A Paradisus animae christianae németalföldi összeállítója, Jacob Merlo (1597–
1644) melléknevét a származási helyéről kapta: a német–holland határ mentén fekvő Horst in Geldern szülötte. Működésének egyik fontos helyszíne Köln:
itt végezte tanulmányait, itt is szentelték pappá, majd a közeli Korschenbroich város Pesch negyede Szűz Mária-templomának plébánosává nevezték ki.
Utóbb Kölnben volt hitszónok, könyvei is itt jelentek meg. Az eredetileg latin nyelven írt és kompilált lelkiségi írásait14 a 19. századig újra meg újra kiadták.
Több nyelvre, köztük hollandra, franciára, angolra és németre is lefordították.
A Paradisus animae mellett népszerű volt a Kempis Tamás művei alapján
ösz-11 Mikes Mihály (1667–1721) gróf, a székelyek generálisa, Belső-Szolnok vármegye főispán-ja. 1699-ben ő hozta Bécsből Erdélybe a Diploma Leopoldinum 2. kiegészítését (Mikes-féle Diploma), amely a katolikusok jogait volt hivatva megerősíteni. Katolikus intézmények (kolostorok, templomok) támogatója.
12 Róla egyelőre annyi tudható, amennyit az ajánlás elárul: katolikus templomok, oltárok bő-kezű támogatója, rászorulók rendszeres segítője. Baranyi, Lelki Paradicsom (1720), lásd a következő jegyzeten; számozatlan lap.
13 Baranyi Pál, Lelki Paradicsom, Mely Sok féle lelki kertekböl, öszve szedettetett tápláló Gyü-mölcs fákkal, gyönyörködtetö viragokkal, elevenitö orvosságokkal, Nagyszombat, 1720. (Mivel Baranyi Nagyszombatban halt meg 1719 legvégén, így valószínűsíthető, hogy felügyelte a sajtó alá rendezés munkálatait, ezért a továbbiakban ezt a kiadást használom. A kiadvány nem tartalmaz lapszámozást, csupán ívjelzést. A szövegrészletekre az ívjel és r/v jelzéssel hivatkozom.)
14 Enchiridion officii divini tum ecclesiasticorum tum aliorum diuinis ecclesi[a]e officijs interesse cupientium vsui recens ac diligenter accommodatum: vna cum selectissimis & vsitatissimis exer-citijs & orationibus, Köln, 1623; Paradisus animae christianae: omnifariae pietatis exercitiis veluti floribus fructibusq[ue] undique conquisitis plantatus, Köln, 1630; Aphorismi eucha-ristici: Id est, piae & sanctae celebrationis & communionis monita: Ex praecipuis asceticis collecta
& illustrata, Köln, 1638.
szeállított Viator christianusa (1643); 1641-ben elkészítette Clairvaux-i Szent Bernát műveinek kiadását.15
Ami Merlo hazai ismertségét illeti: egy sietős áttekintés is írásainak gyors recepciójáról és viszonylagos népszerűségéről tanúskodik. Bernát-kiadását re-gisztrálja a pannonhalmi bencés monostor 1658-as inventáriuma,16 de ugyanitt több példányban megtalálható a Paradisus animae is.17 Őrzi továbbá a jezsuiták zsolnai könyvtára egy 1712-es bejegyzés szerint.18 Ugyancsak állományban van a mű 1641-es edíciója a budai ferencesek könyvtárának 1735-ös katalógusa alapján,19 és ugyanerről tesz említést az 1750-es eperjesi minorita könyvtár-jegyzék.20 Apró, de azért szempontunkból említésre méltó érdekesség, hogy a nagyszombati jezsuita könyvtár 1690-es katalógusa is regisztrálja a Paradisus animae egy 1644-es kölni kiadását.21
Műveinek hazai edíciói a 18. századból is megemlítendők: a Viator chris tia nust például kiadták latin nyelven Nagyszombatban 1744-ben,22 a szombathelyi káptolannak egy magát meg nem nevező tagja pedig elkészí-tette a Paradisus animae egyik részének részleges magyar fordítását is a század végén.23
Baranyi nem közli, mi a forrása, mint ahogy rendszerint azt sem jelzi, me-lyek voltak a forrásának előzményei. Szerencsére megteszi ezt maga a forrás-mű: a Paradisus animae latin szövege (a sok anonim szövegközlés mellett) több alkalommal is megnevezi az általa közölt szöveg szerzőjét, vagy – különösen a kurzívval szedett tanító részekben – megjelöli azokat a gyakorta a
közelmúlt-15 Heinrich Reusch, Merlo Horstius, Jacob = Allgemenine deutsche Biographie, 21, Berlin, Duncker & Humblot, 1885, 447.
