A Historia Domus
A jezsuiták egri letelepedésének rövid története jól rekonstruálható az egri je-zsuita Historia Domusból. Láthattuk: 1689 nyarán a jezsuitáknak még rendhá-zuk, templomuk, iskolaépületük sem volt Egerben, mégis folyamatosan készí-tettek különféle feljegyzéseket a letelepedésükről és arról, hogyan sikerült Egert a török iga alól felszabadítani, hogyan indult el Egerben a katolikus hitoktatás, a katolikus szellemű világi tanítás. Amint ez a szerzetesrend megvetette a lábát Egerben, gyökeresen megváltozott minden. A hajdani török dzsámit felszentel-ték a katolikus egyház igényei szerint, nyilván belső berendezését is átalakítot-ták, s azokat az épületeket, amelyek eddig a mohamedán hit terjesztésének cél-ját szolgálták, a keresztény hit terjesztése céljából vették igénybe.
Bár kezdetben a tanulók szinte megszámlálhatatlan és fegyelmezetlen so-kaságával kellett megküzdeniük, lassan-lassan sikerült az ifjakat fegyelemre
8 Valószínűleg azonos Szent Gál misszionáriussal, aki 550-től élt Írországban Szent Gallen mellett 620-ig. Diós István, A szentek élete, Bp., Szent István Társulat, 2009, II, 588–598.
9 Kilián István, Az egri jezsuita iskola színjátszásának adatai (1692–1772), Klny. az Egri Fő-egyházmegye Sematizmusa VI.-ból, Eger, 1993, 185–224.
szoktatni, s elkezdték azt tanítani, amiről eddig soha egyetlen szót sem hall-hattak, a latin nyelvet, az európai poézist, s talán még a keresztény életvitelt is tananyaggá tették. A tanulók kezdtek megbarátkozni a legelemibb történeti ismeretekkel, s kezdtek versírást tanulni és verset mondani. Néhány esztendő alatt, ha nem is teljesen hibátlanul, már elsajátították latinul a szentmise állan-dó s a ministránsokat illető szövegeit.
Ahogy említettem, többnyire minden új tanévet új oktató személyzettel kezdtek el. Az oktatást a fiatalabb, már felszentelt jezsuita papok végezték a legmagasabb osztályokban. A legalacsonyabb osztályokban legfeljebb olyano-kat alkalmaztak, akik filozófiából már elvégezték tanulmányaiolyano-kat, azaz kö-zépiskolai tanításra alkalmasak voltak. Csak a legalsóbb osztályokban enged-ték szükség esetén a legfiatalabb és még gyakorlatlan oktatókat a katedrára.
Felszentelésük után, azaz a 2–3 éves teológiai, majd az ugyanennyi ideig tartó filozófiai képzésük után legfőbb munkaterületük a hitélet terjesztése volt. Ha azonban szükség esetén a lelkipásztori, egyházszónoki szolgálatuk mellett ta-nítaniuk is kellett, ezt sem lehetett visszautasítaniuk.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a jezsuiták házakat, templomot, kisebb szőlő- és gyümölcskerteket kaptak, szinte azonnal megkezdték a háztörténet írását. Már akkor is, amikor néhány, a törököktől örökölt és a törökök igényei szerint épült magánházba egyrészt lakás, másrészt oktatás céljából beköltöz-hettek, be kellett számolniuk a rendi életről. E funkciót a jezsuita rendhá-zakban többféle dokumentumtípus képviselte. Külön kellett vezetniük ta-pasztalataikat a hitéletről és a templomi szolgálatról, az oktatásról és neve lési sikereikről, netán sikertelenségeikről. Lejegyezték saját szerzetesrendjük belső és külső életét is. Az Egerbe került jezsuita papoknak arra is töreked-niük kellett, hogy a muszlimmá lett magyar férfiakat és nőket visszatérítsék a katolikus hitre.
A Historia Domus részletesebb adatokkal szolgáló műfaj, mert a napi poli-tika mellett a nemzetközi kapcsolatok is szót kaptak benne, mindenekelőtt pedig a jezsuita rend helyi életének legmegbízhatóbb forrása.
A rendház és az iskola életét a rendi vezetés pontosan szabályozta. Általá-ban szeptemberben fejezték be a tanévet, s körülbelül egy hónapnyi szünet után kezdődött a következő tanév már többnyire új tanerőkkel, új diákokkal.
