Szent Villebald (angol származású bencés szerzetes, később eichstatti püspök,
†787) kultuszának legkeletibb és Magyarországon egyetlen pontja a Pannon-halma melletti Ravazd. A Szent László királyunk által a bencéseknek adomá-nyozott faluban templomot építettek tiszteletére. A török hódoltság után a templom újjáépült, zarándokhellyé vált, a közeli Pannonhalmáról gyakran látogatták szerzetesek is. Ott élő remete gondozta a templomot, és szolgálta ki a zarándokokat. Az Árpád-kori kis épület belső mérete 10,4×6,4 m. A rend 1786-os feloszlatása után a templom magára maradt; ma már csak alapjainak romjai láthatóak a falu melletti Szent Villebald-dombon. 1800 körül megújult Ravazd Szent Márton patrocíniumát viselő temploma, amelyben ma Szent Villebald ereklyéjét őrzik. A jobb oldali mellékoltárkép a szentet ábrázolja (1841, Joseph Schöfft).
A Szent Villebald-zarándoktemplomra vonatkozó emlékeket Sólymos Szil-veszter gyűjtötte össze.1 1696-ban a Szentmártonból Ravazdra menő ünnepé-lyes „körmenetet Győrben is meghirdették a főtemplomban és a ferenceseké-ben; a búcsúsok közül többen is ígéretet tettek a Villebald-templom felújítására.
Voltak, akik végrendeletükben hagytak bizonyos összeget, részben a templo-mocska fenntartására, részben a zarándokokkal törődő remeték eltartására.”2
* A szerző a PPKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének egyetemi tanára, a Lelkiségtörténeti Kutatócsoport vezetője.
1 Sólymos Szilveszter, Szent Villebald barokk kori kultusza Ravazdon, Arrabona, 42(2004)/1, 41–48. Megjelent a szerző Ravazd község három temploma című munkájának egyik alfeje-zeteként is: Bp., EFO, 2000, 14–20: Feljegyzések és emlékek a Szent Villebald-templomról, valamint a templom barokk-kori életéről.
2 Sólymos, i. m., 42. Például Csernátoni Miklós győri kanonok, bencés konfrater 1702-ben írt végrendeletében 100 forintot hagyott a templom felújítására. A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története, I–XII, szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác, Bp., Stephaneum, 1902–1916 (a továbbiakban: Rendtörténet), IV, 193; Sólymos, i. m., 44.
A Szent Villebald ünnepe (július 7.) utáni vasárnapi ünnepélyes körmenetek, szentmise, német és magyar nyelvű prédikáció tartását Lendvay Placid főapát rendelte el.3 Lancsics Bonifác feljegyezte, hogy 1717-ben Szent Walburga-olajat „majd egy esztendeig Ravazdnál Sz. Wilibald tisztességére Sz. Istvány királytul hajdanyi boldog üdőben építtetett, s ezen esztendőben az sok adako-zó keresztények költségével ismít megújíttatott templomban tartottam az oltá-ron, sokaknak láttára s lelki vigasztalására”.4
1717-ben Lancsics Bonifác perjel buzgólkodásával újult meg a templom, ekkor építettek hozzá új sekrestyét.5 A Szentmártonból induló 18. századi zarándoklatokról bőven akadnak adatok. 1723. július 11-én Sajghó Benedek főapát ezt jegyezte be Diariumába: „Szent Villibald ünnepének nyolcadába eső vasárnapon búcsút tartottunk a Ravazd nevű helységünkben. Szent-mártonból körmenet ment, és a győri ferences gvárdián, Ozoli Flórián tartot-ta a szentbeszédet.”6
Lancsics Bonifác (1693–1737), akit a Boldogasszony Anyánk kezdetű nép-ének szerzőjnép-ének tartunk, 1715-től Pannonhalmán volt perjel, s komoly szere-pet játszott a pannonhalmi építkezésekben. Alább a Szent Villebald-templom berendezéseinek készíttetésére vonatkozó három levelet teszek közzé. 1719-ben és 1720-ban perjelként írta alá leveleit, az 1722. évi levél1719-ben külön kiemel-te, hogy már nem perjel. Lancsics Bonifác a levelek alapján nemcsak mint a 18.
