a tpvt. hatálya igen széleskörű, annak érdekében, hogy a hatály behatá-roltsága ne akadályozza a törvény alkalmazási lehetőségét.
a tpvt. személyi hatálya kiterjed a természetes személyekre, a jogi személyekre és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra. a sze-mélyi hatály meghatározása azonban csak a tárgyi hatállyal együtt ér-telmezhető. az előzőekben felsorolt személyekre csak akkor terjed ki a törvény hatálya, ha azok piaci magatartást tanúsítanak.
a tpvt. az alanyi hatályát olyan szélesen vonja meg, hogy az kiterjed mindenkire, ill. minden szervezetre, aki vagy ami piaci magatartást tanú-sít, vagy tanúsíthat. ez azt jelenti, hogy a törvény tárgyi hatálya határozza meg követve az alanyi hatályt. ezeket a piaci szereplőket a törvény egysé-gesen vállalkozásnak minősíti. az alanyi hatály e felfogása összhangban van azzal a megközelítéssel, amely az európai Bíróság joggyakorlatában alakult ki az eUMsz 101. és 102. cikkeiben használt „vállalat”, „vállalko-zás” (undertaking) kifejezés lehető legszélesebb értelmezésére.
a tpvt. személyi hatály körébe tartozó természetes személy, aki – ha élve születik – a Magyar köztársaság polgári törvénykönyv (a további-akban: ptk.) 8-9. §-a szerint fogamzásának időpontjától kezdve jogképes, csak akkor tartozik a tpvt. hatálya alá, ha piaci magatartást tanúsít.
az ugyancsak a törvény alanyi hatálya alá tartozó jogi személyek köre rendkívül tág. e tekintetben a ptk. ill. annak alapján kiadott jogszabályok nyújtanak útmutatást.
jogi személy az állam, mint a vagyoni jogviszonyok alanya. az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a pénzügyminiszter képviseli, aki ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át. jogi személyek az állam, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezetek.
a ptk. 28. §-ában lévő felsorolás alapján a jogi személyek főbb típusai a következők:
– az állami gazdálkodó szervezetek, a tröszt, illetve az egyéb állami gazdálkodó szervek
– a költségvetési szervek, – a szövetkezetek,
– a gazdasági társaságok (ennek két főcsoportja van. egyrészt a jogi
személyiséggel rendelkezők: közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság, másrészt a jogi személyiség nélküli, de jogképességgel felruházott szervezetek: közkereseti társaság és betéti társaság), és a közhasznú társaság,
– az egyesületek és a köztestületek, – egyes jogi személyek vállalatai, – a leányvállalat,
– alapítvány, közalapítvány, – egyesülés.
az előbbiekben felsorolt szervezetek egy része a gazdasági, piaci élet ti-pikus szereplői (pl. vállalat, gazdasági társaságok), másik része bár nem gazdasági feladatok ellátása érdekében jött létre, de az alaptevékenysé-gük, az elsődleges feladataik megvalósítása érdekében piaci tevékeny-séget is végezhetnek és így a piac szereplőivé válhatnak (pl. társadalmi szervezetek, alapítvány, köztestület).
a vállalkozás kifejezést az eUMsz nem definiálja, így azt az európai Bíróság töltötte meg tartalommal. Vállalatnak nevezhető minden gazda-sági tevékenységet végző személy. a gazdagazda-sági tevékenység körébe tar-tozik a termelés, a szolgáltatás nyújtása és a szállítás is.
az európai Bíróság a Höfner and elser vs. Macrotron ügyben veze-tő állású személyek számára végzett munkahelykeresést gazdasági tevé-kenységnek minősítette, annak ellenére, hogy e feladattal a munka tör-vénykönyve s szövetségi Munkaügyi Hivatalt bízta meg. nem gazdasági jellegű, non profit szervezet is minősülhet vállalatnak, ha az gazdasági, kereskedelmi jellegű tevékenységet végez (pld. közszolgálati média).
elvileg az állam vagy annak egy része is vállalatnak minősülhet, ha gaz-dasági tevékenységbe kezd.