Ekkor, a tanév végén minden rendtag értesült arról, hogy a következő tanévet melyik házban kell eltöltenie, s abban a házban, ahol eddig dolgozott, ki lesz a házfőnök és kik lesznek a beosztottak. Valamennyi rendtagnak már az új tanév kezdete előtt meg kellett jelennie új munkahelyén. A házfőnök a rendtagok személyének ismeretében pontosan elosztotta a feladatokat; először a templomi élet szolgálatait vették figyelembe. Ha a város lakossága nem volt tisztán ma-gyar ajkú, természetesen gondoskodtak idegen nyelvű egyházszónokról, aki a vasárnapi szentmisén köteles volt azon a nyelven mondani a szentbeszédet, amely nyelvre őt kinevezte a provinciális.
Az aktuális provinciálist – tudomásom szerint – választották, ő viszont a rendtagok ismeretében döntött a tagok elhelyezéséről. A diszpozíciót megkap-va a szerzetes köteles volt a kijelölt időben, pontosan megjelenni új munkahe-lyén, s azt a munkát, amit rábízott a provinciális, lelkiismeretesen el kellett végeznie. Tulajdonképpen ez az igen jól szervezett szerzetesrend jelentette a legnagyobb biztosítékot arra, hogy a templomi, az iskolai és a szerzetesi életben minden tökéletesen, rendben folyjék. Erről az életről, a templomi, az iskolai szolgálatról, az esetleges építkezések állásáról kellett pontosan beszámolnia a histo ri cusnak. Így késedelem nélkül készületek feljegyzések arról, milyen álla-potban van a templom, hogyan halad a rendház és az iskola építése, hogyan ünnepelték meg a nagyobb egyházi ünnepeket, s közülük is azokét, akik a rend alapítói voltak, mint Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc és a többiek.
A Historia Domusban az évi jelentést a historicusnak a megadott határidőre el kellett készítenie, s mindenről számot kellett adnia, ami a rendházban, az iskolában vagy a templomban történt. A Historia Domus csak egy példányban készült, s ez elvileg a mindenkori rendházban maradt.
Mindannyian tudjuk, hogy 1773-ban XIV. Kelemen pápa francia nyomásra feloszlatta a jezsuita rendet. A feloszlatás kétségtelenül nagyon sok kárt oko-zott a jezsuita rend dokumentációjában, de a Historia Domusokat nálunk, Magyar országon megőrizték az Egyetemi Könyvtárban és az illetékes egyház-megyei könyvtárakban vagy levéltárakban. Az 1820-as években a jezsuita rend újból megkezdte tevékenységét, egykori Historia Domusai azonban azokban a könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban maradtak, amelybe 1773 után kerültek. (Nem elképzelhetetlen, hogy a provincia központi helyén egyszer ezeket a nagy értékű köteteket mikrofilmre másolják vagy digitalizálják, s azokról egy-egy példányt eljuttatnak a legilletékesebb intézménybe.)
Az Annuae Litterae
Mint már említettem, a Historia Domus terjedelmét a rendi előírás nem szab-ta meg. A historicus maga döntött a terjedelemről (a korábban itt közölt Historia Domus-részlet esetében is), a fejezetekről, a feljegyzésre érdemes dolgokról, így bármilyen hosszú lehetett az évi beszámolója. Végső soron az ő feladata éppen a terjedelem szabályozatlanságának rendbe tétele volt. Magam például úgy vélem, hogy azt a terjedelmes szöveget, amelyben pontokba szedték a tö-rök kivonulásának feltételeit, nem kellett volna a Historia Domusba beírnia a historicusnak, ő mégis ezt tette, mert így információi összehasonlíthatatlanul hitelesebbek lettek, s éppen ezért a szerződés bemásolását feltétlenül fontosnak tarthatta. S noha történetileg ez a dokumentum rendkívül izgalmas és érdekes, az Annuae Litterae-ben sok és felesleges lett volna.
Az évi jelentés, azaz az Annuae Litterae terjedelmét a történész szintén maga döntötte el, de saját érdekében is az állt, hogy rövid legyen, hiszen ezt két
példányban kellett elkészítenie a háztörténésznek: az egyiket elküldte a rend római központjába, a másik pedig a rend helyi centrumába került. Így termé-szetesen jó esetben két helyen is megtalálható az Annuae Litterae, a magyar-országi évi jelentések együttesen megtalálhatók a bécsi Staatsbibliothekban, a másik példány pedig ugyancsak szerencsés esetben a rend római központjának archív levéltárában is. Természetesen előfordulhat olyan eset, hogy bizonyos évek, évfolyamok nem találhatók meg sem Bécsben, sem Rómában.
