A Magyar Nemzeti Galéria Költő, hadvezér, államférfi címmel rendezett kiál-lítást 2014-ben, Zrínyi Miklós halálának 350. évfordulója alkalmából.1 Elő-ször ezen a tárlaton nyílt lehetőség Magyarországon bemutatni Zrínyi leghíre-sebb, a csehországi Lobkowicz-gyűjteményben őrzött portréját. A többi közt ezt a képmást is elemzi Tüskés Gábor a két Zrínyi Miklós ikonográfiájáról szóló alapvető tanulmányában,2 ezért e másik kerek évfordulón neki szeretném ajánlani a kiállítás kötetében megjelent írásom3 átdolgozott változatát.
A cseh származású Lobkowicz család a 17. században építtette az észak-csehországi Roudnice nad Labem (Raudnitz) városában az Elba partján fekvő kastélyát. A nemesi famíliának a kastélyban őrzött festménygyűjteményéről 1860-ban összeállított katalógusban a következő leírás szerepel a 113. szá-mon: „Niclas Graf Zriny, Banus von Croatien; starb 1664, auf der Jagd von einem Eber zerrissen. Halbe Figur in Lebensgrösse.” Azaz: ‘Gróf Zrínyi Miklós horvát bán, meghalt 1664-ben, a vadászaton szétszaggatta egy vadkan. Életnagyságú fél alak’4 (1. kép).
A kastély nagy szalonjában kiállított portrénak ez a 19. századi leírása em-líti ugyan a vérszomjas vaddisznót, de a mű festőjét nem, így érthető, hogy a kép sokáig az ismeretlenség homályában maradt. A portré Roudnice 1910-ben
* A szerző a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának főmunkatársa, művészettörténész.
1 Költő, hadvezér, államférfi: Zrínyi Miklós 1620–1664 (Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériá-ban, 2014. nov. 14 – 2015. febr. 8.), a katalógust szerk. Rostás Tibor, Bp., 2014 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai: 2014, 7).
2 Tüskés Gábor, A szigetvári és a költő Zrínyi Miklós képi ábrázolásai = A Zrínyiek a magyar és a horvát históriában, szerk. Bene Sándor, Hausner Gábor, Bp., Zrínyi, 2007, 219–268.
3 Tátrai Júlia, A Zrínyi család tagjainak portréi a csehországi Lobkowicz-gyűjteményben = Köl-tő, hadvezér…, i. m., 114–133.
4 Raudnitzer Schloß – Bilder: Portraite von Lobkowitzen, Pernsteinen, Rosenbergen und ihnen an-verwandten Familien, Souverainen und anderen berühmten Personen, Prag, 1860, 34, 113. sz.
összeállított topográfiájában, a kastélyban őrzött műtárgyak között mint Ru-bens és Van Dyck stílusát követő, 17. századi osztrák festő műve szerepel.5 A Max Dvořák és Bohumil Matějka által írott katalógus ugyanennek a
mű-5 Topographie der Historischen und Kunstdenkmale: Der Politische Bezirk Raudnitz, II, verfasst von Max Dvořák, Bohumil Matějka, Prag, 1910, 142, 268. sz.
1. kép
Jan Thomas: Zrínyi Miklós portréja, 1662–1663 (Nelahozeves, Lobkowicz-kastély)
vésznek tulajdonít még számos portrét a Lobkowicz-gyűjteményből, köztük a Zrínyi család további két tagjának képmását is, amelyekről a későbbiekben lesz szó. Zrínyi Miklós fenti portréjának létezését majd egy évszázada feltételezte már a művészettörténet-tudomány. Régről ismert volt ugyanis egy, a hadvezért ábrázoló rézmetszet, amelyet – felirata szerint – a Bécsben működő flamand Gerard Bouttats (1640–1703) készített Jan Thomas élet után festett Zrínyi-képmása nyomán (2. kép). A Lobkowicz-gyűjteménybeli képet ennek a met-szetnek az alapján azonosította 1991-ben Cennerné Wilhelmb Gizella Jan Thomas (1617–1678) alkotásaként, majd a „közép-európai barokk évében”, 1993-ban két további publikációjában is tárgyalta.6 Bár a művet ekkor még
