Végre Spalató maga, ráunván a bels rendetlensé- rendetlensé-gekre, nem gondolva kivül eshet káraival, elhatározta,

hogy

többé

nem

választ horvát grófot,

hanem

Anco-nába

küldött követséget,

mely onnan

számira

egy

kor-ABKEBIRI GRÓFOK. 15

mányzásra

alkalmas latin

eredet

embert hozzon.

És csakugyan

1239-ben

egy Gargano nev

anconai olasz polgár veszi át agrófi hivatalt szerényebb „podesta"

czimmel.

Brebiri

Gergely

a város oltalmára

egy maradandó

szolgálatot

tn

Spalatónak.

Az

egyetlen szárazi ut

et-tl

a várostól, valamint a szomszéd Trautól, a

hegyek

közé Kiissza

magas

szirten épült várának aljában ve-zetett el.

Ez

az

ersség

kulcsa volt a száraz fella két városnak. Elzárhatta, megnyithatta kereskedésöket.

Azért eredetileg

magyar

királyi vár volt, hol várkato-nákat tartottak.

De

II.

Endre

alatt, mint tudva van, a

magyar

honvédelmi rendszernek a királyi várakon épült ereje

végs

romlásra jutott, s általán a királyi birtokok

nagy

része elajándékoztatott s bitorlókkezébe került.

így ln

Kiissza is elajándékozva,

hogy

nemso-kára

Domald,

ahorvátországi egyetemes bitorló kezébe kerüljön.

Endre mieltt

a szent földre indult, a közel

Vranában

székelt

templomosoknak

adta a várat.

Do-mald azonban

cserét ajánlott : Sebenicót _Ígérte

oda

nekik.

A templomosok

ráállottak az alkura.

Domald odahagyta

Sebenicó várát s átköltözött Klisszába.

Azonban midn

a kevesbbé

elre

látó s kevesbbé fürgeo

templomosok

be akarnak ülni birtokukba,

már

a sebe-nicóiak lerontották a város felettisziklavárat s kijelen-tették,

hogy k

^{senki jobbágyai}

nem

lesznek,

hanem

a latin városok példájára független, kiváltságolt

keres-ked

város kivannak lenni. Spalató városa részes volt alkalmasint a cselben,:

mert Domald

újra grófja levén 1221 eltt, azt remélte,

hogy

ez

nem

fogja áruiktól a szokott úti

vámot

szedni. Sebenicó pedig 1221-ben

for-lf*, A BREBIItl GRÓFOK.

maszerinti

szerzdést

köt

ama

horvát várossal,

melyben

az többek közt felfogadja,

hogy

többé

nem

üz tengeri rablóságot.

De

Spalató

megbánta Domald

grófjának közel szomszédságát, s

hogy

a város kulcsát

képez

vár ennek kezére került. Azért elkövetett mindent,

hogy

a különben is letett és nyilt ellenséggé vált

Do-mald

alól Klisszát kiszabaditsa.

Ha

talán

nem

is

maga

Gergely gróftette, de az grófsága idejében történt,

hogy

kiküldött fegyveresek belopóztak a bevehetetle-nek tartott Kiissza várába s

Domaldot

elfogták,

ugy hogy

a vár Spalató és

Trau

birtokábajutott.

Eme

vá-rosoktól éfi (iergely gróftól

1227-bl egy

szerzdésié-vel

marad

fenn, melyben egy zsoldosuknak adják át Kiissza várát oly kikötéssel,

hogy

többésenki kezébe ne adja,

még

a

magyar

király,

vagy

személyese kezébe

se,

hanem

oltalmazza a

magyar

király tiszteletére.

A

várnagy

Ursieu Péter 1000

görög

aranyat (yperpera) tesz le zálogul a

szerzdés

megtartására a splatóiak és traubeliek kezébe. Ily

önkényüleg

bántak

Endre

alatt a királyi birtokokkal és várakkal.

Bármily változó volt és hosszan tartott a viszály esetinai

Domald

és Brebirí Gergely közt,

eredménye

az

elbbi

teljes megaláztatása és a Brebirik nagyraemel-kedése veit.

Egy késbbi

korbeli krónikás irja traubeli

hagyomány

után,

hogy Domald

elfogatván, haja lenyí-ratott s csúfságul szamár háton hordozták körül Spa-lató utczáin és Tranl>an nyomorultul halt el.

A BEEBLRI GRÓFOK. 17

II.

1242— ^12*70.

A

Brebiri grófok ezután

vagy

száz évig voltak a vetélytárs nélkül leghatalmasabb dynasták a

mai

Dal-mátiában, s

csakhamar

volt alkalmok egv országos sze-rencsétlenségben

még

fényesebben kitüntetni a

maoyar

király iránti

hséget. Ez

a szerencsétlenség a tatárjá-rás volt,

melynek

vihara ell IV. Béla király, mint tudva van, a dalmát partokon keresett menedéket.

Kü-lönösen

Trau

városa s

ennek

grófja Brebiri

István

mutatták ki áldozatkészségöket a királyfogadásában és védelmében, kivel csak a Vegliai grófok, vagyis Fran-gepanok, vetélkedtek a legnemesebben.

