaiban” jelennek meg (Zoltán, 1984).

Körzet: A gazdasági tér egységeként értelmezhető. A mezőgazdasági terek felosztásánál használt téregység. „A termelés olyan területi elhelyezését jelenti, amely az egyes területek gazdasági, természeti feltételeinek megfelelő komplex egységbe foglalja a terület termelési ágait és a szükségleteket a területi munkamegosztás alapján.” (Erdei, 1968).

Enyedi (1975) szerint „Körzetnek olyan egységek tekinthetők, amelyek adott ismérvek szempontjából homogének. Azonos módon reagálnak a gazdaságpolitikai változásokra, így a tervezés területi egységeiként is számba vehetők.”

A körzetek szerepét, térbeli elhelyezkedését bizonyítja például az állatállomány regionális megoszlása (fajtánként), az ültetvények (szőlő, gyümölcs), a borvidékek, egyes szántóföldi kultúrák stb. területi elhelyezkedése, koncentrációja.

Rechnitzer (1994) szerint a körzetek „olyan összefüggő térségek, amelyek valamely gazdasági jelenségcsoport, vagy kapcsolatrendszer szempontjából egységként viselkednek.” A szerző az alábbi körzeteket különíti el; Komplex gazdasági körzetek: „A gazdaság egészének minden jelentős elemének térbeli integrációját” jelentik. Vonzáskörzetek: A gazdaság alacsonyabb szintű integrációját jelentik. Homogén körzetek: „A gazdaság egyes tipikus, - a konkrét vizsgálatoknak megfelelően változó jelenségei szerint képzett, meghatározott ismérvek alapján homogénnek tekintett téregységek.” Irányítási-gazdasági körzetek: Lehetnek Funkcionálisak: Területi államigazgatási körzetek, általában vonzáskörzet jellegűek.

Homogének: Az ágazati irányítási egységek sorolhatók ide, ezeknek nincsenek objektív lehatárolási ismérveik. (A lehatárolás az egyedi irányítási feladattól függ).

Vidék: A természeti, gazdasági és társadalmi tér sajátos, komplex téregysége. Számos felfogás, értelmezés tükröződik vissza a meglehetősen sok fogalomban. Azt mondhatjuk, hogy nincsenek objektív meghatározások, és megoldások a vidék fogalmához kapcsolódóan.

A vidék nem tévesztendő össze a vidéki területtel. A vidéki területhez különböző ökoszisztémák kapcsolódnak. E ökoszisztémákat az emberek közösségei – a vidéki társadalom tagjai, csoportjai, - teszik teljessé. Tevékenységük sokoldalú kapcsolatot, sajátos településeket, mesterséges környezetet, intézményrendszert, kultúrát, gazdaságot teremt és tart fenn.

A fogalomhoz a meghatározások alapján több jelentés is társul. A Vidékfejlesztési Minisztérium által elkészített tanulmányban az alábbi megfogalmazás szerepel:

„Vidékfejlesztés alatt olyan komplex tevékenységet értünk, melynek végső célja az, hogy a

vidéki térségek – elsődlegesen társadalmi érdekből – a társadalomban betöltött gazdasági, ökológiai és szociális funkciók ellátására tartósan képesek legyenek.”(FVM, 1997).

A vidékfejlesztés előzőnél tágabb értelmezését tartalmazzák az alábbi megfogalmazások:

„….A gazdasági, ökológiai és szociális funkciókat a vidéki térségek végső soron társadalmi érdekből látják el, ezért a társadalomnak ezt anyagilag is el kell ismernie. A gazdasági fejlődéssel ugyanis a vidék minden tekintetben egyre sérülékenyebbé válik, különösen a fokozódó környezetterhelés, továbbá az iparosítás és az városiasodás térigénye következtében.”(FVM,1998).

Az elmondottakat összefoglalva megállapítható, hogy a térbeliség vertikális és horizontális egységei alkotják a társadalom és benne a gazdaság működésének keretét. A területfejlesztés céljainak megvalósítása teszi lehetővé annak a központi váznak a létrehozását, felépítését, amelyre – a rendelkezésre álló erőforrások által behatároltan – a vidékfejlesztés stratégiai céljainak megvalósítása, mintegy életre kelti, azaz működteti a társadalmat és benne a gazdaságot, mint rendszert egyaránt. Ebből következik, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó stratégiák sem élhetnek önálló életet. A reális stratégiák megfogalmazása csak egy tágabb és szűkebb környezetbe ágyazottan, rendszerszemléletű megközelítésben történhet.

6.2. A vidékgazdaság és benne a mezőgazdaság értelmezése, főbb erőforrásai