elzmények följogosítnak azon állításra, hogy e kedvez alsalom nélkül Zára 1311-ben sem szakasztja meg oly

bátran a hosszas

idn

át szokottá,

st

kénve'messé

!

) Az egykorú Madius után Lucius. Scbwandtnernél III.k.

folio315. 322 és 324. 1L

A BREBERIGRÓFOK. 123 válhatott türelmet.

Az

alkalom valóban a

legkedve-zbbnek

látszott az elpártolásra.

Velencze a XlII-ik évszáz végén sokat veszített tengeri hatalma nimbusából ^:

Genua gyzelmet

vívott rajta, s keleti uralmát

szkebbre

szoritá.

De

megaláz-tatása 1309 óta oly

nagy

volt,

hogy

a köztársaság vég-veszélyben forgott. Ferrara öröklése fölött harcz

tá-mad

^az Anjoui ház mellékágának

egy

törvényes és törvénytelen fia közt.

A

^{törvényes örökösapápát és az}

Anjoui házat, a törvénytelen pedig a szomszéd Velen-czét hívja segédül.

Mindkét

hatalomnak voltak kü'ön igényei is a vitás birtokhoz.

A

harcz átalános olaszor-szági jellemet ölt : a pápai guelfek és a pápaellenes ghibellinek állanak szemközt. Eleinte a ghibellin pár-totképviselt Velenczének sikerül megszállani Ferrara várát, a pápai tilalom ellenére. Erre 1309-ben a

pápa

a legrettentbb egyházi átkok egyikét küldi az enge-detlen köztársaságra.

Habár

a katholikus egyház

fejé-nek ezen szokott fegyvere

már

sokat vesztett volt

félel-mességébl,

alig volt az valaha sujtolóbb, mint most, Velenczére nézve.

A

köztársaságnak egyetlen életerét, a kereskedést_, gyökerében támadta meg. Eltiltott

minden

közlekedést Velenczével,

minden

élelem és áru-szállítást oda.

Minden

velenczei hajót,

minden

velenczei árút szabad

zsákmánynak

hirdetett,

minden

velenczei polgárt rabszolgaságra hurczolhatónak.

Az

egész ke-resztyén világban a nyereség- és kincsvágy fölszaba-dittatott

nemcsak

a polgári törvény,

hanem

a

lelkiis-meret féke alól is. Bármilybiztos volt Velencze a

maga

hözzáféi hetién lagunáin,

nem

volt állam, mely több ol-dalról lett volna károsítható vagyonában. Hajói ^az

is-A BREBIRI GEÓFOK.

mert világ

minden

tengerén találhatók,

vagyonának

tetemes része az európai

keresked

városok bankárhá-zaiban és a kelet drágaságaival, iparczikkeivel és ter-ményeivel tömött raktáraiban elszórva.

A

kalmárkodás

által tolffazdacrodottnak mindenütt sok irigve, a kai-mari szellem és ravaszság által nagyra emelkedett kis

államnak számus

gylölje

volt, s a pápa egyházi bün-tetése ritka

készség

végrehajtókra talált. Olasz-, Franczia- és Ansolorszás'ban a velenczei bankházakat

és raktárakat kirabolták,a keresztyénnemzetekkelvaló közlekedés

egyidre megsznt,

s a köztársaság harcz nélkül is arra lesz vala kényszerítve,

hogy

föltétlenül meghódoljon a szentszék akaratának ha szerencséjére a keleti

mohammedánokkal,

kikre a pápai hatalom ki

nem

terjedt,

nem

folytat

már

korábban élénk kereske-dést,

melybl

most életét tengedheté.

De nemcsak pénz-ügy

tekintetében állott közel Velencze a tönkrejutás-hoz.

Hadi

erejeismegfogyatkozotttengerenésszárazon.

A ^pápa

keresztes háborút ^{is hirdetett} Velencze ellen Ferraravisszaszerzése végett.

Számos

olasz város en-gedett a fölhívásnak, s egyesülvén a nápolyi király ha-daival, Velenczét

nemcsak kizték

Ferrara területérl,

hanem

megsemmisítették a köztársaságnak odaküldött szárazi és tengeri seregét is.