Mint

a király

késbb

kelt adománvleveleiben maira

elismerleg

mondja, a Brebiri grófok akkor,

midn

a tengeri ré-szekbe volt kénytelen vonulni, a

legnagyobb

kézséggel fogadták,

mindenöket,

a

mijök volt rendelke-zése

és

parancsa alá bocsátották,

s több izben személy szerint kitették

magokat védelmében

a

tatárok-nak

s

más

veszélyeknek.

Brebiri István különben is

IV.

Bélának, legjelesb királyainak egyikének, méltó

fembere

volt.

1242

után,

midn

a tatárok elvonultával a király visszatért a haza belsejébe,

nemsokára

a legfényesebb hivatalokra

emel-tetett.

Miután

hosszas ideig

Trau

grófja volt s Orergely testvérével

közremunkált némely

lázongók

megfenyi-Zrinyi 2

A BREBIKI GKÓFOK.

tésében, a tengeri részek bánjává s

késbb

Stiria

kor-mányzójává

lett.

Els teendje

^volt Béla Dalmátiából lett eltávozása után,

hogy

^a király parancsából, a horvátországi bán-n 1 -

Tranval

egyesülve a

htlenségre

hajló Spalatót megfenyitse.

Már

1243-ban a tengcrmellék bánja volt.

Spalató a tatárjárás eltt anconai polgártválasztott

magának

podestául, ki sok

bels

reformot vitt keresz-tül az olasz városok

alkotmányának

szellemében.

Há-rom

évet töltvén ott,

János

Vegliai gróflett a pode utána pedig

egy Bemard nev

^{triesti polgár.}

— A

magyar

király

már

annálfogva is neheztelt

eme

városra,

hogy

külföldieket óhajtott

kormányzókul;

s e nehezte-lés annál

nagyobb

^{volt, mivel} ugylátszik,

gyanú

volt a városra,

hogy

elpártolási

szándék

lappang a külföldre valé ezen kacsintgatáe ^alatt.

A

dalmát városok íigyekeztek jólábon állani

mind

a

magyar

királyival,

mind

a velcnczci dogéval,

mikor

nyiltabban mertek föllépni, a hatalmashoz állot-tak. Általános ^volt ezen ingadozás, ép

ugy

a sokáig

magyar

korona alatt volt Zára-,

Trau-

, Spalatóban, mint az állandóbban Velencze alatti

Ragusában. Ennek

köpenyegforgatása is példabeszéddé vált.

Czimerén

S.

B.

bet

volt, a város védszentjének,,,Sanctus Blasius"-nak,

kezd beti,

melyeket általánosan igy travestál-tak : ,,Sette

Bandiere" —

azaz

hét lobogó,

melyet a város

mindig

készen tart,

hogy

az idszerént hatalma-sabbét

tzhesse

ki.

1242

táján, Spalató a

magyar

és vclenczei lobogó mellett, ugylátszik,

egy

harmadikat rejtegetett ^: a

né-met

császárét, ki a két Siciliát birván.ki kezdé

terjesz-A BEEBIlil GEÓFOK. 1§ teni hatalmát az Adriára is a

meghódolt

olasz városok

segedelmével.

—

Zára, melyet az 1202-iki pusztulá után a

magyar

király alatt újra fölépítettek, s Il-ik

Endre önként

engedett át Velencze

hatalmába

seregé-nek a szent földre szállitása fejében, 1242-ig hive volt a köztársaságnak.

Ekkor

egyszerre föllázadt a város, kivetette velenczei

kormányzóját

s a

magyar

királyhoz szegdött.

Nem magyar

cselszövény volt ez;

mert

Ma-gyarország

csaknem

végpusztulásra jutott volt s épen azon évb< n királya, mint menekült szorult Dalmátiába.

Fridrik romai császár lázította föl Zárát a velenczeiek ellen, kik szövetkezni kezdtek azon hatalmas ..lombar-diai ligá"-val,

melynek

czélja volt az idegen

német

császártól

megvédni

a classicus olasz földet. ')

A

né-met

császár az emiitett diversióval

nem Magyarország-nak

akart használni,

hanem egyszeren Velenczének

ártani;

mert

mint utóbbi évekbeli magaviselete bizo-nyítja,

egyetemes

uralomra czélzott terveibe befoglalta

Magyarországot

^is, melyet

nem

segített

ugyan

a tatá-rok ellen, de IV. Bélától

hbéri

adót követelt ismét.

Spalató lakosai

mára

tatárjárás eltt kevéssel érint-kezésben voltak Apulia akkori urával, II. Fridrikkel.

Nevezetes

elzmény

^ez. mint

els

eset arra,

hogy

déli

Olaszország urai

Daimátia

ügyeibe avatkoznak.

Gar-gano, az

Anconából

hozott podesta,

maga

is egyetér-tésben állott Fridrik császárral.

Almissa

városa 1221.

megaláztatása után ^tiz tizenöt évvel ismét hozzáfogott kenyérkeresetéhez ^: a tengeri rabláshoz.