század második évtizedétől fokozatosan jelentősebbé váló építkezések meg-örökítője,7 hanem perjeli tisztségénél fogva Göncz Celesztin főapátságának (1708–1722) vége felé néha megrendelője is. A közölt levelekben talán nem árul el szakértelmet, de nem szabad eltekintenünk a címzett személyétől, és a levelek által elérendő céltól.
A levelek címzettje, Jávorka György, Győr vármegyei törvényszéki ülnök, Lancsics sógora, bizonyára állandó résztvevője lehetett a ravazdi körmenetek-nek. Győr vármegyei tevékenységéről 1723 és 1731 közöttről találtam adato-kat. 1728-ban főapátsági jószágigazgatóként volt elnöke a tárkányi Gurdonnét boszorkánysággal vádoló úriszék előtti tárgyalásnak.8 1736. január 17-én „a
3 Rendtörténet, IV, 193; Sólymos, i. m., 42. Borián Elréd, Lendvay Placid főapát portréja (1650–1699) = Örökség és küldetés: Bencések Magyarországon, I, szerk. Illés Pál Attila, Juhász-Laczik Albin, Bp., METEM, 2012 (Művelődéstörténeti Műhely: Rendtörténeti konferenciák, 7/1), 425–426.
4 Sólymos, i. m., 43. (Walburga Villebald testvére volt, a Szent Valburga-olajról is olvasha-tunk Sólymos művében.)
5 Rendtörténet, V, 117; Sólymos, i. m., 42. (Az utóbbi helyen az évszám 1718.) 6 Sólymos, i. m., 44.
7 A szakirodalom a Rendtörténettől máig folyamatosan hivatkozik naplószerű feljegyzéseire.
8 Rendtörténet, V, 166–167. 1723-ban Győr vármegyei táblai ülnökként írta alá a főapátsági úriszék ítéletét egy házassági perben. Uo., 781.
Prior, a Provizor és a Dékán, Jávorka úrnő kíséretében a Szent Vilibaldhoz mentek délben Fr. Antal remetéhez, aki nevenapján barátaival együtt ebédelt.”
A társaság hölgy tagja Lancsics Bonifác nőtestvére, Jávorka György provizor felesége lehetett.
A közölt levelekben a ravazdi Szent Villebald-templom szószékének és ol-tárának készíttetéséről van szó.9
Jávorka György az 1719-ben „ringyes s rongyos” Szent Villebald-temp-lomnak10 képeket adományozott, amelyeket Lancsics bekereteztetett, aztán Zsigmond apát11 vitte magával a kegytemplomba. Jávorka az 1719. december 6-án kelt levélben azt a feladatot kapta, hogy a hozzá jóakaratú festőnél alkud-jék képekre. „Nem drága föstékkel köllene (mivel csak história) ha szinte csak aquatico colore is: mert mennél nagyobbak lehetnének, annál jobban látszo-nának a falon”.