6 Olaj, vászon, 93 × 75 cm (ma: Nelahozeves, Lobkowicz-gyűjtemény, ltsz. LR4756). Vö.
Cennerné Wilhelmb Gizella, Hőskultusz a Zrínyi család mecenatúrájában, Somogy, 19(1991), 59–62; Uő, Két Zrínyi-arckép Csehországban, Ars Hungarica, 21(1993), 159–162 [a továbbiakban: 1993a]; Uő, Két Zrínyi-arckép Csehországban, Új Művészet, 1993/12, 16–18 [a továbbiakban: 1993b].
2. kép
Gerard Boutatts Jan Thomas után: Zrínyi Miklós portréja, 1664 (rézmetszet)
nem állították ki Magyarországon, a róla írott címszó és a reprodukciója is szerepelt A barokk Közép-Európában: Utak és találkozások című nagyszabású ki-állítás katalógusában.7
A festmény akkor került ismét a kutatás homlokterébe, amikor Galavics Géza és Buzási Enikő azonosította a Zrínyi-képmás alkotójának, Jan Thomas-nak további magyarországi kapcsolatait, illetve magyar mecénások számára készített műveit.8 A nyugat-flandriai Ieper (Ypres, Ypern) városából származó festőt 1639-ben vagy egy évvel később – Rubens halálának évében – vették fel az antwerpeni festőcéhbe. Mestere halála után annak házában dolgozott, ahol festményeket retusált vagy másolt. Nagyjából az 1650-es évek közepéig műkö-dött Antwerpenben, majd sok kortárs flamand festőhöz hasonlóan Bécsben telepedett le. A császári udvarban, Lipót Vilmos főherceg és I. Lipót császár szolgálatában működő Jan Thomas számos más, a Habsburg Birodalom terü-letéről – így Magyarországról – kapott megbízásnak is eleget tett.9
Életműve mind tematikailag, mind stilárisan meglehetősen heterogén. Fes-tett bibliai tárgyú képeket, amelyeken gyakran idézi mestere kompozícióit és festésmódját (Mária és Erzsébet találkozása, Bécs, Kunsthistorisches Museum;
Szent Katalin, 1669, Léka [Lockenhaus, Burgenland], egykori Ágoston-rendi templom, Nádasdy Ferenc országbíró megbízásából). Sok, kis méretű alakot fel-sorakoztató mitológiai jelenetein inkább ifjabb Frans Francken örökösének mu-tatkozik (Neptunus és Amphitrité diadala, 1677, árverezve: Galerie Fischer, Lu-zern, 2009. június 10.). Életnagyságú portréi, amelyeket már bécsi tartózkodása (1661–1678) alatt készített, jól illeszkednek a császárvárosban dolgozó flamand művészek által kialakított elegáns, egyben igen dekoratív udvari portréstílushoz (I. Lipót császár színházi kosztümben, 1668, Bécs, Kunsthistorisches Museum).
Zrínyi Miklós félalakos képmása nagy valószínűséggel a megrendelő instruk-cióinak megfelelően készült, ennélfogva meglehetősen egyedül áll Jan Thomas biztosan saját kezű művei között. A semleges, sötét háttér előtt élesen rajzolódik ki a dús, őszülő hajú hadvezér erőteljes alakja. Tekintete magabiztos és szuggesz-tív, jobb kezében határozott mozdulattal tartja tollas buzogányát. Feltűrt ujjú fehér inge felett arany gombokkal ékes élénkvörös dolmányt visel, amelyet dere-kán arany mintázatú fehér sálöv rögzít. Ruházatát kiegészíti még a dolmány fölé terített, azzal azonos anyagból készült, kívül élénkvörös, belül aranyszínű, arany
7 Barokk művészet Közép-Európában: Utak és találkozások, kiállítási katalógus, szerk. Galavics Géza, Bp., Budapest Történeti Múzeum, 1993, 361–364, 149. kat. sz. [Cennerné].