Gargano,

a

')Storia Doeuraentutíi tli Venezia. di S. Komanin. ^{II. k.}

•2.35. lap.

2*

20

A BREBIEI GRÓFOK.

spalatói poclesta, hajókat szerel föl s

Brazza

szigetét,

mely

hosszan nyúlik el

Almissa

városa eltt s ennek birtokábanvolt, elveszi tle. Spalató polgármesterének

eme

vállalata

nemcsak

Fridrik császár tudtával,

hanem

ösztönzésére történt;

mert

az almissaiaknak a szigeten talált ingóságait

egy

részben Apuliába szállítják s a tengerirablók felfogadván,

hogy

többé

nem

kalózkod-nak,

nem

Spalatónak,

hanem

Fridrik császárnak

adnak

kezeseket, kinek

már Dalmátia

szigetei közül egyik, a Lissa melletti Busi sziget,oltalmában volt.

Trau

a ten-geri rablók ezúttal való megfenyitésében igen kis részt vett, habár

egy

elleges

szerzdés

által kötelezte volt magát.

A

^fenebbi beavatkozás közvetlen érdekében ál-lott a császárnak; mert az almissai kalózok alattvalói hajóiban is kárt tettek.

IV.

Bélának

a tengerraelléken való mulatása alatt a spalatóbeliek csendesen voltak, s

már

ekkor Kiissza vára is újra visszakerült a királyjogos, közvetlen bir-tokába.

Maga

a király hosszasan mulatottez

alkalom-mal

a sziklafészekben.

A

^dalmát városok közül külö-nösen a Spalatónáljóval kisebb

Trau

részesült kegyei-ben,

melyben

a nép

minden

osztálya a

legnagyobb

részvéttel és áldozatkészséggel fogadta

t.

IV. Béla

egy három evezsoros nagyhajón

kivül

egy

földbirtok-kal is

megajándékozá

a traubelieket,

mi

a király

eltá-vozta után a

háború

egyik

ürügye ln

akét város kö-zött.

—

Spalató jogot tartott a király eladományozta szárazi birtokhoz, s részint e miatt, részint

más ürü-gyek

alattSpalató harczias podestája,a triesti

Bemard, 1243-ban

hajókat szerelvén föl,

megindul Trau

ellen.

A

^vállalat

^népszer

^volt s az egész spalatóipolgárság

A

BREBIEI GKÓFOK. 21 részt vett

benne

a podesta lelkesít vezérlete alatt.

A

traubeliek is összeszedték magokat, s fegyvert

ragadá-nak

a hozzájok

menekült

záraiak is. Folyt a tengeri csata a szirtes partokon nyillal, dárdával s különösen kövekkel, melyeket atrauiak

nagy mennyiségben

rak-takfel hajóikra.

A

király ajándékozta hajó

nagy

segít-ségére volt a traubelieknek; mert

magasabb

volt

min-den

spalatói dereglyénél,

— nagyobb

hajójok

egy

sziklán fenakadván.

A gyengébb

traubelieké

ln

a

gy-zelem. Elfogtak

egy

spalatói hajót s hatvan

elkel

polgárt, kiket kötözve vetettek tömlöczeikbe.

Trau

véletlenül lépetvén

meg,

eharczban

nem

hasz-nálhatta szláv szövetségeseit; "de

most

felülkereked-vén,segitségökkel

nem

engedettnyugtot Spalatónak se szárazon se vizén. Sj)alató igy

meg

levén alázva, igye-kezett szintén szövetségesekre tenni szert a szárazon.

Megnyeré

Ninosclávot, Bosnia bánját, kit grófjának választott s a város közpénztárából adott neki költsé-geket. Ninosclav

ers

haddal érkezett

meg,

melylyel a Trauval szövetkezetthorvát urak

meg nem

mérkzhet-tek.

Ráment Trau

határára, kivágatta a

szlltket,

fákat s elpusztított

minden

vetést. Ily

hsi

tett után visszatért Bosn'ába, s

egy

Rizardo

nev calabriai embert

tett

meg

ott helyettesévé a spalatói grófság-ban,

mig

saját fiát

egy

lovas csapattal a város

védel-mére

hagyta.

Trau mindezen

^{pusztítás daczára}

sem

adta ki a spalatói foglyokat.

IV-ik Béla, mindamellett,

hogy

az elpusztult or-szág helyreállításával s

küls

ellenségekkel is el volt foglalva,

nem

tartotta többé

eltürhetnek

Spalató

mind

nyiltabb htlenségét.

1243-ban

levelet ir Traunak,

22 A BREBIKI GRÓFOK.

melyben

biztatja,

hogy nem

fogja

trni

a koronához oly

h

^város megaláztatását,

meg

fogja téríttetni ká-rait, s

hogy

engedelmeskedjenek

mindenben Dénes

berezegnek és István bánnak.

Csakugyan még

azon évben megérkezett Dénes, egész Tótország herczege, feles

számú magyar

és horvát hadakkal, kik közt vol-tak a

Breb

^:ri grófok, s névszerint István, tengermel-léki bán.

In document AZ ELS ZRÍNYIEK. (Pldal 36-44)