1720-ban Lancsics arra kérte sógorát, hogy a készítendő szószéket alkudja le az asztalosnál 30 forintról. (Korábban Lancsics 20-at ígért neki.) A szószék-re Bíró István kilátásba helyezett 40 forintot. Lancsics így fogalmazta meg igényét a szószék méreteiről és díszítéséről: „De szép rendes, és tág szélesecske legyen, hogy bőven fordulhasson a concionator benne, s hányhassa s vethesse magát”; körben a négy evangélista legyen, felül a szakállas Szent Pál, kezében karddal. Ha kell, adjon egy arany foglalót. Sajnos a templom semmiféle beren-dezését nem ismerjük, de a templom méretéhez (10,4×6,4 m) képest érdekes igénynek tűnik a Lancsics által kért tágas méretű szószék.12
Az 1722. március 5-én kelt levélből megtudjuk, hogy Lancsics vagy két esztendeje a győri festőnek („ki újvárosi kapunál lakik, Henrik feleségét ki el-vette”) adta azokat a „jeles két, s nagy trófás rara picturával írott stájer képe-ket”, amelyeket Karner Egyed főapátnak újévi ajándékul az a bécsi festő aján-dékozott, „aki az ambitusinkon lévő apáturakat írta”. Lancsics cserébe azt kérte a győri festőtől, hogy a kórusban lévő Szent István méretével azonos Szent László-képet és egyet Szent Mórról festene. Amennyiben többe kerül-nek, a különbözetet fizetik. Ő már nem prior,13 így leállt az ügy. Ismert, hogy Pannonhalma 700 éves fennállására készíttette el Karner Egyed főapát a
Rend-9 A levelek néhány fontos adatának – a győri képíró (festő) kiléte, a festetni akart Szent László- (és Szent Mór-) képekhez mintául ajánlott kórusbeli Szent István-kép, az asztalos és a képfaragó (szobrász) azonosítása – értékelését mellőzöm.
10 A fentebbi, rendbehozatalra idézett adatok bizonyára csak a templom külsejére és főoltá-rára vonatkoztak.
11 Kis Zsigmond, a monostor seniora, címzetes bélai apát (†1720. dec. 7).
12 Összehasonlításul: a Boldogasszony-kápolna belső mérete 26×10,9 m.
13 Göncz Celesztin főapát idős korára elgyengülve (1640-ben született) 1722 elején teljhatal-mú helyettesekre bízta a kormányzást, Lancsics Bonifác perjelsége is megszűnt. Göncz Celesztin főapátról: Rendtörténet, IV, 16–20.
történet szerint „valószínűleg Dame Ferenc bécsi festővel” az addigi főapátok képét, amelyek a rend II. József általi feloszlatásakor szétszóródtak. Pannon-halmára csak „Szent Atanáz Asztriké került vissza Magger [Placid] és a ké-sőbbi Sajghó főapát képével együtt”.14
1722 tavaszára a Szent Villebald-templom második oltára is elkészült.
Bizonyára azonos műhelyben, mint a máig (átalakítottan) fennmaradt 18.
század eleji barokk szószék, amely a főapátsági templomból került a nyalkai plébániatemplomba,15 valamint a Boldogasszony-kápolna oltárai és volt szószéke. Az asztalos és a képfaragó közben Pannonhalmán jártak, hogy felállítsák a Boldogasszony-kápolna szószékét, „kinek is mását Magyaror-szágban nem láttam” – írta lelkesen Lancsics.16 A mesterek azt mondták, hogy a Szent Villebald-templom oltárába „egy kép kévántatik fölül, aki már föl is van állétva is egy héja”. Eszerint a Szent Villebald-templomba készült oltár ugyanúgy kétszintes lehetett, mint a vele azonos időben állított Szent Márton-hegyi Boldogasszony-kápolna oltárai. Lancsics a festőnek elküldte kívánalmát, s kérte sógorát, beszéljen vele. Az asztalos és a szobrász adja meg a méretet, a két említett kép volna a fizetség. Ezek szerint a két képért a festőtől már nem a korábban – majd’ két éve – kért Szent László- (és Szent Mór-) képek festését várta Lancsics. Sógorától az oltár Mindszentről alkal-mi fuvarral szállítását kérte, továbbá azt, hogy a szobrásznak hitelbe fizes-sen 4–5 forintot, mert a prior távol van.
14 Uo., IV, 122–123; Sólymos Szilveszter, Művészeti gyűjtemények = Mons sacer, 996–1996 – Pannonhalma 1000 éve, III, A Főapátság gyűjteményei, szerk. Takács Imre, Pannonhal-ma, 1996, 12.
