a versenyjog magyarországi fejlődése

a magyar jogrendszerben, bár a kereskedelem szabályozásában igen nagy fejlődés ment végbe mind törvényi szinten, mind a bírói joggyakor-lat vonatkozásában, és bár számos törvény tartalmazott a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó tilalmakat, mégis hiányzott egy egységes, a

tisztességtelen magatartásokat összefoglaló és azokat általánosan is tiltó törvény, mely alapján a felmerült ügyekben a bíróságok elmarasztalhat-ták volna a tisztességtelenül versenyzőket akkor is, ha magatartásuk nem okozott kárt versenytársaiknak.

nemzetközi fejlemények is segítették az első ilyen jellegű önálló tör-vény megalkotását. az 1913-ban a magyar jogrendbe beiktatott washing-toni egyezmény súlyt helyezett arra, hogy a szerződő államok oltalomban részesítsék egymást a tisztességtelen verseny ellen. nemzetközi kereske-delmi szerződés esetén is előnyben részesítették azon államokat, ahol a kereskedelem érdekeit hatásos védelemben részesítik.

a szabályozás iránti szükségletek kielégítésére született meg az 1923.

évi V. törvénycikk. a jogszabály céljaként tűzte ki a verseny tisztességé-nek biztosítását azáltal, hogy meghatározza a tiltott magatartások körét melyet a verseny szabadságán és a fogyasztók megszerzéséért folytatott küzdelem elfogadható mértékén kívülállónak tekintett. a szabályozás hatékonysága érdekében azonban szükségesnek tartotta egy generálklau-zula beiktatását, mely az esetlegesen a szabályozáson kívül eső verseny-sértéseket is lefedte.

a törvénycikk által tiltott magatartások, a mai tisztességtelen verseny és a fogyasztók megtévesztése kategóriákba tartoznak. különlegessége a jogszabálynak, hogy a szándékosan elkövetett tiltott magatartások esetén büntetőjogi következmények is alkalmazhatóak voltak. a büntetendő cse-lekmények emiatt részletesebben meghatározottak, mint a csak polgári jogi következményekkel járók.

a szabályozás szemlélete erkölcsi jellegű volt. a tilalmakat nem elsőd-legesen a versenyre gyakorolt káros hatásuk, hanem azok erkölcsi kifogá-solhatósága miatt állította fel.

a versenyjogi fejlődés következő lépcsőfokát jelentette az 1931. évi XX. törvénycikk a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról. a jogszabály lefedte a versenykorlátozó megállapodások és a gazdasági erő-fölényes helyzettel való visszaélések tilalmát egyaránt. kötelezővé tette a versenyt korlátozó vagy más módon szabályozó megállapodások írásba foglalását. érvényességi feltétel volt az ilyen megállapodások bejelentése is, ám a de minimis klauzulának megfelelően, csak a húsz alkalmazott-nál többet foglalkoztató vállalatok esetében. a felügyeletet ellátó szerv ekkor még a királyi közgazdasági minisztérium volt, de már létrejött egy, a kormánytól független, igaz csak szakértői és tanácsadói szerepet betöltő kartellbizottság is. jóllehet a szabályozás kialakításakor

figye-lembe vették a nemzetközi szabályozási módok gazdag tárházát, még-sem vette át teljesen a törvénycikk a külföldön széles körben alkalmazott büntetőjogias megközelítést. a mezőgazdasági termények vásárán az ár szabad kialakulását a termelők hátrányára befolyásoló összebeszélések, összejátszások ugyan kihágásnak minősültek, de csak pénzbüntetéssel voltak szankcionálhatók. (érdekessége ennek a rendelkezésnek, hogy csak a termelői érdeksérelem esetén alkalmazza a büntetőjogi szankciót.)

a magyar versenyjog dinamikusan fejlődött. Megindult a szakmai háttérként szolgáló szervek kialakítása. a már említett kartellbizottság mellett, mely magában hordozta egy önálló hatáskörrel rendelkező in-tézmény kialakításának lehetőségét, létrejött egy speciális bíróság, amely kellő felkészültséggel rendelkezhetett a versenyjogi ügyek elbírálására.

az ígéretes fejlődést azonban megakasztotta a második világháborút követően kialakuló új tulajdoni rendszer és az ehhez kapcsolódó új jogi szabályozás.

a tervgazdaságon és állami tulajdonon alapuló gazdasági rendben ér-telmetlen lett volna a verseny védelméről, vállalatok közötti összebeszélé-sekről, erőfölényről beszélni, hiszen ezeket gyakorlatilag gazdaságpoliti-kai szintre emelte a szocialista rendszer. Bár a két törvényt nem helyezték hatályon kívül 1949-ben, de tényleges alkalmazásukról nyilvánvalóan nem lehet beszélni.

