s nem egyhamar fog kifáradni. Zárát semmi egyéb meg nem mentheté, mint egy Velencze elleni tengeri és

szárazi diversio.

De ennek

eshetségére is

mind

jobban

enyészben

volt a remény. Velencze, mint

mondám, Zára

elpártolása után

csakhamar

fegyverszünetet kö-tött volt a pápával, s némileg barátságosan folytatta vele az alkudozást.

Még

1312-ben a dolog kiegyenlitve

nem

volt; kérdés maradt, lefizeti-e Velencze a

pápának

igért százezer aranyat; és az excommunicatio alól

sem

volt

még

teljesen föloldva.

1313-ban

ezekre nézve

sem maradt

fenn

némi reményt enged

bizonytalanság.

Azon

év marcziusának 26-án érkezett

meg

Velenczébe az örvendetes tudósítás,

hogy

a köztársaság föl

van mentve

teljesen az egyházi átok alól,

miután

a százezer aranyat lefizette a pápának.

A

^kibékülés

meg

volt

Ró-berttel, a nápolyi királylyal is, miután kielégítésére Ferrárát neki ajándékozták, melyet mint emlitém,

ca-A

BREBIEI GRÓFOK. 145 talán bérenczei szállották

meg késbben. Ennélfogva Zára

az egész 1313-ki nyarat anélkül állottaki,

hogy

kívülrl valami

bonyodalmat

várhatott volna,

mely

a veíenczei hajós-serget elvonja falai alól.

Egyszersmind

világos

ln, hogy

Velencze

küls

viszonyainak megszi-lárdultával a negyedik nyáron is folytatandja, a

mibe három

éven át bele

nem

fáradott.

A

záraiakban alelket eddig is a megsértett önérzet tartotta fenn.

Ha már

az

els

nyár

végén

vissza akar-tak állani Velenczéhez

kedvez

föltételek alatt ^: a

har-madik

nyár

valószínen

hajlandókká tette

keményebb

föltételek elfogadásárais, mint a

minket

óhajtottak.

A magyar

királynak tisztán kellett látnia a helyzet

ama

fpontját, melyet fentebb kiemeltem, 8

mely

sze-rint

Zárának

hajókra,

nem

pedig szárazi

bandériumokra van

szüksége. Miért küldött volna

oda

több csapatot, mint a

mennyi

szorosan s csak épen annyira

elegend, hogy

Zára

helyrségét

szaporítsa,s a Velenczések szá-razi expeditióját sikeretlenné tegye?

Minél nagyobb

serget küld oda,

eme

szükségesen felül, annál helytele-nebbül cselekszik vala, s annál kevesebb ideig

gyzi

kitartani.

Az

ily állandó hadviselés

nem

volt lehetsé-ges csupa

fölkel

sereggel.

Hónapokra

bérlett zsoldo-sok is kellettek hozzá, s mindenesetre tetemes pénz-összeg.

Károly

eleget tett,

ha

Velencze szárazi

sere-gének

arányai szerint küld

Zára

alá segitséget, s a bánrabizza az ügyet, kinek személyes érdekében áll a varos megtartása.

A

^király

nem

akará koczkára tenni a többi dalmát várost is ,

melyek

ellen Velencze a háború

három

éve alatt

nem

lépett föl fegyveresen.

Különben

is 1313 tavaszán

Károly

külföldi pártja,

Zrinyi. 10

146 ^{A BKKBIRI} GRÓFOK.

a

pápa

é* Károly testvére a nápolyi király kibékültek Velenczével.

— Nagy mérv háború

a köztársasággal eszébe

sem

juthatott most a királynak.

A

harcz csupán Zára körül volt localizálva, s itt is

nem gyzelmes

har-czoktól függött a siker,

hanem

a kérdés azvolt,ki birja tovább kitartani : Velenczea tengeren,

vagy

a királya

szárazon?

Úgyszólván egymáshoz sem

férhetett a két harczoló fél a két

különböz

elemen.

— Hova

tovább a Velenczével való ujjhúzás

mind

hasztalanabbnak

tn-hetett ^{föl a} király eltt : volt

ugyan

,,intra do-mínium," de oly tengeri városban,

mely

a tenger-fell

nem mozoghatván,

legkisebb hasznát

sem

vehette.

