A versenytárs jó hírnevének megsértése

A tpvt. 3. § alapján tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, ille-tőleg veszélyeztetni.

A befeketítés elleni védelem tárgya az üzleti jó hírnév, ami valójában üzleti megbízhatóságot is jelent, és a hitelképesség. Az üzleti jóhírnév vagy más szóval a goodwill az a vállalkozásról kialakult összbenyo-más, amelybe beletartozik az adott piaci szereplő termelési-szolgáltatási színvonaláról, megbízhatóságáról, szavahihetőségéről, alkalmazottairól stb. alkotott kép. egy másik aspektusból a goodwill azt is jelenti, hogy a vállalkozásnak biztosított az ügyfél (vevő) köre, és rendelkezik azzal a képességgel, hogy a jövőben további ügyfeleket (vevőket) szerezzen.

A vállalkozás goodwill-je tehát azt jelenti, hogy partnerei partnerek jó véleménnyel vannak a vállalkozás, illetve annak termékei felől, és en-nek alapján vásárolják áruját, veszik igénybe a szolgáltatását. Az üzle-ti életben a jó hírnév nagy érték. Az üzletfelek bizalmának megingása tényleges veszteséget jelent a vállalkozás számára. A hitelképesség nem kizárólag pénzügyi hitelképességet jelent, hanem a pénzügyi helyzet ren-dezettségét, a vállalkozás megbízhatóságát, hogy a fizetési kötelezettsé-geit határidőben rendezi.

A befeketítés a versenytársra tett valótlan állításokat jelenti, amely alkalmas arra, hogy goodwill-jét lerontsák. A befeketítés arra irányul, hogy a vevőket, üzleti partnereket megtévesztő tájékoztatással befolyá-solja. szemben a megtévesztéssel, ez nem olyan hamis vagy megtévesztő állítást jelent, amit a piaci szereplő a saját árui vonatkozásában tesz, ha-nem a versenytársra vagy a versenytárs árujára/szolgáltatására vonatkozó valótlan állítást. A befeketítés ezért mindig valamely meghatározott és felismerhető versenytárs vagy ezek meghatározott csoportja elleni köz-vetlen vagy közvetett támadást jelent.

A hírnévrontás a tpvt. tényállása szerint következőképpen valósul-hat meg:

– valótlan tény állításával, vagy híresztelésével;

– valós tény hamis színben való feltüntetésével;

– valamint egyéb magatartással.

ebből következően tilos bármely formája a befeketítő megjegyzéseknek, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozó hírnevét rontsák. A mód, amellyel ez bekövetkezik, közömbös, a tpvt. is csak példálódzó felsoro-lást tartalmaz, a 3. § a befeketítés „fiók-generálklauzulájának” tekinthető.

A jóhírnév megsértésére különösen akkor kerül sor, ha valaki – valamilyen a versenytársat érintő olyan közlést tesz, – amely tényállítást fejez ki,

– amennyiben az objektíve valótlan, és

– ezáltal alkalmas az érintett piaci szereplő értékelésének hátrányos befolyásolására.

A bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az alperes által tett kijelentések a közlés időpontjában valótlan tényeket tartalmaztak-e, illetve valós té-nyeket hamis színben tüntettek-e fel, és ezzel a versenytárs jóhírnevét vagy hitelképességét sértették-e. megállapította a bíróság az üzleti hírnév megsértését, amikor a versenytárs által megjelentetett, a vásárlói körnek szánt nyomtatványában azt állította, hogy megszűnt az a termék, melyet a versenytárs forgalmaz (BDt 2006/1493.). Jogsértésnek minősül az is, ha valaki a versenytársra vonatkozóan valótlan tényt híresztel, azaz to-vábbad, függetlenül attól, hogy aki továbbadja az változatlan formában adja át a szerzett információt. Aki versenytársról valamit állít – még ha mástól kapta is az információt – köteles a tények valóság tartalmáról meggyőződni.

A versenyjogsértés nemcsak akkor állapítható meg, ha a jóhírnév tény-legesen sérül, hanem annak veszélyeztetése, vagyis a sérelem reális lehe-tősége is már megállapíthatóvá teszi. A jóhírnév megsértése felróhatóság-tól, jó- vagy rosszhiszeműségtől függetlenül megállapítható.