Mindezen

csapásokhoz járult egy

bels

forradalom

is : a legnagvobb, mely valaha a köztársaság kebelében történt.

Gradenigo

Péter, az akkori dózse, a pápaellenes ghibellin parihoz tartozott, s

nagy

többsége volt a ve-lenczei aristocratiánál, mely

már

ekkor ^a nép kizárásá-val az állam ügyeire

dönt

befolyást gyakorolt.

Az

ál-A BREBERI GRÓFOK. 125 lara függetlenségét védvén a pápai követelések ellen., a

határait terjeszteni igyekezvén, hazafias politikája

bi-zonyos fokig

népszer

^islehetett.

De

az ellenpárt, mi-után az uralkodó ellenfél politikája oly gyászossá lett,

méltán számíthatott most arra,

hogy

az állam vezetjét árulónak,

vagy

kormányzásra alkalmatlannak bélye-gezheti, annyival inkább, mivel e párt

már

eleve is tü-zes harczot vívott a mellett,

hogy

a pápával összetzni

nem

kellcsupa kapzsiságból.

Fermra

birtokáért.

De

apártok élesebben is el voltak különözve, mint a csupa guelfés ghibellin név, és a politikai elrelátás kisebb

nagyobb

fokaáltal.Gradenigo, mint érintem, az uralomra jutott aristocratiát képviselte;

mig

Tiepolo

Boemund

és guelf társai a democratiát, habár

magok

is az aristocratia legtekintélyesebb családainak fiai vol-tak.

Boemund

atyját, Tiepolo Jakabot 1289-ben lelke-sedve kiáltja ki a velenczei nép dózsénak :

maga

is egy jeles dózse fia levén.

Ez

alkalommal fosztatott

meg

a

nép befolyásától, leginkább azért,

nehogy

a

már

is ha-talmas családban firól fira szállvár. a fhatalom, végre örökösödési monarchiái formát öltsön a köztársaság.

Tiepolo

Boemundot

bálványozta a velenczei nép : ap-járól öröklé

kitn

^személyes tulajdonaival együtt a

népszerséget, s ,,gran cavalier" névvel különböztetek

meg minden mások

felett.

A

^politikai elvharczotéleszté a családi gylölködés, s

egy

Tiepolo Gradenigo Péter dózséban egyszersmind nemzetsége hatalmának ellen-ségétlátta.

Már

régóta tartottVelenczébena pártoskc-dás, 8 a

kormány

örökösödése mellett is a családok közti utczai dulakodás,

melyek

egyikében a Gradenigi-pártbeli Dandolók összecsapván a Tiepolo-Quirini

csa-12o A BREBIEI GRÓFOK.

ládbeliekkel, a tiszta

jellem

hazafi, Tiepolo

Jakab

el-esett.

Nem

kis mértékben élesztheté afiatal

Boemund

szenvedélyét apjának ily

módon

történt halálais.

Azon-ban a politikai indok maradt a

f

^{: Tiepolo}

számítha-tott rá,

hogy

democraticus iránya s a Gradenigo-féle politikának kézzelfogható tévedéseifegyverfogásra bir-ják Velencze lakosságáta dózsemegbuktatására.

Min-den

el

volt készítve a lázadásra.

De

^a dózse ébersége

8

elre nem

^láthatott

küls

véletlenség meghiusíták Tiepolo merész fölléptét, habár a lobogón, melyet

Ve-lencze utczáin

ell

vitt, ezt a szót emelé magasra: Sza-badság!

A

^vállalat szomorú véget ért mindjárt

els

fölléptével.

Többen

kivégeztettek,a

kormányforma

nr'g aristocraticnsabbá lett, közbátorság tekintetébl ekkor

állíttatik föl a híres „tízek tanácsa,'' a Tiepolók

meg-fosztatván családinevöktl, ezímeröktl,

melyek

helyett mást kellettfölvenniök,

maga Boemund

^{Zrra vidékére}

internáltatott.