8 Galavics Géza, Jan Thomas, az utolsó Rubens-tanítvány és mecénásai, Művészettörténeti Értesítő, 54(2005), 19–40; Buzási Enikő, A Köpenyes Madonna Árpásról: Jan Thomas Nádasdy Ferenc számára festett műve 1663-ból (Meghatározás, datálás, attribúció), Művészet-történeti Értesítő, 54(2005), 245–283.
9 Jan Thomas biográfiájához és életművéhez a fentieken kívül még: Hans Vlieghe, Jan Thomas = The Dictionary of Art, Vol. 30, ed. Jane Turner, London–New York, 1996, 744;
Galavics, Jan Thomas…, i. m., 3. jegyzet.
paszománygombokkal és zsinórral zárható mente.10 Viselete alapján Zrínyi Miklós ezen a félalakos portrén mint magyar főúr jelenik meg. Még aranyozott végű tollas buzogánya sem elsősorban hadvezéri mivoltára utal: a drágább ne-mesfémekkel (aranyozott réz vagy ezüst) díszített fegyver a 17. században a ran-got viselő nemesurak hagyományos attribútuma volt.11 A minden járulékos vagy díszítő motívumot nélkülöző portré kizárólag az ábrázolt személyiségét, emberi nagyságát kívánja megragadni úgy, ahogyan a francia Charles De Maistre (1618–1688) abbé is megemlékezik róla: „Soha nem láttam szebb testű és szelle-mű férfit e magyar úrnál. Termete magas és nagyon arányos, mivel teste erőteljes, azt mondhatnánk, alkata a legvonzóbb és a legelőnyösebb, csak nagyság árad e nagyúrból. Nemcsak nemzete nyelvét beszéli jól, de a német, olasz és a latin nyelvet is.”12 Jan Thomas kiváló jellemábrázolást nyújtó portréja magasfokú mes-terségbeli tudásról tanúskodik. Az arc és a haj megformálásában, a finom árnya-latokból kialakított inkarnát megfestésében őrzi a rubensi hagyományokat. Az egynemű háttér előtt éles kontúrokkal kialakított formák és a kevés, tiszta szín használata viszont egyértelműen a magyar ősgalériák képmásainak ismeretét, formai megoldásaikhoz való tudatos kapcsolódását is bizonyítja.
A portré Jan Thomas 1661-es Bécsbe érkezését követően, de valószínűleg még 1664 előtt készülhetett, Zrínyi ugyanis még nem viseli rajta az arany-gyapjas láncot, amelyet a spanyol királytól kapott a téli hadjárat után, s amely Bouttats rézmetszetén, a felirat sorai közé helyezve már látható.13 Érdemes megjegyeznünk, hogy Bouttats metszete Jan Thomas portréjával azonos állású, tehát a művész fontosnak tartotta, hogy ebből a szempontból megőrizze az eredeti kompozíciót. Viszont a buzogányt tartó kar már nem szerepel a met-szeten, s így a félalakos ábrázolásból mellkép lett.14
Két másik, ugyancsak Bécsben működő flamand származású művész alko-tása az a Zrínyi Miklóst ábrázoló portré, amely illusztrációként készült Galeazzo Gualdo Priorato I. Lipót császár uralkodását bemutató kötetéhez.15
10 A korabeli férfiviselethez: Zay Orsolya, Mit viseltek a férfiak a kora újkorban? = http://
skofium.blogspot.hu/2011/03/mit-viseltek-ferfiak-kora-ujkorban.html 2011 (2015.05.15).
11 Kalmár János, A buzogány, A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 4–5(1961), 31–44, különösen 40–41.
12 Charles Le Maistre, Voyage en Allemagne, Hongrie et Italie 1664–1665, Présentation et édition de Patricia Ranum, Orest Ranum, Paris, 2003, 193; vö. R. Várkonyi Ágnes, Európa Zrínyije: Válogatott tanulmányok, Bp., Argumentum, 2010, 321.