a versenyjogban a vállalat kifejezés nem szükségszerűen csak egy meghatározott vállalatra terjed ki, hanem vállalat alatt több egységből álló csoportosulást is lehet érteni. az európai Bíróság a Hydrotherm gerätebau vs. andreoli ügyben (1984.) a következőket mondta ki: ”a ver-senyjogban a „vállalat” kifejezés egy, a szóban forgó megállapodás tárgya szerinti gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogilag e gazdasági egység több személyből áll, legyen az természetes- vagy jogi személy.”
ennek kimondására a csoportmentességi rendeletben foglalt azon sza-bály értelmezése céljából volt szükség, hogy a csoportmentesség csak az olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyekben két vállalat vesz részt.
az említett ügyben a termelői oldalon a terméket kifejlesztő olasz
vál-lalat és még két, jogilag önálló, de az olasz válvál-lalat felügyelete alatt álló cég szerepelt. a csoportmentességi rendelet alkalmazhatósága érdekében értelmezte az európai Bíróság a vállalat fogalmát arra az esetre, ha adott pozícióban több szereplő van jelen.
külön értékelendő a vállalat fogalmi körében a konszern. a konszern jogilag autonóm anya- és leányvállalatokból álló vállalatcsoport, ahol az anyavállalat különböző erejű befolyással rendelkezik a leányvállalat fe-lett. az eU versenyjoga a konszernt egy vállalatként kezeli, ha a tagok között gazdasági egység áll fenn. ennek minősítése igen fontos. Ha a kap-csolat a vállalatcsoport tagjai között elegendően szoros, egyik irányíthatja a másikat, akkor a köztük létrejött megállapodást az eUMsz 101. cikke alapján – vagyis kartellként – nem lehet elbírálni. Ha ez a kapcsolat nem szoros, akkor az ilyen megállapodás versenykorlátozónak minősülhet. Ha a vállalatcsoport tagjai között szoros a kapcsolat – ami eredhet szavaza-ti jogosítványokból, tőkerészesedésből stb. –, akkor az egyes tagoknak nincsen gazdasági autonómiája, azaz a konszern tagok között eleve nincs verseny, így ezt kartell megállapodással nem is lehet korlátozni. a kartell megállapodás csak akkor lehet versenykorlátozó, ha az abban résztvevő felek között verseny van.
az állam azonban nemcsak mint a vagyoni jogviszonyok alanya lehet a versenyjog alanya, hanem mint a közhatalom gyakorlója is, ha pl. állami támogatást nyújt.
az eUMsz 107. cikke az államra vonatkozik. ezek a cikkek az állami pénzből nyújtott támogatásokat vonják szabályozási körükbe. a 86. cikk címzettje is az állam. e szerint állami vagy különleges, vagy kizáróla-gos joggal felruházott vállalatokra vonatkozóan az állam nem hozhat az eUMsz versenyjogi szabályokkal konfliktusba kerülő rendelkezéseket.
az állam kifejezés alatt ebben az összefüggésben a helyi önkormányza-tokat is érteni kell.
az európai Bíróság az eUMsz hivatkozott cikkeire alapozottan több ítéletében kifejtette, hogy a tagállamok nem hozhatnak olyan intézkedé-seket, amelyek révén a versenyszabályok hatékony megvalósulásának elve csorbulna. az állam nem hozhat olyan hatósági intézkedést – ide-értve a jogszabályt is – amellyel az eU jog által tiltott kartellt ír elő, vagy erőfölényes helyzettel való visszaélést segít elő.
Ha egy vállalat tagállami szintű jogszabályra hivatkozással igyekszik magát kimenteni a jogsértés vádja alól, akkor azt kell eldönteni, hogy a versenykorlátozás miatt kit terhel a felelősség az államot vagy a
vállala-tot. Ha az állami aktus teret hagy a vállalkozói döntésnek, akkor a vál-lalatot és szükség esetén a tagállamot lehet felelősségre vonni. a vállalat csak akkor bújhat ki a felelősség alól, ha a kötelező állami norma miatt nem lehetett szabad vállalati döntésről beszélni.