15 A Storno Ferenc-féle átépítés során Nyalkára került oltárnak képekkel kísért leírása:
Granasztóiné Györffy Katalin, Barokk oltárok és berendezési tárgyak = Mons sacer…, i.
m., II, 94–132, a tárgyleírások között: nr. VIII, 22–28, 128–132.
16 A Boldogasszony-kápolna három oltárával azonos időben, azonos műhelyben készült szó-székről egyéb adatot nem találtam. Vö. Csóka Gáspár, Szovák Kornél, Takács Imre, Pannonhalma: Képes kalauz a bencés Főapátság történetéhez és nevezetességeihez, Pannonhal-ma, 20034, 59–60.
Melléklet
Lancsics Bonifác három levele sógorának,
Jávorka György Győr vármegyei törvényszéki ülnöknek17 1.
1719. december 6.
Perillustris, ac Generose Domine Domine Affinis mihi Colendissime.
Salutem, et Religiosorum obsequiorum suffragia:
Az Kegyelmed Szent Willibáld chúdálatos Püspök ringyes, s-rongyos Templomához effective megmútatot szép, Istenes, és üdvösséges, s-eörök emlé-kezetben Leendö adakozássát sokszor akartam már vagy szémben, vagy Leve-lem által meg-köszönnöm, De mivel mind eddigh rámák nélkül Lévén, a Temp-lomban nem vitetthettem, el-köllöt mulny, mastanában pedigh már el-készülvén, és e’ múlt napokban Devotionis suae causa oda menö Sigmond Apát Uramhoz által el-küldvén föl-függesztettem, azért ideie szinte, hogy meg-köszönnyem, mintis chekély imádságim általis, e’ Levelem mellet, minden uttal, s-móddal azon Leszek, s-könyörgök hogy Isten ittis ezerekkel, a’ más Világon pedigh eörök élettel jutalmazza meg kegyelmeteknek: és segéllye többekreis: s-hát Nagy Aszonyúnk rúházattyára bö-kézzel nyúytott ritka, s-Drágáb ayándékjátis, quid retribuemus; a’ Nagy Aszontis hasonlóképpen kérny foghiúk, mint irgalmasságh Annyát, ne sinat ire animas Liberales erga ipsam in Gehennam: Caeterum mi-vel occasione primitus factae oblationis praedictarum imaginum, értettem ke-gyel medtül, hogy azon kép iró keke-gyelmetek jó-akarója, söt obligatusis vólna:
Kérném szeretettel alkudnék kegyelmetek valami ólchon tiz illyen képekre, vagy többekreis, miért irna Le eggyet eggyet in tanta quantitate, mint ugyan azon két képek: kiket Szent Wilibáldra méltoztatat adny: a’ vagy in quam magna quantitate irna Le eggyet egyet, egy egy forintért: nem Drága föstékekkel köllene (mivel chak historia) ha szinte chak aquatico colore is: mert mennél na-gyobbak Lehetnének, annál jobban Látszonának a’ falon: Ha errül méltoztatik engem informálny ha hamaráb, kedves Dolgot chelekszik, s-Isten éltetvén énis effective bizony szolgálny kegyelmeteknek el nem mulatom. Mintis Maradok kegyelmeteknek; jó-akaró sogor Uramnak
Szerzetes Istent imádó szolgája Raptim S. Márt. Die 6. Xbris 1719. alázatos káplánya
P. Bonifacius Lancsics Sz: Mártony Prior mpia
17 A levelek lelőhelye: Bp., ELTE Egyetemi Kvt., Tudóslevelek, Lancsics Bonifác levelei.
Szövegközlésem betűhű, eredeti központozással ELTE Egyetemi Kvt.
[Címzés a külzeten:]
Perillustri, ac Generoso Domino Domino Georgio Jávorka, Inclyti Comitatus Jauriensis Tabulae Assessori, Tit. DD. Affini mihi Colendissimo, Jaurini [Pe-cséttel.]
[A külzeten ceruzával:] 4.
