Új források az egri, a marosvásárhelyi és a győri jezsuita rendház történetéhez (17–18. század)
1687 júniusának legvégén Antonio Caraffa német katonai egységei, Koháry István magyar csapatai, Gombos István putnoki kapitány katonái és Vécsey Sándor hajnácskői kapitány katonai egységei körbezárták Egert azzal a céllal, hogy a 91 esztendeje ott állomásozó, nagyszámú török sereget egyszerűen a hetekig tartó kiéheztetés után elvonulásra kényszerítsék. A törökök a várból majdnem hat hónapig nem léphettek ki még azért sem, hogy a legszükségesebb élelmiszereket beszerezzék. Caraffa német seregei ugyanis a Bükk-hegység Eger felé tartó oldalában helyezkedtek el, a hatvani hóstyát, azaz a mostani hatvani temetőt és közvetlen környékét Koháry István csapatai biztosították, Gombos István és Vécsey Sándor pedig azt vállalták, hogy meggyőzik Pecsi Csorbáziát és egy magyar tisztet, hogy utazzanak el Bécsbe, és hagyassák jóvá a császárral az alábbi latin nyelvű szerződéstervezetet. A törökök a város teljes elhagyásáig és a kivonulásig nem vásárolhatnak, nem szerezhetnek maguknak élelmet, ha viszont megkezdik a kivonulást, már az első jelentősebb állomásnál kenyeret vehetnek a egységeik számára. A szerződést természetesen a várat felszabadítani szándékozó egységek tisztjei fogalmazták meg, s annak minden betűjét egészen pontosan be is tartották. Szinte hihetetlen, de ezt a szöveget az egri jezsuita Historia Domus őrizte meg.1 Ezt olvashatjuk alább:
1. Fortalitium cum Civitate Agria, et omnibus munitionibus, tormentis, et alijs appertinentiis, et inventarijs seu registris, rerum in praesidio contentarum, cum campanis, horologijs et qvid-qvid ad usum communes civitatis spectat, re die tur sine fraude Generali Caraffa, et indicabuntur omnes omnino ubicunque positae.
* A szerző a Miskolci Egyetem professor emeritusa, a Drámakutató Csoport alapítója és vezetője.
1 Historia Domus Agrienesis Patrum Jesuitarum, I, 1–2, Eger, Egyházmegyei Levéltár, jelzet nélkül.
2. Milites Agrienses omnes egredientur cum armis superioribus et in ferio-ribus die Mercurij, quae est in lunae Szefer.
3. Etiam caeteri incolae potuerunt sine omni impedimento exire, parvi et magni utriusque sexus etiam illi, qvi ex Christianis Turcae facti sunt. Qvi vero volent remanere, potuerunt sine contradictione in possessione suarum domorum et bonorum permanere. Pro vehendis impedimentis abeuntium dabuntur 250 currus. Quinque autem Agae remanebunt in vadimonis donec omnes exiverint, cum curribus et impedimentis, et donec fortalitium consignetur.
4. Nullus audebit Agriensium, sine sub titulo donationis, sine ullo alio praetextu praetendere sclopos, frameas, aut alia arma.
5. Pro exeuntium securitate 400 germani equites abuntur illis pro comitiva per Tokajnum usque Varadjnum. Sed donec istj cum curribus securi redjerint;
remanebunt pro vadimonio Debreczenj qvinqve Agae Agrienses, qvi postea etiam liberi permittentur abire, dabuntur autem ijs Tokaínj 400 panes.
6. Omnes Captivi, qvi sunt Agriae subscriptis et obsignatis his articuljs statim dimittuntur.
7. Permittetur Turcis Agriensibus tam hic, qvam in via, ut possint sibi pro-curare alimenta; in quo casu illis assistent Domini Officiales.
8. Per efficaci observatione huius Capitulationis, et evitatione omnis am-bi guitatis confirmamus illius juramento, nostras animas devovendo per Deum Creatorem totius mundj, et per sanctissimam animam Mahometi Mustaffa dedimus istas literas nostra manu subscriptas, et nostro sigillo mu nitas exspectantes alias similes, a generali Caraffa. Datum octaus die lunae Szeffer Anno <1>6099.