a tpvt. személyi hatálya azonban nemcsak a ptk-ban megjelölt jogi személyekre terjed ki, hanem az ott nem részletezett jogi személyek is a hatálya alá eshetnek. 1990-ben negyvenegy alapító és hét további pénzin-tézet megalakította a jogi személyiségű Budapesti értéktőzsdét (a továb-biakban: tőzsde). a gVH egyik határozatában a tpvt. hatálya alá tarto-zónak minősítette a tőzsde tevékenységét.
az értéktőzsde 1992-ben úgy foglalt állást egy határozatban, hogy a tőzsdetagok könyvvizsgálói – akiknek az a feladata, hogy a tagoktól kife-jezetten a tőzsdének címezett éves és konszolidált beszámolót auditálják – csak tőzsdei szakvizsgával rendelkező könyvvizsgálók legyenek. két év türelmi idő után először az 1994. évre szóló mérleg auditálásakor kezdték alkalmazni a fenti határozatot, ami azzal is járt, hogy a tőzsdei szakvizs-ga díjon felül a könyvvizsgálóknak évi „listántartási díjat” is fizetniük kellett. az eredeti határozatban foglalt akarat több módosításon is átment az évek során, míg a tőzsdetanács 1999. március 1-jén kelt határozatában a tőzsdetagok kötelezettségeként írta elő azokat a feltételeket, amelyeket a tag köteles figyelembe venni, amikor éves illetve konszolidált beszámoló-jának auditálásra szerződést köt a könyvvizsgálókkal. az előírt feltételek között van az értékpapírjogi és tőzsdei szabályzatokkal kapcsolatos rész-vizsga letételét igazoló dokumentum megléte.
a gVH úgy vélte, hogy e határozat a gazdasági versenyt korlátozza, továbbá a tagokkal szemben egyúttal gazdasági erőfölénnyel való vissza-élés is, ezért megindította az eljárást. a tőzsde az eljárás megszünteté-sét kérte részben a törvény személyi hatályának hiányára, részben pedig jogsértés hiányára hivatkozva. a Versenytanács úgy foglalt állást, hogy a tőzsde a versenyfelügyeleti eljárás alanya lehet, de a jogsértés nem álla-pítható meg, mert a kifogásolt határozat a tőzsde belügye, és önmagával szemben senki sem élhet vissza gazdasági erőfölénnyel.
a tpvt. személyi hatálya kiterjed a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének piaci magatartására is, kivéve a vállalko-zások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó, a tpvt. VI. fejezeté-nek rendelkezéseit. a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvény szerint kül-földi vállalkozás a Magyar köztársaság államterületén kívül
székhely-lyel rendelkező, főtevékenységként vállalkozási tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá más olyan vállalkozó, aki külföldön céggel rendelkezik, illetve gazdasági nyilvántartásban szerepel. Fióktelep: a külföldi vállalkozás jogi szemé-lyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek. a külföldi vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe vállalkozási tevékenység végzésére jogosult; ennek során a fióktelep jár el a hatóságokkal és har-madik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban, valamint a kül-földi vállalkozás más fióktelepeivel fennálló kapcsolatokban. a fióktelep több városban, községben is rendelkezhet működési hellyel. a külföldi vállalkozás – főszabályként – a fióktelepének létesítése és működtetése során a belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetekkel azonos elbánásban részesül.
a hivatkozott törvény a külföldi székhelyű vállalkozások magyaror-szági fióktelepei tekintetében azok vállalkozási tevékenységéről tesz említést. a törvény alkalmazásában vállalkozási tevékenység a jövede-lem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági te-vékenység. a tpvt. azonban ennél szélesebb körben jelöli meg a tárgyi hatályát, a piaci tevékenység fogalmi körével. a versenyjog számára közömbös, hogy adott időszakban nyereséges volt-e a vállalkozás vagy sem, mert veszteséges vagy vagyon növekedéssel nem bíró vállalkozás is köteles a versenyszabályokat megtartani. ezért nevesítette a tpvt. a ha-tály szabályában külön is a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét, aminek piaci magatartása a tpvt. alapján kerül megítélésre függetlenül a vállalkozás nyereséges vagy veszteséges voltától. Minden olyan piaci szereplő, aki a magyar piacon tevékenykedik, köteles a tpvt.