Oly

kevéssé látta

elre

Velencze 1310-ben is,

mi

készül dalmatiai birtokában az 1311-iki ta-vaszra!

Habár

az 1310-iki fegyveres lázadás hirtelen elfj

-tátott, sjól értesült záraiak remélhettek

még

hasonló belzavarokat, s Tiepolo kétségkívül

nem

az az

ember

volt, ki hasonló reményeket

ábrándoknak

bizonyított volna be nekik. Annyit határozottan tudhattak,

hogy

Velenczében ily

mozgalomnnk nem egykönnyen

el-simítható hullámai, akár okkal, akár ok nélkül, agga-lomban, rettegésben s óvó intézkedések által elfoglalva tartják a kormányt,

melynek

különben is

küls

viszon-tagságoktól oly sokképen megroncsolt állam hajóját kell vezérelnie. Aztán Velencze népe

sem

lehetett

ek-A BREBIRI GRÓFOK. 127 kor

más

hangulatban, mint

minden más

nép szokott lenni egy elnyomott és megtorolt felkelésután: a

küls

harez soha

sem

hat oly leverén,

még nagy

veszteség esetében is. mint egy pártnak saját polgártársain elkö-vetett birói A^rérengezése, s morális gyilkolása; mert a csatatéren elhulltakneveközbecsülés tárgya,

míg

a biró szava, kivált régi

idben,

bélyeget ügyekezett ütni a saladra is : gyalázattal tetézvén a szeremsétlenséget.

Minden

nemzet történetébenlegszomorúbb

napok

azok, melyekben

egyegy gyzelmes

párt az úgynevezett bé-keszerzés leple alatt a bosszúállás

mvét

ellenszegülés nélkül zheti. 1310 és 1311-ben Velenczében,

úgy

lát-szott,csordultig telt a szerencsétlenségek pohara.

Zára azonban

még

Velencze ^ily helyzetében

sem

mert vala elpártolni hatalmas szövetséges nélkül.

Ké-szen vélte azt találni

ama

hatalomban,

mely

mindig széles

kör

politikai szabadságot engi dett neki, s

me-lyet eddig is egyik urának ismervén, átállása lázadás-nak

sem

volt tulajdonkép nevezhet.

—

Zára a

magyar

királyhoz állott át, kinek felsségét adó által folyvást elismerte, s ki szerzdésileg

sem mondott

le ezen vá-roshoz valójogáról.

Nem

remélhetett-e Zára sokat abból a

nagy

meg-hasonlásból, melybe a köztársaság az egész keresztyén világgal keveredett? Velenczének

minden más

akkori tengeri hatalom ellensége volt.

F

vetélytársa

Genua

s

más

olasz városok elvonhatták Velencze figyelmét,

—

mindezek

könnyen

támadhattak ellene; segítséget re-mélhetett anápolyi királytól,RóbertKárolytestvérétl, ki Olaszországbanaguelf párt vezéreievén, különben is

ellenségevolt a pápaellenes velenczei dózsénak;studta

128 ABREBIRI GRÓFOK.

azt,

hogy még

a

múlt

században elkezddött a nápolyi királyoknak Velencze ellen való törekvése az Adrián.

Tengeri segitséget várt pedig mindenesetre a

magyar

király alatti többi dalmátiai várostól. Szóval, a tengeri segitséget illetleg Zára

nem

gondolhatta még, mily csalódások várnak rá.

A

^{mi a szárazi serget illeti,}

nem

is szükséges neki a

magyar

király derék hada ^: Zára polgárai és a tengermelléki bán serege visszaverheti Velencze netaláni támadásait.

És

valóban Zára

nem

is annyira közvetlen¹ 1 a

ma-gyar királyra, mint a közeli és hatalmas Brebiri Pálra, a

magyar

tengermelléki bánra és Bosznia urára számi-tott a szárazi oldalon, kinek családja egyszersmind valamennyi dalmát városban grófi méltóságban, leg-alább a szomszéd és rokon városok tengeri segedelmét biztosítottnak vélte általa.