13 Utak és találkozások…, i. m., 364, 150. kat. sz. [Cennerné].
14 Zrínyi halála után Bouttats rézmetszetét Franz Schwaiger minorita szerzetes gyászversével kiegészítve újból kiadták, lásd Cennerné Wilhelmb Gizella, A Zrínyi család ikonográfiá-ja, Bp., Balassi, 1997, 135, D77a. kat. sz.
15 Galeazzo Gualdo Priorato, Historia di Leopoldo Cesare: continente le cose più memorabili successe in Europa, dal 1656 sino al 1670, Bécs, 1670; az 582. lap után, vö. Galavics, Jan Thomas…, i. m., 22; és 11. jegyzet.
Jan de Herdt (1620 körül–1672 után) bizonyosan közvetlenül Jan Thomas fest-ményéről, és nem Bouttats metszete alapján készítette azt a rajzot, amely után Frans van der Steen (1625 körül–1672) rézbe metszette Zrínyi képmását.16 Ugyanis míg Bouttats metszetén ékkövekkel díszes pánt helyettesíti a képen látható mentekötő sima szalagját, addig Van der Steen fordított állású metsze-te pontosan követi a festmény megoldását. Az arcvonások modellálása is köze-lebb áll itt Jan Thomas portréjának festői megoldásához, mint Bouttats met-szetének erős kontrasztjai. Van der Steen metszete is mellkép kivágatú, viszont az alakot felhős ég elé komponálva foglalja ovális keretbe.
Jan Thomas Zrínyi-képmása és az utána készült metszetek nemcsak a hadve-zér testvére, Zrínyi Péter néhány portréjához szolgáltak ikonográfiai mintaként (lásd például Cornelis Meyssens metszetét Jacob Toorenvliet után, ugyancsak Priorato kötetében), hanem a hadvezér mellett a török elleni harcokban részt vevő főúr, gróf Draskovich II. Miklós (1625 körül–1687) egyik képmásához is (3. kép). A trakostyáni (Trakošćan, Horvátország) várban őrzött portrén, amely a fent tárgyalt képmásoknál csak néhány évvel később, 1666 és 1670 között
ké-16 Galavics, Jan Thomas…, i. m., 22 szerint a De Herdt–Van der Steen-metszet előképe Bouttats rézmetszete volt.
3. kép
Magyarországi festő: Draskovich II. Miklós portréja, 1666–1670 (Trakostyán, vár)
szülhetett,17 Draskovich ugyanabban a félalakos, testtel kissé balra, arccal a néző felé forduló tartásban látható egyszínű, sötét háttér előtt, mint Zrínyi. Szintén élénkvörös dolmányt és mentét visel, s Zrínyihez hasonlóan tartja jobbjában a tollas buzogányt. Ez a karmozdulat egyébként megfelel a korabeli hadvezér- és hajóskapitány-portrék marsallbotot tartó mozdulatának. Mivel sem Boutatts, sem Van der Steen metszetén nem szerepel Jan Thomas kompozíciójáról a buzo-gányt tartó kar, elég valószínűnek látszik, hogy a Draskovich-portré festője is-merte Thomas Zrínyi-képmását. A neves bécsi udvari mester kompozícióját nyilvánvalóan az ábrázolt személye miatt követték: Draskovich János horvát bán fiaként Draskovich Miklós bizonyára példaképként tekintett Zrínyi Miklósra, és ezért kívánta magát hozzá hasonlóan megörökíttetni – még akkor is, ha ez a trakostyáni kép festőjének gyengébb színvonalon sikerült, mint Thomasnak.
