Az eddigi kutatás úgy értékelte, hogy Baranyi fordítása a forrásnyelvi szöveget
„különféle áhítati szövegekkel […], saját és mások himuszaival, imádságaival egyészített[e] ki”.41 A továbbiakban röviden áttekintjük Baranyi jellegzetes ki-egészítéseit és elhagyásait.
Baranyi gyakorta szerepeltet az eredetibe bele nem szerkesztett imaszövege-ket: például a Szentháromsághoz intézett prózai imádságokat (Pszeudo) Szent Ágostontól, Bernárd apátúrtól; Szent Athanasziosz hitvallásának fordítását;
Szent Cyprianus imádságát az Atyaistenhez a bűneink bocsánatáért; illetőleg olyan imaszövegeket, amelyek eredetéről semmit sem közöl.42 Másutt a Merlónál találhatóhoz képest dupláz: a harmadik rész harmadik cikkele „Külömb-külömb-féle aitatos penitentiá-tartó” imádságokat tartalmaz a hét főbűn ellen,43 ezeket Baranyi hűen lefordítja, majd amikor a sorozat végére ér, nem a forrásban talál-ható és Petrus Cansiustól németből fordított bűnbánó imáival folytatja,44
ha-39 Hogy Baranyitól mennyire nem idegen a képi és emblematikai gondolkodás, arra halotti prédikációinak címe (Imago vitae et mortis) és szövegalakítási eljárásai szolgálnak ékes bi-zonyítékként. Részletek: Knapp Éva, Irodalmi emblematika Magyarországon a XVI–XVIII.
században, Bp., Universitas, 2003, 191–193, 199–202.
40 Jeremias Drexel, Heliotropium seu Conformatio humanae voluntatis cum divina, Köln, 1634;
Dévay András, Nap-utánn fordó virág, vagy-is minden-féle nyavalya-ellen-való orvosság, úgymint az emberi akaratnak az Isten’ akarattyához illesztése, Eger, 1770.
41 Tüskés, i. m., 51.
42 Baranyi, i. m., I3(r)–L(r).
43 Uo., Ii2(v).
44 Merlo Horstius, i. m., 195.
nem új fejezetet iktat be: Más igen foganatos hét Imádság, azon hét fö bünök-ellen, kik-is azon-képpen penitentzia-tartó hét Zsóltárok után mondassanak.45 A kiegé-szítés után pedig folytatódik a latin mintát követő szöveg.
Az ilyenfajta mennyiségi eltéréseknél tanulságosabbak azonban a hazai olva-sóközönség helyzetét tekintebe vevő, hangsúlyokat módosító különbségek.
A második rész témája az angyalok és a szentek tisztelete: forrás és fordítás az első és második cikkely folyamán párhuzamosan halad. A harmadik cikkely Merlónál a védőszentekkel való mindennapi imádságos kapcsolattartásra vo-natkozik.46 Baranyinál viszont az előző cikkely témája folytatódik: az őrzőan-gyalokhoz intézett imaszövegek zsolozsmákkal és egyéb őrangyal-imákkal egészülnek ki.47 Baranyi negyedik cikkelye a Szent Mihály főangyalhoz intézett litániát, a hozzá és Gábriel, valamint Rafael főangyaloknak címzett könyörgé-seket foglalja magában.48 Ezután a latin és a magyar szöveg ismét összetalálko-zik, de két cikkelynyi eltéréssel. Ugyanebben a részben informatív kiegészítése-ket találunk a szenttisztelettel kapcsolatban is: Baranyi szer keszt ményében fontosakká válnak a magyar szentek csakúgy, mint a jezsuiták emble matikus szentjei, Loyolai Ignác és Xavéri Ferenc. Ennek megfelelően nála a védőszentek nemcsak a névadó szenteket, apostolokat, mártírokat és a „sztárokat” jelentik (mint István első vértanú, Assisi Szent Ferenc, Páduai Szent Antal), és nemcsak a különleges kultuszok tárgyait, mint például A’ jó Latornak, szent Dismásnak, a’
halálra-váltak Pátrónusának tiszteletére való könyörgéseket és himnuszt.49 Több himnuszt, antifónát és responzóriumot közöl az Árpád-ház szent királyairól éppúgy, mint Szent Erzsébetről.50 A Loyolai Ignácról és Xavéri Ferencről szóló himnusz, antifóna és imasorozat a Trento utáni hagiográfia új irányainak vizs-gálatára is alkalmas lenne: jóllehet a szövegek retorikája a középkori hagyo-mányba ágyazódik, a beléjük kódolt információk révén világosan megmutatja az újfajta kegyesség és lelkiségi ízlés jellegzetességeit is.51
A kiegészítések után következzék egy elhagyás. A mű ötödik része, mint már említettük, az Eukarisztiáról, az Oltáriszentség vételének módjáról, fel-tételeiről szól. A kezdés (vagyis az első cikkely) az általános felépítésnek megfelelően paragrafusokba szervezett dialógus Krisztus és az ember között a szentség méltóságáról. A latin és magyar szöveg jobbára megegyezik egy-mással, van azonban a fordításban egy sokat sejtető kihagyás: a latin 8.