Midn

1311-ben

Velenczé-tl

függetlennek kiáltá ki magát, egyszersmind^Brebiri Pált kiáltotta ki Zára grófjának.

—

^Zára

^nem

^tévedett,

mint téved

csaknem

egész történetírásunk a bán kiváló

kormányzói

tehetségére nézve.

BrebiriPál

még

korábban közvetlen

összeköttetés-ben

állott Zárával. Emlitém,

hogy

ezen város a

kiköt vámjának

kétharmadát a

magyar

királynak fizette

Ve-lencze uralma alatt is. III.

Endre

ugylátszik, e vámil-letéket a tengeri bánsággal együtt ajándékozá Brebiri Pálnak; annyibizonyos,

hogy

^{a bán vette fölZára}

vám

jövedelmének ^a, királyt illet részét, s e czélra

ellen-rz

megbizottat tarthatott a városban.

—

Fennma-radt továbbá emléke,

hogy

Pál bán,ki

nagyon

^vallásos

ember

volt, a zárai

templomok

egyikének becses aján-dékot küldött 1302 táján, mit a közte és város közötti

A BREBIRI GRÓFOK. 129 szives viszony jelének vehetünk,

— nem

is emlitve,

hogy

^a

bán

családi birtokai, Brebir és Osztrovicza kö-zel estek Zára szárazföldi területéhez.

Hozzájárult,

hogy Zára

és

Pál

bán egyetértettek

egy

nevezetes pontban : VeleDCze közös gylöletében.

Brebiri Pál bánsága

nagy

részében igyekezett

békén

és barátsággal lenni Velencze iránt, bár

nem szinte

hajlamból.

De

1309-ben

,

^{mint a}

pápa

szinte híve, s

mint a pápával szövetkezett Anjouiak

legbuzgóbb

ügynöke, elvbeli ellensége lett szükségkép a ghibel-lin politikát követett velenczei dózsénak.

S nemcsak

politikai s úgyszólván elméleti volt az idegenkedés.

Családi boszú adott éle>-séget a meghasonlásnak.

Az

a Tiepolo

Boemund,

ki Velenczében

meg

akará dönteni a ghibellineket, s kitVelencze

legyzvén,

meg-foszta családi

nevétl

és becsületétl, Brebiri anyától született : Pál bán Tiepolo Jakabnak, a

Boemund

aty-jának

adván

feleségülleánytestvérét.Családikötelékek bonyolitották be a bánt a velenczei zavarokba.

Végre

abból,

hogy

a

bán

nemzetsége az egész tengerparti

Dalmátiának kormányzója

legyen,

még

csak az

egy

Zára, épen a legfontosabbik város hiányzott.

így

^a

bo-szú, családi érdek

nagyon

megegyezett a

magyar koro-nának

és a pápai széknek

teend

ujabb szolgálattal

Zárának

visszaszerzésében :

hogyan

ne ragadta volna

meg

Brebiri Pál

bán

a kínálkozó alkalmat, melyet épen

kedve

szerinti indokok

támogatának?

Velencze dozséja,

Gradenigo

Péter, a

köztársaság-nak

elkényszeredett állapotjában is azonnal erélyes in-tézkedéseket tett azon város visszaszerzésére,

melyben egy nagyon

^alkalmas tengerészeti állomástveszített, s

Zrínyi. i/

130 ^{A BEEBIRI} GRÓFOK.

mely

mint ellenség, legalkalmasabb lehet nyugtalaní-tani az Adria öblén folyó kereskedését. Velencze

még

most

nem

^inditott, ugylátszik, hadsereget Zára visz-szafoglalására ^: repressaliákkal akarta visszaállásra kényszeritni.

Már

június közepén panaszolja Pál bán a pápának,

hogy

Velencze hajós-serge Zára szigeteit igyekszik elfoglalni.') Zára tengeren

nem

szállhatott szembe a köztársaság hajóhadával ^: Pál

bán

131

lik

június 16-án kéri annálfogva a pápát, tiltsa el Velen-czét

ama

szigetek háborgatásától.

