I
Figyelembe véve, hogy Mikes Kelemen Rákóczi kamarásaként nap mint nap megtapasztalta és megélte fejedelmének szigorú janzenizmussal átitatott ke
gyességét,1 s hogy a francia erkölcsnemesítő irodalom számos művét, köztük a francia janzenistákéit is magyarra fordította,2 első pillantásra igencsak meglepő, mily kevés nyoma található mindennek szépirodalmi alkotásában, a Törökországi levelekben.
A levelekben mindenütt fellelhetők az egyéniségét formáló katolikus nevel
tetés nyomai. „Mennél nagyobb pompáit látom a töröknek, annál nagyobb öröm ben vagyok a közönséges anyaszentegyházban való létemért” – írta, mi
* A szerző az Institut für Germanistische und Allgemeine Literaturwissenschaft der RWTH Aachen professor emeritusa. – A tanulmány eredeti megjelenése: Frömmigkeit im Exil:
Religiöse Sinnsuche in den Briefen aus der Türkei von Kelemen Mikes = Litera tur transfer und Interkultralität im Exil – Transmission of Literature and Intercultural Discourse in Exile – Transmission de la littérature et interculturalité en exil: Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufklärung – The Work of Kelemen Mikes in the Context of Europen Enlightment – L’oevre de Kelemen Mikes dans le contexte des Lumière européennes, Hg./ed./
éd. Gábor Tüskés, Bernard Adams, Thierry Fouilleul, Klaus Haberkamm, Bern, Pe
ter Lang Verlag, 2012, 85–96.
1 Lásd: Mikes Kelemen, Törökországi levelek (37. levél, 1720. 05. 28.) = Mikes Kelemen művei, vál., szöveggond., jegyz., utószó Hopp Lajos, Bp., Szépirodalmi, 1978 (Magyar Remek
írók); internetes változat: http://mek.oszk.hu/06100/06150/html/mikeskem0010001.html.
Minden további hivatkozás erre a kiadásra vonatkozik, a levél száma és a dátum megadásá
val. – Vö. Gábor Tüskés, Les méditations d’un prince chretien, XVIIe siècle, 46(1994), 555–
580; Uő, Moralistik und Erzählkunst im Exil: Kelemen Mikes: Briefe aus der Türkei = Literatur und Moral, hrsg. von Volker Kapp, Dorothea Scholl, Berlin, Duncker & Humblot, 2011, 291–324, itt: 297–301.
2 Gábor Tüskés, Un exégèse janseniste oubliée de la fin du XVIIe siècle (Un chapitre de l’histoire de la littérature française traduit en Hongrois), Neohelicon, 29(2002)/2, 39–62.
után végignézte, ahogy a szultán pompa és ragyogás közepette bevonult Kons
tantinápolyba.3 Magától értetődően él az „anyaszentegyház” kifejezéssel, ami
kor leírja a keleti egyház vagy az anglikánok elszakadását a „napnyugoti anyaszentegyháztól”,4 vagy amikor Ágost szász választófejedelem megtérésének jelentőségéről beszél:5
Micsoda kimondhatatlan sok jó nem következett az ő vallásunkra való megté
résével. Luter Mártontól fogva Saxoniában volt a gyükere és fészke a luteránus vallásnak. Kétszáz esztendeig tartott, azolta a saxonai electorok palotáiban nem mondották a szentmisét; de most mind ott, mind másutt az országban azt mondják. Micsoda nagy dicsőségire az Istennek és nagy hasznára lett az anya
szentegyháznak az ő megtérése.