para-45 Baranyi, i. m., Ii4(r).
46 Merlo Horstius, i. m., 131.
47 Baranyi, i. m., U3(v)–X3(v).
48 Uo., X3(v)–Y(v).
49 Uo., Bb(r)–Bb2(r).
50 Uo., Bb3(r)–Bb4(r); Dd3(r)– Dd3(v).
51 Uo., Bb4(r)–Cc3(v).
grafusa52 a hanyag, felelőtlen és a lelki hatalommal bűnösen sáfárkodó (arra gondot nem viselő) papok elleni panasz. Ezt Baranyi elhagyja, innen kezdve az ő számozása eggyel kevesebb, mint a latiné. Ugyanennek a résznek a má-sodik cikkelye az Oltáriszentségről komponált litánia. Ennek elején a latin jelzi, hogy a szöveg szögletes zárójelbe tett részei csak a papokra vonatkoz-nak.53 E megjegyzés fordítása – akárcsak a szögletes zárójelben levő szövege-ké – szintén kimarad a magyar verzióból. Szép számmal idézhetnénk hason-ló kihagyásokat, de csupán egyetlen hosszabbra térnünk ki röviden: a hatodik cikkely felsorol néhány, a szentáldozás előtt és után végzendő gyakorlatot a méltó lelkület kialakítása céljából, majd további imaszövegeket ajánl áldozás előttre és utánra.54 Ezen a ponton a magyar szöveg megszakad, a latin ellen-ben Exercitivm pecvliare. Pro sacerdotibus ante Missam55 feliratú imaszövegek-kel folytatódik. A két szöveg között funkcionális különbség rejlik: a magyar világi hívők használatára készült, a latin pedig világiakat és papokat egyaránt meg akart szólítani.
Összefoglalás
A tanulmányban vizsgált mű – a forrás és a fordítás egyaránt – olyan összefog-lalást kísérelt meg az olvasók kezébe adni, amely mind a középkor végéig fel-halmozott lelkiségi tudást és tapasztalatot, mind a reformáció utáni kihívá-sokra adott kegyességgyakorlási válaszokat tartalmazza. (E szintézisről való jelenlegi tudásunkat-sejtésünket a felhasznált források további azonosítása ár-nyalhatja majd.) Ennek a szándéknak folyománya, hogy a könyv egyszerre kívánja betölteni a hittankönyv és a spirituális segédkönyv szerepét. További vizsgálatra érdemesek az imádság formájában (f)elmondott hittételek. Egy-szerre szándékozik személyes hangoltságú imaszövegei révén kalauza lenni az egyéni áhítatgyakorlatoknak és misemagyarázataival, zsolozsmaszövegeivel segédeszközzé válni a liturgia érthetővé tételében.
52 Merlo Horstius, i. m., 340–343.
53 Uo., 351: „Quae his signis [ ] inclusa reperies, ad solos Sacerdotes pertinent; et ab aliis praeteriri possunt.”
54 Ezek: töredelmesség, hit, remény, szeretet, kegyelemkérés, a kommúnió hozzákapcsolá-sa Krisztus érdemeihez stb. Baranyi, i. m., Vvv(v)–Xxx(r); Merlo Horstius, i. m., 407–418.
55 Merlo Horstius, i. m., 418–424.