Az egri jezsuita rendház építése előtt az építkezés menetére vonatkozóan többféle terv is született, közülük csak a két legjobb került az egri jezsuiták Historia Domusába, s minden bizonnyal ezek közül is csak egy megvalósításra ítélt terv található az Annuae Litterae-ben. Magunk úgy látjuk, hogy a mi té-mánk kutatása szempontjából a két forrás között túl nagy különbségek nincse-nek, de ha módunkban áll, mindenképpen kívánatos az Annuae Litterae átku-tatása után a Historia Domus megtekintése, feldolgozása s adatainak közlése is. Ezekből az egri tervekből természetesen csak a legjobbat valósították meg;
sajnálatos, hogy a templom két mellékhajójának két emelet hosszú folyosóját, az ún. emporiumot az iskola a 20. században már egyrészt könyvtári célokra, másrészt színi raktározási célokra (színi szertár) igénybe vette, s ezzel elvették a templomtól a barokk leglényesebb tulajdonságát, a természetes fények, a nap-fény elképzelhetetlen gazdagságát.
Mi a különbség a Historia Domus és az Annuae Litterae között? Termé-szetesen a terjedelem, hiszen az előbbi általában terjedelmesebb, az utóbbi rövidebb volt. Érdekes, hogy éppen a mi kutatási témánk, a régi drámakutatás tekintetében azonban nem lehet felfedezni terjedelmi különbséget. De ami az egyiknél hiányzik, az a másiknál megvan, tehát kölcsönösen kiegészítik egy-mást. E sorok írója természetesen Bécsben kezdett hozzá a drámakutatás egészítése céljából az Annuae Litterae anyagának kutatásához, s az volt a ki-vételes szerencsénk, hogy a célirányos kutatást, a magyarországi színjátszás 16–18. századi történetét már itthon is kutattam, hiszen Staud Géza éppen ebből készített három kötetben egy-egy hatalmas adattárat.10 Természetesen Staud sem fért hozzá mindenhez, amit kutatnia kellett volna, de megpróbálta a lehetetlent: nagyon jó ausztriai kapcsolatai révén megkapta az Annuae Litterae Bécsben őrzött teljes anyagának mikrofilmjét, s ebből csak azok a részek hiányoznak, amelyeket a historicus valamiért nem készített el.11
Tehát előbb születik a Historia Domus, majd csak ezután írja meg a háztör-ténész az Annuae Litterae-t két példányban, s egyet-egyet azonnal postáz Ró-mába és Bécsbe. Általában azért tévesztik a kutatók össze ezeket, mert
mind-10 Staud Géza, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I: 1561–1773, Bp., MTA Könyvtára, 1984; Uő, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai II: 1561–1773, Bp., 1986; Uő, A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I: 1561–1773, Bp., 1988.
11 Staud, A magyarországi jezsuita iskola színjátékok forrásai I, i. m., 26–27.
kettő a templom, a rendház és az iskola történetével foglalkozik, de a ház történetnek csak kivonata, lerövidített változata az Annuae Litterae, s ha lehet, az egész jelentés terjedelmét igyekszik a legrövidebbre fogni. Az más kérdés, hogy van olyan rendház Magyarországon, amelyben csak a Historia Domus maradt meg, más házakban pedig csak az Annuae Litterae, amely csu-pán kivonata a Historia Domusnak. Ahol mind a kettő megmaradt, ott feltét-lenül egyezéseket találhatunk a színjátszás területén esetleg úgy, hogy a Historia Domus adatait ismétli az Annuae. Az Annuae Litterae-ről készült dokumentumkötetünk számtalan ilyen egyezést őrzött meg, a különbség azon-ban még így is felfedezhető a két beszámoló között.12
A marosvásárhelyi diárium
A diárium újlatin szó, amelynek jelentése lehet ‘napló’, ‘napi feljegyzés’, ab-ban különbözik a Historia Domustól, hogy az egy teljes év történeti anyagá-nak a feldolgozása, bemutatása. Az Annuae Litterae jelentése is körülbelül hasonló, azokkal a különbségekkel, amelyeket említettem. A diárium viszont naponta készül, naponta kell a történésekről feljegyzéseket készíteni. Senki nem írta elő központilag, hogy a rendházak kötelesek lennének diáriumot vezetni, legfeljebb az éppen aktuális házfőnök kívánhatja meg a historicustól, hogy diáriumot is folyamatosan vezessen, meghatározott ideig. Az eddig szinte ismeretlen marosvásárhelyi rendház életéről épp az ottani diárium ta-núskodik legbeszédesebben.