Megkérdőjelezhetetlen számára a pápa elsőbbsége a keleti egyház pátriárkáival és püspökeivel szemben,6 XIV. Benedek pápa megválasztását kifejezetten üdvöz
li: „az Isten jó pápát adott…”7 A katolikus hitéletről, úgymint a liturgiáról, a szentségekről, a szakramentáriumokról és a hagyományokról kegyes magától értetődéssel, és a humort sem nélkülözve számol be. Így például a nem éppen jámbor gondolatokról áldozáskor;8 a szenteltvíz és a megszentelt savanyú forrás
víz orvosságként való használatáról;9 a húshagyó péntekkel kapcsolatos okosko
dásról;10 a súlyos fájdalomról mint az Isten által megelőlegezett tisztítótűzről;11 a gúnyolódásról a megbánás szavain („Az én vétkem, az én vétkem és az én nagy vétkem”);12 az egyházi év böjtnapjaival és a böjti időszakkal,13 az örök világosság
gal14 és a karácsonyi három mise hagyományával kapcsolatos magyarázatokról;15 az utolsó kenetről;16 a papi hivatás nők számára történő engedélyezéséről, külö
3 20. levél (1718. 10. 28). Lásd még: 158. levél (1740. 08. 20).
4 79. levél (1727. 03. 15) és 86. levél (1728. 01. 12).
5 98. levél (1733. 03. 04).
6 79. levél (1727. 03. 15).
7 159. levél (1740. 11. 19).
8 31. levél (1719. 10. 07).
9 38. levél (1720. 08. 23) és 44. levél (1722. 06. 24).
10 58. levél (1724. 12. 13).
11 66. levél (1725. 10. 29).
12 49. levél (1733. 08. 22).
13 79. levél (1727. 03. 15) és 104. levél (1734. 04. 12).
14 78. levél (1727. 01. 08).
15 79. levél (1727. 03. 15).
16 144. levél (1738. 11. 10) és 112. levél (1735. 04. 08).
nös tekintettel a gyónásra:17 habár a nők, mint például I. Erzsébet Angliában, alkalmasak egy ország irányítására – véli Mikes –, azonban a füstölő nem az ő kezükbe való.18 Az ábrázolt katolikus hitgyakorlat része a mókás siránkozás a böjti időszakban elfogyasztott sok tojásétel miatt;19 a megszentelt ágak emlegeté
se virágvasárnapon;20 a válás utáni újabb házasság elutasítása elméleti szinten, ellenben barátságos bánásmód az érintettekkel egy konkrét esetben;21 illetve ka
tolikus tréfák és anekdoták mesélése, mint például arról a kövér plébánosról, aki arra kéri a királyt, hogy nyáron mentse fel a misetartás alól, nehogy az izzadság tönkretegye miseruháját.22 Rákóczi fejedelem névnapján (Szent Ferenc napján) Mikes azt az anekdotát meséli el, amelyikben a plébános csak a gyónásról tud prédikálni, és Szent József ünnepén egyszerre ügyesen és viccesen ily módon vált témát: „atyámfiai, ma Szent József napja, Szent József pedig ács volt, és mint
hogy ács volt, gyóntatószékeket csinált, azért beszéljünk a gyónásról”.23
Jellegzetesen katolikus szemléletet tükröz az a tréfás feladvány, ami arról szól, hogy mi a különbség a bűnbánat és a házasság szentsége között,24 illetve a további legendák humoros elbeszélése: Caritas Romana,25 Pilátus és Krisztus köntöse,26 a szultán és a szen telt ostya,27 a pápa és a hölgy paripája,28 a püspök és a Krisztust káromló remete.29 A pogánymisszió és a tengerentúli keresz
tényüldöztetés jó alapot szolgáltatnak a vézna kapucinusról és a jezsuita misz
szionáriusokról szóló morbid viccekre, akik sem sütve, sem főve nem nyújtanak sok élvezetet a vademberek számára.30
Az, hogy a jezsuitákat tisztelet és szimpátia övezi a magyar száműzöttek körében, a kétségbevonhatatlan katolicizmus jeleként értékelhető: Bercsényi gróf jezsuita házi papot tart,31 Rákóczi fogadja a jezsuita elöljárót,32 és a fejedel
17 58. levél (1724. 12. 13).
18 84. levél (1727. 08. 20).
19 104. levél (1734. 04. 12).
20 112. levél (1735. 04. 08).
21 41. levél (1721. 09. 09).
22 76. levél (1726. 09. 17).
23 65. levél (1725. 10. 04).
24 52. levél (1724. 02. 18).