előírásainak eleget tenni.
a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepére nem vo-natkoznak a tpvt. VI. fejezete szerinti, a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések. a fióktelep saját nevében nem szerezhet tulajdonrészt gazdasági társaságban, mert részét képezi egy külföldi székhellyel rendelkező vállalkozásnak. tulajdonrészt (jogi érte-lemben) tehát csak a külföldi vállalkozás szerezhet.
a Versenytanács több esetben a tpvt. tárgyi hatályának hiánya okából kénytelen volt a eljárását megszüntetni. ennek egyik legtanulságosabb pél-dája volt a Vj-119/1996. sz. határozata. a versenyfelügyeleti eljárást egy
egyé-ni ügyvéd indította, akivel szemben 1995-től kezdve a Budapesti Ügyvédi kamara elnöke több alkalommal fegyelmi eljárást kezdeményezett.
az egyik fegyelmi eljárásra okot adó magatartás az volt, hogy az ügy-véd kidolgozta az „ügyügy-védi jegy” elnevezésű „konstrukció”-t, amellyel rendelkező természetes személy igényelheti az „ügyvédi jegy”-ben foglalt ügyvédi tevékenység elvégzését, az ott rögzített pénzügyi és egyéb felté-telek szerint. az ügyvéd „konstrukció”-ját igyekezett ismertetni szakmai és laikus körökben, s egyúttal kikérte a Budapesti Ügyvédi kamara vé-leményét is. a Budapesti Ügyvédi kamara elnöke „reklámszórólap”-nak nevezte az „ügyvédi jegyet”, s egyben közölte, hogy fegyelmi eljárást is elrendelt. a kérelmező egyéni ügyvéd annak megállapítását kérte a gVH-tól, hogy a piaci jegyének bevezetését akadályozó döntés erőfölény-nyel való visszaélésnek minősül.
a Budapesti Ügyvédi kamara a kérelem elutasítását elsősorban arra hivatkozva kérte, hogy az alkotmánybíróság 22/1994 (IV. 16.) aB ha-tározatával is alátámasztottan az ügyvédi tevékenység az igazságszol-gáltatáshoz és a jogalkalmazáshoz kapcsolódik, s elsősorban ezért nem gazdasági tevékenység.
a Versenytanács az egyéni ügyvéd kérelmét elutasította, mert a Budapesti Ügyvédi kamara elnöke nem az ügyvédi tevékenysége gya-korlása során tanúsította a sérelmezett magatartást, hanem mint kamarai tisztségviselő, erre pedig a tpvt. tárgyi hatálya – minthogy nem piaci magatartásról van szó – nem terjed ki. a Versenytanács azonban a ha-tározat indokolásában kifejtette, hogy az egyéni ügyvéd, vagy ügyvédi iroda jogi szolgáltatást végez az ügyfelek részére, az ügyféllel kötött szer-ződés alapján, mégpedig ellenérték fejében, üzletszerűen. nincs akadálya annak, hogy egy ügyvéd egyéni ügyvédként saját személyében, vagy az ügyvédi iroda – mint gazdasági vállalkozás – a versenyjog alanya legyen, mivel az ügyvédi tevékenységet folytató egyéni ügyvéd vagy az iroda a versenytörvény szempontjából gazdasági tevékenységet, illetve piaci te-vékenységet végez.
az egyéni ügyvéd a Versenytanács határozatának felülvizsgálatát kér-te a Fővárosi Bíróságtól. a Fővárosi Bíróság 8.k.30080/1997/18. számú ítélete a határozat rendelkező részét nem érintette, de az indoklás egyes részeit megsemmisítette.