A 17–18. századi drámacímek kutatóit olykor a legkülönösebb meglepeté-sek érhetik. Egyszer Marosvásárhelyt kutattam, s gyanússá vált az egyik két-tornyú templom a város főterén és a mellette lévő egyemeletes rendház. Sejtet-tem, hogy ott a 18. században vagy korábban valamikor otthonra talált egy szerzetesrend, amely főleg a protestánsok szívós ellenállását váltotta ki. Előbb ferences rendháznak gondoltam, majd bementem; egy kedves és idős plébános fogadott. Gyanúmat, hogy ez az épület rendház volt, a plébános azonnal iga-zolta, de tévedésemet, hogy a ferenceseké lett volna, azonnal kiigazította: je-zsuita rendház volt, s itt annak ellenére, hogy ez a város igen gazdag protestáns hagyományokkal rendelkezett, letelepedtek. Letelepedésükről, a drámajátszás területén mutatott szárny próbálgatásaikról azonnal meg is jelentettem egy ta-nulmányt már csak azért is, mert Staud Géza jezsuita drámacím-jegyzékében Marosvásárhely neve egyáltalán nem szerepelt.13
12 Az Annuae Litterae dráma- és színháztörténeti dokumentumai alapján összeállított kötet elkészült. Néhány apró egyeztetésre még várnunk kell. A kötetet Kilián István rendezte sajtó alá.
13 Kilián István, Liturgia és színjáték a marosvásárhelyi jezsuita iskolában 1703–1763 = Imád-ságos asszony: Erdélyi Zsuzsanna köszöntése, Bp., L’Harmattan, 2003, 75–86.
A marosvásárhelyi jezsuita iskolai színjátszásról igen kevés az adatunk.
Staud nyilván azért nem vette számításban ezt a rendházat és iskolát, mert nem férhetett hozzá a forráshoz. Talán nem is sejtette, hogy Marosvásárhelyt a jezsuiták iskolát nyitottak, de ezt nem szervezhették hatosztályos nagygim-náziummá, mert talán nem is volt elegendő diákjuk. Az ott működő egykori, négy osztályos, jezsuita iskola napi feljegyzéseit az ottani katolikus plébánia őrzi. E feljegyzéssor bizonyos kötetei Gyulafehérvárra, a Batthyány Könyv-tárba kerültek.
1718. január 6-áról az alábbi feljegyzést olvashatjuk a diáriumban: „[Hora]
2-da vesperas absolvit P. Varjú. Finitis Vesperis benedixit domos ab Arce inci-pi endo. Tres juvenes comice induti repraesentantes tres Reges, perorarunt ho-no rationes versus.”14 Marosvásárhelyt tehát a Varjú nevű jezsuita atya három fiatalemberrel indult a házakat megáldani. A fiatalok a három király jelmezei-ben mentek, majd – bizonyára a házak megáldása után – tiszteletre méltó ver-seket deklamáltak. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy mi lehetett a három diák versének tárgya; nagyon valószínű, hogy mindegyik költői szavakkal köszön-tötte a kis Jézust, majd a ház népét.
Egy másik feljegyzést is olvashatunk az úrnapi körmenetről: „Processerunt Studiosi cum vexillis. Congregatio Agoniae. Tum Angeli vestiti, Popae Vala-hici, 6 Ministri […]. Pontificans reverendissimus P. Baló sub umbella majora, quam 4 officiales arcenses portabant […] stipantibus 12 militibus. Prima Ara recta apud Reverendissimos Patres Minoritas, Secunda apud Re ve rendissimos Patres Franciscanos, Tertia cornuali Domo Missioni, quarta in porta domus nostrae, ubi Popa Valachus decantavit Evangelium valahice et Puer Versus Valachicos, alter Puer Ungaricos, sicut ad alia aras.”15 Vagyis: a Congregatio Agoniae diákjai az úrnapi körmeneten különféle zászlókat vittek magukkal.
Utánuk angyaljelmezbe öltöztetett fiatalok meneteltek, s őket követte a ro-mán pap és hat ministránsa. A főpapi misét főtisztelendő Pater Baló mondta, aki egy nagy umbella (baldachin) alatt haladt, amit négy katonatiszt vitt, s a baldachin mellett jobbról és balról 12 katona menetelt. Az első oltárt a mino-rita atyák előtt állították, fel a második oltár pedig a főtisztelendő ferences atyák előtt állt, a harmadik oltár helye a missziósház volt, a negyedik pedig a mi házunk kapujánál, ahol a román pópa elénekelte az evangéliumot romá-nul. Egy fiú román verset szavalt, egy másik magyar fiú pedig egy magyar verssel jeleskedett. A következő oltároknál minden úgy történt, mint az előb-bieknél. Itt természetesen az úrnapi körmenethez kötődő angyal jelmez hívja fe az olvasó figyelmét.