Itt az évszám előtt álló 1-es számot a scriptor törölte, így csak 6099-es az évszám olvasható. A jezsuita háztörténész azonban az alig érthető évszám bejegyzése után a rendet illető, nyilván számára jelentős történésről is beszámolt:
His ita constitutis et Budae auditis, expeditus est anteqvam traderetur Agria, ad Castra P. Stephanus Pusztabonyak Societatis Jesu Sacerdos 11. Decembris, et pervenit 14-a ad Castra salutansque Excellentissimum Dominum Generalem, aurei velleris equitem, Comitem Antonium Caraffa mentionem fecit de loco Agriae pro Societate Jesu, qvi benigne assensum dedit, dixitque a seipso in stal-latum in Patrem Die 17 Decembris, qva die Vrbs secundum superiores con di-tiones tradenda erat. Die tandem 17-a per portam Maklariensem, quae est ad balneas exivere Lunae omnes hora circiter undecima antemeridiana. 2
2 Historia Domus Agriensis Societatis Jesu ab Anno Domini Nostri J[esu] C[hristi] 1688. 17.
Decembris, Eger, Főegyházmegyei Levéltár, Egri Jezsuita Historia Domus I, 1687–1738, 4–5.
A szerződés szövegét magyarul így foglalhatnánk össze:
1. A törököknek, ha kivonulnak a városból, hátra kell hagyniuk ágyúikat, a nehezebb támadó- és védőfegyvereiket, továbbá azok tartozékait is. Kötelesek a szerződés értelmében itt hagyni a templom harangjait, és annak óráit is visz-sza kell szolgáltatniuk a város parancsnokának.
2. Eger török katonái, valamint hozzátartozóik védő- és támadó-, lő- és szúró-vágó fegyvereikkel távozzanak el a városból december 13-áig.
3. A török férfiak és a nők akadályoztatás nélkül kötelesek elhagyni Egert, de távozzanak azok is, akik keresztény magyarokból törökökké lettek. Ha ők ennek ellenére maradni akarnak, megtarthatják egykori ingatlanaikat, házai-kat, javaikat. A törökök ingó vagyonuk elszállítására Caraffa seregétől 250 szekeret kapnak. A távozni szándékozók pénzüket, lovaikat, juhaikat és szekereiket is magukkal vihetik. 5 aga, azaz 5 magas rangú török tiszt azon-ban biztosítékul a városazon-ban köteles maradni addig, amíg valamennyi török Debrecenig el nem ér.
4. Az Egerben maradók közül senki ne merészeljen a törököktől lőfegyvert, puskát, pisztolyt vagy kardot kérni.
5. A távozók biztonságáért 400 német lovast bocsátunk a távozók rendelke-zésére Tokajon át egészen Nagyváradig. Innen a lovasok vissza fognak térni.
Debrecenbe, s ekkor elengedik az 5 egri török agát, akik ezután szabadon tá-vozhatnak. Élelmezésükre Tokajban kapnak 400 kenyeret.
6. Egerben valamennyi foglyot szabadon kell bocsátani.
7. Az egri törököknek megengedjük, hogy itt Egerben vagy az úton, ahol erre lehetőségük nyílik, maguknak élelmiszert vásároljanak, ha ezt egyáltalán nekik tisztjeik engedélyezik.
8. Ezen szerződés megkötése alkalmával lelkünket a teremtő Istennek ajánljuk, és a legszentebb szándékkal tesszük ugyanezt Mohamed Musztafa tiszteletére, amit pecsétünkkel is megerősítettünk abban a reményben, hogy ugyanígy cselekszik Caraffa generális is. 1687. Széfer havának 8.
napján.
A függelék:
Mindezek így megtörténtek, s Budán is értesültek róla, és végrehajtották mind-ezt még azelőtt, mielőtt P. Pusztabonyák István jezsuita pap a táborból Eger környékére elindult volna. Pusztabonyák december 11-én indult el, s december 14-én megérkezett Egerbe, üdvözölte Antonius Caraffa generális urat, arany-gyapjas lovagot. Egerrel kapcsolatosan tárgyalt Caraffa generális úrral, hogy itt a jezsuiták számára valamiféle hely kellene a letelepedés céljaira. Antonius Caraffa a jezsuiták terveivel Egert illetően egyetértett, s ígéretet tett, hogy ő maga fogja a jezsuitákat Egerbe helyeztetni, de ez is csak akkor történhet meg,
ha december 17-én a törökök kivonulnak a városból. December 17-én a maklári kapunál, a fürdő közelében a törökök kivonulása megtörtént délelőtt 11 órára.
A szerződéstervezetet Bécs elfogadta, s több mint kilencven esztendő után mint-egy 12 000 török hagyta el Eger városát. Útirányuk nyomon követhető. A maklári kapun kellett a törököknek kilépniük Eger területéről, s Füzesabonyon át Tisza-füred, Tokaj és Debrecen volt a kötelező útirány. Tokajnál komppal a 12 000 törököt s a hozzájuk tartozó házi népet is át kellett szállítani a Tiszán, majd az emberek után az állatok következtek, lovak, tehenek, birkák stb. Debrecentől Váradig haladtak. Várad ekkor már török fennhatóság alatt volt, 1660-ban ugyanis elfoglalták (erről tanúskodik Szalárdi János emlékirata is). Elképzelhető, hogy esetleg több napot is eltölthettek a városban, innen azonban nekik tovább kellett menniük olyan területig, ahol a török hatalom még erős és stabil volt. Egy bizonyos: a szerződés szövegében a legtávolabbi célpont Nagyvárad.3
Nagy József, Eger várostörténésze az alábbiakat írja: „A vár átadása 1687.