a bíróság hangsúlyozta, hogy az ügyvédi tevékenység jellegzetessége, hogy a törvény által meghatározott feladatokat az abban foglalt magatar-tási normák szerint teljesíti. elsősorban az igazságszolgáltatáshoz és a
jogalkalmazáshoz kötődik. az ügyvédség a közhatalom gyakorlásának ellensúlyozásaként a közhatalom kívülieknek intézményes keretek kö-zött, garanciális alkotmányos jogok érdekében biztosít jogvédelmet és a jogérvényesítéshez szakmai támogatást. az ügyvédség törvényi keretek között, belső etikai normák által meghatározott rendben működő önál-ló hivatásrend. kiemelte továbbá, hogy az ügyvédi tevékenység olyan szellemi szabadfoglalkozású magántevékenység, amelynek keretei között ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás folyik. ez azonban törvényi sza-bályozottsága folytán nem minősül nyereség és vagyonszerzési célzatú tevékenységnek – függetlenül az esetleg azt végző személy személyes ambícióitól.
Mindezek alapján a Fővárosi Bíróság konklúziója szerint az ügyvéd vagy ügyvédi iroda által jogszabályi felhatalmazással, akár díjazás el-lenében végzett tevékenység, továbbá az ügyvédi kamara tevékenysége nem tartozik a tpvt. hatálya alá. az indoklás szerint a jogszabályi fel-hatalmazáson túli ügyvédi vagy kamarai tevékenység természetesen a versenyjog hatálya alá eshet – ez utóbbi mondat értelmére azonban nem adott magyarázatot az ítélet.
a Versenytanács elnöke fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bíróság íté-letével szemben. ebben hangsúlyozta, utalva a versenytanácsi határozat meghozatalakor hatályos ügyvédi törvényre, hogy az autonóm döntéssel megvalósuló piaci cselekvés képezheti a versenytörvény alkalmazásának alapját. a hatósági kirendelés esetén vagy az alkalmazott ügyvéd mun-kaviszony alapján végzett tevékenységére az autonóm cselekvés tétele nem áll fenn. a Fővárosi Bíróság által említett szakmai sajátosságok nem változtatnak azon a tényen, hogy az egyéni ügyvéd, vagy ügyvédi iroda alapvetően vállalkozónak minősül.
a vállalkozás ugyanis sajátos, funkcionálisan értelmezendő versenyjo-gi műszó: a gazdasáversenyjo-gi tevékenység végzése avat valakit vállalkozóvá. a képviseleti tevékenységre vonatkoztatva: ugyanaz az ügyvéd versenyjogi értelemben nem vállalkozó, amikor kirendelésre jár el, ám annak minő-sül, ha akár fél órával később, ugyanabban a tárgyaló teremben megbízás alapján képviseli ügyfelét egy másik perben.
a Versenytanács elnöke kifejtette továbbá, hogy a kamarai szabályzat nem immunis a versenytörvénnyel szemben. az állam a szabályalkotás köztestületre delegálásakor csak a szabályalkotás tárgyköreit határozta meg, a kamarai szabályozás tartalmát tekintve azonban a kamara önálló elhatározását jelenti.
a legfelsőbb Bíróság kf.II.27.873/1999/8. számú ítéletével hatá-lyon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság ítéletét, lényegében elfogadva a Versenytanács álláspontját. Mind az eU versenyjoga, mind a jelentősebb antitröszt szabályozással rendelkező egyéb versenyjogok megkövetelik az ún. szellemi szabadfoglalkozású személyektől a versenyszabályok megtartását.6
az uniós versenyjog ún. funkcionális vállalat fogalmat alakított ki, ami szerint az tekinthető vállalatnak, aki gazdasági, piaci tevékenységet vé-gez. nem az egység jogi státusza számít, hanem funkciója, adott viszony-latban kifejtett tevékenységének jellege. Vannak intézmények, amelyek
„kaméleon” természetűek: attól függően, hogy mit tesznek, minősülhet-nek vállalatnak, de tekinthetők pl. szuverenitást gyakorló államnak is. pl.
ha egy minisztérium gazdasági tevékenységet folytat, akkor kiterjed rá az antitröszt, ha azonban hatósági engedélyt bocsát ki, akkor nem. ebbe a tág, funkcionális fogalomba beleférnek a szellemi szabadfoglalkozásúak, így akár az ügyvédek is.