25 52. levél (1724. 02. 18).
26 95. levél (1731. 09. 20).
27 203. levél (1757. 06. 30).
28 204. levél (1757. 11. 02).
29 206. levél (1757. 12. 29).
30 69. levél (1725. 12. 07).
31 43. levél (1722. 04. 16).
32 110. levél (1735. 03. 12).
met Konstantinápolyban, a jezsuiták templomában temetik el.33 Mikes csak homályosan utal arra, hogy Rákóczi fejedelem úgy rendelkezett: a szívét küld
jék a janzenista tanokat őrző kamalduliakhoz Grosboisba, „Franciaország
ba”.34 Mikes önmagát életvidám emberként ábrázolja, aki ironizál a napi prog
ram szigorú, kolostorokéhoz hasonlatos rendje felett, amit Rákóczi fejedelem vezetett be és felügyelt Rodostóban,35 és aki kedveli a nőkkel folytatott vidám társasági csevegést, szeret nevetni és tréfálkozni; a levelekben folyton nevetés
ről és nevetséges szituációkról esik szó, illetve arról, hogy örömmel nevetné
nek, ha lenne min.36 Az, hogy önmegtartóztató módon, nőtlenül kell élnie életét, mind természetének, mind meggyőződésének ellentmond, s a száműze
tés körülményeinek számlájára írható.
Ezzel mintha meg is találtuk volna a választ a Mikes által képviselt ke
gyesség kérdésére. De nem annyira egyértelmű a dolog. Felmerülhet ugyan
is, hogy miért nem kerül egy szóval sem említésre a katolikus szocializáció oly jelentős területe, mint a Máriatisztelet, és egy olyan katolikus ember hitéletében, mint ő, miért tűnik a szentek imádata annyira mellékesnek? Egy korai 18. századi katolikus laikushoz képest viszont meglepő a levélíró szo
katlanul jó bibliaismerete, amit a nagyszámú idézet és utalás bizonyít az Ó
és az Újszövetségre.37 Az, hogy Mikes éppen XIV. Benedek pápát üdvözli, aki tudvalevőleg megtűrte Rómában a janzenista és jezsuitaellenes köröket,38 valószínűleg az ágostonijanzenista jellegű reformkatolicizmus iránti rokon
szenvére utal.
33 115. levél (1735. 07. 18).
34 113. levél (1735. 04. 16).
35 80. levél (1727. 05. 07).
36 Lásd 44. levél (1722. 06. 24); 45. levél (1722. 08. 12); 49. levél (1723. 08. 22).
37 Lásd az alábbi leveleket: 20. (Jónás), 13. (Jákob áldása), 24. (Debóra), 28. („hogy hová fog bennünket vezetni a felleg”), 32. („Inimicus homo hoc fecit”; „Nescio vos”), 33. (Dávid = Zsolt 13, Róm 8, 31), 36. (Noé bárkája), 42. (a mennyei Jeruzsálem), 54. (Ádám almája), 58. („csak azt kell járnunk mindaddig, amég vonják”), 60. („mert én vagyok, aki voltam, és lészek, aki vagyok”), 61. (az izraeliták tábora), 64. (Jób), 69. (Magnificat), 73. (munkások az Úr kertjében), 74. („ezeknek a pásztoroknak életek szent és ártatlan volt”), 83. (Simon), 84. (a Bethesdató), 90. (Kóré lázadása, Áron kapzsisága, 3Móz 18,3), 99. (Pál a görögök
ről), 112. („ma velem lész a paradicsomban”), 134. (Péter belemerül a vízbe) 134. (a hitetlen Tamás), 140. („Perditio ex te Izrael”, Hos 13, 9), 143. (Eszter a király előtt), 163. (Gedeon), 164. (Siloe tava), 166. („az írás azt mondja”), 168. (Hebr 13, 14), 179. (Zsolt 112/113), 199.
(„az Isten megfizette irtóztató háláadatlanságát”).