2.
1720. április 24.
Perillustris, ac Generose Domine Affinis mihi Colendissime, obser van dis-sime.
Ajánlom böchülettel való szólgálatomat kegyelmednek, és sok számos szerenchés, bóldogh, és üdvösséges Szent Pátronussának recursusit maga con tentuma szerént érny, és múlatni szivessen kévánom, s-chúpán chak, hic et nunc, e’ kis Procát aiándékocskával, De nagy, s-igaz szivel küldöttel, con-tes tálom. Azomban nudius heri, kegyelmed chak el-szököt, én mind keresem a’ sók nép közöt, az ággyal keszülök, hogy jó aluvássa Lehetet vólna magá-nyos helen, s-hát chak mondgyák, hogy nem az ördögök, hanem a’ minden szentek el-ragadván illa passer vad a’ vereb, mind el-röpültek, ki chatlóra, ki éb tartóra, eredgy máshová, szép Dolog Isten Láttya, mintha Szent Márton-ban nem vólna száz párna, két, s-három embérséges Embernek: Annak oká-ért pro salutari poenitentia; énis igen igen szépen kérem kegyelmedet, s-confidenter requirálom, hogy mivel Nemzetes Biró Istvány Uram, rara Is-tenes Liberalitással resolválta magát, hogy Szent Wilibaldi Templomhoz a Cathedrát meg-chináltatván, ki-fizeti, igérvén 40. forintokat azon Szent Temp lomra; Legyen cooperator benne, menyen a’ Tislérhez alkúdgyék véle:
én töllem taval kért fl. 30, huszat igértem; cum cooperta, ut ut sit mintha kegyelmed maga chináltatná, alkudgyék reá. De szép rendes, és tág szélésecske Legyen, hogy böven fordulhasson a Concionator benne, s-hányhassa, s-vethesse magát: 4. Evangelistae sint circumcirca, et supra coopertam S.
Paulus Apostolus barbatus cum gladio in manibus: De quo alia vice plura, fors etiam coram, s-ha tudnám hogy Mindszenten Legyen, magamis men-tem vólna e’ véget kiendhez: interim haec, ut habeat insinuationem Arcularius, ha kévány foglalát adjon bizvást néki Leg-aláb 1. Aranyot, én azt másbulis interim mingyárt kegyelmednek meg-küldöm, még Biró Istvány Uram Le-teszi, quia tempus breve est usque ad Julium. Ezzel kötelessen el-várván jó-válaszat kegyelmednek, mire mehetet a Dologhban, ad revidendum
Maradok
Igaz jó-akaró szerzetes sogora Raptim S. Mart. 24. Aprilis 1720.
P. Bonifacius Lanchich Szent Mártony Prior mpia.
[Címzés a külzeten:]
Perillustri, ac Generoso Domino Georgio Jávorka; Inclyti Comitatus Jauriensis Tabulae Assessori meritissimo (Tit) Domino Affini mihi Colendissimo, observandissimo. Mindszent. Vel: Ibi ubi.
[A külzeten egykorú kéz jegyzése:] De Cathedra S. Vilibaldi per D. Stepanum Biro [Pecséttel.]
[A külzeten ceruzával:] 1.
3.
1722. január 5.
Ayánlom böchülettel való mindenkory kész köteles szolgálatomat kegyelme-teknek.