lényegileg ezeket a gondolatokat fejtette ki az európai Bizottság a 95/188/ek sz. határozatában (oj 1995. l 122) a CoapI/ szabadalmi ügy-vivők ügyben. a szabadalmi ügyügy-vivők szerteágazó tevékenységet végez-nek: jogi tanácsadás, szabadalmi hivatali eljárásban képviselet, másik or-szágokban védelem megszerzése, bíróság előtti képviselet, szabadalmak figyelemmel kísérése, megújításuk, stb.
az európai Bizottság a határozatában megállapította, hogy a szaba-dalmi ügyvivők az eUMsz 101. cikk (1) bekezdése szempontjából válla-latnak minősülnek. szolgáltatásaikat ugyanis ellenérték fejében, hosszú időtávon nyújtják. közömbös, hogy tevékenységük alapvetően szellemi jellegű, illetve sok tekintetben szabályozott. az európai közösségek Bírósága a Höfner kontra Macrotron ügyben7 ugyanis kimondta, hogy
„… a vállalat fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató egységet magában foglal, függetlenül az egység jogi státuszától és finanszírozásá-nak módjától.”
az összes spanyol ügynököt tömörítő Coapi vállalatok szövetségének mi-nősül, függetlenül attól, hogy az állam bizonyos szabályzó jogosítványokkal ruházta fel és hogy nem magán-, hanem közjogi alapokon működik.
6 Bővebben lásd: tóth, tihamér Ügyvédek a versenyjog nagyítója alatt (2001) XI Versenyfelügyeleti értesítő 360.
7 C-41/90. sz. ügy Klaus Höfner és Fritz Elser kontra Macrotron GmbH [eBHt 1991.
I-01979. o.] 21. pont.
az európai közösségek Bírósága a C-35/96 Bizottság kontra olasz köztársaság ügyben8 azt a szabályozást vizsgálta, amely a vámügynök-ségeket képviselő Megyei tanácsok tagjaiból kikerülő, közjogi státuszú CnsD (Vámügynökök országos tanácsa) feladatává teszi a tarifák meg-határozását. a tevékenységi engedéllyel rendelkező és nyilvántartásba vett vámügynökök a vámeljáráshoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtanak.
az európai közösségek Bírósága elsőként az eUMsz 101. cikk sze-rinti vállalati társulás döntésének létét bizonyította. az alperes olasz kor-mány azt próbálta bebizonyítani, hogy a szellemi szabadfoglalkozásúnak minősülő vámügynökök, hasonlóan az ügyvédekhez, fordítókhoz, nem minősülnek a 101. cikk szerinti vállalatnak. tevékenységük ugyanis el-sődlegesen szellemi munkát igényel, a szükséges szervezeti háttér hiány-zik, tevékenységük hatósági engedélyezést igényel és az csak bizonyos feltételek teljesítése esetén folytatható.
az európai közösségek Bírósága ezzel a érveléssel nem értett egyet, hanem, igazat adva az európai Bizottságnak, megismételte következetes esetjogi „definícióját”, mely szerint a vállalat fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató egységet felölel, függetlenül jogi státuszától vagy finanszírozásának mikéntjétől – gazdasági tevékenység alatt pedig egy termék, vagy szolgáltatás adott piacon való kínálatát kell érteni.
az európai közösségek Bírósága 2000. szeptember 12-i C-180-184/98 pavlov kontra stichting pensioenfonds Medische specialisten ítélete9 is érintette a vállalat fogalmának kérdését. a holland orvosi nyugdíjbiztosí-tási alaphoz kötődő ügyben az európai közösségek Bírósága a szokásos vállalat fogalom után felidézte, hogy áruk és szolgáltatások eladása/fel-ajánlása gazdasági tevékenységnek minősül.
az önálló szakorvosok, mint vállalkozó státuszú („self employed”) gazdasági szereplők, piaci szolgáltatást nyújtanak, méghozzá a szakor-vosi szolgáltatások piacán („special medical services”). ezért a
az önálló szakorvosok, mint vállalkozó státuszú („self employed”) gazdasági szereplők, piaci szolgáltatást nyújtanak, méghozzá a szakor-vosi szolgáltatások piacán („special medical services”). ezért a