Vertikális korlátozások

Az egymástól eltérő szinteken tevékenykedő vállalkozások között létrejö-vő megállapodások általában áruk, szolgáltatások adás-vétele formájában jönnek létre. A termékek értékesítésére, beszerzésére kötött megállapodá-sok tartalmuktól és a felek piaci erejétől függően minősülhetnek verseny-korlátozó megállapodásnak. mivel a megállapodásban részes felek általá-ban egymásnak nem versenytársai, a verseny korlátozása az eladó vagy a vevői oldalon jelen lévő harmadik felek vonatkozásában jelentkezik, például annak révén, hogy a megállapodásban kizárólagos ügyletkötést vállalnak a másik fél felé, így az eladó versenytársa az adott vevőnek nem tud értékesíteni, vagy a vevő versenytársa az adott eladótól nem jut hozzá a termékhez. Az ilyen korlátozások bizonyos nagyságrend felett már elő-idézhetnek a verseny egészére nézve is problémát jelentő helyzeteket.

Az uniós jog megítélése szerint emellett gondot okozhat, ha a vertikális megállapodás akadályokat állít a piaci integráció elé, ideértve elsősorban a fogyasztók szabadságának korlátozását az áruk vagy szolgáltatások vá-lasztásuk szerinti tagállamban való megvásárlásában. erre példa a ké-sőbb kifejtésre kerülő abszolút területi védelem, amelynek lényege, hogy adott területen csak egy meghatározott vállalkozás szolgálhat ki és az e területről érkező megkereséseket a többi forgalmazó nem elégítheti ki.

Ilyen negatív hatások különféle vertikális korlátozásokból eredhetnek.

eltérő formájú megállapodásoknak is lehet lényegileg ugyanolyan hatá-suk a versenyre. Az ilyen lehetséges negatív hatások elemzése érdekében a vertikális korlátozásokat négy csoportba osztva taglaljuk majd:

– az egyedüli márka kikötésének csoportja, – a korlátozott forgalmazások csoportja, – a viszonteladási árat meghatározó csoport és – a piacfelosztó csoport.

Vertikális megállapodások esetében azáltal, hogy a felek eltérő szinteken működnek, nem jön létre a piaci erő koncentrálódása. emiatt a vertikális megállapodások rendszerint csak akkor jelentenek veszélyt a piaci ver-senyre, ha valamelyik fél önmagában komoly piaci erővel rendelkezik. A vertikális megállapodások ezért általában enyhébb megítélés alá esnek, hiszen az esetek nagy többségében hatékonyságnövelő hatást fejtenek ki, miközben nem célozzák a verseny korlátozását. mindazonáltal léteznek olyan kőkemény vertikális korlátozások is, amelyek komolyan veszélyez-tethetik a piaci integrációt, vagy közvetlenül a versenyt.

Az alábbiakban először kiemeljük a kőkeménynek minősülő korlátozá-sokat, majd a már a fentiekben említett négy csoport szerint mutatjuk be a többi vertikális korlátozást.

6.3.1. Kőkemény vertikális versenykorlátozások

A kőkemény korlátozások jórészt csak az egységes belső piac, azaz az uniós integráció szempontjából minősülnek súlyos korlátozásnak, ezeket az integrációs célt nem követő nemzeti jogok nem is feltétlen kellene hogy tiltsák. természetüket tekintve tehát a vertikális kőkemény korlátozások általában nem olyan veszélyesek, mint horizontális megfelelőik (egy ver-tikális árrögzítés általában kisebb bírságot érdemel, mint egy árkartell).

Export tilalom

Az ilyen típusú vertikális megállapodásban az eladó kizárja a vevő azon jogát, hogy a terméket az országon kívülre értékesítse. ez a tagállamok közötti kereskedelmet megszünteti az adott termék vonatkozásában és egyúttal elkülöníti az adott nemzeti piacot, azaz közvetlenül akadályozza a belső piac működését.