Es az uyonnan bé jöt esztendönek minden részeit töb számosokkal eggye-temben tegye Isten szerénchessé kegyelmeteknek maga Istenes Conten tuma szerént szivessen kévánván: Akartam egyszersmind údvarlásom után értéssére adnom kegyelmednek kedves jó-akaró Sogor Uram, hogy én Györy kép-irónak adtam már vagyon maid, vagy hamar Lesz két esztendeie, ki Uyvárossi kapu-nál Lakik Henrick feleségét ki el vette, jeles két, s-nagy trófás rara picturaval irot stáyer képeket, kiket specialiter pro xenio novi Anni ayándékozot vólt Béchy azon kép iró Kárner Apáturunknak, a’ ki az ambi tu sinkon Lévö Apáturokat irta, oly okon attam pedig, hogy irt vólna egy Szent László képét in tali quantitate (kinek mértékétis vette) mint a Karban vagyon, Szent Istványé, másikát Szent Maurust; ö ugyan mondotta, s-sokallatta, hogy oly nagy kettöt nem irhatna, De azon képekis megint eggyért sokak Lettek vólna, azért ugy mondám hogy irjon chak kettöt, hiszem a’ többire fel-fizetünk: De akkor Prior Lévén, mast pedig nem, a’ Dologban nem progrediálhatok, annyivalis inkáb, hogy mastany Priorunk eö kegyelme inkáb mind absens, hanem mint hogy a Sz. Wilibáldi 2dus óltár már kész mind Tislérnél, s-mind kép faragónál, mint minap itkin Lévén Boldog Aszony hegyin Lévö Cathedrának álléttására (kinekis mássát Magyar-Országban nem Láttam) mondották, abban pedig égy kép kévántatik föllül, a’ ki már föl is van állétvais égy héja: én küldöttem for-mulát nékik mit irassanak azon kép iróval, kegyelmed igen túd és ért, mint experiáltom, a’ kép irokkal való végezésekhez, azért szeretettel, s-attyafiságossan alázatossan kérem, ne-szánnya fárodságát szóllyon azon kép iróval, irattassa
meg azon kévánt két képeket, a’ quantitást meg adják a’ Tislér, és statuarius néki, és valami szépen, una cum inscriptionibus irja: azon praespecificált két néki adattatot képekbül ki-telik a’ jutalma, az útán többirül Lehet véle végzenünk. Mikoron pedig talám kegyelmednek szép, s-könnyü alkalmatossá-ga esnék ezen mindennek ki-küldéssére (talám ugyis üres szekereket néha bo-chátván Mindszentre) ne terheltetnék Isten kedvéért meg-chelekedni:
A statuariusnak minap fogadtam, hogy proxime fogok küldenem valamellyes költséget erga suum salare, De Prior Uram sem Lévén ithon, a’ hol van pedig sok a’ Dolga, hazugságban sem örömöst maradnék, kezem közöt sinch mast, Körmendrül a’ mely 30. fl. várok, sem érkezet még megh, nem tudom mit chinállyak, ha chak kegyelmed meg nem szány kevéskorig, még meg-adhattyúk más pénzbül, vagy complánállyúk máskénth. Ha azert sine Disgustatione, praejudicio, aut onere suae Dominationis Perillustris tantisper meg-Lehetne hogy bár chak valami fl. 4. vagy 5. adna statuariusnak erga Quietantiam in Defalcatione sui Debiti, igen kedves Dolgot chelekedne, és nagy érdemes Xeniumot adnak. Mintis bizodalmassan synceritati, et gratiae suae Do mi-nationis cordialissime az egész e’ Dolgot confidálván, s-magamatis tapasztalt Atyafiságos benevolentiájában humanissime recommendálván
persisto Eiusdem Perillustris ac Generosae Dominationis
Ad servitia paratissimus Capellanus et affinis sincerus P. Bonifacius mp.
Raptissime inter multos Labores. S. Mart. 1722. die 5. Januarii.
[Címzés:]
Perillustri, ac Generoso Domino, Georgio Jávorka; Inclyti Comitatus Jauriensis Tabulae judiciariae Assessori meritissimo (Tit) DD Affini et patroni mihi Colendissimo. Jaurini
[A külzeten egykorú kéz jegyzése:] etiam de pictis ArchiAbbatum imaginibus dje 14. Compactornak 4 küvnytül[!] fizettem d. 85 és egy Levélytül Postára Forgács Püspük Urnak szollotul, d. 20.
[Pecséttel.]
[A külzeten ceruzával:] 2.