14 Diarium Missionis Vasarheliensis S. J. ab Anno Domini 1717 November–1729 majus 31., 3b. Gyulafehérvár, Batthyaneum, MS 3b.
15 Diarium SJ Marosvásárhely III. 1741–1763, 179b.
A győri jezsuita diárium
1769. augusztus 16., „feria [hora] 4-ta: Scholae et Sacra uti alias. In prandio sub mensa 2-da hospitem habuimus Spectabilem Dominum Slavi Causarum Di-rectorem. Huic accessit Dominus Kovács fiscalis Regius et Dominus Kiss Procurator. Hora 4-ta Actus parvus Reverendi Domini Fridrikeit coram Ex-cel lentissimo Praesule, Illustrissimo auditore ex hic universalem probationem laudentia abstulit Archi-Abbate cuj facta libri dedicatio Reverendissimis Dominis Canonicis […] et Nobilissimo Auditore, ex hic universalem proba-tionem laudentia abstulit.”16 Vagyis: „Az iskola és a szentmise ugyanúgy zajlott le, mint a többi napokon. A második ebéden velünk étkezett tekintetes Slavi úr, a bírósági ügyek igazgatója, mellé csatlakozott Kovács királyi fiskális úr és Kiss procurator úr is. Délután 4 órakor főtisztelendő Fridrikeit úr rövid actusa került színre excellenciás püspök úr és a legillusztrisabb hallgatóság jelenlét-ében, s próbálkozásuk a főapát úr dicséretét is elnyerte, amelynek szövegköny-ve és a darab színrevitele is dicséretet érdemelt.”
1742. szeptember 10. „Feria 2. Hodie fuit proba generalis Actionis prae mi-ferae.”17 Vagyis: „Ma egy jutalmat érdemlő színjáték generális, tehát általános próbájára került sor.” Ez annyit jelent, hogy ha a darabhoz készült zenekíséret, vagy táncjelenetek is tarkították a cselekményt, általában mindent együtt pró-báltak, tehát a diákszínészek, a zenekar tagjai, a tánckar résztvevői, a díszlete-zők, a kellékesek, a függönyhúzogatók stb., azaz mindenki próbált. Előfordult természetesen olyan eset is, hogy külön próbált a zenekar, később ennek kísé-retével már a táncbetéteket is próbálták. A generális főpróbán mindent együt-tesen megpróbálnak előadni, s ha mégis lenne valami hiba, a pótolnivalókat még elvégezheti a zenekar vagy a tánckar is. Most tehát együtt próbálták az egész, egyelőre ismeretlen című darabot. Ez volt az előadás utolsó próbája.18
1742. szeptember 12. „Feria 4-ta. Actio praemifera. Mane Scholae, in quibus tamen pauci comparuerunt propter actionem praemiferam a Magistro Rhetorices Francisco Xaverio Herlein post prandium productam. Duravit dua-bus horis integris. Pro illuminatione dedit collegium decem libras candelarum ex saevo, de nocte vigiliarunt in theatro tres studiosi Rhetores propter lumen 5.
scaphijs aquae provisi.”19
Reggeltől a tanítás zajlott. Ezen azonban az osztály tagjai közül kevesen jelentek meg, mert a jutalmat érdemlő színjáték előadását készítették elő ezen a napon a rétorok osztályát vezető tanár, Franz Xaver Herlein irányításával.
A színielőadásra azonnal ebéd után került sor, s két teljes óra hosszat tartott.
16 Diar. Collegii Jauriensis SJ. 1742–1773, 283a.
17 Uo., 11a.
18 Uo., 283a.
19 Uo., 11a.
Világításra 10 libra gyertyát vettek igénybe. A libra súlyegység, amely valami-vel több vagy kevesebb lehet 1 kilogrammnál. A színpad környékén három diák felügyelt a biztonságra, a sötétedés beállta után ugyanis (ex saevo) a szél is feltámadt, ezért összegyűjtöttek tíz dézsa vizet a legrosszabbra számítva.
Staud minden osztály ez évi előadásáról beszámolt, de győri adatai közül egyiket sem lehet azonosítani a most itt közölttel. Nem tudjuk ugyanis megál-lapítani, hogy melyik osztály szerepelt 1742. szeptember 12-én feria quartán, azaz szerdán.