Abszolút területi védelem

Az, hogy a forgalmazó az adott terület valamennyi fogyasztójához el-juttassa a terméket, a gyártó legitim célja. Ha viszont a területen vannak sűrűn és gyérebben lakott részek is, akkor utóbbiak esetében a forgalma-zónak nagyobb költségei jelentkeznek egy-egy vevő kiszolgálásakor, arra

indítva a forgalmazót, hogy elhanyagolja a gyártói érdek érvényesítését.

különösen igaz lehet ez, ha az adott területen több forgalmazó is verse-nyez ugyanazon gyártó termékeinek értékesítésével, hiszen ilyen esetben a forgalmazók érdekeltek lehetnek abban, hogy a költségek csökkentése céljából csak a legsűrűbben lakott, így a leghatékonyabban kiszolgálható területekre fókuszáljanak, akár teljesen ellátatlanul hagyva más terüle-teket. A gyártó ezt a helyzetet a leghatékonyabban úgy tudja megaka-dályozni, ha forgalmazói számára kizárólagos működési területeket jelöl ki és egyúttal megtiltja a többi területre való értékesítést is. Így minden forgalmazó csak a saját területén lesz aktív és a ritkán lakott területek is ellátottak maradnak. létrejön tehát a területi védelemmel kiegészített forgalmazási megállapodás.

mivel azonban a fenti, legitim cél mellett, megfelelő piaci erő birto-kában, az export tilalomhoz hasonlóan itt is lehetőség nyílik az egyes területeken, a forgalmazói piacfelosztás alapján eltérő árakat szabni a versenyjog csak korlátozott mértékben fogadja el e megállapodásokat.

Az egyik általános korlát, hogy tilos a forgalmazók közötti versenyt a megállapodásokban a passzív eladások kizárásával is korlátozni, azaz a területi védelmet abszolúttá tenni. A passzív eladás tilalmának lényege, hogy nem csak az tilos a forgalmazó számára, hogy aktívan megjelenve a másik földrajzi területen értékesítést végezzen (üzletegység létrehozása, promóció), hanem az is, hogy az őt az ő passzív magatartása ellenére a másik földrajzi területről megkereső vevőket kiszolgálja. ez a tilalom már nyilvánvalóan nem azt szolgálja, hogy a gyártó biztosítsa, hogy forgal-mazói nem pazarolják energiájukat más területek ellátására, hanem azt, hogy egy adott terület esetleg fizetőképesebb fogyasztóit megakadályoz-za a másik területen alacsonyabb áron értékesített termékek megvásárlá-sában. Az abszolút területi védelem tehát piacfelosztó és a diszkrimináló árakat rögzítő hatással bír.

Viszonteladási ár meghatározása

A viszonteladó által érvényesíthető ár meghatározásának többféle mód-szere is lehet. A gyártó megállapíthat minimális, maximális árszintet, rögzítheti az alkalmazható árrést, vagy ajánlást tehet a viszonteladói árra.

A továbbértékesítés céljából eladott termék viszonteladói árának a megál-lapodásban való rögzítése általában nem feltétlenül indokolt. A gyártónak is érdeke lehet, hogy a forgalmazó hatékony működésétől függően a lehe-tő legalacsonyabb áron értékesítse termékét, és így növelje a gyártó piaci

részesedését. Az ár meghatározása közvetlenül korlátozza a forgalmazók közötti versenyt és a horizontális árrögzítésekhez hasonló eredményt érhet el, különösen, ha általános gyakorlattá válik a gyártók szintjén.

Indokolhatja ugyanakkor a viszonteladói ár befolyásolását, ha a gyártó versenyképes áron akarja termékeit a piacon viszontlátni (maximális ár meghatározása, haszonkulcs maximalizálása), vagy ha a forgalmazás minőségét javító többletszolgáltatások nyújtását várja el a terjesztőktől (minimális ár meghatározása, rögzített árak alkalmazása).

A viszonteladási ár maghatározásának megítélése jelentős változáso-kon ment át. A korai amerikai gyakorlat per se jogsértésként kezelte az árak vertikális rögzítését. később számos, az árrögzítést lehetővé tevő törvény született, a nagyméretű kiskereskedelmi láncok terjeszkedésének korlátozása érdekében, majd a gyakorlat ismét visszatért az általános til-táshoz. A viszonteladási ár maximumának meghatározása a kilencvenes évek vége óta a rule of reason megközelítés alá esik felismerve, hogy az nem képes a verseny olyan korlátozására, amely indokolná a szigo-rúbb megközelítést.⁷⁶ Az amerikai legfelsőbb bíróság pedig 2007-ben a viszonteladói árrögzítést is kivette a per se jogsértések közül arra hivat-kozva, hogy annak olyan potenciális előnyei is lehetnek, amelyek miatt csak egyedi mérlegeléssel állapítható meg, hogy adott megállapodás tény-legesen versenykorlátozó-e vagy sem.