38 Handbuch der Kirchengeschichte, I–VII, Hg. Hubert Jedin, Wien, 1970. Sonderausgabe, Freiburg, 1985; 5. kötet: Die Kirche im Zeitalter des Absolutismus und der Aufklärung, 618–
626, itt: 623.
II
Ezek a sajátosságok további kérdésfeltevésre ösztönöznek: vajon vannake a műben janzenista teológiai nézetekre történő utalások? Ahogyan említettük, első pillantásra aligha találjuk ennek nyomát. Vannak azonban olyan levélré
szek, amelyek legalábbis sejteni engednek ilyen nézeteket. Ilyen például a 180.
levél, amelyben Mikes elhatárolja Krisztus törvényét Mohamed vallásától, és szót ejt az ember „megromlott természet”éről, amivel szemben Mohamed op
portunista okokból engedékenyebb, mint Krisztus.39 Mégis kérdéses, hogy az eredendő bűnre való utalása mögött a janzenizmusnak tipikusan a kései Ágos
tonra40 kihegyezett tanításai állnake? Ide tartozik továbbá a „kegyelem” fogal
ma is: Krisztus törvényét, noha „teljes lévén irgalmassággal”, sokkal nehezebb betartani, mint Mózesét, mert „ellenkezik a megromlott természettel”. Itt fel
merül a kérdés, hogy Mikes vajon a janzenista tan központi fogalmára, a
„Gratia efficax aut victrix”re céloze,41 mert ha igen, akkor ezt nagyon burkol
tan és mintegy mellékesen teszi.
Valamivel egyértelműbben fogalmaz Mikes az 54. levélben, amikor szembe
állítja egymással az eredendő bűnből következő emberi romlottságot és az iste
ni kegyelmet.42 Ez a szövegrész különösen tanulságosnak látszik, mivel a szerző először az ember hagyományos, bölcsességre épülő erkölcsfilozófiai értékelését mutatja be a jezsuiták módszere szerint, majd ezt az álláspontot elkülöníti az eredendő bűn következményeinek szigorú, ágostoniteológiai értékelésétől:43
Azt jól mondja kéd, hogy sohasem kell hirtelenkedni, mikor az ember valamit akar kezdeni, s annak a végit kell megtekinteni. Jaj! édes néném, ha mi ezt követtük volna, nem volnánk most bujdosók. De vannak olyan dolgok, ame
lyeknek a mi elménkben a kimenetelek jobbaknak tetszenek, mintsem a kezde
39 180. levél (1750. 05. 15).
40 A „kései” Ágoston kegyelemmel és eredendő bűnnel kapcsolatos tanairól: Kurt Flasch, Augustin: Einführung in sein Denken, Stuttgart, Reclam, 1980, 172–226; Aurelius Au
gustinus, Logik des Schreckens: De diversis quaestionibus ad Simplicianum, I. 2, übers. Walter Schäfer, hrsg. v. Kurt Flasch, Mainz, Dietrich, 1990. – A janseni recepcióhoz lásd:
Françosie Hildesheimer, Art. Jansenismus = Lexikon für Theologie und Kirche, 5, Freiburg, Herder, 1996, 739–744; Handbuch der Kirchengeschichte, 5 (lásd 38. lábjegyzet), 26–64.
41 Peter Friedrich Barton, Jesuiten, Jansenisten, Josephiner: Eine Fallstudie zur frühen Toleranz-zeit. Der Fall Innocentius Feßler, 1, Wien–Köln–Graz, Böhlau, 1978, 147: „Daß ohne die
’gratia vitrix’ die gefallene menschliche Natur unentrinnbar der libido sentiendi, sciendi, excellendi ausgeliefert ist, und, durch die Konkupiszenz determiniert, nicht die wahre Liebe zu Gott, die ’himmlische Liebe’ entwickeln kann, was für die Jansenisten nicht nur gut au
gustinisch, sondern auch existentiell erlebte religiöse Grunderfahrung.” Vö. Paul Bénichou, Morales du grand siècle, Paris, Gallimard, 2008 (első kiadás: 1948), 101–127, itt: 105–107.
42 54. levél (1724. 07. 19).
43 Uo.