— Azonban már

ek-kor váratlan fordulatot nyert volt Velencze

ügye

a pá-pai udvarnál.

Ugyancsak

júniusban,

még

pedig 15-én megérkezett ^s kihirdettetett a Rialtón és a

Szent-Már-kon

az az örvendetes ^hir,

hogy

a köztársaság fegyver-szünetet kötött a szentszékkel. Velencze százezer üo-renczi arany lefizetésére kötelezte

magát

,

melynek

felét

még

azon évben

Avignonba

szolgáltatja.

A

^pápa,

bár

nem menté

föl a köztársaságot az egész egyházi átok alól; de közlekedésének és kereskedelmének

en-gedményeket tn —

azaz enyhité az átok legsujtolóbb részét. Velencze kiengeszteldésére k'tségkivül befo-lyással volt Zára elpártolásais, melyet a velenczei ta-nács

nagy

veszteségnek tekintett. Mindamellett,

hogy

a

pápának

igért tetemes összeget is kölcsön utján kel-lett fölvennie, a

mi

pedig

nagy

bajjal sikerült, július-ban uj kölcsön fölvétele határoztatik el a Zára elleni vállalat erélyesb folytatására. ²)

A

^{pápa, ha fölkérte}

isVelenczét Zára birtokainak bántatlanul hagyására,

l

) Tör. tár IX. 10 1.

*) Romanin III. k. 87.

A BEEBIEI GRÓFOK. 131 a most

már

félig barátságos intésnek foganatja

nem

volt. Zára védte

ugyan

magát, s védte a bán is; mert

ámbár

személyesen

nem ment

Zára alá, talán

aggság vagy

gyöngélkedés gátolván , de

legidsb

fiát, Brebiri

Mladen

grófot, ki

még

apja életében viselte, mint örö-kös, apja czimeit, odarendelte Zára oltalmára. ')

Ve-lencze azonban ott folytatta a harczot,a hol a bán

nem

védhette Zárát ^: szigetein és

keresked

hajólban.

A magyar

király Róbert

Károly még

júliusban fu-tárt indít Velenczébe egy levéllel,

melyben

inti a köz-társaságot, hagyjon föl Zára súlyos károsításával; ne bántsa azon város polgárait személyükben és vagyo-núkban, mely jog szerint a

magyar

koronához tarto-zik.²)

Abban, hogy

a futár választ

sem

várva távozott Velenczébl, a körtársaság fenyegetést láthatott

—

melyalkalmasint ki is voltfejezve az

okmányban,

mely-nek egész szövege

nem

ismeretes.

A

^királynak egy

má-sodik és

harmadik

üzenete is sikeretlen maradt.

Min-denikben óvás tétetik Velencze eljárása, s különösen Zára szigeteinek háborgatása ^miatt.

Tudhatjuk

pedig, mily gonosz értelme volt abban az

idben

a háborga-tásnak.

A

^király

^harmadik

^{levelérl mondatik,}

^hogy

abban megtorlásokkal fenyegeti a köztársaságot, a mi legkönnyebben a velenczei

kereskedkön

történhe-tett,kik

srn

^{látogattáka}

magyar

^területets

még

1310-ben, a köztársaság excommunicatiójának ^legroszabb évében is, István, a tótországi bán szabadjáráskelést

enged

^a velenczei

kereskedknek

ⁿ) egész Slavoniában.

')Tört. tárazi. h.

*)Katona VIII.230. L

*) Tört.tár. az i. li.

132 A BEEBIEI GRÓFOK.

Velencze is válaszolt

nagy késn

akirályüzeneteire*

A

^{dózse azt állitja,}

^hogy

Zára Velencze birtoka, s az volt emberi emlékezet ^{óta; hivatkozik a} IV-ik Bélával 1244-ben kötött szerzdésre,

mely

a várost

Velenczé-nek

adta.

A magyar

királynak csak annyi joga volt e városhoz

ama szerzdéshez

képest, a

mennyiben

a

In document AZ ELS ZRÍNYIEK. (Pldal 144-154)