— Nagy

Lajos korában

tnt

ki csak,

mi

kell arra,

hogy

Velencze lemondjon Záráról:egyfell

egy

sikeres

nagy

szárazi hadjárat Olaszországban,

másfell

tengeri hatalmak szövetsége.

Most

se

Magyarország bels

és északi viszonyai, se Olaszország állapotja, se

Genua

semlegessége

nem

^{javasiák a}

nagy

vállalatot.

Bármeny-nyire sajnálta tehát a király,

hogy

az önkényt kezébe hullott

nyeremény veszendbe megy,

be kellett látnia,

hogy

újra ki kell azt bocsátnia, ha csak

nem

akarja csodás véletlen esetekre épitni számitását. Föltehetjük a királyról, kit a történet mélybelátásu korraányférfiú-nak bizonyít,

hogy

a Zára körül történteket a Brebiri család

magán

vállalatának tekinté, melyet némileg

maga

is támogat, de érette minél kevesebbet akar koczkáztatni, s

hogy nem

volt vigasztalhatatlan

Zára

elvesztésén.

Zára

ügyében

tán

maga

Velencze

sem

volt harczia-sabb, mint a Brebiriek.

Ok

hóditák vissza Boszniát tíz évvel azeltt a

magyar

koronának;

k

^{tárták össze a}

A BREBIEI GRÓFOK. 147 zavaros

idben

Dalinatiát, s most a hiányzott

fváros-sal egészítik vala ki ezt.

Uj

hálára kötelezik vala

Ró-bert Károlyt, kinek trónra jutását senki

sem

mozditá

el

oly mértékben, mint

k;

^s

más

fell a család ható-sága

egy

kikerekitett egész fejedelemségre terjed vala

ki. Csodálatos,

hogy

történetírásunk,

ugyanazon

lapon, a hol elmondja,

hogy Míaden

bán volt az, ki

három

nyár folytában a Veiencze elleni védelem fsúlyát vi-selte,

— hogy

ez a

Mladen

bán lanyhán védelmezte Zárát!

Nem

volna

meglep,

ha

maga

belátván törekvései-nek hiúvoltát, 1313-ban augusztusban, Zárát önkényt Veiencze kezébe szolgáltatja, és a király régi

jogának

fenntartásával

maga

számára is kivan valamit kárpót-lásul. Ilyesre mutatna az,

hogy maga

kivánt, mint lát-tuk, alkudozni Velenczével a záraiakkal együtt,

vagy

nevökben.

De Mladen

részérl szinte

nem

volt a beke-haj-lam.

Meggyz

errl az

idszám.

Veiencze augusztus 28-án ^irja

meg

az elébe terjesztett zárai föltételekre a választ.

Vegyük

hozzá az idt, mit az

okmány

átszállí-tása és az ahhoz képest való intézkedés kivánt, s

meg

fog lepni,

hogy már

augusztus 31-én Dalmasio és

Mladen bán

esküvel is megpecsételték avelenczei had ellen forralt véres cselszövényt.

Annyi

bizonyos,

hogy már

septemberelsején a

programm

végrehajtására min-den készen volt, s csak a velenczések gyors eltávozása hiusitá

meg

egy részét.

A

^legnagyobb valószínség szól tehát a mellett,

hogy

a két ravasz

ember

terve

már

készen volt azalatt,

míg

egyikök,Mladen, békeföl-tételeket küldött Velenczébe.

— Összevág

ezzel a

zá-10*

148 A BREBIBIGRÓFOK.

raiak béke-hajlama.Velencze

most már csakugyan

kész egyezkedni Zárával;

mert megbizza

vezéreit az alku-dozással.

Ha

a

bán

kevély föltételeket szab, ezt

nem

nyeri vala ki Velenczétl; de

engedékenyebb sem

le-hetett, mint a záraiak, kik

nem

irták volna alá a fölté-teleket, habár a záraiak elég

engedékenyekké

váltaké

In document AZ ELS ZRÍNYIEK. (Pldal 166-170)