december 17-én történt meg. A várból mintegy 4 ezer katona 300 szekér ingó-sággal együtt vonult ki. A megállapodás értelmében 400 lovas fedezete alatt Tokajon keresztül vonultak Nagyváradra, a városban pedig mintegy 100–120 család maradt összesen 600 személlyel 91 évi török uralom után. Eger megsza-badult a török hódítóktól.”4 Nagy József csak 4000 török katonáról beszél, míg a jezsuita Historia Domus 12 ezer törökkel számol, ezenkívül még 600 sze-mély, több mint 300 szekér s elképzelhetetlenül sok állat haladt el a törökök-kel. Át kellett menniük a Tiszán is, nyilván a kezdetleges kompon. Ugyan hányszor kellett a komppal fordulni, hogy a teljes török sereget, a törökök csa-ládtagjait, a 400 lovast, a szekereket húzó lovakat és számtalan tehenet, ökröt, lovat és kisebb állatot is átvigyék a Tiszán? Ezt szinte lehetetlen kiszámolni, még akkor is, ha tudnánk a komp méreteit és teherbíró képességét.
December 18-án, a törökök végleges elvonulását követő napon Caraffa ge-nerális ismét bejött Egerbe, s gondoskodott arról is, hogy a város védelmét biztosító egységek tisztjei részt vegyenek az ünnepélyes Te Deumon. Eger fel-szabadulását ugyanis Caraffa rendelkezése szerint Te Deummal ünnepelték, ez a nap még a 20. század legelején is iskolai szünnap volt Egerben. A jeles egyházi szertartáson jelen volt két minorita pap, egy ferences páter és két világi pap, a világiak közül jelen volt Caraffa, Koháry István, Koháry János, Fischer Mihály, a szepesi kamara első kommendánsa, valamint a vár parancsnoka, Fingermann Lipót báró, Lasanszky kapitány és Schwartzpach kapitány.5
3 Várad Várának az pogány Török által Megh szállásárúl: Szalárdi János emlékirata Várad 1660.
évi veszedelméről, szerk. Balla Tünde, Lakatos Attila, a latin szövegeket ford. Szvorényi Róbert, Bp.–Nagyvárad, Országos Széchényi Könyvtár–Partium, 2013.
4 Nagy József, Eger története, Bp., Gondolat, 1978, 160.
5 HD SJ, 6.
Ugyanezen a napon Caraffa, valamint a szepesi kamara adminisztrátora je-lenlétében két jezsuita tábori lelkész kapta a feladatot, hogy válasszanak két egri telek közül, amelyre majd a maguk rendházát, iskoláját és templomát fel akarják építeni. Két csehországi jezsuita kapta a megbízást a kedvezőbb telek kiválasz-tására: Georgius Khinel és P. Ignatius Perizhoff; Pusztabonyák István ekkorra már elhagyta Egert. A jezsuiták azt a telket választották, amelyen a török temp-lom (dzsámi) állt. Ez a telek távolabb esett a vártól, mint a minoritáké (az Eger-patak partján), ahol még harci cselekményektől lehetett tartani, sőt tavaszon-ként a patak kiöntésétől is. A minoritáknak nem volt választási lehetőségük, de ők azt is felmérték, hogy az ő területük teljesen vízszintes, itt tehát nyugodtan építkezhettek, ahol a lejtő nem nehezítette, lassította az építés menetét. A mi-norita telek a vár mellett feküdt, s a közelben számtalan promon torium, alatta pedig nyájak legeltetésére alkalmas terület volt. Északra a tárkányi völgy terült el, s fölötte emelkedik a Bélkő, előtte pedig a helyenként sziklás Berva-hegy.
A jezsuiták telkét a mai Városfal utca, a Sándor Imre utca, a Széchenyi utca és a Csíky Sándor utca zárják körbe. A területet alkalmasnak tartották arra, hogy azon templomot, rendházat és iskolát építsenek maguknak, diákjaiknak és rendtársaiknak. A telek egy domboldalon feküdt, nagyon lejtős volt, s azon minden bizonnyal a lejtő legalján volt néhány török ház, s a Csíky Sándor utca és a Széchenyi utca szögletében egy török dzsámit is találtak. A magánházakat a rendtagok számára és az iskola céljaira biztosították, a dzsámit a jezsuiták felszentelték, s már a Te Deumot is abban a katolikussá szentelt templomban mondották, énekelték el.