Zrínyi portréjának hatása – bár nem ennyire közvetlen módon – felismer-hető fiának, Zrínyi Ádámnak (1662–1691)18 ugyancsak a Lobkowicz-gyűj
te-17 Máriacell és Magyarország: Egy zarándokhely emlékezete (kiáll. kat.), szerk. Farbaky Péter, Serfőző Szabolcs, Bp., Kiscelli Múzeum, 2004, 397–398, IV–9. kat. sz. [Buzási].
18 Zrínyi Ádám életéről részletesen: Hausner Gábor, Zrínyi Ádám = A Zrínyiek a magyar…, i. m., 165–180.
4. kép
Bécsben működő udvari festő: Zrínyi Ádám portréja, 1668 (Nelahozeves, Lobkowicz-kastély)
ményben őrzött képmásán19 is (4. kép). Az életnagyságú, egész alakos portrén a gyermek tájháttér és félrehúzott függöny előtt áll vörös dolmányban, derekán aranyszínű, mintás sálövvel, a dolmányhoz illő szűk nadrágban és bokáig érő, úgynevezett deli csizmában. Ruhájával azonos színű, paszományos mentéje az előtér jobb oldalán, a földön hever, rajta aranyozott díszkard, előtte kulacs és rövid, nyeles fémfegyver látható. A fiú jobbjában buzogányt tart, balját egy ágyú csövén nyugtatja. Az előtér bal oldalán néhány páncéldarab csillog, oldal-ról pedig egy ló feje nyúlik be a kép síkjába. A gyermek mögött közvetlenül vastag törzsű, lombos fa, a távolban pedig egy vár részletei láthatók. A képmás harmonikusan ötvözi a magyar ősgalériák portréinak jellemzőit, hagyományos képi eszköztárát a kor modern nyugat-európai, illetve bécsi udvari portréfesté-szetének megoldásaival. A gyermek származására utaló motívumok, tehát ma-gyar viselete és a kezében tartott buzogány kapcsolják a művet a hazai képmá-sok ábrázolásmódjához, viszont a kompozíció – az egész alakos figura félrehúzott függöny és tájháttér előtt, a megfelelő attribútumokkal – a korszak leginkább Anthonis van Dyck nevével fémjelzett portrétípusát követi. Az ural-kodói vagy nemesi rangra, illetve a katonai szerepvállalásra utaló lovakat is gyakran ábrázolták ezeken a képeken. A lovasportrék mellett az álló, egész alakos képmásokon többnyire az ábrázolt lovásza vagy szolgálója vezeti a lovat.
Ezek a lovak sokszor nem is láthatóak teljes alakban a képen. A típus leghíre-sebb példája Van Dyck I. Károly angol királyt vadászaton (1635 körül, Párizs, Musée du Louvre) ábrázoló műve. A Közép-Európában működött udvari fes-tők közül a már említett Jan de Herdt is festett hasonló kompozíciójú képeket, például Gróf Franz Augustin von Waldstein portréját (1670-es évek, Muzeum Vysočiny, Tŕebič).20 Ha feltételezzük, hogy a képmás jelenleg is eredeti méretű, tehát nem vágtak le a hordozó vászon széléből az idők során, akkor meglehe-tősen egyedi, ritka az a kompozíciós megoldás, hogy a festő a gyermek lovának csak a fejét ábrázolta. Mindenesetre a nagyméretű, egész alakos képmáson a ló szerepeltetése valószínűleg arra utal, hogy Zrínyi Ádám 1666-tól a magyar királyi főlovászmesteri méltóságot (agazonum regalium magister) is viselte.
A kép a roudnicei kastély 19. századi leírásában a hatesztendős Zrínyi Ádám 1668-ban festett portréjaként szerepel, művésznév nélkül. Az ötven év-vel későbbi katalógusban a képet ugyanannak a festőnek tulajdonítják, mint Zrínyi Miklósét, tehát egy Rubens és Van Dyck stílusát követő osztrák mű-vésznek, és ugyanúgy hatévesnek tüntetik fel a gyermeket, mint korábban.