Az értékítélet (vélemény, bírálat) akkor eredményezheti a jóhírnév sé-relmét, ha közvetlenül vagy közvetve tényállítást fejez ki, olyankor tehát, amikor valótlan tényállításokon alapszik, nyíltan vagy burkoltan ilyen tényállítást fejez ki, a valóságot hamis színben tünteti fel, továbbá ha megtévesztő jellegű, vagy téves következtetés levonására ad alapot. A véleménynyilvánítás szabadsága a gazdasági életben is érvényesül, és a fogyasztók érdeke is megkívánja, hogy a vállalkozások tevékenységével kapcsolatos megalapozott kritikát megismerhessék, akár a versenytárstól is. ennek speciális esete az összehasonlító reklám, amelynek alapvető jellegzetessége, hogy a reklámozó arra hívja fel a fogyasztók figyelmét, hogy terméke/szolgáltatása jobb mint a versenytársáé, azaz a saját termé-ke bemutatásával egyidejűleg szükségképpen negatív tartalmú értétermé-kelést

közöl a versenytársról. A vélemény, a bírálat, az értékítélet azonban va-lótlan tényközlés nélkül is jogsértő lehet, ha kifejezésmódjában indokolat-lanul bántó, megalázó, aránytaindokolat-lanul túlzó vagy lekicsinylő.

Önmagában az a körülmény, hogy az állítás valós, nem zárja ki azt, hogy ennek ellenére a magatartás tisztességtelennek minősüljön.

nemcsak a valótlanság állítása, hanem minden olyan üzleti tisztesség-be ütköző más egyéb magatartás is tilos, amely a versenytárs jóhírnevét vagy hitelét sértheti. Ilyen eset lehet például a vállalkozó személyes stá-tuszára vonatkozó kijelentés, például nemzetiségére, vallására, politikai helyzetére vagy magánéletére történő ún. személyes hivatkozások, ame-lyek egyáltalában nincsenek kapcsolatban a kereskedelmi tevékenység-gel. Ilyen esetekben a generálklauzula biztosít jogszabályi alapot a fel-lépéshez. Például tisztességtelen piaci magatartásnak minősül annak a nyilvánosságra még nem hozott adatnak a közlése, hogy a versenytárssal szemben felszámolás iránti kérelmet nyújtottak be, és ennek során – nem jogerősen, első fokon – a fizetésképtelenséget a bíróság megállapította.

Az alperes ugyan valós tényt közölt, azt, hogy a bíróság milyen tartalmú határozatot hozott, és ezért a valós tény közlésével a jóhírnév sértés nem valósult meg, de a tényt mással nem közölhette volna, mert az alkalmas volt a felperes hitelképességének, megbízhatóságának harmadik személy részéről történő kétségbe vonhatóságára és arra, hogy magát a verseny-ben előnyösebb pozícióhoz juttassa. Ha a jogvita egyéb speciális szabá-lyok alkalmazásával nem dönthető el, a tpvt. 2. §-ának alkalmazására van lehetőség (BH 2004/479.).

A tpvt. hírnévrontást tiltó szabálya több elemében hasonlít a Ptk. 78.

§-ra, amely szerint a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. ebből következően indokolt a tpvt.-nek a Ptk. szabályozásához hasonló fogalmainak értelmezése során a Ptk.

alkalmazása során kialakított szempontok figyelembevétele (például a valótlan tényközlés nélkül, sértő, lekicsinylő véleménnyel megvalósított jóhírnév sértés esetében). Jóhírnév megsértése esetén a tpvt. 3. §-ára alapított perindítás során azonban nem indokolt egyidejűleg a Ptk. 78.

§-ának megsértésére is hivatkozni. Amennyiben a felek piaci versenytár-sak, a tpvt. 3. § mint speciális jogszabály alkalmazandó, míg a Ptk. 78.

§ csak versenyjogi jogviszony hiányában lenne alkalmazandó. A két sza-bály közötti különbség, hogy a tpvt. kiemeli a jó hírnév veszélyeztetését

is, mint jogsértést, míg a Ptk. szerint a jó hírnevet kifejezetten sérteni kell a jogsértés megállapításához.

2.2. Az üzleti titok védelme