16 Címleírása: „D. Bernardi opera in 5. tomos digesta, aucta, recognita et varie illustrata, studio ac labore Iacobi Merloni Horstij. Coloniae apud Ioannem Kinchium 1641.” = Kato-likus intézményi könyvtárak Magyarországon, 1526–1726: Jegyzékszerű források, s. a. r. Zvara Edina, Szeged, Scriptum, 2001, 250.
17 Uo., 270, 274.
18 Uo., 402. (A bejegyzés problematikája, hogy az 1614-es évet jelöli meg, ekkor azonban a mű még nem készült el. Szó lehet az írnok tévedéséről, de akár sajtóhibáról is. A kötet vi-szont azonosítható, mert a lajstrom a szerző nevét is megadja.)
19 Függelék: Plébániák és más rendházak könyvtárai = Katolikus intézményi könyvtárak Magyar-országon: Ferences könyvtárak 1681–1650, s. a. r. Zvara Edina, Bp., Országos Széchényi Könyvtár, 2008, 38.
20 Uo., 133.
21 Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig, II, Nagyszombat 1632–1690, s. a. r. Farkas Gá-bor Farkas, Szeged, Scriptum, 1997, 291.
22 Teljes címe: Viator christianus ac regia in coelum via tendens, ductu Thomas Kempis, cujus De Imitatione Christi, aliaque piissima opuscula nova cura recensuit et notis illustravit Jacobus Merlo Horstius.
23 Jacob Merlo Hortius [!], Az angyali üdvözletröl ahitatos elmélkedés, és a’ szentek tiszteletéröl az ember, és Kristus között valo beszélgetés, Szombathely, 1792.
ból származó vagy kortárs teológiai forrásokat,24 amelyeket felhasznált.25 Az első rész IV. fejezetében olvasható egy a Szentháromsághoz intézett felajánló imádság, amelynek szerzőjeként Merlo szövege Blasius Palmát nevezi meg.
(A szöveget Baranyi is hozza anélkül, hogy a forrásra utalna.)26 Az 1577–1635 között élt németalföldi teológus, akárcsak Merlo maga, számos népszerű és több nyelvre lefordított lelkiségi mű szerzője-kompilátora, Actus interni vir-tutum, sive arcus triumphalis, ex vivis lapidibus constructus című munkáját példá-ul Nagyszombatban is kiadták 1678-ban. Egy következő imádság forrása a latin szerint François Bourgoing, latinosan Franciscus Bourgoineus (1585–
1662),27 aki az oratoriánusok kongregációja francia ágának egyik alapító tagja Pierre de Bérulle mellett. Kegyességi írásai több nyelven számos kiadást meg-értek, hazai könyvtárakba is eljutottak.28
Anélkül, hogy teljességre törekvő felsorolást adnánk, néhány további hivat-kozást érdemes még kiemelni: a penitenciáról és megtérésől szóló harmadik részben a negyedik cikkely Miatyánk-elmélkedések füzére ad usum Poenitentium accommodata,29 amely „sok-képpen alkalmaztatik a’ meg-térö bünösök üd vöz-séges hasznára, fö képpen elménkben forgatván, a’ tékozló fiúnak példáját.”30 Baranyi ezúttal is csak az elmélkedéseket közli, a latin verzióból viszont kide-rül a szerző neve, sőt a mű címe is: „P. Christ. Mayer in Indust”, vagyis az 1584–1634 között élt jezsuita, Christian Mayer Enchiridion industriarum (Köln, 1634) című munkája. Az innen vett hivatkozások a későbbiekben is megjelennek.31 A jó cselekedetekről szóló negyedik rész negyedik cikkelye a kegyes tettek nemeit taglalja elmélkedésre alkalmas imádság formájában, Ex Ludovico Palma Clerico Regul.32 A spanyol jezsuitáról, Luis de Palmáról (1559–
1641) van itt szó, akit passióelmélkedései és a lelki életet érintő traktátusai tettek népszerűvé Európa-szerte. A VI. cikkelyben pedig felbukkan egy
bizo-24 Közöttük sűrűn hivatkozik Cornelius a Lapide (1567–1637) jezsuita exegéta műveire és Roberto Bellarmino (1542–1621) traktátusaira.
25 Mivel a mű első kiadása nem volt elérhető, a számomra hozzáférhető legkorábbi edíciót használom: Jacobus Merlo Horstius, Paradisus animae christianae, Köln, 1670.
26 Merlo Horstius, i. m., 59; Baranyi, i. m., E2(v).
27 Merlo Horstius, i. m., 60; Baranyi, i. m., E3(r).
28 Veritates et sublimes excellentiae verbi incarnati c. műve pl. megvolt a kassai jezsuita rendház könyvtárában: Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig, I, Kassa, Pozsony, Sárospatak, Turóc, Ungvár, s. a. r. Farkas Gábor, Monok István, Pozsár Annamária, Varga András, Szeged, Scriptum, 1990, 19, 39.