Magyarországon a portrét elsőként – Jan Thomas művével együtt – Cennerné publikálta, aki bécsi udvari festő alkotásának tartotta a képet, és elkészültének
19 Olaj, vászon, 174 × 135 cm (ma: Nelahozeves, Lobkowicz-gyűjtemény, ltsz. LR4755).
20 Miroslav Kindl, Portrétní tvorba Jana de Herdt v Čechách a na Moravě = Karel Škréta (1610–
1674): Dílo a doba. Studie, dokumenty, prameny, eds. Lenka Stolárová, Kateřina Holečková, Praha, 2013, 303–328.
idejét 1670 körül határozta meg. A datálást elsősorban a történelmi körülmé-nyekkel indokolta: mivel Zrínyi Miklós halála után az özvegye, Löbl Mária Zsófia és Zrínyi Péter között folyó birtokviszály 1670-ben oldódott meg, Cennerné véleménye szerint a képmás, amely a gyermeket mint apja teljes jogú örökösét jeleníti meg, ez után készült.21 Ez a datálás azt feltételezi, hogy az ábrázolt a festményen nyolc év körüli lehet. A portrét a 2014-ben rendezett budapesti kiállításra cseh restaurátorok megtisztították, amelynek során a kép jobb oldalán felirat került elő: Adamus.Comes Zrin / AEˉ sue 6J 1668. A felirat, amely a tisztítás előtt a besötétedett lakk- és festékréteg miatt nem látszott, egyértelműen azonosítja az ábrázolt személyét és életkorát, illetve a mű elké-szülésének időpontját.22 (5. kép)
A feliratban szereplő dátum ismerete nélkül Zrínyi Ádám életkorát nehéz len-ne pontosan megállapítani, mivel testélen-nek arányai inkább felnőtt emberére jel-lemzők.23 A gyermek selymes hajának és finom arcvonásainak – a nagyon vilá-gos, hamvas bőrnek, az egyenes orrnak, a szabályos ívben meghúzott, vékony szemöldöknek, az apró, kissé összeszorított szájnak és a gömbölyű állnak – a festésmódja igen hasonlatos Kéry Anna Zsófiának a fraknói (Forchtenstein, Burgenland) vár Esterházy-ősgalériájában őrzött portréjához, amely egy több évtizeddel korábbi kép 1670 körül készített másolata.24 A gyermek ruházata és
21 Utak és találkozások…, i. m., 376–378, 160. kat. sz. [Cennerné].
22 A tanulmány első, magyar nyelvű változata a kiállításon szereplő, Lobkowicz-gyűj te-ménybeli képek restaurálása előtt íródott. Mielőtt a felirat előkerült volna, Hausner Gábor úgy vélte, a kép megfestése Löbl Mária Zsófia 1670-es Bécsbe költözésével és azzal a tö-rekvésével állhatott kapcsolatban, hogy gyermeke számára biztosítsa saját és Zrínyi Miklós vagyonát, valamint tekintélyét. Ezt a célt szolgálta az özvegy 1670. évi végrendelkezése is.
I. m., 169–170.
23 Ferdinand Bol 1656-ban festette meg az akkor nyolcéves amszterdami Otto van der Waeyen egész alakos képmását (Rotterdam, Museum Boymans Van Beuningen), amelyen a gyermek ágyúcsövek, buzogányok, nyilak, egy hatalmas pajzs és egyéb harci eszközök között, lengyel viseletben – amely igen hasonlatos a korabeli magyar öltözékhez – látható.
Az ő testarányai jobban megfelelnek valós életkorának, mint Zrínyi Ádámé.