az 1980-as évek elejétől kezdve fokozatosan erősödött az igény a szo-cialista gazdasági rendszerről a magántulajdon szabadságát elismerő pi-acgazdaság felé való átmenetre. a politikai hatalom azonban még erősen tartotta magát megszerzett pozícióihoz, így a reformtörekvések gyakran leálltak, vagy visszájukra fordultak, mielőtt gyökeret tudtak volna eresz-teni. az 1984. évi IV. törvény is, bár igazodott a nemzetközi versenyjogi fejlődés tendenciáihoz, hatékony alkalmazás hiányában, végül nem tu-dott érvényesülni a magyar jogrendben. a gazdasági és politikai átalaku-lás azonban már nem volt visszafordítható a 80-as évek második felében.

1987-ben megindult egy program, melynek célja a versenyjog hatékony alkalmazásához szükséges jogszabályi és intézményi feltételek megvaló-sítása volt.

a javaslat 1989 őszén kerül előterjesztésre a kormányhoz. az akkor már folyamatban lévő kerekasztal-tárgyalásokon, az ellenzékkel kötött megállapodás értelmében azonban a kormány már nem hozott a jövő-re nézve intézkedéseket, hogy a választásokat követően az új kormány mozgáskörét ne korlátozza. Így, jóllehet a kerekasztal-tárgyalásokon

résztvevők mind támogatták a javaslatot, az még nem került elfogadásra.

a javaslatot végül szinte változatlan formában 1990. november 20-án fogadta el az országgyűlés. Megszületett a gazdasági Versenyhivatal.

az 1990. évi lXXXVI. törvény négy nagy területen adott hatáskört a gazdasági Versenyhivatalnak; a fogyasztók megtévesztésére (bírósággal párhuzamos hatáskör), a versenykorlátozó megállapodásokra, a gazdasá-gi erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó tilalmak érvényesítése vala-mint a fúziókontrollra vonatkozóan. ehhez járult hozzá a generálklauzu-lában lefektetett általános versenykorlátozási tilalom (szintén párhuzamos hatáskörben) illetve bírói hatáskörbe tartozóan, a tisztességtelen verseny tilalma.

Mint láthattuk, valamennyi területnek volt már jogi hagyománya Magyarországon, azonban az azokhoz való visszatérés nem volt elkép-zelhető két okból sem.

először is a gazdaság átalakulás előtti állapota nem volt összemérhető a háború előtti Magyarországéval. a piaci szereplők nagy része számá-ra, beleértve a fogyasztókat is, ismeretlen volt a versenykultúra. a 30-as években létrehozott rendszer pedig, bár sok hasonlóságot mutat, mégis egészen eltérő intézményi kereteket alkotott, illetve másfajta szemléletű volt. Hiányzott a szerves fejlődés, mely azonban, valószínűleg egészen másfajta rendszert hozott volna létre, mint az 1990-es törvény. a másik ok, ami miatt nem lehetett visszatérni a korai magyar szabályozáshoz, az az volt, hogy a gazdasági átalakulással megvalósítani kívánt célállapot sokkal összetettebb volt, mint amit a korábbi rendszer még kezelni tudott volna. Fejlett szabályozás volt szükséges több szempontból is.

pár évvel az 1990-es versenytörvény elfogadását követően világos-sá vált, hogy annak módosítávilágos-sára lesz szükség, ami alapvetően három okra volt visszavezethető. a már említett átmeneti megoldások a külső körülmények változásával már nem voltak időszerűek. 1991. december 16-án, Brüsszelben aláírásra került a Magyar köztársaság és az európai közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló európai Megállapodás⁴, amelyben az ország kötelezettséget vállalt a jogharmoni-zációra, amely kiterjedt többek között a versenyjogra is. Végül meg kell említeni, hogy bár a törvény alapvető célja és szerkezete megfelelőnek bizonyult, tekintve, hogy gyakorlati tapasztalatok nélkül készült, a

jog-4 kihirdette az 1994. évi I. tv. a Magyar köztársaság és az európai közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án alá-írt európai Megállapodás kihirdetéséről.

alkalmazás során számos megoldásra váró probléma merült fel. ennek megfelelően fogadták el az 1996. évi lVII. törvényt (továbbiakban 1996-os törvény), amely 1997. január 1-én lépett hatályba és több jelentős mó-dosítás mellett ugyan, de jelenleg is hatályos.