Az uniós jogban a viszonteladó árainak rögzítése vagy minimális árak meghatározása a márkán belüli verseny teljes kizárása miatt vélelmezet-ten jogellenesnek (tiltottnak és nem mentesülőnek) minősül, azaz egy esetleges eljárásban a feleket terheli a hatékonyságnövelés bizonyításának terhe. Az ajánlott és maximált árak estében azonban lazább a megközelí-tés és azokra a jogellenesség vélelme nem vonatkozik.⁷⁷

magyarországon a gVH gyakorlatában a maximális és ajánlott árak meghatározása általában nem minősül versenykorlátozónak, a minimum

76 lásd pl. van den Bergh, roger és peter d. Camesasca: European Competition Law and Economics: a comparative perspective. (Intersentia, Antwerpen; oxford, 2001) 230-232. o., vagy magyarul tóth tihamér: A vertikális versenykorlátozások aktuális kérdései, különös tekintettel a továbbeladási ár megkötésére (Az európai közösségi és a magyar versenyjog fejlődési irányai, mtA Jogtudományi Intézet 2008, szerk. Vörös Imre, 9-48. oldal).

77 A vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás 2010/C 130/01 2.10 pont

ár kikötése az ár meghatározása viszont mentesülésben nem részesülő versenykorlátozás lesz.⁷⁸

6.3.2. Egyéb vertikális korlátozások

mint arra fentebb utaltunk, ezen pontban a versenykorlátozó hatás szem-pontjából azonosított négy csoport szerint mutatunk be példálózó jelleg-gel vertikális korlátozásokat. mivel a csoportok közötti különbségtétel nem a megállapodások formáján, hanem az előidézett hatáson alapul, ezért egyes megállapodási formák több csoportban is feltűnhetnek, füg-gően azok elsődleges céljától.

Az egyedüli márka kikötésének csoportja

e körbe azon megállapodások tartoznak, amelyeknek fő eleme a vevő arra való késztetése, hogy egy adott típusú termékre vonatkozó megren-deléseit egy szállítónál koncentrálja (sörgyár szerződése egy kocsmával).

Ide tartoznak a kizárólagos beszerzést előíró megállapodások (csak az adott gyártól vagy más kijelölt szállítótól lehet az adott márkájú sört beszerzeni), a versenytilalmi kikötések (a kocsma maga sem főzhet sört, vagy nem szerezhet be más gyártótól csapolt sört), vagy a minimális mennyiségi átvételi kényszert előíró megállapodások is, amelyek kötele-zettségként vagy ösztönző rendszer alkalmazásával arra készteti a vevőt, hogy a termékre vonatkozó vételi igényeit kizárólag, vagy túlnyomórészt egyetlen szállítótól történő beszerzéssel elégítse ki.

Az ilyen megállapodások fő negatív hatása, hogy az adott piacon más szállítók az adott terméket nem tudják eladni a lekötött vevőknek.

Ugyancsak problémát okoz a megállapodás, ha azt a gyártók a piacon széles körben alkalmazzák, mert ezzel megmerevednek a piaci részesedé-sek, elősegítve az összejátszást. A kizárólagos beszerzés, vagy más egye-düli márka forgalmazását eredményező megállapodás esetén az érintett forgalmazó csak egy adott márkát fog árulni és így nem lesz márkák kö-zötti verseny a boltjaiban. mindezek a hatások a márkák kökö-zötti verseny mérséklésével járhatnak.

A megállapodás hatásainak vizsgálata magában foglalja annak elem-zését, hogy mekkora a szállító és a vevő piaci ereje vagy, hogy milyen

78 Vj-12/2003.

időtartamra kötötték a kizárólagosságot eredményező megállapodást.A korlátozott forgalmazások csoportja

ebbe a körbe azok a megállapodások tartoznak, amelyeknek fő elemük az, hogy a gyártó csak egy, vagy korlátozott számú vevőnek szállít. ennek célja lehet a vásárlók számának a korlátozása valamely területen vagy ve-vőcsoportban, illetve az, hogy csak meghatározott típusú vevőknek szál-lítsanak. ez az összetevő megtalálható többek között a kizárólagos for-galmazás és kizárólagos vevőelosztás esetében. Ilyen megállapodás lehet, ha egy autógyár csak szerződéses partnereinek szállít új alkatrészeket, de az is korlátozott forgalmazást jelent, ha egy nagykereskedő nem szolgál ki végső fogyasztókat, csak viszonteladókat.