29 Merlo Horstius, i. m., 200.
30 Baranyi, i. m., LI4(r).
31 Pl. Merlo Horstius, i. m., 221, 261.
32 Uo., 276.
nyos Philippus Rovenius33 (1575–1651), aki személy szerint azért is igazán ne-vezetes, mert a holland misszió határozott, energikus jellemű apostoli vikáriu-sa, később utrechti püspök, akinek sikerült újjászerveznie a katolicizmust Németalföldön, és komoly erőfeszítéseket tett a trentói zsinat dekrétumainak végrehajtatása érdekében.34 Merlo által idézett műve az 1635-ben Antwerpen-ben megjelent Institutionum christianae pietatis libri quatuor, amely négy terje-delmes részben taglalja a kegyességgyakorlás és imádság, általában véve a lel-kiélet közkeletű témáit napi, havi, éves, illetőleg tematikus bontásban.
A Paradisus animae ötödik része az Oltáriszentség vételének módozatait taglalja, a miseliturgiát és az ott használt szimbólumokat magyarázza. Ebben Merlo több alkalommal is utal Antonio de Molina (1550–1612) karthauzi szerzetes Instructio sacerdotum ex SS. Patribus et Ecclesiae Doctoribus Concinnata című, először 1608-ban spanyol nyelven megjelent művére, amely az eukarisz-tiáról, vele összefüggésben pedig a pap spirituális hatalmáról folytatott kora újkori gondolkodás fontos műve lett. E hatalmat Molina a konszekrálásra ka-pott hatalomban látja, kizárólagosan ebből vezeti le mibenlétét. A papi lelkiség jellegét szintén ez határozza meg nála.35 Ezúttal előfordul, hogy Baranyi is megemlíti a nevét, igaz, nem valamely imaszöveg, hanem tekintélyi érv funk-cióban álló, tanító jellegű részlet bevezetőjeként utal rá, hogy a szentmise mél-tóságát érzékeltethesse.36
Ezek a munkák tájainkon sem ismeretlenek: regisztrálják őket a könyvtári jegyzékek, olykor több példányban és kiadásban is. A Merlo által felhasznált forrásműveknek e közel sem teljes listája Európa legkülönbözőbb vidékeiről való. Nagyobbik részüket világi felhasználóknak szánták, sok közöttük a je-zsuita (hatást mutató) írás. Az anyag még egy ilyen impresszionisztikus átte-kintés nyomán is tud arról tanúskodni, hogy a trentói zsinat lelki megújulást szorgalmazó határozatai nem maradtak hatástalanok, és hogy az ott megfogal-mazott, a jezsuiták által aprópénzre váltott részletek, a belső viták dacára, va-lamiféle egységes spirituális irányba mutatnak. Mellettük ugyanakkor jelen
33 Uo., 316.
34 Részletek: Christine Kooi, Calvinists and Catholics During Holland’s Golden Age: Heretics and Idolaters, Cambridge–New York, University Press, 2012, 52.
35 Zénon Kaluza, Le prêtre et ses mains = The Eucharist in Theology and Philosophy: Issues of Doctrinal History in East and West from Patristic Age to the Reformation, eds. Réka Forrai, György Geréby, István Perczel, Leuven, University Press, 2005, 288–296.
36 Baranyi, i. m., Xxx(v)–Xxx2(r): „De hallyad, még csudálatosban, de nyilván-való igazsággal szóll e’ felöl Antonio Molina: Ha azt a’ szeretetnek tüzét mellyel világ kezdetétöl-fogva ég-tek, és világ végéig égnek a’ szentek mind öszsze-füzöd, ha minnyájoknak jóságos-cseleke-deteket, és érdemeket egybe-fogod, ha a’ Mártyroknak szenvedéseket […], mondám, mind ezeket egy serpenyöben tennéd még sem érnék fel azt az Isteni tiszteletet, kit csak egy szent Mise, akár-minémü Paptól áldoztassék, magában foglal.” Ugyanez a passzus a latin-ban: Merlo Horstius, i. m., 425.
vannak a patrisztikus és középkori teológiai és lelkiségi hagyomány kanonizált művei mint olyan szövegkorpusz, amelyet a hitújítás kihívásaira válaszolva, ugyanakkor a katolikus múlttal való folytonosságot megtartva lehetett haszno-sítani és továbbvinni: egy elkövetkezendő szisztematikus forráselemzés mutat-hat új eredményeket a barokk vallásosság és középkori hagyomány sokrétű viszonyáról is.