24 Felirata szerint az eredeti portré 1629-ben készült. Köszönöm Buzási Enikőnek, hogy ren-delkezésemre bocsátott a fraknói festménnyel kapcsolatos adatokat és fotókat. Az Ester-házy-ősgaléria képeihez lásd Buzási Enikő, Fikció és történetiség az Esterházy család
ősgalériá-5. kép
Felirat Zrínyi Ádám portréjáról
a kép további részeinek megfestése már nem ennyire aprólékos, inkább széle-sebb ecsetvonásokkal készült. Miként az Esterházyak udvarában készített portrémásolatnak, úgy Zrínyi Ádám képmásának alkotóját sem tudjuk bizto-san festőnévhez kötni. A fent leírtak alapján annyi mondható róla, hogy nagy valószínűséggel Bécsben működő festőről van szó, aki vagy maga is flamand származású volt, vagy a császárvárosban tevékenykedő számos flamand mű-vésztől sajátította el a portréikra jellemző stílust.
Mindezek fényében elég valószínű, hogy az 1860-as katalógus készülése-kor még olvasható volt a kép felirata, viszont 1991-ben, amikészülése-kor Cennerné publikálta a portrét, már nem. Éppen ezért Cennerné a gyermek azonosítá-sához a festményt a Bécsben működő Tobias Sadler rézmetszetével (1676–
1679 körül) hasonlította össze, amely Zrínyi Ádámot könyvtári enteriőrben, ugyancsak egész alakban ábrázolja25 (6. kép). Valójában a metszeten és az an-nál éppen tízszer nagyobb festményen látható két alak arcvonásait meglehe-tősen nehéz összevetni, nemcsak a méret-, hanem elsősorban a kvalitásbeli különbségek miatt. Sadler metszetén az ifjú Zrínyi alakjának megformálása kevésbé kifinomult, mint a Lobkowicz-gyűjteménybeli festményen. A met-sző elsősorban a mondatszalagokon olvasható jelmondat, az arte et marte (tu-dással és fegyverrel) képi megfogalmazására, azaz a könyvek, hangszerek, fegyverek és egyéb, itt szimbolikus jelentéssel bíró tárgyak ábrázolására kon-centrált,26 és nem a bal sarokban kissé esetlenül álldogáló Zrínyi Ádám arc-vonásainak élethű visszaadására. A képen és a metszeten közös a gyermeket körülvevő tárgyak megjelenítése, amellyel Zrínyi Miklós fiának küldetését fogalmazták meg: a festményen mint magyar főnemes, a törökverő hadvezér örököse jelenik meg, a metszet ábrázolása szerint pedig Ádám apja művészi és katonai tevékenységének egyaránt folytatója kell legyen. Miként Zrínyi Miklós írta: „De híremet nemcsak keresem pennámmal, / Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal” (Peroratio).
Zrínyi Ádámnak még egy portréja ismert, amelyet a csáktornyai ferences rendházban őriznek, s amelyen ugyancsak felirat nevezi meg az ábrázoltat.27 Ez az 1708-ban készült, félalakos képmás egy olyan festmény másolata, amely
já ban és a Trophaeum metszeteiben = Történelem – Kép: Szemelvények múlt és művészet kap csolatából Magyarországon, (kiáll. kat.), Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 2000, 411–424;
Stefan Körner, Az Esterházy-ősök galériájának ismertetője, Esterházy Privatstiftung, 2006, 63, 83. sz.
25 Cennerné, Két Zrínyi arckép…, i. m. [1993a], 160 és 9. jegyzet; Uő, A Zrínyi család…, i. m., 218, F2 kat. sz.
26 Vö. Hausner, i. m., 172; Margarita Šimat Sveštarov, Dioskurska ikonografija braće Nikole i Petra Zrinski u 17. stoljeću = Susreti dviju kultúra: Obitelj Zrinski u hrvatskoj i mađarskoj povijesti, urednici izdanja Sándor Bene, Zoran Ladić, Gábor Hausner, Zágráb, Matica
26 Vö. Hausner, i. m., 172; Margarita Šimat Sveštarov, Dioskurska ikonografija braće Nikole i Petra Zrinski u 17. stoljeću = Susreti dviju kultúra: Obitelj Zrinski u hrvatskoj i mađarskoj povijesti, urednici izdanja Sándor Bene, Zoran Ladić, Gábor Hausner, Zágráb, Matica