Hasonló eredményre vezet a szelektív forgalmazási rendszerek alkal-mazása, ahol a kereskedők kiválasztására alkalmazott feltételek általában korlátozzák számukat, vagy meghatározott minőségi kritériumokhoz kö-tik a kiszolgálást. erre példa lehet, ha valamely luxus kategóriába tartal-mazó dohányterméket, újságot bárhol nem, csak a megfelelő minőségi szintet elérő üzletekben lehet értékesíteni.

A forgalmazást korlátozó megállapodások esetében, a versenyre gya-korolt három fő negatív hatásról beszélhetünk. egyfelől az adott piacon bizonyos vevők többé nem vásárolhatnak egy bizonyos szállítótól, ez pe-dig a vételi piac lezárásához vezethet. másfelől, ha a versenytárs szállí-tók nagy része vagy mindegyike korlátozza a kiskereskedők számát, ez erősítheti az összejátszásokat mind a forgalmazók, mind pedig a szállítók szintjén. Harmadrészt a kevesebb forgalmazó a márkán belüli verseny csökkenését is eredményezi.

A viszonteladási árat meghatározó csoport

e körbe tartoznak azok a megállapodások, amelyeknek fő eleme a vevő arra való kötelezése vagy ösztönzése, hogy a viszonteladás során ne al-kalmazzon egy megadott árnál alacsonyabb, illetve magasabb árat, vagy éppenséggel szabott áron értékesítsen. A rögzített és legalacsonyabb vi-szonteladási árakról a kőkemény vertikális korlátozások körében már be-széltünk, így ebbe a csoportba a meghatározott legnagyobb és az ajánlott viszonteladási árak tartoznak. A maximált ár biztosíthatja, hogy a termék versenyképes áron kerüljön forgalomba. Az ajánlott ár meghirdetése szol-gálhat promóciós célokat, jelezve a fogyasztók számára egy adott termék várható árszínvonalát.

A viszonteladási árat meghatározó csoportba tartozó megállapodások-nak két fő negatív hatása lehet. egyfelől a márkán belüli árverseny csök-kentését eredményezi, másfelől pedig könnyíti az árak átláthatóságának szintjét. rögzített vagy legkisebb viszonteladási ár meghatározása esetén a forgalmazók többé nem folytathatnak árversenyt az adott márkaárra vonatkozóan, ami a márkán belüli árverseny teljes megszűnéséhez vezet.

A legnagyobb vagy ajánlott ár hatása az, hogy a viszonteladók erre az árra összpontosítanak, ami az adott árszint többé-kevésbé egységes alkal-mazásához vezet. Az árak megnövekedett átláthatósága és az árváltozá-sokért való felelősség megkönnyíti a gyártók vagy a forgalmazók közötti horizontális összejátszást, legalábbis a koncentrált piacokon. A márkán belüli verseny csökkenése - mivel az adott áru ára tekintetében csökkenti az árlenyomó hatást - közvetett hatásként mérsékelheti a márkák közötti versenyt is.

A piacfelosztó csoport

ezen körbe tartoznak azok a megállapodások, amelyeknek fő eleme az, hogy a vevőt korlátozzák egy adott termék beszerzése, vagy viszontela-dása helyének megválasztásában. kizárólagos beszerzés esetében példá-ul a szállító és a vevő közötti megállapodás szerinti kötelezettség vagy ösztönző rendszer arra készteti a vevőt, hogy egy adott termék iránti szükségletét kizárólag a kijelölt szállítótól való vásárlással elégítse ki, de a vevő továbbra is szabadon vásárolhat és adhat el versengő termékeket.

A megállapodás tartalmazza a területi viszonteladási korlátozásokat, az elsődleges felelősségi terület kijelölését, a forgalmazó működési helyének korlátozását és a vásárló általi viszonteladás korlátozását is.

A versenyre gyakorolt fő negatív hatás a márkán belüli verseny csök-kenése, ami elősegítheti a piac felosztását, így akadályozva a piaci in-tegrációt és ráerősítve a gyártó/szállító által alkalmazott területi alapú árdiszkriminációra. Ha a versenytárs szállítók mindegyike, vagy nagy része korlátozza vevőik számára a beszerzési vagy viszonteladási lehe-tőségeket, ez erősítheti az összejátszást akár a forgalmazók, akár pedig a szállítók szintjén.